Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-19 10:12:37
Üzenet elküldve: 2013-12-19 10:12:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
*A vörös szívesen segít neki, aminek Mordokhai nagyon is örül. Amikor felajánlja, hogy menjenek együtt a pihenőbe, a férfi kicsit elgondolkodik.*
"Egyébként sem akartam túl sokáig itt időzni. Akkor már inkább elmegyek most."
*Viszont előtte még behunyja a szemét és mélyet szív a levegőből. Ha valakinek valamit súgnak az ösztönei, akkor megéri odafigyelni rá. Viszont nem várathatja örökké a másikat, válaszol is neki gyorsan.*
- Nos, én is érzek valami furcsát ebben a ködben. Elég kellemetlen. És ha már az utazásnál tartunk, én csak a mai estét szándékoztam Artheniorban tölteni. Azt hiszem, hogy nem lenne baj, ha egy kicsit meggyorsítanám ezt a folyamatot és még ma elmennék innen. Lovat viszont nem bérelek, mert van sajátom. Szóval, ha hajlandó megvárni, akkor elmegyek érte az istállóba. A banditáktól meg nem nagyon félek. Valamilyen szinten meg tudom védeni magam.
*Ezzel a kardjára helyezi a kezét, bár még mindig úgy gondolja, hogy nem bánik olyan jól a fegyverével. Viszont a vörös...rajta látszik, hogy nagyon is ért a kardforgatáshoz. Ekkor még egy fontosnak tűnő dolog, az eszébe ötlik. Nem volna akadály, hogyha bemutatkoznának egymásnak.*
- Mordokhai vagyok. És magában kit tisztelhetek?
"A későbbiekben még fontos lehet, ha tudom nevét. Legalább ha még máskor találkozunk, akkor nem fog kelleni magáznom."
*Utálja, ha magáznia kell valakit, de az illem így követeli meg. Viszont a vörös még nagyon fiatalnak tűnik. És mivel nem sötét a bőre, sőt a fülei sem hegyesek, ezért minden bizonnyal ember. Tehát nem nagyon érheti meglepetés ami az életkorát illeti. Ha a vele szemben álló beleegyezik az utazásba és be is mutatkozik, akkor sarkon fordul és még egy rövid mondatot intéz hozzá.*
- Mindjárt itt vagyok.
*Ezzel elindul abba az irányba, amerre az istállót sejti. Bízik benne, hogy nem fog eltévedni. Megint csak nem örül neki, hogy Endon itt hagyta. Így most egy kicsit egyedül van. Persze a férfi nagyon is segítőkésznek bizonyult, ez pedig némi örömmel tölti el. A figyelmet megint az erszényére helyezi, mert megint csak nem örülne neki, ha az a kevéske arany is, ami az apró bőrzacskóban van, köddé válna. Akkor még a vörös sem segíthetne rajta. Pénzt nem lenne képe kérni tőle.*
"Egyébként sem akartam túl sokáig itt időzni. Akkor már inkább elmegyek most."
*Viszont előtte még behunyja a szemét és mélyet szív a levegőből. Ha valakinek valamit súgnak az ösztönei, akkor megéri odafigyelni rá. Viszont nem várathatja örökké a másikat, válaszol is neki gyorsan.*
- Nos, én is érzek valami furcsát ebben a ködben. Elég kellemetlen. És ha már az utazásnál tartunk, én csak a mai estét szándékoztam Artheniorban tölteni. Azt hiszem, hogy nem lenne baj, ha egy kicsit meggyorsítanám ezt a folyamatot és még ma elmennék innen. Lovat viszont nem bérelek, mert van sajátom. Szóval, ha hajlandó megvárni, akkor elmegyek érte az istállóba. A banditáktól meg nem nagyon félek. Valamilyen szinten meg tudom védeni magam.
*Ezzel a kardjára helyezi a kezét, bár még mindig úgy gondolja, hogy nem bánik olyan jól a fegyverével. Viszont a vörös...rajta látszik, hogy nagyon is ért a kardforgatáshoz. Ekkor még egy fontosnak tűnő dolog, az eszébe ötlik. Nem volna akadály, hogyha bemutatkoznának egymásnak.*
- Mordokhai vagyok. És magában kit tisztelhetek?
"A későbbiekben még fontos lehet, ha tudom nevét. Legalább ha még máskor találkozunk, akkor nem fog kelleni magáznom."
*Utálja, ha magáznia kell valakit, de az illem így követeli meg. Viszont a vörös még nagyon fiatalnak tűnik. És mivel nem sötét a bőre, sőt a fülei sem hegyesek, ezért minden bizonnyal ember. Tehát nem nagyon érheti meglepetés ami az életkorát illeti. Ha a vele szemben álló beleegyezik az utazásba és be is mutatkozik, akkor sarkon fordul és még egy rövid mondatot intéz hozzá.*
- Mindjárt itt vagyok.
*Ezzel elindul abba az irányba, amerre az istállót sejti. Bízik benne, hogy nem fog eltévedni. Megint csak nem örül neki, hogy Endon itt hagyta. Így most egy kicsit egyedül van. Persze a férfi nagyon is segítőkésznek bizonyult, ez pedig némi örömmel tölti el. A figyelmet megint az erszényére helyezi, mert megint csak nem örülne neki, ha az a kevéske arany is, ami az apró bőrzacskóban van, köddé válna. Akkor még a vörös sem segíthetne rajta. Pénzt nem lenne képe kérni tőle.*
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-18 22:28:27
Üzenet elküldve: 2013-12-18 22:28:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Philip //
*Próbál láthatatlanná válni, a falba olvadni, de legalábbis az út kövébe süllyedni, ahogy ilyen feszült perceket sikerült kicsikarnia a szerelmes párból. Nem szeretett volna semmit tönkre tenni, személy szerint. Így igazán, nem is érzi magát hibásnak, főleg mert ő nem csinált semmi rosszat. Lilianah érti félre a helyzetet, ők csak találkoztak, egy árva csók sem csattant el, éppen hogy csak ujjaik találtak egymásra.
Nem illetlenségből tegezte le, pusztán szeretné, ha jobban megismernék egymást. Pedig ez csak nehezebbé tesz mindent. Tudja jól, hogy annál jobban fog fájni, minél inkább megismeri Kean szívének el rablóját és bezáróját. De legalább megbizonyosodhat róla, hogy ahová lett szerelme szíve, bársonyborítású doboz, a legnemesebb fából.
Fájó szúrás minden perc, de viseli, büszkén, hogy nem roppan össze és képes tartani mosolyát. Kean talán látja, hogy ez a mosoly hazug, Lilit viszont könnyű szerrel verheti át.
Már szólna közbe, hogy megkérje őket, ne veszekedjenek, amikor a menet mellett döntenek. Látja még Kean pillantását, sajnos nem tud enyhet adni, talán csak, ha most eltűnik. De azt nem teheti, még nincs itt az ideje, maradásra köteles, így baktat velük a fogadó felé, kezeit jobb nem lévén zsebeibe temetni. Pedig mennyivel szívesebben simulna Kean tenyerébe kezével. Hiszen oly sok időn át nyugtathatta ott, furcsa most mást látni vele. Furcsa, fájó, de tűrnie kell, tűrni is fogja.*
*Próbál láthatatlanná válni, a falba olvadni, de legalábbis az út kövébe süllyedni, ahogy ilyen feszült perceket sikerült kicsikarnia a szerelmes párból. Nem szeretett volna semmit tönkre tenni, személy szerint. Így igazán, nem is érzi magát hibásnak, főleg mert ő nem csinált semmi rosszat. Lilianah érti félre a helyzetet, ők csak találkoztak, egy árva csók sem csattant el, éppen hogy csak ujjaik találtak egymásra.
Nem illetlenségből tegezte le, pusztán szeretné, ha jobban megismernék egymást. Pedig ez csak nehezebbé tesz mindent. Tudja jól, hogy annál jobban fog fájni, minél inkább megismeri Kean szívének el rablóját és bezáróját. De legalább megbizonyosodhat róla, hogy ahová lett szerelme szíve, bársonyborítású doboz, a legnemesebb fából.
Fájó szúrás minden perc, de viseli, büszkén, hogy nem roppan össze és képes tartani mosolyát. Kean talán látja, hogy ez a mosoly hazug, Lilit viszont könnyű szerrel verheti át.
Már szólna közbe, hogy megkérje őket, ne veszekedjenek, amikor a menet mellett döntenek. Látja még Kean pillantását, sajnos nem tud enyhet adni, talán csak, ha most eltűnik. De azt nem teheti, még nincs itt az ideje, maradásra köteles, így baktat velük a fogadó felé, kezeit jobb nem lévén zsebeibe temetni. Pedig mennyivel szívesebben simulna Kean tenyerébe kezével. Hiszen oly sok időn át nyugtathatta ott, furcsa most mást látni vele. Furcsa, fájó, de tűrnie kell, tűrni is fogja.*
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-18 22:12:33
Üzenet elküldve: 2013-12-18 22:12:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mordachnak már a hűvös reggel beköszöntével volt egy enyhe rossz érzése az úttal kapcsolatban, ami úgy látszik, hogy be is igazolódik hamarosan, hiszen alig lépkednek a lóval vagy tíz másodpercet, Samira már nyugtalanul kezd mozgolódni előtte. Sejtette, hogy nem fog olyan könnyedén menni az út, hiszen a kísérteties, mindent magába szippantó köd vészjóslóan emelkedik a tájra, viszont azt nem gondolta volna, hogy ilyen hamar áll be a baj. Ám a Vörös teljes mértékben megérti a hölgyeményt, s azt is, hogy Arthenior városában érzi magát egyelőre biztonságban. Talán csak feljöttek neki régi emlékek, melyek fájó volta tántorította vissza.. Erre viszont már nem akar rákérdezni, jobbnak látja nem firtatni az esetet, ezért is engedi el csendben az éjbőrűt. Tudja jól, hogy itt fogja még találni majd, mikor visszatér a városba, de most nem maradhat itt vele, muszáj odébb állnia, hiszen a csillagok nem fogják őt megvárni..
Egy kis ideig még nézi a távolodó alakot, majd egy nagy sóhaj kíséretében - mely ködös alakot ölt - megfordul a patással, ám mikor indulnának, egy férfi hangra lesz figyelmes valahonnan maga mellől. Rögtön arra kapja a fejét, hiszen úgy látszik, hogy annyira belemerült gondolataiba, hogy észre sem vette a közeledő férfit, ki a segítségét kéri.*
- Üdvözletem! *biccent a hóhajú felé* Szívesen állok a segítségére, már csak az a kérdés, hogy merre szeretne menni? Sajnos a városban én már nem maradhatok, épp a karaván felé igyekszek, így azt csak elmutogatni tudom, mi merre van itt, Artheniorban. *ekkor kicsit halkabbra veszi beszédét, mély hangja szinte egybeolvad a homállyal* Bár ha a helyében lennék, elkerülném a szűkebb utcákat, s leginkább a főúton haladnék. *kicsit lejjebb hajol, vörös hajzuhatagja előre is zuhan* Tudja, ez a hatalmas köd, mely a városra s környékére telepedett, nekem valamiért igen szokatlan. Bár e hűvös időben természetesen nem ritka, ám mégis.. *ekkor felemeli ujját* Csukja csak be egy pillanatra szemét, s vegyen egy nagy levegőt! Olyan, mintha belülről össze akarna roppantani, mintha valami rejtőzne a homályban.. Borús fellegek járnak kis városunk felett..
*Könnyen hihetné azt az idegen, hogy Mordachnak valami baj van az elméjével, ám ez esetben rosszul gondolná. A Vörösre olykor rátörnek furcsa érzések, melyek mögött biztosan lapul mindig valami, ám sokszor csak a felszín alatt! Persze, mielőtt még az alak teljesen bolondnak nézné, inkább legyint egyet.*
- Á, ne is figyeljen rám, biztos csak keveset aludtam! *elvégre ha érzi a másik is a szokatlan érzést, akkor minden bizonnyal ennek hangot is ad majd* Tehát, mire is kíváncsi? Sajnos ebben az időben nehezebb belőni, mi hol található a városban, de talán a fogadóban nagyobb segítségre lelhet. Ám ha Ön is a karaván felé igyekszik, akkor bátran béreljen egy lovat az istállóból, s tartson velem! Nem lesz éppen egyszerű utunk, remek alkalom ez az idő a banditáknak, bár ettől én nem félek, kérdés, hogy Ön mennyire hajlandó ilyen körülmények között útra kelni?
*Kérdi kíváncsian, ekkor viszont visszapillant egy percre, ám Samira már eltűnt, talán a fogadóban, vagy esetleg a templom felé vette az irányt. Itt még mindig biztonságosabb, mint odakint..*
Egy kis ideig még nézi a távolodó alakot, majd egy nagy sóhaj kíséretében - mely ködös alakot ölt - megfordul a patással, ám mikor indulnának, egy férfi hangra lesz figyelmes valahonnan maga mellől. Rögtön arra kapja a fejét, hiszen úgy látszik, hogy annyira belemerült gondolataiba, hogy észre sem vette a közeledő férfit, ki a segítségét kéri.*
- Üdvözletem! *biccent a hóhajú felé* Szívesen állok a segítségére, már csak az a kérdés, hogy merre szeretne menni? Sajnos a városban én már nem maradhatok, épp a karaván felé igyekszek, így azt csak elmutogatni tudom, mi merre van itt, Artheniorban. *ekkor kicsit halkabbra veszi beszédét, mély hangja szinte egybeolvad a homállyal* Bár ha a helyében lennék, elkerülném a szűkebb utcákat, s leginkább a főúton haladnék. *kicsit lejjebb hajol, vörös hajzuhatagja előre is zuhan* Tudja, ez a hatalmas köd, mely a városra s környékére telepedett, nekem valamiért igen szokatlan. Bár e hűvös időben természetesen nem ritka, ám mégis.. *ekkor felemeli ujját* Csukja csak be egy pillanatra szemét, s vegyen egy nagy levegőt! Olyan, mintha belülről össze akarna roppantani, mintha valami rejtőzne a homályban.. Borús fellegek járnak kis városunk felett..
*Könnyen hihetné azt az idegen, hogy Mordachnak valami baj van az elméjével, ám ez esetben rosszul gondolná. A Vörösre olykor rátörnek furcsa érzések, melyek mögött biztosan lapul mindig valami, ám sokszor csak a felszín alatt! Persze, mielőtt még az alak teljesen bolondnak nézné, inkább legyint egyet.*
- Á, ne is figyeljen rám, biztos csak keveset aludtam! *elvégre ha érzi a másik is a szokatlan érzést, akkor minden bizonnyal ennek hangot is ad majd* Tehát, mire is kíváncsi? Sajnos ebben az időben nehezebb belőni, mi hol található a városban, de talán a fogadóban nagyobb segítségre lelhet. Ám ha Ön is a karaván felé igyekszik, akkor bátran béreljen egy lovat az istállóból, s tartson velem! Nem lesz éppen egyszerű utunk, remek alkalom ez az idő a banditáknak, bár ettől én nem félek, kérdés, hogy Ön mennyire hajlandó ilyen körülmények között útra kelni?
*Kérdi kíváncsian, ekkor viszont visszapillant egy percre, ám Samira már eltűnt, talán a fogadóban, vagy esetleg a templom felé vette az irányt. Itt még mindig biztonságosabb, mint odakint..*
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-18 21:53:25
Üzenet elküldve: 2013-12-18 21:53:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A főtérre egy fehér lovaskocsi érkezik amin páran utaznak. Köztük ott van Norval Balil is. Mikor a kocsi megáll, megvárja míg a többi utas lefárad a kocsiról és Ő csak utána próbálkozik a leszállással. Neki ez a művelet kissé nehezebben megy, hiszen rövid lábai csak hátráltatják a le és felmászásban. Végül nagy nehezen lemászik, kissé leporolj a ruháját, belekukkant a táskájába, kicsit bele is túr, majd miután bebizonyosodott az, hogy nem hagyott el semmit be is zárja a táska száját és egy biccentéssel elköszön a kocsistól.*
-Új város, új kalandok.
*Hosszú kocsiúton van túl. Kissé el is van fáradva. Balil úgy érzi, hogy jó lenne meginni valami italt. Rögtön ki is szúrja a fogadó épületét, nem is csoda a törpéket szinte vonzza az olyan hely ahol alkohol kapható. Még egy jó nagyot sóhajt és elégedett mosollyal, kezét a táskáján tartva, elindul a fogadóhoz.*
-Új város, új kalandok.
*Hosszú kocsiúton van túl. Kissé el is van fáradva. Balil úgy érzi, hogy jó lenne meginni valami italt. Rögtön ki is szúrja a fogadó épületét, nem is csoda a törpéket szinte vonzza az olyan hely ahol alkohol kapható. Még egy jó nagyot sóhajt és elégedett mosollyal, kezét a táskáján tartva, elindul a fogadóhoz.*
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-18 21:40:04
Üzenet elküldve: 2013-12-18 21:40:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
*Mordokhai szerencsére a szegénynegyedben sem tévedt el. Ott persze nem gondolkodott annyit. Ha a szerencséje továbbra is kitart, akkor talál még valakit, aki segít neki.*
"Nem olyan könnyű kiigazodni, ha először van itt az ember."
*A koldulók és tolvajok tömegén, megint pengére helyezett kézzel megy át. Félti az erszényét, még akkor is, hogyha nem lapul benne sok arany. De valami étel minden embernek kell. Szerencsére most sem próbálták meg leakasztani a kis zacskót. Egyébként is feltűnő lenne, ha az oldaláról eltűnne a jellegzetes súly. Azért ennyit kitapasztalt az évek során. Nem egyszer próbáltak meg lopni tőle. Persze hacsak egykét aranyat akarnak kérni, az rendben van. Azt még hajlandó adni. Elvégre próbál segíteni, de a saját létét azt nem áldozza fel. Kiér a főtérre és mivel az emberek még most is ugyanolyan sokan vannak, mint amikor Endonnal elhaladtak itt, ezért nézelődni kezd, hátha talál egy olyan személyt aki szimpatikus neki és segítőkésznek néz ki. Sajnálatos módon egyetlen ilyen egyén sem akad. Pedig jó lett volna, ha talál valakit aki segít neki abban, hogy ne vesszen el. Valahol a sűrű tömegben megpillantja a fogadót.*
"Legalább egyedül igyak valamit."
Ezzel elindul és most még jobban vigyáz az erszényére, mert ugyebár sok ember között egy fokkal könnyebben megy az erszények jogos gazdájuktól való eltulajdonítása. Ahogy szépen lassan közeledik, meglát egy hosszú vörös hajú - minden bizonnyal ember - férfit.*
"Mi hosszú hajúak tartsunk össze."
*Érdekes gondolat és mégis ez-az ami inspirálja Mordokhait, hogy odamenjen a férfihoz és megszólítsa.*
- Elnézést. Nemrég érkeztem a városba. Esetleg tudna nekem segíteni abban, hogy ne tévedjek el?
*Amíg a válaszra vár, jobban szemügyre veszi a megszólítottat. Amit lát, az egy magas, nem kicsit izmos fiatalember.*
"Nem szívesen akaszkodnék össze vele. Bár egy barátságos párbajban benne volnék."
*Ekkor a szemén akad meg a tekintete. Borzongás fut végig a hátán, hisz nem mindennap találkozik az ember a vér színében tündöklő szempárral. Ami egyébként ugyanolyan színű, mint a hosszú haj. Amikor a ruházatát is szemügyre veszi, elmosolyodik. A férfi ugyanúgy feketébe van öltözve, mint ő. Sikerült kiválasztania a legszimpatikusabb embert.*
"Nem olyan könnyű kiigazodni, ha először van itt az ember."
*A koldulók és tolvajok tömegén, megint pengére helyezett kézzel megy át. Félti az erszényét, még akkor is, hogyha nem lapul benne sok arany. De valami étel minden embernek kell. Szerencsére most sem próbálták meg leakasztani a kis zacskót. Egyébként is feltűnő lenne, ha az oldaláról eltűnne a jellegzetes súly. Azért ennyit kitapasztalt az évek során. Nem egyszer próbáltak meg lopni tőle. Persze hacsak egykét aranyat akarnak kérni, az rendben van. Azt még hajlandó adni. Elvégre próbál segíteni, de a saját létét azt nem áldozza fel. Kiér a főtérre és mivel az emberek még most is ugyanolyan sokan vannak, mint amikor Endonnal elhaladtak itt, ezért nézelődni kezd, hátha talál egy olyan személyt aki szimpatikus neki és segítőkésznek néz ki. Sajnálatos módon egyetlen ilyen egyén sem akad. Pedig jó lett volna, ha talál valakit aki segít neki abban, hogy ne vesszen el. Valahol a sűrű tömegben megpillantja a fogadót.*
"Legalább egyedül igyak valamit."
Ezzel elindul és most még jobban vigyáz az erszényére, mert ugyebár sok ember között egy fokkal könnyebben megy az erszények jogos gazdájuktól való eltulajdonítása. Ahogy szépen lassan közeledik, meglát egy hosszú vörös hajú - minden bizonnyal ember - férfit.*
"Mi hosszú hajúak tartsunk össze."
*Érdekes gondolat és mégis ez-az ami inspirálja Mordokhait, hogy odamenjen a férfihoz és megszólítsa.*
- Elnézést. Nemrég érkeztem a városba. Esetleg tudna nekem segíteni abban, hogy ne tévedjek el?
*Amíg a válaszra vár, jobban szemügyre veszi a megszólítottat. Amit lát, az egy magas, nem kicsit izmos fiatalember.*
"Nem szívesen akaszkodnék össze vele. Bár egy barátságos párbajban benne volnék."
*Ekkor a szemén akad meg a tekintete. Borzongás fut végig a hátán, hisz nem mindennap találkozik az ember a vér színében tündöklő szempárral. Ami egyébként ugyanolyan színű, mint a hosszú haj. Amikor a ruházatát is szemügyre veszi, elmosolyodik. A férfi ugyanúgy feketébe van öltözve, mint ő. Sikerült kiválasztania a legszimpatikusabb embert.*
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-18 17:20:38
Üzenet elküldve: 2013-12-18 17:20:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
// Farkas a városban //
*Az ork úgy látszik, hogy némileg megzavarodott farkasa elengedése közben, mert úgy gondolja, hogy a városkapun is kimentek - holott nincs is városkapu. Mindenesetre farkasát elküldi az erdő felé, majd az épp távozni készülő őrmestert kérdezi meg visszajövetelének lehetőségéről.*
- Természetesen. *Int kezével, hogy menjen nyugodtan, majd katonáival együtt ők is távoznak a helyszínről, visszatérve eredeti őrjáratukhoz, a szegénynegyed utcáira.*
*Az ork úgy látszik, hogy némileg megzavarodott farkasa elengedése közben, mert úgy gondolja, hogy a városkapun is kimentek - holott nincs is városkapu. Mindenesetre farkasát elküldi az erdő felé, majd az épp távozni készülő őrmestert kérdezi meg visszajövetelének lehetőségéről.*
- Természetesen. *Int kezével, hogy menjen nyugodtan, majd katonáival együtt ők is távoznak a helyszínről, visszatérve eredeti őrjáratukhoz, a szegénynegyed utcáira.*
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-18 16:11:42
Üzenet elküldve: 2013-12-18 16:11:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
// Samira és Mordach //
*Kilépve a fogadóból, és esetleg a városhatár felé közeledve Samira valami megmagyarázhatatlan félelmet kezd érezni, mely a szó szoros értelmében fojtogatja. A városhatár felé pillantva érezheti, hogy minden porcikája hevesen tiltakozik a távozás ellen, tulajdonképpen akkor sem lennének képesek kivinni a lábai, ha az élete múlna rajta. Ki tudja, talán régebben az élete múlt rajta, csak már ő nem emlékszik rá? Azonban ha visszafordul a város felé, valami hihetetlen melegség, és biztonságérzet töltheti el a szívét. A város az ő lelkében és felfogásában a béke, és biztonság szentélye, habár nem tudhatja pontosan, miért. Az viszont biztos, hogy bármit is érez Mordach iránt, bármilyen szóval, kinccsel, érvvel próbálják kihívni a városból, nem fog sikerülni.... Valami félelem, mélyen a tudata mélyén felébredt a környező területeket illetően. Talán egy régi trauma lelki sebhelye szakadt fel? Senki nem tudhatja biztosan, viszont ha a lány nem szeretne becsavarodni, vagy összerogyni, mert remegő lábai nem bírják a tömegét, akkor jobban teszi, ha visszafordul a fogadó irányába, és ott várja meg a férfit. Vagy talán már szólni sem tud, csak erőtlen léptekkel megindul visszafelé, remélve, hogy Mordach megérti?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.18 16:12:02
*Kilépve a fogadóból, és esetleg a városhatár felé közeledve Samira valami megmagyarázhatatlan félelmet kezd érezni, mely a szó szoros értelmében fojtogatja. A városhatár felé pillantva érezheti, hogy minden porcikája hevesen tiltakozik a távozás ellen, tulajdonképpen akkor sem lennének képesek kivinni a lábai, ha az élete múlna rajta. Ki tudja, talán régebben az élete múlt rajta, csak már ő nem emlékszik rá? Azonban ha visszafordul a város felé, valami hihetetlen melegség, és biztonságérzet töltheti el a szívét. A város az ő lelkében és felfogásában a béke, és biztonság szentélye, habár nem tudhatja pontosan, miért. Az viszont biztos, hogy bármit is érez Mordach iránt, bármilyen szóval, kinccsel, érvvel próbálják kihívni a városból, nem fog sikerülni.... Valami félelem, mélyen a tudata mélyén felébredt a környező területeket illetően. Talán egy régi trauma lelki sebhelye szakadt fel? Senki nem tudhatja biztosan, viszont ha a lány nem szeretne becsavarodni, vagy összerogyni, mert remegő lábai nem bírják a tömegét, akkor jobban teszi, ha visszafordul a fogadó irányába, és ott várja meg a férfit. Vagy talán már szólni sem tud, csak erőtlen léptekkel megindul visszafelé, remélve, hogy Mordach megérti?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.18 16:12:02
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-18 14:39:19
Üzenet elküldve: 2013-12-18 14:39:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Farkas a városban //
*Csendben sétál a díszkísérettel Baragnol. Nem kell sok lépést megtenniük, hogy elérjék a városkaput, de még azon is tovább mennek. Az ork egy szót sem szól csak magában gondolkodik el ezen egy kicsit, de hamar el hessegeti ezeket a gondolatokat.
Mikor kijjebb értek, Baragnol végighallgatja az ember mondandóját, és mikor az távozik ránéz állatára. A farkas kissé lelapított fülekkel néz fel gazdájára, tudja mi fog most történni. Az ork csak biccent egyet az erdő irányába miközben a farkasra néz. Az állat kisvártatva elindul és hamar el is tűnik az aljnövényzetben.
Baragnol odafordul az ott maradt katonákhoz. Végigtekint rajtuk, majd megszólal.*
-Gondolom most már bemehetek így.
*Tekintetét a fehér tollasra szegezi, és várja a választ.*
*Csendben sétál a díszkísérettel Baragnol. Nem kell sok lépést megtenniük, hogy elérjék a városkaput, de még azon is tovább mennek. Az ork egy szót sem szól csak magában gondolkodik el ezen egy kicsit, de hamar el hessegeti ezeket a gondolatokat.
Mikor kijjebb értek, Baragnol végighallgatja az ember mondandóját, és mikor az távozik ránéz állatára. A farkas kissé lelapított fülekkel néz fel gazdájára, tudja mi fog most történni. Az ork csak biccent egyet az erdő irányába miközben a farkasra néz. Az állat kisvártatva elindul és hamar el is tűnik az aljnövényzetben.
Baragnol odafordul az ott maradt katonákhoz. Végigtekint rajtuk, majd megszólal.*
-Gondolom most már bemehetek így.
*Tekintetét a fehér tollasra szegezi, és várja a választ.*
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 21:51:16
Üzenet elküldve: 2013-12-17 21:51:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*A vihar előtti csend. Ez valahogy mindig így szokott lenni, s most sem lesz máshogy, pedig ő megpróbálta csendesebben lereagálni ezt az egészet, de úgy látszik muszáj megmaradni a nyers, hideg hangvételnél.*
-Igen, szólíthatsz Lilinek!
~Pláne, miután így letegeztél, igazán szólíthatsz így!!!~
*Ekkor pillantott Kedvesére fel, akinek mániája a védekezésből támadás. Összeszorítja fogát s lehunyja szemét egy pillanatra, csak hogy magában elszámoljon tízig.*
-Tudod Kedvesem, pontosan ezért nem szeretnék hirtelen dönteni, mert így állsz a dolgokhoz. Pusztán szerettem volna tisztázni ezt az egész szituációt, attól független, hogy mit hallottam és mit nem!
*Ő is felemeli a hangját, ahogy Kean is tette.*
-Nincs? Valóban nincs? Szerinted ha egy másik férfi kezét fogod és behúzod a sikátorba, az nem félreérthető? Tudom mit rejt a múltad, de azt hittem, hogy a múlttal már szakítottál!
~Hát persze! Megértettem, felfogtam, hogy volt férfival dolga, na de most??? Most hogy én itt vagyok... lehet, hogy kevésnek bizonyulok? Biztosan, ha így reagál a dolgokra!~
-Menjünk!
*Azzal enged a szorításon, de ugyan úgy fogja derekát Kean-nek, nem engedve el egy percre sem.*
~Na majd megfigyelem a fogadóban, kinek mi lesz a reakciója!~
-Igen, szólíthatsz Lilinek!
~Pláne, miután így letegeztél, igazán szólíthatsz így!!!~
*Ekkor pillantott Kedvesére fel, akinek mániája a védekezésből támadás. Összeszorítja fogát s lehunyja szemét egy pillanatra, csak hogy magában elszámoljon tízig.*
-Tudod Kedvesem, pontosan ezért nem szeretnék hirtelen dönteni, mert így állsz a dolgokhoz. Pusztán szerettem volna tisztázni ezt az egész szituációt, attól független, hogy mit hallottam és mit nem!
*Ő is felemeli a hangját, ahogy Kean is tette.*
-Nincs? Valóban nincs? Szerinted ha egy másik férfi kezét fogod és behúzod a sikátorba, az nem félreérthető? Tudom mit rejt a múltad, de azt hittem, hogy a múlttal már szakítottál!
~Hát persze! Megértettem, felfogtam, hogy volt férfival dolga, na de most??? Most hogy én itt vagyok... lehet, hogy kevésnek bizonyulok? Biztosan, ha így reagál a dolgokra!~
-Menjünk!
*Azzal enged a szorításon, de ugyan úgy fogja derekát Kean-nek, nem engedve el egy percre sem.*
~Na majd megfigyelem a fogadóban, kinek mi lesz a reakciója!~
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 21:28:56
Üzenet elküldve: 2013-12-17 21:28:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Érzi ő, hogy nem lesz ez így jó, jobban örült volna, ha kettesben maradhat Phillippel de már kár ezen töprengeni. Lili ezek szerint mindent hallott, amit Kean csak egy nagy nyeléssel jutalmaz.*
-Mi... Mit akarsz hirtelen felindulásból dönteni?
*Ez határozottan nem hangzik jól, szinte érzi, hogyan kúszik torkába a pánik. El akarja hagyni? Igaz, hogy hallotta már tőle, hogy a múltjában fordultak meg férfiak, de látni maga előtt az egyiket, végignézni, miként beszélgetnek, miközben fogják egymás kezét egészen más lehet. Fel fogja bontani az eljegyzést, hogy undorodva faképnél hagyja?*
-Csak... Csak találkoztunk és beszélgettünk kicsit. Ha hallottál mindent, akkor tudod, hogy mi folyik, nem?
*Akaratlanul is élesebben csendül a hangja, sosem tudott megfelelően védekezni, csak úgy, ha egyből támadott. Most is így történik, akárcsak, amikor legutóbb számon lett kérve rajta a múltja. Ha Lili úgyis hallott és látott mindent, akkor miért vonja kérdőre? Szinte csak azért lép a nő mellé, mert kötelességének érzi, kivételesen még a máskor annyira keresett ölelés is kényelmetlenül érinti. Muszáj ennyire látványosan Phillip orra alá dörgölni a jelenlegi helyzetet? Elhúzza a száját, ahogy elfordítja a fejét, valószínűleg ezt is csak a másik férfi veheti észre, a nő nem.*
-Észrevételem szerint nincs semmilyen félreértés.
*Félreértés? A tényt, hogy egykor másé volt a szíve, komolyan ennyivel tudja le? Félreértés? Arca egy pillanatra megfeszül, nagyon is jól tudja ő, hogy mi ez. Előítélet. ha egy férfi egy másik férfi iránt érez vonzalmat, netán szerelmet, akkor az csakis félreértés lehet, nem pedig a valóság.*
-Menjünk.
*Tekintete Philt kutatja egy pillanatra, szemei fájdalmasan csillannak meg, épp csak egy tünékeny másodperc erejéig, mielőtt az utca kövét nézné maga előtt. Irány a fogadó...*
-Mi... Mit akarsz hirtelen felindulásból dönteni?
*Ez határozottan nem hangzik jól, szinte érzi, hogyan kúszik torkába a pánik. El akarja hagyni? Igaz, hogy hallotta már tőle, hogy a múltjában fordultak meg férfiak, de látni maga előtt az egyiket, végignézni, miként beszélgetnek, miközben fogják egymás kezét egészen más lehet. Fel fogja bontani az eljegyzést, hogy undorodva faképnél hagyja?*
-Csak... Csak találkoztunk és beszélgettünk kicsit. Ha hallottál mindent, akkor tudod, hogy mi folyik, nem?
*Akaratlanul is élesebben csendül a hangja, sosem tudott megfelelően védekezni, csak úgy, ha egyből támadott. Most is így történik, akárcsak, amikor legutóbb számon lett kérve rajta a múltja. Ha Lili úgyis hallott és látott mindent, akkor miért vonja kérdőre? Szinte csak azért lép a nő mellé, mert kötelességének érzi, kivételesen még a máskor annyira keresett ölelés is kényelmetlenül érinti. Muszáj ennyire látványosan Phillip orra alá dörgölni a jelenlegi helyzetet? Elhúzza a száját, ahogy elfordítja a fejét, valószínűleg ezt is csak a másik férfi veheti észre, a nő nem.*
-Észrevételem szerint nincs semmilyen félreértés.
*Félreértés? A tényt, hogy egykor másé volt a szíve, komolyan ennyivel tudja le? Félreértés? Arca egy pillanatra megfeszül, nagyon is jól tudja ő, hogy mi ez. Előítélet. ha egy férfi egy másik férfi iránt érez vonzalmat, netán szerelmet, akkor az csakis félreértés lehet, nem pedig a valóság.*
-Menjünk.
*Tekintete Philt kutatja egy pillanatra, szemei fájdalmasan csillannak meg, épp csak egy tünékeny másodperc erejéig, mielőtt az utca kövét nézné maga előtt. Irány a fogadó...*
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 21:08:03
Üzenet elküldve: 2013-12-17 21:08:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Philip //
*Szinte érzi, hogy mennyire féltékeny Lili, ami igazából, kicsit tetszik neki. Kíváncsi rá, hogy mennyire is van jó kezekben Kean. Mert egy ilyen férfit sok nő meg akar szerezni és az odáig rendben van, hogy Kean szereti őt, de fordítva is igaz, erről meg akar bizonyosodni. Ehhez pedig kell egy kis gonoszság. Bár, a féltékenység jó jel. Kár lesz értük...
Ő is szívesen karolna a kedves Kean derekára, hogy magához húzza, de vissza kell tartson minden ilyen irányú vágyat. Csak nézheti, ahogy Lili gyengéd karja az általa oly hűen szeretett férfin, s kénytelen beismerni, hogy ő is féltékeny. Furcsa, mert régen mindig együtt voltak, mikor csak tudtak, mikor csak szerettek, így megszokta, hogy nem csüng rajta más, szokatlan így látni.*
- Én támogatom. És... Szólíthatlak Lilinek?
*Kérdi, csak mert illemből teljes nevén hívná, magázódva, mert mégiscsak kisasszony még, hamarosan pedig Kean asszonya, Diamitné... Ha megindul a páros, tart velük a fogadóba, akár a Pegazus a cél,akár egy másik, éppen az ellenkező irányban. Neki mindegy, csak lehessen Kean közelében.*
*Szinte érzi, hogy mennyire féltékeny Lili, ami igazából, kicsit tetszik neki. Kíváncsi rá, hogy mennyire is van jó kezekben Kean. Mert egy ilyen férfit sok nő meg akar szerezni és az odáig rendben van, hogy Kean szereti őt, de fordítva is igaz, erről meg akar bizonyosodni. Ehhez pedig kell egy kis gonoszság. Bár, a féltékenység jó jel. Kár lesz értük...
Ő is szívesen karolna a kedves Kean derekára, hogy magához húzza, de vissza kell tartson minden ilyen irányú vágyat. Csak nézheti, ahogy Lili gyengéd karja az általa oly hűen szeretett férfin, s kénytelen beismerni, hogy ő is féltékeny. Furcsa, mert régen mindig együtt voltak, mikor csak tudtak, mikor csak szerettek, így megszokta, hogy nem csüng rajta más, szokatlan így látni.*
- Én támogatom. És... Szólíthatlak Lilinek?
*Kérdi, csak mert illemből teljes nevén hívná, magázódva, mert mégiscsak kisasszony még, hamarosan pedig Kean asszonya, Diamitné... Ha megindul a páros, tart velük a fogadóba, akár a Pegazus a cél,akár egy másik, éppen az ellenkező irányban. Neki mindegy, csak lehessen Kean közelében.*
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 20:39:14
Üzenet elküldve: 2013-12-17 20:39:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Még mielőtt bármit is szólna ő is lepillant a kézfogásra, majd vissza Kean-re és az idegenre.*
-Tudom Kedvesem, hogy megmagyarázod, hiszen nincs más választásod. -kínjában elmosolyodik - Szerintem külső szemmel is jól látszik mi ez az egész, de szeretnélek meghallgatni, hogy ne döntsek hirtelen felindulásból.
*Hangja bár nyugodt, érezhető némi feszültség, mi szavaiból árad.*
-Majdnem végig hallottam az egészet, tudom, hogy nem történt semmi egy ölelésen és egy kézfogáson kívül, ne aggódj Kedvesem. Csak szeretném tudni mi folyik itt.
*Hidegen végigméri Phil-t, majd kezet nyújt felé, hogy kézcsókkal köszöntse.*
- Részemről az öröm, hogy volt alkalmam elrabolni a szívét Öntől!
*Egyenesen a zöld lélektükörbe tekint rezzenéstelenül, kissé féltékenyen, bár ez igazán elenyésző a jelenlegi helyzetben. Elmosolyodik Philip mondatán, majd közelebb lép Kean-hez s átöleli derekánál.*
-Mertem reménykedni, hogy nem ezért jött! Ám, nem szeretném, ha ilyen nyersnek írna le első találkozáskor, így javaslom térjünk be a fogadóba, s igyunk meg valamit. Közben megbeszélhetnénk ezt a félreértést. Ugye, Kedvesem?
*Jobban megszorítja derekát, birtoklóan, ahogy eddig talán még soha sem tette, főleg mások előtt nem. Valóban féltékeny!*
-Tudom Kedvesem, hogy megmagyarázod, hiszen nincs más választásod. -kínjában elmosolyodik - Szerintem külső szemmel is jól látszik mi ez az egész, de szeretnélek meghallgatni, hogy ne döntsek hirtelen felindulásból.
*Hangja bár nyugodt, érezhető némi feszültség, mi szavaiból árad.*
-Majdnem végig hallottam az egészet, tudom, hogy nem történt semmi egy ölelésen és egy kézfogáson kívül, ne aggódj Kedvesem. Csak szeretném tudni mi folyik itt.
*Hidegen végigméri Phil-t, majd kezet nyújt felé, hogy kézcsókkal köszöntse.*
- Részemről az öröm, hogy volt alkalmam elrabolni a szívét Öntől!
*Egyenesen a zöld lélektükörbe tekint rezzenéstelenül, kissé féltékenyen, bár ez igazán elenyésző a jelenlegi helyzetben. Elmosolyodik Philip mondatán, majd közelebb lép Kean-hez s átöleli derekánál.*
-Mertem reménykedni, hogy nem ezért jött! Ám, nem szeretném, ha ilyen nyersnek írna le első találkozáskor, így javaslom térjünk be a fogadóba, s igyunk meg valamit. Közben megbeszélhetnénk ezt a félreértést. Ugye, Kedvesem?
*Jobban megszorítja derekát, birtoklóan, ahogy eddig talán még soha sem tette, főleg mások előtt nem. Valóban féltékeny!*
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 16:11:42
Üzenet elküldve: 2013-12-17 16:11:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
// Farkas a városban //
*A fogadóból távozva a vörös tollas pár parancsot vakkant, és úgy tűnik, hogy a jól megszokott formációt veszik fel. Legalábbis elég szervezettnek tűnnek. A fehér tollas halad elől, irányítja a menetet. Kettő-kettő egyszerű katona két oldalról, illetve hátulról "támogatják" az orkot, szó nélkül lépkednek, bár amelyik azon az oldalt megy, ahol a farkas, le-lepillant az állatra, hogy az ott van-e még, és nem az ő torkát kívánja éppen átharapni. A vörös tollas leghátul zárja a menetet.
Csupán a főtér túlsó végéig, és még néhány méterig kísérik a férfit. Gyakorlatilag már a városba vezető úton vannak.*
- A törvény szerint maga bármikor visszajöhet a városba *megnyomja az elejét, nyomatékosítva újra, hogy az ő véleménye ettől eltér, de úgy tűnik, elég becsületes ember az undora ellenére is*, de ezt nem hozhatja be. *Mutat a farkasra. Biccent, majd azzal a két katonával, aki vele lépett be a fogadóba, távozik. A fehér tollas a két katonával még marad, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg elhagyják a helyet, de ez már csak amolyan formalitás. Ha az ork már elég messze van (ha egyáltalán úgy dönt, hogy elhagyja a várost), akkor ők is visszatérnek az eredeti őrjáratukhoz.*
*A fogadóból távozva a vörös tollas pár parancsot vakkant, és úgy tűnik, hogy a jól megszokott formációt veszik fel. Legalábbis elég szervezettnek tűnnek. A fehér tollas halad elől, irányítja a menetet. Kettő-kettő egyszerű katona két oldalról, illetve hátulról "támogatják" az orkot, szó nélkül lépkednek, bár amelyik azon az oldalt megy, ahol a farkas, le-lepillant az állatra, hogy az ott van-e még, és nem az ő torkát kívánja éppen átharapni. A vörös tollas leghátul zárja a menetet.
Csupán a főtér túlsó végéig, és még néhány méterig kísérik a férfit. Gyakorlatilag már a városba vezető úton vannak.*
- A törvény szerint maga bármikor visszajöhet a városba *megnyomja az elejét, nyomatékosítva újra, hogy az ő véleménye ettől eltér, de úgy tűnik, elég becsületes ember az undora ellenére is*, de ezt nem hozhatja be. *Mutat a farkasra. Biccent, majd azzal a két katonával, aki vele lépett be a fogadóba, távozik. A fehér tollas a két katonával még marad, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg elhagyják a helyet, de ez már csak amolyan formalitás. Ha az ork már elég messze van (ha egyáltalán úgy dönt, hogy elhagyja a várost), akkor ők is visszatérnek az eredeti őrjáratukhoz.*
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 14:29:10
Üzenet elküldve: 2013-12-17 14:29:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
-Talán csak szeretném, hogy lásd, hogy jó kezekben vagyok. Hogy nem kell értem aggódnod többet.
*Kean egy kisebb mosolyfélét erőltet az arcára, biztatóan szorítja meg a szőke kezét, aki követve a példáját szintén a falnak támaszkodik, nem túl messze, de nem is közvetlen közel. Mintha épp csak véletlenül egymás mellett állnának, egyedül ujjaik összefonódása jelzi, hogy ismerik egymást.*
-Ez a bosszú, amiért elmentem?
*Kean csak a fejét tudja rázni. Bosszú? Hát ennyire sem ismeri, hogy ne tételezzen fel róla ennyire szemét dolgot? kellemetlen ráeszmélni, hogy valószínűleg túlzottan is jól ismeri, azért a kérdés.*
-Nem szokásom bosszúból szerelembe esni. Rég nem voltál már sehol, amikor megismertem. Te hagytál el engem, minden ígéreted és vallomásod ellenére. Nem hiszem, hogy jogod van kérdőre vonni, hogy miként folytattam az életem.
*Annyira mérges akarna lenni, de minimum felpofozni a másikat, mégsem tudja, csak fejét oldalra fordítva nézi, miként sötétül el a férfi arca. Várná a visszavágást, a magyarázatot, hogy mi történt, amikor ismét a nevét hallja. Gyomra azonnal görcsbe rándul, ahogy megfordul, egyenesen Lilivel szembe. Először csak a kedves arcát nézi, a döbbenetet és fájdalmat, majd Phillipre pillant, és saját, összefonódó kezükre.*
-Lili, megmagyarázom, ez nem az, aminek látszik.
*A lehető legrosszabb mondat, amivel ilyenkor nyithat, de ezt is csak akkor fogja fel, amikor már túl késő és kicsusszant a száján. A francba...*
-Nem történt semmi, esküszöm, csak beszélgettünk. Kedvesem, ő itt Phillip. Phil, ő a menyasszonyom, akit említettem, Lilianah.
*A két férfi keze elválik, míg Kean a szemét lesütve méregeti a macskakövet, Phil előre lép, hogy magához ragadva Lili kezét, kézcsókkal köszöntse.*
-Részemről a szerencse, hogy megismerhetem, ki rabolta el ennek a szépfiúnak a szívét tőlem.
*Zöld szemei a lányon függnek, kétségtelenül méregeti, próbálva kitalálni, hogy mi lehetett benne annyira vonzó, hogy Kean feleségül akarja venni. Valódi szépség, ebben nincs hiba, de az exselyemfiút sosem lehetett csak ennyivel elbűvölni. Bár kétségtelen, a szőke haj mindig a gyengéje volt.*
-Nem azért jöttem, hogy szétromboljam a bimbózó kapcsolatot, amiről nem is tudtam. Csak... Magával ragadott a régi hév.
*Ahogy Keanre pillant, az füle hegyéig vörösödik, inkább Lili mellé lép, egyik kezével átkarolja a derekát, de tekintete Phillip arcán függ.*
*Kean egy kisebb mosolyfélét erőltet az arcára, biztatóan szorítja meg a szőke kezét, aki követve a példáját szintén a falnak támaszkodik, nem túl messze, de nem is közvetlen közel. Mintha épp csak véletlenül egymás mellett állnának, egyedül ujjaik összefonódása jelzi, hogy ismerik egymást.*
-Ez a bosszú, amiért elmentem?
*Kean csak a fejét tudja rázni. Bosszú? Hát ennyire sem ismeri, hogy ne tételezzen fel róla ennyire szemét dolgot? kellemetlen ráeszmélni, hogy valószínűleg túlzottan is jól ismeri, azért a kérdés.*
-Nem szokásom bosszúból szerelembe esni. Rég nem voltál már sehol, amikor megismertem. Te hagytál el engem, minden ígéreted és vallomásod ellenére. Nem hiszem, hogy jogod van kérdőre vonni, hogy miként folytattam az életem.
*Annyira mérges akarna lenni, de minimum felpofozni a másikat, mégsem tudja, csak fejét oldalra fordítva nézi, miként sötétül el a férfi arca. Várná a visszavágást, a magyarázatot, hogy mi történt, amikor ismét a nevét hallja. Gyomra azonnal görcsbe rándul, ahogy megfordul, egyenesen Lilivel szembe. Először csak a kedves arcát nézi, a döbbenetet és fájdalmat, majd Phillipre pillant, és saját, összefonódó kezükre.*
-Lili, megmagyarázom, ez nem az, aminek látszik.
*A lehető legrosszabb mondat, amivel ilyenkor nyithat, de ezt is csak akkor fogja fel, amikor már túl késő és kicsusszant a száján. A francba...*
-Nem történt semmi, esküszöm, csak beszélgettünk. Kedvesem, ő itt Phillip. Phil, ő a menyasszonyom, akit említettem, Lilianah.
*A két férfi keze elválik, míg Kean a szemét lesütve méregeti a macskakövet, Phil előre lép, hogy magához ragadva Lili kezét, kézcsókkal köszöntse.*
-Részemről a szerencse, hogy megismerhetem, ki rabolta el ennek a szépfiúnak a szívét tőlem.
*Zöld szemei a lányon függnek, kétségtelenül méregeti, próbálva kitalálni, hogy mi lehetett benne annyira vonzó, hogy Kean feleségül akarja venni. Valódi szépség, ebben nincs hiba, de az exselyemfiút sosem lehetett csak ennyivel elbűvölni. Bár kétségtelen, a szőke haj mindig a gyengéje volt.*
-Nem azért jöttem, hogy szétromboljam a bimbózó kapcsolatot, amiről nem is tudtam. Csak... Magával ragadott a régi hév.
*Ahogy Keanre pillant, az füle hegyéig vörösödik, inkább Lili mellé lép, egyik kezével átkarolja a derekát, de tekintete Phillip arcán függ.*
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 13:46:49
Üzenet elküldve: 2013-12-17 13:46:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Milyen kár, hogy nem hallja miről folyik a diskurálás, pedig nagyon kíváncsi rá. Előre dől a padon, két kezét összekulcsolva ajka elé támasztja, úgy figyeli a párost.*
~Nézzenek oda! Kézen fogva vezeti a... a sikátorba?? NA ezt már nem!~
*Azonnal felpattan a fapadról s követni kezdi őket, ám megáll a sikátor bejárata mellett, az egyik ház falánál. Így már halkan, de kivehető miről beszélgetnek. Hátát és fejét a falnak támasztja, egyik kezével befogja száját, a másikkal a falat támasztja.*
~Hiányzik neki Kean? Nevetséges!~
*Összeráncolja homlokát s tesz egy fél lépést a ház sarkához, hogy még több információt megtudjon. Bár megenyhül a szíve, mikor Kedvese azt mondja a másiknak, hogy menyasszonya van s szerelemből veszi el, mégis összeszorul szíve, hogy ez a valaki így felbukkant a semmiből s őt akarja. Kean-t, a Kedvesét.*
~Bemutatni nekem? Őt? Kit??? A régi szerelmét? Ez a férfi... a...~
*Ismeri Kean múltját, hiszen őszintén elmondott mindent, mégis képtelen elhinni, hogy mindez igaz, s mindezt a saját szemével is láthatja. Szomorúan lehajtja fejét, s óvatosan sóhajt egy nagyot.*
~Mit tegyek? Fedjem fel magam, de akkor elárulom magam azzal, hogy hallottam mindent. Játsszam meg, hogy nem tudok semmiről sem? Ezek után nem menne a színjáték. Mindegy, ennek véget kell vetni... még mielőtt több is történne puszta vallomásoknál...~
*Azzal összeszedi minden bátorságát s kilép a ház sarkáról s tesz pár lépést feléjük, majd rápillant először az idegenre, majd Kedvesére.*
- Kean...
*Nem is mondd többet, elég ha Kedvese a kéklő íriszébe pillant, ezernyi kérdést felvetve, kissé fájdalmas egyveleggel. Még hangja sem indulatos, inkább színtelen s halk.*
~Nézzenek oda! Kézen fogva vezeti a... a sikátorba?? NA ezt már nem!~
*Azonnal felpattan a fapadról s követni kezdi őket, ám megáll a sikátor bejárata mellett, az egyik ház falánál. Így már halkan, de kivehető miről beszélgetnek. Hátát és fejét a falnak támasztja, egyik kezével befogja száját, a másikkal a falat támasztja.*
~Hiányzik neki Kean? Nevetséges!~
*Összeráncolja homlokát s tesz egy fél lépést a ház sarkához, hogy még több információt megtudjon. Bár megenyhül a szíve, mikor Kedvese azt mondja a másiknak, hogy menyasszonya van s szerelemből veszi el, mégis összeszorul szíve, hogy ez a valaki így felbukkant a semmiből s őt akarja. Kean-t, a Kedvesét.*
~Bemutatni nekem? Őt? Kit??? A régi szerelmét? Ez a férfi... a...~
*Ismeri Kean múltját, hiszen őszintén elmondott mindent, mégis képtelen elhinni, hogy mindez igaz, s mindezt a saját szemével is láthatja. Szomorúan lehajtja fejét, s óvatosan sóhajt egy nagyot.*
~Mit tegyek? Fedjem fel magam, de akkor elárulom magam azzal, hogy hallottam mindent. Játsszam meg, hogy nem tudok semmiről sem? Ezek után nem menne a színjáték. Mindegy, ennek véget kell vetni... még mielőtt több is történne puszta vallomásoknál...~
*Azzal összeszedi minden bátorságát s kilép a ház sarkáról s tesz pár lépést feléjük, majd rápillant először az idegenre, majd Kedvesére.*
- Kean...
*Nem is mondd többet, elég ha Kedvese a kéklő íriszébe pillant, ezernyi kérdést felvetve, kissé fájdalmas egyveleggel. Még hangja sem indulatos, inkább színtelen s halk.*
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 12:04:52
Üzenet elküldve: 2013-12-17 12:04:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Samira Karniel //
- Semmi gond, csak nyugodtan! *bök az ing felé* Bár ebben talán kényelmesebb lesz!
*Azzal odalépked Mordach az ablakhoz, majd vérszín szemeit az üvegen túlra szegezi. Csodás éjjel van, a csillagok ezüstösen tündökölnek odafent, alant pedig egy enyhe ködréteg borítja a holdudvar elhaló félben levő fűtengerét. Kísérteties is egyben az este, hiszen a szél halk zúgása, melybe olykor egy-egy farkasvonítás is társul, halkan szólal fel a szobában.*
- Tényleg jobb, hogy nem odakint éjszakázol.. Az állatok mostanság nagyon szokatlanul viselkednek..
*Mondja maga mögé vészjóslóan, miközben Samirát hagyja átöltözni. Szemei még mindig az udvart fürkészik, s karba tett kezekkel, ráncolt homlokkal próbál rájönni arra, hogy a baljóslatú jelek vajon honnan eredhetnek. Persze, ezeket nem akarja megosztani a hölgyeménnyel, így is épp elég baja van!
Mikor a másik átöltözött, a Vörös is befekszik mellé az ágyba, majd nyakig magára húzza a paplant. Samira úgy látszik tényleg nagyon fáradt, így a férfi már nem akar hozzászólni, hanem miközben csendben fekszik, s a plafont fürkészi, szép lassan elnyomja az álom. Az éjjel során párszor ugyan felébred, hiszen a szél hevesebben rázendít olykor, mely következtében a holdudvari fának ágai csapdosni kezdik az ablakot. Még a szerencse, hogy eléggé fáradt, így hamar visszaalszik, s a reggel is korán érkezik meg számára.
Mikor kinyitja szemeit, már kezd odakint felszakadozni a sötétség, ami arra utal, hogy azért még elég korán van, ám Mordach már egyáltalán nem álmos. Az éjelf még ott szuszog mellette, így nem is akarja felébreszteni egyelőre, hanem szép halkan felkel, magára ölti egy fekete ruháját, acélozott talpú bakancsát, majd szép lassan kioson az ajtón. Nagyjából negyed órát lehet távol, vissza már két tányérral érkezik, melyeken egy kis reggeli található. Ezeket szépen lerakja az éjjeliszekrényre, majd finomat megérinti Samira vállát.*
- Jó reggelt! Lassan indulnunk kell! Délre legalább nekem oda kell érnem a szentélyhez, így hamarosan nekivághatnánk az útnak! Gyorsan egyél egyet, hogy legyen erőd, aztán a végére járunk a dolgoknak!
*Ha a hölgyemény felkelt, akkor Mordach leül az ágy szélére, s gyorsan elfogyasztja a reggelit, majd következő lépésként már fel is csatolja az acélkarmot, oldalára pedig a hosszúkardot, s felhúz egy melegebb, fekete öltözéket.*
- No, mehetünk is! Szerencsére nem kell gyalog megtennünk az utat, mert az istállóban pihen az én patásom, majd az elvisz minket!
*Ezt már akkor mondja, mikor bezárja maga mögött az ajtót, s elteszi annak vaskos kulcsát. A fogadóba érve csak int egyet a fogadósnak, aki el is kezdi rázni a fejét, hiszen ismerve Mordachot, nem éppen egy nap múlva fog visszatérni. Az istállóban már nagyon tobzódik szerencsétlen ló, hiszen már mehetnékje van egy jó ideje, így a Vörös nem is váratja tovább.*
- Gyere, segítek!
*Azzal ha elfogadja segítségét Samira, megragadja a hölgy derekát, s könnyen felrakja az állatra, majd maga is felpattan rá, s már indulnak is a kapuk felé.*
- Vadászatra nem biztos, hogy lesz most időnk, s elnézve ezt a hatalmas ködöt, esélyünk se nagyon lenne rá. Még magam elé is alig látok, hát akkor egy távolabbi állatról ne is beszéljünk! *mondja, mikor elhagyják már a várost* Végig az úton haladunk, így eltévedni nem fogunk, ne aggódj. *bár átnyúlt az éjelf dereka mellett, mikor megragadta a kantárt, de most enged szorításából, tekintve, hogy az állat remekül halad irányítás nélkül is* S mondd csak, jól aludtál? Visszatért pár emlék?
- Semmi gond, csak nyugodtan! *bök az ing felé* Bár ebben talán kényelmesebb lesz!
*Azzal odalépked Mordach az ablakhoz, majd vérszín szemeit az üvegen túlra szegezi. Csodás éjjel van, a csillagok ezüstösen tündökölnek odafent, alant pedig egy enyhe ködréteg borítja a holdudvar elhaló félben levő fűtengerét. Kísérteties is egyben az este, hiszen a szél halk zúgása, melybe olykor egy-egy farkasvonítás is társul, halkan szólal fel a szobában.*
- Tényleg jobb, hogy nem odakint éjszakázol.. Az állatok mostanság nagyon szokatlanul viselkednek..
*Mondja maga mögé vészjóslóan, miközben Samirát hagyja átöltözni. Szemei még mindig az udvart fürkészik, s karba tett kezekkel, ráncolt homlokkal próbál rájönni arra, hogy a baljóslatú jelek vajon honnan eredhetnek. Persze, ezeket nem akarja megosztani a hölgyeménnyel, így is épp elég baja van!
Mikor a másik átöltözött, a Vörös is befekszik mellé az ágyba, majd nyakig magára húzza a paplant. Samira úgy látszik tényleg nagyon fáradt, így a férfi már nem akar hozzászólni, hanem miközben csendben fekszik, s a plafont fürkészi, szép lassan elnyomja az álom. Az éjjel során párszor ugyan felébred, hiszen a szél hevesebben rázendít olykor, mely következtében a holdudvari fának ágai csapdosni kezdik az ablakot. Még a szerencse, hogy eléggé fáradt, így hamar visszaalszik, s a reggel is korán érkezik meg számára.
Mikor kinyitja szemeit, már kezd odakint felszakadozni a sötétség, ami arra utal, hogy azért még elég korán van, ám Mordach már egyáltalán nem álmos. Az éjelf még ott szuszog mellette, így nem is akarja felébreszteni egyelőre, hanem szép halkan felkel, magára ölti egy fekete ruháját, acélozott talpú bakancsát, majd szép lassan kioson az ajtón. Nagyjából negyed órát lehet távol, vissza már két tányérral érkezik, melyeken egy kis reggeli található. Ezeket szépen lerakja az éjjeliszekrényre, majd finomat megérinti Samira vállát.*
- Jó reggelt! Lassan indulnunk kell! Délre legalább nekem oda kell érnem a szentélyhez, így hamarosan nekivághatnánk az útnak! Gyorsan egyél egyet, hogy legyen erőd, aztán a végére járunk a dolgoknak!
*Ha a hölgyemény felkelt, akkor Mordach leül az ágy szélére, s gyorsan elfogyasztja a reggelit, majd következő lépésként már fel is csatolja az acélkarmot, oldalára pedig a hosszúkardot, s felhúz egy melegebb, fekete öltözéket.*
- No, mehetünk is! Szerencsére nem kell gyalog megtennünk az utat, mert az istállóban pihen az én patásom, majd az elvisz minket!
*Ezt már akkor mondja, mikor bezárja maga mögött az ajtót, s elteszi annak vaskos kulcsát. A fogadóba érve csak int egyet a fogadósnak, aki el is kezdi rázni a fejét, hiszen ismerve Mordachot, nem éppen egy nap múlva fog visszatérni. Az istállóban már nagyon tobzódik szerencsétlen ló, hiszen már mehetnékje van egy jó ideje, így a Vörös nem is váratja tovább.*
- Gyere, segítek!
*Azzal ha elfogadja segítségét Samira, megragadja a hölgy derekát, s könnyen felrakja az állatra, majd maga is felpattan rá, s már indulnak is a kapuk felé.*
- Vadászatra nem biztos, hogy lesz most időnk, s elnézve ezt a hatalmas ködöt, esélyünk se nagyon lenne rá. Még magam elé is alig látok, hát akkor egy távolabbi állatról ne is beszéljünk! *mondja, mikor elhagyják már a várost* Végig az úton haladunk, így eltévedni nem fogunk, ne aggódj. *bár átnyúlt az éjelf dereka mellett, mikor megragadta a kantárt, de most enged szorításából, tekintve, hogy az állat remekül halad irányítás nélkül is* S mondd csak, jól aludtál? Visszatért pár emlék?
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 11:59:46
Üzenet elküldve: 2013-12-17 11:59:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Döbbenete teljes, megszűnik a külvilág, csakis az övénél valamivel alacsonyabb és karcsúbb test létezik, akit úgy ölel magához, mintha az élete múlna ezen. Nem tudja ép ésszel felfogni, hogy ez hogyan lehetséges, az is csak lassú percek múltán villan az agyába, hogy nem ennyire látványosan kellene egymásnak esniük, ki tudja, a drága köznép mennyire díjazza, hogy két férfi ölelkezik.*
-Mindent el kell mondanod, de nem itt. Gyere.
*Keze lecsúszik, hogy Phillip ujjaira kulcsolódjon, határozott mozdulattal kezdi magával húzni a másikat, mielőtt az még tiltakozhatna. Cél a legközelebbi sikátor, oda csörtet nem is figyelve semmire sem. A külvilág lényegtelen, amikor ennyi kérdés gyötri belülről, csak saját, gyorsan zakatoló szívére és birtoklón szorító kezére képes koncentrálni.
Amikor elég mélyre érnek, hogy kívül tartsák az esetleges leskelődőket, Kean megtorpan, hátát a falnak veti, arcát pedig szabad tenyerébe ejti.*
-Ennyi év után csak úgy felbukkansz és a nyakamba ugrasz... Mit akarsz tőlem, Phil?
*Képtelen elengedni a kezét, lehet, hogy megint köddé válna, még mielőtt... Mielőtt... Fejét felemelve pillant a szőkére, aki láthatóan zavarban van, legalább olyan erővel kapaszkodik Keanbe, mint az belé.*
-Hiányoztál, el sem tudnod képzelni, mennyit gondoltam rád. Sajnálom, hogy elmentem, de tudnod kell, hogy amit mondtam, éreztem, sosem volt hazugság.
*Hangja férfihoz képest magas, de mégis kellemes hallgatni. Kisfiús arcán mérhetetlen szomorúság tükröződik, ahogy közelebb lép, hogy egész karjuk egymásnak simuljon. Kean elfordítja a fejét, elkínzott arccal mered a piszkos kövekre. Ez kegyetlenség, hogy pont most...*
-Sok idő eltelt, én sem vagyok már a régi. Menyasszonyom van, hamarosan el is veszem. Szerelemből.
*Csak a szeme sarkából pillant vissza a szőkére, aki döbbenten kiált fel. Megnősül? Nem épp erre számított, amikor kiszúrta a tömegben és örömében elfelejtett még viselkedni is.*
-Szeretnéd, hogy bemutassalak neki? Igazán elbűvölő nő.
*A kérdésre Phil elfordul, ajkaira egy kényszeredett mosoly húzódik.*
-Mégis mit mondanál neki? Bemutatnád a jelenlegi szerelmednek a régi szerelmedet? Látom, még mindig túl idealista vagy.
*Szárazan felnevet, úgy tűnik, egykori kedvese mégsem változott annyira sokat, mint azt állította magáról.*
-Mindent el kell mondanod, de nem itt. Gyere.
*Keze lecsúszik, hogy Phillip ujjaira kulcsolódjon, határozott mozdulattal kezdi magával húzni a másikat, mielőtt az még tiltakozhatna. Cél a legközelebbi sikátor, oda csörtet nem is figyelve semmire sem. A külvilág lényegtelen, amikor ennyi kérdés gyötri belülről, csak saját, gyorsan zakatoló szívére és birtoklón szorító kezére képes koncentrálni.
Amikor elég mélyre érnek, hogy kívül tartsák az esetleges leskelődőket, Kean megtorpan, hátát a falnak veti, arcát pedig szabad tenyerébe ejti.*
-Ennyi év után csak úgy felbukkansz és a nyakamba ugrasz... Mit akarsz tőlem, Phil?
*Képtelen elengedni a kezét, lehet, hogy megint köddé válna, még mielőtt... Mielőtt... Fejét felemelve pillant a szőkére, aki láthatóan zavarban van, legalább olyan erővel kapaszkodik Keanbe, mint az belé.*
-Hiányoztál, el sem tudnod képzelni, mennyit gondoltam rád. Sajnálom, hogy elmentem, de tudnod kell, hogy amit mondtam, éreztem, sosem volt hazugság.
*Hangja férfihoz képest magas, de mégis kellemes hallgatni. Kisfiús arcán mérhetetlen szomorúság tükröződik, ahogy közelebb lép, hogy egész karjuk egymásnak simuljon. Kean elfordítja a fejét, elkínzott arccal mered a piszkos kövekre. Ez kegyetlenség, hogy pont most...*
-Sok idő eltelt, én sem vagyok már a régi. Menyasszonyom van, hamarosan el is veszem. Szerelemből.
*Csak a szeme sarkából pillant vissza a szőkére, aki döbbenten kiált fel. Megnősül? Nem épp erre számított, amikor kiszúrta a tömegben és örömében elfelejtett még viselkedni is.*
-Szeretnéd, hogy bemutassalak neki? Igazán elbűvölő nő.
*A kérdésre Phil elfordul, ajkaira egy kényszeredett mosoly húzódik.*
-Mégis mit mondanál neki? Bemutatnád a jelenlegi szerelmednek a régi szerelmedet? Látom, még mindig túl idealista vagy.
*Szárazan felnevet, úgy tűnik, egykori kedvese mégsem változott annyira sokat, mint azt állította magáról.*
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 00:23:49
Üzenet elküldve: 2013-12-17 00:23:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Még közelebb sétál, mikor a nyakába ugrik egy számára vad idegen, szőke személy. Kikerekedik a szeme, hiszen a saját szemével látja miként öleli azt a... azt a férfit?*
~Jól látom, hogy akit ilyen forrón ölel, az egy férfi??? Hát én... én mindjárt megőrülök! Hogy.. miért... mi...Ez...~
*Még a gondolatai is kuszák, így nagyot sóhajtva próbál minél közelebb és közelebb kerülni, de mégsem annyira, hogy Kedvese észre vegye.*
~Ki lehet ő?~
*Egyenlőre nem szeretne semmit se megzavarni, így a legközelebbi padig elsunnyog, majd leül, s várakozik. Várja idegtépően, kissé fájdalmasan mi sül ki ebből a szituációból. Vár, hogy mit tud majd Kedvese fejéhez vágni, ha esetleg elszabadulnának az érzelmek.*
~Pedig azt hittem, hogy rám vár a szobában, vagy a fogadóban. E helyett egy másik... férfit? ölelget... Hát ez... nem éppen ilyen fogadtatásra számítottam, de sebaj! Ezt is meg tudjuk beszélni, ahogy mást is!~
~Jól látom, hogy akit ilyen forrón ölel, az egy férfi??? Hát én... én mindjárt megőrülök! Hogy.. miért... mi...Ez...~
*Még a gondolatai is kuszák, így nagyot sóhajtva próbál minél közelebb és közelebb kerülni, de mégsem annyira, hogy Kedvese észre vegye.*
~Ki lehet ő?~
*Egyenlőre nem szeretne semmit se megzavarni, így a legközelebbi padig elsunnyog, majd leül, s várakozik. Várja idegtépően, kissé fájdalmasan mi sül ki ebből a szituációból. Vár, hogy mit tud majd Kedvese fejéhez vágni, ha esetleg elszabadulnának az érzelmek.*
~Pedig azt hittem, hogy rám vár a szobában, vagy a fogadóban. E helyett egy másik... férfit? ölelget... Hát ez... nem éppen ilyen fogadtatásra számítottam, de sebaj! Ezt is meg tudjuk beszélni, ahogy mást is!~
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-16 23:31:04
Üzenet elküldve: 2013-12-16 23:31:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nehéz elfoglalni magát, ha egy estét édes Virágszála nélkül kell eltöltenie. Eddig csak feküdt a szobában, bámulta a plafont, számolta a repedéseket, pókhálókat nézegetett, de ez csak nem volt elég, hogy teljesen lekösse. Gondolatai újra és újra a titokzatos meghívás felé cikáznak. A Kedves miért mehet, ő pedig miért nem? Érthetetlen, le sem tudná tagadni, hogy aggódik. Talán mégis el kellene sétálnia a piactér irányába...
Gyors, kapkodó mozdulatokkal inget húz magára, kabátba bújik, bakancsait is lábaira ölti, és már siet is, gyors léptekkel szelve a távolságot, de épp csak a főtérig jut, amikor is megtorpan. Mégis mit művel? A semmittevés ennyire elvette volna minden maradék eszét?
Elégedetlenül dörzsöli meg borotvált arcát, miközben derekát a kútnak dönti. Nem mehet oda. Bizalmat szavazott Lilinek, az a legkevesebb, hogy tényleg nyugodtan megvárja, hogy mikor végez és tér haza. Ő nem kívánatos vendég a titokzatos cirkusznál, így valószínűleg azzal sem tudna segíteni, ha most odaszaladna.
Lábával idegesen dobol a kövezeten, mivel nincs jobb ötlete, így zsebéből dohányt és tűzszerszámot húz elő, ügyesen meggyújtja és mélyen leszívva a füstöt, kicsit késleltetve ereszti ki. Tudja, hogy nem kellene dohányoznia, Lili utálja is, ha megérzi rajta a bűzt, de most képtelen uralkodni magán, idegei már a feladás szélén táncolnak, amikor a tömegből egy hang üti meg a fülét. Egy hang, ami pontosan a nevét kiáltja, és aminek lejtése régi, fájón szép emlékeket idéz fel. Épp csak arra van ideje, hogy fejét veszett gyorsasággal oldalra kapja, mielőtt egy meleg test simulna hozzá, szorosan ölelve. Tágra nyílt szemmel mered a libbenő, szőke tincsekre, orra magába szívja az ismert illatot. Agya még fel sem fogja egészen, amikor teste már cselekszik, egyik keze a keskeny csípőt öleli, másik kezével pedig az aranyló hajzuhatagba túr, önkéntelenül húzva magához közelebb a férfit, mit sem törődve azzal, hogy dohányrúdja a kútban végzi.*
-Phillip?
*Rekedten tudja épp csak nyögni a nevet, mielőtt a szőke férfi arca felé fordulna, zöld szemei csillogva tapadnak Kean arcára. Létezhet ilyen? létezhet, hogy ennyi év után csak így, egészen váratlanul újra felbukkan csak így, váratlanul, a semmiből?*
Gyors, kapkodó mozdulatokkal inget húz magára, kabátba bújik, bakancsait is lábaira ölti, és már siet is, gyors léptekkel szelve a távolságot, de épp csak a főtérig jut, amikor is megtorpan. Mégis mit művel? A semmittevés ennyire elvette volna minden maradék eszét?
Elégedetlenül dörzsöli meg borotvált arcát, miközben derekát a kútnak dönti. Nem mehet oda. Bizalmat szavazott Lilinek, az a legkevesebb, hogy tényleg nyugodtan megvárja, hogy mikor végez és tér haza. Ő nem kívánatos vendég a titokzatos cirkusznál, így valószínűleg azzal sem tudna segíteni, ha most odaszaladna.
Lábával idegesen dobol a kövezeten, mivel nincs jobb ötlete, így zsebéből dohányt és tűzszerszámot húz elő, ügyesen meggyújtja és mélyen leszívva a füstöt, kicsit késleltetve ereszti ki. Tudja, hogy nem kellene dohányoznia, Lili utálja is, ha megérzi rajta a bűzt, de most képtelen uralkodni magán, idegei már a feladás szélén táncolnak, amikor a tömegből egy hang üti meg a fülét. Egy hang, ami pontosan a nevét kiáltja, és aminek lejtése régi, fájón szép emlékeket idéz fel. Épp csak arra van ideje, hogy fejét veszett gyorsasággal oldalra kapja, mielőtt egy meleg test simulna hozzá, szorosan ölelve. Tágra nyílt szemmel mered a libbenő, szőke tincsekre, orra magába szívja az ismert illatot. Agya még fel sem fogja egészen, amikor teste már cselekszik, egyik keze a keskeny csípőt öleli, másik kezével pedig az aranyló hajzuhatagba túr, önkéntelenül húzva magához közelebb a férfit, mit sem törődve azzal, hogy dohányrúdja a kútban végzi.*
-Phillip?
*Rekedten tudja épp csak nyögni a nevet, mielőtt a szőke férfi arca felé fordulna, zöld szemei csillogva tapadnak Kean arcára. Létezhet ilyen? létezhet, hogy ennyi év után csak így, egészen váratlanul újra felbukkan csak így, váratlanul, a semmiből?*
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-16 20:56:35
Üzenet elküldve: 2013-12-16 20:56:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
~Jó ég, micsoda előadás volt! Bár bevallom így magamnak kissé félelmetes volt, főleg így Kedvesem nélkül, de kibírtam, túléltem, boldogan sietek hozzá!Nem is tudom mennyi idő telt el nélküle, de már nagyon hiányzik! Kean, Életem, már úton vagyok feléd...~
*Apró léptekkel halad át a piactéren, vissza-visszapillantva a cirkuszi sátorra, mit éppen bontanak le, hogy tova haladjanak.*
~Vajon mit csinálhat? Biztos a szobában pihenget, vagy éppen tervezi az esküvőt. Ahhhm, milyen szép is lesz, végig vonulni boldogan a templomba, várva az oltár előtt. Oho! Tényleg, még a varrónőhöz is el kell mennem valamelyik nap. No mindegy! Előbb látni szeretném a Kedvesem.~
*Ezen gondolatokkal végig halad a szegény negyed utcáin, kiérve a főtérre. Szerencsére nem nagy a tömeg,így körbepásztázza kékes lélektükrével a teret, ám ekkor...*
- Az ott Kean?
Suttog maga elé, majd közelebb halad a kiszemelt férfi felé, aki nagyon de nagyon hasonlít Kedvesére. Kellő távolságban megáll s felé tekinget.*
~Vajon... mit csinál?~
*Apró léptekkel halad át a piactéren, vissza-visszapillantva a cirkuszi sátorra, mit éppen bontanak le, hogy tova haladjanak.*
~Vajon mit csinálhat? Biztos a szobában pihenget, vagy éppen tervezi az esküvőt. Ahhhm, milyen szép is lesz, végig vonulni boldogan a templomba, várva az oltár előtt. Oho! Tényleg, még a varrónőhöz is el kell mennem valamelyik nap. No mindegy! Előbb látni szeretném a Kedvesem.~
*Ezen gondolatokkal végig halad a szegény negyed utcáin, kiérve a főtérre. Szerencsére nem nagy a tömeg,így körbepásztázza kékes lélektükrével a teret, ám ekkor...*
- Az ott Kean?
Suttog maga elé, majd közelebb halad a kiszemelt férfi felé, aki nagyon de nagyon hasonlít Kedvesére. Kellő távolságban megáll s felé tekinget.*
~Vajon... mit csinál?~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656