Arthenior - Törött Korsó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 204. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
![>Viltegrándó Frorvethion [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12951_1791191985_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 185-204
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-10-11 00:11:50
Üzenet elküldve: 2026-10-11 00:11:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
s, avagy hölgynek hölgyre van szüksége//
-Mit milyen név, hát becenév?! Hernyó! Megannyi csúszómászó közül bennünk megvan az ígéret, hogy egyszer csodaszép pillangók leszünk, csak hát… sokat kell hozzá tennünk még és fejlődnünk, aztán bebábozódni, kimászni a bábból… én még hernyó vagyok. Hernyó. Aztán leszek én majd Pillangó is!
*Elgondolkodva kortyol a sörbe, nemlétező szakállára rávakargat az állán, bölcsen hümmög a felvetésre.*
-Talán még az az idő is eljön… már így sincs aki megművelje a földeket, már arra sem volt, hogy learassák a búzát. Félnek az emberek… És jogosan teszik talán. Csak az idő fogja tudni megmondani. Mindenesetre én már nem szeretnék itt lenni, mikor az emberek egymás tetemeit kezdik el enni, Az orkok meg őket. Mert a háborúval járó éhínség az ezzel jár… a járványokról meg még nem is beszéltünk. Áh, nem…! -*ingatja meg a fejét.*-Nem kell ide senkinek sem csata, meg háború se. Jól vagyunk mi itt békességben. A békére! -*emeli levegőbe a kupáját teátrálisan, majd ismét belenyal. *
*Az ajánlatát visszautasítják, de helyette kap másikat. Nem is egyet. A pillanatban, mikor leteszi korsólyát megérkezik az ismeretlen hölgy. Úgy tűnik csak számára ismeretlen, Vil arcát olvasva igyekszik megfejteni ki lehet az, s ami talán még ennél is fontosabb: mi lehet. Nem kell sokat várnia a válasszal, hamarosan megkapja.
Arcára jóindulatú, kissé bamba, de határozottan meggyőző mosoly ül ki, ahogy bólogat párat, lentebb is csúsztatja hosszú lábait a földre, hogy ha kell, gyorsan fel tudjon állni. Az akvamarin tekintet türelemmel méri végig a nőt, igyekszik olvasni. Feltérképezi a tartását, a ruháját, a beszédét, a viselkedését. Könnyű megállapításra jut, ez itt legalább annyira bárd és énekes, mint amennyire ő táncos színész. Megvan benne az a jellegzetes, leírhatatlan macskás tartás, veszélyes él, ami a kikötői semmirekellőket jellemzi. Pontosan az olyanokat, mint amilyen ő maga is. A nő hasonszőrű, de nem konkurencia. Ha az lenne, már tudná ki az, ismerné a nevét. A madam figyel az ilyesmire, megtaníttatja az összes pillangóval és hernyóval, hogy azelőtt levághassák a probléma fejét, mielőtt komolyabb fenyegetést kezdene jelenteni.
Ha már a tegeződésnél maradnak maga is úgy tesz, nem is bánja.*
-Nem olyan rossz az, ha van velünk néha egy-egy férfi, inkább őt verjék szájba, mint minket, nem igaz? Vil szerint akad odalent valaki, aki hajlandó lenne elkísérni minket a városban ide-oda. Ki tudja, talán még vennénk is dolgokat, akkor még hasznosabb volna, hiszen még olyan is akadna, aki helyettünk cipekedik! Saját inasunk volna! Hol van ez a lent, Vil? -*fordul a pultos irányába, csak aztán vissza, Merlana felé. Csontos, hosszú tenyerét előre nyújtja a nő irányába.*-El is felejtettem bemutatkozni, Tyssaea Beyzaras, a Hernyó! Táncos a kikötőből.
-Mit milyen név, hát becenév?! Hernyó! Megannyi csúszómászó közül bennünk megvan az ígéret, hogy egyszer csodaszép pillangók leszünk, csak hát… sokat kell hozzá tennünk még és fejlődnünk, aztán bebábozódni, kimászni a bábból… én még hernyó vagyok. Hernyó. Aztán leszek én majd Pillangó is!
*Elgondolkodva kortyol a sörbe, nemlétező szakállára rávakargat az állán, bölcsen hümmög a felvetésre.*
-Talán még az az idő is eljön… már így sincs aki megművelje a földeket, már arra sem volt, hogy learassák a búzát. Félnek az emberek… És jogosan teszik talán. Csak az idő fogja tudni megmondani. Mindenesetre én már nem szeretnék itt lenni, mikor az emberek egymás tetemeit kezdik el enni, Az orkok meg őket. Mert a háborúval járó éhínség az ezzel jár… a járványokról meg még nem is beszéltünk. Áh, nem…! -*ingatja meg a fejét.*-Nem kell ide senkinek sem csata, meg háború se. Jól vagyunk mi itt békességben. A békére! -*emeli levegőbe a kupáját teátrálisan, majd ismét belenyal. *
*Az ajánlatát visszautasítják, de helyette kap másikat. Nem is egyet. A pillanatban, mikor leteszi korsólyát megérkezik az ismeretlen hölgy. Úgy tűnik csak számára ismeretlen, Vil arcát olvasva igyekszik megfejteni ki lehet az, s ami talán még ennél is fontosabb: mi lehet. Nem kell sokat várnia a válasszal, hamarosan megkapja.
Arcára jóindulatú, kissé bamba, de határozottan meggyőző mosoly ül ki, ahogy bólogat párat, lentebb is csúsztatja hosszú lábait a földre, hogy ha kell, gyorsan fel tudjon állni. Az akvamarin tekintet türelemmel méri végig a nőt, igyekszik olvasni. Feltérképezi a tartását, a ruháját, a beszédét, a viselkedését. Könnyű megállapításra jut, ez itt legalább annyira bárd és énekes, mint amennyire ő táncos színész. Megvan benne az a jellegzetes, leírhatatlan macskás tartás, veszélyes él, ami a kikötői semmirekellőket jellemzi. Pontosan az olyanokat, mint amilyen ő maga is. A nő hasonszőrű, de nem konkurencia. Ha az lenne, már tudná ki az, ismerné a nevét. A madam figyel az ilyesmire, megtaníttatja az összes pillangóval és hernyóval, hogy azelőtt levághassák a probléma fejét, mielőtt komolyabb fenyegetést kezdene jelenteni.
Ha már a tegeződésnél maradnak maga is úgy tesz, nem is bánja.*
-Nem olyan rossz az, ha van velünk néha egy-egy férfi, inkább őt verjék szájba, mint minket, nem igaz? Vil szerint akad odalent valaki, aki hajlandó lenne elkísérni minket a városban ide-oda. Ki tudja, talán még vennénk is dolgokat, akkor még hasznosabb volna, hiszen még olyan is akadna, aki helyettünk cipekedik! Saját inasunk volna! Hol van ez a lent, Vil? -*fordul a pultos irányába, csak aztán vissza, Merlana felé. Csontos, hosszú tenyerét előre nyújtja a nő irányába.*-El is felejtettem bemutatkozni, Tyssaea Beyzaras, a Hernyó! Táncos a kikötőből.
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-10-09 18:57:56
Üzenet elküldve: 2026-10-09 18:57:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 783
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 783
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Terjeszkedés, avagy hölgynek hölgyre van szüksége//
*A színpaddal kapcsolatos előkészületek remekül haladnak. Aherber úrban minden bizodalma megvan, hogy bámulatos tervrajzot és mechanikai megoldásokat álmod majd meg a művészet templomának. Az ő feladata addig is az elképzeléseinek pontosítása. Nos, nem lesz könnyű, mert bizony elképzelésekből akad bőven, a tudóson múlik majd, hogy ezeket mennyire lesznek képesek racionalizálni.
Amíg a gnóm dolgozik neki mindent meg kell tennie, hogy népszerűsítse a művészeteket Selyemréven és a Polgárnegyeden kívül is. Épp ezért érkezik lantja társaságában, amit a vállára akasztva lépi át a Törött Korsó küszöbét. Öltözékét ezúttal visszafogottabb árnyalatok uralják. Törtfehér, bő ujjú blúzára alakját kiemelő, sötétbarnás-feketés fűzőt öltött, melyhez testhez simuló, sötét bőrnadrágot és térdig érő bőrcsizmát visel. Csípőjét vékony bőrövek ölelik körbe, arra csatolva erszényét és tőreit, míg derekáról aszimmetrikusan leomló, sötét szövetrétegek hullanak alá. Barna tincseit félig feltűzte, félig viszont szabadon hagyja a vállaira omlani. Arcát hangsúlyos, sötét szemfesték és vörös rúzs emeli ki. Megjelenése ezúttal praktikus, nőies és elegáns, épp csak annyira feltűnő, amennyire egy valamire való bárdhoz illik.
Amikor odalép a pulthoz, mely mögött természetesen már érkezése pillanatában is felismerte Viltegrándót, épp sikerül elcsípnie az ott álló, számára ismeretlen nő mókás felszólítását és kérdését. Festett ajkaira halvány vigyor kúszik, majd határozottan lép oda a pároshoz.*
- Vil, barátom! Micsoda öröm újra látni téged! *Köszönti a férfit elbűvölő mosollyal az arcán, majd kíváncsian végigméri a szőkeséget.*
- Lám, alighogy betoppanok, máris egy hölgy próbál elcsábítani téged a munkádtól? Ahj, még a végén féltékeny leszek. *Kuncog fel játékosan, mielőtt a lányhoz fordulna.*
- Kedvesem, ha megengedsz egy jó tanácsot: egy hölgynek olykor sokkal inkább egy másik hölgy társaságára van szüksége, kiváltképp, ha egy kis kalandra vágyik! Az urak túlságosan is szeretik a kardjukat mutogatni, aztán gyakran kiderül, hogy más egyebet nemigen tudnak felmutatni. *Mosolyában látszik egy apró, pajkos, játékos él.* Ó, de hová is tettem a modorom?! Merlana vagyok, énekes, bárd, a művészetek szerelmese. És téged hogy szólíthatlak? *Mutatkozik be a huncut felvezetőt követően, miközben kékjei egy pillanatra mérik csupán végig Viltegrándót. Sejti, hogy mit gondolhat most a férfi…*
*A színpaddal kapcsolatos előkészületek remekül haladnak. Aherber úrban minden bizodalma megvan, hogy bámulatos tervrajzot és mechanikai megoldásokat álmod majd meg a művészet templomának. Az ő feladata addig is az elképzeléseinek pontosítása. Nos, nem lesz könnyű, mert bizony elképzelésekből akad bőven, a tudóson múlik majd, hogy ezeket mennyire lesznek képesek racionalizálni.
Amíg a gnóm dolgozik neki mindent meg kell tennie, hogy népszerűsítse a művészeteket Selyemréven és a Polgárnegyeden kívül is. Épp ezért érkezik lantja társaságában, amit a vállára akasztva lépi át a Törött Korsó küszöbét. Öltözékét ezúttal visszafogottabb árnyalatok uralják. Törtfehér, bő ujjú blúzára alakját kiemelő, sötétbarnás-feketés fűzőt öltött, melyhez testhez simuló, sötét bőrnadrágot és térdig érő bőrcsizmát visel. Csípőjét vékony bőrövek ölelik körbe, arra csatolva erszényét és tőreit, míg derekáról aszimmetrikusan leomló, sötét szövetrétegek hullanak alá. Barna tincseit félig feltűzte, félig viszont szabadon hagyja a vállaira omlani. Arcát hangsúlyos, sötét szemfesték és vörös rúzs emeli ki. Megjelenése ezúttal praktikus, nőies és elegáns, épp csak annyira feltűnő, amennyire egy valamire való bárdhoz illik.
Amikor odalép a pulthoz, mely mögött természetesen már érkezése pillanatában is felismerte Viltegrándót, épp sikerül elcsípnie az ott álló, számára ismeretlen nő mókás felszólítását és kérdését. Festett ajkaira halvány vigyor kúszik, majd határozottan lép oda a pároshoz.*
- Vil, barátom! Micsoda öröm újra látni téged! *Köszönti a férfit elbűvölő mosollyal az arcán, majd kíváncsian végigméri a szőkeséget.*
- Lám, alighogy betoppanok, máris egy hölgy próbál elcsábítani téged a munkádtól? Ahj, még a végén féltékeny leszek. *Kuncog fel játékosan, mielőtt a lányhoz fordulna.*
- Kedvesem, ha megengedsz egy jó tanácsot: egy hölgynek olykor sokkal inkább egy másik hölgy társaságára van szüksége, kiváltképp, ha egy kis kalandra vágyik! Az urak túlságosan is szeretik a kardjukat mutogatni, aztán gyakran kiderül, hogy más egyebet nemigen tudnak felmutatni. *Mosolyában látszik egy apró, pajkos, játékos él.* Ó, de hová is tettem a modorom?! Merlana vagyok, énekes, bárd, a művészetek szerelmese. És téged hogy szólíthatlak? *Mutatkozik be a huncut felvezetőt követően, miközben kékjei egy pillanatra mérik csupán végig Viltegrándót. Sejti, hogy mit gondolhat most a férfi…*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-10-05 11:05:07
Üzenet elküldve: 2026-10-05 11:05:07
ÚJ
![>Viltegrándó Frorvethion [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12951_1791191985_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Terjeszkedés//
* Arca hamar kíváncsi grimaszt ölt. Kíváncsi mire gondol, mikor azt mondja mi elől. Van több oka annak, ha valakinek a fejét a víz alatt tartjuk? Látványosan elgondolkodik, de nem jut eszébe egyetlen indok sem közönséges, mára már túlhasznált utálaton kívül. De lehet ma is tanulni fog valami újat. *
- Vil. Hívj csak Vilnek.
* Mutatkozik be röviden, majd összeszűkült szemekkel teszi fel a kérdést, ami zavarja. *
- Milyen név az, hogy hernyó?
* Szólal fel kíváncsian. Ő még nem találkozott ilyen megnevezéssel. Bizonyára az ő közössége meglehetősen elzárt ahhoz, hogy ilyen információk mások birtokába jusson.
A tipp hallatán rátámaszkodik az asztalra és egy kicsit előrébb hajol. Apró mosollyal fogadja a gesztust, bár még nem tudja miről van szó. Szeme egy pillanatra kikerekedik, majd jóízű nevetésbe kezd. Láthatóan tetszett neki ez a vicc. *
- Talán. Egyszer biztosan.
* Mondja, majd a komoly témára visszatérve, úgy komorodik meg Vil arckifejezése. Az tény, hogy néhány érdekesebb húzást is láthattak mindkét oldalról a szemlélők, de felvet néhány érdekes kérdést is Tyssa, amire hirtelen nem tudna válaszolni. *
- Hát mert orkok. Nem lepne meg az sem, ha megölnének mindenkit, aztán még nekik állna feljebb, hogy elfogy a kaja, mert semelyikük sem ért hozzá.
* Felkacag a mondandója után, mert a végeredményt viccesnek találja. Na, persze ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, nekik, a dolgozó népnek is fel kell adniuk az életüket. Bizonyára a másiknak sem idegen az élni akarás, így eléggé megnehezíthetik az orkok dolgát. *
- Hah! Te mondtad nem én! Ezek ostobák, de nem hülyék. Ha megölnek, ki fog új pálinkát főzni?
* Mutatóujjával saját fejére bök, majd így folytatja. *
- Na nem mintha nekem kedvem lenne több száz büdös ork kiszolgálására.
* Ekkor az egyik ork vendég a pult irányába fordul és ezen szavak hallatán morog egy nagyobbat, mire Vil csak megvonja a vállát. Amolyan bocs, de ez van kifejezést mutatva neki. *
- Letenni a rongyot?
* A kérdés pillanatában a tekintete végigjárja a fogadót, majd megrázza a fejét. *
- Nem lehet. Előbb is csak néhány percre mentem ki, és ezek majdnem szétszedték a helyet a hiányomban.
* Sajnos ezekben az időkben, mikor a vak meg a bolond is az alkoholhoz fordul, szinte soha sem képes elhagyni az épületet. Reggeltől estig már tömve vannak, estére pedig minden kedvét elveszti. *
- De ha kell valaki, aki segít bejárni a várost, tudok valakit. Odalenn dolgozik. Ha szépen kéred, mit hazudok, ha bárki megkéri, egyből otthagy csapot papot, csakhogy ne kelljen tovább dolgoznia odalenn. Ne tévesszen meg a külseje, ő pont olyan, mint amilyennek először meglátod.
* Ha kapna az alkalmon, hogy megsétáltassa Klentet, ő nem szól bele. Reméli, jól megembereli amíg vele van. *
* Arca hamar kíváncsi grimaszt ölt. Kíváncsi mire gondol, mikor azt mondja mi elől. Van több oka annak, ha valakinek a fejét a víz alatt tartjuk? Látványosan elgondolkodik, de nem jut eszébe egyetlen indok sem közönséges, mára már túlhasznált utálaton kívül. De lehet ma is tanulni fog valami újat. *
- Vil. Hívj csak Vilnek.
* Mutatkozik be röviden, majd összeszűkült szemekkel teszi fel a kérdést, ami zavarja. *
- Milyen név az, hogy hernyó?
* Szólal fel kíváncsian. Ő még nem találkozott ilyen megnevezéssel. Bizonyára az ő közössége meglehetősen elzárt ahhoz, hogy ilyen információk mások birtokába jusson.
A tipp hallatán rátámaszkodik az asztalra és egy kicsit előrébb hajol. Apró mosollyal fogadja a gesztust, bár még nem tudja miről van szó. Szeme egy pillanatra kikerekedik, majd jóízű nevetésbe kezd. Láthatóan tetszett neki ez a vicc. *
- Talán. Egyszer biztosan.
* Mondja, majd a komoly témára visszatérve, úgy komorodik meg Vil arckifejezése. Az tény, hogy néhány érdekesebb húzást is láthattak mindkét oldalról a szemlélők, de felvet néhány érdekes kérdést is Tyssa, amire hirtelen nem tudna válaszolni. *
- Hát mert orkok. Nem lepne meg az sem, ha megölnének mindenkit, aztán még nekik állna feljebb, hogy elfogy a kaja, mert semelyikük sem ért hozzá.
* Felkacag a mondandója után, mert a végeredményt viccesnek találja. Na, persze ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, nekik, a dolgozó népnek is fel kell adniuk az életüket. Bizonyára a másiknak sem idegen az élni akarás, így eléggé megnehezíthetik az orkok dolgát. *
- Hah! Te mondtad nem én! Ezek ostobák, de nem hülyék. Ha megölnek, ki fog új pálinkát főzni?
* Mutatóujjával saját fejére bök, majd így folytatja. *
- Na nem mintha nekem kedvem lenne több száz büdös ork kiszolgálására.
* Ekkor az egyik ork vendég a pult irányába fordul és ezen szavak hallatán morog egy nagyobbat, mire Vil csak megvonja a vállát. Amolyan bocs, de ez van kifejezést mutatva neki. *
- Letenni a rongyot?
* A kérdés pillanatában a tekintete végigjárja a fogadót, majd megrázza a fejét. *
- Nem lehet. Előbb is csak néhány percre mentem ki, és ezek majdnem szétszedték a helyet a hiányomban.
* Sajnos ezekben az időkben, mikor a vak meg a bolond is az alkoholhoz fordul, szinte soha sem képes elhagyni az épületet. Reggeltől estig már tömve vannak, estére pedig minden kedvét elveszti. *
- De ha kell valaki, aki segít bejárni a várost, tudok valakit. Odalenn dolgozik. Ha szépen kéred, mit hazudok, ha bárki megkéri, egyből otthagy csapot papot, csakhogy ne kelljen tovább dolgoznia odalenn. Ne tévesszen meg a külseje, ő pont olyan, mint amilyennek először meglátod.
* Ha kapna az alkalmon, hogy megsétáltassa Klentet, ő nem szól bele. Reméli, jól megembereli amíg vele van. *
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-10-02 22:57:10
Üzenet elküldve: 2026-10-02 22:57:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Terjeszkedés//
-Hát az attól függ, hogy mi elől akarod vízbe fojtani, ugye. -*kézfejét megbillegteti a levegőben, fejét enyhén oldalra billenti.*
-Úgy tűnik mi ketten egyhelyről valók vagyunk, szerintem jól kifogunk jönni egymással. Meg sem mondtad a neved, de nem baj, mert én meg nem kérdeztem. Pótoljuk a hiányosságainkat. Az én nevem Tyssaea Beyzaras, de a társulatomban mindenki csak Hernyónak szólít. A te neved pedig….
*Kecses mozdulattal int a férfi felé felgyűrűzött ujjaival, mintha a levegőben malmot hajtana, tenyere nyitott, a pultosnak mutatja, várva a választ. Ha megkapja biccent, kezét továbbra is a levegőben tartja, ám már kézfogásra nyújtva amazt.*
-Ha megengedsz egy tippet! -*fentebb fészkeli magát a széken, törzsből közelebb hajol, bizalmaskodva integet a másik felé, így igyekezve rávenni, hajoljon amaz is közel, had suttogja el titkát. Ha így tesz, csak akkor folytatja.*- Neked kifejezetten karakteres, szép arcod van. Férfias…! De ez a haj…nos, ez borzalmas! Engedd, hogy megmossam neked, aztán befonjam. Biztos vagyok benne, hogy neked is tetszene, hát még az asszonyoknak! Hm? Rendben?
*Hátrébb húzódik, hátát kiegyenesíti. Fél könyökkel a pultra támaszt, elgondolkodva hümment, végül megvonja a vállait.*
-Nem tudom, őszintén. Azt pletykálják, hogy a Thargokat ostrom alá vonták, napok kérdése csupán, hogy kitartanak-e. Azt is mondják, hogy sose látott orkhad tömeg fog ellenünk törni. De kérdem én… miért támadna valaki egy hegyre húzott erődítményt, mikor itt van a gazdag völgy, városfalak nélkül? Érted ugye, hogy mire akarok kilyukadni. Talán csak humbug az egész, csal a gazdagok találták ki, hogy felnyomják a búza és az acél árát. Hallottam a szántók falujáról is, a mészárlásról amire rátalált néhány katona… de hát, senki nem tudja ki mészárolta le őket, csak gondolják, hogy az orkok voltak. Nem látták, mert….nem hagytak szemtanút. Mindenkit megöltek. Borzalmas.
*A felvetésre megingatja a fejét*
-Az orkok ostobák. Ostobák ahhoz, hogy alkudozzanak veled. Minek üzletelnének, ha megölhetnek, felnyithatják a koponyád és abból is szürcsölhetik ingyen a pálinkát, amit el kívántál nekik adni? Érted-e, hogy mire gondolok? -*saját halántékára kopogtat*- Az lesz a legjobb, ha inkább nem jönnek és kész! Vagy ha jönnek mi elbújunk míg el nem mennek. Vagy rabszolgának állunk…aztán megmérgezzük a kútjukat. Tudom is én!
*Vehemensen legyint maga elé, nagyot kortyol a sörből.*
-Te figyeljél már ide Viltegrándó! Nem akarod-e letenni a rongyot, aztán eljönni velem a városba sétálni? Megnézném már én magamnak ezt a nagy készülődést, meg azt a kaszárnyát is! Lássam már ki fogja megvédeni a mi becses életünket az orkok hadától!
-Hát az attól függ, hogy mi elől akarod vízbe fojtani, ugye. -*kézfejét megbillegteti a levegőben, fejét enyhén oldalra billenti.*
-Úgy tűnik mi ketten egyhelyről valók vagyunk, szerintem jól kifogunk jönni egymással. Meg sem mondtad a neved, de nem baj, mert én meg nem kérdeztem. Pótoljuk a hiányosságainkat. Az én nevem Tyssaea Beyzaras, de a társulatomban mindenki csak Hernyónak szólít. A te neved pedig….
*Kecses mozdulattal int a férfi felé felgyűrűzött ujjaival, mintha a levegőben malmot hajtana, tenyere nyitott, a pultosnak mutatja, várva a választ. Ha megkapja biccent, kezét továbbra is a levegőben tartja, ám már kézfogásra nyújtva amazt.*
-Ha megengedsz egy tippet! -*fentebb fészkeli magát a széken, törzsből közelebb hajol, bizalmaskodva integet a másik felé, így igyekezve rávenni, hajoljon amaz is közel, had suttogja el titkát. Ha így tesz, csak akkor folytatja.*- Neked kifejezetten karakteres, szép arcod van. Férfias…! De ez a haj…nos, ez borzalmas! Engedd, hogy megmossam neked, aztán befonjam. Biztos vagyok benne, hogy neked is tetszene, hát még az asszonyoknak! Hm? Rendben?
*Hátrébb húzódik, hátát kiegyenesíti. Fél könyökkel a pultra támaszt, elgondolkodva hümment, végül megvonja a vállait.*
-Nem tudom, őszintén. Azt pletykálják, hogy a Thargokat ostrom alá vonták, napok kérdése csupán, hogy kitartanak-e. Azt is mondják, hogy sose látott orkhad tömeg fog ellenünk törni. De kérdem én… miért támadna valaki egy hegyre húzott erődítményt, mikor itt van a gazdag völgy, városfalak nélkül? Érted ugye, hogy mire akarok kilyukadni. Talán csak humbug az egész, csal a gazdagok találták ki, hogy felnyomják a búza és az acél árát. Hallottam a szántók falujáról is, a mészárlásról amire rátalált néhány katona… de hát, senki nem tudja ki mészárolta le őket, csak gondolják, hogy az orkok voltak. Nem látták, mert….nem hagytak szemtanút. Mindenkit megöltek. Borzalmas.
*A felvetésre megingatja a fejét*
-Az orkok ostobák. Ostobák ahhoz, hogy alkudozzanak veled. Minek üzletelnének, ha megölhetnek, felnyithatják a koponyád és abból is szürcsölhetik ingyen a pálinkát, amit el kívántál nekik adni? Érted-e, hogy mire gondolok? -*saját halántékára kopogtat*- Az lesz a legjobb, ha inkább nem jönnek és kész! Vagy ha jönnek mi elbújunk míg el nem mennek. Vagy rabszolgának állunk…aztán megmérgezzük a kútjukat. Tudom is én!
*Vehemensen legyint maga elé, nagyot kortyol a sörből.*
-Te figyeljél már ide Viltegrándó! Nem akarod-e letenni a rongyot, aztán eljönni velem a városba sétálni? Megnézném már én magamnak ezt a nagy készülődést, meg azt a kaszárnyát is! Lássam már ki fogja megvédeni a mi becses életünket az orkok hadától!
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-28 11:39:49
Üzenet elküldve: 2026-09-28 11:39:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Terjeszkedés//
* Szorgosan dolgozó keze a kérdés hallatán megáll. Tekintete a másikét keresi, hogy egy kérdő pillantást követve válaszolhasson a feltett kérdésre, és az azt követő dadogásra. Egyelőre nem tudja megmondani, hogy komolyan gondolja, vagy csupán egy színjátékot mutat be neki, ahol most az ő képességei kerülnek letesztelésre. *
- Ha a szeretet azt jelenti, hogy nem ő lenne az első akit vízbe fojtanék, akkor igen, szeretem.
* Feleli, majd vállai megrántását egy „vagy nem tudom” arc kíséri. Sok dologra képes lenne, hogy a békés életét megőrizze. Hogy ezen békéért pont egy bajtársat kéne a tűzre helyezni, szíve megszakadna, ám közel sem sajnálná annyira. Egy idő után elmúlik. Ahogy a pillangókat is felváltják a hasznosabb pillangók, úgy ő sem tekint különösebben bele a dolgokba. Ha eljön az idő, őt is lecserélik. Hogy addig valami félrecsúszott penge fogja kettészelni a nyakát, vagy a főnök hozat be valami import személyzetet a pult mögé, nem tudja. Amíg viszont esélye van, addig kiélvezi az életét. *
- Biztos vagyok benne.
* Jelenti ki, s ebben a mondatát sokkal nagyobb magabiztosság követi. *
- Miért? Szerinted csak néphülyítés? A kivonuló orkokat pedig a tanács száműzte, hogy ezzel is megszabadulhassanak az orkoktól?
* Mondjuk, kinézné. Tekintettel arra, hogy az egyenlőség élére kihelyezett tanács tagjai, közel sem reprezentálja egyenlően a különböző fajokat. Sokan ugyan nincsenek, de se ork, sem törpe, sem óriás nem található köztük. Na, nem mintha sajnálná ezeket a fajokat, sőt, ha kérdeznék még csak nem is palástolná nemtörődömségét. *
- Nem ezért ássuk az alagsort. ~ De nem mondasz hülyeséget! ~ Csak egyszer találjanak ránk odalenn, nem kell okosnak lenni ahhoz, hogy eltemessenek minket. Sőt, kis olaj, és már kis is füstölnek minket élve. Egyik sem a legkedvesebb halál.
* Száját ízlésesen húzza félre miközben felsorolja a jobbnál jobb lehetőségeiket. Vil amúgy sem tervez harcolni az orkokkal. Számára mindegy, hogy éppen ki dirigál neki, csak hagyják békén. Már a terve is megvan arra az esetre, ha orkok rúgnák rá az ajtót. Már be is készített néhány hordónyi orkpálinkát, amolyan ajándék lesz számukra, csak hagyják békén. *
- Meg nem is vagyok olyan nagy harcos. Ahogy mondtam, én inkább diplomatikus vagyok.
* Ez persze nem azt jelenti, hogy képtelen lenne rá, csupán nem lelné örömét benne. *
* Szorgosan dolgozó keze a kérdés hallatán megáll. Tekintete a másikét keresi, hogy egy kérdő pillantást követve válaszolhasson a feltett kérdésre, és az azt követő dadogásra. Egyelőre nem tudja megmondani, hogy komolyan gondolja, vagy csupán egy színjátékot mutat be neki, ahol most az ő képességei kerülnek letesztelésre. *
- Ha a szeretet azt jelenti, hogy nem ő lenne az első akit vízbe fojtanék, akkor igen, szeretem.
* Feleli, majd vállai megrántását egy „vagy nem tudom” arc kíséri. Sok dologra képes lenne, hogy a békés életét megőrizze. Hogy ezen békéért pont egy bajtársat kéne a tűzre helyezni, szíve megszakadna, ám közel sem sajnálná annyira. Egy idő után elmúlik. Ahogy a pillangókat is felváltják a hasznosabb pillangók, úgy ő sem tekint különösebben bele a dolgokba. Ha eljön az idő, őt is lecserélik. Hogy addig valami félrecsúszott penge fogja kettészelni a nyakát, vagy a főnök hozat be valami import személyzetet a pult mögé, nem tudja. Amíg viszont esélye van, addig kiélvezi az életét. *
- Biztos vagyok benne.
* Jelenti ki, s ebben a mondatát sokkal nagyobb magabiztosság követi. *
- Miért? Szerinted csak néphülyítés? A kivonuló orkokat pedig a tanács száműzte, hogy ezzel is megszabadulhassanak az orkoktól?
* Mondjuk, kinézné. Tekintettel arra, hogy az egyenlőség élére kihelyezett tanács tagjai, közel sem reprezentálja egyenlően a különböző fajokat. Sokan ugyan nincsenek, de se ork, sem törpe, sem óriás nem található köztük. Na, nem mintha sajnálná ezeket a fajokat, sőt, ha kérdeznék még csak nem is palástolná nemtörődömségét. *
- Nem ezért ássuk az alagsort. ~ De nem mondasz hülyeséget! ~ Csak egyszer találjanak ránk odalenn, nem kell okosnak lenni ahhoz, hogy eltemessenek minket. Sőt, kis olaj, és már kis is füstölnek minket élve. Egyik sem a legkedvesebb halál.
* Száját ízlésesen húzza félre miközben felsorolja a jobbnál jobb lehetőségeiket. Vil amúgy sem tervez harcolni az orkokkal. Számára mindegy, hogy éppen ki dirigál neki, csak hagyják békén. Már a terve is megvan arra az esetre, ha orkok rúgnák rá az ajtót. Már be is készített néhány hordónyi orkpálinkát, amolyan ajándék lesz számukra, csak hagyják békén. *
- Meg nem is vagyok olyan nagy harcos. Ahogy mondtam, én inkább diplomatikus vagyok.
* Ez persze nem azt jelenti, hogy képtelen lenne rá, csupán nem lelné örömét benne. *
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-25 16:33:16
Üzenet elküldve: 2026-09-25 16:33:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Terjeszkedés//
*Hiába villognak azok a macskaszemek, a nő arca joviális maszkként virul, így biccent neki búcsút. Valószínűleg sohasem tudják meg, mi történne, ha a férfi kezet merne rá emelni. Az elf által szolgált istenek kegyelmezzenek neki, ha mégis.
Combjait kényelmesen rakja keresztbe egymáson, a sudár test szinte áthajol a comb felett, úgy könyököl a pultra. Felgyűrűzött ujjai az álla alá csusszannak, így tartja ökölben a kezét, míg másikkal még mindig a korsót markolja, mintha csak ujjbegyeit igyekezne annak vízgyöngyös falán hűsíteni.*
-Ingerültnek tűntök, tán mégsem szeretitek egymást…nem úgy?
*A kérdés őszinte, ha választ kap rá, a hosszú, sötét szempillák bocsánatkérően rebbennek. Az állat támasztó kéz tenyere először saját mellkasa felé indul, majd a pultos irányába.*
-Nagyon nagyon sajnálom, én teljes mértékben azt hittem, hogy ti…ti ketten, mármint hogy…érted!
*Nem kell kimondani pontosan mit hitt ahhoz, hogy „értse”.*
-Csak mert annyira összezártatok, úgy pusmogtatok odakint, mintha…nem is fontos. Mélységes sajnálatom, rosszul olvastam a jeleket! Nem csoda hát, hogy a Langaléta ennyire paprikás hangulatba került. Megsértették a férfiúi büszkeségét. Bár… azt mondják mindig az kiabál a legjobban, akinek ég a háza… Nem is fontos. Nem fontos!
*A kijelentésen elgondolkodik, ahogy azon is, utoljára melyik hajó éghetett le a kikötőben. Az Aranyuszonyra emlékszik, na de a többire…? Nem rémlik neki. Homlokára kiül a ránc, ahogy igyekszik felidézni. Valami rémlik talán.*
-Nos, bárhogyan is, az utad oda vezetett, ahova vezetnie kellett. Úgy hiszed, hogy az orkok valóban támadni fognak…? Úgy érted, hogy…szerinted tényleg? Még mindig annyira hihetetlennek gondolom. Annyira szürreális. Mi lesz, ha valóban ostrom alá veszik a várost? Mit fogtok csinálni? Ezért ássátok az alagsort, mi? Nem buta gondolat ez!
*Hiába villognak azok a macskaszemek, a nő arca joviális maszkként virul, így biccent neki búcsút. Valószínűleg sohasem tudják meg, mi történne, ha a férfi kezet merne rá emelni. Az elf által szolgált istenek kegyelmezzenek neki, ha mégis.
Combjait kényelmesen rakja keresztbe egymáson, a sudár test szinte áthajol a comb felett, úgy könyököl a pultra. Felgyűrűzött ujjai az álla alá csusszannak, így tartja ökölben a kezét, míg másikkal még mindig a korsót markolja, mintha csak ujjbegyeit igyekezne annak vízgyöngyös falán hűsíteni.*
-Ingerültnek tűntök, tán mégsem szeretitek egymást…nem úgy?
*A kérdés őszinte, ha választ kap rá, a hosszú, sötét szempillák bocsánatkérően rebbennek. Az állat támasztó kéz tenyere először saját mellkasa felé indul, majd a pultos irányába.*
-Nagyon nagyon sajnálom, én teljes mértékben azt hittem, hogy ti…ti ketten, mármint hogy…érted!
*Nem kell kimondani pontosan mit hitt ahhoz, hogy „értse”.*
-Csak mert annyira összezártatok, úgy pusmogtatok odakint, mintha…nem is fontos. Mélységes sajnálatom, rosszul olvastam a jeleket! Nem csoda hát, hogy a Langaléta ennyire paprikás hangulatba került. Megsértették a férfiúi büszkeségét. Bár… azt mondják mindig az kiabál a legjobban, akinek ég a háza… Nem is fontos. Nem fontos!
*A kijelentésen elgondolkodik, ahogy azon is, utoljára melyik hajó éghetett le a kikötőben. Az Aranyuszonyra emlékszik, na de a többire…? Nem rémlik neki. Homlokára kiül a ránc, ahogy igyekszik felidézni. Valami rémlik talán.*
-Nos, bárhogyan is, az utad oda vezetett, ahova vezetnie kellett. Úgy hiszed, hogy az orkok valóban támadni fognak…? Úgy érted, hogy…szerinted tényleg? Még mindig annyira hihetetlennek gondolom. Annyira szürreális. Mi lesz, ha valóban ostrom alá veszik a várost? Mit fogtok csinálni? Ezért ássátok az alagsort, mi? Nem buta gondolat ez!
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-25 13:00:47
Üzenet elküldve: 2026-09-25 13:00:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztítótűz//
* Egyáltalán nem nézi jó szemmel a kiváltott reakciót. Hát így kell köszönteni a cinkostársat, aki szinte az egész pereputtyot összetartja? Nem is beszélve, hogy míg az elf a cerkáját hegyezi selyemrévben, addig a törpe a poklok poklát is megjárja az eredmények érdekében. A sisak alatt arca mogorva grimaszba szalad, s bár ezt a másik nem látja, öklének összeszorítása adhatja nyomát annak, hogy a játékról itt és most szó sincs. Még jó, hogy nem hozza fel, hogy félbeszakította sörözés közben, különben végleg elszakadna a cérna a törpe fejében. Hát mi az, hogy ivott és neki nem hozott?
A kérdésre úgy horkant fel, mintha kopni tervezne, ám az lemarad végéről. *
- Akció van.
* Mondja gúnyosan, miközben szemeit is megforgatja. Hát mégis miért kereste volna fel? Biztos azért, hogy sörözzenek. Jó is lenne. *
- Találkoztam egy régi cimborával. Hála neki csak egy aláírásomba került a felvétel. Na, de nem ez a lényeg. Tudomásomra jutott néhány érdekes hír.
* Mondja, majd azzal ellöki magát a faltól és kezével int, hogy kövesse őt. *
- Az orkok nagy zűrt kavarnak az egész városban, és a menekültek között nem egy kétes alak jutott be a városba. Egy őrjárat tart erre, méghozzá egy igen felfegyverzett csapat készül rendet tenni a rendbontók között. Itt jövünk mi a képbe. Én a frissen csatlakozott lovag, egyszerűen képtelen vagyok szemet hunyni a bűnözők felett. Míg te, a tisztaszívű nemes egyszerűen képtelen végignézni, ahogy az ártatlanokkal bánnak.
* Az utolsó két mondatában a gúny nem palást, az egész mondat bűzlik tőle. *
- Mi ketten és még egy kollega, akit ezek a galád emberek kiraboltak, csatlakozunk hozzájuk és leszámolunk velük. Ha végeztünk a rendbontókkal, a barátunk szerepe lesz, hogy előadja a hattyúk halálát, és odavezessen minket azokhoz, akik a mi területünkön ólálkodnak. Egyszóval két legyet ütünk egy csapásra. A város hálás lesz, nekünk pedig egy bandával kevesebbel kell foglalkoznunk.
* Egyáltalán nem nézi jó szemmel a kiváltott reakciót. Hát így kell köszönteni a cinkostársat, aki szinte az egész pereputtyot összetartja? Nem is beszélve, hogy míg az elf a cerkáját hegyezi selyemrévben, addig a törpe a poklok poklát is megjárja az eredmények érdekében. A sisak alatt arca mogorva grimaszba szalad, s bár ezt a másik nem látja, öklének összeszorítása adhatja nyomát annak, hogy a játékról itt és most szó sincs. Még jó, hogy nem hozza fel, hogy félbeszakította sörözés közben, különben végleg elszakadna a cérna a törpe fejében. Hát mi az, hogy ivott és neki nem hozott?
A kérdésre úgy horkant fel, mintha kopni tervezne, ám az lemarad végéről. *
- Akció van.
* Mondja gúnyosan, miközben szemeit is megforgatja. Hát mégis miért kereste volna fel? Biztos azért, hogy sörözzenek. Jó is lenne. *
- Találkoztam egy régi cimborával. Hála neki csak egy aláírásomba került a felvétel. Na, de nem ez a lényeg. Tudomásomra jutott néhány érdekes hír.
* Mondja, majd azzal ellöki magát a faltól és kezével int, hogy kövesse őt. *
- Az orkok nagy zűrt kavarnak az egész városban, és a menekültek között nem egy kétes alak jutott be a városba. Egy őrjárat tart erre, méghozzá egy igen felfegyverzett csapat készül rendet tenni a rendbontók között. Itt jövünk mi a képbe. Én a frissen csatlakozott lovag, egyszerűen képtelen vagyok szemet hunyni a bűnözők felett. Míg te, a tisztaszívű nemes egyszerűen képtelen végignézni, ahogy az ártatlanokkal bánnak.
* Az utolsó két mondatában a gúny nem palást, az egész mondat bűzlik tőle. *
- Mi ketten és még egy kollega, akit ezek a galád emberek kiraboltak, csatlakozunk hozzájuk és leszámolunk velük. Ha végeztünk a rendbontókkal, a barátunk szerepe lesz, hogy előadja a hattyúk halálát, és odavezessen minket azokhoz, akik a mi területünkön ólálkodnak. Egyszóval két legyet ütünk egy csapásra. A város hálás lesz, nekünk pedig egy bandával kevesebbel kell foglalkoznunk.
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-25 12:28:23
Üzenet elküldve: 2026-09-25 12:28:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Terjeszkedés//
//Kilépő//
*Sárgás szeme szúrósan villan a nőre. Pontosan tudhatja, hogy miért. Egy dolog az oroszlán bajuszát húzogatni és egymással incselkedni. Viszont, amikor már üzletről van szó és elő van véve az ital is, hogy békésen megbeszéljék ezeket. Ott már a sérelmezést nagyon óvatos szavakkal kell csak tálalni. Vagy teljes mértékben elhagyni. A nő egyiket sem tette. Ezért is jött ki Lazziar száján ez fenyegetés.*
- Meglehet, több türelmed van a féleszűekhez mint nekem. Én biztos ráborítanám a pultot egy-kettőre.
*Vonja meg a vállát és közömbösen kortyol bele ismét a hűvös nedűbe. Aminek már jócskán a felénér jár. Túlságosan is szomjas és túlságosan hosszú napja volt. Lehet emiatt is érzékenyebb, ha ilyen sértésekre.*
- Legyen úgy, majd írok egy listát lehetséges beszállítókról. Majd.
*Teszi hozzá. Ő ezt amúgy sem sértésnek szánta, hanem egy őszinte kritikának. Elhiszi, hogy a város mocskát vendégelik meg itt. De azért a mocsoknak is lehetnek jó ízlései.
Legjobb időtöltését egy esemény teszi tönkre. Vil megmozdul és Lazziar a szájánál tartott korsó takarásából félszemmel figyeli mi történik.*
~ Na ne basszál fel idegileg. ~
*Húzódik szemöldöke összébb, mint, aki képes lenne most bárkit leszúrni. Sörét erőteljesebben teszi le a pultra. Be sem tudta fejezni. Zsebébe nyúl és egy marék aranyat, egészen pontosan 13 érmét helyez a pultra, Viltegrándó Frorvethion [KKK] számára.
.*
- Ennek a napnak sosem lesz vége.
*Sóhajt egyet fáradtan. Majd pusztán egy intéssel köszön el Viltől és a leánytól. Aztán az utasításoknak megfelelően hátsó ajtón távozik is.*
//Tisztítótűz//
*Kilép a hátsó bejáraton. Rögvest körbe néz. Ám, amit lát annak annyira örül, mint egy csizmába szorult kutyaszarnak, miután belelépett. Összeszűkült szemmel méri fel az alakot. Akit már messziről is felismerne. Legyen azon bármilyen gúnya.*
- Te meg mi az istent viselsz? Parádéra készülsz?
*Vágja rögvest hozzá szarkazmusát, mint minden egyes alkalommal. Száján pedig az az idegesítő vigyor, amit a törpe már megszokhatott. Mellé lép fél vállal és karba tett kézzel a falnak támaszkodik.*
- Hosszú napom volt, szóval tégy egy szívességet térj a lényegre.
*Nem tudja mit akarhat tőle Wrojth. Nem tudja miért van rajta a városőrök ruházata. De nem akarja tudni a részleteket. Lehet a végén még arculatot váltanak és a végén tényleg beállnak hozzájuk. Sokkal egyszerűbb lenne, mint a jelenlegi üzleti beállítottságuk. Igaz sokkalta unalmasabb is.*
//Kilépő//
*Sárgás szeme szúrósan villan a nőre. Pontosan tudhatja, hogy miért. Egy dolog az oroszlán bajuszát húzogatni és egymással incselkedni. Viszont, amikor már üzletről van szó és elő van véve az ital is, hogy békésen megbeszéljék ezeket. Ott már a sérelmezést nagyon óvatos szavakkal kell csak tálalni. Vagy teljes mértékben elhagyni. A nő egyiket sem tette. Ezért is jött ki Lazziar száján ez fenyegetés.*
- Meglehet, több türelmed van a féleszűekhez mint nekem. Én biztos ráborítanám a pultot egy-kettőre.
*Vonja meg a vállát és közömbösen kortyol bele ismét a hűvös nedűbe. Aminek már jócskán a felénér jár. Túlságosan is szomjas és túlságosan hosszú napja volt. Lehet emiatt is érzékenyebb, ha ilyen sértésekre.*
- Legyen úgy, majd írok egy listát lehetséges beszállítókról. Majd.
*Teszi hozzá. Ő ezt amúgy sem sértésnek szánta, hanem egy őszinte kritikának. Elhiszi, hogy a város mocskát vendégelik meg itt. De azért a mocsoknak is lehetnek jó ízlései.
Legjobb időtöltését egy esemény teszi tönkre. Vil megmozdul és Lazziar a szájánál tartott korsó takarásából félszemmel figyeli mi történik.*
~ Na ne basszál fel idegileg. ~
*Húzódik szemöldöke összébb, mint, aki képes lenne most bárkit leszúrni. Sörét erőteljesebben teszi le a pultra. Be sem tudta fejezni. Zsebébe nyúl és egy marék aranyat, egészen pontosan 13 érmét helyez a pultra, Viltegrándó Frorvethion [KKK] számára.
.*- Ennek a napnak sosem lesz vége.
*Sóhajt egyet fáradtan. Majd pusztán egy intéssel köszön el Viltől és a leánytól. Aztán az utasításoknak megfelelően hátsó ajtón távozik is.*
//Tisztítótűz//
*Kilép a hátsó bejáraton. Rögvest körbe néz. Ám, amit lát annak annyira örül, mint egy csizmába szorult kutyaszarnak, miután belelépett. Összeszűkült szemmel méri fel az alakot. Akit már messziről is felismerne. Legyen azon bármilyen gúnya.*
- Te meg mi az istent viselsz? Parádéra készülsz?
*Vágja rögvest hozzá szarkazmusát, mint minden egyes alkalommal. Száján pedig az az idegesítő vigyor, amit a törpe már megszokhatott. Mellé lép fél vállal és karba tett kézzel a falnak támaszkodik.*
- Hosszú napom volt, szóval tégy egy szívességet térj a lényegre.
*Nem tudja mit akarhat tőle Wrojth. Nem tudja miért van rajta a városőrök ruházata. De nem akarja tudni a részleteket. Lehet a végén még arculatot váltanak és a végén tényleg beállnak hozzájuk. Sokkal egyszerűbb lenne, mint a jelenlegi üzleti beállítottságuk. Igaz sokkalta unalmasabb is.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-25 11:29:23
Üzenet elküldve: 2026-09-25 11:29:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Terjeszkedés//
* Bár Vil sem állítja, hogy a nő által felhozott, egy, a kettejük közötti kapcsolatba túl sokat látott kijelentés ne zavarná férfiasságát. Valahogy az ilyen apró csipkelődések, mert a férfi ennek tartja csupán, nem nevezhető olyan mértékű sértésnek, amire kezét kéne emelnie. Ezért is fordul olyan meglepett arccal az elf irányába, mikor amaz megszólal. Egyik szemöldökét megemeli, miközben az imént felvázolt lehetőségen gondolkozik, és bár valahol mélyen sejti, hogy mire fel, azért mégsem gondolja megfelelő válaszadásnak. *
- Az te vagy. Én jobban szeretem diplomatikusabban elintézni a dolgokat. Talán ezért is vagyok én a pult mögött, és nem fordítva.
* Mondja. Hangjában enyhe szánalom érezhető. Na, nem fattyú végett, és nem is az elf miatt, sokkal inkább sajnálja a jegyesét, aki mindezek végén még feleségül megy hozzá.
Ezt azonban már nem mondja ki, bár kinézné az elfből, hogy ezek szavak hallatán egy jót nevetne, ugyanakkor azt is, hogy nem hagyja megtorlatlanul a szavakat. Nem hiányzik egy tízcentis penge a hátából. *
- Már akartam is kérni. Hát milyen üzlet lennénk, ha nem rendelkeznénk más kultúrák italaival. Szólj odahaza, hogy mindenképp készítsenek elő egy szekérnyi italt. Feltéve, ha szállítanak ilyen nehéz időkben.
* Fejét enyhén megcsóválja. Nem mond semmit a sértésre, ami jobban zavarja, mint a nő feltételezése a szerelmi életéről. Elengedi mindkettőt a füle mellett. Tekintete azonban a mellette lévő ajtóra szegezi. Egy halk nyikorgást néhány erőteljesebb lépés követ. Kihajol, hogy megnézhesse mi történik, majd egy rövid sugdolózást követve visszatér a pulthoz. *
- Vendéged van. Hátul menj ki.
* Mondja, majd hüvelykujjával az ajtó felé mutat. Megvárja míg a kékvérű távozik, majd visszafordul a nő felé. *
- Itt mindenki.
* Válaszolja kurtán, majd egy rongyot vesz elő, amelyet enyhén bevizez, majd elkezdi törölgetni vele az asztalt. *
- Elmész? Hm. Bátor szavak. Pedig még azt sem tudod miért vagy itt, vagy, hogy mi vár rád.
* Ne fejti ki bőven, hogy mire gondol. Lehet, hogy annyira megszereti a társaságot, hogy maga fog a főnöke ellen szegődni, de még azt a lehetőséget sem zárja ki, hogy csak a túlvilágon találkozik vele. Mikor saját hovatartozása merül fel, egy pillanatra megdermed. Szeme megrándul, ahogy az egykor szeretett emlékek visszajönnek hozzá, majd folytatja a takarítást. *
- Felgyújtották a hajót, ahol dolgoztam. Megkértek, hogy szállítsak le egy ládát, mire visszaértem a hajó szépen lassan a tenger fenekére süllyedt. Szándékosan küldtek volna el, esetleg a vak szerencse? A lényeg, hogy annyi izgalom elég volt, főleg mert nem tudtam én jövök e. Nem kockáztattam, inkább helyszínt váltottam. Aztán milyen jól is tettem! Bár az orkok eléggé keresztbe tesznek az üzletnek, mégis örülök, hogy azt az életet hátrahagytam.
* Bár Vil sem állítja, hogy a nő által felhozott, egy, a kettejük közötti kapcsolatba túl sokat látott kijelentés ne zavarná férfiasságát. Valahogy az ilyen apró csipkelődések, mert a férfi ennek tartja csupán, nem nevezhető olyan mértékű sértésnek, amire kezét kéne emelnie. Ezért is fordul olyan meglepett arccal az elf irányába, mikor amaz megszólal. Egyik szemöldökét megemeli, miközben az imént felvázolt lehetőségen gondolkozik, és bár valahol mélyen sejti, hogy mire fel, azért mégsem gondolja megfelelő válaszadásnak. *
- Az te vagy. Én jobban szeretem diplomatikusabban elintézni a dolgokat. Talán ezért is vagyok én a pult mögött, és nem fordítva.
* Mondja. Hangjában enyhe szánalom érezhető. Na, nem fattyú végett, és nem is az elf miatt, sokkal inkább sajnálja a jegyesét, aki mindezek végén még feleségül megy hozzá.
Ezt azonban már nem mondja ki, bár kinézné az elfből, hogy ezek szavak hallatán egy jót nevetne, ugyanakkor azt is, hogy nem hagyja megtorlatlanul a szavakat. Nem hiányzik egy tízcentis penge a hátából. *
- Már akartam is kérni. Hát milyen üzlet lennénk, ha nem rendelkeznénk más kultúrák italaival. Szólj odahaza, hogy mindenképp készítsenek elő egy szekérnyi italt. Feltéve, ha szállítanak ilyen nehéz időkben.
* Fejét enyhén megcsóválja. Nem mond semmit a sértésre, ami jobban zavarja, mint a nő feltételezése a szerelmi életéről. Elengedi mindkettőt a füle mellett. Tekintete azonban a mellette lévő ajtóra szegezi. Egy halk nyikorgást néhány erőteljesebb lépés követ. Kihajol, hogy megnézhesse mi történik, majd egy rövid sugdolózást követve visszatér a pulthoz. *
- Vendéged van. Hátul menj ki.
* Mondja, majd hüvelykujjával az ajtó felé mutat. Megvárja míg a kékvérű távozik, majd visszafordul a nő felé. *
- Itt mindenki.
* Válaszolja kurtán, majd egy rongyot vesz elő, amelyet enyhén bevizez, majd elkezdi törölgetni vele az asztalt. *
- Elmész? Hm. Bátor szavak. Pedig még azt sem tudod miért vagy itt, vagy, hogy mi vár rád.
* Ne fejti ki bőven, hogy mire gondol. Lehet, hogy annyira megszereti a társaságot, hogy maga fog a főnöke ellen szegődni, de még azt a lehetőséget sem zárja ki, hogy csak a túlvilágon találkozik vele. Mikor saját hovatartozása merül fel, egy pillanatra megdermed. Szeme megrándul, ahogy az egykor szeretett emlékek visszajönnek hozzá, majd folytatja a takarítást. *
- Felgyújtották a hajót, ahol dolgoztam. Megkértek, hogy szállítsak le egy ládát, mire visszaértem a hajó szépen lassan a tenger fenekére süllyedt. Szándékosan küldtek volna el, esetleg a vak szerencse? A lényeg, hogy annyi izgalom elég volt, főleg mert nem tudtam én jövök e. Nem kockáztattam, inkább helyszínt váltottam. Aztán milyen jól is tettem! Bár az orkok eléggé keresztbe tesznek az üzletnek, mégis örülök, hogy azt az életet hátrahagytam.
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-24 22:56:50
Üzenet elküldve: 2026-09-24 22:56:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Terjeszkedés//
-Há' kit?!
*Az őszinte kérdés megnyúló arccal hangzik el, egyenesen a sárga szemű felé. Az asztalra könyököl, vékony szemöldöke összefut.*
-Há'miér?!
*Fel sem merül benne, hogy ezek ketten itt nem egymás babái. Miért merülne, miért is foglalkozna vele többet, mint kell, vagy illik. Miután mindketten beleittal a sörbe, elégedetten húzza maga elé a korsót, így ő is belekortyol.
Megrándul a szájzuga, ám ez nem árulkodik véleményéről sem pozitívan, sem negatívan.*
-Karakteres.
*A kérdésre megingatja a fejét, a pultos felé fordul.*
-Nem, mint említettem, hívtak. Vendég vagyok itt, mikor végeztem, elmegyek. De te nem úgy nézel ki,mint aki vissza fog menni. Onnan valósi vagy, nem? -*saját mellkasára kopogtat a tetoválásokra célozva*-Miért jöttél ide? Mi csalt el a tengertől?
-Há' kit?!
*Az őszinte kérdés megnyúló arccal hangzik el, egyenesen a sárga szemű felé. Az asztalra könyököl, vékony szemöldöke összefut.*
-Há'miér?!
*Fel sem merül benne, hogy ezek ketten itt nem egymás babái. Miért merülne, miért is foglalkozna vele többet, mint kell, vagy illik. Miután mindketten beleittal a sörbe, elégedetten húzza maga elé a korsót, így ő is belekortyol.
Megrándul a szájzuga, ám ez nem árulkodik véleményéről sem pozitívan, sem negatívan.*
-Karakteres.
*A kérdésre megingatja a fejét, a pultos felé fordul.*
-Nem, mint említettem, hívtak. Vendég vagyok itt, mikor végeztem, elmegyek. De te nem úgy nézel ki,mint aki vissza fog menni. Onnan valósi vagy, nem? -*saját mellkasára kopogtat a tetoválásokra célozva*-Miért jöttél ide? Mi csalt el a tengertől?
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-24 08:59:05
Üzenet elküldve: 2026-09-24 08:59:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztítótűz//
* A kovácsműhelyből kiérve eleinte lassú, komótos léptekkel tesz távolságot maga illetve a kard között, hogy aztán az egyik felbukkanó sikátor sötét utcáján lefordulva kocogó tempóra fogja és eltűnjön. Bizony, nem számított erre, s nem is szeretné, ha egyhamar viszont látnák egymást. Bár a penge, amit szeretett volna most épp nem volt a kirakatban, csak a puszta gondolat, hogy egy egyedi rendelés mennyibe kerülhet, kiüti, mint egy ezeréves bor.
Miután kiér a másik oldalt, megigazítja a palástját, majd kihúzza magát és kibiggyesztett mellel folytatja az utat. A városőrséghez méltóan nagyon lassan és fokozott odafigyeléssel kerüli el felütő problémákat. Van ám egy jobb terve, minthogy fölöslegesen sétáljon fel alá a városban. Na, nem rosszra gondolni. Következő terve a város érdekét fogja szolgálni.
Negyedóra sétálást követve át is ér a város lemaradt részéhez. Hajléktalanok, bedőlt házak és zsoldos semmirekellők, ameddig csak a szem ellát. A városőrség színeiben sétáló törpe jó sok kéretlen pillantással gazdagodik. Nyakékének köszönhetően vissza sem kell fordulnia, egyből megérzi az utána küldött pillantásokat. Persze cselekedni már egyik sem mer, s talán ennek örül most a legjobban. Nem örülne kicsi szíve, ha már most szarrá kéne verni néhány sorstársát.
Útja egy alig népesedett utcába viszi, ahol az egyik ajtó tövében hirtelen megáll, majd kicsit sem gyanús mozdulattal a falnak támaszkodik, majd egy rövid várakozás és őrködést követve ökölbe szorítja kezét, majd bekopog a hátsó ajtón. Egyszer, kétszer, szünet, majd egy harmadikat. Kis várakozást követve az ajtó résnyire nyílik, majd egy vékony hang szól ki rajta. *
- Mi kéne?
- Küld ki sárga szemes elfet. Dolgunk van.
* Feleli egyből, majd vár. Eljött az ideje egy kis rosszalkodásnak, és már rá is jött, miként fogja bevenni az elfet a mulatságba, hogy ne csak a selyemrévi bálok unalmas csevegése vigye a halálba. Ideje bepiszkítani a kezüket. Legálisan. *
* A kovácsműhelyből kiérve eleinte lassú, komótos léptekkel tesz távolságot maga illetve a kard között, hogy aztán az egyik felbukkanó sikátor sötét utcáján lefordulva kocogó tempóra fogja és eltűnjön. Bizony, nem számított erre, s nem is szeretné, ha egyhamar viszont látnák egymást. Bár a penge, amit szeretett volna most épp nem volt a kirakatban, csak a puszta gondolat, hogy egy egyedi rendelés mennyibe kerülhet, kiüti, mint egy ezeréves bor.
Miután kiér a másik oldalt, megigazítja a palástját, majd kihúzza magát és kibiggyesztett mellel folytatja az utat. A városőrséghez méltóan nagyon lassan és fokozott odafigyeléssel kerüli el felütő problémákat. Van ám egy jobb terve, minthogy fölöslegesen sétáljon fel alá a városban. Na, nem rosszra gondolni. Következő terve a város érdekét fogja szolgálni.
Negyedóra sétálást követve át is ér a város lemaradt részéhez. Hajléktalanok, bedőlt házak és zsoldos semmirekellők, ameddig csak a szem ellát. A városőrség színeiben sétáló törpe jó sok kéretlen pillantással gazdagodik. Nyakékének köszönhetően vissza sem kell fordulnia, egyből megérzi az utána küldött pillantásokat. Persze cselekedni már egyik sem mer, s talán ennek örül most a legjobban. Nem örülne kicsi szíve, ha már most szarrá kéne verni néhány sorstársát.
Útja egy alig népesedett utcába viszi, ahol az egyik ajtó tövében hirtelen megáll, majd kicsit sem gyanús mozdulattal a falnak támaszkodik, majd egy rövid várakozás és őrködést követve ökölbe szorítja kezét, majd bekopog a hátsó ajtón. Egyszer, kétszer, szünet, majd egy harmadikat. Kis várakozást követve az ajtó résnyire nyílik, majd egy vékony hang szól ki rajta. *
- Mi kéne?
- Küld ki sárga szemes elfet. Dolgunk van.
* Feleli egyből, majd vár. Eljött az ideje egy kis rosszalkodásnak, és már rá is jött, miként fogja bevenni az elfet a mulatságba, hogy ne csak a selyemrévi bálok unalmas csevegése vigye a halálba. Ideje bepiszkítani a kezüket. Legálisan. *
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-22 16:19:47
Üzenet elküldve: 2026-09-22 16:19:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
* Szerencse nem most pártol el Klent oldalától, s ezzel a korcs is tisztában van. Veri eleget az élet, hogy ide szülte, hát pont nem akkor fog elfogyni, mikor fájdalmainak kéne véget vetni. A törött tartógerendákat sikeresen kibővítik a sértetlennek, majd a következő szállítmány megérkezésénél ki is cserélik. A krízist elhárítva megünneplik nagyságukat két pofa sörrel karöltve, s bár legszívesebben fent töltenék ezt a néhány szabad percüket nők és zene társaságában, néhány felest követve aligha zavartatják magukat a poros sötét alagútban. *
- Igyatok srácok! Megérdemlitek! Holnap kiássuk az utolsó szoba alapzatát és végeztünk az ásással!
* A korsót a magasba emelve szónokol társainak, és amint végzett a mondandójával hatalmas éljenzésbe kezd mindegyik. Mi tagadás, már mindenkinek tele mindene ezzel a hellyel. Látni is csak addig látnak, míg a pislákoló fények engedik, a melegről pedig nem is beszélnek. A sok izzadt büdös férfi erőlködései után hagyott szag beszél helyettük is. *
//Egy hattal később//
* Egy hatnyi idő alatt sok minden változik. a társaság felét kifizette, majd útjára bocsájtotta, a kemény magot viszont megtartotta a személyes köreibe. Egyelőre mind a kinti sikátorban gubbasztanak. Ketten a szereket támasztják, nehogy eldőljön, valaki sepreget, ketten a bent összegyűjtött utolsó földel teli zsákokat hozzák ki és pakolják fel a szekérre.
Klent mindeközben egy igen jól megtömött szivar foglalja le. Akkora lehet, mint a hüvelykujja, s bár az import dohány a kedvence, ezt mégis körbeadja a többiek örömére. Önző egy korcsból van, de tudja mi a gyengéjük ezeknek a férfiaknak. *
- Mennyi van még?
- Talán még tizenkettő. Aztán ebbe még nincs beleszámolva a földön szétszórt homok.
- Picsába. Siessünk. Mindjárt itt a következő szállítmány a téglával. Hova fog beállni ha ez a szar továbbra is a helyet foglalja?
* A fattyú megvakarja feje búbját a rossz hír hallatán. Nagyot szív a szivarból, majd közelebb lép a félig bepakolt szekérhez, majd a füst kifújása közben így szól. *
- Nem hallottátok? Dologra!
* Förmed rá Klent a naplopókra, majd a két támasztó nagy sóhajtozások közepette elindulnak a bejárat felé, míg a söprögető elengedi a söprűt, aminek a koppanását épphogy tompítja az a vékony réteg föld a kőn.
Néhány pillanat múlva az összes zsák a helyén. Klent becsukja a hátsó ajtót, majd az egyik tagot átöleli a vállánál keresztül és a vezetőüléshez kíséri. *
- A terv a szokásos. Vagy kiöntöd mind a közeli folyóba, vagy elviszed a tisztáson lévő patakhoz, vagy az erdőben lepakolod valahol. Nekem mindegy, a lényeg, hogy ha lebuksz, ne vezesd vissza hozzánk az illetékeseket. Sőt, pihenj meg néhány napot. Akár odakinn, akár a pegazusba, rendben? Na, eridjél.
* azzal a mozdulattal átad 25 aranyat majd útjára is engedi.
Kisebb várakozást követve hamar beáll a következő szekér, ám erre már nem fognak felpakolni, ezt lepakolják. Egy elég széles kereskedő száll le. Először meglepetten néz végig az őt közelítő fattyún, majd egy széles vigyor jelenik meg az arcán. *
- Klent? Te józanul? Hát káprázik a szemem?
- Te híztál köcsög? Meghoztad az árut?
- Persze, de előtte szeretnék látni egy kis fűszert. Nem személyes, csak tudom, hogy előbb innád el, mielőtt nekem adnád.
* Öreg barátok még egy szebb időből, ezért is engedik meg egymásnak ezt a hangnemet. *
- Persze persze. Folyton ezek a fránya anyagiak. Itt van, aztán kínáljál meg míg a többiek kipakolnak. Szeretem a drága söröket.
* Egy jelképes összeg gazdát cserél, miután Klent ellenőrizte a téglák és kövek minőségét. *
- Ez csak az előleg. Szükségem van még négy legalább ennyire megtöltött szekérre, és néhány méternyi gerendára.
* Gyorsan kiszámolják, hogy az mégis mennyibe kerülhet, majd a lepakolást követően olyan gyorsan távozik, amilyen gyorsan érkezett. Klent és a többiek a következő néhány órát azzal töltik, hogy az utcára kipakolt köveket lecipeljék az alagsorba. Egyelőre csak az egyikük épít velük, míg a többi csak cipel, majd ha mind lekerül, utána mindannyian nekilátnak a munkálatoknak. *
* Szerencse nem most pártol el Klent oldalától, s ezzel a korcs is tisztában van. Veri eleget az élet, hogy ide szülte, hát pont nem akkor fog elfogyni, mikor fájdalmainak kéne véget vetni. A törött tartógerendákat sikeresen kibővítik a sértetlennek, majd a következő szállítmány megérkezésénél ki is cserélik. A krízist elhárítva megünneplik nagyságukat két pofa sörrel karöltve, s bár legszívesebben fent töltenék ezt a néhány szabad percüket nők és zene társaságában, néhány felest követve aligha zavartatják magukat a poros sötét alagútban. *
- Igyatok srácok! Megérdemlitek! Holnap kiássuk az utolsó szoba alapzatát és végeztünk az ásással!
* A korsót a magasba emelve szónokol társainak, és amint végzett a mondandójával hatalmas éljenzésbe kezd mindegyik. Mi tagadás, már mindenkinek tele mindene ezzel a hellyel. Látni is csak addig látnak, míg a pislákoló fények engedik, a melegről pedig nem is beszélnek. A sok izzadt büdös férfi erőlködései után hagyott szag beszél helyettük is. *
//Egy hattal később//
* Egy hatnyi idő alatt sok minden változik. a társaság felét kifizette, majd útjára bocsájtotta, a kemény magot viszont megtartotta a személyes köreibe. Egyelőre mind a kinti sikátorban gubbasztanak. Ketten a szereket támasztják, nehogy eldőljön, valaki sepreget, ketten a bent összegyűjtött utolsó földel teli zsákokat hozzák ki és pakolják fel a szekérre.
Klent mindeközben egy igen jól megtömött szivar foglalja le. Akkora lehet, mint a hüvelykujja, s bár az import dohány a kedvence, ezt mégis körbeadja a többiek örömére. Önző egy korcsból van, de tudja mi a gyengéjük ezeknek a férfiaknak. *
- Mennyi van még?
- Talán még tizenkettő. Aztán ebbe még nincs beleszámolva a földön szétszórt homok.
- Picsába. Siessünk. Mindjárt itt a következő szállítmány a téglával. Hova fog beállni ha ez a szar továbbra is a helyet foglalja?
* A fattyú megvakarja feje búbját a rossz hír hallatán. Nagyot szív a szivarból, majd közelebb lép a félig bepakolt szekérhez, majd a füst kifújása közben így szól. *
- Nem hallottátok? Dologra!
* Förmed rá Klent a naplopókra, majd a két támasztó nagy sóhajtozások közepette elindulnak a bejárat felé, míg a söprögető elengedi a söprűt, aminek a koppanását épphogy tompítja az a vékony réteg föld a kőn.
Néhány pillanat múlva az összes zsák a helyén. Klent becsukja a hátsó ajtót, majd az egyik tagot átöleli a vállánál keresztül és a vezetőüléshez kíséri. *
- A terv a szokásos. Vagy kiöntöd mind a közeli folyóba, vagy elviszed a tisztáson lévő patakhoz, vagy az erdőben lepakolod valahol. Nekem mindegy, a lényeg, hogy ha lebuksz, ne vezesd vissza hozzánk az illetékeseket. Sőt, pihenj meg néhány napot. Akár odakinn, akár a pegazusba, rendben? Na, eridjél.
* azzal a mozdulattal átad 25 aranyat
majd útjára is engedi. Kisebb várakozást követve hamar beáll a következő szekér, ám erre már nem fognak felpakolni, ezt lepakolják. Egy elég széles kereskedő száll le. Először meglepetten néz végig az őt közelítő fattyún, majd egy széles vigyor jelenik meg az arcán. *
- Klent? Te józanul? Hát káprázik a szemem?
- Te híztál köcsög? Meghoztad az árut?
- Persze, de előtte szeretnék látni egy kis fűszert. Nem személyes, csak tudom, hogy előbb innád el, mielőtt nekem adnád.
* Öreg barátok még egy szebb időből, ezért is engedik meg egymásnak ezt a hangnemet. *
- Persze persze. Folyton ezek a fránya anyagiak. Itt van, aztán kínáljál meg míg a többiek kipakolnak. Szeretem a drága söröket.
* Egy jelképes összeg gazdát cserél, miután Klent ellenőrizte a téglák és kövek minőségét. *
- Ez csak az előleg. Szükségem van még négy legalább ennyire megtöltött szekérre, és néhány méternyi gerendára.
* Gyorsan kiszámolják, hogy az mégis mennyibe kerülhet, majd a lepakolást követően olyan gyorsan távozik, amilyen gyorsan érkezett. Klent és a többiek a következő néhány órát azzal töltik, hogy az utcára kipakolt köveket lecipeljék az alagsorba. Egyelőre csak az egyikük épít velük, míg a többi csak cipel, majd ha mind lekerül, utána mindannyian nekilátnak a munkálatoknak. *
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-21 15:07:51
Üzenet elküldve: 2026-09-21 15:07:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Terjeszkedés//
*Szimplán csak okosabb annál mintsem leereszkedjen a nő aljas szintjére. Elvégre is, mi értelme egy disznóval birkózni a mocsokban. A disznó csak élvezné miközben ő maga csak a szarban dagonyázna vele együtt. Az ilyen sértéseket legyen bármilyen erőtlenek is. A legjobb ha elengedi. A rosszabbakért meg majd kést ránt de ott még nem tartanak szerencsére. Kár lenne egy ilyen nyugodt estét vérontással tönkre tenni.
Megállapodnak nagy nehezen a fogadótérben. A lányka olyan karót nyelt módon ül előtte legszívesebben köpne egyet. Elég ilyet lát selyemrévben. Ha bárhol pont itt kellene ledobnia magáról ezt az álcát. Mert ordít róla nem közéjük való. Ezzel a viselkedéssel inkább a nem kívánt figyelmet vonja magára mintsem vegyülne el a pornép között. De mit érdekli őt. Ő a híres táncos vagy mi fene. Az ő temetése lesz nem a sajátja.
Maga hanyagul foglal helyet a magasított széken, lábát egy másik szék háttámlájára helyezve pihenésképpen. Könyökével pedig a pulton támaszkodik.
A nő ismételt sértésére egyik szemöldöke szalad fel értetlenül. Majd Vil felé fordul és csak maguk közt jegyzi meg.*
- Én megpofozom.
*Mondja hidegen és közönyösen. Bár távol állna tőle, hogy kezet emeljen egy nőre. De a nő nagyon a határain táncol. Annyi szerencséje van, hogy hasznot mutatott a vörösnek legyen az bármi. Pedig aztán Vilnek sem kell tartani attól, hogy a kettő látta egymást. Lazziar mestere annak, hogyan ignorálja azokat akikre egyszerűen nem kíváncsi. Ez a korcs pedig ami pusztán egy szégyen a nemesi elf fajnak aligha áll közel ahhoz, hogy őt érdekelje.*
- ÁÁh kíváló.
*Mondja elégedetten a korsót megpillantva. És kedves táncosuknak sem kell aggódnia. Lazziar egy jó nagyot húz belőle. Hangos kortyokkal majd egy elégedett sóhajt követi azt. Nem a legjobb sör valóban. De legalább pince hideg és kellemes a habja. Hagyja a két jó madarat kibeszélni a táncos itt létének okát. Ő most inkább csak csendben figyeli az eseményeket. A bővítésnél csatlakozik be inkább.*
- Majd írok egy ajánlatot a borokhoz, mert eddig eléggé ramaty a felhozatal már ne haragudj.
*Persze megérti, minél olcsóbb annál jobb rajta a nyereség. De azért maguknak rendelhetnének legalább párat ami megérdemli a felső polcok titulusát.*
*Szimplán csak okosabb annál mintsem leereszkedjen a nő aljas szintjére. Elvégre is, mi értelme egy disznóval birkózni a mocsokban. A disznó csak élvezné miközben ő maga csak a szarban dagonyázna vele együtt. Az ilyen sértéseket legyen bármilyen erőtlenek is. A legjobb ha elengedi. A rosszabbakért meg majd kést ránt de ott még nem tartanak szerencsére. Kár lenne egy ilyen nyugodt estét vérontással tönkre tenni.
Megállapodnak nagy nehezen a fogadótérben. A lányka olyan karót nyelt módon ül előtte legszívesebben köpne egyet. Elég ilyet lát selyemrévben. Ha bárhol pont itt kellene ledobnia magáról ezt az álcát. Mert ordít róla nem közéjük való. Ezzel a viselkedéssel inkább a nem kívánt figyelmet vonja magára mintsem vegyülne el a pornép között. De mit érdekli őt. Ő a híres táncos vagy mi fene. Az ő temetése lesz nem a sajátja.
Maga hanyagul foglal helyet a magasított széken, lábát egy másik szék háttámlájára helyezve pihenésképpen. Könyökével pedig a pulton támaszkodik.
A nő ismételt sértésére egyik szemöldöke szalad fel értetlenül. Majd Vil felé fordul és csak maguk közt jegyzi meg.*
- Én megpofozom.
*Mondja hidegen és közönyösen. Bár távol állna tőle, hogy kezet emeljen egy nőre. De a nő nagyon a határain táncol. Annyi szerencséje van, hogy hasznot mutatott a vörösnek legyen az bármi. Pedig aztán Vilnek sem kell tartani attól, hogy a kettő látta egymást. Lazziar mestere annak, hogyan ignorálja azokat akikre egyszerűen nem kíváncsi. Ez a korcs pedig ami pusztán egy szégyen a nemesi elf fajnak aligha áll közel ahhoz, hogy őt érdekelje.*
- ÁÁh kíváló.
*Mondja elégedetten a korsót megpillantva. És kedves táncosuknak sem kell aggódnia. Lazziar egy jó nagyot húz belőle. Hangos kortyokkal majd egy elégedett sóhajt követi azt. Nem a legjobb sör valóban. De legalább pince hideg és kellemes a habja. Hagyja a két jó madarat kibeszélni a táncos itt létének okát. Ő most inkább csak csendben figyeli az eseményeket. A bővítésnél csatlakozik be inkább.*
- Majd írok egy ajánlatot a borokhoz, mert eddig eléggé ramaty a felhozatal már ne haragudj.
*Persze megérti, minél olcsóbb annál jobb rajta a nyereség. De azért maguknak rendelhetnének legalább párat ami megérdemli a felső polcok titulusát.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-21 09:57:17
Üzenet elküldve: 2026-09-21 09:57:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Terjeszkedés//
* Tüzességéből továbbra sem veszít, miközben a sörrel bajlódik. Bár a válasz megfogalmazása nincs éppen az ínyére, nem várja el egy kikötőben nevelkedett táncostól azt a minőséget, amiben magát látja. Tisztában van a helyiekkel, azok viselkedésével. Tudja jól, hogy egyes személyek néha többet látnak magukban, mint amilyenek valójában. *
- Aligha látunk mást, aki megtehetné.
* Kezével hanyagul legyint a levegőbe. A vörös nincs itt, a többiek szétszéledtek, a kikötőben pedig rengeteg pillangóház található. Még ha leszűkítenék a legjobb tízre, még úgysem biztos, hogy rámutat a helyesre. *
- Tudnék pár helyet, ahol szükség is lenne erre.
* Egy halvány vigyorral szemei körbetáncolnak a fogadótérben, hogy végezetül ismét kettőjükön landoljon. *
- Itt senkinek nincs kifinomult mozgása. Talán végre láthatunk valaki, aki tényleg tudja miként kell elhúzni valakinek a nótáját.
* Vil most nem fog belemenni, sem a terveikbe, sem a tagok kilétébe és hollétébe. Jelenleg még az is zavarja, hogy Lazz épp most tolta ide a képét. Ha úgy adódna, hogy a táncos is Selyemrévben köt ki, jó lenne, ha nem ismernék egymást. Sajnos ez a hajó már elment. *
- Akció az lesz. Bármikor bebizonyíthatod, hogy milyen fából faragtak. Ki tudja, ha jó eredményeket produkálsz, még a végén azon kapod magad, hogy fontosabb embereknek is „táncolhatsz.”
* Kellő hangsúlyt fektet az utolsó szóra, majd, hogy ne emiatt legyen álmatlan éjszakája, a nő elé helyezett korsóra markol, majd belekortyol. Ezzel is tisztázni akarja, hogy milyen „tiszteletre” számíthat az ittléte alatt. Legalábbis tőle. *
- Nálam meg az a tisztelet jelképe, hogy piát nem utasítunk vissza.
* Jegyzi meg, majd visszateszi a nő elé a korsót. Majd az utóbbi kérdés hallatán összecsapja kezeit, majd kapzsi módon kezdi dörzsölni őket. *
- Bővítés, igen. Végre lesz egy kivalló borospincénk. És persze egy személyzeti szálló is helyet fog kapni odalent. Lesz más is, de erről csak az után, hogy elkészült. Nem szeretném lelőni a meglepetést.
* Meglepetés lesz bőven. Bár a tervekre csupán egy kacér pillantást vetett eddig, azt kell mondja, eléggé igényesnek tűnnek. Persze a nemesek nem fognak sorban állni, csakhogy kipróbálhassák, de a meghívott vendégek egytől egyig elégedetten fognak távozni onnan. *
- És te? Mi késztetett arra, hogy otthagyd a kikötőt? Csak nem változásra vágytál?
* Tüzességéből továbbra sem veszít, miközben a sörrel bajlódik. Bár a válasz megfogalmazása nincs éppen az ínyére, nem várja el egy kikötőben nevelkedett táncostól azt a minőséget, amiben magát látja. Tisztában van a helyiekkel, azok viselkedésével. Tudja jól, hogy egyes személyek néha többet látnak magukban, mint amilyenek valójában. *
- Aligha látunk mást, aki megtehetné.
* Kezével hanyagul legyint a levegőbe. A vörös nincs itt, a többiek szétszéledtek, a kikötőben pedig rengeteg pillangóház található. Még ha leszűkítenék a legjobb tízre, még úgysem biztos, hogy rámutat a helyesre. *
- Tudnék pár helyet, ahol szükség is lenne erre.
* Egy halvány vigyorral szemei körbetáncolnak a fogadótérben, hogy végezetül ismét kettőjükön landoljon. *
- Itt senkinek nincs kifinomult mozgása. Talán végre láthatunk valaki, aki tényleg tudja miként kell elhúzni valakinek a nótáját.
* Vil most nem fog belemenni, sem a terveikbe, sem a tagok kilétébe és hollétébe. Jelenleg még az is zavarja, hogy Lazz épp most tolta ide a képét. Ha úgy adódna, hogy a táncos is Selyemrévben köt ki, jó lenne, ha nem ismernék egymást. Sajnos ez a hajó már elment. *
- Akció az lesz. Bármikor bebizonyíthatod, hogy milyen fából faragtak. Ki tudja, ha jó eredményeket produkálsz, még a végén azon kapod magad, hogy fontosabb embereknek is „táncolhatsz.”
* Kellő hangsúlyt fektet az utolsó szóra, majd, hogy ne emiatt legyen álmatlan éjszakája, a nő elé helyezett korsóra markol, majd belekortyol. Ezzel is tisztázni akarja, hogy milyen „tiszteletre” számíthat az ittléte alatt. Legalábbis tőle. *
- Nálam meg az a tisztelet jelképe, hogy piát nem utasítunk vissza.
* Jegyzi meg, majd visszateszi a nő elé a korsót. Majd az utóbbi kérdés hallatán összecsapja kezeit, majd kapzsi módon kezdi dörzsölni őket. *
- Bővítés, igen. Végre lesz egy kivalló borospincénk. És persze egy személyzeti szálló is helyet fog kapni odalent. Lesz más is, de erről csak az után, hogy elkészült. Nem szeretném lelőni a meglepetést.
* Meglepetés lesz bőven. Bár a tervekre csupán egy kacér pillantást vetett eddig, azt kell mondja, eléggé igényesnek tűnnek. Persze a nemesek nem fognak sorban állni, csakhogy kipróbálhassák, de a meghívott vendégek egytől egyig elégedetten fognak távozni onnan. *
- És te? Mi késztetett arra, hogy otthagyd a kikötőt? Csak nem változásra vágytál?
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-19 19:18:35
Üzenet elküldve: 2026-09-19 19:18:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Terjeszkedés//
*Mivel tiltakozásnak nyomát nem látja, elkönyveli hát saját igazaként, az elf és a tengerész nem elég, hogy egy hajóban eveznek, tán még egymás ölében is ülnek. Nem zavarja, természetes tényként kezeli. Inkább egymás ölében üljenek, mint az övében.
A kacagást rezzenéstelen arccal fogadja, mimikája csak aztán enyhül meg. Szelíd maszkot ölt, neheztelésnek, rossz szájíznek nyoma sincs. Talán ezt is tanulják, talán valóban így érez, nehéz lenne megmondani.
A megjegyzésre, miszerint bizonyítania kell magát a szempillák ismét megrebbennek, szemöldöke észrevétlenül rándul. Az egyetlen személy akinek bizonyítania kell, az Anya. Mást sem tesz, csak bizonyít, mióta megvették a wegtoreni rabszolgapiacról. Megpróbálja igazolni, megérte a pénzét, megérte a taníttatást, a bele ölt energiát. Ez a látogatás sem szól másról: bizonyítani azt, megérdemli, hogy helyet kapjon az asztalnál. Hogy Pillangó lehessen. Máskülönben úgy sincs értelme semminek. Sem az életnek, sem a saját életének.
A mutatott irányba megy, hogy aztán helyet foglaljon az asztalnál. Hosszú combjait keresztbe veti egymáson, ruhájának szoknyáját gondosan rendezgeti el, hogy amaz makulátlanul, mindennemű szemérmetlenséget mellőzve omoljon alá és takaron mindent, amit illik. Kecses, kimért mozdulattal oldja le nyakából a díszes csattal összefogott köpenyt, amazt elsimítja az ölében, azon áthajtva pihenteti meg. A tartása egyenes, vállai leeresztve, hátra húzva. Ültében is büszke, már-már nemesi. Táncoshoz illő. A hosszú, aranyszín hajat laza csuklómozdulattal löki hátra válláról, így szabadítva fel magát, díszesen hímzett erszényéből pár arany kerül elő, melyet helyes kis toronyba rendez a pult közepére.*
-Nem gondolom, hogy az én feladatom felvilágosítani titeket. De ha muszáj, úgy hiszem, az én dolgom pontosan az lesz itt, mint a tiétek, csak sokkal több bájjal és kellemmel. Tudjátok…finom kis nőies érintés. -*hol az egyikre, hol a másikra pillant.*-Meg is feledkeztem róla, nem tudhatjátok. Nem nektek való. Nem számít. -*legyint könnyedén.*-A törpe azt mondta, táncos mulatságra készültök és elkel pár olyan is, aki nem a parasztoktól tanult az aratási mulatságon. Engem a partmenti területek legjobb táncosai tanítottak a lépésekre, a forgásokra, a művészetre. A táncos mulatságotok végével az én dolgom is véget ér itt és visszamegyek a kikötőbe.
*Ha van némi sütnivalójuk, talán kihámozzák a mondandóból, az előttük ülő nő egyáltalán nem a zenés mulatságokra gondol, Így talán azt is sejthetik, miféle „táncos” lehet ő. Bár a fizikuma, a viselkedése, a hanghordozása, sőt, még a mozdulatai is meghazudtolják a ragadozó jellem gondolatát. Sokkal inkább tűnhet áldozatnak. Erre játszik rá maga is.
Az elékerülő sört az aranyszemű és a tintás bőrű közé tolja, fél könyékkel a pultra támaszt, testével feléjük fordul.*
-Nyaljon bele valamelyikőtök, felénk ez a tisztelet jele. Mindig a házigazda iszik először! Aztán meséljétek el, mi ez a nagy építkezés odakint? Tán bővítitek az ivót?
*Mivel tiltakozásnak nyomát nem látja, elkönyveli hát saját igazaként, az elf és a tengerész nem elég, hogy egy hajóban eveznek, tán még egymás ölében is ülnek. Nem zavarja, természetes tényként kezeli. Inkább egymás ölében üljenek, mint az övében.
A kacagást rezzenéstelen arccal fogadja, mimikája csak aztán enyhül meg. Szelíd maszkot ölt, neheztelésnek, rossz szájíznek nyoma sincs. Talán ezt is tanulják, talán valóban így érez, nehéz lenne megmondani.
A megjegyzésre, miszerint bizonyítania kell magát a szempillák ismét megrebbennek, szemöldöke észrevétlenül rándul. Az egyetlen személy akinek bizonyítania kell, az Anya. Mást sem tesz, csak bizonyít, mióta megvették a wegtoreni rabszolgapiacról. Megpróbálja igazolni, megérte a pénzét, megérte a taníttatást, a bele ölt energiát. Ez a látogatás sem szól másról: bizonyítani azt, megérdemli, hogy helyet kapjon az asztalnál. Hogy Pillangó lehessen. Máskülönben úgy sincs értelme semminek. Sem az életnek, sem a saját életének.
A mutatott irányba megy, hogy aztán helyet foglaljon az asztalnál. Hosszú combjait keresztbe veti egymáson, ruhájának szoknyáját gondosan rendezgeti el, hogy amaz makulátlanul, mindennemű szemérmetlenséget mellőzve omoljon alá és takaron mindent, amit illik. Kecses, kimért mozdulattal oldja le nyakából a díszes csattal összefogott köpenyt, amazt elsimítja az ölében, azon áthajtva pihenteti meg. A tartása egyenes, vállai leeresztve, hátra húzva. Ültében is büszke, már-már nemesi. Táncoshoz illő. A hosszú, aranyszín hajat laza csuklómozdulattal löki hátra válláról, így szabadítva fel magát, díszesen hímzett erszényéből pár arany kerül elő, melyet helyes kis toronyba rendez a pult közepére.*
-Nem gondolom, hogy az én feladatom felvilágosítani titeket. De ha muszáj, úgy hiszem, az én dolgom pontosan az lesz itt, mint a tiétek, csak sokkal több bájjal és kellemmel. Tudjátok…finom kis nőies érintés. -*hol az egyikre, hol a másikra pillant.*-Meg is feledkeztem róla, nem tudhatjátok. Nem nektek való. Nem számít. -*legyint könnyedén.*-A törpe azt mondta, táncos mulatságra készültök és elkel pár olyan is, aki nem a parasztoktól tanult az aratási mulatságon. Engem a partmenti területek legjobb táncosai tanítottak a lépésekre, a forgásokra, a művészetre. A táncos mulatságotok végével az én dolgom is véget ér itt és visszamegyek a kikötőbe.
*Ha van némi sütnivalójuk, talán kihámozzák a mondandóból, az előttük ülő nő egyáltalán nem a zenés mulatságokra gondol, Így talán azt is sejthetik, miféle „táncos” lehet ő. Bár a fizikuma, a viselkedése, a hanghordozása, sőt, még a mozdulatai is meghazudtolják a ragadozó jellem gondolatát. Sokkal inkább tűnhet áldozatnak. Erre játszik rá maga is.
Az elékerülő sört az aranyszemű és a tintás bőrű közé tolja, fél könyékkel a pultra támaszt, testével feléjük fordul.*
-Nyaljon bele valamelyikőtök, felénk ez a tisztelet jele. Mindig a házigazda iszik először! Aztán meséljétek el, mi ez a nagy építkezés odakint? Tán bővítitek az ivót?
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-17 12:36:04
Üzenet elküldve: 2026-09-17 12:36:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
* A szerény kis fogadóban buzgó vendégek arcán aligha tükröződnek a mindennapi problémák látszata. Hol egy nevetés tölti ki az éppen elhalkuló termet, hol egy hangos éljenzés kelti újra életre az embereket. A Törött Korsó sajátossága, hogy itt egyedül a pénz beszél, így mindenféle faji megkülönböztetés nélkül vehet italt bárki. S bár ez a szabály a személyzet minden tagjára érvényes, a vendégeknek aligha kell megfelelniük neki. Számukra csupán két szabály létezik idebenn: Fegyver a kézben szigorúan tiltva, illetve az testi sérülések megengedettek, tekintve, ha nem ölik meg az ellenfelüket. Arra viszont ott van a szoba sarkában kialakított kör, ahova bármikor beszállhatnak, hogy ott rendezhessék le a nézeteltérésüket. Ez persze nem állítja meg néhányukat, s akarva akaratlanul előfordul, hogy néhányan többet isznak, mint kéne, és ekkor történnek azon vicces események egyike, ahol néhány röpképtelen félnótást repülési oktatásban részesítenek. Ilyenkor az az asztalok tőrnek, a székeket rögtönzött fegyverként használják, s nem véletlen, mikor az egész terem beszáll egy jó kis adok-kapokra. Szerencsére ez nem egy ilyen nap. Klent gyűlölné, ha nélküle történne egy ilyen esemény, ha pedig csak a végeredményt látná, mikor étlen szomjan feljönne a neki járó italáért, biztos maga indítaná el a másik menetet mérgében.
Ha már Klent. A folyton rosszban sántikáló fattyú, most igazán bánja, hogy otthagyta a kegyetlen tengert. Most kivételesen megdolgoztatják azért a renget alkoholért, amit unalmában pusztított el. A fogadótérben még nem is tudják, ám odalent nagyszabású tervek vették kezdetét, s Klent az egyik figura, aki ezeknek a munkálataiért felelős.
Ki gyakran jár kel a raktáron keresztül, annak is feltűnhet az új ajtó megjelenése. Körülötte néhány ujjnyi föld, kőtörmelék pihen. Mögötte csigalépcső vezet a mélybe. Még koránt sincs lekövezve, csupán a föld van épp úgy kivájva, hogy lépcsősen lehessen járkálni fel alá.
Fent a lépcső tetején, néhány előre kihelyezett mécsesek és gyertyák várják a látogatókat, hogy ezeket megragadva bevilágíthassák maguk előtt az utat. Senki sem szeretné, ha itt és most nyakát törné valaki, mihelyst le szeretne jönni. Minél lejjebb merészkedünk a fogadó zaja elcsendesedik, s most, ebben a pillanatban munkálkodások kezdik átvenni a helyüket. Csákányok csattanása, heves lapátolások, és a talicskák kerekeinek nyikorgása.
Odalenn szorgosan munkálkodnak a hangyák, hogy kibővíthessék a leendő gyülekezőhelyet. Klent vezeti a bontásokat, körülötte néhány romvárosból felbérelt nincstelen, kik bármire hajlandóak lennének néhány üveg borért, és egy kis elemózsiáért. Persze a teremben tartózkodók közül, csupán Klent tudja mi kerül a kiásott terem helyére, míg a többieket csupán a hazugság morzsáival eteti. *
- Mégis mi a fene tart ilyen sokáig?
* Förmed rá a fattyú a munkásokra. Már reggel elmondta nekik, hogy darabolják fel ezt a nagy követ és távolítsák el az útból, de mint látja, eddig csupán a felét sikerült elbontaniuk. *
- Három csákányunk tört bele a kő széttörésébe. Nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek tűnik.
* A kapott válaszra arcához emeli kezeit. Legszívesebben elbőgné magát, hogy erre a munkára kárhoztatták, miközben olyan szépen dolgozott az elmúlt két hatban. A jelek szerint azért mégsem olyan jól, mint azt hitte. *
- Sebaj. Folytassátok, és adjátok ide azt az ásót, kéne a másik szobába.
- Klent! Megrepedt az egyik dúc. Sürgősen kell nekünk egy újabb gerenda, különben kezdhetjük előröl az egész tárna kiásását.
* Egyik baj a másikat üldözi, ahogy az egyre nagyobb és nagyobb terem kiásásán ügyködnek. Tegnap még a felszereléssel voltak gondok, ma pedig a támasztógerendákkal. Ha így haladnak, holnapra be is robban az egész alagút. *
- Megyek már, megyek! Faszom. A bejárathoz pakoltuk a következő szoba gerendáit. Használjuk azokat kiegészítésül.
* A szerény kis fogadóban buzgó vendégek arcán aligha tükröződnek a mindennapi problémák látszata. Hol egy nevetés tölti ki az éppen elhalkuló termet, hol egy hangos éljenzés kelti újra életre az embereket. A Törött Korsó sajátossága, hogy itt egyedül a pénz beszél, így mindenféle faji megkülönböztetés nélkül vehet italt bárki. S bár ez a szabály a személyzet minden tagjára érvényes, a vendégeknek aligha kell megfelelniük neki. Számukra csupán két szabály létezik idebenn: Fegyver a kézben szigorúan tiltva, illetve az testi sérülések megengedettek, tekintve, ha nem ölik meg az ellenfelüket. Arra viszont ott van a szoba sarkában kialakított kör, ahova bármikor beszállhatnak, hogy ott rendezhessék le a nézeteltérésüket. Ez persze nem állítja meg néhányukat, s akarva akaratlanul előfordul, hogy néhányan többet isznak, mint kéne, és ekkor történnek azon vicces események egyike, ahol néhány röpképtelen félnótást repülési oktatásban részesítenek. Ilyenkor az az asztalok tőrnek, a székeket rögtönzött fegyverként használják, s nem véletlen, mikor az egész terem beszáll egy jó kis adok-kapokra. Szerencsére ez nem egy ilyen nap. Klent gyűlölné, ha nélküle történne egy ilyen esemény, ha pedig csak a végeredményt látná, mikor étlen szomjan feljönne a neki járó italáért, biztos maga indítaná el a másik menetet mérgében.
Ha már Klent. A folyton rosszban sántikáló fattyú, most igazán bánja, hogy otthagyta a kegyetlen tengert. Most kivételesen megdolgoztatják azért a renget alkoholért, amit unalmában pusztított el. A fogadótérben még nem is tudják, ám odalent nagyszabású tervek vették kezdetét, s Klent az egyik figura, aki ezeknek a munkálataiért felelős.
Ki gyakran jár kel a raktáron keresztül, annak is feltűnhet az új ajtó megjelenése. Körülötte néhány ujjnyi föld, kőtörmelék pihen. Mögötte csigalépcső vezet a mélybe. Még koránt sincs lekövezve, csupán a föld van épp úgy kivájva, hogy lépcsősen lehessen járkálni fel alá.
Fent a lépcső tetején, néhány előre kihelyezett mécsesek és gyertyák várják a látogatókat, hogy ezeket megragadva bevilágíthassák maguk előtt az utat. Senki sem szeretné, ha itt és most nyakát törné valaki, mihelyst le szeretne jönni. Minél lejjebb merészkedünk a fogadó zaja elcsendesedik, s most, ebben a pillanatban munkálkodások kezdik átvenni a helyüket. Csákányok csattanása, heves lapátolások, és a talicskák kerekeinek nyikorgása.
Odalenn szorgosan munkálkodnak a hangyák, hogy kibővíthessék a leendő gyülekezőhelyet. Klent vezeti a bontásokat, körülötte néhány romvárosból felbérelt nincstelen, kik bármire hajlandóak lennének néhány üveg borért, és egy kis elemózsiáért. Persze a teremben tartózkodók közül, csupán Klent tudja mi kerül a kiásott terem helyére, míg a többieket csupán a hazugság morzsáival eteti. *
- Mégis mi a fene tart ilyen sokáig?
* Förmed rá a fattyú a munkásokra. Már reggel elmondta nekik, hogy darabolják fel ezt a nagy követ és távolítsák el az útból, de mint látja, eddig csupán a felét sikerült elbontaniuk. *
- Három csákányunk tört bele a kő széttörésébe. Nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek tűnik.
* A kapott válaszra arcához emeli kezeit. Legszívesebben elbőgné magát, hogy erre a munkára kárhoztatták, miközben olyan szépen dolgozott az elmúlt két hatban. A jelek szerint azért mégsem olyan jól, mint azt hitte. *
- Sebaj. Folytassátok, és adjátok ide azt az ásót, kéne a másik szobába.
- Klent! Megrepedt az egyik dúc. Sürgősen kell nekünk egy újabb gerenda, különben kezdhetjük előröl az egész tárna kiásását.
* Egyik baj a másikat üldözi, ahogy az egyre nagyobb és nagyobb terem kiásásán ügyködnek. Tegnap még a felszereléssel voltak gondok, ma pedig a támasztógerendákkal. Ha így haladnak, holnapra be is robban az egész alagút. *
- Megyek már, megyek! Faszom. A bejárathoz pakoltuk a következő szoba gerendáit. Használjuk azokat kiegészítésül.
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-15 10:03:02
Üzenet elküldve: 2026-09-15 10:03:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Terjeszkedés//
*Valóban meglepetés éri őket meglepetés után. A nő kezdeti habozása és tétlenkedése után egyszerűen képtelen komolyan venni a fenyegetését. Vil, amint rápillant Lazziaron láthatja, hogy röhögését alig tudja visszatartani. És Vil hasonlóan meglepett és értetlen arckifejezése az, ami kirobbant belőle egy jóleső nevetést. A görcs összehúzza őt úgy kell megtámasztania magát a szekér szélén. Majd hangos huhogással próbál levegőhöz jutni. Tarkójához emeli a kezét, hogy a röhögéstől görcsbe rándult izmokat masszírozza ki onnan.*
- Pffuu.. Hát ez kurva jó volt. AAjjh..
*Törli ki a nevetéstől odagyűlt könnycseppet a szeméből. Egy egy apró kuncogás még fel-fel szökik belőle. De hamar úrrá lesz ezen kitörésein.*
- Annál talán jobb.
*Mondja a fejét rázva még mindig a nevetését leküzdve. Majd a sort zárva kíséri be Vilt és Tyst a Korsóba. Végig pillant a raktáron. Valóban itt még nem járt. Szeme gyorsan és kíváncsian végig járja a hátsó részt. Szakmai ártalom, hogy rögvest az értéket keresi és a menekülési, illetve betörési pontokat. Esetleges ablakok, és ajtók után kutat leginkább. Ennek ellenére Vil szavára hallgat és a vendég térbe kíséri Tyst. Sőt van olyan kedves még az ajtót is kinyitja előtte. Nagy szerencséje a korcsnak, hogy valóban Wrojth küldette ide. Különben nem lenne vele ilyen úrias.*
- Erre tessék.
*Mondja megjátszott nyájas hangon és a söntésig meg sem áll a lánnyal. Ott pedig elégedetten rá dől a pultra és várja a napi fejadagját. Nem fog most megszólalni a többiek meglepetésére. Várja milyen történetet hall az úgymond táncostól.*
*Valóban meglepetés éri őket meglepetés után. A nő kezdeti habozása és tétlenkedése után egyszerűen képtelen komolyan venni a fenyegetését. Vil, amint rápillant Lazziaron láthatja, hogy röhögését alig tudja visszatartani. És Vil hasonlóan meglepett és értetlen arckifejezése az, ami kirobbant belőle egy jóleső nevetést. A görcs összehúzza őt úgy kell megtámasztania magát a szekér szélén. Majd hangos huhogással próbál levegőhöz jutni. Tarkójához emeli a kezét, hogy a röhögéstől görcsbe rándult izmokat masszírozza ki onnan.*
- Pffuu.. Hát ez kurva jó volt. AAjjh..
*Törli ki a nevetéstől odagyűlt könnycseppet a szeméből. Egy egy apró kuncogás még fel-fel szökik belőle. De hamar úrrá lesz ezen kitörésein.*
- Annál talán jobb.
*Mondja a fejét rázva még mindig a nevetését leküzdve. Majd a sort zárva kíséri be Vilt és Tyst a Korsóba. Végig pillant a raktáron. Valóban itt még nem járt. Szeme gyorsan és kíváncsian végig járja a hátsó részt. Szakmai ártalom, hogy rögvest az értéket keresi és a menekülési, illetve betörési pontokat. Esetleges ablakok, és ajtók után kutat leginkább. Ennek ellenére Vil szavára hallgat és a vendég térbe kíséri Tyst. Sőt van olyan kedves még az ajtót is kinyitja előtte. Nagy szerencséje a korcsnak, hogy valóban Wrojth küldette ide. Különben nem lenne vele ilyen úrias.*
- Erre tessék.
*Mondja megjátszott nyájas hangon és a söntésig meg sem áll a lánnyal. Ott pedig elégedetten rá dől a pultra és várja a napi fejadagját. Nem fog most megszólalni a többiek meglepetésére. Várja milyen történetet hall az úgymond táncostól.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-14 11:21:19
Üzenet elküldve: 2026-09-14 11:21:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Terjeszkedés//
* A kezdeti sokk nem ér véget, ugyanis olyat kap a nőtől, amit nem képes zsebre rakni. Ritkán beszélnek így vele, legalábbis azok a szerzetek, akik józanabbak, mint az átlag vendégei. Velük tudja hogyan kell bánni, ám itt és most csak meglepett arccal és tátott szájjal hallgatja a mondandóját. Előbb Lazziarra nézz, majd vissza a lányra, s csak ezután jön rá a hangos nevethetnék. Egyik kezét hasához rántja, míg másikkal a szemében összegyűlő könnycseppet igyekszik letörölni. *
- Haha. Tüzes a kicsike.
* Jegyzi meg, majd kiegyenesedik *
- Vicces is, hogy ezt kérdezed. Majd bemutatlak a többi „hölgynek” ha bizonyítod magad. Addig viszont be kell érned velünk, férfiakkal.
* Mondja, majd meg is fordul. Végre nevethetett egy jót, ezzel pedig kiérdemelték maguknak azt a sört. *
- Erre.
* Mutatja az utat a párosnak. A hátsó ajtón eddig még Lazziar sem lépett be, így számára is ismeretlen a raktár, ám azt könnyen kiszúrhatják mindketten, hogy kint összegyűlt föld és kődarabok a raktár padlóján is megtalálhatóak. Látni, hogy honnan hozták azt a sok földet, szinte egy egyenes vonalat láthatnak a kijárattól, egy harmadik, vastagabb ajtó küszöbéig. Hogy mi lehet ott? Bizonyára nem kell külön rámutatnia. *
- Ti arra mentek.
* Mutat arra az ajtóra, ami a fogadótérbe nyílik, ő pedig egy másik ajtón a pult mögé vándorol. Kezét végighúzza a pulton, majd a nő felé fordulva így szól. *
- Míg kitöltöm azt a sört, mondd, mi is lesz a te dolgod? Vagy azt ne mondd, hogy a vörös tényleg a tánctudásodért rendelt ide téged.
* Hamarosan pedig két kellemesen hideg sör kerül a páros elé. Nem egy prémium sör, de nem is a lóhúgy, amiért az imént panaszkodott. *
* A kezdeti sokk nem ér véget, ugyanis olyat kap a nőtől, amit nem képes zsebre rakni. Ritkán beszélnek így vele, legalábbis azok a szerzetek, akik józanabbak, mint az átlag vendégei. Velük tudja hogyan kell bánni, ám itt és most csak meglepett arccal és tátott szájjal hallgatja a mondandóját. Előbb Lazziarra nézz, majd vissza a lányra, s csak ezután jön rá a hangos nevethetnék. Egyik kezét hasához rántja, míg másikkal a szemében összegyűlő könnycseppet igyekszik letörölni. *
- Haha. Tüzes a kicsike.
* Jegyzi meg, majd kiegyenesedik *
- Vicces is, hogy ezt kérdezed. Majd bemutatlak a többi „hölgynek” ha bizonyítod magad. Addig viszont be kell érned velünk, férfiakkal.
* Mondja, majd meg is fordul. Végre nevethetett egy jót, ezzel pedig kiérdemelték maguknak azt a sört. *
- Erre.
* Mutatja az utat a párosnak. A hátsó ajtón eddig még Lazziar sem lépett be, így számára is ismeretlen a raktár, ám azt könnyen kiszúrhatják mindketten, hogy kint összegyűlt föld és kődarabok a raktár padlóján is megtalálhatóak. Látni, hogy honnan hozták azt a sok földet, szinte egy egyenes vonalat láthatnak a kijárattól, egy harmadik, vastagabb ajtó küszöbéig. Hogy mi lehet ott? Bizonyára nem kell külön rámutatnia. *
- Ti arra mentek.
* Mutat arra az ajtóra, ami a fogadótérbe nyílik, ő pedig egy másik ajtón a pult mögé vándorol. Kezét végighúzza a pulton, majd a nő felé fordulva így szól. *
- Míg kitöltöm azt a sört, mondd, mi is lesz a te dolgod? Vagy azt ne mondd, hogy a vörös tényleg a tánctudásodért rendelt ide téged.
* Hamarosan pedig két kellemesen hideg sör kerül a páros elé. Nem egy prémium sör, de nem is a lóhúgy, amiért az imént panaszkodott. *
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-10 19:21:22
Üzenet elküldve: 2026-09-10 19:21:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Terjeszkedés//
*A rendelést firtató kérdésre megrebbennek a festett, hosszú szempillák, s bár arcvonásaiból lehetetlen bármit is olvasni, gondolatban nyelve hegyére erősen rá kell harapnia, hogy senki kikötői felmenőjét se firtassa.
Hosszú ujjait türelmesen fonja össze maga előtt, hol az egyikre, hol a másikra pillant. Hátát egyenesre húzza, fejét fentebb szegi, hiába félvér, tartása kecses, finom, akár a szépek népének. Szemöldöke magasra kúszik, ajkai megfeszülnek, egymásnak préselődnek.
Büszkének tűnik, már-már gőgösnek. Szerepet játszik, a sajátját, azt, amit ráosztottak.*
- Táncos vagyok, nem szajha és ha továbbra is az erényeimet firtatjátok, mindkettőtöket fonákból fogom szájon vágni úgy, hogy még a nénéje is hátrafelé fog szaladni! Szemtelen bagázs, hát így kell bánni egy hölggyel?! Skandallum!
*A laza kontyból kiszökő tincseket kézfejével simítja hátra, rosszallóan ingatja meg a fejét.*
-Nem sok asszony van itt köztetek, igaz-e? Először leszúrnátok, aztán meg kurvának néztek…Vagy tán egymás babái vagytok?
*Összeszűkülő szemekkel méri végig az egyiket, majd a másikat. Hosszú pillanatig nem mondd semmit, végül mintha megvilágosodna, úgy bólint. Elfogadja saját feltételezését, talán a vonásai is megenyhülnek.*
-Nem akartam én megzavarni a pillanatotokat, elnézéseteket kérem. Nem mondom el senkinek, ahonnét én jövök, ott ez elfogadott. Nem patronált, de…elfogadott. Sokat látott szemek ezek! -*kopogtat saját balja alá.*-Megtartom a titkotok és iszom az egészségetekre!
*Fejével a kocsma belsejének irányába int.*
-De csak akkor, ha nem olyan a sör, mint a Rumosban. Lóhúgyért nem fizetek.
*A rendelést firtató kérdésre megrebbennek a festett, hosszú szempillák, s bár arcvonásaiból lehetetlen bármit is olvasni, gondolatban nyelve hegyére erősen rá kell harapnia, hogy senki kikötői felmenőjét se firtassa.
Hosszú ujjait türelmesen fonja össze maga előtt, hol az egyikre, hol a másikra pillant. Hátát egyenesre húzza, fejét fentebb szegi, hiába félvér, tartása kecses, finom, akár a szépek népének. Szemöldöke magasra kúszik, ajkai megfeszülnek, egymásnak préselődnek.
Büszkének tűnik, már-már gőgösnek. Szerepet játszik, a sajátját, azt, amit ráosztottak.*
- Táncos vagyok, nem szajha és ha továbbra is az erényeimet firtatjátok, mindkettőtöket fonákból fogom szájon vágni úgy, hogy még a nénéje is hátrafelé fog szaladni! Szemtelen bagázs, hát így kell bánni egy hölggyel?! Skandallum!
*A laza kontyból kiszökő tincseket kézfejével simítja hátra, rosszallóan ingatja meg a fejét.*
-Nem sok asszony van itt köztetek, igaz-e? Először leszúrnátok, aztán meg kurvának néztek…Vagy tán egymás babái vagytok?
*Összeszűkülő szemekkel méri végig az egyiket, majd a másikat. Hosszú pillanatig nem mondd semmit, végül mintha megvilágosodna, úgy bólint. Elfogadja saját feltételezését, talán a vonásai is megenyhülnek.*
-Nem akartam én megzavarni a pillanatotokat, elnézéseteket kérem. Nem mondom el senkinek, ahonnét én jövök, ott ez elfogadott. Nem patronált, de…elfogadott. Sokat látott szemek ezek! -*kopogtat saját balja alá.*-Megtartom a titkotok és iszom az egészségetekre!
*Fejével a kocsma belsejének irányába int.*
-De csak akkor, ha nem olyan a sör, mint a Rumosban. Lóhúgyért nem fizetek.
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-09-09 16:19:32
Üzenet elküldve: 2026-09-09 16:19:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Terjeszkedés//
*Egy ilyen lepukkadt helyen mint a romváros, ahol a legnyomorultabb fajtái találhatóak meg az összes fajból. A lehető legrosszabbra kell számítani mindig. Ha pedig valaki konkrétat keres akkor, legyen az személy vagy éppen egy tárgy. Jobb ha tisztában vele és tisztán beszél róla. Már, ha persze egyáltalán szükséges. Néha a túl sok információ közlése is lehet egy óvatlan cselekedet. A falnak is füle lehet még az ilyen kihaltnak tűnő sikátorokban is. A félvér pedig csak ide sasszézik egy harsányabb ellenkezése úgy kiterít mintha kötelező lenne. Nagyon remek foglalkozást talált magának. A városőrök különösen szeretik az ilyen fajtákat. Lazziar csalódottan szemléli tovább a lassan már eszét vesztő nőt. Aki, ha így folytatja talán még a saját nevét is megkérdőjelezi valamelyik elközelgő pillanatban.
Lazziar csalódottsága egy értetlen kíváncsiságba csak át. Arcán ez le is olvasható, ahogy próbálja kibogarászni vajon mit is akarhat ez a nő. A nevét nem is firtatja. Olyan naivan adta elő itt most a hattyúk halálát aligha hazudott volna. De ez a Pillangóház? Talán valami Sellő utánzat lenne amiről még nem hallott? Lényegtelen is, mert a másik pánik szerű kitörése végül csak csak vigyort varázsol az arcára sőt hangosan fel is nevet.*
- Az! Repedt korsó. HÁ! Még jó, hogy nem repedt sarkú. Azokból van bőven a kikötőben. Lehet csak igazad van Vil.
*Nevet egy jót, kitörli szeméből az oda gyűlt apró könnyet majd válaszol újfent.*
- Bárcsak úgy lenne félvér. Bárcsak úgy lenne. Nyugalmasabb lenne az életünk pár fokkal.
*Sóhajt egy jót kacagása közben. Persze fejében már igyekszik összerakni a képet. Vajon a leány minek is jöhetett ide. Talán egy csere lenne azokra akik úgy felszívódtak mint a nyári eső a melegben.*
- Gondolom azért mert kell egy helyettesítő a másik helyett. Már csak a kérdés melyikre? Na de. Ezt jobb ha nem itt tárgyaljuk meg.
*Int a fejével ismét a bejárat irányába, hogy orientálódjanak szépen befelé mielőtt a csapat terveit a nyílt utcán tárgyalják ki. Amúgy is már megszomjazott. Ez az olcsó bagó amit Vil szív rendesen kiszárította a torkát.*
*Egy ilyen lepukkadt helyen mint a romváros, ahol a legnyomorultabb fajtái találhatóak meg az összes fajból. A lehető legrosszabbra kell számítani mindig. Ha pedig valaki konkrétat keres akkor, legyen az személy vagy éppen egy tárgy. Jobb ha tisztában vele és tisztán beszél róla. Már, ha persze egyáltalán szükséges. Néha a túl sok információ közlése is lehet egy óvatlan cselekedet. A falnak is füle lehet még az ilyen kihaltnak tűnő sikátorokban is. A félvér pedig csak ide sasszézik egy harsányabb ellenkezése úgy kiterít mintha kötelező lenne. Nagyon remek foglalkozást talált magának. A városőrök különösen szeretik az ilyen fajtákat. Lazziar csalódottan szemléli tovább a lassan már eszét vesztő nőt. Aki, ha így folytatja talán még a saját nevét is megkérdőjelezi valamelyik elközelgő pillanatban.
Lazziar csalódottsága egy értetlen kíváncsiságba csak át. Arcán ez le is olvasható, ahogy próbálja kibogarászni vajon mit is akarhat ez a nő. A nevét nem is firtatja. Olyan naivan adta elő itt most a hattyúk halálát aligha hazudott volna. De ez a Pillangóház? Talán valami Sellő utánzat lenne amiről még nem hallott? Lényegtelen is, mert a másik pánik szerű kitörése végül csak csak vigyort varázsol az arcára sőt hangosan fel is nevet.*
- Az! Repedt korsó. HÁ! Még jó, hogy nem repedt sarkú. Azokból van bőven a kikötőben. Lehet csak igazad van Vil.
*Nevet egy jót, kitörli szeméből az oda gyűlt apró könnyet majd válaszol újfent.*
- Bárcsak úgy lenne félvér. Bárcsak úgy lenne. Nyugalmasabb lenne az életünk pár fokkal.
*Sóhajt egy jót kacagása közben. Persze fejében már igyekszik összerakni a képet. Vajon a leány minek is jöhetett ide. Talán egy csere lenne azokra akik úgy felszívódtak mint a nyári eső a melegben.*
- Gondolom azért mert kell egy helyettesítő a másik helyett. Már csak a kérdés melyikre? Na de. Ezt jobb ha nem itt tárgyaljuk meg.
*Int a fejével ismét a bejárat irányába, hogy orientálódjanak szépen befelé mielőtt a csapat terveit a nyílt utcán tárgyalják ki. Amúgy is már megszomjazott. Ez az olcsó bagó amit Vil szív rendesen kiszárította a torkát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 185-204