Arthenior - Törött Korsó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 114. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
![>Viltegrándó Frorvethion [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12876_1773911854_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 95-114
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-06-04 18:29:47
Üzenet elküldve: 2026-06-04 18:29:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzenet//
*Lebiggyenő alsó ajakkal, ám egészen bölcs képpel hallgatja először az egyiket, majd a másikat. Ő maga nem iszik, a bundácskával takart bordarészhez nyúl, ahol a bor is lapul, a butykosra dörzsöl. Ahogy megérzi a halványan kitapintható formát, szájzuga észrevétlen, kárörvendő grimaszra rándul, tekintete ezt követően jó darabig elidőzik a másik két sörén, illetve azon, milyen rendszerességgel és elánnal emelgetik a szájukhoz. Ha mást nem is, egyvalamit megfogad itt, a félhomályban, kocsma zajban, pipafüstben: sosem lesz függője semminek és senkinek. Egyelőre nem szól, leendő testőreit nézi felváltva. Olvassa őket, elemzi. Megfordul a fejében, mióta dolgozhatnak együtt, mióta lehetnek együtt. Együtt vannak-e. Sírnának-e, ha elveszítenék egymást. Őszintén reméli, hogy sosem fog kiderülni.
Szimpatizál a vörössel. Talán mert vörös, talán mert lány, talán mert egy alternatív jövőben az alternatív jövőjét látja benne. Láthatná, bár csak reménykedhet benne, hogy az ő agancsos istene is olyan kegyes lesz hozzá, mint amilyen Apácskához és Rigóhoz volt. Azok legalább kinőtték a manó-méretet. Mindkettő olyan égimeszelő, mint a szaggatott inget viselő félvér előtte. Egyiket sem nézik törpének, gnómnak sem, nempláne gyereknek.
Merthogy Thalyssa már nem gyerek, legalább is ő nem gondol magára aként. Mondjuk…felnőttnek sem mondaná magát, ha a felnőttség „EZZEL” jár.
Az „ezzel” gondolat alatt Klent alkarjára téved a szeme, a szőrt nézi rajta. Itt már látható fintorba szalad a szép arc, aztán a felemás szemek átsiklanak az arcszőrre. Végül Yanara. A kislány képe még inkább hitetlenkedő grimaszba hajlik, ám a mimikát jótékonyan fedi az ivó adta gyér fény természetes fátyla. Elképzelni nem tudja, hogy tetszhet egy ilyen szép lánynak valami, ami ennyire szőrös. Mert ez is egy olyan tény, amire magabiztosan feltenné akár még az életét is, ez a kettő tetszik egymásnak. Végül megszívja a fogát, rosszallóan, lemondóan cuppant az ajkaival, aztán ciccent is egyet, annyiban hagyja. A szerelem vak, a felnőttek meg amilyen egyszerűek, olyan bonyolultak.
Tenyerével feléjük int, mintha csak elfogadná a nagyvonalú felajánlást, miszerint elkísérik a Kaszárnyába. Bár… számára ez nyilvánvaló volt. Fizet azért, hogy kísérjék, az útjuk pedig ott kezdődik, mert Thalyssa Lwyd mindig állja az ígéretét és megfizeti a tartozását. Ő egy szavahihető erdei. Megígérte Cagonnak, hogy fosni fog a Cickányképű, amiért emberszámba sem vette az orkot, így a Cickányképű fosni fog! *
-Nem kattan semmiféle bilincs, mert nem teszünk semmi rosszat. Bort viszünk az egyik őrnek, aki rászolgált arra, hogy bort kapjon. Nincs tovább a történet.
*Törzsből fordul az említett férfi irányába, aki a söntés mögött sürög-forog. Az küldte volna el, vagy valamelyik másik, mikor bort kért? Nem emlékszik már pontosan. Mindenesetre nagyvonalúan legyint egyet Klent irányába.*
-Menj, pihenj le, rád fél. Holnap a legjobb formádat kell hoznod. Elintézem a dolgaim napközben. Napnyugtakor. -*kézfejével könnyeden legyint, mintha csak egy legyet, szúnyogot próbálna elhessegetni. Ezt követően fordul a lány irányába.*- Menj csak, tarts vele. Ahogy említettem, kifizetem az éjszakátokat. Holnap találkozunk, napnyugtakor, a kapuban.
*Finom, lepke érintéssel fog Yana alkarjára, óvatosan rá is szorít, mint egy búcsú. Másodikként ő kászálódik le a székről. Rőt haját hátra dobja, kézfejével elsimogatja az arcába hulló rövidebb, csigás tincseket, majd kimért léptekkel a söntéshez sétál. Egyenes a háta, feje magasra van szegve, így méretéhez képest is egészen tekintélyt parancsoló, büszke látványt nyújt, már ha valaki derék-mellkas magasságba is nézelődik. A pultnál könyökkel segíti oldalba az egyik félrészeget, hogy neki is jusson elég hely, megkapaszkodva a felületben kecmereg térdelésbe az egyik székre, így érve el a megfelelő magasságot.*
-Hé te, Nagykarú! Te, TE OTT, IGEN! Te! -*főzeteivel kikeményített körmeivel szaporán kopogtat párat a pulton, majd a pillanatban, ahogy a pultos tekintete véletlenül – vagy direkt- rá téved, mutatóujját felé emeli, bök egyet a levegőben az irányába, ezt követően ismét a pultra koppint, majd 20aranyat rendez precíz tornyocskákba Viltegrándó Frorvethion [KKK]elé a pultra.
. *
-Adjál ebből két szobára valót kérlek. -*bök az előbb még a férfi felé böködő ujjával most a tornyocskák felé*- Az egyiket Yanaria Calathenak, a másikat meg Klent Robnexnek.
*Csak addig vár, amíg megerősítik, a szobát megkapja a két rögtönzött testőr, majd aprót biccent, lekászálódni készül.*
-Amúgy… tetszenek a rajzaid. -*saját, bundába vont
mellkasára kopogtat, így célozva a söntés mögött álló, feltáruló mellkasára hintett tetoválásokra.*- Kiváltképp a halak. Mert ahol van víz, ott van hal, és ahol van hal, ott van sütnivaló is.
*Bölcsességét két, halántékra mért koppintással zárja, fejét megbiccenti Viltegrándó irányába, majd tompa puffanással löki talpra magát. Nem néz hátra, nincs gondja már másra, mint hogy visszatérjen a Templomba. Az éjszakát ott kívánja tölteni, a szabad ég alatt. Megbeszélni valója van még az istenekkel.*
*Lebiggyenő alsó ajakkal, ám egészen bölcs képpel hallgatja először az egyiket, majd a másikat. Ő maga nem iszik, a bundácskával takart bordarészhez nyúl, ahol a bor is lapul, a butykosra dörzsöl. Ahogy megérzi a halványan kitapintható formát, szájzuga észrevétlen, kárörvendő grimaszra rándul, tekintete ezt követően jó darabig elidőzik a másik két sörén, illetve azon, milyen rendszerességgel és elánnal emelgetik a szájukhoz. Ha mást nem is, egyvalamit megfogad itt, a félhomályban, kocsma zajban, pipafüstben: sosem lesz függője semminek és senkinek. Egyelőre nem szól, leendő testőreit nézi felváltva. Olvassa őket, elemzi. Megfordul a fejében, mióta dolgozhatnak együtt, mióta lehetnek együtt. Együtt vannak-e. Sírnának-e, ha elveszítenék egymást. Őszintén reméli, hogy sosem fog kiderülni.
Szimpatizál a vörössel. Talán mert vörös, talán mert lány, talán mert egy alternatív jövőben az alternatív jövőjét látja benne. Láthatná, bár csak reménykedhet benne, hogy az ő agancsos istene is olyan kegyes lesz hozzá, mint amilyen Apácskához és Rigóhoz volt. Azok legalább kinőtték a manó-méretet. Mindkettő olyan égimeszelő, mint a szaggatott inget viselő félvér előtte. Egyiket sem nézik törpének, gnómnak sem, nempláne gyereknek.
Merthogy Thalyssa már nem gyerek, legalább is ő nem gondol magára aként. Mondjuk…felnőttnek sem mondaná magát, ha a felnőttség „EZZEL” jár.
Az „ezzel” gondolat alatt Klent alkarjára téved a szeme, a szőrt nézi rajta. Itt már látható fintorba szalad a szép arc, aztán a felemás szemek átsiklanak az arcszőrre. Végül Yanara. A kislány képe még inkább hitetlenkedő grimaszba hajlik, ám a mimikát jótékonyan fedi az ivó adta gyér fény természetes fátyla. Elképzelni nem tudja, hogy tetszhet egy ilyen szép lánynak valami, ami ennyire szőrös. Mert ez is egy olyan tény, amire magabiztosan feltenné akár még az életét is, ez a kettő tetszik egymásnak. Végül megszívja a fogát, rosszallóan, lemondóan cuppant az ajkaival, aztán ciccent is egyet, annyiban hagyja. A szerelem vak, a felnőttek meg amilyen egyszerűek, olyan bonyolultak.
Tenyerével feléjük int, mintha csak elfogadná a nagyvonalú felajánlást, miszerint elkísérik a Kaszárnyába. Bár… számára ez nyilvánvaló volt. Fizet azért, hogy kísérjék, az útjuk pedig ott kezdődik, mert Thalyssa Lwyd mindig állja az ígéretét és megfizeti a tartozását. Ő egy szavahihető erdei. Megígérte Cagonnak, hogy fosni fog a Cickányképű, amiért emberszámba sem vette az orkot, így a Cickányképű fosni fog! *
-Nem kattan semmiféle bilincs, mert nem teszünk semmi rosszat. Bort viszünk az egyik őrnek, aki rászolgált arra, hogy bort kapjon. Nincs tovább a történet.
*Törzsből fordul az említett férfi irányába, aki a söntés mögött sürög-forog. Az küldte volna el, vagy valamelyik másik, mikor bort kért? Nem emlékszik már pontosan. Mindenesetre nagyvonalúan legyint egyet Klent irányába.*
-Menj, pihenj le, rád fél. Holnap a legjobb formádat kell hoznod. Elintézem a dolgaim napközben. Napnyugtakor. -*kézfejével könnyeden legyint, mintha csak egy legyet, szúnyogot próbálna elhessegetni. Ezt követően fordul a lány irányába.*- Menj csak, tarts vele. Ahogy említettem, kifizetem az éjszakátokat. Holnap találkozunk, napnyugtakor, a kapuban.
*Finom, lepke érintéssel fog Yana alkarjára, óvatosan rá is szorít, mint egy búcsú. Másodikként ő kászálódik le a székről. Rőt haját hátra dobja, kézfejével elsimogatja az arcába hulló rövidebb, csigás tincseket, majd kimért léptekkel a söntéshez sétál. Egyenes a háta, feje magasra van szegve, így méretéhez képest is egészen tekintélyt parancsoló, büszke látványt nyújt, már ha valaki derék-mellkas magasságba is nézelődik. A pultnál könyökkel segíti oldalba az egyik félrészeget, hogy neki is jusson elég hely, megkapaszkodva a felületben kecmereg térdelésbe az egyik székre, így érve el a megfelelő magasságot.*
-Hé te, Nagykarú! Te, TE OTT, IGEN! Te! -*főzeteivel kikeményített körmeivel szaporán kopogtat párat a pulton, majd a pillanatban, ahogy a pultos tekintete véletlenül – vagy direkt- rá téved, mutatóujját felé emeli, bök egyet a levegőben az irányába, ezt követően ismét a pultra koppint, majd 20aranyat rendez precíz tornyocskákba Viltegrándó Frorvethion [KKK]elé a pultra.
. *-Adjál ebből két szobára valót kérlek. -*bök az előbb még a férfi felé böködő ujjával most a tornyocskák felé*- Az egyiket Yanaria Calathenak, a másikat meg Klent Robnexnek.
*Csak addig vár, amíg megerősítik, a szobát megkapja a két rögtönzött testőr, majd aprót biccent, lekászálódni készül.*
-Amúgy… tetszenek a rajzaid. -*saját, bundába vont
mellkasára kopogtat, így célozva a söntés mögött álló, feltáruló mellkasára hintett tetoválásokra.*- Kiváltképp a halak. Mert ahol van víz, ott van hal, és ahol van hal, ott van sütnivaló is.
*Bölcsességét két, halántékra mért koppintással zárja, fejét megbiccenti Viltegrándó irányába, majd tompa puffanással löki talpra magát. Nem néz hátra, nincs gondja már másra, mint hogy visszatérjen a Templomba. Az éjszakát ott kívánja tölteni, a szabad ég alatt. Megbeszélni valója van még az istenekkel.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-06-01 15:32:12
Üzenet elküldve: 2026-06-01 15:32:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Pedig csak egy levelet jött átadni a vörös, erre pedig egy újabb feladattal bővül. Nem lenne a helyében. Bár míg ezen gondolkodik, leesik neki is, hogy bizony ő is velük fog tartani, nem véletlenül kap érte aranyat. Pedig nem utasítaná el. Fáradtságtól vezérelve eltemeti arcát a tenyerébe. Persze nem fizikailag van a padlón, hanem lelkileg. Az elé rakott sör, mint valami fejlett bájital, úgy éleszti fel ismét tettre készen.
A sikeres tárgyalások után a kötelező koccintás sem marad el, amit egy nagy korty követ. Szája sarkáról le is törli az odaragadt habot, majd enyhén meglepődve szólal meg. *
- Hát hol máshol? Itt ni.
* Mutat az emeletre. Véletlen lenne csupán, vagy szándékos? De pont az emelet azon részére mutat, ahol a céltábla is helyet kapott. *
- Ne tévesszen meg a külső. Kívülről úgy tűnhet, hogy ez a hely bármikor összeeshet, ám messzebb sem lehetne az igazságtól. Amennyi kés állt már a falban, gondoljátok, hogy csakúgy összedőlne? Ami pedig a biztonságot illeti, nem kell félni. Aki itt alszik, az vagy olyan részeg, hogy be se találna az ajtón, vagy olyan törzsvendég, aki tudja mi lesz, ha másokat zaklat. Egy szó, mint száz, amíg nem rántasz vasat, addig nagy eséllyel mások sem. A korsó irtatlan törvénye.
* Teszi hozzá, majd újból kortyol egyet. A bor után csak legyint. Világért sem szeretné megzavarni a lányt. Yanaria kijelentésére és a végén egyértelmű korrigálására nagyot sóhajt. *
- A közelben leszek arra az esetre, ha történne valami. Azonban ha véletlen kattanna a bilincs, úgy nem szeretném kivenni a részem a dolgokból.
* Böki oda a párosnak. Bár nem tudja még, hogy mi vár rá, azért mégse szeretné leadni a fegyvereit akár csak egy másodperce sem, főleg ezekben az időkben. Még a végén pont akkor történne valami. Amint végzett a mondandójával, felhörpinti az utolsó kortyot is, majd azzal a lendülettel fel is áll. *
- Akkor holnap a kaszárnya kapujában találkozunk.
* Mondja, majd azzal a lendülettel el is indul a kijárat irányába, ám még mielőtt kiérne még visszafordul. *
- Majdnem elfelejtettem. Látod azt a lenyalt hajú férfit? Mondd meg neki, hogy Klent küldött és egyből megnyílik a sörcsap. Vagy kidob, mint macskát szarni?
* Végén az utolsó mondatot elég halkan mondja, de még így is érhetik. Ezután mérlegelő mozdulatot tesz a kezével. Amolyan ötven ötven az esély, legyen bármelyik, bár ha ilyen sokáig gondolkodik rajta, akkor biztosak lehetnek egy kilencven tízben is. *
* Pedig csak egy levelet jött átadni a vörös, erre pedig egy újabb feladattal bővül. Nem lenne a helyében. Bár míg ezen gondolkodik, leesik neki is, hogy bizony ő is velük fog tartani, nem véletlenül kap érte aranyat. Pedig nem utasítaná el. Fáradtságtól vezérelve eltemeti arcát a tenyerébe. Persze nem fizikailag van a padlón, hanem lelkileg. Az elé rakott sör, mint valami fejlett bájital, úgy éleszti fel ismét tettre készen.
A sikeres tárgyalások után a kötelező koccintás sem marad el, amit egy nagy korty követ. Szája sarkáról le is törli az odaragadt habot, majd enyhén meglepődve szólal meg. *
- Hát hol máshol? Itt ni.
* Mutat az emeletre. Véletlen lenne csupán, vagy szándékos? De pont az emelet azon részére mutat, ahol a céltábla is helyet kapott. *
- Ne tévesszen meg a külső. Kívülről úgy tűnhet, hogy ez a hely bármikor összeeshet, ám messzebb sem lehetne az igazságtól. Amennyi kés állt már a falban, gondoljátok, hogy csakúgy összedőlne? Ami pedig a biztonságot illeti, nem kell félni. Aki itt alszik, az vagy olyan részeg, hogy be se találna az ajtón, vagy olyan törzsvendég, aki tudja mi lesz, ha másokat zaklat. Egy szó, mint száz, amíg nem rántasz vasat, addig nagy eséllyel mások sem. A korsó irtatlan törvénye.
* Teszi hozzá, majd újból kortyol egyet. A bor után csak legyint. Világért sem szeretné megzavarni a lányt. Yanaria kijelentésére és a végén egyértelmű korrigálására nagyot sóhajt. *
- A közelben leszek arra az esetre, ha történne valami. Azonban ha véletlen kattanna a bilincs, úgy nem szeretném kivenni a részem a dolgokból.
* Böki oda a párosnak. Bár nem tudja még, hogy mi vár rá, azért mégse szeretné leadni a fegyvereit akár csak egy másodperce sem, főleg ezekben az időkben. Még a végén pont akkor történne valami. Amint végzett a mondandójával, felhörpinti az utolsó kortyot is, majd azzal a lendülettel fel is áll. *
- Akkor holnap a kaszárnya kapujában találkozunk.
* Mondja, majd azzal a lendülettel el is indul a kijárat irányába, ám még mielőtt kiérne még visszafordul. *
- Majdnem elfelejtettem. Látod azt a lenyalt hajú férfit? Mondd meg neki, hogy Klent küldött és egyből megnyílik a sörcsap. Vagy kidob, mint macskát szarni?
* Végén az utolsó mondatot elég halkan mondja, de még így is érhetik. Ezután mérlegelő mozdulatot tesz a kezével. Amolyan ötven ötven az esély, legyen bármelyik, bár ha ilyen sokáig gondolkodik rajta, akkor biztosak lehetnek egy kilencven tízben is. *
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-30 20:33:32
Üzenet elküldve: 2026-05-30 20:33:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
*Szerencsére sikeresen lezárják a fióka-témát, nem szívesen gondolkodott volna el ezen bővebben, de valószínűleg egy-két magányos pillanatában megfordulnak majd a fejében a beszélgetés részletei. Igyekszik rövidre zárni az üzletet és az engedékenyebb félt játssza kettejük közül. Talán ez a jövőben sem lenne rossz taktika, a mogorva Klent beleáll az alkudozásba, ő pedig szelídebben enged. Vagy valami ilyesmi. Persze nincs rá garancia, hogy ez más esetben is működőképes lenne. Mindezeken van ideje töprengeni, amíg a pultnál álldogál időnként visszapillantva az asztalhoz.
Nem telik bele sok időbe, mire újra a társaságukat élvezheti és ismét az asztalnál ülve végül a lány felel kérdő tekintetére. A szavaira elvigyorodik és bólint.*
- Így lesz!
*Korsóját meg is emeli Klent felé, ha a férfi hozzákoccintja akkor csak utána iszik belőle egy nagyobb kortyot, de nem fog örökké várni, így ha a félvér nem mozdul, akkor csak vállat von és koccintás nélkül iszik. Abban mondjuk kételkedik, hogy ha egy hatalmas hústornyot kell szájbavernie, akkor vajon ő épségben kerül-e ki ebből a diskurzusból, de ezen majd ráér akkor aggódni, ha megtalálják ezt a bizonyos Alfonzot.*
- Én a Pegazusban húztam meg magam eddig… *vonja meg a vállát a szállás kérdésére, de a mondat második felét a levegőben hagyja. Oda szándékozik visszatérni, de ha esetleg itt olcsóbban akad szoba, akkor itt is elalhat. Bár a hely kétes híre miatt talán kétszer is meggondolja. Nincs sok értéke, de nem szeretné, ha bárminek lába kélne.*
- Értjük, fontos a bor. Elkísérünk a Kaszárnyába. *Sóhajt egyet, mert ő felfogta elsőre is, hogy oda kell menniük. Egy gyors pillantást vet a félvérre, majd egy torokköszörüléssel kijavítja magát.* Vagyis én elkísérlek.
*Végül is nem beszélhet a férfi nevében, és ha már korábban ő sietősen belegyezett az üzletbe, most némi figyelmességgel igyekszik ezt korrigálni. Ha a lánynak elég az egyikük, akkor Yanaria abba is beleegyezik, hogy csak ő kíséri el, Klent meg addig szabadon intézheti a dolgait.*
*Szerencsére sikeresen lezárják a fióka-témát, nem szívesen gondolkodott volna el ezen bővebben, de valószínűleg egy-két magányos pillanatában megfordulnak majd a fejében a beszélgetés részletei. Igyekszik rövidre zárni az üzletet és az engedékenyebb félt játssza kettejük közül. Talán ez a jövőben sem lenne rossz taktika, a mogorva Klent beleáll az alkudozásba, ő pedig szelídebben enged. Vagy valami ilyesmi. Persze nincs rá garancia, hogy ez más esetben is működőképes lenne. Mindezeken van ideje töprengeni, amíg a pultnál álldogál időnként visszapillantva az asztalhoz.
Nem telik bele sok időbe, mire újra a társaságukat élvezheti és ismét az asztalnál ülve végül a lány felel kérdő tekintetére. A szavaira elvigyorodik és bólint.*
- Így lesz!
*Korsóját meg is emeli Klent felé, ha a férfi hozzákoccintja akkor csak utána iszik belőle egy nagyobb kortyot, de nem fog örökké várni, így ha a félvér nem mozdul, akkor csak vállat von és koccintás nélkül iszik. Abban mondjuk kételkedik, hogy ha egy hatalmas hústornyot kell szájbavernie, akkor vajon ő épségben kerül-e ki ebből a diskurzusból, de ezen majd ráér akkor aggódni, ha megtalálják ezt a bizonyos Alfonzot.*
- Én a Pegazusban húztam meg magam eddig… *vonja meg a vállát a szállás kérdésére, de a mondat második felét a levegőben hagyja. Oda szándékozik visszatérni, de ha esetleg itt olcsóbban akad szoba, akkor itt is elalhat. Bár a hely kétes híre miatt talán kétszer is meggondolja. Nincs sok értéke, de nem szeretné, ha bárminek lába kélne.*
- Értjük, fontos a bor. Elkísérünk a Kaszárnyába. *Sóhajt egyet, mert ő felfogta elsőre is, hogy oda kell menniük. Egy gyors pillantást vet a félvérre, majd egy torokköszörüléssel kijavítja magát.* Vagyis én elkísérlek.
*Végül is nem beszélhet a férfi nevében, és ha már korábban ő sietősen belegyezett az üzletbe, most némi figyelmességgel igyekszik ezt korrigálni. Ha a lánynak elég az egyikük, akkor Yanaria abba is beleegyezik, hogy csak ő kíséri el, Klent meg addig szabadon intézheti a dolgait.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-28 09:30:46
Üzenet elküldve: 2026-05-28 09:30:46
ÚJ
![>Viltegrándó Frorvethion [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12876_1773911854_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Sokszor a trükk az egészben, hogy nincs trükk sehol. Az agy furcsa dolog ám. Képes a legegyértelműbb szituációkat túlbonyolítania, és a legnehezebb helyzeteket másodpercek alatt értelmeznie. Kíváncsi tekintetét nem követi szó. Csupán figyeli az elfet, a kérdésén pedig csak elmereng. Vilnek fogalma sincs arról, hogy mit tervez ez a nőszemély, de igazából nem is nagyon érdekli. Reméli, hogy pont olyan pénzsóvár és hataloméhes, mint valamennyiük, és akkor nem lesz gond a közeljövőben. Amíg mindenki tudja tartani a száját, addig aligha lehet bárkinek bármi panasza. *
- Kíváncsian várom a fejleményeket.
* Semmi viszlát, semmi vigyázz magadra. Csak egy apró karlendítés, amivel elbúcsúzik a nőszemélytől. Amint a vastag ajtó becsapódik mögötte, ujja ritmusra kezd dobolni a pulton. Egy darabig figyeli, ahogy a elf éppen eldönteni készül, hogy felmegy, vagy éppen a padlón fogj utolérni az álom. A lépcsőn már kifejezetten drukkol neki, amolyan megtudod csinálni arckifejezéssel kíséri szemeivel a férfi erőlködéseit. Mondani sem kell, ha a mutatvány azzal végződik, hogy valakit nyakon okádik, ő megfordul és úgy tesz, mintha nem látott volna semmit. Egyesek karmának fogják hívni, mások következménynek. Csak ne viszketne ennyire a tenyere, valaki biztos az anyjára tesz megjegyzéseket épp. *
- Na, végre elmentek.
* Mondja bosszús hangon, majd zsebéből egy előre elkészített dohányt vesz elő. A pulton körbenéz, majd a mellette lévő gyertyatartó után kap, mintha félne attól, hogy néhány másodperc múlva hűlt helyét sem lelné. Segítségével meggyújtja a szájában lévő dohányt, majd néhány nagyobb szívás után elégedetten sóhajt. Nem vár el nagy dolgot a kölyköktől, de azért reméli, hogy megütik az elvárását.*
- Nem megmondtam, hogy a berendezés nem rögtönzött fegyver te agyalágyult? Tedd vissza a helyére vagy innentől csak pocsolyavizet kapsz.
* Bizony az élet nem áll meg egy pillanatra sem. Pedig csak néhány percet szeretne magának, de még azt sem engedheti meg magának. Mindig van mit csinálni. Az est hátra levő részét takarítással és felszolgálással tölti. Kap is munkát a keze alá rendesen. Éjnek éjjelén jut eszébe romváros nagyjának, hogy inni kéne valamit. És hova máshova mennének, mint az egyetlen kivilágított épületbe, ahonnét már messziről kiszűrni a kiszűrődő fényeket. Sok dolgot látott már takarítás közben, így nem is lepi meg az egyik asztal alatt fekvő szigony jelenléte. *
- Nocsak, nocsak. Gyere csak apucihoz.
* Jegyzi meg, majd a felmosó segítségével kipiszkálja az asztal alól, majd kisebb letisztítás után elrakja a pult mögé. Nem rémlik számára, hogy bárkinek is szüksége lenne egy ilyen fegyverre, de kéznél fogja tartani arra az esetre, ha valakit nagyon hamar le kéne rendeznie a pult mögül. *
* Sokszor a trükk az egészben, hogy nincs trükk sehol. Az agy furcsa dolog ám. Képes a legegyértelműbb szituációkat túlbonyolítania, és a legnehezebb helyzeteket másodpercek alatt értelmeznie. Kíváncsi tekintetét nem követi szó. Csupán figyeli az elfet, a kérdésén pedig csak elmereng. Vilnek fogalma sincs arról, hogy mit tervez ez a nőszemély, de igazából nem is nagyon érdekli. Reméli, hogy pont olyan pénzsóvár és hataloméhes, mint valamennyiük, és akkor nem lesz gond a közeljövőben. Amíg mindenki tudja tartani a száját, addig aligha lehet bárkinek bármi panasza. *
- Kíváncsian várom a fejleményeket.
* Semmi viszlát, semmi vigyázz magadra. Csak egy apró karlendítés, amivel elbúcsúzik a nőszemélytől. Amint a vastag ajtó becsapódik mögötte, ujja ritmusra kezd dobolni a pulton. Egy darabig figyeli, ahogy a elf éppen eldönteni készül, hogy felmegy, vagy éppen a padlón fogj utolérni az álom. A lépcsőn már kifejezetten drukkol neki, amolyan megtudod csinálni arckifejezéssel kíséri szemeivel a férfi erőlködéseit. Mondani sem kell, ha a mutatvány azzal végződik, hogy valakit nyakon okádik, ő megfordul és úgy tesz, mintha nem látott volna semmit. Egyesek karmának fogják hívni, mások következménynek. Csak ne viszketne ennyire a tenyere, valaki biztos az anyjára tesz megjegyzéseket épp. *
- Na, végre elmentek.
* Mondja bosszús hangon, majd zsebéből egy előre elkészített dohányt vesz elő. A pulton körbenéz, majd a mellette lévő gyertyatartó után kap, mintha félne attól, hogy néhány másodperc múlva hűlt helyét sem lelné. Segítségével meggyújtja a szájában lévő dohányt, majd néhány nagyobb szívás után elégedetten sóhajt. Nem vár el nagy dolgot a kölyköktől, de azért reméli, hogy megütik az elvárását.*
- Nem megmondtam, hogy a berendezés nem rögtönzött fegyver te agyalágyult? Tedd vissza a helyére vagy innentől csak pocsolyavizet kapsz.
* Bizony az élet nem áll meg egy pillanatra sem. Pedig csak néhány percet szeretne magának, de még azt sem engedheti meg magának. Mindig van mit csinálni. Az est hátra levő részét takarítással és felszolgálással tölti. Kap is munkát a keze alá rendesen. Éjnek éjjelén jut eszébe romváros nagyjának, hogy inni kéne valamit. És hova máshova mennének, mint az egyetlen kivilágított épületbe, ahonnét már messziről kiszűrni a kiszűrődő fényeket. Sok dolgot látott már takarítás közben, így nem is lepi meg az egyik asztal alatt fekvő szigony jelenléte. *
- Nocsak, nocsak. Gyere csak apucihoz.
* Jegyzi meg, majd a felmosó segítségével kipiszkálja az asztal alól, majd kisebb letisztítás után elrakja a pult mögé. Nem rémlik számára, hogy bárkinek is szüksége lenne egy ilyen fegyverre, de kéznél fogja tartani arra az esetre, ha valakit nagyon hamar le kéne rendeznie a pult mögül. *
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-26 19:55:16
Üzenet elküldve: 2026-05-26 19:55:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet//
*A testtartása lazul, enged, ahogy Yana távozik és az üzlet is megköttetik. Jóval kényelmesebben csusszantja vissza fenekét a szék háttámlájához, nyitott tenyereit a sörtől és még isten tudja mitől ragadó asztallapra fekteti, elégedetten biccent. Háromszáz aranyat még mindig soknak lát azért, hogy eljuttassák épségben, de hajlandó ennyit fizetni azért, hogy ha szájba vágásra kerülne a sor, ő csak harmadikként vegye ki részét a mókából. Ráadásul megkapja a bort és még meg is kobakoltathat egy neki tetsző kikötői csirkefogót, mikor odaérnek. Merthogy…az ő Alfonza bárki lehet, egy jó verekedésben meg mindig benne van, pláne, ha nem őt verik!
A heves, fiókák elleni tiltakozásra magasba emeli tenyereit, ám a beléjük vésett rúnák most nem látszanak, azokat gondosan fedik a félkesztyű módjára feltekert bőrszalagok, melyek korábban a hűvöstől és kíváncsi szempároktól voltak hivatottak megvédeni a leányt. Rá kell döbbennie, a ruhája nem egészen Fonzás, de az istenek segítsék meg, mikor nekilátott az orknál való üzérkedéshez még fagyok voltak az éjszaka! Apácska mondta is neki, ne mászkáljon annyit kint a hajnalban, még a végén megderesedik a haja a talajmenti fagyokban! Apácska sokat viccelt Thalyssa méretével. Vajon jól van? Él még?
Nem, valószínűleg már nem. Minden bizonnyal elvitte a szesz, vagy valamelyik kikötői nyavalya, bár a bolondokra állítólag vigyáznak az istenek.
Gondolatmenetéből a sörökkel és borral visszaérkező lány szakítja ki.
Thalyssa gondosan teszi el a pénzt rejtő erszénykét belső zsebei egyikébe, a bort az előkerülő, szépen munkált bőrbutykosba tölti. Nem olyan nagy, talán két kupa bornyi hely van benne. Egy személynek bőven elég és ideális. Miután gondosan átöntötte, precízen dugaszolja el a tömlő száját, hogy aztán visszacsúsztassa amazt is a feneketlen bunda zsebeinek egyikébe.*
-Megegyeztünk, százötven pénz lesz a fizetségetek, valamint egy főzet. -*tudatja a lánnyal az eredményt, egész testével felé fordulva.*-És szájba veritek az én szerelmetes, egyetlen Alfonzomat, ha mással henteregne az a gané! Hol akarjátok kivárni az éjszakát? Itt…? Van itt szállás is? Mindenképp el kell mennünk a kaszárnyába, mielőtt elindulunk. Fontos ez a bor. Meg talán…nektek is hasznotokra válik, ki tudja, lehet ellestek ott valami fortélyt, amit eddig nem tudtatok, nem ismertetek!
*A testtartása lazul, enged, ahogy Yana távozik és az üzlet is megköttetik. Jóval kényelmesebben csusszantja vissza fenekét a szék háttámlájához, nyitott tenyereit a sörtől és még isten tudja mitől ragadó asztallapra fekteti, elégedetten biccent. Háromszáz aranyat még mindig soknak lát azért, hogy eljuttassák épségben, de hajlandó ennyit fizetni azért, hogy ha szájba vágásra kerülne a sor, ő csak harmadikként vegye ki részét a mókából. Ráadásul megkapja a bort és még meg is kobakoltathat egy neki tetsző kikötői csirkefogót, mikor odaérnek. Merthogy…az ő Alfonza bárki lehet, egy jó verekedésben meg mindig benne van, pláne, ha nem őt verik!
A heves, fiókák elleni tiltakozásra magasba emeli tenyereit, ám a beléjük vésett rúnák most nem látszanak, azokat gondosan fedik a félkesztyű módjára feltekert bőrszalagok, melyek korábban a hűvöstől és kíváncsi szempároktól voltak hivatottak megvédeni a leányt. Rá kell döbbennie, a ruhája nem egészen Fonzás, de az istenek segítsék meg, mikor nekilátott az orknál való üzérkedéshez még fagyok voltak az éjszaka! Apácska mondta is neki, ne mászkáljon annyit kint a hajnalban, még a végén megderesedik a haja a talajmenti fagyokban! Apácska sokat viccelt Thalyssa méretével. Vajon jól van? Él még?
Nem, valószínűleg már nem. Minden bizonnyal elvitte a szesz, vagy valamelyik kikötői nyavalya, bár a bolondokra állítólag vigyáznak az istenek.
Gondolatmenetéből a sörökkel és borral visszaérkező lány szakítja ki.
Thalyssa gondosan teszi el a pénzt rejtő erszénykét belső zsebei egyikébe, a bort az előkerülő, szépen munkált bőrbutykosba tölti. Nem olyan nagy, talán két kupa bornyi hely van benne. Egy személynek bőven elég és ideális. Miután gondosan átöntötte, precízen dugaszolja el a tömlő száját, hogy aztán visszacsúsztassa amazt is a feneketlen bunda zsebeinek egyikébe.*
-Megegyeztünk, százötven pénz lesz a fizetségetek, valamint egy főzet. -*tudatja a lánnyal az eredményt, egész testével felé fordulva.*-És szájba veritek az én szerelmetes, egyetlen Alfonzomat, ha mással henteregne az a gané! Hol akarjátok kivárni az éjszakát? Itt…? Van itt szállás is? Mindenképp el kell mennünk a kaszárnyába, mielőtt elindulunk. Fontos ez a bor. Meg talán…nektek is hasznotokra válik, ki tudja, lehet ellestek ott valami fortélyt, amit eddig nem tudtatok, nem ismertetek!
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-26 15:37:50
Üzenet elküldve: 2026-05-26 15:37:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Csak pislogni képes a felé reptetett mondatot követve. Fejében a fogaskerekek próbálják megfejteni, de mind hiába. *
- Attól még, hogy nem… Mi van?
* Nem tettei azt, hogy érti a hallottakat, viszont cserébe azt sem, hogy érdekli a téma. *
- Ugorjunk. Itt bizony egy fióka sem lesz a közeljövőben.
* Kezével hanyagul legyint, majd ujjával az asztalon kezd kopogni. *
- Itt bizony csak üzletek fognak születni. Legalábbis remélem.
* Teszi hozzá halkan, majd vissza is dől. Hogy van e ilyen varázslat, ami képes lenne megfordítani az átkot, amit születése óta hordoz, nem kétli. Ám ez nem azt jelenti, hogy szüksége van rá, vagy, hogy egyáltalán érdekli. *
- Ingyen?
* Kérdez vissza meglepődve. Mert az már biztos, hogy ivott egy keveset, de nem emlékszik arra, hogy ő csakúgy ajánlgatná a segítségét minden jöttmentnek. A visszakérdezése után gyorsan körbenéz, hátha csak a félvér tévesztette volna el a házszámot. Nem. Még mindig a Korsóban vannak és ha egy dolgot tud, akkor itt sosincs semmi ingyen. *
- Jó a szemed.
* Vágja vissza, közben kezeit mellkasánál összefonva hallgatja az ajánlatát. Nem érti miért fukarkodik, ha már bárónak dolgozik, illetve megházasodik. Hát verje le a férjén, vagy bánja is ő. Azon viszont külön felnevet, hogy az esküvőjére kapott meghívott ünnepélyesen visszavonta. Ha mást nem legalább ennyivel jobb az ajánlat.
Az, hogy ő nem kapna bájitalt, arra csak meglendíti vállait. Valahogy megérti, elvégre ő az, aki itt erőszakoskodik. Már az is taktikai sikernek könyvelhető el, hogy a vörös kap egy italt. Végül egy csalódott sóhajt követve szólal meg. *
- Legyen. Százötven, plusz egy ital a vörösnek. És ha megcsal a pasid ellátjuk a baját.
* Csak pislogni képes a felé reptetett mondatot követve. Fejében a fogaskerekek próbálják megfejteni, de mind hiába. *
- Attól még, hogy nem… Mi van?
* Nem tettei azt, hogy érti a hallottakat, viszont cserébe azt sem, hogy érdekli a téma. *
- Ugorjunk. Itt bizony egy fióka sem lesz a közeljövőben.
* Kezével hanyagul legyint, majd ujjával az asztalon kezd kopogni. *
- Itt bizony csak üzletek fognak születni. Legalábbis remélem.
* Teszi hozzá halkan, majd vissza is dől. Hogy van e ilyen varázslat, ami képes lenne megfordítani az átkot, amit születése óta hordoz, nem kétli. Ám ez nem azt jelenti, hogy szüksége van rá, vagy, hogy egyáltalán érdekli. *
- Ingyen?
* Kérdez vissza meglepődve. Mert az már biztos, hogy ivott egy keveset, de nem emlékszik arra, hogy ő csakúgy ajánlgatná a segítségét minden jöttmentnek. A visszakérdezése után gyorsan körbenéz, hátha csak a félvér tévesztette volna el a házszámot. Nem. Még mindig a Korsóban vannak és ha egy dolgot tud, akkor itt sosincs semmi ingyen. *
- Jó a szemed.
* Vágja vissza, közben kezeit mellkasánál összefonva hallgatja az ajánlatát. Nem érti miért fukarkodik, ha már bárónak dolgozik, illetve megházasodik. Hát verje le a férjén, vagy bánja is ő. Azon viszont külön felnevet, hogy az esküvőjére kapott meghívott ünnepélyesen visszavonta. Ha mást nem legalább ennyivel jobb az ajánlat.
Az, hogy ő nem kapna bájitalt, arra csak meglendíti vállait. Valahogy megérti, elvégre ő az, aki itt erőszakoskodik. Már az is taktikai sikernek könyvelhető el, hogy a vörös kap egy italt. Végül egy csalódott sóhajt követve szólal meg. *
- Legyen. Százötven, plusz egy ital a vörösnek. És ha megcsal a pasid ellátjuk a baját.
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-25 21:14:39
Üzenet elküldve: 2026-05-25 21:14:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
*Ha nem a saját torkán akadt korty sörrel lenne elfoglalva, miden bizonnyal jót mulatna a félvér köhögésén, de így inkább könnybe lábadó szemei és saját krákogása foglalja le. Mindenesetre a másik reakciója árulkodó lehet számára is. A vörös hajú lányka bizony nagyon rossz irányba keresgél. Yanaria gondolatai nem időznek hosszan akörül, hogy esetleg anyaságra adná a fejét, inkább azzal van elfoglalva, hogy gyorsan megegyezzenek az üzleti kérdésekben. Klentnek azonban más tervei vannak. Kérdő pillantással néz a félvérre. Érti ő, hogy kevesli az aranyat, de a 250 említésére a nő szája sarka megrándul. Alig láthatóan rázza meg a fejét. Úgy gondolja túl sokat akar. De egy bizonytalan kifejezés is átsuhan vonásain. Vajon tényleg túl sokat akar? Mi van, ha egyszerűen a nő a tapasztalatlan? Soha nem tudott elég jól alkudozni és talán ez a pár korsó sör is tompított rajta, így most a kézfogás után karba font kezekkel figyeli a félvér és a lány beszédét. A lányka hevességén mégiscsak megrándul a szája sarka, majd egy sóhajjal úgy gondolja talán ideje rövidre zárni ezt a témát.*
- Maradjunk annyiban, hogy nem tesszük próbára ezt a magtalanságot, szóval nem lesz fióka. Így akármilyen értékes is a tudásod, nekünk azonban nem számít semmit.
*Csak tudná mibe keveredett… És vajon miért akar belőle ennyire kiszedni egy gyereket ez a lány? Hiszen épphogy gyermek még ő is. Morcosabb kedvében jobban bosszantaná, de így inkább mulattatja, habár kicsit kezd belefáradni az egész témába. Talán ezért nem megy neki az alkudozás sem: túl türelmetlen.*
- Legyen. Ha nincs esküvő, akkor én is ragaszkodom a százötvenhez! *Jelenti ki határozottan és egy átható pillantást vet Klentre. Próbálja szuggerálni, hogy ne legyen teljesen ostoba, így sem lesz talán olyan nehezen megkeresett pénz, a kapzsiság csak elrontja az egészet.*
- A főzetet pedig örömmel elfogadom. *Villant egy szélesen elterülő vigyort a lányra, majd egy határozott mozdulattal felmarkolja az asztalra szórt pénzt, remélhetőleg mielőtt a félvérnek ideje lenne ellenkezni, de persze megtehette ezt előtte vagy utána is. Ha nem akadályozzák meg benne, akkor fel is áll az asztaltól.*
- Nemsokára itt leszek az italokkal, addig próbáljátok nem megenni egymást.
*Végigméri két asztaltársát, és ha nincs egyéb mondanivalójuk, akkor fürgén a pulthoz lép, hogy kikérje a butykosnyi bort és még két korsó sört. Elgondolkodik, hogy vajon a lány kér-e bármit, majd végül megvonja a vállát és úgy dönt, nem visz neki mást, csak a bort. Remélhetőleg nem telik túl sok időbe az italok beszerzése, és már indul is visszafelé az asztalhoz. A kelleténél kicsit nagyobb lendülettel teszi le a két korsót, amit egy kezében egyensúlyozott, így egy apró kortynyi ki is löttyen a sörből. Végül a bort is az asztalra teszi, a lányka elé.*
- Nos? Sikerült dűlőre jutni?
*Ugyan nem volt távol hosszan, de pár percnyi időt azért kaptak a többiek, remélhetőleg nem kaparták ki egymás szemét. Miközben felméri a helyzetet, ismét helyet foglal és az egyik korsó italt maga elé húzza.*
*Ha nem a saját torkán akadt korty sörrel lenne elfoglalva, miden bizonnyal jót mulatna a félvér köhögésén, de így inkább könnybe lábadó szemei és saját krákogása foglalja le. Mindenesetre a másik reakciója árulkodó lehet számára is. A vörös hajú lányka bizony nagyon rossz irányba keresgél. Yanaria gondolatai nem időznek hosszan akörül, hogy esetleg anyaságra adná a fejét, inkább azzal van elfoglalva, hogy gyorsan megegyezzenek az üzleti kérdésekben. Klentnek azonban más tervei vannak. Kérdő pillantással néz a félvérre. Érti ő, hogy kevesli az aranyat, de a 250 említésére a nő szája sarka megrándul. Alig láthatóan rázza meg a fejét. Úgy gondolja túl sokat akar. De egy bizonytalan kifejezés is átsuhan vonásain. Vajon tényleg túl sokat akar? Mi van, ha egyszerűen a nő a tapasztalatlan? Soha nem tudott elég jól alkudozni és talán ez a pár korsó sör is tompított rajta, így most a kézfogás után karba font kezekkel figyeli a félvér és a lány beszédét. A lányka hevességén mégiscsak megrándul a szája sarka, majd egy sóhajjal úgy gondolja talán ideje rövidre zárni ezt a témát.*
- Maradjunk annyiban, hogy nem tesszük próbára ezt a magtalanságot, szóval nem lesz fióka. Így akármilyen értékes is a tudásod, nekünk azonban nem számít semmit.
*Csak tudná mibe keveredett… És vajon miért akar belőle ennyire kiszedni egy gyereket ez a lány? Hiszen épphogy gyermek még ő is. Morcosabb kedvében jobban bosszantaná, de így inkább mulattatja, habár kicsit kezd belefáradni az egész témába. Talán ezért nem megy neki az alkudozás sem: túl türelmetlen.*
- Legyen. Ha nincs esküvő, akkor én is ragaszkodom a százötvenhez! *Jelenti ki határozottan és egy átható pillantást vet Klentre. Próbálja szuggerálni, hogy ne legyen teljesen ostoba, így sem lesz talán olyan nehezen megkeresett pénz, a kapzsiság csak elrontja az egészet.*
- A főzetet pedig örömmel elfogadom. *Villant egy szélesen elterülő vigyort a lányra, majd egy határozott mozdulattal felmarkolja az asztalra szórt pénzt, remélhetőleg mielőtt a félvérnek ideje lenne ellenkezni, de persze megtehette ezt előtte vagy utána is. Ha nem akadályozzák meg benne, akkor fel is áll az asztaltól.*
- Nemsokára itt leszek az italokkal, addig próbáljátok nem megenni egymást.
*Végigméri két asztaltársát, és ha nincs egyéb mondanivalójuk, akkor fürgén a pulthoz lép, hogy kikérje a butykosnyi bort és még két korsó sört. Elgondolkodik, hogy vajon a lány kér-e bármit, majd végül megvonja a vállát és úgy dönt, nem visz neki mást, csak a bort. Remélhetőleg nem telik túl sok időbe az italok beszerzése, és már indul is visszafelé az asztalhoz. A kelleténél kicsit nagyobb lendülettel teszi le a két korsót, amit egy kezében egyensúlyozott, így egy apró kortynyi ki is löttyen a sörből. Végül a bort is az asztalra teszi, a lányka elé.*
- Nos? Sikerült dűlőre jutni?
*Ugyan nem volt távol hosszan, de pár percnyi időt azért kaptak a többiek, remélhetőleg nem kaparták ki egymás szemét. Miközben felméri a helyzetet, ismét helyet foglal és az egyik korsó italt maga elé húzza.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-23 16:37:39
Üzenet elküldve: 2026-05-23 16:37:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet//
*Még hogy nem tervez meghasasodni a Róka. Persze, hogy nem tervez, nem sok lány szokott az ő korában tervezgetni, de a hasasodás nem terv kérdése, hanem eseté – vagy pontosabban megesésé- aztán megnézheti magát, mikor kilenc holdfordulóval később nem akar kijönni az óriás fióka!
A gondolatra undorodva rázkódik meg, leplezetlen felháborodással pillant Klent irányába, mivel ugyan nem tett semmit a férfi, Thalyssa lelki szemei előtt Yana már vajúdik, ennek pedig kizárólag Klent az oka!
A felé nyújtott női kezet határozottan kapja el, gyors, fürge mozdulatokkal rázza meg kurtán, így pecsételve gyorsan le az alku egyik felét. A másik már nehezebb dió, de rossz napot választott a félvér az alkudozásra, a rőt élete a piacozás.
Felsőajkát valamivel fentebb húzza, fejét hátrébb is biccenti, hogy orrát magasan tarthassa.
Mutatóujjával erősen koppint az előttük lévő, sörfoltos, ragacsos asztalra. Szemöldökét magasra húzza, tetőtől- talpig méri végig a tengerészt, mindezt olyan felsőbbségi, lesajnáló képpel, melyet maga Philoméa de Rochevelle bárónő is megirigyelhetne. *
-Megártott neked az ital, Tengeri Medve, badarságokat beszélsz. Abból, hogy magtalan vagy még nem következik az, hogy magtalan vagy! -*itt kézfejével apró, malmot hajtó mozdulatot mutat, mintha csak görgetni akarna a témán, így adva neki légies könnyedséget*- ha van olyan istentelen rituálé, ami akár a holtakat is kikelti a sírból, olyannak is kell lennie, ami termékennyé tesz, csak meg kell találni! -*siet gyorsan leszögezni, most saját, csontos mellkasára kopogtat mutatóujjával, valamerre balra a szíve felé.*- Amit mondtam megmondtam, ha meghasasodik a leány, kiszedem belőle a fiókát úgy, hogy mindkettő megmaradjon. Mert a te fiókád fiú, EKKORA LESZ… És ez csak a szeme lesz! -*hirtelen csapja szélesre a karjait, teljes karfesztávot mutatva, mintha csak arról mesélne, mekkora halat fogott.
Aztán lassan leengedi. Fejét továbbra is magasan szegve tartja, laposokat pislog. 250 arany.
KÉTSZÁÖTVEN. A lány szájzugai lentebb görbülnek, homloka ráncba szalad, olyan képet vág, mint akit a hascsikarás gyötör. Úgy is érzi magát, de csak mert vissza kell tartania a véleményét, elvégre a kíséretre szüksége van, az meg mégsem javítana a megítélésén és a helyzetén, ha közölné a wegtorenivel, szinte biztos benne, hogy a férfi egész életében nem látott annyi aranyat egyben, most mégis a dupláját követeli tőle.*
-Sokat kérsz valami olyasmiért, amit békeidőben ingyen is megtennél. Tengeri vagy, nem igaz? Mert nekem úgy nézel ki. Én meg kicsi is, ellenségeim sincsenek, ráadásul magad mondta, se perc alatt odaérünk. Hajlandó vagyok nektek 150 aranyat adni fejenként a fáradozásaitokért. Százötvenet és nem többet. Az esküvőmre viszont nem jöttök, és ha az én Alfonzom mással enyeleg a szemem láttára, állon veritek, mindketten! Olyan…jó izmosnak tűnik a kezetek, ha odavertek szerintem azt megérzi az ember. Emellett a Róka -*itt Yanara pillant*-kap egy főzetet. Te nem kapsz -*siklik a tekintete ismét Klentre*-mert te nem vagy kedves velem. De,bár öreg vagy...nagy a karod és tetszik rád nézni, úgyhogy…-*a mondat végét elharapja, mielőtt nagyvonalúan közölné a másikkal, szépsége miatt úgy dönt, mogorva alkudozása ellenére, kegyeskedik nem „megátkozni”. Sebes mozdulattal húzza magához az erszénykét, megrázogatja, mintha csak a súlyát méricskélné, aztán hátrébb dől, hogy két ujjal szétfeszítve a száját kezdjen aranyat előhalászgatni belőle. Egyelőre csak annyit, amennyi a következő körre és a borra elé.*
- Tehát százötvenet kap mindőtök, a Róka egy főzetet is mellé, kifizetem a mai szállást, két…akármi legyen is az az izé a korsótokban -*két mutatóujjával a két sör említésénél a két testőr felé int*- és egy butykos bort, amit ti vesztek nekem a pénzen, mert… nekem nem adják ki.
*Kényelmesen nyom egy-egy aranyat az előkerülő erszénykéből az asztaltársaság tagjai felé, végül a harmadikat ott hagyja közöttük, a bornak szánva. Lentebb tolja magát a székről, lábujjait a padlónak nyomja. Akinek jó a szeme, láthatja, a választól függ a reakciója. Ha elfogadják a kiszabott új árat, megadja amit ígért, ha nem, hát elmegy.
Az ajánlat, akárcsak az aranyok, az asztalon hever.*
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.23 16:42:31
*Még hogy nem tervez meghasasodni a Róka. Persze, hogy nem tervez, nem sok lány szokott az ő korában tervezgetni, de a hasasodás nem terv kérdése, hanem eseté – vagy pontosabban megesésé- aztán megnézheti magát, mikor kilenc holdfordulóval később nem akar kijönni az óriás fióka!
A gondolatra undorodva rázkódik meg, leplezetlen felháborodással pillant Klent irányába, mivel ugyan nem tett semmit a férfi, Thalyssa lelki szemei előtt Yana már vajúdik, ennek pedig kizárólag Klent az oka!
A felé nyújtott női kezet határozottan kapja el, gyors, fürge mozdulatokkal rázza meg kurtán, így pecsételve gyorsan le az alku egyik felét. A másik már nehezebb dió, de rossz napot választott a félvér az alkudozásra, a rőt élete a piacozás.
Felsőajkát valamivel fentebb húzza, fejét hátrébb is biccenti, hogy orrát magasan tarthassa.
Mutatóujjával erősen koppint az előttük lévő, sörfoltos, ragacsos asztalra. Szemöldökét magasra húzza, tetőtől- talpig méri végig a tengerészt, mindezt olyan felsőbbségi, lesajnáló képpel, melyet maga Philoméa de Rochevelle bárónő is megirigyelhetne. *
-Megártott neked az ital, Tengeri Medve, badarságokat beszélsz. Abból, hogy magtalan vagy még nem következik az, hogy magtalan vagy! -*itt kézfejével apró, malmot hajtó mozdulatot mutat, mintha csak görgetni akarna a témán, így adva neki légies könnyedséget*- ha van olyan istentelen rituálé, ami akár a holtakat is kikelti a sírból, olyannak is kell lennie, ami termékennyé tesz, csak meg kell találni! -*siet gyorsan leszögezni, most saját, csontos mellkasára kopogtat mutatóujjával, valamerre balra a szíve felé.*- Amit mondtam megmondtam, ha meghasasodik a leány, kiszedem belőle a fiókát úgy, hogy mindkettő megmaradjon. Mert a te fiókád fiú, EKKORA LESZ… És ez csak a szeme lesz! -*hirtelen csapja szélesre a karjait, teljes karfesztávot mutatva, mintha csak arról mesélne, mekkora halat fogott.
Aztán lassan leengedi. Fejét továbbra is magasan szegve tartja, laposokat pislog. 250 arany.
KÉTSZÁÖTVEN. A lány szájzugai lentebb görbülnek, homloka ráncba szalad, olyan képet vág, mint akit a hascsikarás gyötör. Úgy is érzi magát, de csak mert vissza kell tartania a véleményét, elvégre a kíséretre szüksége van, az meg mégsem javítana a megítélésén és a helyzetén, ha közölné a wegtorenivel, szinte biztos benne, hogy a férfi egész életében nem látott annyi aranyat egyben, most mégis a dupláját követeli tőle.*
-Sokat kérsz valami olyasmiért, amit békeidőben ingyen is megtennél. Tengeri vagy, nem igaz? Mert nekem úgy nézel ki. Én meg kicsi is, ellenségeim sincsenek, ráadásul magad mondta, se perc alatt odaérünk. Hajlandó vagyok nektek 150 aranyat adni fejenként a fáradozásaitokért. Százötvenet és nem többet. Az esküvőmre viszont nem jöttök, és ha az én Alfonzom mással enyeleg a szemem láttára, állon veritek, mindketten! Olyan…jó izmosnak tűnik a kezetek, ha odavertek szerintem azt megérzi az ember. Emellett a Róka -*itt Yanara pillant*-kap egy főzetet. Te nem kapsz -*siklik a tekintete ismét Klentre*-mert te nem vagy kedves velem. De,bár öreg vagy...nagy a karod és tetszik rád nézni, úgyhogy…-*a mondat végét elharapja, mielőtt nagyvonalúan közölné a másikkal, szépsége miatt úgy dönt, mogorva alkudozása ellenére, kegyeskedik nem „megátkozni”. Sebes mozdulattal húzza magához az erszénykét, megrázogatja, mintha csak a súlyát méricskélné, aztán hátrébb dől, hogy két ujjal szétfeszítve a száját kezdjen aranyat előhalászgatni belőle. Egyelőre csak annyit, amennyi a következő körre és a borra elé.*
- Tehát százötvenet kap mindőtök, a Róka egy főzetet is mellé, kifizetem a mai szállást, két…akármi legyen is az az izé a korsótokban -*két mutatóujjával a két sör említésénél a két testőr felé int*- és egy butykos bort, amit ti vesztek nekem a pénzen, mert… nekem nem adják ki.
*Kényelmesen nyom egy-egy aranyat az előkerülő erszénykéből az asztaltársaság tagjai felé, végül a harmadikat ott hagyja közöttük, a bornak szánva. Lentebb tolja magát a székről, lábujjait a padlónak nyomja. Akinek jó a szeme, láthatja, a választól függ a reakciója. Ha elfogadják a kiszabott új árat, megadja amit ígért, ha nem, hát elmegy.
Az ajánlat, akárcsak az aranyok, az asztalon hever.*
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.23 16:42:31
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-20 20:23:16
Üzenet elküldve: 2026-05-20 20:23:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Megint csak süket fülekre talált. Ezek vagy nem tudják, hogyan kell jól eladni magukat. Vagy pusztán a sok sör miatt már alapból hülyének nézik.
Tekintete elszökik Villel együtt a mosogató felé. És bizony jól látható a sikeres este eredménye. Korsók, üvegek, kupák gyülekeznek leginkább egy két tányérral együtt.*
- Hu de nagyon a kedvünkben akarsz járni. És még csak fizetni sem kellett. Sejtenem kell valamilyen trükköt édes?
*Pislog homályosan Merlana irányába. Inkább heccelés ez mintsem konkrét kötekedés. Hiszen az üzleti felek kiléte mostanra már letisztázódott. Így inkább könnyedebb hangulatot szeretne teremteni. Főleg így az elköszönösékre.*
- Aztán nem eltévedni hazafelé.
*Emeli fel kezét könnyed integetésre a nő irányába. Szíve szerint egy jó fenékre paskolással köszönt volna el tőle. De most attól tart inkább a túlzott lendület lehet elvitte volna saját magát a lábáról és a földön találja magát.
Vil felé is intéz egy elköszönés szerű intést. És kényelmes tempóban távozik is kiszolgáló helységből. Megbirkózik a lépcsőfokokkal, majd a kulcslyukkal. Amit olyan gyorsan zár be maga után, ahogy csak tud. És úgy ahogy van be is dől az ágyba, hogy ki alussza a mai nap fáradalmait.*
*Megint csak süket fülekre talált. Ezek vagy nem tudják, hogyan kell jól eladni magukat. Vagy pusztán a sok sör miatt már alapból hülyének nézik.
Tekintete elszökik Villel együtt a mosogató felé. És bizony jól látható a sikeres este eredménye. Korsók, üvegek, kupák gyülekeznek leginkább egy két tányérral együtt.*
- Hu de nagyon a kedvünkben akarsz járni. És még csak fizetni sem kellett. Sejtenem kell valamilyen trükköt édes?
*Pislog homályosan Merlana irányába. Inkább heccelés ez mintsem konkrét kötekedés. Hiszen az üzleti felek kiléte mostanra már letisztázódott. Így inkább könnyedebb hangulatot szeretne teremteni. Főleg így az elköszönösékre.*
- Aztán nem eltévedni hazafelé.
*Emeli fel kezét könnyed integetésre a nő irányába. Szíve szerint egy jó fenékre paskolással köszönt volna el tőle. De most attól tart inkább a túlzott lendület lehet elvitte volna saját magát a lábáról és a földön találja magát.
Vil felé is intéz egy elköszönés szerű intést. És kényelmes tempóban távozik is kiszolgáló helységből. Megbirkózik a lépcsőfokokkal, majd a kulcslyukkal. Amit olyan gyorsan zár be maga után, ahogy csak tud. És úgy ahogy van be is dől az ágyba, hogy ki alussza a mai nap fáradalmait.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-20 10:53:25
Üzenet elküldve: 2026-05-20 10:53:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
~ Aztán valaki inkább feltörné a saját házát, mintsem egyszer hívjon ki valakit, aki ért is hozzá, ugye? ~ * Gondolja magában, közben pedig állát vakarássza. Hát igen, nem fogja elfelejteni, hogy csak akkor kérje ki a részeg elf véleményét a problémáknál, ha mindenki halott. Akkor már úgyis mindegy. *
- Legalább mindig van valami az asztalon, nem csak az üres üveg.
* Ahogy mondja, úgy egy apró biccentést enged el a mosogató irányába, ahol eddig csak az ő általa megivott sörök láthatóak. Nem osztozik a nő véleményét. Bár alapjaiban igaz, hogy a legbecsületesebb kereskedőnek is lehet olyan összeget ajánlani, amitől hason csúszva fogja hozni az árut. Ám itt még nem ér véget a dolog. Jelen esetben nem érvényes, de ha olyan tárgyat vennének, ami emberek tömegét küldené a templom talajába, úgy kisvártatva elő is lennének véve. Ám ami ezután jön. *
- Hóó.
* Mondja meglepődve. Nem számított ezekre a szavakra és nem is ennél a pontnál fog gyökeret ereszteni a lába. *
- Legyen úgy. Mindig élmény olyan alakokkal kereskedni, akik a lehető legegzotikusabb tárgyakkal állnak elő.
* Beleegyező szavai után még bólint is egyet. Látszólag mindketten távoznának a színe elől. Míg egyikük a hideg éjszakában kíván továbbállni, addig a másik az emeleten kíván horpasztani. Egyik kezével a pult alá nyúl, majd onnan egy kis kulcsot vesz elő, rajta egy számmal. *
- Nesze, aztán vigyázz a korlátnál.
* Böki még oda az utolsó jó tanácsát a napra. Na, nem attól kell félni, hogy a súlya alatt nem állna helyt, inkább a kötözködő vendéget azok, akik szeretnek lökdösődni. Nem egyszer volt már rá példa, hogy valaki a gyorsabb utat választotta volna a pulthoz. *
- Megoldja ő ügyes gyerek ez.
* Mondja, bár mindhárman tudják, hogy nem ismeri az elfet. Ám mielőtt teljesen továbbállna Naerice, még egy utolsó mondatot megenged magának. *
- És ne feledd a bundát sem. Jó lenne tudni mennyit hajlandóak fizetni a balekok.
* Azzal nem tartja fel egyiket sem ha úgy döntetnének, hogy ennyi móka elég volt mára. Neki is van még néhány dolga. Például az eldobált késeket valahogy ki kell szedni a plafonból. *
- Jaj nekem.
~ Aztán valaki inkább feltörné a saját házát, mintsem egyszer hívjon ki valakit, aki ért is hozzá, ugye? ~ * Gondolja magában, közben pedig állát vakarássza. Hát igen, nem fogja elfelejteni, hogy csak akkor kérje ki a részeg elf véleményét a problémáknál, ha mindenki halott. Akkor már úgyis mindegy. *
- Legalább mindig van valami az asztalon, nem csak az üres üveg.
* Ahogy mondja, úgy egy apró biccentést enged el a mosogató irányába, ahol eddig csak az ő általa megivott sörök láthatóak. Nem osztozik a nő véleményét. Bár alapjaiban igaz, hogy a legbecsületesebb kereskedőnek is lehet olyan összeget ajánlani, amitől hason csúszva fogja hozni az árut. Ám itt még nem ér véget a dolog. Jelen esetben nem érvényes, de ha olyan tárgyat vennének, ami emberek tömegét küldené a templom talajába, úgy kisvártatva elő is lennének véve. Ám ami ezután jön. *
- Hóó.
* Mondja meglepődve. Nem számított ezekre a szavakra és nem is ennél a pontnál fog gyökeret ereszteni a lába. *
- Legyen úgy. Mindig élmény olyan alakokkal kereskedni, akik a lehető legegzotikusabb tárgyakkal állnak elő.
* Beleegyező szavai után még bólint is egyet. Látszólag mindketten távoznának a színe elől. Míg egyikük a hideg éjszakában kíván továbbállni, addig a másik az emeleten kíván horpasztani. Egyik kezével a pult alá nyúl, majd onnan egy kis kulcsot vesz elő, rajta egy számmal. *
- Nesze, aztán vigyázz a korlátnál.
* Böki még oda az utolsó jó tanácsát a napra. Na, nem attól kell félni, hogy a súlya alatt nem állna helyt, inkább a kötözködő vendéget azok, akik szeretnek lökdösődni. Nem egyszer volt már rá példa, hogy valaki a gyorsabb utat választotta volna a pulthoz. *
- Megoldja ő ügyes gyerek ez.
* Mondja, bár mindhárman tudják, hogy nem ismeri az elfet. Ám mielőtt teljesen továbbállna Naerice, még egy utolsó mondatot megenged magának. *
- És ne feledd a bundát sem. Jó lenne tudni mennyit hajlandóak fizetni a balekok.
* Azzal nem tartja fel egyiket sem ha úgy döntetnének, hogy ennyi móka elég volt mára. Neki is van még néhány dolga. Például az eldobált késeket valahogy ki kell szedni a plafonból. *
- Jaj nekem.
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-19 20:30:35
Üzenet elküldve: 2026-05-19 20:30:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Ritka számba megy ugyan, de úgy tűnik, előfordul, hogy egy rugóra jár az agyuk a drága Lazziarral. Bár a cicomát, ahogy az összkép is mutatja, ő most már egy leharcolt putriban sem engedné el, az neki is felüdülés, hogy ez a társaság merőben más, mint azok a körök, melyekben az elmúlt hatokban mászkált. No, mindez nem azt jelenti, hogy most nem kell szerepet játszani, de kell, csupán másfélét, viszont a változatosság üdítő, mi tagadás.
Az elf ötletét a hazugságra persze most is amatőrnek tartja, nem is reagál rá többet egy apró pillantásnál az irányába. Arcáról azonban ezúttal leolvasható a véleménye. A gondolkodást inkább bízza rá, főleg ebben az állapotban. Azt viszont sejtette, hogy a barna, göndör fürtjeivel előadott kis játéka le fogja nyűgözni a tolvajt. Volt már lehetősége kiismerni őt olyan téren, hogy miképp lehet a kedvében járni. Az aranyozott hajtű, amit mutat, nem egy különleges darab, vehetne belőle sok másikat is akár, de számára különleges, hisz egyike az első daraboknak, melyeket puszta urizálásból vásárolt magának, ráadásul a selyemrévi ünnepségen, ami különleges alkalom. Még egy olyan nem lesz. Mindeközben határozott elhatározásra jutott abban a kérdésben is, hogy segíti-e a párost a simlis ügyeikben. A pultnak támaszkodva fel is vázolja a tervet.*
- Megoldom nektek. Nem kérek érte egyelőre pénzt. Elintézem az üzletet, elhozok nektek pár darabot, aztán kezdtek vele, amit akartok. Ha tetszik, fizettek. *Nem bolond ő, jól tudja, hogy csőcselékkel üzletelni nem kevés rizikót rejt magában, de most csak néhány tolvajkulcsról van szó. Ha rajta veszít, akkor sem sokat, ha pedig bejön az üzlet, nyer vele. Megéri a kockázatot. Így adja hát elő az ajánlatát, majd, ha meghallgatták, akkor ismét felegyenesedik, és a közben megszólaló Lazziarra pillant, aki láthatóan a mai napra már a végét járja.*
- Nos, uraim. Akkor, ha nem tudok másban segíteni, azt hiszem, magam is távozóra fognám. *Valójában csak nem akar addig maradni, míg a végén neki is segédkeznie kell abban, hogy az elfet ájultan cipeljék be az egyik szobába. Helyette inkább elegánsan távozna még a problémák előtt, melyet, ha nem intéznek hozzá több szót vagy kérdést, elköszönés után meg is tesz.*
*Ritka számba megy ugyan, de úgy tűnik, előfordul, hogy egy rugóra jár az agyuk a drága Lazziarral. Bár a cicomát, ahogy az összkép is mutatja, ő most már egy leharcolt putriban sem engedné el, az neki is felüdülés, hogy ez a társaság merőben más, mint azok a körök, melyekben az elmúlt hatokban mászkált. No, mindez nem azt jelenti, hogy most nem kell szerepet játszani, de kell, csupán másfélét, viszont a változatosság üdítő, mi tagadás.
Az elf ötletét a hazugságra persze most is amatőrnek tartja, nem is reagál rá többet egy apró pillantásnál az irányába. Arcáról azonban ezúttal leolvasható a véleménye. A gondolkodást inkább bízza rá, főleg ebben az állapotban. Azt viszont sejtette, hogy a barna, göndör fürtjeivel előadott kis játéka le fogja nyűgözni a tolvajt. Volt már lehetősége kiismerni őt olyan téren, hogy miképp lehet a kedvében járni. Az aranyozott hajtű, amit mutat, nem egy különleges darab, vehetne belőle sok másikat is akár, de számára különleges, hisz egyike az első daraboknak, melyeket puszta urizálásból vásárolt magának, ráadásul a selyemrévi ünnepségen, ami különleges alkalom. Még egy olyan nem lesz. Mindeközben határozott elhatározásra jutott abban a kérdésben is, hogy segíti-e a párost a simlis ügyeikben. A pultnak támaszkodva fel is vázolja a tervet.*
- Megoldom nektek. Nem kérek érte egyelőre pénzt. Elintézem az üzletet, elhozok nektek pár darabot, aztán kezdtek vele, amit akartok. Ha tetszik, fizettek. *Nem bolond ő, jól tudja, hogy csőcselékkel üzletelni nem kevés rizikót rejt magában, de most csak néhány tolvajkulcsról van szó. Ha rajta veszít, akkor sem sokat, ha pedig bejön az üzlet, nyer vele. Megéri a kockázatot. Így adja hát elő az ajánlatát, majd, ha meghallgatták, akkor ismét felegyenesedik, és a közben megszólaló Lazziarra pillant, aki láthatóan a mai napra már a végét járja.*
- Nos, uraim. Akkor, ha nem tudok másban segíteni, azt hiszem, magam is távozóra fognám. *Valójában csak nem akar addig maradni, míg a végén neki is segédkeznie kell abban, hogy az elfet ájultan cipeljék be az egyik szobába. Helyette inkább elegánsan távozna még a problémák előtt, melyet, ha nem intéznek hozzá több szót vagy kérdést, elköszönés után meg is tesz.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-19 17:40:23
Üzenet elküldve: 2026-05-19 17:40:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Hát bizony, még egy kicsit el kell viselniük őt az ittlévőknek. De nem kell félniük. Nem lesz abból már sok. Az utolsó korsónak is hamar a végére fog járni. De amíg ő bőszen iszogatja az italt, még hajlandó azért egyszer egyszer közbe "böfögni". Milyen jó érzés is végre úgy viselkedni, ahogy jól esik neki. Nem ezüst kanalat tartó, karót nyelt, cicomában öltözött alakoknak megfelelni. Igazán felszabadító érzés ez most számára.*
- Hiszen, bárki elhagyhatja a házkulcsát, és az ajtó csere meg drága ugyebár.
*Tesz hozzá egy kellemes hazugságot, amelyet bármelyik kereskedő hihet jogosnak. Így még titkolózni sem kell nagyon azelőtt az alak előtt akit így ajánlgat Merlana nekik.*
- Eget rengetőek, mert az ötletek is azok.
*Mondja kissé már nyelv akadva, ahogy korsóját kezével felemeli, majd mutató ujját eltartva mutat rá Vilre egy bátorító kacsintás mellett. Nehogy már azt higgye, hogy csak lehurrogni tud. Bár ez az egy csepp barátkozási kísérlet is az alkohol műve lehet csak.
Tekintete közben ide oda vándorol, pusztán unalomból vagy épp kíváncsiságból. Hol a mögöttük tivornyázó társaságra, vagy Merlana vonásaira, vagy épp Vil rosszalló pillantásaira is. Bár ebből inkább egy érdekli, az is ösztönhajtott érdekekből csupán. Ugyanis nehezen bírja ki, hogy ne nézze végig Merlana hosszú hajának kibomlását. El is kell kapnia a tekintetét, ahogy a hajkorona már végig gördül a nő hátán. Nehogy a végén még túlságosan is hízzon a mája mert nézegeti őt.*
- Pedig nagy kár nem ért volna.
*Teszi hozzá a hajtűhöz hanyagul. És ha még sértésnek is érezhető Merlanának. Hiszen a hajtű biztosan fontos neki, ha nem akart tőle megválni. Lazziar pusztán csak elszólta magát, hogy a nő haját így kiengedve jobban kedveli.*
- Ez a beszéd Vil!
*Csap rá hirtelen az asztalra elégedetten. És rögvest le is hajtja a maradék sörét. És kényelmes ülőhelyéről felpattan. Kissé hirtelenjében, így vállával enyhén meg is löki Merlanát. Nem erősen, esetleg csak kellemetlen lehet a nő érzetének.*
- Mert akkor egy kulcsot el is kérnék szíves engedelmeddel.
*Ösztönösen, már a zsebe irányába is nyúl, ahol erszénye pihen. De csak utána ötlik eszébe, hogy így biza akkor a szoba ingyen lesz mára. Aminek igazán örül az ők kedvenc elfe.*
*Hát bizony, még egy kicsit el kell viselniük őt az ittlévőknek. De nem kell félniük. Nem lesz abból már sok. Az utolsó korsónak is hamar a végére fog járni. De amíg ő bőszen iszogatja az italt, még hajlandó azért egyszer egyszer közbe "böfögni". Milyen jó érzés is végre úgy viselkedni, ahogy jól esik neki. Nem ezüst kanalat tartó, karót nyelt, cicomában öltözött alakoknak megfelelni. Igazán felszabadító érzés ez most számára.*
- Hiszen, bárki elhagyhatja a házkulcsát, és az ajtó csere meg drága ugyebár.
*Tesz hozzá egy kellemes hazugságot, amelyet bármelyik kereskedő hihet jogosnak. Így még titkolózni sem kell nagyon azelőtt az alak előtt akit így ajánlgat Merlana nekik.*
- Eget rengetőek, mert az ötletek is azok.
*Mondja kissé már nyelv akadva, ahogy korsóját kezével felemeli, majd mutató ujját eltartva mutat rá Vilre egy bátorító kacsintás mellett. Nehogy már azt higgye, hogy csak lehurrogni tud. Bár ez az egy csepp barátkozási kísérlet is az alkohol műve lehet csak.
Tekintete közben ide oda vándorol, pusztán unalomból vagy épp kíváncsiságból. Hol a mögöttük tivornyázó társaságra, vagy Merlana vonásaira, vagy épp Vil rosszalló pillantásaira is. Bár ebből inkább egy érdekli, az is ösztönhajtott érdekekből csupán. Ugyanis nehezen bírja ki, hogy ne nézze végig Merlana hosszú hajának kibomlását. El is kell kapnia a tekintetét, ahogy a hajkorona már végig gördül a nő hátán. Nehogy a végén még túlságosan is hízzon a mája mert nézegeti őt.*
- Pedig nagy kár nem ért volna.
*Teszi hozzá a hajtűhöz hanyagul. És ha még sértésnek is érezhető Merlanának. Hiszen a hajtű biztosan fontos neki, ha nem akart tőle megválni. Lazziar pusztán csak elszólta magát, hogy a nő haját így kiengedve jobban kedveli.*
- Ez a beszéd Vil!
*Csap rá hirtelen az asztalra elégedetten. És rögvest le is hajtja a maradék sörét. És kényelmes ülőhelyéről felpattan. Kissé hirtelenjében, így vállával enyhén meg is löki Merlanát. Nem erősen, esetleg csak kellemetlen lehet a nő érzetének.*
- Mert akkor egy kulcsot el is kérnék szíves engedelmeddel.
*Ösztönösen, már a zsebe irányába is nyúl, ahol erszénye pihen. De csak utána ötlik eszébe, hogy így biza akkor a szoba ingyen lesz mára. Aminek igazán örül az ők kedvenc elfe.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-19 09:47:50
Üzenet elküldve: 2026-05-19 09:47:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
* Szemei a hosszú név hallatán akaratlanul is összeszűkül. A kerekasztal körül ülők számára talán még gyanakvóan is hathat, holott valójában csak a név komplexitása okoz gondot odafenn. Szája csak egy pillanatra nyílik nagyra, ám abból nem távozik semmi. Úgy dönt, inkább meg sem próbálja kiejteni ezt a teljesen egyértelműen nem kamu nevet. Bár eléggé meghatóan és nagy átéléssel adja elő a történetét, a tudat mégse hagyja nyugodni, hogy egy ilyen hosszú nevű valaki, aki még ráadásul báró is, egyedül inti útnak az egyik cselédjét. Miközben a nyilvánvaló hazugságot hallgatja, arca változatlan marad. Csupán szeme siklik át a vele szemben ülőre, akinek az arcáról szeretné leolvasni, hogy ő mit gondol erről az egészről. Nem feszegeti a történet valódiságát, ugyanis a történet ráeső részére neki nincs sem beleszólása, sem érdeke.
Klentet is igen váratlanul éri a fióka említése. Hasonlóan a vöröshöz, ő is félrenyel egy adagot, amit hatalmas köhögések követnek. Meg kell támaszkodnia az asztalon, különben még a végén a földön elterülve érné utol a fuldoklás. *
- Neked aztán van fantáziád. De még mielőtt valami újabb ötlettel állnál elő tudnod kell, hogy a fattyak képtelenek utódot nemzeni.
* Mondja bosszúsan, mintha magát is zavarná a dolog, bár legbelül tudja jól, hogy ez így a legjobb. Ő, mint apuka? Hát persze. Az egyetlen, amit át tudna adni a kölkének, az egy életre szóló trauma.
Kevesli az aranyat, főleg, mert nekik vissza is kell jönniük, és kétli, hogy találnának olyan balekot, akit vissza kéne ide hozni, másrészt mégis csak az életüket teszik kockára. Amikor Yanaria belemegy, homloka összerándul és egyfajta csalódott pillantásokkal nézi egy darabig. *
- Mint mondtam, az út veszélyes. 100 arany még békeidőben volt az alapköltség. Bizonytalan időkben pedig az ár sokszor a dupláját is meghaladja.
* Hátradől, majd kezeit a mellkasánál összefonja. Nem szól egy darabig, hagyja, hogy leülepedjenek a mondottak, majd újfent megszólal, de ezúttal valami olyan összeggel, ami rávilágít arra, hogy mennyire is rossz odakinn az idő. *
- 250. Fejenként. A felét előre, a másikat pedig a munka végeztével.
* Mondja végig rezzenéstelen arccal, aztán kivárja a megbízójuk reakcióját. A másik vörös reakciója jelenleg hidegen hagyja. Nem csak azért, mert kész lenne kis összegekért vásárra vinni saját és a férfi bőrét, de talán a késdobálós beszólását is övön alulinak érezte. *
- Továbbá ma nem mehetünk. Van még egy kis dolgom, amit el kell intéznem a mai nap folyamán. Holnap késő délután meglátogathatjuk ezt a cickányképű barátodat. Bár azt most leszögezném, hogy én nem vagyok postafiú. Ha van valamid, amit át szeretnél neki adni, tedd meg magad. Utána pedig a lemenő nap utolsó sugaraival elhagyjuk a várost. Ha jó tempót tartunk seperc alatt odaérünk.
* Fejezi be végül, és innentől tényleg nem nála van a labda. Csak tőle függ, hogy elfogadja ezeket a feltételeket. Hogy miért kéne neki bort szállítgatnia másoknak, azt nem érti, és el nem fogadja. Jobban is teszik, ha nem veszik le róla a szemüket, mert még a végén Klent lesz az, aki unalmában megszakérti az üveg tartalmát. *
* Szemei a hosszú név hallatán akaratlanul is összeszűkül. A kerekasztal körül ülők számára talán még gyanakvóan is hathat, holott valójában csak a név komplexitása okoz gondot odafenn. Szája csak egy pillanatra nyílik nagyra, ám abból nem távozik semmi. Úgy dönt, inkább meg sem próbálja kiejteni ezt a teljesen egyértelműen nem kamu nevet. Bár eléggé meghatóan és nagy átéléssel adja elő a történetét, a tudat mégse hagyja nyugodni, hogy egy ilyen hosszú nevű valaki, aki még ráadásul báró is, egyedül inti útnak az egyik cselédjét. Miközben a nyilvánvaló hazugságot hallgatja, arca változatlan marad. Csupán szeme siklik át a vele szemben ülőre, akinek az arcáról szeretné leolvasni, hogy ő mit gondol erről az egészről. Nem feszegeti a történet valódiságát, ugyanis a történet ráeső részére neki nincs sem beleszólása, sem érdeke.
Klentet is igen váratlanul éri a fióka említése. Hasonlóan a vöröshöz, ő is félrenyel egy adagot, amit hatalmas köhögések követnek. Meg kell támaszkodnia az asztalon, különben még a végén a földön elterülve érné utol a fuldoklás. *
- Neked aztán van fantáziád. De még mielőtt valami újabb ötlettel állnál elő tudnod kell, hogy a fattyak képtelenek utódot nemzeni.
* Mondja bosszúsan, mintha magát is zavarná a dolog, bár legbelül tudja jól, hogy ez így a legjobb. Ő, mint apuka? Hát persze. Az egyetlen, amit át tudna adni a kölkének, az egy életre szóló trauma.
Kevesli az aranyat, főleg, mert nekik vissza is kell jönniük, és kétli, hogy találnának olyan balekot, akit vissza kéne ide hozni, másrészt mégis csak az életüket teszik kockára. Amikor Yanaria belemegy, homloka összerándul és egyfajta csalódott pillantásokkal nézi egy darabig. *
- Mint mondtam, az út veszélyes. 100 arany még békeidőben volt az alapköltség. Bizonytalan időkben pedig az ár sokszor a dupláját is meghaladja.
* Hátradől, majd kezeit a mellkasánál összefonja. Nem szól egy darabig, hagyja, hogy leülepedjenek a mondottak, majd újfent megszólal, de ezúttal valami olyan összeggel, ami rávilágít arra, hogy mennyire is rossz odakinn az idő. *
- 250. Fejenként. A felét előre, a másikat pedig a munka végeztével.
* Mondja végig rezzenéstelen arccal, aztán kivárja a megbízójuk reakcióját. A másik vörös reakciója jelenleg hidegen hagyja. Nem csak azért, mert kész lenne kis összegekért vásárra vinni saját és a férfi bőrét, de talán a késdobálós beszólását is övön alulinak érezte. *
- Továbbá ma nem mehetünk. Van még egy kis dolgom, amit el kell intéznem a mai nap folyamán. Holnap késő délután meglátogathatjuk ezt a cickányképű barátodat. Bár azt most leszögezném, hogy én nem vagyok postafiú. Ha van valamid, amit át szeretnél neki adni, tedd meg magad. Utána pedig a lemenő nap utolsó sugaraival elhagyjuk a várost. Ha jó tempót tartunk seperc alatt odaérünk.
* Fejezi be végül, és innentől tényleg nem nála van a labda. Csak tőle függ, hogy elfogadja ezeket a feltételeket. Hogy miért kéne neki bort szállítgatnia másoknak, azt nem érti, és el nem fogadja. Jobban is teszik, ha nem veszik le róla a szemüket, mert még a végén Klent lesz az, aki unalmában megszakérti az üveg tartalmát. *
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-18 21:29:45
Üzenet elküldve: 2026-05-18 21:29:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az üzenet//
*A várakozás mindig meghozza a maga gyümölcsét és mikor Klent megszólal a nő is úgy érzi: jól tette, hogy átadta az irányítást, mert egészen úgy tűnik, hogy a félvér bizony jobb üzleti érzékkel van megáldva. Egyelőre csak bőszen bólogat Klent szavaira, a kellő helyeken megcsóválja a fejét, hümmög és még ajkát is lebiggyeszti a veszélyes orkok emlegetésére.*
- Nem bizony! Panaszkodnak is az árusok a piacon.
*Könnyeden gördül le ajkáról a hazugság, holott az utóbbi időben egy kufárral sem társalgott a karavánok helyzetéről, talán ennyi épp elég megerősítés a férfi szavaira. Nagyon kortyol az italból, és bizony a kitérő mindkét testőrnek kinézett egyént aggasztja egy kicsinyt, ám az érmék vélt súlya, ami majd az erszényét gazdagítja máris nagy húzóerővel bír.
Elnyújtózva dől hátra a székben, kezében az itallal, ahogy a lányka belekezd a mesébe. Rőtszínű haját vizslatva Yanariában megfordul a gondolat, hogy akár a családtagja is lehetne. De ki tudja merre keveredett a húga, amióta nem látta, no meg nem is hasonlít rá a kisasszony, aki a mátkájához igyekszik. Legalábbis az elmondása alapján ez a célja. Yana ugyan nem hiszi el teljesen a történetét, nem firtatja a részleteket.*
- Egy esküvő igazán jó mókának hangzik! *Emeli meg a korsóját vigyorogva, hogy meg is húzza azt, egészen addig, míg a kis cselédlány olyan távoli feltételezésekbe bocsátkozik, amiket Yana biztosan nem tervez a közeljövőben. Vagy jelenlegi helyzete alapján úgy egyáltalán bármikor. Egy kicsit félre is nyeli a kortyot, így pár pillanatnyi köhögés után fejét ingatva szólal meg.*
- Igazán nagylelkű ajánlat, de nem terveztem hasasodni. *Nyögi ki végül, és habár Klent izmain bárki szívesen legeltetheti szemeit, Yanát inkább a lányka felvázolt jövőképének a gömbölyödő iránya zavarja.* Főleg nem a késdobáló törzsvendégétől. *Azért megenged magának egy kacsintást Klent felé, hogy aztán a félrenyelt korty után egy rendessel nyugtassa le torkát. Nem tervezi a cselédlány orrára kötni, hogy valójában ő is csak most találkozott a félvérrel életében először. Még árthatna az üzletnek, hogy nem összeszokott testőröket fogad fel, aztán esetleg megrövidíti az aranyakat. Kétkedve hallgatja, hogy a kitérő a kaszárnyába viszi őket, de végül csak a vállát rántja meg, hogy befejezze a korsóban maradt italát. Koppanva teszi az asztalra, aztán félrebillentett fejjel pillant végig a lányon. A félvérre néz, és végül határozottan nyújtja kezét a várakozó vörösnek.*
- Megegyeztünk.
*A várakozás mindig meghozza a maga gyümölcsét és mikor Klent megszólal a nő is úgy érzi: jól tette, hogy átadta az irányítást, mert egészen úgy tűnik, hogy a félvér bizony jobb üzleti érzékkel van megáldva. Egyelőre csak bőszen bólogat Klent szavaira, a kellő helyeken megcsóválja a fejét, hümmög és még ajkát is lebiggyeszti a veszélyes orkok emlegetésére.*
- Nem bizony! Panaszkodnak is az árusok a piacon.
*Könnyeden gördül le ajkáról a hazugság, holott az utóbbi időben egy kufárral sem társalgott a karavánok helyzetéről, talán ennyi épp elég megerősítés a férfi szavaira. Nagyon kortyol az italból, és bizony a kitérő mindkét testőrnek kinézett egyént aggasztja egy kicsinyt, ám az érmék vélt súlya, ami majd az erszényét gazdagítja máris nagy húzóerővel bír.
Elnyújtózva dől hátra a székben, kezében az itallal, ahogy a lányka belekezd a mesébe. Rőtszínű haját vizslatva Yanariában megfordul a gondolat, hogy akár a családtagja is lehetne. De ki tudja merre keveredett a húga, amióta nem látta, no meg nem is hasonlít rá a kisasszony, aki a mátkájához igyekszik. Legalábbis az elmondása alapján ez a célja. Yana ugyan nem hiszi el teljesen a történetét, nem firtatja a részleteket.*
- Egy esküvő igazán jó mókának hangzik! *Emeli meg a korsóját vigyorogva, hogy meg is húzza azt, egészen addig, míg a kis cselédlány olyan távoli feltételezésekbe bocsátkozik, amiket Yana biztosan nem tervez a közeljövőben. Vagy jelenlegi helyzete alapján úgy egyáltalán bármikor. Egy kicsit félre is nyeli a kortyot, így pár pillanatnyi köhögés után fejét ingatva szólal meg.*
- Igazán nagylelkű ajánlat, de nem terveztem hasasodni. *Nyögi ki végül, és habár Klent izmain bárki szívesen legeltetheti szemeit, Yanát inkább a lányka felvázolt jövőképének a gömbölyödő iránya zavarja.* Főleg nem a késdobáló törzsvendégétől. *Azért megenged magának egy kacsintást Klent felé, hogy aztán a félrenyelt korty után egy rendessel nyugtassa le torkát. Nem tervezi a cselédlány orrára kötni, hogy valójában ő is csak most találkozott a félvérrel életében először. Még árthatna az üzletnek, hogy nem összeszokott testőröket fogad fel, aztán esetleg megrövidíti az aranyakat. Kétkedve hallgatja, hogy a kitérő a kaszárnyába viszi őket, de végül csak a vállát rántja meg, hogy befejezze a korsóban maradt italát. Koppanva teszi az asztalra, aztán félrebillentett fejjel pillant végig a lányon. A félvérre néz, és végül határozottan nyújtja kezét a várakozó vörösnek.*
- Megegyeztünk.
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-18 13:48:42
Üzenet elküldve: 2026-05-18 13:48:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Láthatólag Vil zavartalanul hallgatja Merlana magyarázatát a hajtűvel kapcsolatban. Bár bizonyára sokban megkönnyítené a dolgukat, ha tudnák ki ez a titokzatos személy, azt sem felejti el, hogy így nem neki kell ide-oda rohangálnia minden egyes ember után. *
- Maradjon hát titok az alak kiléte, de a végeredményt nekünk kell letesztelnünk. Ha elégedettek vagyunk, akkor többet is fogunk rendelni. Elvégre az elégedett vásárló egy jó vásárló.
* Feleli, majd szemei újból az elfen állapodnak meg. Meg kell hagynia, eléggé magának való stílusa van. Őt nem zavarja, egyelőre, bár kíváncsi a törpe, hogyan bírja azzal a rövid kanócával. *
- Te és az eget rengető problémáid.
* Mondja gúnyosan, majd kezét legyintve próbálja elterelni a témát, mintha az csak egy idegesítő légy lenne. De persze a következő kérdésére is kapóra jön. *
- Hagyd a francba. Amíg megfelelő partnerség van köztünk, addig ez a hely a ti menedéketek is. Egyébként Vil vagyok. Ha kell valami, szóljatok, aztán meglátom mit tehetek.
* Mondja a párosnak, majd egy gyengéd mozdulattal a közöttük lévő papíron állapodik meg az ujja. Mutatóujjával kettőt kopogva a képen utal arra, hogy az előtte lévő beszélgetést se felejtsék el, majd vissza is teszi a pult mögé. *
* Láthatólag Vil zavartalanul hallgatja Merlana magyarázatát a hajtűvel kapcsolatban. Bár bizonyára sokban megkönnyítené a dolgukat, ha tudnák ki ez a titokzatos személy, azt sem felejti el, hogy így nem neki kell ide-oda rohangálnia minden egyes ember után. *
- Maradjon hát titok az alak kiléte, de a végeredményt nekünk kell letesztelnünk. Ha elégedettek vagyunk, akkor többet is fogunk rendelni. Elvégre az elégedett vásárló egy jó vásárló.
* Feleli, majd szemei újból az elfen állapodnak meg. Meg kell hagynia, eléggé magának való stílusa van. Őt nem zavarja, egyelőre, bár kíváncsi a törpe, hogyan bírja azzal a rövid kanócával. *
- Te és az eget rengető problémáid.
* Mondja gúnyosan, majd kezét legyintve próbálja elterelni a témát, mintha az csak egy idegesítő légy lenne. De persze a következő kérdésére is kapóra jön. *
- Hagyd a francba. Amíg megfelelő partnerség van köztünk, addig ez a hely a ti menedéketek is. Egyébként Vil vagyok. Ha kell valami, szóljatok, aztán meglátom mit tehetek.
* Mondja a párosnak, majd egy gyengéd mozdulattal a közöttük lévő papíron állapodik meg az ujja. Mutatóujjával kettőt kopogva a képen utal arra, hogy az előtte lévő beszélgetést se felejtsék el, majd vissza is teszi a pult mögé. *
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-15 22:37:24
Üzenet elküldve: 2026-05-15 22:37:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Tudna mit válaszolni az őt gyanúsító kijelentésre, de ezúttal nem teszi, pusztán csak azért, mert nem úgy néz ki a pult mögött álló, mintha érdekelné a válasza. Ellenben nem szokása jutalmat elvárni olyan munkáért, amit nem végzett el. Elérni, hogy önként adjanak belőle feltétel nélkül, az már más tészta.
Amiatt nem zavartatja magát, hogy amaz már nem először stíröli, megszokta, sőt, még simogatja is az önérzetét, mikor valakinek ennyire látványosan tetszik. Csak ne volna Lazziar, aki mindig képes beleköpni a levesébe. Kelletlenül fordul hát ő is az elf felé, aki egyre csak részegebb. Most már talán jobb volna a nyakába borítani egy adag sört, vagy bezárni az egyik szobába, hadd durmolja ott ki magát.
Visszatérve a lényegre, már ami a tolvajkulcsokat illeti, örömmel konstatálja, hogy egy újabb horgot sikerült a halacskák közé dobnia. Még egy apróság, amiben számítanak rá.*
- A legtöbb kereskedő számára az üzlet az üzlet, nem becsület kérdés. Ha eleget ajánlasz érte, nem számít az erkölcs. Egyébként sem tudná, mire kell. Volt már alkalmam szétnézni a piacon. Volt, aki, nos… *Egy elegáns mozdulattal kihúzza az aranyozott hajtűjét a hajából, így az eddig gondosan feltűzött, hullámos, barna tincsei most szépen, hosszú fürtökben omlanak vállára. Kicsit még bele is túr a hajába, hogy eligazgassa, majd a delikvensei, de főként a főnökhelyettes felé mutatja az ártalmatlannak tűnő eszközt.*
- Kaptam már ajánlatot arra, hogy ebből tolvajkulcsot készítsenek nekem. Megoldották volna, csak kellett volna még egy, és elvesztette volna a hajtű funkcióját, amit sajnáltam volna, szóval lemondtam, de a lényeg, hogy ismerek olyat, aki tudna gyártani ilyesfajta eszközöket. *Persze, esze ágában sincs a páros orrára kötni, hogy kiről van szó, mert akkor fel tudnák keresni maguk is, neki pedig nem célja megtanítani halat fogni őket a zavarosban.*
*Tudna mit válaszolni az őt gyanúsító kijelentésre, de ezúttal nem teszi, pusztán csak azért, mert nem úgy néz ki a pult mögött álló, mintha érdekelné a válasza. Ellenben nem szokása jutalmat elvárni olyan munkáért, amit nem végzett el. Elérni, hogy önként adjanak belőle feltétel nélkül, az már más tészta.
Amiatt nem zavartatja magát, hogy amaz már nem először stíröli, megszokta, sőt, még simogatja is az önérzetét, mikor valakinek ennyire látványosan tetszik. Csak ne volna Lazziar, aki mindig képes beleköpni a levesébe. Kelletlenül fordul hát ő is az elf felé, aki egyre csak részegebb. Most már talán jobb volna a nyakába borítani egy adag sört, vagy bezárni az egyik szobába, hadd durmolja ott ki magát.
Visszatérve a lényegre, már ami a tolvajkulcsokat illeti, örömmel konstatálja, hogy egy újabb horgot sikerült a halacskák közé dobnia. Még egy apróság, amiben számítanak rá.*
- A legtöbb kereskedő számára az üzlet az üzlet, nem becsület kérdés. Ha eleget ajánlasz érte, nem számít az erkölcs. Egyébként sem tudná, mire kell. Volt már alkalmam szétnézni a piacon. Volt, aki, nos… *Egy elegáns mozdulattal kihúzza az aranyozott hajtűjét a hajából, így az eddig gondosan feltűzött, hullámos, barna tincsei most szépen, hosszú fürtökben omlanak vállára. Kicsit még bele is túr a hajába, hogy eligazgassa, majd a delikvensei, de főként a főnökhelyettes felé mutatja az ártalmatlannak tűnő eszközt.*
- Kaptam már ajánlatot arra, hogy ebből tolvajkulcsot készítsenek nekem. Megoldották volna, csak kellett volna még egy, és elvesztette volna a hajtű funkcióját, amit sajnáltam volna, szóval lemondtam, de a lényeg, hogy ismerek olyat, aki tudna gyártani ilyesfajta eszközöket. *Persze, esze ágában sincs a páros orrára kötni, hogy kiről van szó, mert akkor fel tudnák keresni maguk is, neki pedig nem célja megtanítani halat fogni őket a zavarosban.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 20:04:18
Üzenet elküldve: 2026-05-14 20:04:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Adjanak neki még két sört és akkor itt alszik el a pulton és nem fog több fejfájást okozni. Addig meg egyék meg azt a levest amit főztek. Eleve ők kezdték a tervek lehurrogását. Ne csodálkozzanak azon, ha ő maga is szkeptikus velük szemben. Eddig ami mellé be tudna állni az nem más mint, hogy Merlana itt tegye szét alkalomadtán a lábát. Egyik vagy másik szobában azok örömére akik képesek megfizetni az árát.*
- Arra, senki.
*Rázza meg a fejét, hangjában érezhető azonban az egyetértés. Majd a tolvajkulcs hallatán odafordul a nő irányába. Arcán most már látható valamelyest az értelem és a kíváncsiság. Végre valami használható információ. A végén még lesz ismét sajátja. Ha már amit régen szerzett elvesztette kártyán.*
- Kár, pedig azt hittem valami kedvezményt is kapunk azért mert a te ismerősöd.
*Mondja egy megjátszott csalódottsággal. Viszont a fontos név, semmiképp sem hagyta el a figyelmét. De jelen helyzetben többet nem igazán tud vele kezdeni. Viszont majd utána jár. Vagy majd maga osztja meg Wrojthal, hogy lehet pont az ő házába lenne érdemes betörni néhány fontos információért.*
- Nááh csak már a fülemen jön ki.
*Hozza a formáját, és megjátszva kisujjával fejét enyhén oldalra döntve kezdi azt tisztogatni. Majd kortyol a söréből.*
- Sajnálom, jelen pillanatban van elég baj a nyakamon. És mint látod egy van belőlem.
*Mondja hasonló hideg hangnemben a másiknak. Meg sem hallva azt, kire mit akarnak rákenni. Ahhoz valami olyat is kéne elkövetni amit véghez is visznek sikerrel. Mert ha nem. Hát. A kötél lesz a nyakkendőjük.*
- Amúgy meg. Mit is mondtál? Mennyit kóstál itt egy szoba?
*Kérdezi elhúzott szájjal. Mert bizony úgy döntött éjjelre mégis csak itt száll meg.*
*Adjanak neki még két sört és akkor itt alszik el a pulton és nem fog több fejfájást okozni. Addig meg egyék meg azt a levest amit főztek. Eleve ők kezdték a tervek lehurrogását. Ne csodálkozzanak azon, ha ő maga is szkeptikus velük szemben. Eddig ami mellé be tudna állni az nem más mint, hogy Merlana itt tegye szét alkalomadtán a lábát. Egyik vagy másik szobában azok örömére akik képesek megfizetni az árát.*
- Arra, senki.
*Rázza meg a fejét, hangjában érezhető azonban az egyetértés. Majd a tolvajkulcs hallatán odafordul a nő irányába. Arcán most már látható valamelyest az értelem és a kíváncsiság. Végre valami használható információ. A végén még lesz ismét sajátja. Ha már amit régen szerzett elvesztette kártyán.*
- Kár, pedig azt hittem valami kedvezményt is kapunk azért mert a te ismerősöd.
*Mondja egy megjátszott csalódottsággal. Viszont a fontos név, semmiképp sem hagyta el a figyelmét. De jelen helyzetben többet nem igazán tud vele kezdeni. Viszont majd utána jár. Vagy majd maga osztja meg Wrojthal, hogy lehet pont az ő házába lenne érdemes betörni néhány fontos információért.*
- Nááh csak már a fülemen jön ki.
*Hozza a formáját, és megjátszva kisujjával fejét enyhén oldalra döntve kezdi azt tisztogatni. Majd kortyol a söréből.*
- Sajnálom, jelen pillanatban van elég baj a nyakamon. És mint látod egy van belőlem.
*Mondja hasonló hideg hangnemben a másiknak. Meg sem hallva azt, kire mit akarnak rákenni. Ahhoz valami olyat is kéne elkövetni amit véghez is visznek sikerrel. Mert ha nem. Hát. A kötél lesz a nyakkendőjük.*
- Amúgy meg. Mit is mondtál? Mennyit kóstál itt egy szoba?
*Kérdezi elhúzott szájjal. Mert bizony úgy döntött éjjelre mégis csak itt száll meg.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 19:43:22
Üzenet elküldve: 2026-05-14 19:43:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
* Hasonlóan ő se mondana semmit a kis tanácsa után. Az viszont kellően bosszantja, hogy egyik sem lát lehetőséget a piszkos kis tervében. Pedig nagyon szépen előadta a párosnak, kár, hogy mindketten csak kandalló mellett a hozzák a legjobb formájukat. Elereszt egy gyenge sóhajt, mielőtt megszólalna. *
- De ha sikerülne, nem mondanál nemet a jutalomra.
* Tudja a választ a kérdésre, így még azelőtt kezdi csóválni a fejét, mielőtt válaszra méltatnák. Szemében viszont megcsillan egy szó hallatán. *
- Csakugyan.
* Néz végig újra a lányon, és bár sokadjára sem unja meg a látványt, valami mégis azt súgja neki, jobb ha nem keveri össze a munkát az érzésekkel. Mielőtt azonban újra szólhatna valamit, Lazziar újabb megjegyzésére megint felfigyel. Szája olyan gyors akár a kezei, és bár alig ismeri, ebben a néhány órában előfordult már párszor, hogy felpofozza. Ahogy a vörös mondta, csapnivaló feje van. *
- Baj?
* Kérdezi, enyhe bosszúsággal kísérve. *
- Csak mert nem hallok jobb ötleteket. Ne aggódj, ha balul sül el valami, majd az elfre kenünk mindent.
* Mondja jókedvűen, majd visszakanyarodva az iménti kijelentésére teszi fel a következő kérdést. *
- Van olyan ismerősőd, aki tolvajkulcsot is gyártana? Ha legális a fazon, akkor biztos nem fog nekünk segíteni. Olyan kéne, aki tudja tartani a száját.
* Hasonlóan ő se mondana semmit a kis tanácsa után. Az viszont kellően bosszantja, hogy egyik sem lát lehetőséget a piszkos kis tervében. Pedig nagyon szépen előadta a párosnak, kár, hogy mindketten csak kandalló mellett a hozzák a legjobb formájukat. Elereszt egy gyenge sóhajt, mielőtt megszólalna. *
- De ha sikerülne, nem mondanál nemet a jutalomra.
* Tudja a választ a kérdésre, így még azelőtt kezdi csóválni a fejét, mielőtt válaszra méltatnák. Szemében viszont megcsillan egy szó hallatán. *
- Csakugyan.
* Néz végig újra a lányon, és bár sokadjára sem unja meg a látványt, valami mégis azt súgja neki, jobb ha nem keveri össze a munkát az érzésekkel. Mielőtt azonban újra szólhatna valamit, Lazziar újabb megjegyzésére megint felfigyel. Szája olyan gyors akár a kezei, és bár alig ismeri, ebben a néhány órában előfordult már párszor, hogy felpofozza. Ahogy a vörös mondta, csapnivaló feje van. *
- Baj?
* Kérdezi, enyhe bosszúsággal kísérve. *
- Csak mert nem hallok jobb ötleteket. Ne aggódj, ha balul sül el valami, majd az elfre kenünk mindent.
* Mondja jókedvűen, majd visszakanyarodva az iménti kijelentésére teszi fel a következő kérdést. *
- Van olyan ismerősőd, aki tolvajkulcsot is gyártana? Ha legális a fazon, akkor biztos nem fog nekünk segíteni. Olyan kéne, aki tudja tartani a száját.
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 18:00:00
Üzenet elküldve: 2026-05-14 18:00:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*A legnagyobb probléma mondjuk pont az a drágalátos Lazziarral, hogy beszél is. Igazán befoghatná, pont úgy, ahogy ő sem szól, csak hagyja, hogy csapos barátja elmerüljön a kételyeiben. Úgy néz ki, hogy a kis üzletüket illetően sikerül közös nevezőre jutniuk, sőt, amaz még egy egészen hasznos tanáccsal is ellátja. Olyannal, amire eddig még nem gondolt.*
~Talán fel kellene keresnem Nestar urat… Ő biztos tudna ajánlani valamit hatékony szert.~ *Felelni nem felel erre sem, csupán bólint, gondolatait megtartja magának, hadd maradjanak neki is. Ami a pincét illeti, ezúttal nem direkt csinálta, bármin is rökönyödött meg így a férfi, de nem baj, imádja, mikor ilyen bambán bámulnak rá.
Lazziar közben elég látványos életjelet ad magáról, olyat, ami miatt bármennyire is szívja a fogát, muszáj elismernie ezt a semmirekellőt.*
~És még nekem mondta Nixa, hogy túl gyorsan mozog a kezem…~ *Elkalandoznak kissé a gondolatai, melyekből nevét hallva ocsúdik fel.*
~Naerice…~ *Milyen szépen is hangzik ez a név. Még szerencse, hogy nem azt a vezetéknevet használja, melyet a szüleitől kapott. Azt a szemétbe hajította már akkor, amikor azok, kiknek a legjobban kellett volna szeretniük őt, az utcára dobták, mert nem akarták eltartani. Magának adott új nevet, melyet azóta büszkén használ, és hallgatja, mikor valaki kimondja.*
- Hogy én? Azt hiszem, összekeversz engem Isra Beremmel. Mégis honnan tudnám? Semmi közöm a politikához és a városvezetéshez, legfeljebb olyanokhoz, akiknek viszont van. *A névvel talán hasznos információhoz juttatja a két gazembert, merthogy igen, a Népek Tanácsának pénzügyi szakértőjének nevét árulja el. Az a nő olyan rideg, mint egy szikla, de annyira eszes, hogy ember legyen a talpán, aki piszkos játszmákba próbál bonyolódni vele.*
- Ha ilyesmire vetemednétek, rám ne számítsatok. Én jobban szeretem elérni, hogy a balekok önként adják nekem az aranyukat. Igaz, Lazzy? *szól kuncogva az elfhez, majd visszafordul a másikhoz, aki azóta sem volt hajlandó elárulni a nevét. Mintha meg sem hallotta volna a kérdését.*
- Viszont, talán tudok nektek szerezni tolvajkulcsokat, ha arról van szó. Persze, csak szigorúan diszkréten, úgy, hogy engem kihagytok a történetből. *Nyújtózkodik egyet végül, hosszan, látványosan, hogy most épp ezzel kéresse magát.*
*A legnagyobb probléma mondjuk pont az a drágalátos Lazziarral, hogy beszél is. Igazán befoghatná, pont úgy, ahogy ő sem szól, csak hagyja, hogy csapos barátja elmerüljön a kételyeiben. Úgy néz ki, hogy a kis üzletüket illetően sikerül közös nevezőre jutniuk, sőt, amaz még egy egészen hasznos tanáccsal is ellátja. Olyannal, amire eddig még nem gondolt.*
~Talán fel kellene keresnem Nestar urat… Ő biztos tudna ajánlani valamit hatékony szert.~ *Felelni nem felel erre sem, csupán bólint, gondolatait megtartja magának, hadd maradjanak neki is. Ami a pincét illeti, ezúttal nem direkt csinálta, bármin is rökönyödött meg így a férfi, de nem baj, imádja, mikor ilyen bambán bámulnak rá.
Lazziar közben elég látványos életjelet ad magáról, olyat, ami miatt bármennyire is szívja a fogát, muszáj elismernie ezt a semmirekellőt.*
~És még nekem mondta Nixa, hogy túl gyorsan mozog a kezem…~ *Elkalandoznak kissé a gondolatai, melyekből nevét hallva ocsúdik fel.*
~Naerice…~ *Milyen szépen is hangzik ez a név. Még szerencse, hogy nem azt a vezetéknevet használja, melyet a szüleitől kapott. Azt a szemétbe hajította már akkor, amikor azok, kiknek a legjobban kellett volna szeretniük őt, az utcára dobták, mert nem akarták eltartani. Magának adott új nevet, melyet azóta büszkén használ, és hallgatja, mikor valaki kimondja.*
- Hogy én? Azt hiszem, összekeversz engem Isra Beremmel. Mégis honnan tudnám? Semmi közöm a politikához és a városvezetéshez, legfeljebb olyanokhoz, akiknek viszont van. *A névvel talán hasznos információhoz juttatja a két gazembert, merthogy igen, a Népek Tanácsának pénzügyi szakértőjének nevét árulja el. Az a nő olyan rideg, mint egy szikla, de annyira eszes, hogy ember legyen a talpán, aki piszkos játszmákba próbál bonyolódni vele.*
- Ha ilyesmire vetemednétek, rám ne számítsatok. Én jobban szeretem elérni, hogy a balekok önként adják nekem az aranyukat. Igaz, Lazzy? *szól kuncogva az elfhez, majd visszafordul a másikhoz, aki azóta sem volt hajlandó elárulni a nevét. Mintha meg sem hallotta volna a kérdését.*
- Viszont, talán tudok nektek szerezni tolvajkulcsokat, ha arról van szó. Persze, csak szigorúan diszkréten, úgy, hogy engem kihagytok a történetből. *Nyújtózkodik egyet végül, hosszan, látványosan, hogy most épp ezzel kéresse magát.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Törött Korsó
Üzenet elküldve: 2026-05-14 12:13:20
Üzenet elküldve: 2026-05-14 12:13:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nézelődve//
*Bizony bizony. Mozog, lélegzik, létezik és legfőképp beszél is még. Egészen tisztán. Hogy mindenki más agyára menjen. Ez mondható egy személyes indíttatása, hogy mások napját tönkre tegye puszta szórakozásból.
Apropó szórakozás. Ha a városőrség átengedné nekik nekik a nyilvános kivégzéseket. Sokkalta jobb műsorokat szolgáltatnának a nézőközönségnek. Még arra is merne fogadni, maga Merlana is szívesen nézné őket. Ám lehet most is csak az alkohol beszél belőle. Mert alapvetőlegesen ő maga sem szereti a vért annyira. Nehezen kimosható a ruhákból. És a pengéket is csak rozsdásítja.
Gondolatait most jelen pillanatban megtartja magának ugyanis épp egy aljasabb tervet hajt végre. Ujjai kecses ügyes mozdulatokkal szabadítják ki Merlana tőrét a tokjából. És az a pillanatnyi ijedt tekintet. Akármennyire is jó Merlana abban, hogy azt takarja. Látja a kékekben. És ki is élvezi. Arcán egy elégedett mosoly húzódik. De többet nem szól. A csend most amúgy is többet beszél helyette.
Amúgy sem az volt a terve, hogy most egy világrendítő leckére emlékeztesse a nőt. Merre is jár és kikkel üzletet. Pusztán a borsot akarta az orra alá törni. Ha ez egy lecke is volt neki, váljon egészségére.*
- Amíg van mivel.
*Vonja meg a vállát arra a fricskára amit a nő mond. Vagy mondhatta volna ismét a korsót meg a vízhordó lány példáját. De azt már Vilnek elsütötte. Így minek ismételje meg magát.
Wrojthnak is egy hasonló trükköt mutatott annak idején. Bár az sokkalta ártatlanabb cirkuszi pénzérme eltüntetés volt csupán. Amit egy ügyesebb kezű utcagyerek is könnyen megtanul.
Meg aztán a másik kettő tényleg azt hiszi, a saját aranyát issza el épp? Milyen naivak is néha azok is akik az alvilágban élnek.*
- Az nem olyan egyszerű és a legtöbbször egy tolvajkulcs is kell hozzá.
*Mondja mostanra már unott arccal. A sör lassan de biztosan meghozza a hatását.*
- Há!
*Ezen jót nevet. Még, hogy ő adót fizet. Ha szégyen ha nem drága édesapja nevén lévő házért ő biza egy fityinget nem fizet. Igaz ami igaz, ő is addig fog ennek örülni amíg onnan drága Glynmaris uraság ki nem paterolja mert elege van a léhűtő fiából. Nem hiába küldött neki egy levelet, hogy ideje legalább egy rohadt örököst csinálni ami még használható is.*
- Na, egy újabb mester terv?
*Kérdez vissza egy homályos tekintettel, arcán egy gúnyos mosollyal.*
*Bizony bizony. Mozog, lélegzik, létezik és legfőképp beszél is még. Egészen tisztán. Hogy mindenki más agyára menjen. Ez mondható egy személyes indíttatása, hogy mások napját tönkre tegye puszta szórakozásból.
Apropó szórakozás. Ha a városőrség átengedné nekik nekik a nyilvános kivégzéseket. Sokkalta jobb műsorokat szolgáltatnának a nézőközönségnek. Még arra is merne fogadni, maga Merlana is szívesen nézné őket. Ám lehet most is csak az alkohol beszél belőle. Mert alapvetőlegesen ő maga sem szereti a vért annyira. Nehezen kimosható a ruhákból. És a pengéket is csak rozsdásítja.
Gondolatait most jelen pillanatban megtartja magának ugyanis épp egy aljasabb tervet hajt végre. Ujjai kecses ügyes mozdulatokkal szabadítják ki Merlana tőrét a tokjából. És az a pillanatnyi ijedt tekintet. Akármennyire is jó Merlana abban, hogy azt takarja. Látja a kékekben. És ki is élvezi. Arcán egy elégedett mosoly húzódik. De többet nem szól. A csend most amúgy is többet beszél helyette.
Amúgy sem az volt a terve, hogy most egy világrendítő leckére emlékeztesse a nőt. Merre is jár és kikkel üzletet. Pusztán a borsot akarta az orra alá törni. Ha ez egy lecke is volt neki, váljon egészségére.*
- Amíg van mivel.
*Vonja meg a vállát arra a fricskára amit a nő mond. Vagy mondhatta volna ismét a korsót meg a vízhordó lány példáját. De azt már Vilnek elsütötte. Így minek ismételje meg magát.
Wrojthnak is egy hasonló trükköt mutatott annak idején. Bár az sokkalta ártatlanabb cirkuszi pénzérme eltüntetés volt csupán. Amit egy ügyesebb kezű utcagyerek is könnyen megtanul.
Meg aztán a másik kettő tényleg azt hiszi, a saját aranyát issza el épp? Milyen naivak is néha azok is akik az alvilágban élnek.*
- Az nem olyan egyszerű és a legtöbbször egy tolvajkulcs is kell hozzá.
*Mondja mostanra már unott arccal. A sör lassan de biztosan meghozza a hatását.*
- Há!
*Ezen jót nevet. Még, hogy ő adót fizet. Ha szégyen ha nem drága édesapja nevén lévő házért ő biza egy fityinget nem fizet. Igaz ami igaz, ő is addig fog ennek örülni amíg onnan drága Glynmaris uraság ki nem paterolja mert elege van a léhűtő fiából. Nem hiába küldött neki egy levelet, hogy ideje legalább egy rohadt örököst csinálni ami még használható is.*
- Na, egy újabb mester terv?
*Kérdez vissza egy homályos tekintettel, arcán egy gúnyos mosollyal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 95-114