//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*A hadnagy érdeklődve hallgatja a beszámolókat, és a némának is alaposan megnézi a nyelve helyét, miután megkérte, hogy ő is beszéljen. Ezenkívül gyakorta néz az ajtóra mint aki vár valamit, vagy mint aki valamitől fél. Mikor a beszámolók mind elhangzanak, épp kérdezni készül valamit, de az ajtó kicsapódik, és egy másik hadnagy áll, mögötte a már jól ismert őrmesterrel. Arcán kedves, szinte kígyó szerű mosoly húzódik. Amit egy behízelgő hang követ, ahogy kinyílik az szája.*
-Megtudhatom mit csinálsz? Úgy tudom a piac még mindig az én hatáskörömbe tartozik.*Ujjával megigazítja barna haját, mely jólfésülten helyezkedik el a fején. Hosszú ujjai igencsak ügyesen mozognak, miközben beljebb lép, közvetlenül mögötte az őrmesterrel.*
-Szükség volt egy hadnagyra, és én voltam kéznél. De ha átveszed akkor tessék.*Azzal egyszerűen kisétál, de ahogy elhalad a tiszttársa mellet arcáról gyűlölet. Az ajtó hangos csattanással csapódik be mögötte, de nem sokáig marad csukva, alig pár pillanat telik el, és egy írnok szerű alak jelenik meg. A hadnagy ennek mintha megörülne a szemei úgy csillognak mikor a társaság felé fordul.*
-Az őrmester úr már elmondta a dolgokat nagy vonalakban. Szeretném, ismét tanúvallomást tennének, de ezúttal mindent feljegyzünk. Először kérem az alapvető információkat közöljék.*Azzal biccent az írnoknak, hogy kezdje el írni a dolgokat. Miután a beszédképesek adatait felvették, a némát és a sebesült tündért veszik elő. Először megérdeklődik, hogy le tudják-e írni a kért adatokat, ha igenlő választ adnak akkor kapnak egy lúd tollat amivel felírhatják amit kell. Ha a válasz nemleges akkor elkezdik sorolni az abc betűit, és ha az illető jelez akkor leírják a megfelelő betűt. Ez után a hadnagy elkezd ismét a társasághoz beszélni.*
-Kérem most ismételjék meg a tanúvallomásukat. A gyorsabb munka érdekében két csoportra osztjuk önöket. Az első csoport önök lesznek*Mutat Marinra, Enktrinre, Lorthonra, Dervere és Helmutra.*-Ti menjetek az őrmesterrel és néhány őrrel a szomszéd terembe, mindjárt keresünk még egy írnokot.*Az említett altiszt megindul, és az ott lévő katonák fele segíti átterelni a kiválasztottakat a megadott terembe, mely hasonló az elhagyotthoz. Az ottmaradtak közül a hadnagy kihívja a sebesült óriást, sőt hagyja, hogy rátámaszkodjon. A bentmaradtaknak meghagyja, hogy mondják el amit tapasztaltak. Az elhangzó dolgokat az írnok feljegyzi, miközben a hadnagy beszél a sérültel.*
-Okom van feltételezni, hogy valaki az itt lévők közül segítette a banditákat. Mivel a te sérülésed elég komoly, erősen kétséges, hogy te vagy a bűnös. Ennek okánál fogva távozhatsz.*Azzal szól két őrnek, akik kiísérik, miközben távoznak, összefutnak a felcserrel, aki egy pár mankót ad a sérültnek. Miután elváltak, az óriás lábai néhány hét pihenés után egészen rendbejönnek.
Mindeközben a hadnagy kerít egy írnokot aki nekiáll feljegyezni ama társaság tanúvallomásait akik termet váltottak. A hadnagy visszatér az eredeti terembe, ahol megvárja, hogy a kihallgatás véget érjen, majd közli, mit feltételez, és az ott lévő őrök erényes felépése segítségével sikerül megszabadítani őket degyvereiktől, majd átterelni a csoportot egy nagyobbacska cellába. Ezután visszatér az őrmesterhez, aki addigra sikeresen letudja a kihalgatást, majd eme társaságot is egy cellához, és feltételezésének imeretéhez juttatja, de megszabadítja minden fegyverétől. Ha valaki ellenkezik, az őrök nem haboznak használatba venni fegyvereiket.*