//Őrjárat//
*Simul az aprócska kéz tenyerébe, ő pedig a kis léptekhez igazítva tempóját lép Winhez. Lassan kezdi elveszteni türelmét, de ennek pillanatnyilag jelét nem adja.*
~Kell valami szesz.~
*Épp az imént magyarázta el a miértet, Hei néha annyira nehéz fejű. Nagy sóhajt hallatva kezd bele hát újra.*
-Figyelj nagyon, ez fontos.
*Szorít rá a tündér kezére.*
-Nem harcolnak igazából, nem akarják egymást bántani, csak gyakorolnak, hogy ügyesebbek, erősebbek legyenek. Pont olyan ez, mint mikor én ismételtetem veled a gyógynövények neveit. Érted?
*Válaszra időt nem hagy.*
-Azért csinálják, hogy megtudják védeni a gyengéket, például téged.
*Cövekel le, és guggol Hei elé, hogy szemmagasságban legyenek. Lágyan simít végig a kicsi arcán, szomorkás mosollyal.*
-Nagyon fontos. Ha bajba kerülsz, keresd meg őket.
*Bök állával az őrök azon típusa felé, kik az egyszerűbb, nem cicomás vérteket viselik.*
-Ők segítenek. Ez egy biztos hely. Bennük megbízhatsz.
*Homlokán egy pillanatra az aggodalom ráncai gyűlnek össze. Majd oldódnak egyetlen mosollyal.*
-Ennyi az értelme, óvni, védelmezni azt aki rászorul.
*Egyenesedik fel és húzza maga után a szárnyast.*
-Mi is épp ezt tesszük, mikor gyógyítunk.
*Igazán reméli, hogy a témában nem merül fel több kérdés, és mindent tisztázott. Asszisztenciához érve újra ismételheti önmagát, figyelmesen hordozva végig tekintetét az edzőkön.*
-Néha előfordul, hogy valaki bejut éles fegyverrel, és sebet okoz.
*Arra már nem tér ki, hogy a legutóbbi ilyen alkalom épp miatta esett meg, és csak Taym jó szándékának köszönhetően úszta meg a felelősségre vonást, melyért hála jár ide ingyen is dolgozni.*
-De leginkább városunk derék őreinek sérüléseit, nyavalyáit, akik mégis csak miattunk, a mi biztonságunkért teszik kockára nap, mint nap testi épségük.
*Vág az egészhez ártatlan pofát, teljesen feleslegesen, hisz ha valaki, hát Win elég alaposan kiismerhette már Ziát, különösen abban a tekintetben, hogy ingyen soha semmit nem tesz másokért.*
-A gyönyörű testük épségét. Bizony.
*Mustrálgatja elgondolkodva az egyik arra érdemes, batár példányt. Majd rázza meg lángszín üstökét, és tér vissza a válaszadás, nem épp őszinte talajára.*
-Na és persze az itt őrzött rabokat is kezelem, ha szükségesnek látják.
*Telipofás, elégedett vigyor.*
-Van kedvetek kipróbálni a fakardokat, egyebeket, vagy mehetünk?