Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 200 (3981. - 4000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4000. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-29 18:36:04
Üzenet elküldve: 2016-01-29 18:36:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Már vissza se tért az este a Barakkba, épp elég kimerítőek voltak az eddigi napok, és a Kispotályban is akadt dolga bőségesen. Hosszúra nyúlt tevékenység, kevéske alvás. Mindezeken túl másnap reggel tiszta öltözetben, az első tiszta kortyokon túl érkezik. Gyors szemle az irodában, napi parancsok lekörmölése, elsősorban a hullák elszállíttatására, tudomásul vétele az asztalán tornyosuló jelentéseknek, majd nagy sóhajjal indul meg előbb a kantin, onnan a Kezelő felé.*
//Helyszínelés: a jó, a rossz és a halottak - Meira//
*Nagy lendülettel rúgja be az ajtót, és nem csak azért mert keze épp a megpakolt tálcát markolja. Így szokta.*
-Szép jó reggelt Mucus! A hasadra süt a nap. Illetve a fenekedre, de ez részletkérdés.
*Pakolja le a szerény reggelit az ágy mellé szélesen vigyorogva.*
-És ha már a kérdéseknél tartunk, lenne még itt egy pár.
*Gyógytea a fájdalmakra, sérülésre, nem túl ízletes, hozzá kihűlt zabkása, azt találta. De hát nem hizlalda ez. Üres ágyról (hisz nagyjából csak az van ebben a teremben) kap le egy párnát, hogy felsegítve a nőt oldala alá gyömöszölje, így talán étkezni, válaszolni is tud, és a sebe is kímélve lesz.
Szemközt helyezkedik le, lehuppanva az ágyra, majd íróeszközt, papírost vesz magához, és már peregnek is kérdései.*
-Neved? Honnan származol? Ismersz valakit a városban? Ki tud kezeskedni érted? Kit értesítsünk? Ki fizeti ki a büntetésed? És persze, mit kerestél a negyedben? Mit tudsz a hullákról? Miként kaptad a vesszőt a derekadba?
*Már vissza se tért az este a Barakkba, épp elég kimerítőek voltak az eddigi napok, és a Kispotályban is akadt dolga bőségesen. Hosszúra nyúlt tevékenység, kevéske alvás. Mindezeken túl másnap reggel tiszta öltözetben, az első tiszta kortyokon túl érkezik. Gyors szemle az irodában, napi parancsok lekörmölése, elsősorban a hullák elszállíttatására, tudomásul vétele az asztalán tornyosuló jelentéseknek, majd nagy sóhajjal indul meg előbb a kantin, onnan a Kezelő felé.*
//Helyszínelés: a jó, a rossz és a halottak - Meira//
*Nagy lendülettel rúgja be az ajtót, és nem csak azért mert keze épp a megpakolt tálcát markolja. Így szokta.*
-Szép jó reggelt Mucus! A hasadra süt a nap. Illetve a fenekedre, de ez részletkérdés.
*Pakolja le a szerény reggelit az ágy mellé szélesen vigyorogva.*
-És ha már a kérdéseknél tartunk, lenne még itt egy pár.
*Gyógytea a fájdalmakra, sérülésre, nem túl ízletes, hozzá kihűlt zabkása, azt találta. De hát nem hizlalda ez. Üres ágyról (hisz nagyjából csak az van ebben a teremben) kap le egy párnát, hogy felsegítve a nőt oldala alá gyömöszölje, így talán étkezni, válaszolni is tud, és a sebe is kímélve lesz.
Szemközt helyezkedik le, lehuppanva az ágyra, majd íróeszközt, papírost vesz magához, és már peregnek is kérdései.*
-Neved? Honnan származol? Ismersz valakit a városban? Ki tud kezeskedni érted? Kit értesítsünk? Ki fizeti ki a büntetésed? És persze, mit kerestél a negyedben? Mit tudsz a hullákról? Miként kaptad a vesszőt a derekadba?
3999. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-28 15:12:14
Üzenet elküldve: 2016-01-28 15:12:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
*A délelőtt edzéssel telik és teljesen felfrissül a fokozott vérkeringéstől. Letörölgeti magáról egy vizes ronggyal az izzadtságot, a hűsítő érzés a tarkóján is ragyogóan hat. Összeszedi kevéske holmiját - csak a köpenyt keríti magára, kezébe veszi a botját - majd úgy dönt továbbáll. Nem sok értelme volna a gyakorlótéren időznie. Rengeteg kalandor, szerencsevadász és zsoldos lézeng itt, nem szeretne egyikükkel sem vesződni. Főleg, hogy egyetlen varázsformula sem igen akar ötleni az eszébe. Mintha minden kitörlődött volna az emlékezetéből. Úgy dönt körbekérdezősködik kicsit a Pegazusban. Hátha nyomára akadhat néhány rég volt ismerősnek.*
//Pegazus fogadó felé//
//Pegazus fogadó felé//
3998. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-28 10:48:29
Üzenet elküldve: 2016-01-28 10:48:29
ÚJ
![>Meira Alais [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10613_1468466075_fel_elf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Helyszínelés: a jó, a rossz és a halottak//
*Másnap, amikor felébred, minden porcikájában elemi erővel érzi: ennie kell! Ha nem jut elég energiához, talán ideje sem lesz felgyógyulni. Körbenéz, nincs-e valami ehető elérhető távolságban, de sajnálattal látja, hogy semmi ételféleség nem található a szobában. Csalódottan tapasztalja azt is, hogy az egynéhány alvó betegen kívül senki nincs, aki a szobában tartózkodna. Éhesen és szomjasan várja, hátha belép valaki az ajtón, azonban ez hosszú percekig nem történik meg. Közben egyre éhesebbé és szomjasabbá válik, míg egy ponton megelégeli a várakozást, és megpróbál felkelni. Nem megy. Nincs elég ereje ahhoz sem, hogy fekvőtámaszba helyeszkedjen. Eszébe jut az is, hogy kúszva tegye meg azt a néhány rőfnyi távolságot az ajtóig, de rögtön le is mond róla. Akármennyire képes lenne ellőtt lábbal mozogni és idővel meggyógyulni, ha senki nincs, aki foglalkozna vele. A sok szomorú gondolat hatására még sírni sem tud. Még ehhez is kimerült. Lassan a légzése is lelassul és újra elalszik.*
*Másnap, amikor felébred, minden porcikájában elemi erővel érzi: ennie kell! Ha nem jut elég energiához, talán ideje sem lesz felgyógyulni. Körbenéz, nincs-e valami ehető elérhető távolságban, de sajnálattal látja, hogy semmi ételféleség nem található a szobában. Csalódottan tapasztalja azt is, hogy az egynéhány alvó betegen kívül senki nincs, aki a szobában tartózkodna. Éhesen és szomjasan várja, hátha belép valaki az ajtón, azonban ez hosszú percekig nem történik meg. Közben egyre éhesebbé és szomjasabbá válik, míg egy ponton megelégeli a várakozást, és megpróbál felkelni. Nem megy. Nincs elég ereje ahhoz sem, hogy fekvőtámaszba helyeszkedjen. Eszébe jut az is, hogy kúszva tegye meg azt a néhány rőfnyi távolságot az ajtóig, de rögtön le is mond róla. Akármennyire képes lenne ellőtt lábbal mozogni és idővel meggyógyulni, ha senki nincs, aki foglalkozna vele. A sok szomorú gondolat hatására még sírni sem tud. Még ehhez is kimerült. Lassan a légzése is lelassul és újra elalszik.*
3997. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-27 20:59:50
Üzenet elküldve: 2016-01-27 20:59:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erfalody A'theriona//
* Ismét eltávolodnak hát egymástól, de ezután a kör után legalább már nem érzi magát annyira vesztesnek. Még nem nyert, sőt: ha éles küzdelem volna, valószínűleg már halott lenne; viszont így most nem.
Az, hogy kimutatta a foga fehérjét, most esik csak igazán le neki, mikor a sötételf ráutal.
~ Lebuktam. Ráadásul ennyi ember előtt. Remek, mehetek a következő városba. ~ Ezek a gondolatok jutnak először eszébe, mikor némileg lecsillapodik szívverése és kezd megnyugodni.
Ám akárhogy nézi a körülöttük lévő tömeget, nem úgy néznek ki, mint akiket egy cseppet is zavar az imént megjelenő nem túl emberi fogsor.
~ Nem is látták. Vakok mind. ~ Kuncogva fordul vissza Erfalodyra, aki időközben gond nélkül felvehette a fegyverét. Épp eszébe jut egy kérdés, hogy: "Errefelé az emberek tényleg ilyen vakok?!", de aztán inkább fékezi a nyelvét.
Hiszen mi van, ha a másiknak le sem esett, hogy mit villantott ki Norgen? Akkor meg vétek lenne lebuktatni magát, ha ilyen könnyedén megúszta.
Ha ellenfele arról érdeklődne, hogy miért nevetgél magában, akkor csak megrázza fejét és védekező állásba fordul.
A támadás gyorsan jön, ezért nincs ideje gondolkodni. Pedig most kéne. Bármit tesz, egy ütést már biztos bekap. Vagy mégsem? A legjobb döntés, ha hátrál.
Ismeri már a másik nőstény gyorsaságát (legalábbis amit eddig bemutatott), így tudja, hogy nem lenne számára nagy feladat követni Norgent, ha kitérne. De mi van, ha az első ütést hárítja és utána hátrál? Akkor csak nem tud a nyakára csapni, hiszen a kard hossza biztos és a karját sem tudja a végtelenségig nyújtani.
Így is tesz. Az első ütést hárítja hát, utána gyorsan hátralép kettőt, minek következtében nem találja el őt a nyak felé intézett ütés. Az kérdéses még, hogy ezután mi jön, de részéről megpróbál egy egyenes szúrást bevinni Erfalody mellkasa felé. Végre van egy terve, még ha igen gyenge is. Ha sikerül eltalálnia őt az életlen fakarddal, ha nem, utána mindenképpen a lábát veszi használatba és megpróbál térdével a másik gyomra felé célozni. Jobb jelenleg nem jut eszébe, csak ez a klasszikus módszer. *
* Ismét eltávolodnak hát egymástól, de ezután a kör után legalább már nem érzi magát annyira vesztesnek. Még nem nyert, sőt: ha éles küzdelem volna, valószínűleg már halott lenne; viszont így most nem.
Az, hogy kimutatta a foga fehérjét, most esik csak igazán le neki, mikor a sötételf ráutal.
~ Lebuktam. Ráadásul ennyi ember előtt. Remek, mehetek a következő városba. ~ Ezek a gondolatok jutnak először eszébe, mikor némileg lecsillapodik szívverése és kezd megnyugodni.
Ám akárhogy nézi a körülöttük lévő tömeget, nem úgy néznek ki, mint akiket egy cseppet is zavar az imént megjelenő nem túl emberi fogsor.
~ Nem is látták. Vakok mind. ~ Kuncogva fordul vissza Erfalodyra, aki időközben gond nélkül felvehette a fegyverét. Épp eszébe jut egy kérdés, hogy: "Errefelé az emberek tényleg ilyen vakok?!", de aztán inkább fékezi a nyelvét.
Hiszen mi van, ha a másiknak le sem esett, hogy mit villantott ki Norgen? Akkor meg vétek lenne lebuktatni magát, ha ilyen könnyedén megúszta.
Ha ellenfele arról érdeklődne, hogy miért nevetgél magában, akkor csak megrázza fejét és védekező állásba fordul.
A támadás gyorsan jön, ezért nincs ideje gondolkodni. Pedig most kéne. Bármit tesz, egy ütést már biztos bekap. Vagy mégsem? A legjobb döntés, ha hátrál.
Ismeri már a másik nőstény gyorsaságát (legalábbis amit eddig bemutatott), így tudja, hogy nem lenne számára nagy feladat követni Norgent, ha kitérne. De mi van, ha az első ütést hárítja és utána hátrál? Akkor csak nem tud a nyakára csapni, hiszen a kard hossza biztos és a karját sem tudja a végtelenségig nyújtani.
Így is tesz. Az első ütést hárítja hát, utána gyorsan hátralép kettőt, minek következtében nem találja el őt a nyak felé intézett ütés. Az kérdéses még, hogy ezután mi jön, de részéről megpróbál egy egyenes szúrást bevinni Erfalody mellkasa felé. Végre van egy terve, még ha igen gyenge is. Ha sikerül eltalálnia őt az életlen fakarddal, ha nem, utána mindenképpen a lábát veszi használatba és megpróbál térdével a másik gyomra felé célozni. Jobb jelenleg nem jut eszébe, csak ez a klasszikus módszer. *
3996. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-27 10:43:42
Üzenet elküldve: 2016-01-27 10:43:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
//folyópart irányából//
*Már reggeledik, mire a látszólag céltalan sétából a Barakk elött megállapodik. Sokat simult a lelke, ennyi kellett, hogy megélje... visszatért. Elsőként jó lesz itt körbenézni, ismerős arcok után kutatni. A tagjainak pedig kelleni fog egy alapos átmozgatás. Elsőként most a test, aztán majd a szellem is jöhet sorra. Belép, tudva a rég is élő szabályt leteszi fegyverét és választ egy egyszerű botot. Sohasem volt a botvívás mestere és nem is lesz az. Mozgásra van szüksége, hogy érezhesse újra hevesen lüktető, az életet újra jelentő szívverését. Ellenfélnek egy gyakorlóbábu épp meg is teszi. Jó az úgy, ha a harag tárgya nem tud visszaütni.*
*Már reggeledik, mire a látszólag céltalan sétából a Barakk elött megállapodik. Sokat simult a lelke, ennyi kellett, hogy megélje... visszatért. Elsőként jó lesz itt körbenézni, ismerős arcok után kutatni. A tagjainak pedig kelleni fog egy alapos átmozgatás. Elsőként most a test, aztán majd a szellem is jöhet sorra. Belép, tudva a rég is élő szabályt leteszi fegyverét és választ egy egyszerű botot. Sohasem volt a botvívás mestere és nem is lesz az. Mozgásra van szüksége, hogy érezhesse újra hevesen lüktető, az életet újra jelentő szívverését. Ellenfélnek egy gyakorlóbábu épp meg is teszi. Jó az úgy, ha a harag tárgya nem tud visszaütni.*
3995. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-26 22:35:20
Üzenet elküldve: 2016-01-26 22:35:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Norgen Arisad//
*Még ha csak szórakozásnak is fogja fel az egészet, edzésnek semmiképp, azoknál inkább ő szerzett mindig kék-zöld foltokat, ettől függetlenül ő is még elég fiatalnak számít, így gyerekes és képtelen veszíteni. Ki tudja, hogy alakult volna a csata, ha ez élesben ment volna, akkor ő se fogta volna vissza magát, de a másik sem. Itt most viszont ő van helyzeti előnyben. Több tudással, tapasztalattal és talán fizikai erővel is rendelkezik, mint a felszíni nőcske, bár ez utóbbival kapcsolatban még mindig csak egymást próbálgatják.
Hiába vágja gyomorba a másikat a térdével, az mégsem ereszt a szorításon, így másik taktikához folyamodik, most már egy fegyverrel kevesebbel. Végső soron a szőkeség elérte a célját, a mélységi kezéből kiesett a fegyver. Bár nem úgy tűnik, hogy Erfalody túlzottan is hiányolná, kicsit sem foglalkozik annak a felvételével, pedig ott van közvetlen mellette.
Az ütés most már komoly, és ezt talán a másik elkönyvelheti saját személyes győzelemként, hiszen sikerült eléggé meglepnie ahhoz a mélységit, hogy most már rendes erőt vigyen bele a mozdulataiba.
A nem normális vicsor láttán csak döbbenten pislog néhányat, aztán ezt felváltja egy kíváncsi mosoly. Úgy látszik, igencsak érdekes dologra bukkant. Veszélyes szórakozás, de korántsem unalmas. Talán némi vidámság is csillan a jégszín lélektükrökben. Való igaz, most jelenleg egész jól szórakozik. Sajnos a düh, félelem meg ezekhez hasonlók még váratnak magukra, nem szolgáltatnak semennyi lakomát sem a démoni ivadéknak. Látszólag inkább fordított a helyzet, és inkább annak zöld íriszei villannak mérgében, amitől néhány lépést hátrál. Arcán továbbra is ott virít az eddigi kíváncsi mosoly, pusztán hagy maguk között némi helyet, ha az a dühös vicsorgó tekintet jobban ki akarna törni.*
- Te is érdekes dolgot mutattál nekem az imént. *Még burkoltan is utal az előbbi agyarvillantásra, de az taktika sem kerülte el a figyelmét. Vagy az volt a célja, hogy így próbáljon egyenlíteni az esélyeken, hogy mindkettőjüknél csak egy kard legyen, vagy a szőkeség sokkal jobb a pusztakezes harcban, mint a fegyveresben. Mi tagadás, Erfalody mindig is utálta a pusztakezes harcmodort, fele annyira is ért csak hozzá, mint a kardforgatáshoz, csak a rúgások miatt volt hajlandó tanulni, meg persze kényszerből. Valahogy nagyon nem fűlt ahhoz a foga, hogy azért patkoljon el, mert épp akkor nem volt nála semmi fegyver.*
- De csak ha még bírod! *Állja a másik szúrós tekintetét, odalépve a földön hagyott gyakorlókardjához, és ha csak a szöszi addig nem ront rá, ismét kézhez veszi azt. Egy karddal sincs gondja a forgatás terén, csak idegesíti a kötöttsége és a másik kéz ki nem használtsága.
A választól függően, és ha addig nem támadott rá, úgy most ismét ő ugrik kezdeményezve, most bal kézzel indítva az ütést, és ha a lány védekezik, akkor a jobbjával egy vízszintes vágó mozdulatot indít a nyaka felé.*
*Még ha csak szórakozásnak is fogja fel az egészet, edzésnek semmiképp, azoknál inkább ő szerzett mindig kék-zöld foltokat, ettől függetlenül ő is még elég fiatalnak számít, így gyerekes és képtelen veszíteni. Ki tudja, hogy alakult volna a csata, ha ez élesben ment volna, akkor ő se fogta volna vissza magát, de a másik sem. Itt most viszont ő van helyzeti előnyben. Több tudással, tapasztalattal és talán fizikai erővel is rendelkezik, mint a felszíni nőcske, bár ez utóbbival kapcsolatban még mindig csak egymást próbálgatják.
Hiába vágja gyomorba a másikat a térdével, az mégsem ereszt a szorításon, így másik taktikához folyamodik, most már egy fegyverrel kevesebbel. Végső soron a szőkeség elérte a célját, a mélységi kezéből kiesett a fegyver. Bár nem úgy tűnik, hogy Erfalody túlzottan is hiányolná, kicsit sem foglalkozik annak a felvételével, pedig ott van közvetlen mellette.
Az ütés most már komoly, és ezt talán a másik elkönyvelheti saját személyes győzelemként, hiszen sikerült eléggé meglepnie ahhoz a mélységit, hogy most már rendes erőt vigyen bele a mozdulataiba.
A nem normális vicsor láttán csak döbbenten pislog néhányat, aztán ezt felváltja egy kíváncsi mosoly. Úgy látszik, igencsak érdekes dologra bukkant. Veszélyes szórakozás, de korántsem unalmas. Talán némi vidámság is csillan a jégszín lélektükrökben. Való igaz, most jelenleg egész jól szórakozik. Sajnos a düh, félelem meg ezekhez hasonlók még váratnak magukra, nem szolgáltatnak semennyi lakomát sem a démoni ivadéknak. Látszólag inkább fordított a helyzet, és inkább annak zöld íriszei villannak mérgében, amitől néhány lépést hátrál. Arcán továbbra is ott virít az eddigi kíváncsi mosoly, pusztán hagy maguk között némi helyet, ha az a dühös vicsorgó tekintet jobban ki akarna törni.*
- Te is érdekes dolgot mutattál nekem az imént. *Még burkoltan is utal az előbbi agyarvillantásra, de az taktika sem kerülte el a figyelmét. Vagy az volt a célja, hogy így próbáljon egyenlíteni az esélyeken, hogy mindkettőjüknél csak egy kard legyen, vagy a szőkeség sokkal jobb a pusztakezes harcban, mint a fegyveresben. Mi tagadás, Erfalody mindig is utálta a pusztakezes harcmodort, fele annyira is ért csak hozzá, mint a kardforgatáshoz, csak a rúgások miatt volt hajlandó tanulni, meg persze kényszerből. Valahogy nagyon nem fűlt ahhoz a foga, hogy azért patkoljon el, mert épp akkor nem volt nála semmi fegyver.*
- De csak ha még bírod! *Állja a másik szúrós tekintetét, odalépve a földön hagyott gyakorlókardjához, és ha csak a szöszi addig nem ront rá, ismét kézhez veszi azt. Egy karddal sincs gondja a forgatás terén, csak idegesíti a kötöttsége és a másik kéz ki nem használtsága.
A választól függően, és ha addig nem támadott rá, úgy most ismét ő ugrik kezdeményezve, most bal kézzel indítva az ütést, és ha a lány védekezik, akkor a jobbjával egy vízszintes vágó mozdulatot indít a nyaka felé.*
3994. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-26 19:48:59
Üzenet elküldve: 2016-01-26 19:48:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erfalody A'theriona//
* (Ahogy a sötételf mondaná:) A sápadt bőrű nem az a fajta, aki holmi fájdalom miatt feladna egy harcot, vagy érdekelné őt bármennyire is, hogy hányszor lökik a földre. A harc az, ami most csábítja, az pedig azt is megéri, hogy ő veszítsen. Akár sok sérülés árán is.
Persze győzni mindig jobb, így megörül annak, hogy ezúttal az ő tervét is siker koronázza. Egy ideig legalábbis. Arra viszont egyáltalán nincs is terve, hogy mit tesz akkor, ha a másik kardot használja a sötétbőrű. Holott az igencsak várható dolog volt.
A térdest telibe kapja, mire majdnem fel is jön a mai reggeli, de visszatartja. Pedig... Az igazat megvallva lehet, hogy még az előnyére is válna e Különleges, Kiszámíthatatlan Képesség.
Bár kitartása nem földöntúli, de azért még ezután is ráborul Erfalodyra, így bizonyára valóban a földre kerülnek mindketten.
Ezután jön a már valóban fájdalmas ütés. Erőteljes szisszenés szűrődik ki fogai között és bármennyire is próbálja palástolni a sajgást, amely lassan egész hátában szétterjed, nem tudja. Emellett mást sem tud tovább elkendőzni. Valódi testének egy apró eleme napvilágot lát a sötételf előtt. Nem a legmegfelelőbb hely és idő, de nem tudja féken tartani magát. Mikor rávicsorít ellenfélre (mert miért ne tenné azt?), észreveheti, hogy metszőfogai mintegy kétszeresére nőttek, hátul pedig, mintha egy kígyó nyelve bújna meg. A sötételf könnyedén elugrálhat mellette, ha nem köti le túlzottan e képesség. Ha mégis ledermedne, és Norgen nem lát különösebb okot arra, hogy ne támadjon vissza, akkor ismét ráveti magát Erfalodyra, bár ezúttal már jóval nagyobb dühvel, mint eddig. *
- Igen... Most már egész jól csináltad. * Jegyzi meg kajánul vigyorogva az arca elé zúduló hajtömeg mögött, ha az előbbi lehetőség lép érvénybe: mármint, hogy a sötételf eltávolodik tőle.
Lassan felkel a földről (már, ha továbbra is hagyja neki a fekete elf) és szúrós tekintettel néz rá Norgen. *
- Folytathatjuk?
* (Ahogy a sötételf mondaná:) A sápadt bőrű nem az a fajta, aki holmi fájdalom miatt feladna egy harcot, vagy érdekelné őt bármennyire is, hogy hányszor lökik a földre. A harc az, ami most csábítja, az pedig azt is megéri, hogy ő veszítsen. Akár sok sérülés árán is.
Persze győzni mindig jobb, így megörül annak, hogy ezúttal az ő tervét is siker koronázza. Egy ideig legalábbis. Arra viszont egyáltalán nincs is terve, hogy mit tesz akkor, ha a másik kardot használja a sötétbőrű. Holott az igencsak várható dolog volt.
A térdest telibe kapja, mire majdnem fel is jön a mai reggeli, de visszatartja. Pedig... Az igazat megvallva lehet, hogy még az előnyére is válna e Különleges, Kiszámíthatatlan Képesség.
Bár kitartása nem földöntúli, de azért még ezután is ráborul Erfalodyra, így bizonyára valóban a földre kerülnek mindketten.
Ezután jön a már valóban fájdalmas ütés. Erőteljes szisszenés szűrődik ki fogai között és bármennyire is próbálja palástolni a sajgást, amely lassan egész hátában szétterjed, nem tudja. Emellett mást sem tud tovább elkendőzni. Valódi testének egy apró eleme napvilágot lát a sötételf előtt. Nem a legmegfelelőbb hely és idő, de nem tudja féken tartani magát. Mikor rávicsorít ellenfélre (mert miért ne tenné azt?), észreveheti, hogy metszőfogai mintegy kétszeresére nőttek, hátul pedig, mintha egy kígyó nyelve bújna meg. A sötételf könnyedén elugrálhat mellette, ha nem köti le túlzottan e képesség. Ha mégis ledermedne, és Norgen nem lát különösebb okot arra, hogy ne támadjon vissza, akkor ismét ráveti magát Erfalodyra, bár ezúttal már jóval nagyobb dühvel, mint eddig. *
- Igen... Most már egész jól csináltad. * Jegyzi meg kajánul vigyorogva az arca elé zúduló hajtömeg mögött, ha az előbbi lehetőség lép érvénybe: mármint, hogy a sötételf eltávolodik tőle.
Lassan felkel a földről (már, ha továbbra is hagyja neki a fekete elf) és szúrós tekintettel néz rá Norgen. *
- Folytathatjuk?
3993. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-26 17:27:38
Üzenet elküldve: 2016-01-26 17:27:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Norgen Arisad//
*A visszafogott válasz ismét valahogy nem illik a helyzethez. Egy szende kis fruska nem arra hergelne egy mélységit, hogy támadjon erősebben, hanem épp ellenkezően, arra kérné, hogy ne olyan durván. Legalább már össze nem zavarja Erfalody-t a nem várt reakció, elhatározta, hogy a kérdéseken majd a játék után fog elgondolkodni, addig csak megjegyzi magának, és később majd meglátja mit tud vele kezdeni.
A hirtelen megjegyzésre felszalad a szemöldöke. Ő figyeljen a küzdelemre? Neki kellene mondania a szöszinek, és nem pedig fordítva.*
- Ezt inkább magadnak mond! *Vakkantja oda neki, csak úgy félvállról. Mutasson valami érdekeset, és akkor majd jobban ő is jobban fog vele törődni!
Biztosít időt, hadd dolgozzanak a fogaskerekek a másik fejében, amíg ő rutinosan a csapásokra koncentrálva hárít. Normál esetben a lehetséges taktikák átgondolásának megakadályozása lenne az egyik cél, de most ismét érződik persze, hogy ez nem több puszta gyakorlásnál, játszadozásnál. Nincsenek tétek, és minimális a motivációs erő. Valami, ami kihozhatná a maximumot a gyakorlásból. Ha például a szőkeség élete lenne a tét, biztosan ügyesebben, és elszántabban küzdene a mostaninál. Akkor talán még eredményes is lenne ez a kis edzés a számára. Azzal is tökéletesen tisztában van, hogy használható ötlet csak akkor fogalmazódhat meg a lány kobakjában, ha az nem kezdő. Ennek a lehetőségét meg talán már el is lehetne vetni. Legalábbis nem Annyira kezdő.
Gyorsan lazíthat, és kiegyenesedhet az ugrása után, a másikon majdnem át is gázol ezzel a mutatványával. Valamiért viszont azt látszólag egyáltalán nem zavarja. Valami mindenre elszánt harcos palánta lehet? Nincs ideje ezen morfondírozni, a kapott megjegyzésen muszáj elmosolyodnia, egy most már természetesebb mosollyal.*
- Úgy gondolod? *Szinte süt a magabiztosság a mosolyából. Ő másképp látja, számított arra az eshetőségre, hogy a lány hátrálni, esetleg menekülni akarna, akkor egyszerűen csak utánaeredt volna. Ha róla nem derül ki, hogy valójában sokkal gyorsabb a nősténynél, akkor így is-úgy is a földön végezte volna. Talán ez a lenézésnek az egyik megnyilvánulása a részéről, hogy folyton a porba taszítja a sápadt bőrűt.* Természetes, hogy kiszámítható, de ez amúgy sem számít, ha az ellenfél nem tud ellene mit tenni, nem igaz? Csak a végeredmény a fontos.
*Unottan megvonja a vállát. Nem igazán gondolkozott azon, hogy újat mutasson, ha a régi trükkök is ugyanolyan jól beválnak. Csak az számít, hogy működik.
Ahogy a szöszi mozdul, ő is beáll védekezve, a bal kezében lévő fakardot egy kicsivel lejjebb tartva. Mikor a lány közelebb ér, ő is elrúgja magát, csak hogy ő is beleadjon a lendületben, mikor a két fajátékszer összecsapódik. A következő lépésre azonban valóban nem számít. Ahogy az megragadja a karját, először értetlenül pillant arra fél szemmel. Mágiát sejt, hogy talán fizikai kontaktust akar létrehozni a lány. Már ugrana is hátrébb, de annak mozdul a keze, és abban a pillanatban már meg is érti a fiatal nőstény, hogy mit akar a lány. Mérgesen felciccenve, amíg még tud, elég közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy jó erővel beletérdeljen a másik gyomrába. Ha ez nem segít, vagy nem válik be, úgy nem áll ellen a csavarásnak, fordul a karjával együtt, fél térdre ereszkedve. A fegyver viszont kiesik közben az ujjai közül, de nem törődik vele, az odaesik mellé, vagy elé. Először a még kézben lévőt akarja a hátába vágni, csak utána kapja fel a földről a kardot, már ha az szem előtt van. Ha nem, nem fogja keresgélni, az túl nagy rés lenne a pajzson. Ha közben a lány még rá is veti magát, az már épp elég rés így is. Azonnal vág is hátra tiszta erővel a még fegyveres jobbjával, közben próbálva kiegyenesedni és arrébb ugrani, hogy le tudja magáról valahogyan rázni a lányt.*
*A visszafogott válasz ismét valahogy nem illik a helyzethez. Egy szende kis fruska nem arra hergelne egy mélységit, hogy támadjon erősebben, hanem épp ellenkezően, arra kérné, hogy ne olyan durván. Legalább már össze nem zavarja Erfalody-t a nem várt reakció, elhatározta, hogy a kérdéseken majd a játék után fog elgondolkodni, addig csak megjegyzi magának, és később majd meglátja mit tud vele kezdeni.
A hirtelen megjegyzésre felszalad a szemöldöke. Ő figyeljen a küzdelemre? Neki kellene mondania a szöszinek, és nem pedig fordítva.*
- Ezt inkább magadnak mond! *Vakkantja oda neki, csak úgy félvállról. Mutasson valami érdekeset, és akkor majd jobban ő is jobban fog vele törődni!
Biztosít időt, hadd dolgozzanak a fogaskerekek a másik fejében, amíg ő rutinosan a csapásokra koncentrálva hárít. Normál esetben a lehetséges taktikák átgondolásának megakadályozása lenne az egyik cél, de most ismét érződik persze, hogy ez nem több puszta gyakorlásnál, játszadozásnál. Nincsenek tétek, és minimális a motivációs erő. Valami, ami kihozhatná a maximumot a gyakorlásból. Ha például a szőkeség élete lenne a tét, biztosan ügyesebben, és elszántabban küzdene a mostaninál. Akkor talán még eredményes is lenne ez a kis edzés a számára. Azzal is tökéletesen tisztában van, hogy használható ötlet csak akkor fogalmazódhat meg a lány kobakjában, ha az nem kezdő. Ennek a lehetőségét meg talán már el is lehetne vetni. Legalábbis nem Annyira kezdő.
Gyorsan lazíthat, és kiegyenesedhet az ugrása után, a másikon majdnem át is gázol ezzel a mutatványával. Valamiért viszont azt látszólag egyáltalán nem zavarja. Valami mindenre elszánt harcos palánta lehet? Nincs ideje ezen morfondírozni, a kapott megjegyzésen muszáj elmosolyodnia, egy most már természetesebb mosollyal.*
- Úgy gondolod? *Szinte süt a magabiztosság a mosolyából. Ő másképp látja, számított arra az eshetőségre, hogy a lány hátrálni, esetleg menekülni akarna, akkor egyszerűen csak utánaeredt volna. Ha róla nem derül ki, hogy valójában sokkal gyorsabb a nősténynél, akkor így is-úgy is a földön végezte volna. Talán ez a lenézésnek az egyik megnyilvánulása a részéről, hogy folyton a porba taszítja a sápadt bőrűt.* Természetes, hogy kiszámítható, de ez amúgy sem számít, ha az ellenfél nem tud ellene mit tenni, nem igaz? Csak a végeredmény a fontos.
*Unottan megvonja a vállát. Nem igazán gondolkozott azon, hogy újat mutasson, ha a régi trükkök is ugyanolyan jól beválnak. Csak az számít, hogy működik.
Ahogy a szöszi mozdul, ő is beáll védekezve, a bal kezében lévő fakardot egy kicsivel lejjebb tartva. Mikor a lány közelebb ér, ő is elrúgja magát, csak hogy ő is beleadjon a lendületben, mikor a két fajátékszer összecsapódik. A következő lépésre azonban valóban nem számít. Ahogy az megragadja a karját, először értetlenül pillant arra fél szemmel. Mágiát sejt, hogy talán fizikai kontaktust akar létrehozni a lány. Már ugrana is hátrébb, de annak mozdul a keze, és abban a pillanatban már meg is érti a fiatal nőstény, hogy mit akar a lány. Mérgesen felciccenve, amíg még tud, elég közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy jó erővel beletérdeljen a másik gyomrába. Ha ez nem segít, vagy nem válik be, úgy nem áll ellen a csavarásnak, fordul a karjával együtt, fél térdre ereszkedve. A fegyver viszont kiesik közben az ujjai közül, de nem törődik vele, az odaesik mellé, vagy elé. Először a még kézben lévőt akarja a hátába vágni, csak utána kapja fel a földről a kardot, már ha az szem előtt van. Ha nem, nem fogja keresgélni, az túl nagy rés lenne a pajzson. Ha közben a lány még rá is veti magát, az már épp elég rés így is. Azonnal vág is hátra tiszta erővel a még fegyveres jobbjával, közben próbálva kiegyenesedni és arrébb ugrani, hogy le tudja magáról valahogyan rázni a lányt.*
3992. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-26 16:25:38
Üzenet elküldve: 2016-01-26 16:25:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Helyszínelés: A jó, a rossz, és a halottak//
//Cellák//
- Mennyire rosszul? Ki tudnád fejteni bővebben? *villan fel a kíváncsiság szikrája tekintetében, mi a sebre terelődve el is tűnik.
Cseppet sem viccnek szánta ajánlatát. Szíves örömest megtenné, ha ezt szeretné a másik, ha viszont nem, úgy marad az eredeti terv és a seb tisztességes ellátása. Azért kicsit csalódott. Reménykedett benne, hogy a nőben van annyi kétkedés, hogy már csak amiatt is bevállalja a másik lehetőséget. Ez az ő szerencséje. Sosem talál olyat, ki bevállalná kétes kísérleteit, még ha azok eredményét többnyire vissza is tudná fordítani. Igaz, ez nem pont a lábrohasztásra vonatkozik, ezt azonban még csak véletlen sem mondaná el, ha nem találna önként jelentkezőt.*
- Alighanem így sem tudod befejezni, bármi is legyen az a dolog, amit elkezdtél. Ki tudja, hogy mikor kerülsz ki innen *jegyzi meg, szinte már unottan.
Ezt még a vak is beláthatja, elvégre így van. Ő nem engedheti ki, meg sem tenné, főleg nem egy friss sérüléssel. Másoknak pedig ki tudja, hogy mikor jut eszébe a Barna. A seb ellátása közben hallgatja a beszámolót, mit szintén túlontúl szűkszavúnak ítél. Sokkal több információt lehetne elmondani erről az egészről. Mi van az idővel, azzal, hogy miket éreztek, a szagok, a férfiak szavajárása, vagy bármi egyéb? Egy jó mesére számított, nem egy efféle untató szövegelésre, mi teljes közömbösséggel hat rá egy ideig. Csak a seb ellátása után kezd el jobbára foglalkozni a hallottakkal, pedig egyáltalán nem az ő dolga. Erről azonban képtelen leszokni.*
- Az egyik halott gondolom akkor a te műved. Kinek az alkotása a másik? *kérdi, mintha csak meg sem hallotta volna a neki szegezett kérdéseket.
Végeztével összeszedi az immáron feleslegessé váló dolgokat és Hopp kezébe nyomja azokat. Egy gyors ellenőrzés után a cellán kívülre ballag, hogy bezárhassák azt, s onnan fordul vissza a nőhöz.*
- Kérlek, vidd vissza ezeket a kezelőbe! Csak tedd le, majd elpakolom. Köszönöm a segítséget, most már magam is boldogulok! *intézi még szavait a vele tartó őrnek, ki remélhetőleg továbbáll, mivel már nincs itt dolga.*
- Nem mondanám, hogy orvosnak tanulok. Inkább… Mindent meg akarok tanulni, amit csak tudok. Így kerültek a kezembe orvosi könyvek is. És újnak sem mondanám magam, valahol azonban mégis. Egész életemben a városban éltem, de csak néhányszor léptem az utcára. Most pedig… Azt hiszem, városőr lettem. Vagy valami olyasmi *elmélkedik, megeresztve egy sóhajt, miközben újra megfordul, hogy hátát a rácsoknak vethesse.
Fogalma sincs arról, hogy hogy keveredhetett ekkora slamasztikába, egy élőhalott támadás kellős közepén. Valószínűleg pont a támadás az oka. Na meg az, hogy kísérőjét elveszítve egy vas sem volt nála, amivel megválthatta volna szabadságát.*
- Úgy tűnik, kettőnk közül te vagy nagyobb biztonságban, még ha ez nem is vigasztal. Azzal a lábbal viszont jobban jársz, ha itt maradsz.
//Cellák//
- Mennyire rosszul? Ki tudnád fejteni bővebben? *villan fel a kíváncsiság szikrája tekintetében, mi a sebre terelődve el is tűnik.
Cseppet sem viccnek szánta ajánlatát. Szíves örömest megtenné, ha ezt szeretné a másik, ha viszont nem, úgy marad az eredeti terv és a seb tisztességes ellátása. Azért kicsit csalódott. Reménykedett benne, hogy a nőben van annyi kétkedés, hogy már csak amiatt is bevállalja a másik lehetőséget. Ez az ő szerencséje. Sosem talál olyat, ki bevállalná kétes kísérleteit, még ha azok eredményét többnyire vissza is tudná fordítani. Igaz, ez nem pont a lábrohasztásra vonatkozik, ezt azonban még csak véletlen sem mondaná el, ha nem találna önként jelentkezőt.*
- Alighanem így sem tudod befejezni, bármi is legyen az a dolog, amit elkezdtél. Ki tudja, hogy mikor kerülsz ki innen *jegyzi meg, szinte már unottan.
Ezt még a vak is beláthatja, elvégre így van. Ő nem engedheti ki, meg sem tenné, főleg nem egy friss sérüléssel. Másoknak pedig ki tudja, hogy mikor jut eszébe a Barna. A seb ellátása közben hallgatja a beszámolót, mit szintén túlontúl szűkszavúnak ítél. Sokkal több információt lehetne elmondani erről az egészről. Mi van az idővel, azzal, hogy miket éreztek, a szagok, a férfiak szavajárása, vagy bármi egyéb? Egy jó mesére számított, nem egy efféle untató szövegelésre, mi teljes közömbösséggel hat rá egy ideig. Csak a seb ellátása után kezd el jobbára foglalkozni a hallottakkal, pedig egyáltalán nem az ő dolga. Erről azonban képtelen leszokni.*
- Az egyik halott gondolom akkor a te műved. Kinek az alkotása a másik? *kérdi, mintha csak meg sem hallotta volna a neki szegezett kérdéseket.
Végeztével összeszedi az immáron feleslegessé váló dolgokat és Hopp kezébe nyomja azokat. Egy gyors ellenőrzés után a cellán kívülre ballag, hogy bezárhassák azt, s onnan fordul vissza a nőhöz.*
- Kérlek, vidd vissza ezeket a kezelőbe! Csak tedd le, majd elpakolom. Köszönöm a segítséget, most már magam is boldogulok! *intézi még szavait a vele tartó őrnek, ki remélhetőleg továbbáll, mivel már nincs itt dolga.*
- Nem mondanám, hogy orvosnak tanulok. Inkább… Mindent meg akarok tanulni, amit csak tudok. Így kerültek a kezembe orvosi könyvek is. És újnak sem mondanám magam, valahol azonban mégis. Egész életemben a városban éltem, de csak néhányszor léptem az utcára. Most pedig… Azt hiszem, városőr lettem. Vagy valami olyasmi *elmélkedik, megeresztve egy sóhajt, miközben újra megfordul, hogy hátát a rácsoknak vethesse.
Fogalma sincs arról, hogy hogy keveredhetett ekkora slamasztikába, egy élőhalott támadás kellős közepén. Valószínűleg pont a támadás az oka. Na meg az, hogy kísérőjét elveszítve egy vas sem volt nála, amivel megválthatta volna szabadságát.*
- Úgy tűnik, kettőnk közül te vagy nagyobb biztonságban, még ha ez nem is vigasztal. Azzal a lábbal viszont jobban jársz, ha itt maradsz.
3991. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-26 14:31:13
Üzenet elküldve: 2016-01-26 14:31:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ametiszt házőrség//
*Kedves fivére, azaz a szőke ismeretlen ismerős ellenkezése túlságosan is őszintének hat ahhoz, hogy ne keltse fel a figyelmét. Az a "micsodám" felkiáltás már igazán elgondolkodtató. Az utána következő tagadás még inkább rátesz egy lapáttal.
Mire bármiféle következtetést levonhatna a szavaiból, a férfi már cselekszik is.
megragadja Giselli csuklóját, s megpörgeti, mint a táncparketten szokás. A pörgés végén magához húzza, egészen közelre, s onnan sziszegi bele arcába tiltakozását.
A lány meg is ijed kissé, s szabad kezével megmarkolja a férfi ingének elejét középen, markába zárva még valamit. Egy picinyke tárgyat, egy medaliont, melyet a másik ott visel ruhája alatt. Lehet, eléggé megfeszítve a láncot, melyen függ, ahhoz, hogy elpattanjon a vékony szem, s engedjen. Most még persze, nem esik le, hiszen marokba van zárva. S egyelőre még azt sem veszi észre, hogy ujja bele is akad a láncba, így vélhetően, amikor majd engedi a férfi ingét, a láncot így is magával fogja húzni.
Giselli íriszei közelről tapadhatnak a másik smaragdjaira. Felszisszen, hiszen csuklóját kellő erősséggel fogják satuba a férfi ujjai. Ajkai elnyílnak, hogy tiltakozzon a bánásmód ellen fivérénél, de a dacosan határozott tekintet megakadályozza abban, hogy folytassa a megkezdett fonalat. Gondolatai közben eszement ütemben keresik a megoldást.*
-Jól van! Jól van! Csak ne törje el a kezem.
*Morran fel most ő maga is, közelebb hajolva sziszegve bele a férfi arcába.*
-Ha nem a bátyám, akkor kicsoda?! Mert annyira hasonlít rá, mintha ikrek lennének, vagy két teljesen egyforma tojás!
*Tessék neki erről magyarázatot adni.*
*Kedves fivére, azaz a szőke ismeretlen ismerős ellenkezése túlságosan is őszintének hat ahhoz, hogy ne keltse fel a figyelmét. Az a "micsodám" felkiáltás már igazán elgondolkodtató. Az utána következő tagadás még inkább rátesz egy lapáttal.
Mire bármiféle következtetést levonhatna a szavaiból, a férfi már cselekszik is.
megragadja Giselli csuklóját, s megpörgeti, mint a táncparketten szokás. A pörgés végén magához húzza, egészen közelre, s onnan sziszegi bele arcába tiltakozását.
A lány meg is ijed kissé, s szabad kezével megmarkolja a férfi ingének elejét középen, markába zárva még valamit. Egy picinyke tárgyat, egy medaliont, melyet a másik ott visel ruhája alatt. Lehet, eléggé megfeszítve a láncot, melyen függ, ahhoz, hogy elpattanjon a vékony szem, s engedjen. Most még persze, nem esik le, hiszen marokba van zárva. S egyelőre még azt sem veszi észre, hogy ujja bele is akad a láncba, így vélhetően, amikor majd engedi a férfi ingét, a láncot így is magával fogja húzni.
Giselli íriszei közelről tapadhatnak a másik smaragdjaira. Felszisszen, hiszen csuklóját kellő erősséggel fogják satuba a férfi ujjai. Ajkai elnyílnak, hogy tiltakozzon a bánásmód ellen fivérénél, de a dacosan határozott tekintet megakadályozza abban, hogy folytassa a megkezdett fonalat. Gondolatai közben eszement ütemben keresik a megoldást.*
-Jól van! Jól van! Csak ne törje el a kezem.
*Morran fel most ő maga is, közelebb hajolva sziszegve bele a férfi arcába.*
-Ha nem a bátyám, akkor kicsoda?! Mert annyira hasonlít rá, mintha ikrek lennének, vagy két teljesen egyforma tojás!
*Tessék neki erről magyarázatot adni.*
3990. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-26 13:10:46
Üzenet elküldve: 2016-01-26 13:10:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Helyszínelés: A jó, a rossz, és a halottak//
//Cellák//
- Rosszul. *Adja meg a választ a lány egyszerűen, bár neki elsőre egy sokkal vulgárisabb szó jutott eszébe, azért még is moderálja magát. Amikor a lány elkezdi letekerni róla a kötést, fogait összeszorítva állja annak kellemetlen érzését. A láb rohasztós szavaira felhorkant.*
- Ez még viccnek is rossz... Fél lábbal elég nehezen tudnám befejezni azt, amit elkezdtem. *válaszolja ismét odapillantva, figyelve a nő mozdulatait, azt ahogy sebbel és környékével viseltetik. Szavai azért még is úgy hangzanak, ért a dologhoz, ami miatt a nő megkönnyebbül. Ő nem lát érdemi változást a seben, de ha "orvosa" ezt állítja, lehet így van. Miért hazudna?*
- Hát az érezhető volt... *jegyzi csak úgy meg az Aon munkájára tett megjegyzésként, majd mikor Fae megkéri, hogy mozdítsa meg a lábát, akkor lassan, elkezdi behajlítani, de csak kicsit, s azt is fájdalmas nyögések közepette. Ha ennyivel a nő megelégszik, akkor kinyújtja a lábát és hagyja, hogy kezelje, ahogy akarja. Kérdésére fejét neki dönti a cella falának*
- A hátba lőtt nőtől akartam kérdezni néhány dolgot, mikor a helyi banda betalált minket. Körbe vettek, engem erőszakkal, a másikat halállal fenyegették. A nő rátámadt arra, aki szerszámíjat fogott rá, kapott egy nyilat a hátába, késsel visszatámadtam az illetőre, majd én is kaptam egy nyilat a combomba. Megjelent az őrség és a patkányok elszeleltek. A többit nagyjából már láthattad is, mert semmi nem történt aközött, hogy az őr utánuk szaladt és megjött a felcser és aközött, hogy oda értél. Ki vagy te amúgy? Úgy értem, bemutatkoztál, de orvosnak tanulsz? Új vagy a környéken, hogy csak úgy lehordtad az őröket? *kérdi és az emlékre halkan nevetnie kell.* - Azért az egyik férfi arca megfizethetetlenül nézett ki. Az a döbbent fej, még megfogni is elfelejtettek. Hehe...
//Cellák//
- Rosszul. *Adja meg a választ a lány egyszerűen, bár neki elsőre egy sokkal vulgárisabb szó jutott eszébe, azért még is moderálja magát. Amikor a lány elkezdi letekerni róla a kötést, fogait összeszorítva állja annak kellemetlen érzését. A láb rohasztós szavaira felhorkant.*
- Ez még viccnek is rossz... Fél lábbal elég nehezen tudnám befejezni azt, amit elkezdtem. *válaszolja ismét odapillantva, figyelve a nő mozdulatait, azt ahogy sebbel és környékével viseltetik. Szavai azért még is úgy hangzanak, ért a dologhoz, ami miatt a nő megkönnyebbül. Ő nem lát érdemi változást a seben, de ha "orvosa" ezt állítja, lehet így van. Miért hazudna?*
- Hát az érezhető volt... *jegyzi csak úgy meg az Aon munkájára tett megjegyzésként, majd mikor Fae megkéri, hogy mozdítsa meg a lábát, akkor lassan, elkezdi behajlítani, de csak kicsit, s azt is fájdalmas nyögések közepette. Ha ennyivel a nő megelégszik, akkor kinyújtja a lábát és hagyja, hogy kezelje, ahogy akarja. Kérdésére fejét neki dönti a cella falának*
- A hátba lőtt nőtől akartam kérdezni néhány dolgot, mikor a helyi banda betalált minket. Körbe vettek, engem erőszakkal, a másikat halállal fenyegették. A nő rátámadt arra, aki szerszámíjat fogott rá, kapott egy nyilat a hátába, késsel visszatámadtam az illetőre, majd én is kaptam egy nyilat a combomba. Megjelent az őrség és a patkányok elszeleltek. A többit nagyjából már láthattad is, mert semmi nem történt aközött, hogy az őr utánuk szaladt és megjött a felcser és aközött, hogy oda értél. Ki vagy te amúgy? Úgy értem, bemutatkoztál, de orvosnak tanulsz? Új vagy a környéken, hogy csak úgy lehordtad az őröket? *kérdi és az emlékre halkan nevetnie kell.* - Azért az egyik férfi arca megfizethetetlenül nézett ki. Az a döbbent fej, még megfogni is elfelejtettek. Hehe...
3989. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-26 10:23:38
Üzenet elküldve: 2016-01-26 10:23:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Helyszínelés: A jó, a rossz, és a halottak//
//Cellák//
*Elgondolkozik a kapott kérdésen, a válasz azonban hamar megérkezik. Emlékei úgy állnak előtte, akár egy könyv, melynek lapjai közt csak olvasnia kell és figyelnie a képeket. Keresve sem talál hasonló esetről feljegyzéseket.*
- Fogalmam sincs. Most járok először cellában és ehhez hasonló sérülésem sem volt még *mondja ki nyíltan.
Abban azért kezd egyre biztosabb lenni, hogy jól döntött. Egy napot sem töltene el itt szívesen, magatehetetlenül, minden unalommal karöltve. Ehhez hasonló odúkban nem nagyon tudna mit csinálni. Esetleg karcolgathatott volna a falra képleteket, ábrákat, elemezve néhány még megoldatlan esetet, már ha lenne valami, mivel ezt megtehetné. Talán a remélhető vacsora maradéka, vagy egy elhulló kő, ezekben azonban nem lehetne reménykedni.*
- Ha szeretnéd, elintézhetem, hogy még ma elkezdjen rohadni. Vagy akár rendesen el is láthatom, nem úgy, mint Aoneer, aki mindössze annyira ért a sebekhez, amennyire utasítják. Bár tény, hogy parancsot követni tud *jelenti ki közömbösen.
Neki édes mindegy, hogy melyiket választja a nő. Így is, úgy is értékes tapasztalatra tehet szert, arról nem is beszélve, hogy a rothadás elősegítésével azt is megfigyelhetné, mennyire hatásos embereken az otthonában kotyvasztott szer.
Közelebb lép, magával intve Hoppot is, kinek újra kezébe nyomja a hozott szereket, hogy ne kelljen azokat lepakolni a földre. Érzelmek nélküli ábrázattal szemléli a sebet, melyről eltávolítja az ideiglenes kötést. Egy pillanatra ingerülten rezzennek pillái, ezt azonban csak akkor lehet észrevenni, ha nagyon figyelik vonásait, máskülönben teljesen elveszik a közömbösségben.*
- A vessző tényleg szélesítette a sebet a rossz tépéskor. Nem sokkal, csak egy picivel. Sokan lehet, hogy észre sem vették. A combodon nem látok lila foltokat, leszámítva a seb környékét. A vessző hegye is sértetlen volt, mikor ki lett rántva. Ezek, és ha tudod mozgatni, azt jelentik, hogy a csontod nem sérült, vagy nem komolyabban. Ez megkönnyíti a dolgot *magyarázza észrevételeit.
Közben azért számít arra, hogy ha valamit kihagyott volna, megemlítik számára. Bármi fontos lehet még egy kisebb seb esetében épp annyira, mint egy nagyobb ellátásakor.*
- Biztonság kedvéért, mozdíts rajta egy keveset! Nem kell aggódni, hoztunk a vérzéscsillapítóból, amivel a negyedben is leöntöttek *nyugtatgatja a Barnát.
Ha megmozdul a láb, úgy hozzáfog annak szakszerű ellátásához. Addig azonban láthatóan semmihez nem fog hozzá, míg erről meg nem bizonyosodik. Egymás után cserélődnek kezében a szükséges eszközök, melyek közül egy-egy el is tűnik az őr markából a műveletek során.*
- Közben azért elmesélhetnéd, mi történt. Sajnos csak a végére értem oda *bosszankodik kicsit.
Meglehet, hogy így járt jobban. Ha hamarabb odaér, akár még a szomszédos cellában is ücsöröghetne ahelyett, miként most jelen van. Továbbra sem figyel túlzottan a nőre, egyszerűen a sebbel van elfoglalva. Végül le is fedi a sebet, rögtön az összefércelés után. Gondosan tekeri körbe a hozott kötszerrel, nem sajnálva azt a sérülttől. Végig erősen koncentrál. Nem akar semmi felett elsiklani, elvégre az nagy hiba lenne.*
//Cellák//
*Elgondolkozik a kapott kérdésen, a válasz azonban hamar megérkezik. Emlékei úgy állnak előtte, akár egy könyv, melynek lapjai közt csak olvasnia kell és figyelnie a képeket. Keresve sem talál hasonló esetről feljegyzéseket.*
- Fogalmam sincs. Most járok először cellában és ehhez hasonló sérülésem sem volt még *mondja ki nyíltan.
Abban azért kezd egyre biztosabb lenni, hogy jól döntött. Egy napot sem töltene el itt szívesen, magatehetetlenül, minden unalommal karöltve. Ehhez hasonló odúkban nem nagyon tudna mit csinálni. Esetleg karcolgathatott volna a falra képleteket, ábrákat, elemezve néhány még megoldatlan esetet, már ha lenne valami, mivel ezt megtehetné. Talán a remélhető vacsora maradéka, vagy egy elhulló kő, ezekben azonban nem lehetne reménykedni.*
- Ha szeretnéd, elintézhetem, hogy még ma elkezdjen rohadni. Vagy akár rendesen el is láthatom, nem úgy, mint Aoneer, aki mindössze annyira ért a sebekhez, amennyire utasítják. Bár tény, hogy parancsot követni tud *jelenti ki közömbösen.
Neki édes mindegy, hogy melyiket választja a nő. Így is, úgy is értékes tapasztalatra tehet szert, arról nem is beszélve, hogy a rothadás elősegítésével azt is megfigyelhetné, mennyire hatásos embereken az otthonában kotyvasztott szer.
Közelebb lép, magával intve Hoppot is, kinek újra kezébe nyomja a hozott szereket, hogy ne kelljen azokat lepakolni a földre. Érzelmek nélküli ábrázattal szemléli a sebet, melyről eltávolítja az ideiglenes kötést. Egy pillanatra ingerülten rezzennek pillái, ezt azonban csak akkor lehet észrevenni, ha nagyon figyelik vonásait, máskülönben teljesen elveszik a közömbösségben.*
- A vessző tényleg szélesítette a sebet a rossz tépéskor. Nem sokkal, csak egy picivel. Sokan lehet, hogy észre sem vették. A combodon nem látok lila foltokat, leszámítva a seb környékét. A vessző hegye is sértetlen volt, mikor ki lett rántva. Ezek, és ha tudod mozgatni, azt jelentik, hogy a csontod nem sérült, vagy nem komolyabban. Ez megkönnyíti a dolgot *magyarázza észrevételeit.
Közben azért számít arra, hogy ha valamit kihagyott volna, megemlítik számára. Bármi fontos lehet még egy kisebb seb esetében épp annyira, mint egy nagyobb ellátásakor.*
- Biztonság kedvéért, mozdíts rajta egy keveset! Nem kell aggódni, hoztunk a vérzéscsillapítóból, amivel a negyedben is leöntöttek *nyugtatgatja a Barnát.
Ha megmozdul a láb, úgy hozzáfog annak szakszerű ellátásához. Addig azonban láthatóan semmihez nem fog hozzá, míg erről meg nem bizonyosodik. Egymás után cserélődnek kezében a szükséges eszközök, melyek közül egy-egy el is tűnik az őr markából a műveletek során.*
- Közben azért elmesélhetnéd, mi történt. Sajnos csak a végére értem oda *bosszankodik kicsit.
Meglehet, hogy így járt jobban. Ha hamarabb odaér, akár még a szomszédos cellában is ücsöröghetne ahelyett, miként most jelen van. Továbbra sem figyel túlzottan a nőre, egyszerűen a sebbel van elfoglalva. Végül le is fedi a sebet, rögtön az összefércelés után. Gondosan tekeri körbe a hozott kötszerrel, nem sajnálva azt a sérülttől. Végig erősen koncentrál. Nem akar semmi felett elsiklani, elvégre az nagy hiba lenne.*
3988. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-26 00:09:12
Üzenet elküldve: 2016-01-26 00:09:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Helyszínelés: a jó, a rossz és a halottak//
//Cellák//
*Nem igazán tud mit mondani. Remélte, hogy ellátják minél hamarabb, de tudomásul kellett vennie, hogy ez nem így lesz. A cellákhoz viszik, be is zárják, minden kérdés nélkül. Ha lenne ereje, talán még hőbörögne is, de most már inkább 'nem érdekel már semmi sem, csak érjen véget a nap' szakaszban van. Nem tudja, mennyi idő telik el, a között, hogy Aon ott hagyja és hogy megjelenik a szőke. A cella plafonjára pillant, átkozva mindent, ami csak él és mozog, de mindezt némán. Amikor a nő be jön, ő a földön ül, sérült lába nyújtva, másik felhúzva, hátát a falnak dönti.*
- Ostoba kérdés... Régóta gyötör a fájdalom és bevágtak egy ilyen mocskos helyre egy ilyen sérüléssel. Te hogy éreznéd magad? *kérdez vissza Anwaril meglehetősen kimért hangon. Figyeli a fegyveres kísérőjét is, ahogy kinyitják a cellát, majd a nő oda jön és beszélni kezd.*
- Nem örülök, hogy te látod el a sebem, de jobb, mint a semmi. Remélem értesz is hozzá, és holnap után nem kezd majd el lerohadni a helyéről. *feleli komolyan, szilárd és hideg tekintettel nézve a nőre.*
- A nevem Anwaril. Tudnám, de nem mozgatom. Nem akarom, hogy a nehezen elállt vérzés újra neki kezdjen. Tedd amit kell, csak gyorsan. *mondja halkan sóhajtva. Rossz kedve ennél egyértelműbb nem is lehetne, fejét elfordítva kezdi fixírozni a másik falat maga mellett.*
//Cellák//
*Nem igazán tud mit mondani. Remélte, hogy ellátják minél hamarabb, de tudomásul kellett vennie, hogy ez nem így lesz. A cellákhoz viszik, be is zárják, minden kérdés nélkül. Ha lenne ereje, talán még hőbörögne is, de most már inkább 'nem érdekel már semmi sem, csak érjen véget a nap' szakaszban van. Nem tudja, mennyi idő telik el, a között, hogy Aon ott hagyja és hogy megjelenik a szőke. A cella plafonjára pillant, átkozva mindent, ami csak él és mozog, de mindezt némán. Amikor a nő be jön, ő a földön ül, sérült lába nyújtva, másik felhúzva, hátát a falnak dönti.*
- Ostoba kérdés... Régóta gyötör a fájdalom és bevágtak egy ilyen mocskos helyre egy ilyen sérüléssel. Te hogy éreznéd magad? *kérdez vissza Anwaril meglehetősen kimért hangon. Figyeli a fegyveres kísérőjét is, ahogy kinyitják a cellát, majd a nő oda jön és beszélni kezd.*
- Nem örülök, hogy te látod el a sebem, de jobb, mint a semmi. Remélem értesz is hozzá, és holnap után nem kezd majd el lerohadni a helyéről. *feleli komolyan, szilárd és hideg tekintettel nézve a nőre.*
- A nevem Anwaril. Tudnám, de nem mozgatom. Nem akarom, hogy a nehezen elállt vérzés újra neki kezdjen. Tedd amit kell, csak gyorsan. *mondja halkan sóhajtva. Rossz kedve ennél egyértelműbb nem is lehetne, fejét elfordítva kezdi fixírozni a másik falat maga mellett.*
3987. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-25 22:19:21
Üzenet elküldve: 2016-01-25 22:19:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Helyszínelés: a jó, a rossz és a halottak//
*Talán nem tűnik annyira makacs jellemnek, de Meira mindig is ragaszkodni próbált ahhoz, amire ezt érdemesnek tartotta. Ezek közül a legelső mindig a saját élete volt, nem becsülte sokra a többieket; talán néhány kivétellel. Most viszont teljesen motiválatlannak érezte magát. Bár érzi, hogy törlesztenie kell, azt is jól tudja, hogy az eddigi tetteit már késő megbánnia. Nem vetheti le a multat, mint egy koszos ruhát, hogy aztán felvegyen egy tisztát. Nindezek ellenére szeretné elhinni, hogy más lett ezalatt a néhány óra alatt. Valakinek egy pillanat elég, hogy teljes fordulatot vegyen az élete, ez számára sem volt sokkal több idő. A kérdés viszont adott: ~Meddig fogom bírni, meddig leszek "jó"?~ Nem szereti ezt a szót, szerinte túlságosan is szabadon értelmezhető. ~Ki tudja, mi a jobb: ha eltemetnek valakit, vagy ha elégetik?~ És ez csupán egy eset, csak ez jutott először eszébe. Ezen is sürgősen változtatnia kell, ha nem akar rövid úton visszatérni a vérontáshoz. Igyekszik ezentúl jobban és gyakrabban visszafogni magát. Mozdulni még most is képtelen, de most már a teljes zsibbadás miatt, nem azért mert teljesen kimerült. Fájdalmat sem érez, de semmivel sem kellemesebb, mint előtte. Csak szeretne felkelni és megmosdani, talán még egy kis kenyeret enne, de most beéri azzal, ami adatott: magatehetetlenül, hulla módjára fekszik a hasán, miközben egyre éhesebb lesz. Szólni nics kinek. Aki tehetne valamit ez ügyben, az nincs itt, aki meg itt van, az mindent beleadva horkol, vagy szuszog. Hagyja, hadd pihenjenek, ő is azt teszi; kissé kevesebb zajjal.*
A hozzászólás írója (Meira Alais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.25 22:19:49
*Talán nem tűnik annyira makacs jellemnek, de Meira mindig is ragaszkodni próbált ahhoz, amire ezt érdemesnek tartotta. Ezek közül a legelső mindig a saját élete volt, nem becsülte sokra a többieket; talán néhány kivétellel. Most viszont teljesen motiválatlannak érezte magát. Bár érzi, hogy törlesztenie kell, azt is jól tudja, hogy az eddigi tetteit már késő megbánnia. Nem vetheti le a multat, mint egy koszos ruhát, hogy aztán felvegyen egy tisztát. Nindezek ellenére szeretné elhinni, hogy más lett ezalatt a néhány óra alatt. Valakinek egy pillanat elég, hogy teljes fordulatot vegyen az élete, ez számára sem volt sokkal több idő. A kérdés viszont adott: ~Meddig fogom bírni, meddig leszek "jó"?~ Nem szereti ezt a szót, szerinte túlságosan is szabadon értelmezhető. ~Ki tudja, mi a jobb: ha eltemetnek valakit, vagy ha elégetik?~ És ez csupán egy eset, csak ez jutott először eszébe. Ezen is sürgősen változtatnia kell, ha nem akar rövid úton visszatérni a vérontáshoz. Igyekszik ezentúl jobban és gyakrabban visszafogni magát. Mozdulni még most is képtelen, de most már a teljes zsibbadás miatt, nem azért mert teljesen kimerült. Fájdalmat sem érez, de semmivel sem kellemesebb, mint előtte. Csak szeretne felkelni és megmosdani, talán még egy kis kenyeret enne, de most beéri azzal, ami adatott: magatehetetlenül, hulla módjára fekszik a hasán, miközben egyre éhesebb lesz. Szólni nics kinek. Aki tehetne valamit ez ügyben, az nincs itt, aki meg itt van, az mindent beleadva horkol, vagy szuszog. Hagyja, hadd pihenjenek, ő is azt teszi; kissé kevesebb zajjal.*
A hozzászólás írója (Meira Alais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.25 22:19:49
3986. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-25 19:52:22
Üzenet elküldve: 2016-01-25 19:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Helyszínelés: A jó, a rossz, és a halottak//
*Kevés kérdés, pont így szereti.*
-A Piactér mögötti utcában, kovácsoltvas kerítés, táblán kinn a nevem.
*Hajol vissza asztala fölé, hogy egy tiszta papírosra pár sort rójon, mellyel emberei szabad bejárást biztosítanak majd a Kispotályba.*
-Természetesen nem.
*Kedves mosoly, és várja a távozást, mely ha megtörténik végre maga is kanyarít nyakába vérvörös köppenyt, fejére tollas kalapot, és illő-nem illő, indul éjnek évadján a templom irányába. Másodmagával persze, mert bármennyire nincs ínyére a sérülékeny hadnagynak kijár a díszőrség.*
-Haj Plevi.
*Mormolja alig hallhatóan, és csak igazán kicsit vádolva kedvenc halott apuját, amiért még a síron túlról is képes megnehezíteni dolgát.*
*Kevés kérdés, pont így szereti.*
-A Piactér mögötti utcában, kovácsoltvas kerítés, táblán kinn a nevem.
*Hajol vissza asztala fölé, hogy egy tiszta papírosra pár sort rójon, mellyel emberei szabad bejárást biztosítanak majd a Kispotályba.*
-Természetesen nem.
*Kedves mosoly, és várja a távozást, mely ha megtörténik végre maga is kanyarít nyakába vérvörös köppenyt, fejére tollas kalapot, és illő-nem illő, indul éjnek évadján a templom irányába. Másodmagával persze, mert bármennyire nincs ínyére a sérülékeny hadnagynak kijár a díszőrség.*
-Haj Plevi.
*Mormolja alig hallhatóan, és csak igazán kicsit vádolva kedvenc halott apuját, amiért még a síron túlról is képes megnehezíteni dolgát.*
3985. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-25 19:17:03
Üzenet elküldve: 2016-01-25 19:17:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Helyszínelés: A jó, a rossz, és a halottak//
*Az eligazítás után, egy újabban van része, miközben sétálnak. Kimondottan harctéren még nem szolgált, sőt, ami azt illeti, még sehol. Csatatérnek is csak saját konyháját nevezné, az általában ott eluralkodott rendezett kuplerájjal, melyben mindennek megvan a helye, még ha nem is szépen sorjában a polcokon. Egyszerűen túl sok minden van ott ahhoz, hogy mindig a helyére pakolgassa őket. Nem is biztos, hogy mindennek lenne helye. Ezt már készülne megosztani a Vörössel, lehetősége azonban nincs rá. Máris folytatják tájékoztatását, szokatlan ajánlatot téve neki, mit nem tud hova tenni. Most lett tag, nagyjából… még fél órája sincs, erre máris kezébe adnának egy épületet, annak teljes személyzetével? A városi őrség kompániája egyre furcsább számára, ennek ellenére nem ellenkezik. Tisztában van a város jelenlegi helyzetével, miként az annak környékén lévővel, ezért inkább betudja a káosznak mindezt, mintsem valami másnak. Az ellenkezés meg sem fordul fejében. Most már ő is az őrség tagja, el kell fogadnia feljebbvalója utasításait, márpedig az itt Zia. Hogy rajta kívül kik még, gőze sincs, ezért egyelőre marad csak a nő, kivel még mindig szorgosan sétálgat.
Az irodába érve megáll az asztal előtt. Végignéz a berendezésen, az ajtóban ácsorgón, tekintete azonban egyetlen személyen állapodik meg, kinek szavára biccent egyet, jelezve, hogy tudomásul vette. Egyszerűen nincs mit mondania. Nem kérdezték, nem kell semmire sem felelni, felesleges megjegyzések ontása pedig nem az ő szakterülete, ezért is volt bajban, mikor arra utasították a kezelőben, hogy beszéljen. Várja, hogy elkészüljön az a kinevezés, azzal együtt, hogy a nő elolvassa kapott levelét. Annak reakcióján csak döbbenten pislog néhányat, nem értve, kinek szól a kedves megjegyzés, míg a levél tartalmára nem fogja. A kacsintásra elmosolyodik. Arra azért nem fogadna, hogy tényleg az jön le a levélből, amit megosztottak vele. Még gyengécske emberismerete ellenére sem.*
- Hol van az épület és mikorra kell odaérnem? A kardomat visszakaphatom? *teszi fel kérdéseit.
Több nincs neki, csak ez a néhány. Amennyiben választ kap, már búcsúzik is, hogy Hopp mellé társulva meginduljon előbb a kezelő felé. Az ott lévő szerekre kíváncsi. Ha már idáig elhozták a sérült barnát és annyira tudott jajveszékelni, minden bizonnyal tud még várni egy keveset. Egyébként is össze kell szednie néhány dolgot, amivel elláthatja őt. Mindent először Hoppal szagoltat meg, várva, hogy rá milyen hatással van a szer. Amennyiben semmi észrevehető, úgy kész saját maga is beleszippantani, hátha megérzi, hogy miből is tevődik össze, megfejtve, hogy mire való, még akkor is, ha egyelőre csak két dolog kellene neki. Az altatásra használt folyékony anyag, mit a gyolcsba itattak, a biztonság kedvéért, és a fertőtlenítő, mi egyben vérzéscsillapító is volt. Ezek mellé kötszereket, tűt és cérnát pakol, néhány egyéb mellett, miket aztán a mellé állított katona kezébe nyom, mielőtt még megindulnának az ellátandó sérülthöz.*
//Cellák//
- Üdv! Hogy érzed magad? *kérdez szinte azonnal, gyengéd mosollyal arcán, amint meglátja a bezárt barnát.
A cellát kinyittatja, hogy be tudjon mellé menni, a felfegyverzett málhás Hoppal együtt, kitől még az ajtóban visszaveszi a lehozott eszközöket.*
- Ülj le és figyelj! Akár tetszik, akár nem, azért vagyok itt, hogy ellássam a sebed. Mielőtt még bármit mondanál, meg fogom tenni, ha kell, hát úgy, hogy eszméletlent csináltatok belőled. A nevem Faecia Qerawyn. Téged hogy hívnak? Tudod mozgatni a lábad? *érdeklődik.
Remélhetőleg bármiféle ellenkezés nélkül mennek a dolgok. Ha nem, úgy tényleg kész arra, hogy leüttesse a nőt, vagy az orra alá erőszakoljon egy altatóval átitatott gyolcsot.*
*Az eligazítás után, egy újabban van része, miközben sétálnak. Kimondottan harctéren még nem szolgált, sőt, ami azt illeti, még sehol. Csatatérnek is csak saját konyháját nevezné, az általában ott eluralkodott rendezett kuplerájjal, melyben mindennek megvan a helye, még ha nem is szépen sorjában a polcokon. Egyszerűen túl sok minden van ott ahhoz, hogy mindig a helyére pakolgassa őket. Nem is biztos, hogy mindennek lenne helye. Ezt már készülne megosztani a Vörössel, lehetősége azonban nincs rá. Máris folytatják tájékoztatását, szokatlan ajánlatot téve neki, mit nem tud hova tenni. Most lett tag, nagyjából… még fél órája sincs, erre máris kezébe adnának egy épületet, annak teljes személyzetével? A városi őrség kompániája egyre furcsább számára, ennek ellenére nem ellenkezik. Tisztában van a város jelenlegi helyzetével, miként az annak környékén lévővel, ezért inkább betudja a káosznak mindezt, mintsem valami másnak. Az ellenkezés meg sem fordul fejében. Most már ő is az őrség tagja, el kell fogadnia feljebbvalója utasításait, márpedig az itt Zia. Hogy rajta kívül kik még, gőze sincs, ezért egyelőre marad csak a nő, kivel még mindig szorgosan sétálgat.
Az irodába érve megáll az asztal előtt. Végignéz a berendezésen, az ajtóban ácsorgón, tekintete azonban egyetlen személyen állapodik meg, kinek szavára biccent egyet, jelezve, hogy tudomásul vette. Egyszerűen nincs mit mondania. Nem kérdezték, nem kell semmire sem felelni, felesleges megjegyzések ontása pedig nem az ő szakterülete, ezért is volt bajban, mikor arra utasították a kezelőben, hogy beszéljen. Várja, hogy elkészüljön az a kinevezés, azzal együtt, hogy a nő elolvassa kapott levelét. Annak reakcióján csak döbbenten pislog néhányat, nem értve, kinek szól a kedves megjegyzés, míg a levél tartalmára nem fogja. A kacsintásra elmosolyodik. Arra azért nem fogadna, hogy tényleg az jön le a levélből, amit megosztottak vele. Még gyengécske emberismerete ellenére sem.*
- Hol van az épület és mikorra kell odaérnem? A kardomat visszakaphatom? *teszi fel kérdéseit.
Több nincs neki, csak ez a néhány. Amennyiben választ kap, már búcsúzik is, hogy Hopp mellé társulva meginduljon előbb a kezelő felé. Az ott lévő szerekre kíváncsi. Ha már idáig elhozták a sérült barnát és annyira tudott jajveszékelni, minden bizonnyal tud még várni egy keveset. Egyébként is össze kell szednie néhány dolgot, amivel elláthatja őt. Mindent először Hoppal szagoltat meg, várva, hogy rá milyen hatással van a szer. Amennyiben semmi észrevehető, úgy kész saját maga is beleszippantani, hátha megérzi, hogy miből is tevődik össze, megfejtve, hogy mire való, még akkor is, ha egyelőre csak két dolog kellene neki. Az altatásra használt folyékony anyag, mit a gyolcsba itattak, a biztonság kedvéért, és a fertőtlenítő, mi egyben vérzéscsillapító is volt. Ezek mellé kötszereket, tűt és cérnát pakol, néhány egyéb mellett, miket aztán a mellé állított katona kezébe nyom, mielőtt még megindulnának az ellátandó sérülthöz.*
//Cellák//
- Üdv! Hogy érzed magad? *kérdez szinte azonnal, gyengéd mosollyal arcán, amint meglátja a bezárt barnát.
A cellát kinyittatja, hogy be tudjon mellé menni, a felfegyverzett málhás Hoppal együtt, kitől még az ajtóban visszaveszi a lehozott eszközöket.*
- Ülj le és figyelj! Akár tetszik, akár nem, azért vagyok itt, hogy ellássam a sebed. Mielőtt még bármit mondanál, meg fogom tenni, ha kell, hát úgy, hogy eszméletlent csináltatok belőled. A nevem Faecia Qerawyn. Téged hogy hívnak? Tudod mozgatni a lábad? *érdeklődik.
Remélhetőleg bármiféle ellenkezés nélkül mennek a dolgok. Ha nem, úgy tényleg kész arra, hogy leüttesse a nőt, vagy az orra alá erőszakoljon egy altatóval átitatott gyolcsot.*
3984. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-25 18:24:12
Üzenet elküldve: 2016-01-25 18:24:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Helyszínelés: A jó, a rossz, és a halottak//
*Somolyog magában, túl sokat nem adva hozzá a beszélgetés fonalához, de elengedőt szűrve le a másikról. Csak akkor kacag fel gúnyosan mikor kiderül, hogy annak, kit a pénz nem érdekelt sosem, túl üres a zsebe a szabadsághoz. Remélhetőleg ezzel Fae választ talált saját kérdésére.
Csak az eligazítás után, már a kantinból kilépve jutalmazza figyelmével a nőt. Feltehetően sok érthetetlen dolog elhangzott az utóbbi percekben, így Faeba karolva szaporázza lépteit irodája felé.*
-Igazán egyszerű lesz a feladatod. Gondolom szolgáltál már harctéren.
*Nem, egyáltalán nem gondolja, és időt sem hagy válaszra.*
-Átengedem neked a gazdagnegyedi villámat, teljes személyzetével. Ispotályként is megfelelő a hely, minden szükséges felszerelést megtalálsz benne, a raktárakban alapanyagokat, hatalmas konyhát a gyógyfőzetek elkészítéséhez. A dolgod annyi lesz, hogy a csatatérre szükséges szereket elkészítsd, és keríts minél több gyógyítót, felőlem lelkes amatőrök is lehetnek. Bízom benne, hogy képes vagy kiképezni őket.
*Hogy mégis mi alapján ekkora a bizalma a másik irányába azt mélyen hallgatja el.*
-Egyszeri, különleges ajánlat ez.
*Mosolyog rá a nőre negédesen.*
-Ezekben a szörnyű időkben meg kell becsüljük a hozzáértő dolgos kezeket.
*Vagyis Fae nem kerül rács mögé. Nem, még Zia hasznosnak véli. Nyitja újdonsült barátnője előtt az iroda ajtaját, majd követve indul egyenesen a hatalmas íróasztal mögött árválkodó karosszék felé.*
-Megírom a szükséges kinevezést a részedre.
*Húzza is közelebb magához a tintatartót, mikor szeme megakad egy viaszpecsétes levélkén. Ismerős kézírás, hamar terül széles, elégedett mosoly arcára.*
-Egy pillanat.
*Dől hátra székében, és pakolja fel csizmás lábait az asztal sarkára.*
-A jövendőbelim.
*Magyarázza nagyképűen a helyzetet, majd töri fel a pecsétet, és futtatja végig tekintetét a sorokon derűsen. "Egyelőre csak egy készlet van leadva 5-5 darabbal." Húzza el száját fanyalogva. "Ezen felül még egy, legfeljebb két alkalomról állapodtunk meg." Fújja ki bosszúsan a levegőt. "A készlet erősen véges, ezért meglehetősen ajánlott nem elpazarolni." Áll meg egy pillanatra az olvasásban, és kapja le dühösen lábait az asztalról, röviden véleményezve a dolgot.*
-'Nyád!
*Futtatja tovább tekintetét az utóiratra. Immár boldogan vigyorogva, és engedi ölébe a levelet.*
-Egyértelműen oda van értem.
*Kacsint rá a szőkére, mintha ezeréves barátnők, titkok megosztói lennének.*
-Viszont egy kicsit változott a helyzet.
*Pattan fel máris.*
-Mennem kell. Te pedig lásd el a combon lőtt bigét, Hopp odakísér.
*Biccent fejével az ajtóban posztoló katona irányába, ki értetlenül tekint körbe, keresve a Hopp nevűt, de hamar nyugszik bele új nevébe, és engedelmesen csapja össze sarkait.*
-A kezelőben találsz eszközöket. Van kérdés?
*Bizony Faenek meg kell szoknia a vörös szélvihar természetét, ha vele, vagy neki akar dolgozni. És nem a rácsok mögött ülni.*
*Somolyog magában, túl sokat nem adva hozzá a beszélgetés fonalához, de elengedőt szűrve le a másikról. Csak akkor kacag fel gúnyosan mikor kiderül, hogy annak, kit a pénz nem érdekelt sosem, túl üres a zsebe a szabadsághoz. Remélhetőleg ezzel Fae választ talált saját kérdésére.
Csak az eligazítás után, már a kantinból kilépve jutalmazza figyelmével a nőt. Feltehetően sok érthetetlen dolog elhangzott az utóbbi percekben, így Faeba karolva szaporázza lépteit irodája felé.*
-Igazán egyszerű lesz a feladatod. Gondolom szolgáltál már harctéren.
*Nem, egyáltalán nem gondolja, és időt sem hagy válaszra.*
-Átengedem neked a gazdagnegyedi villámat, teljes személyzetével. Ispotályként is megfelelő a hely, minden szükséges felszerelést megtalálsz benne, a raktárakban alapanyagokat, hatalmas konyhát a gyógyfőzetek elkészítéséhez. A dolgod annyi lesz, hogy a csatatérre szükséges szereket elkészítsd, és keríts minél több gyógyítót, felőlem lelkes amatőrök is lehetnek. Bízom benne, hogy képes vagy kiképezni őket.
*Hogy mégis mi alapján ekkora a bizalma a másik irányába azt mélyen hallgatja el.*
-Egyszeri, különleges ajánlat ez.
*Mosolyog rá a nőre negédesen.*
-Ezekben a szörnyű időkben meg kell becsüljük a hozzáértő dolgos kezeket.
*Vagyis Fae nem kerül rács mögé. Nem, még Zia hasznosnak véli. Nyitja újdonsült barátnője előtt az iroda ajtaját, majd követve indul egyenesen a hatalmas íróasztal mögött árválkodó karosszék felé.*
-Megírom a szükséges kinevezést a részedre.
*Húzza is közelebb magához a tintatartót, mikor szeme megakad egy viaszpecsétes levélkén. Ismerős kézírás, hamar terül széles, elégedett mosoly arcára.*
-Egy pillanat.
*Dől hátra székében, és pakolja fel csizmás lábait az asztal sarkára.*
-A jövendőbelim.
*Magyarázza nagyképűen a helyzetet, majd töri fel a pecsétet, és futtatja végig tekintetét a sorokon derűsen. "Egyelőre csak egy készlet van leadva 5-5 darabbal." Húzza el száját fanyalogva. "Ezen felül még egy, legfeljebb két alkalomról állapodtunk meg." Fújja ki bosszúsan a levegőt. "A készlet erősen véges, ezért meglehetősen ajánlott nem elpazarolni." Áll meg egy pillanatra az olvasásban, és kapja le dühösen lábait az asztalról, röviden véleményezve a dolgot.*
-'Nyád!
*Futtatja tovább tekintetét az utóiratra. Immár boldogan vigyorogva, és engedi ölébe a levelet.*
-Egyértelműen oda van értem.
*Kacsint rá a szőkére, mintha ezeréves barátnők, titkok megosztói lennének.*
-Viszont egy kicsit változott a helyzet.
*Pattan fel máris.*
-Mennem kell. Te pedig lásd el a combon lőtt bigét, Hopp odakísér.
*Biccent fejével az ajtóban posztoló katona irányába, ki értetlenül tekint körbe, keresve a Hopp nevűt, de hamar nyugszik bele új nevébe, és engedelmesen csapja össze sarkait.*
-A kezelőben találsz eszközöket. Van kérdés?
*Bizony Faenek meg kell szoknia a vörös szélvihar természetét, ha vele, vagy neki akar dolgozni. És nem a rácsok mögött ülni.*
3983. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-25 11:01:48
Üzenet elküldve: 2016-01-25 11:01:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Helyszínelés: A jó, a rossz, és a halottak//
//Kezelő//
*Biccentéssel nyugtázza a kapott nevet, mit innentől kezdve a vöröshöz társíthat. Lassacskán belenyugszik abba, hogy hiába jártatja száját, akkor sem kap érdembeli választ. Nyilván van most jobb dolguk is, azt azonban nem érti, hogy akkor miért is kell beszélnie? Nem mintha nem érne rá ilyesmire. A gyolcsra való ügyelés nem nagy feladat, valamint az sem oly nehéz, hogy észrevegye, ha esetleg használnia kellene az átitatott anyagot.
A másik sérült érkezésére eszmél. Mozdulni sem jut eszébe irányába, nemhogy bármi mást tenni, mikor van jelenleg más, számára kijelölt dolga, mivel jelenleg nem ellenkezhet. Hamarosan azonban ennek vége, hiszen már a seb kötözésén a sor, így akár segíthetnének a barna ügyén, amennyiben nem küldenék el őt. Ezek szerint ellátását rendezettnek kell tekintenie. Megindul Zia után, továbbra sem ellenkezve, még ha olykor talán szívesen megtenné. Ujjait azért még megmossa, hogy véletlen se szagolhasson bele a sérült altatására használt folyadékba, minek nyomai ujjain maradtak a mosakodásig. A kérdést azonban nem érti. Értetlenül pislog, oldalra döntött fejjel, kíváncsian nézve a nőt, iparkodva felfogni annak szavait.*
- Tehát kérdeznem kellene, ha segíteni szeretnék? Milyen ára van egy kezelésnek? Magas, vagy alacsony? Nem értem, minek kell az ár. Sosem érdekelt a pénz *teszi fel sorjában kérdéseit, majd még saját álláspontját is megosztja, még akkor is, ha ezért kinevetik.
Döbbenete még inkább úrrá lesz rajta, meghallva a büntetést, mit kiszabtak rá. Egy pillanatra végigfut hátán a hideg, össze is rezzen, miközben ajkai vonallá préselődnek hirtelen homlokráncolása idejére. Eszébe jut valaki, kinek nem kellene megtudni, hogy be akarják zárni.*
- Ha van mód rá, inkább elkerülném a zárkát. Nem mellesleg egy vasam sincs *hallat borús sóhajt.
A következőkön elgondolkodik. A lehetőségek egyikével sem nagyon tud mit kezdeni, leszámítva egy-egy érvet, mi ellenük és mellettük szól. A csatlakozás ellen mindössze annyi, hogy nem tud bánni a fegyverekkel. Valakinek meg kellene tanítania a használatukra. Mellette… Ez valamivel jobbnak tűnik, hiszen az őrség tagjaként hamarabb találkozhat sérültekkel. Könnyebben hozzáfér a halottakhoz, kiket vizsgálhat, elősegítve a tanultak megértését, vagy valami új felfedezését. Itt könnyebben kísérletezhetne szereivel is, kifigyelve annak valódi hatását, meglesve, mennyire hatásosak a betegségekre és melyik a jobb.*
- Csatlakozom *jelenti ki határozottan.
A kantin ajtaja ekkor nyílik. Maga is körbenéz odabent, szorgalmasan haladva a Vörös mellett.*
//Kantin//
*Odabent megáll a nő mellett. Üdvözlésként csendesen biccent, nem húzva az időt felesleges szócsépléssel, elnyújtva Zia szövegelésének eljövetelét. Fél lépéssel odébb áll, helyet hagyva a közeledőknek, majd távolodóknak. Próbál nem útban lenni, még ha kissé kínosan is érzi magát amiatt, hogy itt ácsorog, semmit sem téve. Tekintete futólag vándorol keresztül a társaságon. Mindenkit megnéz, ám mégsem, legalábbis úgy tűnhet, amiért senkin nem időzik el pillantása. Egyetlen ember van, kit a másodpercnél hosszabb időre szemlél, az pedig a Szállásmester, kinek minden bizonnyal segítenie kell majd. Mégis miben? Alkoholok válogatásában? Tény, abban tudna segíteni. Ha pedig alkoholról van szó, úgy külön válogatni kellene főzeteknek és kenőcsöknek valót is, nem csak ivásra.
Nevének újbóli említésére lép közelebb a társaság jelenlegi irányítójához. Végighallgatja leendő feladatait, melyeket szívesen fogad, kivéve a toborzást, melyről fogalma sincs, hogy is kellene. Nem sok emberrel beszélgetett, ritkán tette ki lábát a házból, s most lám, mi lett a vége a mai napnak is. Városőr lett belőle.*
- Üdv *köszön röviden.
Nevét nem ismétli meg, már bemutatták. Ismertették feladatkörét, ennyi pedig bőven elég. Nincs is idő többre, a szövegelésnek vége, miként minden papír elfogyott, mi közelükben volt. Ő pedig már megy is, még ha fogalma sincs, hogy merre.*
//Kezelő//
*Biccentéssel nyugtázza a kapott nevet, mit innentől kezdve a vöröshöz társíthat. Lassacskán belenyugszik abba, hogy hiába jártatja száját, akkor sem kap érdembeli választ. Nyilván van most jobb dolguk is, azt azonban nem érti, hogy akkor miért is kell beszélnie? Nem mintha nem érne rá ilyesmire. A gyolcsra való ügyelés nem nagy feladat, valamint az sem oly nehéz, hogy észrevegye, ha esetleg használnia kellene az átitatott anyagot.
A másik sérült érkezésére eszmél. Mozdulni sem jut eszébe irányába, nemhogy bármi mást tenni, mikor van jelenleg más, számára kijelölt dolga, mivel jelenleg nem ellenkezhet. Hamarosan azonban ennek vége, hiszen már a seb kötözésén a sor, így akár segíthetnének a barna ügyén, amennyiben nem küldenék el őt. Ezek szerint ellátását rendezettnek kell tekintenie. Megindul Zia után, továbbra sem ellenkezve, még ha olykor talán szívesen megtenné. Ujjait azért még megmossa, hogy véletlen se szagolhasson bele a sérült altatására használt folyadékba, minek nyomai ujjain maradtak a mosakodásig. A kérdést azonban nem érti. Értetlenül pislog, oldalra döntött fejjel, kíváncsian nézve a nőt, iparkodva felfogni annak szavait.*
- Tehát kérdeznem kellene, ha segíteni szeretnék? Milyen ára van egy kezelésnek? Magas, vagy alacsony? Nem értem, minek kell az ár. Sosem érdekelt a pénz *teszi fel sorjában kérdéseit, majd még saját álláspontját is megosztja, még akkor is, ha ezért kinevetik.
Döbbenete még inkább úrrá lesz rajta, meghallva a büntetést, mit kiszabtak rá. Egy pillanatra végigfut hátán a hideg, össze is rezzen, miközben ajkai vonallá préselődnek hirtelen homlokráncolása idejére. Eszébe jut valaki, kinek nem kellene megtudni, hogy be akarják zárni.*
- Ha van mód rá, inkább elkerülném a zárkát. Nem mellesleg egy vasam sincs *hallat borús sóhajt.
A következőkön elgondolkodik. A lehetőségek egyikével sem nagyon tud mit kezdeni, leszámítva egy-egy érvet, mi ellenük és mellettük szól. A csatlakozás ellen mindössze annyi, hogy nem tud bánni a fegyverekkel. Valakinek meg kellene tanítania a használatukra. Mellette… Ez valamivel jobbnak tűnik, hiszen az őrség tagjaként hamarabb találkozhat sérültekkel. Könnyebben hozzáfér a halottakhoz, kiket vizsgálhat, elősegítve a tanultak megértését, vagy valami új felfedezését. Itt könnyebben kísérletezhetne szereivel is, kifigyelve annak valódi hatását, meglesve, mennyire hatásosak a betegségekre és melyik a jobb.*
- Csatlakozom *jelenti ki határozottan.
A kantin ajtaja ekkor nyílik. Maga is körbenéz odabent, szorgalmasan haladva a Vörös mellett.*
//Kantin//
*Odabent megáll a nő mellett. Üdvözlésként csendesen biccent, nem húzva az időt felesleges szócsépléssel, elnyújtva Zia szövegelésének eljövetelét. Fél lépéssel odébb áll, helyet hagyva a közeledőknek, majd távolodóknak. Próbál nem útban lenni, még ha kissé kínosan is érzi magát amiatt, hogy itt ácsorog, semmit sem téve. Tekintete futólag vándorol keresztül a társaságon. Mindenkit megnéz, ám mégsem, legalábbis úgy tűnhet, amiért senkin nem időzik el pillantása. Egyetlen ember van, kit a másodpercnél hosszabb időre szemlél, az pedig a Szállásmester, kinek minden bizonnyal segítenie kell majd. Mégis miben? Alkoholok válogatásában? Tény, abban tudna segíteni. Ha pedig alkoholról van szó, úgy külön válogatni kellene főzeteknek és kenőcsöknek valót is, nem csak ivásra.
Nevének újbóli említésére lép közelebb a társaság jelenlegi irányítójához. Végighallgatja leendő feladatait, melyeket szívesen fogad, kivéve a toborzást, melyről fogalma sincs, hogy is kellene. Nem sok emberrel beszélgetett, ritkán tette ki lábát a házból, s most lám, mi lett a vége a mai napnak is. Városőr lett belőle.*
- Üdv *köszön röviden.
Nevét nem ismétli meg, már bemutatták. Ismertették feladatkörét, ennyi pedig bőven elég. Nincs is idő többre, a szövegelésnek vége, miként minden papír elfogyott, mi közelükben volt. Ő pedig már megy is, még ha fogalma sincs, hogy merre.*
3982. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-25 05:28:09
Üzenet elküldve: 2016-01-25 05:28:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ametiszt házőrség//
*Kriag most jutott el arra a szintre, hogy semmit sem ért. Sem azt, hogy ki ez a nő, sem azt, hogy mit akarhat Norkétól, aki láthatóan nem is ismeri. *
- Kriag nen isnerni. Nem asszonya nekem.
* Néz a férfira döbbenten, hallva a feltételezést. A következő pedig az, hogy a nő, miután megmondja a barbár számára kiejthetetlen nevét, felé nyújtja a kezét, ám a harcosnak fogalma sincs arról, hogy mit is kellene most csinálnia. *
- Üdv!
* Nyögi ki végül nagy nehezen. A nemes még mindig ragaszkodik a meséjéhez, amit társa egyre kevésbé képes tolerálni. Mikor aztán kirúgják alóla a támasztékul szolgáló kardot, elszakad a cérna. Megragadja a nőt, s magához húzva kiabálja a másiknak, hogy nem az, akire gondol. Kriag is mozdul, ám most csak azért, hogy lapátnyi kezét Norke vállára tegye. Igaz, hogy a szülőföldjén az asszonyok alárendeltek, ám még náluk is szégyen bántani egy gyenge asszonyt. *
*Kriag most jutott el arra a szintre, hogy semmit sem ért. Sem azt, hogy ki ez a nő, sem azt, hogy mit akarhat Norkétól, aki láthatóan nem is ismeri. *
- Kriag nen isnerni. Nem asszonya nekem.
* Néz a férfira döbbenten, hallva a feltételezést. A következő pedig az, hogy a nő, miután megmondja a barbár számára kiejthetetlen nevét, felé nyújtja a kezét, ám a harcosnak fogalma sincs arról, hogy mit is kellene most csinálnia. *
- Üdv!
* Nyögi ki végül nagy nehezen. A nemes még mindig ragaszkodik a meséjéhez, amit társa egyre kevésbé képes tolerálni. Mikor aztán kirúgják alóla a támasztékul szolgáló kardot, elszakad a cérna. Megragadja a nőt, s magához húzva kiabálja a másiknak, hogy nem az, akire gondol. Kriag is mozdul, ám most csak azért, hogy lapátnyi kezét Norke vállára tegye. Igaz, hogy a szülőföldjén az asszonyok alárendeltek, ám még náluk is szégyen bántani egy gyenge asszonyt. *
3981. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-01-24 22:08:23
Üzenet elküldve: 2016-01-24 22:08:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Gyakorlótér//
- Értem.
*Bólint a pasasnak, ezzel a dolog letudva, legalább nem pazarolta feleslegesen a szavakat. Már csak az a kérdés, hogy a fennmaradó időben mit kezdjen magával, szóval körülnéz a barakkban, hátha itt maradt még némi maradványa a falkának. És nem is kell csalódnia, meg pillant még egy vörös köpenyest, igaz, hogy pont azt az idegesítő némbert, valami kötött hajú pasassal. Mindegy, nincs miből válogatni, úgyhogy követi példájukat, és odakint visszaszerzi a fegyvereit.*
- Hé, pösze meg a copfos.
*Szólítja le a két - feltételezhetően - városőrt, majd megáll pár lépésnyire előttük. Néhány foszlányt kihallott a beszélgetésből, de azért nem árt rákérdezni.*
- A bordélyba mentek? *Gúnyos kis vigyor kanyarodik ajkai sarkába, de azért igyekszik visszafogni némileg, mégsem kéne kidobatnia magát, mielőtt felveszik. Majd elszabadul utána. Végül is a városőr lét egyik előnye, hogy szabadon genyózhat bárkivel, aki nem hordja a vörös köpenyt.*
- Szóval tényleg igazak a pletykák?
- Értem.
*Bólint a pasasnak, ezzel a dolog letudva, legalább nem pazarolta feleslegesen a szavakat. Már csak az a kérdés, hogy a fennmaradó időben mit kezdjen magával, szóval körülnéz a barakkban, hátha itt maradt még némi maradványa a falkának. És nem is kell csalódnia, meg pillant még egy vörös köpenyest, igaz, hogy pont azt az idegesítő némbert, valami kötött hajú pasassal. Mindegy, nincs miből válogatni, úgyhogy követi példájukat, és odakint visszaszerzi a fegyvereit.*
- Hé, pösze meg a copfos.
*Szólítja le a két - feltételezhetően - városőrt, majd megáll pár lépésnyire előttük. Néhány foszlányt kihallott a beszélgetésből, de azért nem árt rákérdezni.*
- A bordélyba mentek? *Gúnyos kis vigyor kanyarodik ajkai sarkába, de azért igyekszik visszafogni némileg, mégsem kéne kidobatnia magát, mielőtt felveszik. Majd elszabadul utána. Végül is a városőr lét egyik előnye, hogy szabadon genyózhat bárkivel, aki nem hordja a vörös köpenyt.*
- Szóval tényleg igazak a pletykák?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361