//Creton figyel//
*Való igaz, egy jelentés nem kíván meg válaszokat.*
-Utánpótlást is kértem.
*Morogja közbe halkan, csak a miheztartás, és az igazság végett, holott már maga sem tartja lényegesnek az egészet. Túl vannak mindezen. Nincs értelme, helye itt a sértettségnek, és ha utóbbi ki is érződik hangjából egészen más oka van annak.*
-Persze.
*Vonja meg vállát a kérdésre, ha lenne olyan vészjelzője, mely képes érzékelni a közelgő bajt, most biztosan hangosan csengne-bongna, csapdát sejtve Creton érdeklődésében.*
-Mert nem akartam a rács mögött némán kuksolni, mert mókásnak tűnt, és mert nem engedtétek, hogy lemondjak.
*Sorolja indokait, és a tényeket valósághoz hűen, épp olyan természetes őszinteséggel, ahogy általában viszonyul parancsnokához, akár szóban, vagy írott formában.
Picit meglepődik hát, hogy Creton szerint egészen más okai is lehetnének.*
-Ó hidd el, felőlem az összes üresfejű nemeskisasszony halomra halhat, egyikért se ülnék nyeregbe. Moon viszont elkötelezte magát ügyünk mellett, nagy mágus, és hajlandó volt segíteni. Nekünk pedig mágusokra van szükségünk. Nem a kékvérűért loholtam harcolni a kikötőbe, hanem a legütősebb fegyveremért. Ami pedig a csapatot illeti. Te magad adtad parancsba, hogy Kagan vezesse az egységeinket. Kagan, akinek a hadi stratégiája Moon erején, és az alkimistán alapult.
*Mindezek fényében igazságtalannak is tarthatná Creton szavait, ám még mindig csak nyugodtan magyarázza az apróbb részleteket. Imádott, egekig magasztalt parancsnoka egyszerűen nem lehet rá valóban haragos. Pusztán a nem teljes tájékoztatás, és a határtalan aggodalom vetül ki úgy.*
-Mert a háborúban nem megy minden papírforma szerint. Nem is mehet, tudod milyen az.
*Válaszol készségesen még a költőinek szánt kérdésekre is.*
-Aont azért fokoztad le, mert túllépte a hatáskörét. És arról se tehet, szegény feje.
*Pontosít az elhangzottakon, ott, ahol az szükséges, továbbra is tegeződve, hogy ez nem nyer viszonzást láthatóan nem zavarja.*
-Például Aca alá, ahogy azt magam is kértem, a háború előtt? Ami akkor sem neked, sem az igen mélyen tisztelt tanácsnak nem volt megfelelő? De miért is nem, Creton? Kellett egy bűnbak, vagy inkább egy áldozat, ha nem terv szerint alakulnak a csaták? Valaki, akiért nem kár? Akit úgysem sajnálna, hiányolna senki?
*Provokatívak is lehetnének kérdései, lehetne számon kérő, sértett, de nem, pusztán érdeklődő, kíváncsi, valahogy súlytalanul cseng hangja, ha ezt is tették vele, számára ez nem komoly dolog.*
-A hozzáállásom és a természetem miatt éltük túl ezt az egészet.
*Tartja a parancsnok pillantását, ennyitől még nem ijed be, őrmester, hadnagy, felcser, ezek csak címkék, a lényegen mit sem változtatnak, ahogy Zia maga sem lesz hajlandó, vagy képes pusztán azért megváltozni, mert Creton toll fosztással fenyegeti.
Kis közjáték, előbújik az ember az aranytoll mögül. Zia pedig együtt érzően fintorog hallva a beszámolót.*
-Meggyengültek. Más taktika szerint próbálnak feltörni.
*Bólint az árnymágusok, démonok dolgára, maga is tapasztalta.*
-Érdekes mód apad a tanács.
*Hümment Humbaq halálára, és mivel kibírhatatlan a késztetés csak beszúrja azt a kérdést mely leginkább aggasztja már hónapok óta.*
-Veszélyben vagy? Tudod, hogy rám számíthatsz. Csak mondd mi kell, mit tegyek!
*Pattan fel önkéntelenül, mint ki máris parancsot vár, és lép közelebb, hangját halkítva már szinte suttogásra hajol át az asztalon.*
-A tanács? Fenyeget? Elveszi az irányítást? Az életedre törnek? Hadd segítsünk.
*Túl sokakért túl sok mindent nem tenne meg. De Cretonért a tűzbe menne. Ám mielőtt forró fejjel rohanna vesztébe, már meg is érkezni látszik. Húzódik kicsit vissza, és emeli hangját a normális tartományba.*
-Úgy érted mellettünk.
*Bólint azért a kérésre, íme egy ok, hogy levelet küldhessen Nestarnak. Hát biztos nem hagyja ki!*
-Ald elkísért. Az életem is megmentette, kifogástalanul szolgált végig.
*Íme egy tiszt, kire nem lehet panasz. Tervek! Na azokból van bőven.*
-Úgy gondoltam befejezem a jelentéstételt. Lefürdök végre, megölelgetem Acatelt, átbeszéljük, olvassuk a felhalmozódott iratokat.
*Kezd el szavai közben járkálni.*
-Aztán rendezem az egységem elmaradt ügyeit, zsoldokat, hadizsákmány dolgát. Majd felkészülünk, hogy visszatérjünk a kikötőbe, befejezni ezt a háborút. És aludni is szeretnék valamikor. Nem feltétlen egyedül. Mondjuk jövőre.
*Toldja hozzá utolsó mondatát fancsali grimasszal, némi öngúnnyal.*
-Amúgy meg persze bármit, és mindent óhajod, parancsaid szerint.
*Biccent szolgain ura és parancsolója felé.*