//Istálló//
*Érdeklődve, bár a hallottaktól láthatóan viszolyogva figyel Aonra. És nem szól közbe. Kíváncsi, nem arra miként látja, értelmezi magában őrmestere a dolgokat, sokkal inkább arra, mennyire borult el az elméje, milyen mértékben okoztak kárt az élőholtak. Hamarosan választ is kap mindezen, ki nem mondott kérdésre, halkan, hosszan fújja ki a levegőt. Gyógyító, talán a legjobb a környéken, de ez nagyon nem az ő terepe. Ide bizony egy vajákos kell, egy mágus, egy csoda! Kezdetnek azért megpróbálkozik az észérvekkel.*
-Nem voltál ott a Hadúr utolsó tanácskozásán.
*Jelenti ki egyszerűen, halkan pergetve a szavakat.*
-Kagan a jelentős túlerőt felmérve tudatosan döntött az istenség megidézése mellett. Ez a nagy terv része volt Aon. Hidd el, ő harcot akart, csatát, igazi küzdelmet. De belátta, hogy mindaz, amire esélyünk van, az időhúzás, az, hogy meggyengítve az ellen sorait a későbbiekben számoljunk le velük. Ha ott hadba vezet minket, a kikötőieket, a menekültekből verbuvált egységet, és saját harcosait mind elvesztünk volna. És ami annál is rosszabb, másnapra már a holtak seregét erősítettük volna. Csak gondolj bele, nagyszerű harcosok, mágusok, alkimisták. Mind a holtak seregében. Ki maradt volna, aki szembeszáll velük? Ki védte volna az élőket? A várost? Ezt a képtelenül őrült várost, ami még a rá leselkedő veszélyt sem tudta felmérni?
*Ad azért egy pici szünetet, nem válaszokra, inkább csak elgondolkodni a kérdéseken.*
-Kagan pontosan tudta, hogy mit csinál, és nem halt meg. Ezt az áldozatot kívánta meg tőle az Alvó Isten, nem értem igazán, de mintha helyet cseréltek volna, most ő alszik, de nem halott, visszafog térni. A döntése pedig a legkézenfekvőbb volt; halhatatlan küldeni, az ellen, ki a halálból nyerészkedik. Zseniális! A holtak ura pedig meggyengült, pont ahogy azt Kag eltervezte. Vagyis az esélyeink a háború lezárásra lényegesen jobbak.
*Újabb hatás szünet, vagy csak gondolkodási idő, bármelyik is legyen alaposan méri végig közben Aoneert, mint ki ítélkezni készül.*
-Harcos vagy. Csak gondolj bele dicsőséges, nagy, dalokba illő, ám sorszerűen végzetes csata, hősi halállal, vagy elengedi a fegyvert, főhajtva megadni magad valami hatalmasabbnak ezrek életéért? Kagan a lehető legtöbbet tette értünk, minden élőért, ahogyan Leandana is. Ők voltak a legutóbbi harc igazi hősei, úgy hogy ne merészeld még egyszer becsmérelni személyüket, vagy döntésüket. A Szobor, pedig nem csak egy szobor, nem egy tárgy, közel sem olyasmi, amit támadni, tönkre tenni, kiűzni kell. Az a szobor maga Kagan. A borostyán az ami megvédi, ami életben tartja. És a Vashegyen van jó helyen, az övéi között, a Szellemjáró gondjaiban.
*Utolsó mondatait már fojtott dühvel pattogtatja Aon elé. Reméli, azért így, hogy kellő magyarázattal szolgált, pár eddig ismeretlen részletre exőrmestere is átértékeli véleményét.*
-Megértetted?
*Akár meg, akár sem, Zia folytatja.*
-Máskülönben még ha igazad is lenne, még ha jól is spekuláltál volna. Ami lássuk be, egyéb esetekben is igen gyatrán megy neked. Még akkor sem kérheted te számon a thargokat! Te, mint őrmester nem követelhetsz magyarázatot! És nem! Nincs okod párbajra hívni egyetlen egyet sem közülük!
*A végén már hangját megemelve azzal sem törődik ki hallgatózhat. Viszont gyorsan nyugszik le, és vált át egy szemrebbenés alatt kedvesen, barátian mosolygósban.*
-Ezekért majd a későbbiekben felelni fogsz. Van még valami?