Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 330 (6581. - 6600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6600. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-26 22:07:15
Üzenet elküldve: 2017-05-26 22:07:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
- Hogyne. *bólint rá Ziana kérésére és már indulna forró vízért (valahol csak talál), amikor megtorpan ahogy a hadnagy folytatja. Gyanúsan komoly arccal néz Aoneerre, aki legfeljebb a szemében vehet észre valami csillogást, ami a kárörömre utal. Figyeli, ahogy az egykori őrmester nekiáll megszabadulni a fegyvereitől és újra elcsodálkozik azon, hogy a lovagi eszményekkel miként lehet összeegyeztetni a számszeríjat, de nincs ideje sokáig ezen töprengeni.*
- Láttam már ilyet. *dörmögi maga elé, ahogy az egyre gyarapodó fegyver és vértkupacot nézi a padlón* Amikor egy rablóbanda adta meg magát a pirtianes-i erőknek. Csak ők vagy kétszázan voltak.
*A maga részéről mindig úgy gondolta, hogy sokkal előnyösebb egy, esetleg két fegyver forgatását alaposan elsajátítani, mint tucatnyival megtanulni bánni tessék-lássék módon. Egyebekben nem kommentálja a fegyverletételt, csak várakozóan néz a lovagra, amikor az befejezi, hogy esetleg akad-e még egy bicska, kisebb bárd vagy láncos buzogány elrejtve valahova. Közben Ziana eligazítja a citromba harapott képű városőr leányzót és az utolsó szavakra majdnem kiesik Laor kezéből az egyik számszeríj.*
- He? *érdeklődik, mert nem biztos benne, hogy nem értett félre valamit. De valószínűleg nem, mert a lovag is csak kapkodja a levegőt.* Mármint Alyo úgy maradt? De hogy?... És ki az apa?
*Itt félig elnézést kérően, félig magyarázóan mosolyog Aoneerre.*
- Úgy értem, az igazi apa.
*Persze tudja, hogy ezt a megjegyzést Alyo is el fogja érteni és most igazán nem szeretné a kelleténél jobban froclizni. Úgyhogy csak a fejével int Ultnak, miután a nehezebb fegyvereket felnyalábolta, a lánynak hagyva a kisebbeket.*
- Menjünk! Te ismered itt a járást.
- Hogyne. *bólint rá Ziana kérésére és már indulna forró vízért (valahol csak talál), amikor megtorpan ahogy a hadnagy folytatja. Gyanúsan komoly arccal néz Aoneerre, aki legfeljebb a szemében vehet észre valami csillogást, ami a kárörömre utal. Figyeli, ahogy az egykori őrmester nekiáll megszabadulni a fegyvereitől és újra elcsodálkozik azon, hogy a lovagi eszményekkel miként lehet összeegyeztetni a számszeríjat, de nincs ideje sokáig ezen töprengeni.*
- Láttam már ilyet. *dörmögi maga elé, ahogy az egyre gyarapodó fegyver és vértkupacot nézi a padlón* Amikor egy rablóbanda adta meg magát a pirtianes-i erőknek. Csak ők vagy kétszázan voltak.
*A maga részéről mindig úgy gondolta, hogy sokkal előnyösebb egy, esetleg két fegyver forgatását alaposan elsajátítani, mint tucatnyival megtanulni bánni tessék-lássék módon. Egyebekben nem kommentálja a fegyverletételt, csak várakozóan néz a lovagra, amikor az befejezi, hogy esetleg akad-e még egy bicska, kisebb bárd vagy láncos buzogány elrejtve valahova. Közben Ziana eligazítja a citromba harapott képű városőr leányzót és az utolsó szavakra majdnem kiesik Laor kezéből az egyik számszeríj.*
- He? *érdeklődik, mert nem biztos benne, hogy nem értett félre valamit. De valószínűleg nem, mert a lovag is csak kapkodja a levegőt.* Mármint Alyo úgy maradt? De hogy?... És ki az apa?
*Itt félig elnézést kérően, félig magyarázóan mosolyog Aoneerre.*
- Úgy értem, az igazi apa.
*Persze tudja, hogy ezt a megjegyzést Alyo is el fogja érteni és most igazán nem szeretné a kelleténél jobban froclizni. Úgyhogy csak a fejével int Ultnak, miután a nehezebb fegyvereket felnyalábolta, a lánynak hagyva a kisebbeket.*
- Menjünk! Te ismered itt a járást.
6599. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-26 21:27:31
Üzenet elküldve: 2017-05-26 21:27:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyw//
*Hát még szép, hogy vadmacska. Egy olyan hatalmas koromfekete gyönyörűség, aminek egy pofonjától le repül az ember feje. Lehet, hogy ha talál egy ilyen állatot és megtudja a nevét, akkor felveszi, mint fantázianevet. Sokkal jobban tetszik a népeknek az ilyen, tudják mihez kapcsolni és könnyű megjegyezni. Hiszen, ki ne akarná, hogy egy veszélyes vadállat tépje szét a haragosát?
Nuk teljesen meg van elégedve ezen ötletével.*
- Megnézheted. Kocogj el Wegtorenig, ott keress egy tanyát a karavánút közelében és megtalálod az anyámat, aki nagyban hasonlít rám. Vagy én ő rá. *Vonja meg a vállát.* Megláthatod milyen lett volna a végzetem. *Röhög fel. Nuk és az anyja, szinte egyformák is lehetnének, ha a termetes asszony kicsit összeszedné magát. Most csak olyan, mint egy öregebb, zsírosabb, otthonkás, kötényes, szende arcú Nukwar. Acél tekintetét ő sem tudná elrejteni senki elől.*
- Milyen jó, mi? Pss... már dög lennék, ha azt az életet kellene élnem. *Vigyorog ő is. Nem tudja, hogy mi lett volna ha sosem jön el otthonról, de nem is érdekli. Most már viszont nem megy vissza.
Nyw is intézkedik, poénkodik a szegény fiúval. Nuk ezen természetesen vigyorog és aztán röhög. Amint ismét összetalálkoznak, a rövid elválás után, megtaszajtja a fickót egyik mancsával, majd viccelődve szólal meg.*
- Te is könnyen szerzel barátokat, hallod... *Vigyorog, aztán távolabb lép a barakk bejáratától, ami elég széles, de azért egy Nuk méretű egyén már okozhat egy kisebb fenn akadást, ha beáll a közepére.
A felé nyújtott szablyáknak nem tud ellenállni, főleg ha az a már elé is kerül. Eszébe jut a meredező kardok esete és akaratlanul is, gyerekesen felröhög halkan, de aztán abba is hagyja.
Óvatosan, de határozottan veszi el a szablyákat és tekinti meg őket. Szemeiben ismerős csillogás gyúl, ahogy ámulatba ejtik a szépen megmunkált fegyverek. Habár neki nem állnak annyira kézre, főleg méretük miatt, de még mindég gyönyörködtetik. Máris nem lett olyan nagyon sürgős az a sör, de azért persze, nem elhanyagolható.
Vissza nyújtja a pengéket, hogy Nyw rendelkezzen felettük a továbbiakban.*
- Mesélsz róluk egy sör mellett. *Kacsint a férfira.* Úgy mégis kényelmesebb és, a jó édes, baracklekváros Sziklák Ura legyen rá a tanúm, borzasztóan szomjas vagyok.
*Jelenti ki eltúlzott beleéléssel, de őszintén, mert elfáradt az edzésben és inni akar. Ha nem kap ellenvetést, akkor el is indul a piac irányába. Ha kap ellenvetést, akkor az elfet megragadva és vállára hajítva cipeli el a piacra. Majd ott ellenszegülhet amennyit akar, ha már Nuk kezében sör lesz.*
*Hát még szép, hogy vadmacska. Egy olyan hatalmas koromfekete gyönyörűség, aminek egy pofonjától le repül az ember feje. Lehet, hogy ha talál egy ilyen állatot és megtudja a nevét, akkor felveszi, mint fantázianevet. Sokkal jobban tetszik a népeknek az ilyen, tudják mihez kapcsolni és könnyű megjegyezni. Hiszen, ki ne akarná, hogy egy veszélyes vadállat tépje szét a haragosát?
Nuk teljesen meg van elégedve ezen ötletével.*
- Megnézheted. Kocogj el Wegtorenig, ott keress egy tanyát a karavánút közelében és megtalálod az anyámat, aki nagyban hasonlít rám. Vagy én ő rá. *Vonja meg a vállát.* Megláthatod milyen lett volna a végzetem. *Röhög fel. Nuk és az anyja, szinte egyformák is lehetnének, ha a termetes asszony kicsit összeszedné magát. Most csak olyan, mint egy öregebb, zsírosabb, otthonkás, kötényes, szende arcú Nukwar. Acél tekintetét ő sem tudná elrejteni senki elől.*
- Milyen jó, mi? Pss... már dög lennék, ha azt az életet kellene élnem. *Vigyorog ő is. Nem tudja, hogy mi lett volna ha sosem jön el otthonról, de nem is érdekli. Most már viszont nem megy vissza.
Nyw is intézkedik, poénkodik a szegény fiúval. Nuk ezen természetesen vigyorog és aztán röhög. Amint ismét összetalálkoznak, a rövid elválás után, megtaszajtja a fickót egyik mancsával, majd viccelődve szólal meg.*
- Te is könnyen szerzel barátokat, hallod... *Vigyorog, aztán távolabb lép a barakk bejáratától, ami elég széles, de azért egy Nuk méretű egyén már okozhat egy kisebb fenn akadást, ha beáll a közepére.
A felé nyújtott szablyáknak nem tud ellenállni, főleg ha az a már elé is kerül. Eszébe jut a meredező kardok esete és akaratlanul is, gyerekesen felröhög halkan, de aztán abba is hagyja.
Óvatosan, de határozottan veszi el a szablyákat és tekinti meg őket. Szemeiben ismerős csillogás gyúl, ahogy ámulatba ejtik a szépen megmunkált fegyverek. Habár neki nem állnak annyira kézre, főleg méretük miatt, de még mindég gyönyörködtetik. Máris nem lett olyan nagyon sürgős az a sör, de azért persze, nem elhanyagolható.
Vissza nyújtja a pengéket, hogy Nyw rendelkezzen felettük a továbbiakban.*
- Mesélsz róluk egy sör mellett. *Kacsint a férfira.* Úgy mégis kényelmesebb és, a jó édes, baracklekváros Sziklák Ura legyen rá a tanúm, borzasztóan szomjas vagyok.
*Jelenti ki eltúlzott beleéléssel, de őszintén, mert elfáradt az edzésben és inni akar. Ha nem kap ellenvetést, akkor el is indul a piac irányába. Ha kap ellenvetést, akkor az elfet megragadva és vállára hajítva cipeli el a piacra. Majd ott ellenszegülhet amennyit akar, ha már Nuk kezében sör lesz.*
6598. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-26 21:21:49
Üzenet elküldve: 2017-05-26 21:21:49
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
*Alyo meg akarja ölni. Végül is természetes, egyel több, vagy kevesebb az ő helyzetében már nem számít. A lány helyzete és fájdalmai sokkal jobban aggasztják, még a saját helyzeténél is jobban.
Az érdeklődő várakozást a hadnagy szavai törik meg. Tehát együtt vesz részt a szép kis csapat a tárgyaláson. Csodás lesz, a városi őrség leghatalmasabb tagjai meghallgathatják Laor és Ziana remek érvelését. Van egy olyan mély félelme, hogy ettől a kettőtől csak neki áll fel a szőr a hátán, több értelemben is, és a drága tisztek sokkal jobban reagálnak majd rájuk. Már ahogy az lenni szokott, elvégre az egyikből csak hadnagy a másikból meg első háremhím lett.
A fegyverei elvételére nyugodtan reagál, ez is benne volt a pakliban, mi több kifejezetten csalódott volna, ha nem jutnak el idáig, hanem mint régi kedves elmebeteget hagyják a barakkban rohangálni.*
-Igenis kisasszony. *Nyugszik bele a dologba, és lehelyezi a nehéz alabárdot oda ahol az nincs útban. Aztán egy nehéz számszeríj következik, melyből kiszedi a belé töltött nyílvesszőt, mivel az véleménye szerint bántja az orvosi szoba hangulatát. Úgy mellesleg nem akarja, hogy elsüljön. Ugyanezt a procedúrát hajtja végre a második számszeríjjal is. Ez valamivel kisebb, egyszerű kézi eszköz. Ez után következik egy az átlagnál terjedelmesebb tegez, tele a városi őrségtől vételezett páncéltörő lövedékekkel. A fegyverek sorát pedig egy penge éles oldalú fémpajzs zárja.
A páncélját is leteszi, hisz egy maga fajta vértes akkor is okozhat gondokat, ha semmi fegyvere nincs. Sisak, alkar és lábszárvédők, lovagi vértezet. Ugyanaz a csomag amit a tharg fegyverraktárban is tároltak.
Épp végez a dolgaival amikor Ziana is befejezheti az orvoslást meg az eligazítást és lenne is egy kérdése a felszereléseivel kapcsolatban. Nem minden eszköze fegyver. De a helyzet és a vörös szavai kissé megváltoztatják az érdeklődését.*
-Alyo terhes? *Nyilván ezt mondta a hadnagy, a kérdést inkább olyasmi okozza amit Aoneeren ritkán látni. Teljes megrökönyödést. Átokverte hitetlenséget. Most vagy csoda történt, vagy a hadnagya mégsem ért annyira az orvosláshoz. Egyelőre az utóbbira tippel, mert tudomása szerint egy félvérnek nem lehet gyermeke. Van ugyan erről valami Tharg legenda. De, hogy Alyo a tudta nélkül bevette volna azokat a kétes szereket amikről mesélt... ez szerinte még viccnek is rossz.*
-De... hogy? *Aztán ha már kissé visszanyerte az eszméletét, valamelyest moderálja magát és az eredeti kérdést is felteszi.*
-Mi legyen az amulettekkel és az italokkal? *Az ugye nem fegyver, és ha a kisasszony ezeket is az átadandó tárgyakhoz sorolja akkor mindezt készségesen át is adja a nyúllábtól a mágustorony kísérleti italáig. Csak természetes, hogy jobban érdekli mi van Alyoval és a lehetséges gyermekével, de ha nem akar további vádakat a nyakába akkor jobb, ha meg sem próbál olyasmit magánál tartani amit a hadnagy nem akar nála látni. Amire még vár az egyfajta motozás, mert nyilván ő elmebeteg, épp ezért megbízhatatlan.*
*Alyo meg akarja ölni. Végül is természetes, egyel több, vagy kevesebb az ő helyzetében már nem számít. A lány helyzete és fájdalmai sokkal jobban aggasztják, még a saját helyzeténél is jobban.
Az érdeklődő várakozást a hadnagy szavai törik meg. Tehát együtt vesz részt a szép kis csapat a tárgyaláson. Csodás lesz, a városi őrség leghatalmasabb tagjai meghallgathatják Laor és Ziana remek érvelését. Van egy olyan mély félelme, hogy ettől a kettőtől csak neki áll fel a szőr a hátán, több értelemben is, és a drága tisztek sokkal jobban reagálnak majd rájuk. Már ahogy az lenni szokott, elvégre az egyikből csak hadnagy a másikból meg első háremhím lett.
A fegyverei elvételére nyugodtan reagál, ez is benne volt a pakliban, mi több kifejezetten csalódott volna, ha nem jutnak el idáig, hanem mint régi kedves elmebeteget hagyják a barakkban rohangálni.*
-Igenis kisasszony. *Nyugszik bele a dologba, és lehelyezi a nehéz alabárdot oda ahol az nincs útban. Aztán egy nehéz számszeríj következik, melyből kiszedi a belé töltött nyílvesszőt, mivel az véleménye szerint bántja az orvosi szoba hangulatát. Úgy mellesleg nem akarja, hogy elsüljön. Ugyanezt a procedúrát hajtja végre a második számszeríjjal is. Ez valamivel kisebb, egyszerű kézi eszköz. Ez után következik egy az átlagnál terjedelmesebb tegez, tele a városi őrségtől vételezett páncéltörő lövedékekkel. A fegyverek sorát pedig egy penge éles oldalú fémpajzs zárja.
A páncélját is leteszi, hisz egy maga fajta vértes akkor is okozhat gondokat, ha semmi fegyvere nincs. Sisak, alkar és lábszárvédők, lovagi vértezet. Ugyanaz a csomag amit a tharg fegyverraktárban is tároltak.
Épp végez a dolgaival amikor Ziana is befejezheti az orvoslást meg az eligazítást és lenne is egy kérdése a felszereléseivel kapcsolatban. Nem minden eszköze fegyver. De a helyzet és a vörös szavai kissé megváltoztatják az érdeklődését.*
-Alyo terhes? *Nyilván ezt mondta a hadnagy, a kérdést inkább olyasmi okozza amit Aoneeren ritkán látni. Teljes megrökönyödést. Átokverte hitetlenséget. Most vagy csoda történt, vagy a hadnagya mégsem ért annyira az orvosláshoz. Egyelőre az utóbbira tippel, mert tudomása szerint egy félvérnek nem lehet gyermeke. Van ugyan erről valami Tharg legenda. De, hogy Alyo a tudta nélkül bevette volna azokat a kétes szereket amikről mesélt... ez szerinte még viccnek is rossz.*
-De... hogy? *Aztán ha már kissé visszanyerte az eszméletét, valamelyest moderálja magát és az eredeti kérdést is felteszi.*
-Mi legyen az amulettekkel és az italokkal? *Az ugye nem fegyver, és ha a kisasszony ezeket is az átadandó tárgyakhoz sorolja akkor mindezt készségesen át is adja a nyúllábtól a mágustorony kísérleti italáig. Csak természetes, hogy jobban érdekli mi van Alyoval és a lehetséges gyermekével, de ha nem akar további vádakat a nyakába akkor jobb, ha meg sem próbál olyasmit magánál tartani amit a hadnagy nem akar nála látni. Amire még vár az egyfajta motozás, mert nyilván ő elmebeteg, épp ezért megbízhatatlan.*
6597. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-26 20:58:22
Üzenet elküldve: 2017-05-26 20:58:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kaján kis vigyorral hallgatja az őrmester vallomását, majd láthatólag nem túl megrendülten lép tovább.*
-És mindez ilyen világosan állna a holtak vezetői előtt. Így, ahogy elmondtad. Viszont ők ennél tovább mennek, és az összes titkodat, vágyadat mindent felhasználnak ellened, avagy saját ügyük megsegítésére.
*Dől hátra, a falnak támaszkodva, a boros üveget húzva meg.*
-Csak gondolj bele, mennyi titka lehet egy tanácsnoknak.
*Húzza el száját, és sóhajt fel. Feltehetően nem volt nehéz hűségre bírni őket, ahogyan talán Sydet sem lenne az, ha belekeveredne a dolog sűrűjébe. Vagy bárki mást, kinek vágyai, reményei vannak.*
-Nem.
*Rázza meg fejét nyomatékosításul, szó sincs itt túlkomplikálásról, tervezésről van szó, vagy legalábbis egyre inkább formálódik valami afféle.*
-Jól látod, sokat segítettél.
*Lehet Syd mosolya nem túl boldog, Ziáé mindenképp gúnyos.*
-Nekem tartozol engedelmességgel. Már amíg hadnagy vagyok.
*Fanyalog egy sort.*
-Ahogy a dolgok állnak, csak a ma a biztos. Vigyázz a nagy szavakkal, és azzal kiben bízol meg. Creton alakváltót sejt a sorainkban.
*Emeli fel sebes tenyerét, mutatva őt magát is érte a vád, és a jelek szerint átment a vizsgán.*
-Nem, már tudom mit teszek.
*Hárítja vissza a nyugton ücsörgés lehetőségét is, és mivel őszinteségi rohama van így egyből osztja is meg terveit.*
-Egyrészt megpróbálom felkutatni a régi, már kilépett, vagy kitett tanácstagokat. Másrészt beszélek Kagannal. Mindezt persze a lehető legnagyobb csendben, és óvatossággal.
*A legnagyobb öröm kérdésében egyetértenek, ezt szélesen vigyorogva jelzi. Majd vállát vonva talál megnyugvást.*
-Ők is halandók.
*Nyújtja vissza az üveget ezen zárszóval, rángatja fel csizmáit, és elhagyva a matracot ragadja magához az elija csókja maradékát.*
-A szer még kitart pár óráig, javaslom ne hagyd el a szobád. És nekem se ártana a legrövidebb úton visszavonulnom.
*Sóhajt nagyot, belegondolva mennyire lenne szörnyű összefutni most bárkivel is.*
-Egy élmény volt Syd ismét. Akár civilként, akár városőrként de egyre világosabb mit kell tennem.
*Lép az ajtóhoz, és ha nem tartóztatják hagyja el a szerény hajlékot.*
*Kaján kis vigyorral hallgatja az őrmester vallomását, majd láthatólag nem túl megrendülten lép tovább.*
-És mindez ilyen világosan állna a holtak vezetői előtt. Így, ahogy elmondtad. Viszont ők ennél tovább mennek, és az összes titkodat, vágyadat mindent felhasználnak ellened, avagy saját ügyük megsegítésére.
*Dől hátra, a falnak támaszkodva, a boros üveget húzva meg.*
-Csak gondolj bele, mennyi titka lehet egy tanácsnoknak.
*Húzza el száját, és sóhajt fel. Feltehetően nem volt nehéz hűségre bírni őket, ahogyan talán Sydet sem lenne az, ha belekeveredne a dolog sűrűjébe. Vagy bárki mást, kinek vágyai, reményei vannak.*
-Nem.
*Rázza meg fejét nyomatékosításul, szó sincs itt túlkomplikálásról, tervezésről van szó, vagy legalábbis egyre inkább formálódik valami afféle.*
-Jól látod, sokat segítettél.
*Lehet Syd mosolya nem túl boldog, Ziáé mindenképp gúnyos.*
-Nekem tartozol engedelmességgel. Már amíg hadnagy vagyok.
*Fanyalog egy sort.*
-Ahogy a dolgok állnak, csak a ma a biztos. Vigyázz a nagy szavakkal, és azzal kiben bízol meg. Creton alakváltót sejt a sorainkban.
*Emeli fel sebes tenyerét, mutatva őt magát is érte a vád, és a jelek szerint átment a vizsgán.*
-Nem, már tudom mit teszek.
*Hárítja vissza a nyugton ücsörgés lehetőségét is, és mivel őszinteségi rohama van így egyből osztja is meg terveit.*
-Egyrészt megpróbálom felkutatni a régi, már kilépett, vagy kitett tanácstagokat. Másrészt beszélek Kagannal. Mindezt persze a lehető legnagyobb csendben, és óvatossággal.
*A legnagyobb öröm kérdésében egyetértenek, ezt szélesen vigyorogva jelzi. Majd vállát vonva talál megnyugvást.*
-Ők is halandók.
*Nyújtja vissza az üveget ezen zárszóval, rángatja fel csizmáit, és elhagyva a matracot ragadja magához az elija csókja maradékát.*
-A szer még kitart pár óráig, javaslom ne hagyd el a szobád. És nekem se ártana a legrövidebb úton visszavonulnom.
*Sóhajt nagyot, belegondolva mennyire lenne szörnyű összefutni most bárkivel is.*
-Egy élmény volt Syd ismét. Akár civilként, akár városőrként de egyre világosabb mit kell tennem.
*Lép az ajtóhoz, és ha nem tartóztatják hagyja el a szerény hajlékot.*
6596. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-26 19:16:05
Üzenet elküldve: 2017-05-26 19:16:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
*A nyomkodásnak meg van a maga eredménye, amit egy halk hümmentéssel, és egy hanyag váll vonással nyugtázz.
A kérdések áradatában felfüggeszti egy pillanatra a gyógyítóskodást. Előbb Ultot gátolva meg abban, hogy kilépjen az ajtón.*
-Még egy pillanatra közlegény!
*Majd rendezi le gyorsan, és szélesen vigyorogva Alyot, erősítve meg a nőt a hadbíróság kérdéskörben.*
-Az.
*Majd Aonra emelve kékjeit tájékoztat tovább.*
-Te semmikorra. Mi együtt megyünk. Mind. A hadnagy, a vétkes, és a tharg tanúk. Vagyis úgy kellene, de a babád nem kelhet fel. Szóval.
*Fordul most Laor felé.*
-Ha lennél oly drága, és visszafelé hoznál némi forró teavizet a kantinból, azért mindketten hálásak lennénk. De előbb, Ulttal adjátok le Aon fegyvereit Biffnél.
*Pislog vissza az exőrmesterrel.*
-Gondolom megérted, hogy a vizsgálati eljárás alatt lévő őrségi tagok nem rohangálhatnak talpig felfegyverezve. Add át az összeset, most.
*Még Aoneer leszerelkezik, addig a hadirokkant közlegényt látja el további, szenvtelenül érzelemmentes utasításokkal.*
-Ha végeztél a kapuban jelents Creton előteresének, Laor az engedélyemmel egyedül is bejárja a kantint. Üzenem a parancsnoknak, hogy a vádlottunk, és a vashegyi tanúk megérkeztek. A sudár termetűnek, és barbárnak titulált hölgyemény a magzata elvesztésének komoly esélye miatt a következő két napban nem állhat talpra. Itt várjuk a parancsnokot, vagy további utasításait.
*Az örömteli hír miatt (már akinek az öröm, véleménye szerint Aonnak nem kellene szaporodnia) fordul vissza betegéhez.*
-Van kérdés?
*Gondol itt elsősorban az ágynyugalomra, és a beígért tea hatásaira.*
*A nyomkodásnak meg van a maga eredménye, amit egy halk hümmentéssel, és egy hanyag váll vonással nyugtázz.
A kérdések áradatában felfüggeszti egy pillanatra a gyógyítóskodást. Előbb Ultot gátolva meg abban, hogy kilépjen az ajtón.*
-Még egy pillanatra közlegény!
*Majd rendezi le gyorsan, és szélesen vigyorogva Alyot, erősítve meg a nőt a hadbíróság kérdéskörben.*
-Az.
*Majd Aonra emelve kékjeit tájékoztat tovább.*
-Te semmikorra. Mi együtt megyünk. Mind. A hadnagy, a vétkes, és a tharg tanúk. Vagyis úgy kellene, de a babád nem kelhet fel. Szóval.
*Fordul most Laor felé.*
-Ha lennél oly drága, és visszafelé hoznál némi forró teavizet a kantinból, azért mindketten hálásak lennénk. De előbb, Ulttal adjátok le Aon fegyvereit Biffnél.
*Pislog vissza az exőrmesterrel.*
-Gondolom megérted, hogy a vizsgálati eljárás alatt lévő őrségi tagok nem rohangálhatnak talpig felfegyverezve. Add át az összeset, most.
*Még Aoneer leszerelkezik, addig a hadirokkant közlegényt látja el további, szenvtelenül érzelemmentes utasításokkal.*
-Ha végeztél a kapuban jelents Creton előteresének, Laor az engedélyemmel egyedül is bejárja a kantint. Üzenem a parancsnoknak, hogy a vádlottunk, és a vashegyi tanúk megérkeztek. A sudár termetűnek, és barbárnak titulált hölgyemény a magzata elvesztésének komoly esélye miatt a következő két napban nem állhat talpra. Itt várjuk a parancsnokot, vagy további utasításait.
*Az örömteli hír miatt (már akinek az öröm, véleménye szerint Aonnak nem kellene szaporodnia) fordul vissza betegéhez.*
-Van kérdés?
*Gondol itt elsősorban az ágynyugalomra, és a beígért tea hatásaira.*
6595. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-26 09:32:20
Üzenet elküldve: 2017-05-26 09:32:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Moon //
* Bár a jókedv adott, a helyzet már annál komolyabb, hisz a szerzetes mindent belead a gyakorlásba. Moon ugyan felismeri a veszélyt, de a félvér terve válik be, s a nő a földre kerül. Ahogy Moon kardot ránt, Cralan sem tétovázik, hanem egyenesen ráront a Matrónára, mikor annak sikerül talpra állnia. Mivel szeretné megtartani az előnyét, ezért törekednie kell, hogy ne fegyveres harc legyen, így mikor támad, igyekszik megragadni a nőstény karját, hogy ki tudja csavarni belőle a kardot, s ezzel együtt el is lökje magától. Amennyiben sikerül, úgy Moon egy, talán két lépéssel arrébb találja magát, ám ami a fontosabb, hogy a kardja valahol kettejük között fekszik majd a földön. *
* Bár a jókedv adott, a helyzet már annál komolyabb, hisz a szerzetes mindent belead a gyakorlásba. Moon ugyan felismeri a veszélyt, de a félvér terve válik be, s a nő a földre kerül. Ahogy Moon kardot ránt, Cralan sem tétovázik, hanem egyenesen ráront a Matrónára, mikor annak sikerül talpra állnia. Mivel szeretné megtartani az előnyét, ezért törekednie kell, hogy ne fegyveres harc legyen, így mikor támad, igyekszik megragadni a nőstény karját, hogy ki tudja csavarni belőle a kardot, s ezzel együtt el is lökje magától. Amennyiben sikerül, úgy Moon egy, talán két lépéssel arrébb találja magát, ám ami a fontosabb, hogy a kardja valahol kettejük között fekszik majd a földön. *
6594. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-26 02:09:58
Üzenet elküldve: 2017-05-26 02:09:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nuk//
*Nyw szélesen vigyorog a nő szavaira, ahogyan Nuk szépen summázza, hogy mennyire hatalma,s gyönyörű és erős. Ám az elefántos hasonlatra már fel is nevet.*
- Vadmacska vagy, az ám! *mondja fejét csóválva végül.*- Vadmacska a javából!
*Majd a magyarázatot meghallva felvonja a szemöldökét a végén.*
- Még, hogy Te, mint egy földtúró gyerekcsináló? *kérdezi őszinte meglepettséggel az arcán, majd újra felnevet.*- Na megnézném azt! De milyen jó is, hogy nem így lett, különben most biztosan valami óriás porontyait nevelnéd ahelyett, hogy velem beszélgetnél itt, engem pedig halálra kínozna a szalmabábú az unalmas dumájával. *vigyorog.
Belevágnak a harcos témák után a család témába így, és alaposan ki is vesézik azt. Már amennyire két most megismerkedő... úgymond harcos kivesézheti ezt a témát. Azért egyikük sem túl sokat mondó, de épp elég információt hintenek a másiknak, s habár ez Nuknak bizonyosan nem annyira érdekes, Nyw azért őszintén kíváncsi ennek a különleges nőszemélynek a történetére.
Esik még néhány szó a kardforgatásról, és kap egy kesztyűt is, szerencsére nem a képébe, majd csakhamar a legfontosabb dolognál kötnek ki, aminél csak kiköthetnek. Természetesen az egyéb örömökön kívül. Az ivásnál.*
- Hát semmire! *vigyorog ő is az óriás vidámságát látva.*- Menjünk, mielőtt kiporzik a gyomrunk! *indítványozza ő is derűsen az indulást, majd már megy is, hogy összeszedje holmijait. A táskát átveti a vállán, a kabátot pedig a táska tetejére gyömöszöli, majd magához veszi a gyakorlópengéket, és az egyszer sem használt dobótőrt, majd már megy is a fiúhoz, hogy újra halálra rémítse közeledtével.*
- Nyugi, már megyek is, talán beletelik egy napba is, mire újra látsz majd. *vigyorog a kölyökre, csak, hogy kicsit húzza még az agyát annak. Majd leadja a fegyvereket, és kitörő örömmel dugja vissza helyére a saját tőrét, és veszi kezeibe hőn szeretett szablyáit.
Előre biztosan nem megy, így van az óriással sétál ki, vagy utána, de úrielfhez méltóan nem hagyja ott Nukot. Ám amikor már a barakkon kívül vannak, megáll a nő mellett.*
- Mint ígértem, tessék. *nyújtja bizalmasan az óriás nő felé a szablyáit.*
- Holdárnyék és Éjpenge. Vagy majd a piacon nézzük meg őket, nyugalomban, egy sörárus asztalánál? *kérdezi, és ha így van, akkor fel is veszi hátára a fegyvereit, hogy már meg is indulhassanak a jó kis nedű irányába. Ám ha megnézi már itt a nő, akkor készséggel beszél még róluk néhány szót.*
*Nyw szélesen vigyorog a nő szavaira, ahogyan Nuk szépen summázza, hogy mennyire hatalma,s gyönyörű és erős. Ám az elefántos hasonlatra már fel is nevet.*
- Vadmacska vagy, az ám! *mondja fejét csóválva végül.*- Vadmacska a javából!
*Majd a magyarázatot meghallva felvonja a szemöldökét a végén.*
- Még, hogy Te, mint egy földtúró gyerekcsináló? *kérdezi őszinte meglepettséggel az arcán, majd újra felnevet.*- Na megnézném azt! De milyen jó is, hogy nem így lett, különben most biztosan valami óriás porontyait nevelnéd ahelyett, hogy velem beszélgetnél itt, engem pedig halálra kínozna a szalmabábú az unalmas dumájával. *vigyorog.
Belevágnak a harcos témák után a család témába így, és alaposan ki is vesézik azt. Már amennyire két most megismerkedő... úgymond harcos kivesézheti ezt a témát. Azért egyikük sem túl sokat mondó, de épp elég információt hintenek a másiknak, s habár ez Nuknak bizonyosan nem annyira érdekes, Nyw azért őszintén kíváncsi ennek a különleges nőszemélynek a történetére.
Esik még néhány szó a kardforgatásról, és kap egy kesztyűt is, szerencsére nem a képébe, majd csakhamar a legfontosabb dolognál kötnek ki, aminél csak kiköthetnek. Természetesen az egyéb örömökön kívül. Az ivásnál.*
- Hát semmire! *vigyorog ő is az óriás vidámságát látva.*- Menjünk, mielőtt kiporzik a gyomrunk! *indítványozza ő is derűsen az indulást, majd már megy is, hogy összeszedje holmijait. A táskát átveti a vállán, a kabátot pedig a táska tetejére gyömöszöli, majd magához veszi a gyakorlópengéket, és az egyszer sem használt dobótőrt, majd már megy is a fiúhoz, hogy újra halálra rémítse közeledtével.*
- Nyugi, már megyek is, talán beletelik egy napba is, mire újra látsz majd. *vigyorog a kölyökre, csak, hogy kicsit húzza még az agyát annak. Majd leadja a fegyvereket, és kitörő örömmel dugja vissza helyére a saját tőrét, és veszi kezeibe hőn szeretett szablyáit.
Előre biztosan nem megy, így van az óriással sétál ki, vagy utána, de úrielfhez méltóan nem hagyja ott Nukot. Ám amikor már a barakkon kívül vannak, megáll a nő mellett.*
- Mint ígértem, tessék. *nyújtja bizalmasan az óriás nő felé a szablyáit.*
- Holdárnyék és Éjpenge. Vagy majd a piacon nézzük meg őket, nyugalomban, egy sörárus asztalánál? *kérdezi, és ha így van, akkor fel is veszi hátára a fegyvereit, hogy már meg is indulhassanak a jó kis nedű irányába. Ám ha megnézi már itt a nő, akkor készséggel beszél még róluk néhány szót.*
6593. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-25 21:19:47
Üzenet elküldve: 2017-05-25 21:19:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*A fiú először furcsán néz rá, majd egy rövidke párbeszéd után hamar kiderül Harlien ködös elméje számára néhány dolog. Például az, hogyha tovább szeretne a Barakkban tartózkodni, akkor le kell adnia a fegyvereit. Harlien először ugyan vonakodik, de végül átadja neki kardját és tőrét. Nem szívesen válik meg tőlük, sőt még kevésbé szeret engedelmeskedni az efféle szabályoknak. Másfelől viszont nem vetne rá jó fényt ha rögtön balhét csinálna, még mielőtt esélyt kaphatna a felvételre.
A fegyverleadás mellett arról is felvilágosítást kap, hogy nem a pultos ember a megfelelő személy a problémájára. Mivel gyakorlófegyvert nem kér, fegyverek nélkül lépdel tovább a Barakk belseje felé. Úgy nézelődik, mintha valami igazi látványosságot csodálna, holott ez is csak egy épület a sok közül. Egy igen rideg épület.
Végül elér a gyakorlótérig s annak szélén álldogál néhány percig tanácstalanul, ugyanakkor kissé unott pofával. Ásít egyet s elhatározza hogy felfedezi magának az épületet míg nem akad valaki, akinek segítségével le tudná bonyolítani a jelentkezését.*
*A fiú először furcsán néz rá, majd egy rövidke párbeszéd után hamar kiderül Harlien ködös elméje számára néhány dolog. Például az, hogyha tovább szeretne a Barakkban tartózkodni, akkor le kell adnia a fegyvereit. Harlien először ugyan vonakodik, de végül átadja neki kardját és tőrét. Nem szívesen válik meg tőlük, sőt még kevésbé szeret engedelmeskedni az efféle szabályoknak. Másfelől viszont nem vetne rá jó fényt ha rögtön balhét csinálna, még mielőtt esélyt kaphatna a felvételre.
A fegyverleadás mellett arról is felvilágosítást kap, hogy nem a pultos ember a megfelelő személy a problémájára. Mivel gyakorlófegyvert nem kér, fegyverek nélkül lépdel tovább a Barakk belseje felé. Úgy nézelődik, mintha valami igazi látványosságot csodálna, holott ez is csak egy épület a sok közül. Egy igen rideg épület.
Végül elér a gyakorlótérig s annak szélén álldogál néhány percig tanácstalanul, ugyanakkor kissé unott pofával. Ásít egyet s elhatározza hogy felfedezi magának az épületet míg nem akad valaki, akinek segítségével le tudná bonyolítani a jelentkezését.*
6592. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-25 18:39:49
Üzenet elküldve: 2017-05-25 18:39:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
*Ha rendelkezne a gondolatolvasás csodálatos képességével, most biztosan el kéne gondolkodnia azon, hogy helyesen ítélte-e meg Aoneert? Mert ha rájött, hogy újonnan támadt udvariasságában, tapintatosságában van egy adag szerepjátszás is, akkor mégsem annyira bolond. No de ezt igazán nem lehet felróni Laornak! Természetes, hogy a saját és a thargok érdekeit helyezi előtérbe. A lovagéhoz képest mindenképp. Persze nem számít arra, hogy ez érdemben befolyásolná Aoneer sorsát, de az sohasem árt, ha a renitens városőr feljebbvalói látják: egyik oldalon van egy eszement katona, egy kiszámíthatatlanul viselkedő fegyveres, a másik oldalon pedig az áldozatok. Ő maga, meg Aoneer viselkedésével megsértett thargok. Ennek megfelelően - vagy ezek ellenére - csak egy villanásnyi ideig látni valami kaján elégedettséget az arcán, ahogy Ziana bejelenti, hogy a lovag hadbíróság elé kerül. Eddig jó.
Most már csak visszafordul, Alyo épp felsikolt. Valószínűleg a kedvesére váró nem túl fényes jövő miatt, mintsem a fájdalom okán. Már a nyelvén van valami csípős megjegyzés, miszerint Aoneernek bizony vállalnia kell meggondolatlan és ostoba tetteinek következményeit, de elég egy futó pillantás a fájdalomtól görcsbe merevedett lányra, hogy nem vigye erre a lélek. Végül csak sóhajt egyet és tesz egy lépést az ajtó felé.*
- Nincs szükséged valamire? *néz a hadnagyra* Forró víz, valami gyolcs, bárd, akármi?
*Furcsa mód, különösebben nem lenne ellenére, ha elszalajtanák valamiért, amire a felcsernek szüksége lehet. Valahogy nem szívesen nézi Alyo szenvedését. Biztosan öregszik. Vagy csak a szerelem veszi el az eszét, és a szentimentális pillanatokról a göndör hajú tehet? Ez is könnyen előfordulhat. Elvégre boszorkány.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.25 18:43:09
*Ha rendelkezne a gondolatolvasás csodálatos képességével, most biztosan el kéne gondolkodnia azon, hogy helyesen ítélte-e meg Aoneert? Mert ha rájött, hogy újonnan támadt udvariasságában, tapintatosságában van egy adag szerepjátszás is, akkor mégsem annyira bolond. No de ezt igazán nem lehet felróni Laornak! Természetes, hogy a saját és a thargok érdekeit helyezi előtérbe. A lovagéhoz képest mindenképp. Persze nem számít arra, hogy ez érdemben befolyásolná Aoneer sorsát, de az sohasem árt, ha a renitens városőr feljebbvalói látják: egyik oldalon van egy eszement katona, egy kiszámíthatatlanul viselkedő fegyveres, a másik oldalon pedig az áldozatok. Ő maga, meg Aoneer viselkedésével megsértett thargok. Ennek megfelelően - vagy ezek ellenére - csak egy villanásnyi ideig látni valami kaján elégedettséget az arcán, ahogy Ziana bejelenti, hogy a lovag hadbíróság elé kerül. Eddig jó.
Most már csak visszafordul, Alyo épp felsikolt. Valószínűleg a kedvesére váró nem túl fényes jövő miatt, mintsem a fájdalom okán. Már a nyelvén van valami csípős megjegyzés, miszerint Aoneernek bizony vállalnia kell meggondolatlan és ostoba tetteinek következményeit, de elég egy futó pillantás a fájdalomtól görcsbe merevedett lányra, hogy nem vigye erre a lélek. Végül csak sóhajt egyet és tesz egy lépést az ajtó felé.*
- Nincs szükséged valamire? *néz a hadnagyra* Forró víz, valami gyolcs, bárd, akármi?
*Furcsa mód, különösebben nem lenne ellenére, ha elszalajtanák valamiért, amire a felcsernek szüksége lehet. Valahogy nem szívesen nézi Alyo szenvedését. Biztosan öregszik. Vagy csak a szerelem veszi el az eszét, és a szentimentális pillanatokról a göndör hajú tehet? Ez is könnyen előfordulhat. Elvégre boszorkány.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.25 18:43:09
6591. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-25 13:41:10
Üzenet elküldve: 2017-05-25 13:41:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Nem érti, hogy mégis hogy a csudába vitte őt rá a lélek, hogy betegye a lábát erre a helyre. Talán leginkább az, hogy mostanában nem nagyon van munkája, no meg némi pénz sem ártana. 28 hosszú és nyomorúságos év kellett ahhoz hogy rájöjjön: ha valamire vinni szeretné, akkor bizony lehet valami enyhén tisztességesebb munkát is el kellene vállalnia. Nem igazán fűlik hozzá a foga, de megunta már ezt az évek óta tartó életmódot.
Egykori alvilágbéli társai jól körberöhögnék, ha megtudnák mit vett a fejébe, de hát kit érdekelnek. Többségük nagy valószínűséggel rég valami börtöncellában poshad, vagy épp fejvesztve fekszenek valahol egy elhagyatott erdei ösvény mellett.
A napokban hallotta fél füllel a Kósza Pintyben, hogy a Városi Őrség embereket toboroz. Először csak megmosolyogta magában a gondolatot, majd elszürcsölve azt a három bögre grogot, rájött két dologra. Az egyik az volt, hogy talán nem is olyan rossz ötlet jelentkezni az Őrséghez, elvégre még valamire vihetné is az életben; a másik pedig az, hogy talán grogra kellene beruháznia a jövőben. Végül az alkohol hatásának eltűnésével párhuzamosan ő is kezdte belátni, hogy az első ötletnek talán több értelme van.
És tessék, most itt áll a Barakk bejárata előtt. Fogalma sincs, hogyan vagy hol vagy kinél kellene jelentkeznie, de belép. Balra tőle egy pultot lát, mögötte egy fiút akit bizonyára okkal ültettek oda. Kezeit összekulcsolja a háta mögött majd lassú, kimért léptekkel megindul a pult felé hogy tudakozódjon. Szokásos, közönyös hangnemben szól a fiúhoz.*
- Mondd fiú, kinél lehetne itt jelentkezni az Őrségbe?
*Reméli, hogyha nem is ez az illető, de valaki más útba tudja igazítani.*
*Nem érti, hogy mégis hogy a csudába vitte őt rá a lélek, hogy betegye a lábát erre a helyre. Talán leginkább az, hogy mostanában nem nagyon van munkája, no meg némi pénz sem ártana. 28 hosszú és nyomorúságos év kellett ahhoz hogy rájöjjön: ha valamire vinni szeretné, akkor bizony lehet valami enyhén tisztességesebb munkát is el kellene vállalnia. Nem igazán fűlik hozzá a foga, de megunta már ezt az évek óta tartó életmódot.
Egykori alvilágbéli társai jól körberöhögnék, ha megtudnák mit vett a fejébe, de hát kit érdekelnek. Többségük nagy valószínűséggel rég valami börtöncellában poshad, vagy épp fejvesztve fekszenek valahol egy elhagyatott erdei ösvény mellett.
A napokban hallotta fél füllel a Kósza Pintyben, hogy a Városi Őrség embereket toboroz. Először csak megmosolyogta magában a gondolatot, majd elszürcsölve azt a három bögre grogot, rájött két dologra. Az egyik az volt, hogy talán nem is olyan rossz ötlet jelentkezni az Őrséghez, elvégre még valamire vihetné is az életben; a másik pedig az, hogy talán grogra kellene beruháznia a jövőben. Végül az alkohol hatásának eltűnésével párhuzamosan ő is kezdte belátni, hogy az első ötletnek talán több értelme van.
És tessék, most itt áll a Barakk bejárata előtt. Fogalma sincs, hogyan vagy hol vagy kinél kellene jelentkeznie, de belép. Balra tőle egy pultot lát, mögötte egy fiút akit bizonyára okkal ültettek oda. Kezeit összekulcsolja a háta mögött majd lassú, kimért léptekkel megindul a pult felé hogy tudakozódjon. Szokásos, közönyös hangnemben szól a fiúhoz.*
- Mondd fiú, kinél lehetne itt jelentkezni az Őrségbe?
*Reméli, hogyha nem is ez az illető, de valaki más útba tudja igazítani.*
6590. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-25 12:47:00
Üzenet elküldve: 2017-05-25 12:47:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyw//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Oldalra biccent. Ez egy mérsékelten fontos információ. Legalább így Nuk teljesen tiszta szívvel hazudhat, ha nem biztos valamiben a várossal kapcsolatban. Mire meg a férfi megtudja az igazat, már mindegy lesz.
Hasonlóan szélesen vigyorog, mint az elf. Nuk nem gondolná, hogy egy-két törött orr még annyira kifogásolható lenne, az számára még belefér a jó cimborai viszonyba. Sőt. Elvárás! De ha a jóképű társa nem ad rá okot, akkor meg marad a jó képe, jó képnek.
Titkon minden lányka erre vágyik, hogy egy olyan szerelmi élete legyen, ami átível fajokon, méreteken, korokon, s ami minden biológiai és fizikai akadályt is dúvadként tipor a porba. A szíve mélyén Nuk is elismeri ezt a fajta szerepvállalást, de el nem árulná senkinek, még a halálos ágyán sem. Oda lenne a hadseregeket térdre kényszerítő megjelenése.*
- Ch... arra mérget vehetsz! *Vigyorodik el.* Hatalmas, gyönyörű, veszélyes és erős. *El gondolkodik.* De nem úgy, mint egy elefánt. Inkább úgy, mint egy éles karmú vadmacska. A karmaim már megvannak hozzá. *Biccent a fegyvertár felé, kardjaira utalva ezzel.*
- Az őseim viszont egy köténykés, földtúró, gyerekcsinálót akartak. *Vonja meg a vállát.* Csalódniuk kellett, de túl teszik magukat rajta. *Teszi hozzá, majd egykedvűen konstatálja, hogy ez is megvan.
Kínos csend lehet kettejük között, amikor Nuk megpróbál poénkodni, aztán az egy baromi rosszul sikerült viccként sül ki. Nem törődik vele, ez van. Végül Nyw magyarázni kezdi a témát, Nuk pedig egy laza mosollyal hallgatja. Azon elhúzza a száját, amikor az kerül szóba, hogy a csinos nővérére sosem nézett _olyan_ szemmel a fickó. Ki néz a saját testvérére úgy, mintha meg akarná termékenyíteni? Biztos vannak ilyen aberrációk, de Nuk nem él ilyenekkel.
Pislog minden név említése után. Ha fel kéne mondania, akkor nagyot bukna a dolgon. Ilyen neveket első hallásra felismerni is nehéz, nem hogy megjegyezni. De legalább azt megtudta, hogy nem egy-két tucat kölök van, s azt is, hogy ő és a nővére nem az elsők közül valók. Akkor a szégyenfoltok elvétve alakultak ki a családban. Attól függetlenül még mindég jobb arány, mint Nuknál.
Amint le tudták a család témát, vállat von és legyint is egyet, mutatva, hogy nem bánja ha tovább beszélnek róla, de ne várjon nagy lelkesedést. Nuk is legfeljebb a testvéréről tudna beszélni, szüleiről nem lenne érdemes. Azt pedig, hogy az elf anyjáról nem esett szó, szinte észre sem veszi.
Szerencséjére, Nyw nem a képébe kapja a kesztyűt, hanem a kezébe veszi és meg is szemlélheti. Jól alakulnak a dolgok. Már csak azt kell kitalálni, a fejvadászat alkalmával, hogy kit vadásszanak le. Tombolás mindenhol akad, csak várni kell egy kicsit rá. Még nem került a szeme elé a kikötői felfordulás híre, mivel a városiak szorgoskodnak a felhívások eltüntetéséről, de ami késik... Ezért erről nem is tudhat.
A felé lendülő kesztyűt fél kézzel kapja el.*
- Akkor mit szarakodunk még? *Tárja szét a kezét, vidám vigyorral a képén az ivásról eső szavak után és már fordul is el, hogy a páncélját össze szedje, a kardokat pedig vissza szolgáltassa a fiúnak. Egy darab vászonnal felületesen át törölgeti magát, majd fel is aggatja magára a harci szerelését. Amíg Nyw is elkészül, kiváltja fegyvereit, amik kezdtek kínosan hiányozni és oldalára teszi azokat. A barakk előtt várja meg az elfet, ha az nem ért már ki előtte. S el is indulhatnak a fontosabb dolgaik irányába.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Oldalra biccent. Ez egy mérsékelten fontos információ. Legalább így Nuk teljesen tiszta szívvel hazudhat, ha nem biztos valamiben a várossal kapcsolatban. Mire meg a férfi megtudja az igazat, már mindegy lesz.
Hasonlóan szélesen vigyorog, mint az elf. Nuk nem gondolná, hogy egy-két törött orr még annyira kifogásolható lenne, az számára még belefér a jó cimborai viszonyba. Sőt. Elvárás! De ha a jóképű társa nem ad rá okot, akkor meg marad a jó képe, jó képnek.
Titkon minden lányka erre vágyik, hogy egy olyan szerelmi élete legyen, ami átível fajokon, méreteken, korokon, s ami minden biológiai és fizikai akadályt is dúvadként tipor a porba. A szíve mélyén Nuk is elismeri ezt a fajta szerepvállalást, de el nem árulná senkinek, még a halálos ágyán sem. Oda lenne a hadseregeket térdre kényszerítő megjelenése.*
- Ch... arra mérget vehetsz! *Vigyorodik el.* Hatalmas, gyönyörű, veszélyes és erős. *El gondolkodik.* De nem úgy, mint egy elefánt. Inkább úgy, mint egy éles karmú vadmacska. A karmaim már megvannak hozzá. *Biccent a fegyvertár felé, kardjaira utalva ezzel.*
- Az őseim viszont egy köténykés, földtúró, gyerekcsinálót akartak. *Vonja meg a vállát.* Csalódniuk kellett, de túl teszik magukat rajta. *Teszi hozzá, majd egykedvűen konstatálja, hogy ez is megvan.
Kínos csend lehet kettejük között, amikor Nuk megpróbál poénkodni, aztán az egy baromi rosszul sikerült viccként sül ki. Nem törődik vele, ez van. Végül Nyw magyarázni kezdi a témát, Nuk pedig egy laza mosollyal hallgatja. Azon elhúzza a száját, amikor az kerül szóba, hogy a csinos nővérére sosem nézett _olyan_ szemmel a fickó. Ki néz a saját testvérére úgy, mintha meg akarná termékenyíteni? Biztos vannak ilyen aberrációk, de Nuk nem él ilyenekkel.
Pislog minden név említése után. Ha fel kéne mondania, akkor nagyot bukna a dolgon. Ilyen neveket első hallásra felismerni is nehéz, nem hogy megjegyezni. De legalább azt megtudta, hogy nem egy-két tucat kölök van, s azt is, hogy ő és a nővére nem az elsők közül valók. Akkor a szégyenfoltok elvétve alakultak ki a családban. Attól függetlenül még mindég jobb arány, mint Nuknál.
Amint le tudták a család témát, vállat von és legyint is egyet, mutatva, hogy nem bánja ha tovább beszélnek róla, de ne várjon nagy lelkesedést. Nuk is legfeljebb a testvéréről tudna beszélni, szüleiről nem lenne érdemes. Azt pedig, hogy az elf anyjáról nem esett szó, szinte észre sem veszi.
Szerencséjére, Nyw nem a képébe kapja a kesztyűt, hanem a kezébe veszi és meg is szemlélheti. Jól alakulnak a dolgok. Már csak azt kell kitalálni, a fejvadászat alkalmával, hogy kit vadásszanak le. Tombolás mindenhol akad, csak várni kell egy kicsit rá. Még nem került a szeme elé a kikötői felfordulás híre, mivel a városiak szorgoskodnak a felhívások eltüntetéséről, de ami késik... Ezért erről nem is tudhat.
A felé lendülő kesztyűt fél kézzel kapja el.*
- Akkor mit szarakodunk még? *Tárja szét a kezét, vidám vigyorral a képén az ivásról eső szavak után és már fordul is el, hogy a páncélját össze szedje, a kardokat pedig vissza szolgáltassa a fiúnak. Egy darab vászonnal felületesen át törölgeti magát, majd fel is aggatja magára a harci szerelését. Amíg Nyw is elkészül, kiváltja fegyvereit, amik kezdtek kínosan hiányozni és oldalára teszi azokat. A barakk előtt várja meg az elfet, ha az nem ért már ki előtte. S el is indulhatnak a fontosabb dolgaik irányába.*
6589. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-24 13:53:06
Üzenet elküldve: 2017-05-24 13:53:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Az előbb még a nagyszájú kölyökkel beszélt, a következő pillanatban meg egy ismerősen sötét helyen találja magát. A franc se tudja, mennyi idő telt el, vagy hogy mi történt. Egyet azért biztosan tud; nem a lovon ül és úgy érzi, bajban is van. Pedig tiszt ide vagy oda, hülyeséget gondol, ha számszeríjakat hatékonyabbnak gondolja a hosszúíjaknál. Ennek csodálatos példája a pár száz éve esett ormini csata, ahol a számszeríjas zsoldosokat lemészárolták a hosszúíjászok mielőtt akár lőtávon belülre is értek volna. *
6588. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-24 09:01:37
Üzenet elküldve: 2017-05-24 09:01:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná, hogy milyen csecsemőről van szó, akkor valószínűleg nem kérdezné, minthogy azonban nem tudja, így szeretne érdemi választ. Amit viszont nem kap. Amitől viszont újra dühös lesz, szívesen orrba törölné Aoneert, ha képes lenne pattogni.*
- Vannak indokolatlan érzelmi reakcióim.
*Jelenti be.*
- Néha meg akarom ölni.
*Fejével Aoneer felé biccent, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy kit is akar megölni. Pedig alapállapotban teljesen odavan érte, és ez a jelenlévők többségének valószínűleg teljesen nyilvánvaló is.
Remélhetőleg Ziana számára elég lesz az, hogy csak a fél gatyaszárból bújik ki, mert Alyo szerint már ez is több a sok(k)nál. Laor elfordulásán felhúzza a szemöldökét, no nem azért mert bánja, hogy eggyel kevesebb szempár szegeződik rá, hanem azért mert a minap az sem zavarta a férfit, hogy éppen a reggeli kufircot zavarja meg, meg a kikötői kaland után is ő volt az, aki lehúzta Alyoról a vizes ruhát. Következésképpen éppen előadja Zianának, hogy ő már szinte egy szent. De miért akar a vörösnek mindenki megfelelni? Rejtélyes. Bár jobban belegondolva Alyo is kicsit félelmetesnek találja, és ezért aztán cseppet sem szeretné magára haragítani.*
- Jah kösz, rendes marhák vagytok. Marha rendes marhák.
*dohog azért tovább, mivel nyilvánvaló, hogy ha ez a kettő nem ránt egymásra fegyvert, akkor neki nem kell közéjük állnia. De ez már teljesen lényegtelen, minek is percenként felhánytorgatni? Azonkívül persze, hogy kicsit jól esik neki, hogy az orruk alá dörgöli, hogy marhák.
Ziana parancsára, hogy nyújtsa ki a nyelvét ezt ezúttal mindenféle protestálás nélkül megteszi. Anélkül sikerül kivitelezni a vizsgálatot, hogy újra kidobná a rókát.
A megállapításra, miszerint nem mérgezés felsóhajt. Egyrészt megkönnyebbülten, másrészt meg ugye kicsit ijedten, mert Ziana szavai cseppet sem megnyugtatók. Meg ugye még mindig benne van a pakliban az, hogy éppen perforál a vakbele, és hamarosan elviszi a fertőzés. Rémlik neki, hogy az ilyesmit hasnyomkodással, meg lázméréssel állapítják meg, meg talán abból, hogy a beteg kifossa a lelkét is, ilyen ingerei neki mondjuk egyáltalán nincsenek, vagyis most még nincsenek. A hátára fordul hát és várja a halálos diagnózist, lábait azért kicsit felhúzza, mert úgy nem feszíti annyira a görcs, mivel a melengető kezei valószínűleg útban lesznek, ezért azokat a teste mellé igazítja, bár ökölbe szorítja őket. Inkább az elhangzó szavakra koncentrál, és nem a tompa fájdalomra.*
- Micsoda?! Hadbíróság?
*Aoneert ez látszólag nem döbbenti meg annyira, mint Alyot. Rendben van, hogy meghalt pár ember, de az ember már szabadidejében sem gyilkolászhat kedvére?! Eddig is sápadt volt, de most ha lehet, hát még jobban lesápad, mert végtére is jelentés tenni jöttek, erre rögtön hadbíróság elé lökik Aoneert?!
Mivel időközben a hátára fordult, így Ziana megkezdheti a hasának nyomkodását, ha megkezdte, akkor Alyo jobbára visszatartja a levegőt, és csak arca vonaglik meg, hogyan Ziana közeledik a kritikus ponthoz, mikor pedig odaér, akkor Alyoból fájdalmas nyögéssel kísért káromkodás szalad ki:*
- Cseszdmeg, ez kurvára fáj!
*mintha csak a vörös hibája lenne az egész. Remélhetőleg hagyja, hogy újra magzatpózba görnyedhessen. Most konkrétan sírni szeretne.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná, hogy milyen csecsemőről van szó, akkor valószínűleg nem kérdezné, minthogy azonban nem tudja, így szeretne érdemi választ. Amit viszont nem kap. Amitől viszont újra dühös lesz, szívesen orrba törölné Aoneert, ha képes lenne pattogni.*
- Vannak indokolatlan érzelmi reakcióim.
*Jelenti be.*
- Néha meg akarom ölni.
*Fejével Aoneer felé biccent, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy kit is akar megölni. Pedig alapállapotban teljesen odavan érte, és ez a jelenlévők többségének valószínűleg teljesen nyilvánvaló is.
Remélhetőleg Ziana számára elég lesz az, hogy csak a fél gatyaszárból bújik ki, mert Alyo szerint már ez is több a sok(k)nál. Laor elfordulásán felhúzza a szemöldökét, no nem azért mert bánja, hogy eggyel kevesebb szempár szegeződik rá, hanem azért mert a minap az sem zavarta a férfit, hogy éppen a reggeli kufircot zavarja meg, meg a kikötői kaland után is ő volt az, aki lehúzta Alyoról a vizes ruhát. Következésképpen éppen előadja Zianának, hogy ő már szinte egy szent. De miért akar a vörösnek mindenki megfelelni? Rejtélyes. Bár jobban belegondolva Alyo is kicsit félelmetesnek találja, és ezért aztán cseppet sem szeretné magára haragítani.*
- Jah kösz, rendes marhák vagytok. Marha rendes marhák.
*dohog azért tovább, mivel nyilvánvaló, hogy ha ez a kettő nem ránt egymásra fegyvert, akkor neki nem kell közéjük állnia. De ez már teljesen lényegtelen, minek is percenként felhánytorgatni? Azonkívül persze, hogy kicsit jól esik neki, hogy az orruk alá dörgöli, hogy marhák.
Ziana parancsára, hogy nyújtsa ki a nyelvét ezt ezúttal mindenféle protestálás nélkül megteszi. Anélkül sikerül kivitelezni a vizsgálatot, hogy újra kidobná a rókát.
A megállapításra, miszerint nem mérgezés felsóhajt. Egyrészt megkönnyebbülten, másrészt meg ugye kicsit ijedten, mert Ziana szavai cseppet sem megnyugtatók. Meg ugye még mindig benne van a pakliban az, hogy éppen perforál a vakbele, és hamarosan elviszi a fertőzés. Rémlik neki, hogy az ilyesmit hasnyomkodással, meg lázméréssel állapítják meg, meg talán abból, hogy a beteg kifossa a lelkét is, ilyen ingerei neki mondjuk egyáltalán nincsenek, vagyis most még nincsenek. A hátára fordul hát és várja a halálos diagnózist, lábait azért kicsit felhúzza, mert úgy nem feszíti annyira a görcs, mivel a melengető kezei valószínűleg útban lesznek, ezért azokat a teste mellé igazítja, bár ökölbe szorítja őket. Inkább az elhangzó szavakra koncentrál, és nem a tompa fájdalomra.*
- Micsoda?! Hadbíróság?
*Aoneert ez látszólag nem döbbenti meg annyira, mint Alyot. Rendben van, hogy meghalt pár ember, de az ember már szabadidejében sem gyilkolászhat kedvére?! Eddig is sápadt volt, de most ha lehet, hát még jobban lesápad, mert végtére is jelentés tenni jöttek, erre rögtön hadbíróság elé lökik Aoneert?!
Mivel időközben a hátára fordult, így Ziana megkezdheti a hasának nyomkodását, ha megkezdte, akkor Alyo jobbára visszatartja a levegőt, és csak arca vonaglik meg, hogyan Ziana közeledik a kritikus ponthoz, mikor pedig odaér, akkor Alyoból fájdalmas nyögéssel kísért káromkodás szalad ki:*
- Cseszdmeg, ez kurvára fáj!
*mintha csak a vörös hibája lenne az egész. Remélhetőleg hagyja, hogy újra magzatpózba görnyedhessen. Most konkrétan sírni szeretne.*
6587. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-24 00:26:12
Üzenet elküldve: 2017-05-24 00:26:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nuk//
- Hát... voltam már itt egyszer, régen, még kölyök koromban. *von vállat a kérdésre Nyw.*- De az már régen volt, úgyhogy mondhatni most vagyok itt igazán először. És a mai napon. *mondja.*
- És, hogy én idegen legyek? Semmiképpen. *vigyorog az óriásra. Hiszen ezek után, amik ma történtek, bármerre is váljanak külön az útjaik, ha csak nem töri a képét vállalhatatlanra a nő a nap végén, akkor bizonyára kitörő örömmel fogja fogadni legközelebbi találkozásukkor. És szerencsére nem úgy néz ki az óriás, mint aki nagyon beakarná zúzni az arcát.
Ezek után a nő kérdésére válaszolva a családról kezd cseverészni. Egészen nyíltan. Még odahaza se beszélt ennyit róluk, egy kicsit meg is lepi a dolog. De ha már nekifog, akkor mindent bele. Nuknak pedig látszólag tetszik az elf-törp párosítás. Mondjuk bárkinek is említette eddig, mindenki jót vigyorgott vagy nevetett, vagy éppen csodálkozott rajta. Az apja mondjuk nem volt ennyire vidám.*
- Na ne mondd! Mi akartál lenni? Hatalmas, és gyönyörű? *kérdezi derűsen az elf, kissé bókolva és kissé tréfálva is ezzel. Mert hát nem lehet kihagyni. De Nuk is érdeklődik ám. Nyw pedig egy egészen rövid pillanatig furcsán néz a nőre... aztán pedig felnevet.*
- Törpe hölgy? *kérdezi kisvártatva nevetve.*- Azoknak tényleg lehet, hogy szakálluk is van. *vigyorog.*- De nem, nem mondtam. Vagy rosszul mondtam. Vagy nem tudom. *próbál kikeveredni a saját fejéből.*
- De a nővérem elf. Méghozzá állítólag csinos is férfi szemmel, bár én sosem néztem rá úgy, érthetően. Ő ment egy törpéhez feleségül. Fene tudja miért. Állítólag szereti. *magyarázza vigyorogva.*- Egyébként négy testvérem van. Csak, hogy untassalak velük. A legidősebb Nindrol, aztán Therorra, aki a törpéhez ment, majd Daratrine. Ők féltestvéreim atyám ágán, igazából. És ott van még Kelvhan, az édes, aki kevésbé édes. Meg... a végén én. *húzza el a száját, és ezzel el is árulja, hogy bizony, ő a legfiatalabb a családban. *
- De elég is ennyi belőlük. *vigyorog.
Így is sokat mondott, és Nuk bizonyára már halálra is unta magát ezalatt. Az anyjáról meg direkt nem is beszél. Érdekes téma ez. Maga se tudja mennyire szórakoztató avagy sem.
Titkon azért ő is örül, hogy a nő nem kérdez rá, és inkább a fegyverekről kezdenek el beszélni. Sokkalta jobb érzés.
Hamarosan repül egy kesztyű az elf felé, és még szerencse, hogy a férfinak azért jók a reflexei, így el is kapja. Elismerően szemléli meg a ruhadarabot.*
- Igazán pofás. *jegyzi meg elismerően némi szöszmötölés után. És jó nagy is. Az ő kezére biztosan nem lenne jó. De Nuk kezén roppantul jól állhat.*
- Hozzuk is. *vigyorogja meg a kesztyűket, miközben tovább beszélgetnek és a fejvadászatra terelődik a szó. Majd Nukra pillant és jelzi felé, hogy megy vissza a kesztyű.*- Alaposan szemügyre vehetjük majd egymást. *dobja vissza a nőnek a fémes bőrt.
Ezután pedig jön a nagy kérdés.*
- Igyunk. *válaszol is rá azonnal az elf. Ha ivásról van szó, nem fog tétovázni, a végén még elszalad az alkalom, azt pedig nem engedheti meg magának.*
- Meg hát. *lesz még szélesebb a mosolya a kétértelmű választól.*- A bábuk megvárnak, de a sör megsavanyodik. Ne is habozzunk akkor azt mondom! *nyúl le a szablyákért, hogy felemelje őket.*
- Csak összeszedem a holmimat és már mehetünk is!
- Hát... voltam már itt egyszer, régen, még kölyök koromban. *von vállat a kérdésre Nyw.*- De az már régen volt, úgyhogy mondhatni most vagyok itt igazán először. És a mai napon. *mondja.*
- És, hogy én idegen legyek? Semmiképpen. *vigyorog az óriásra. Hiszen ezek után, amik ma történtek, bármerre is váljanak külön az útjaik, ha csak nem töri a képét vállalhatatlanra a nő a nap végén, akkor bizonyára kitörő örömmel fogja fogadni legközelebbi találkozásukkor. És szerencsére nem úgy néz ki az óriás, mint aki nagyon beakarná zúzni az arcát.
Ezek után a nő kérdésére válaszolva a családról kezd cseverészni. Egészen nyíltan. Még odahaza se beszélt ennyit róluk, egy kicsit meg is lepi a dolog. De ha már nekifog, akkor mindent bele. Nuknak pedig látszólag tetszik az elf-törp párosítás. Mondjuk bárkinek is említette eddig, mindenki jót vigyorgott vagy nevetett, vagy éppen csodálkozott rajta. Az apja mondjuk nem volt ennyire vidám.*
- Na ne mondd! Mi akartál lenni? Hatalmas, és gyönyörű? *kérdezi derűsen az elf, kissé bókolva és kissé tréfálva is ezzel. Mert hát nem lehet kihagyni. De Nuk is érdeklődik ám. Nyw pedig egy egészen rövid pillanatig furcsán néz a nőre... aztán pedig felnevet.*
- Törpe hölgy? *kérdezi kisvártatva nevetve.*- Azoknak tényleg lehet, hogy szakálluk is van. *vigyorog.*- De nem, nem mondtam. Vagy rosszul mondtam. Vagy nem tudom. *próbál kikeveredni a saját fejéből.*
- De a nővérem elf. Méghozzá állítólag csinos is férfi szemmel, bár én sosem néztem rá úgy, érthetően. Ő ment egy törpéhez feleségül. Fene tudja miért. Állítólag szereti. *magyarázza vigyorogva.*- Egyébként négy testvérem van. Csak, hogy untassalak velük. A legidősebb Nindrol, aztán Therorra, aki a törpéhez ment, majd Daratrine. Ők féltestvéreim atyám ágán, igazából. És ott van még Kelvhan, az édes, aki kevésbé édes. Meg... a végén én. *húzza el a száját, és ezzel el is árulja, hogy bizony, ő a legfiatalabb a családban. *
- De elég is ennyi belőlük. *vigyorog.
Így is sokat mondott, és Nuk bizonyára már halálra is unta magát ezalatt. Az anyjáról meg direkt nem is beszél. Érdekes téma ez. Maga se tudja mennyire szórakoztató avagy sem.
Titkon azért ő is örül, hogy a nő nem kérdez rá, és inkább a fegyverekről kezdenek el beszélni. Sokkalta jobb érzés.
Hamarosan repül egy kesztyű az elf felé, és még szerencse, hogy a férfinak azért jók a reflexei, így el is kapja. Elismerően szemléli meg a ruhadarabot.*
- Igazán pofás. *jegyzi meg elismerően némi szöszmötölés után. És jó nagy is. Az ő kezére biztosan nem lenne jó. De Nuk kezén roppantul jól állhat.*
- Hozzuk is. *vigyorogja meg a kesztyűket, miközben tovább beszélgetnek és a fejvadászatra terelődik a szó. Majd Nukra pillant és jelzi felé, hogy megy vissza a kesztyű.*- Alaposan szemügyre vehetjük majd egymást. *dobja vissza a nőnek a fémes bőrt.
Ezután pedig jön a nagy kérdés.*
- Igyunk. *válaszol is rá azonnal az elf. Ha ivásról van szó, nem fog tétovázni, a végén még elszalad az alkalom, azt pedig nem engedheti meg magának.*
- Meg hát. *lesz még szélesebb a mosolya a kétértelmű választól.*- A bábuk megvárnak, de a sör megsavanyodik. Ne is habozzunk akkor azt mondom! *nyúl le a szablyákért, hogy felemelje őket.*
- Csak összeszedem a holmimat és már mehetünk is!
6586. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-23 21:32:55
Üzenet elküldve: 2017-05-23 21:32:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
-Honnan tudjam, te laksz ott. *Enged meg egy halk megjegyzést Alyo irányába, csecsemő kérdéskörben. Mert úgy látszik mással nincs értelme kommunikálnia. Ziana következetesen elmebetegnek gondolja, Laor és Ult pedig következetesen egyenlőek önmagukkal, és sok boldogságot kíván nekik, ha egyszer rájönnek mennyi közös van bennük. Két dolgot sem tud mire vélni, egyrészt Alyo hirtelen jött együttműködő készségét, másrészt Laor hirtelen jött szemérmességét. Aztán rájön, hogy igen most olyan közegben van ahol számít az emberek pontosabban az egy darab vörös véleménye. Ez az istenverte alak pedig szemérmetlenül megjátssza magát.
Egyéb érdemi dolog nem történik, leszámítva azt, hogy előkerül a Cretonnal való beszélgetés témája melyre bólint, és a szokott forma szerint válaszol.*
-Igenis kisasszony, mikorra menjek? *Van egy olyan sejtése, hogy egy elmebeteget nem küldenek fel csak úgy kíséret nélkül a város egyik, ha nem a legfontosabb személyéhez, pláne nem állig felfegyverezve. Így talán a kisasszony majd ad mellé valakit aki figyel, nehogy "ostobaságot" csináljon, meg egyébként is, ha valaki odáig küzdötte fel magát, hogy a városi őrség vezetője legyen arra általában nem töri rá az ajtót mindenféle vádlott.
Persze lehet a vörös összeveszett a főnökével és íly módon kívánja megölni, felzavar egy elmebeteget alabárddal. Ez esetben elég nagy a valószínűsége annak, hogy csalódni fog. Még megemlítené, hogy lehet még a rumosban kevertek valamit a lány italába. Bár akkor ennek az egésznek korábban kellett volna jelentkeznie, és a kisasszony külön jelezte, hogy valószínűleg nem méreg okozta a dolgot. Aoneer fejében persze repkednek a rosszabbnál rosszabb gondolatok, felfázásról, fertőzésről, a vashegy és a kikötő mocskáról. De orvosi tudás híján ezek csak balsejtelmek maradnak. Elég sok mindenen ment keresztül a lány ahhoz, hogy baja lehessen.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.23 21:41:00
-Honnan tudjam, te laksz ott. *Enged meg egy halk megjegyzést Alyo irányába, csecsemő kérdéskörben. Mert úgy látszik mással nincs értelme kommunikálnia. Ziana következetesen elmebetegnek gondolja, Laor és Ult pedig következetesen egyenlőek önmagukkal, és sok boldogságot kíván nekik, ha egyszer rájönnek mennyi közös van bennük. Két dolgot sem tud mire vélni, egyrészt Alyo hirtelen jött együttműködő készségét, másrészt Laor hirtelen jött szemérmességét. Aztán rájön, hogy igen most olyan közegben van ahol számít az emberek pontosabban az egy darab vörös véleménye. Ez az istenverte alak pedig szemérmetlenül megjátssza magát.
Egyéb érdemi dolog nem történik, leszámítva azt, hogy előkerül a Cretonnal való beszélgetés témája melyre bólint, és a szokott forma szerint válaszol.*
-Igenis kisasszony, mikorra menjek? *Van egy olyan sejtése, hogy egy elmebeteget nem küldenek fel csak úgy kíséret nélkül a város egyik, ha nem a legfontosabb személyéhez, pláne nem állig felfegyverezve. Így talán a kisasszony majd ad mellé valakit aki figyel, nehogy "ostobaságot" csináljon, meg egyébként is, ha valaki odáig küzdötte fel magát, hogy a városi őrség vezetője legyen arra általában nem töri rá az ajtót mindenféle vádlott.
Persze lehet a vörös összeveszett a főnökével és íly módon kívánja megölni, felzavar egy elmebeteget alabárddal. Ez esetben elég nagy a valószínűsége annak, hogy csalódni fog. Még megemlítené, hogy lehet még a rumosban kevertek valamit a lány italába. Bár akkor ennek az egésznek korábban kellett volna jelentkeznie, és a kisasszony külön jelezte, hogy valószínűleg nem méreg okozta a dolgot. Aoneer fejében persze repkednek a rosszabbnál rosszabb gondolatok, felfázásról, fertőzésről, a vashegy és a kikötő mocskáról. De orvosi tudás híján ezek csak balsejtelmek maradnak. Elég sok mindenen ment keresztül a lány ahhoz, hogy baja lehessen.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.23 21:41:00
6585. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-23 20:16:28
Üzenet elküldve: 2017-05-23 20:16:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
*Aon zagyva szavain meg sem lepődik, illetve figyelembe sem veszi őket. Szintúgy zárja ki mindazon elhangzottakat, melyek nem az általa szorgalmazott témába vágnak.*
-Ja persze.
*Nevet fel röviden.*
-Mert mérget keverni az ételbe csakis és kizárólag elkészítés közben lehet, mi?
*Olykor azért felmerül benne mennyi idiótával van körül véve nap, mint nap, és milyen jól tűri.
Ha ő mérgezne, és épp célirányos akarna lenni, biztos tálalás után kavarna bele valamit. Hisz így a gyanúsítottak köre is tágabb, meg aztán itt az élő példa, hogy a védelem tanújaként lép fel bárki, ki ugyanott, ugyanakkor falta a hasonlót. Persze eszébe sincs mérgezni. Most.*
-Itt én kérdezek!
*Zárja rövidre Alyo kezdeti ellenkezős hisztijét.*
-A bokád, és a hasad is meg kell vizsgáljam.
*Pont nem érdekli miként lesznek az említett területek ruhátlanok, a lényeg, hogy azok legyenek, más nem levágja a nőről a nadrágot.*
-Közlegény.
*Pillant Ult felé, még pont azt hiányzik, hogy Aon vegye magára a törődést.*
-Ha képes vagy fél percnél huzamosabb ideig egyenesen állni. Hm. Vagy egyáltalán állni, gondoskodj róla, hogy ne zavarjanak.
*Int állával az ajtó felé, jelezve, most nem vágyik új delikvensre. Se betegre, se őrség szégyenére. Közben kósza gondolatként felmerül benne az is, mikor beszélt a nővel érdemben utoljára, és vajon hány heti zsolddal tartozhat Ult Ghalarnak? Talán három, vagy négy? Valahol úgy 500 arany környékén.
*
-Talán.
*Vonja meg vállát, mert igazán nem tudja milyen lenne mások helyében. Laor a folyamatos szövegelésével eléggé idegesítő kezdetben, viszont ezzel, meg a célzás terén mutatott hiányosságaival együtt is elég mókás. Aon is elég idegesítő, viszont ő meg az alárendeltje, plusz Laorral együtt valahogy kioltják egymás bosszantó tulajdonságait. Vagyis kifejezetten élvezi, ahogy a tharg alázza porba az exőrmestert.
Pillant azért Laorra, csak jobban érzékelheti már a hangulatingadozásokat, mint az érintett. Közben nem rest máris matatni, fogdosni. Előbb a félvér alsó szemhéját húzza le, majd állát nyomorgatva próbálja rávenni arra, hogy száját nyissa.*
-Öltsd ki a nyelved.
*Teszi mindezt olyan közelségben, hogy egyértelmű vagy nem számol újabb rókával, vagy a legkevésbé sem zavarja az, ami a ruhájára kerülhet.
Ha sikerül nyelvet is vizsgálni szippant még egy nagyot, majd jelenti ki a megnyugtató tényt.*
-Nem mérgezés. Vagy nem olyan méreg, aminek nyoma marad a halál előtt. Fordulj a hátadra.
*Kezdené meg a has alapos nyomkodását, amint Alyo olyan pózba kerül, hogy hozzáférhet, és értelmét látja. Addig nagyvonalúan észreveszi Aont.*
-Az ügyed a tanács elé kerül. Formális hadbíróságra számíthatsz, de előbb még Creton akar találkozni veletek.
*Aon zagyva szavain meg sem lepődik, illetve figyelembe sem veszi őket. Szintúgy zárja ki mindazon elhangzottakat, melyek nem az általa szorgalmazott témába vágnak.*
-Ja persze.
*Nevet fel röviden.*
-Mert mérget keverni az ételbe csakis és kizárólag elkészítés közben lehet, mi?
*Olykor azért felmerül benne mennyi idiótával van körül véve nap, mint nap, és milyen jól tűri.
Ha ő mérgezne, és épp célirányos akarna lenni, biztos tálalás után kavarna bele valamit. Hisz így a gyanúsítottak köre is tágabb, meg aztán itt az élő példa, hogy a védelem tanújaként lép fel bárki, ki ugyanott, ugyanakkor falta a hasonlót. Persze eszébe sincs mérgezni. Most.*
-Itt én kérdezek!
*Zárja rövidre Alyo kezdeti ellenkezős hisztijét.*
-A bokád, és a hasad is meg kell vizsgáljam.
*Pont nem érdekli miként lesznek az említett területek ruhátlanok, a lényeg, hogy azok legyenek, más nem levágja a nőről a nadrágot.*
-Közlegény.
*Pillant Ult felé, még pont azt hiányzik, hogy Aon vegye magára a törődést.*
-Ha képes vagy fél percnél huzamosabb ideig egyenesen állni. Hm. Vagy egyáltalán állni, gondoskodj róla, hogy ne zavarjanak.
*Int állával az ajtó felé, jelezve, most nem vágyik új delikvensre. Se betegre, se őrség szégyenére. Közben kósza gondolatként felmerül benne az is, mikor beszélt a nővel érdemben utoljára, és vajon hány heti zsolddal tartozhat Ult Ghalarnak? Talán három, vagy négy? Valahol úgy 500 arany környékén.
*-Talán.
*Vonja meg vállát, mert igazán nem tudja milyen lenne mások helyében. Laor a folyamatos szövegelésével eléggé idegesítő kezdetben, viszont ezzel, meg a célzás terén mutatott hiányosságaival együtt is elég mókás. Aon is elég idegesítő, viszont ő meg az alárendeltje, plusz Laorral együtt valahogy kioltják egymás bosszantó tulajdonságait. Vagyis kifejezetten élvezi, ahogy a tharg alázza porba az exőrmestert.
Pillant azért Laorra, csak jobban érzékelheti már a hangulatingadozásokat, mint az érintett. Közben nem rest máris matatni, fogdosni. Előbb a félvér alsó szemhéját húzza le, majd állát nyomorgatva próbálja rávenni arra, hogy száját nyissa.*
-Öltsd ki a nyelved.
*Teszi mindezt olyan közelségben, hogy egyértelmű vagy nem számol újabb rókával, vagy a legkevésbé sem zavarja az, ami a ruhájára kerülhet.
Ha sikerül nyelvet is vizsgálni szippant még egy nagyot, majd jelenti ki a megnyugtató tényt.*
-Nem mérgezés. Vagy nem olyan méreg, aminek nyoma marad a halál előtt. Fordulj a hátadra.
*Kezdené meg a has alapos nyomkodását, amint Alyo olyan pózba kerül, hogy hozzáférhet, és értelmét látja. Addig nagyvonalúan észreveszi Aont.*
-Az ügyed a tanács elé kerül. Formális hadbíróságra számíthatsz, de előbb még Creton akar találkozni veletek.
6584. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-23 18:39:57
Üzenet elküldve: 2017-05-23 18:39:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
*Nem kérdezi a hadnagytól, hogy mi áll a levélben, úgyis tudja. De a reakció megfelel az elvártnak. Mint ahogy az is, hogy Ziana most nem ennek szentel elsődleges figyelmet, hanem Alyo állapotának. A gyengélkedőbe érve aztán az a csodálatos eset történik meg, hogy egyetért a lovaggal. Alyo hisztijét teljesen feleslegesnek és értelmetlennek tartja. Hiszen miért lenne jó neki, hogy szenved?*
- Legyél olyan jó és hagyd, hogy egy felcser megvizsgáljon! *forgatja kicsit a szemeit, mert elsőre sokkal nyersebben akart fogalmazni, de végül meggondolta magát. Amikor aztán csak elkezdi lehámozni magáról a nadrágot, csak elfordul, mert a lelke mélyén egy tapintatos, finom ember. De legalábbis nem kukkoló. Így aztán félig háttal állva szól hozzá.*
- Én is a Vaskorsóban reggeliztem és kutya bajom. Amúgy is kitűnő ott a konyha.
*Az is igaz, hogy nem tojást evett, mint a párocska, de ez nem is volt kérdés. Ráadásul ha valóban a reggeli lenne a ludas, akkor Aoneer is itt görnyedne, Laor kaján vigyorától kísérve. Aztán persze csak feltámad benne a sértett férfiúi büszkeség, és kenetteljes, nyomatékos udvariassággal szólal meg.*
- Az a két marha támogatott el idáig, talán ezt sem felesleges figyelmen kívül hagynod. *tüntetően nem fordul meg* Olyan persze van, hogy két ember nem ért egyet mindenben maradéktalanul. Olyan is, hogy ennek hangot adnak. És olyan is, hogy az egyik minden gondolata az, hogy miként végezzen a másikkal.
*Itt hirtelen elhallgat, mint aki véletlenül túl sokat mondott, csak sajnos van egy halvány vigyor a képén, ami azt árulhatja el, hogy nem volt ez véletlen.*
*Nem kérdezi a hadnagytól, hogy mi áll a levélben, úgyis tudja. De a reakció megfelel az elvártnak. Mint ahogy az is, hogy Ziana most nem ennek szentel elsődleges figyelmet, hanem Alyo állapotának. A gyengélkedőbe érve aztán az a csodálatos eset történik meg, hogy egyetért a lovaggal. Alyo hisztijét teljesen feleslegesnek és értelmetlennek tartja. Hiszen miért lenne jó neki, hogy szenved?*
- Legyél olyan jó és hagyd, hogy egy felcser megvizsgáljon! *forgatja kicsit a szemeit, mert elsőre sokkal nyersebben akart fogalmazni, de végül meggondolta magát. Amikor aztán csak elkezdi lehámozni magáról a nadrágot, csak elfordul, mert a lelke mélyén egy tapintatos, finom ember. De legalábbis nem kukkoló. Így aztán félig háttal állva szól hozzá.*
- Én is a Vaskorsóban reggeliztem és kutya bajom. Amúgy is kitűnő ott a konyha.
*Az is igaz, hogy nem tojást evett, mint a párocska, de ez nem is volt kérdés. Ráadásul ha valóban a reggeli lenne a ludas, akkor Aoneer is itt görnyedne, Laor kaján vigyorától kísérve. Aztán persze csak feltámad benne a sértett férfiúi büszkeség, és kenetteljes, nyomatékos udvariassággal szólal meg.*
- Az a két marha támogatott el idáig, talán ezt sem felesleges figyelmen kívül hagynod. *tüntetően nem fordul meg* Olyan persze van, hogy két ember nem ért egyet mindenben maradéktalanul. Olyan is, hogy ennek hangot adnak. És olyan is, hogy az egyik minden gondolata az, hogy miként végezzen a másikkal.
*Itt hirtelen elhallgat, mint aki véletlenül túl sokat mondott, csak sajnos van egy halvány vigyor a képén, ami azt árulhatja el, hogy nem volt ez véletlen.*
6583. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-23 15:05:52
Üzenet elküldve: 2017-05-23 15:05:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyw//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha elég sokáig lesznek mind a ketten a városban előbb vagy utóbb szóba fog esni kettejük között a szórakozás kérdése. Mennyire fog lelkesedni a nő, ha megtudja, hogy nagyon nem állnak messze egymástól a nézeteik. Kivéve persze a nőket. Nuk nem kedveli a női társaságot, annyira.
Kínos is lenne, ha maradandóan férfias kedvét szegné az izzadás, amikor nők tucatjai izzadhattak már az elf társaságában.*
- Nahát, most vagy először? *Vonja fel fél szemöldökét a szín vallásra. Nem mintha Nuk annyival tájékozottabb lenne, az a két tucat nap igen kevés ahhoz, hogy bölcsen elkezdjen papolni a városról. Még szerencse, hogy semmiféle hozzáértés nem szokott kelleni ahhoz, hogy magabiztosan szövegelni tudjon.*
- Nagyon helyes döntés. *Bólint elismerően, majd mosolyog is hozzá.* Akkor ne légy idegen. *Kacsint felé. Utalva ezzel arra, hogy ha találkoznak ne menjenek el egymás mellett szó nélkül.
A kérdésére adott válaszon vigyorog félig felvont szemöldökkel, de aztán odafigyel, mert az elf nem tudja le ennyivel a válasz adást. Ez jó, mert legalább nem kell mindenről külön megkérdezni. A család téma ismerősen hangzik. Azért a törpe-elf párost megvigyorogja, s el is kalandozik a képzelete egy pillanatra. A haj dolgot nem érti. Habár nem értheti az elfeket, meg amúgy is a szülők az élő fába is bele kötnek.*
- Ch... milyen jó, hogy én mindég is az akartam lenni, amit a szüleim nagyon nem akartak. *Elgondolkozva jelenti ki egy váll vonás és egy legyintés kíséretében.*
- Na és, itt van a szerencsés törpe hölgyike? *Emelgeti meg a szemöldökeit. Persze érti ő a mellékelt ábrát a mondandó mellett, de ez így viccesebb, ha szándékában áll félre érteni.* Úgy hallottam gyönyörű szakálluk van. *Vigyorodik el szélesen.
Aztán akarva, akaratlan elképzeli azt a sok hegyes fülű kölköt, ahogy rohangálnak anyu szoknyája körül. ~Fene gondolta, hogy ezek ilyen szaporák.~ Ötlik fel benne, ahogy arra gondol, hogy az ő szüleinek csak két kölke van, s abból egy teljes kudarc, a másik meg el is megy úgy, ahogy. Ez fele arányban csalódás, akkor az elfeknek lehet igaza. Több kölök, nagyobb esély arra, hogy büszkék legyenek ivadékaikra. Nem tudja, hogy a két selejt e a legidősebb gyerek, de ha igen, s megálltak volna náluk, akkor máris kudarc, kudarc hátán lenne.
Anyját furcsa módon emlegetve nem igazán érti most ez jó vagy rossz dolog. Tanakodik, hogy megkérdezze e, aztán végül arra gondol, hogy nem éri meg a kockázatot, hátha érzékeny témára tapint. A vigyorgás egyébként sem jelent semmi jót, vagy rosszat. Még szerencse, hogy a fegyverekre esik a szó, mert Nuknak kezd fájni a feje a gondolkodástól.
Hallhatóan felpöfékel egy röhögés foszlányt, amikor megemlíti a faágat a férfi. Már ez a harmadik eset, hogy olyat mond, ami megmagyaráz egy pár dolgot amannak a viselkedésében.
Nyw kezére vetül a tekintete, majd a kardokra, végül vissza a szeméhez.*
- Ezért csináltattam ezt otthon, bár már rá férne egy simogatás a kovácsnál. *Fordul hátra és fogja kezébe fél pár kesztyűjét. Vastag bőr kesztyű, acél alkarvédőre erősítve. A fém egészen a kézfejéig felér, az ujjaira nem simul rá. Nyw felé lendíti aztán át is hajítja hozzá, remélve, hogy amaz nem ejti el.
A fejvadászat bizony jó hobbi. Pénzt, elismerést hoz és kitűnő testmozgás.*
- Egyszer össze hozzuk. *Kacsint felé és vigyorog továbbra is.* Megnézném mit tudsz igazából azoknak a komolyabb másával. *Bök a szablyának csúfolt gyakorló fegyverekre. Meg sem fordul a fejében, hogy lehet ennél komolyabb dolog is, mint egy laza délutáni szórakozás. Pedig nagyobb részt komoly feladat és sokan meghalnak benne.*
- Mi legyen? *Ismétli a kérdést, s ő is felfelé néz. Jól esik a nyakának a nyújtózás, túl sokat néz lefelé. Persze ez a tűz honában sosem fordult elő. Vissza irányítja tekintetét.*
- Azt mondom akkor igyunk. *Vigyorodik el, kicsit szét tárva karjait.* Ezek után nem árt pihenni is. A gonosz bábu sereget meg meghagyhatjuk a többieknek. *Biccent a szalmabábu felé, felemlegetve ezzel a beszélgetésük kezdetét.*
- Mit szólsz? Megosztasz velem egy finom barnát? *Vigyorog szélesen.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha elég sokáig lesznek mind a ketten a városban előbb vagy utóbb szóba fog esni kettejük között a szórakozás kérdése. Mennyire fog lelkesedni a nő, ha megtudja, hogy nagyon nem állnak messze egymástól a nézeteik. Kivéve persze a nőket. Nuk nem kedveli a női társaságot, annyira.
Kínos is lenne, ha maradandóan férfias kedvét szegné az izzadás, amikor nők tucatjai izzadhattak már az elf társaságában.*
- Nahát, most vagy először? *Vonja fel fél szemöldökét a szín vallásra. Nem mintha Nuk annyival tájékozottabb lenne, az a két tucat nap igen kevés ahhoz, hogy bölcsen elkezdjen papolni a városról. Még szerencse, hogy semmiféle hozzáértés nem szokott kelleni ahhoz, hogy magabiztosan szövegelni tudjon.*
- Nagyon helyes döntés. *Bólint elismerően, majd mosolyog is hozzá.* Akkor ne légy idegen. *Kacsint felé. Utalva ezzel arra, hogy ha találkoznak ne menjenek el egymás mellett szó nélkül.
A kérdésére adott válaszon vigyorog félig felvont szemöldökkel, de aztán odafigyel, mert az elf nem tudja le ennyivel a válasz adást. Ez jó, mert legalább nem kell mindenről külön megkérdezni. A család téma ismerősen hangzik. Azért a törpe-elf párost megvigyorogja, s el is kalandozik a képzelete egy pillanatra. A haj dolgot nem érti. Habár nem értheti az elfeket, meg amúgy is a szülők az élő fába is bele kötnek.*
- Ch... milyen jó, hogy én mindég is az akartam lenni, amit a szüleim nagyon nem akartak. *Elgondolkozva jelenti ki egy váll vonás és egy legyintés kíséretében.*
- Na és, itt van a szerencsés törpe hölgyike? *Emelgeti meg a szemöldökeit. Persze érti ő a mellékelt ábrát a mondandó mellett, de ez így viccesebb, ha szándékában áll félre érteni.* Úgy hallottam gyönyörű szakálluk van. *Vigyorodik el szélesen.
Aztán akarva, akaratlan elképzeli azt a sok hegyes fülű kölköt, ahogy rohangálnak anyu szoknyája körül. ~Fene gondolta, hogy ezek ilyen szaporák.~ Ötlik fel benne, ahogy arra gondol, hogy az ő szüleinek csak két kölke van, s abból egy teljes kudarc, a másik meg el is megy úgy, ahogy. Ez fele arányban csalódás, akkor az elfeknek lehet igaza. Több kölök, nagyobb esély arra, hogy büszkék legyenek ivadékaikra. Nem tudja, hogy a két selejt e a legidősebb gyerek, de ha igen, s megálltak volna náluk, akkor máris kudarc, kudarc hátán lenne.
Anyját furcsa módon emlegetve nem igazán érti most ez jó vagy rossz dolog. Tanakodik, hogy megkérdezze e, aztán végül arra gondol, hogy nem éri meg a kockázatot, hátha érzékeny témára tapint. A vigyorgás egyébként sem jelent semmi jót, vagy rosszat. Még szerencse, hogy a fegyverekre esik a szó, mert Nuknak kezd fájni a feje a gondolkodástól.
Hallhatóan felpöfékel egy röhögés foszlányt, amikor megemlíti a faágat a férfi. Már ez a harmadik eset, hogy olyat mond, ami megmagyaráz egy pár dolgot amannak a viselkedésében.
Nyw kezére vetül a tekintete, majd a kardokra, végül vissza a szeméhez.*
- Ezért csináltattam ezt otthon, bár már rá férne egy simogatás a kovácsnál. *Fordul hátra és fogja kezébe fél pár kesztyűjét. Vastag bőr kesztyű, acél alkarvédőre erősítve. A fém egészen a kézfejéig felér, az ujjaira nem simul rá. Nyw felé lendíti aztán át is hajítja hozzá, remélve, hogy amaz nem ejti el.
A fejvadászat bizony jó hobbi. Pénzt, elismerést hoz és kitűnő testmozgás.*
- Egyszer össze hozzuk. *Kacsint felé és vigyorog továbbra is.* Megnézném mit tudsz igazából azoknak a komolyabb másával. *Bök a szablyának csúfolt gyakorló fegyverekre. Meg sem fordul a fejében, hogy lehet ennél komolyabb dolog is, mint egy laza délutáni szórakozás. Pedig nagyobb részt komoly feladat és sokan meghalnak benne.*
- Mi legyen? *Ismétli a kérdést, s ő is felfelé néz. Jól esik a nyakának a nyújtózás, túl sokat néz lefelé. Persze ez a tűz honában sosem fordult elő. Vissza irányítja tekintetét.*
- Azt mondom akkor igyunk. *Vigyorodik el, kicsit szét tárva karjait.* Ezek után nem árt pihenni is. A gonosz bábu sereget meg meghagyhatjuk a többieknek. *Biccent a szalmabábu felé, felemlegetve ezzel a beszélgetésük kezdetét.*
- Mit szólsz? Megosztasz velem egy finom barnát? *Vigyorog szélesen.*
6582. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-23 14:17:00
Üzenet elküldve: 2017-05-23 14:17:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nuk//
*Hogy Nywnek mi az igazi szórakozás az jó kérdés. Erről bizonyára hosszan tudnának diskurálni az óriással, ha szóba jönne. Igazából nála mikor mi. Van amikor éppen a harc. Legyen az kardozás, vagy egy jó kis kocsmai verekedés. Van amikor a kártya, és a bor. Van amikor a nők. Igazából még maga sem tudna erre érdemileg felelni.*
- Hát persze, hogy ne bánom meg. *vigyorog Nuk szavaira. A finom és nőies izzadás azért egy pillanatra kedvét szegi a formás idomok bámulása közben, de aztán annyira hamar elszáll, hogy akár látványosan vállat is vonhatna. Minden nőben van valami, ami nem a legszebb de ez teszi őket tökéletessé. Nuk pedig az a fajta vehemens asszonyság, akihez ez is hozzá tartozik, mégis ezzel együtt van benne valami. Mármint a lehengerlő modorán kívül. Talán csak a nagy... karjai. De akkor is van.*
- Pár hat? Az nem olyan sok, de több, mint amennyi ideje én. *mondja a nőnek.*- Én ma reggel érkeztem. *vall színt.*
- És igen, egy hosszú út után egy nagy kupa italnál nincs is jobb. *helyesel.*- Én a fogadóban ittam, és ettem... nagyon ízes volt, de az biztos, hogy nem olcsó. Megkérték az árát rendesen. A piacon én is jobb ötletnek tartom. És ha gyakran jársz oda, akkor több az esélye annak is, hogy a jövőben majd találkozunk. Azt hiszem én is gyakran megfordulok majd arrafelé. Munkát ott lehet a legjobban találni.
*A kérdésen viszont már elgondolkodik egy pillanatra. Hogy hogy kerül ide? Kisvártatva vállat von, és csak úgy mellékesen válaszol.*
- Hát lóháton, mi máson? *kezdi egy vigyorgós tréfával.*- Lihanechből, ugye, ezt már mondtam. *fog bele aztán egy rövid kis történetbe.*
- Hogy miért? Nem rejtem véka alá. Volt egy kis nézeteltérésem a családommal. Mostanában egyre gyakoribb ez nálunk. *lesz még szélesebb a mosolya.*
- Fene tudja, talán atyám nehezen tűri, hogy az egyik gyermeke egy törpével szűrte össze a levet, a másik meg felborotválja a csinos kis elf haját, amely nem illő a családhoz, és mindenféle dolgot varrat magára. *céloz ezzel vigyorogva saját valójára.*
- Persze vannak más gyerekei is. Egy szakajtóra való. Nem tudom mit érdekli őt épp ez a kettő. *hunyorog.*- Szóval így kerültem ide. Persze ebben nagyban anyám is segített. Hálás is vagyok érte. *mondja, és ez utóbbinál nem tudni, vajon csak ironizál e, vagy tényleg hálás. Talán a kettő egyszerre.
Hamar átsiklanak a fegyver témán, azután pedig Nuk megmutatja azt a technikáját, amit elmondása szerint annyira rühellt a mestere. Nyw pedig benne van, és hát miért is ne lenne? De azért muszáj kissé bájolognia közben, amit a nő meg is jegyez. Egy széles, fényes vigyorral ajándékozza meg cserébe.
Végül nem történik katasztrófa, Nyw pedig arról érdeklődik, vajon mennyire aprítható fel a harcos ujja egy ilyen pengefogásnál.*
- Áh. Páncélkesztyű. *bólogat, látszólag elmélyedve a gondolatban.*
- Vagy hosszú volt az út, vagy nagyon fejbe kólintott az a faág idefelé, Fenian hátán, mert ki is ment a fejemből ennek a létezése. *vallja be, majd felemeli a kezeit, miután a lábához támasztja a szablyákat.*
- Látod, nekem egyszerű ujjatlan bőr van csak. Könnyebb benne a mozgás és mozgatás. Az ujjaimmal ugyanúgy tudok fogni, de a harc hevében megizzadt tenyértől nem csúszik ki a kard a kézből. *mondja és mutatja is közben a kesztyűt.*
- Ezekkel is megfoghatnám a pengét mondjuk. *néz rájuk ő is, és újra vállat von.*- Csak nagyon nem volna érdemes szorítani. *vigyorodik el. A fejvadászat szóra viszont felcsillan a szeme.*
- Nocsak! Ez valami olyasmi, ami elég szórakoztatónak és izgalmasnak hangzik. Vadászat... és üldözés... főképp ha valami rossz fiút, akinek csak a feje kell. *vigyorog Nukra.*- Ilyenben bármikor benne vagyok. Meg abban is, hogy téged nézzelek bandita zúzás közben. Meg ahogy szétvered a célszemélyt! Én is mutatok majd élesben egy két dolgot, ha egyszer úgy alakul.
*Kiropogtatja a nyakát, majd felnéz az égre. Szépen süt a nap, de észre sem vette, hogy ennyire eltelt az idő. Hiába, a jó társaság. Na de azért még mindig elég sok van hátra a napból.*
- Na, mi legyen? *néz vissza végül Nukra várakozóan, és sokat mondó pillantással.*
- Mi dolgod a mai napra? *érdeklődik, mert úgy érzi, ilyen rövid idő után is kezdenek annyira összecsiszolódni, hogy feltehesse ezt a kérdést.*- Vagy mik a terveid?
*Hogy Nywnek mi az igazi szórakozás az jó kérdés. Erről bizonyára hosszan tudnának diskurálni az óriással, ha szóba jönne. Igazából nála mikor mi. Van amikor éppen a harc. Legyen az kardozás, vagy egy jó kis kocsmai verekedés. Van amikor a kártya, és a bor. Van amikor a nők. Igazából még maga sem tudna erre érdemileg felelni.*
- Hát persze, hogy ne bánom meg. *vigyorog Nuk szavaira. A finom és nőies izzadás azért egy pillanatra kedvét szegi a formás idomok bámulása közben, de aztán annyira hamar elszáll, hogy akár látványosan vállat is vonhatna. Minden nőben van valami, ami nem a legszebb de ez teszi őket tökéletessé. Nuk pedig az a fajta vehemens asszonyság, akihez ez is hozzá tartozik, mégis ezzel együtt van benne valami. Mármint a lehengerlő modorán kívül. Talán csak a nagy... karjai. De akkor is van.*
- Pár hat? Az nem olyan sok, de több, mint amennyi ideje én. *mondja a nőnek.*- Én ma reggel érkeztem. *vall színt.*
- És igen, egy hosszú út után egy nagy kupa italnál nincs is jobb. *helyesel.*- Én a fogadóban ittam, és ettem... nagyon ízes volt, de az biztos, hogy nem olcsó. Megkérték az árát rendesen. A piacon én is jobb ötletnek tartom. És ha gyakran jársz oda, akkor több az esélye annak is, hogy a jövőben majd találkozunk. Azt hiszem én is gyakran megfordulok majd arrafelé. Munkát ott lehet a legjobban találni.
*A kérdésen viszont már elgondolkodik egy pillanatra. Hogy hogy kerül ide? Kisvártatva vállat von, és csak úgy mellékesen válaszol.*
- Hát lóháton, mi máson? *kezdi egy vigyorgós tréfával.*- Lihanechből, ugye, ezt már mondtam. *fog bele aztán egy rövid kis történetbe.*
- Hogy miért? Nem rejtem véka alá. Volt egy kis nézeteltérésem a családommal. Mostanában egyre gyakoribb ez nálunk. *lesz még szélesebb a mosolya.*
- Fene tudja, talán atyám nehezen tűri, hogy az egyik gyermeke egy törpével szűrte össze a levet, a másik meg felborotválja a csinos kis elf haját, amely nem illő a családhoz, és mindenféle dolgot varrat magára. *céloz ezzel vigyorogva saját valójára.*
- Persze vannak más gyerekei is. Egy szakajtóra való. Nem tudom mit érdekli őt épp ez a kettő. *hunyorog.*- Szóval így kerültem ide. Persze ebben nagyban anyám is segített. Hálás is vagyok érte. *mondja, és ez utóbbinál nem tudni, vajon csak ironizál e, vagy tényleg hálás. Talán a kettő egyszerre.
Hamar átsiklanak a fegyver témán, azután pedig Nuk megmutatja azt a technikáját, amit elmondása szerint annyira rühellt a mestere. Nyw pedig benne van, és hát miért is ne lenne? De azért muszáj kissé bájolognia közben, amit a nő meg is jegyez. Egy széles, fényes vigyorral ajándékozza meg cserébe.
Végül nem történik katasztrófa, Nyw pedig arról érdeklődik, vajon mennyire aprítható fel a harcos ujja egy ilyen pengefogásnál.*
- Áh. Páncélkesztyű. *bólogat, látszólag elmélyedve a gondolatban.*
- Vagy hosszú volt az út, vagy nagyon fejbe kólintott az a faág idefelé, Fenian hátán, mert ki is ment a fejemből ennek a létezése. *vallja be, majd felemeli a kezeit, miután a lábához támasztja a szablyákat.*
- Látod, nekem egyszerű ujjatlan bőr van csak. Könnyebb benne a mozgás és mozgatás. Az ujjaimmal ugyanúgy tudok fogni, de a harc hevében megizzadt tenyértől nem csúszik ki a kard a kézből. *mondja és mutatja is közben a kesztyűt.*
- Ezekkel is megfoghatnám a pengét mondjuk. *néz rájuk ő is, és újra vállat von.*- Csak nagyon nem volna érdemes szorítani. *vigyorodik el. A fejvadászat szóra viszont felcsillan a szeme.*
- Nocsak! Ez valami olyasmi, ami elég szórakoztatónak és izgalmasnak hangzik. Vadászat... és üldözés... főképp ha valami rossz fiút, akinek csak a feje kell. *vigyorog Nukra.*- Ilyenben bármikor benne vagyok. Meg abban is, hogy téged nézzelek bandita zúzás közben. Meg ahogy szétvered a célszemélyt! Én is mutatok majd élesben egy két dolgot, ha egyszer úgy alakul.
*Kiropogtatja a nyakát, majd felnéz az égre. Szépen süt a nap, de észre sem vette, hogy ennyire eltelt az idő. Hiába, a jó társaság. Na de azért még mindig elég sok van hátra a napból.*
- Na, mi legyen? *néz vissza végül Nukra várakozóan, és sokat mondó pillantással.*
- Mi dolgod a mai napra? *érdeklődik, mert úgy érzi, ilyen rövid idő után is kezdenek annyira összecsiszolódni, hogy feltehesse ezt a kérdést.*- Vagy mik a terveid?
6581. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-05-23 11:51:02
Üzenet elküldve: 2017-05-23 11:51:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
*A hadnagy megjelenésével minden egyéb szereplő kicsit a háttérbe szorult nála, mivel élete félig-meddig a tiszt kezében van. Ennek megfelelő komolysággal és elszántsággal, minden fájdalma ellenére vigyázzban hallgatja végig, amit a vörös hajú nő reagál az elmondottakra.*
-Igenis. *Reakciója mintaszerű, egyáltalán nem hallatszik rajta a megkönnyebbülés, pedig súlyos büntetést is kaphatott volna, vagy ami még rosszabb, Ziana vissza is parancsolhatta volna az ágyba és akkor egészen biztos, hogy megtébolyodik. Egyik sem történik, a hadnagy szóban kifújja a mérgét, aztán megindul a gyengélkedő felé. Ult egy pillanatig habozik csak, hogy kövesse-e őket, de aztán úgy dönt, legjobb lesz, ha jelenlétével növeli az átlagos intelligenciát, mert a két pasastól csak az istenek tudják, mi várható és akkor már ne a hadnagynak kelljen rángatni őket, ha elkezdik rágcsálni az asztal sarkát vagy a sarokba piszkítanak. Úgyhogy a sort zárva követi a kis csapatot, így legalább néha kényelmesen felszisszenhet, ha a hasfalába nyilall a fájdalom, senki nem hallhatja meg. A kezelő ajtaja előtt azért megtorpan egy pillanatra, innen tényleg csak egy lépés, hogy újra ágyrabságba kerüljön, de hát bátor csaj, ha a járkáló hullák nem rettentették, egy vetett ágy sem fogja, úgyhogy hősiesen belép a kezelőbe. A nő újabb bocsánatkérésére igyekszik megértő fejjel nézni.*
-Tényleg semmi gond.
*A következő mondatra sokkal őszintébben jön az együttérzés, ő már az eddig látottaktól is ingerlékeny lenne, ehhez képest a nő még nagyon visszafogottan viselkedik.*
-Dehogynem. Szerintem jobban bírod, mint amire én képes lennék.
*Aztán csak áll az ajtó mellett várja, hogy kap-e valami parancsot. Ha nem kap, suttyomban körülnéz, akad-e valami alkalmas rongy vagy bármi más, amivel letörölheti a csizmájáról a hányást és aminek használatáért a hadnagy valószínűleg nem akarja majd kibelezni.*
*A hadnagy megjelenésével minden egyéb szereplő kicsit a háttérbe szorult nála, mivel élete félig-meddig a tiszt kezében van. Ennek megfelelő komolysággal és elszántsággal, minden fájdalma ellenére vigyázzban hallgatja végig, amit a vörös hajú nő reagál az elmondottakra.*
-Igenis. *Reakciója mintaszerű, egyáltalán nem hallatszik rajta a megkönnyebbülés, pedig súlyos büntetést is kaphatott volna, vagy ami még rosszabb, Ziana vissza is parancsolhatta volna az ágyba és akkor egészen biztos, hogy megtébolyodik. Egyik sem történik, a hadnagy szóban kifújja a mérgét, aztán megindul a gyengélkedő felé. Ult egy pillanatig habozik csak, hogy kövesse-e őket, de aztán úgy dönt, legjobb lesz, ha jelenlétével növeli az átlagos intelligenciát, mert a két pasastól csak az istenek tudják, mi várható és akkor már ne a hadnagynak kelljen rángatni őket, ha elkezdik rágcsálni az asztal sarkát vagy a sarokba piszkítanak. Úgyhogy a sort zárva követi a kis csapatot, így legalább néha kényelmesen felszisszenhet, ha a hasfalába nyilall a fájdalom, senki nem hallhatja meg. A kezelő ajtaja előtt azért megtorpan egy pillanatra, innen tényleg csak egy lépés, hogy újra ágyrabságba kerüljön, de hát bátor csaj, ha a járkáló hullák nem rettentették, egy vetett ágy sem fogja, úgyhogy hősiesen belép a kezelőbe. A nő újabb bocsánatkérésére igyekszik megértő fejjel nézni.*
-Tényleg semmi gond.
*A következő mondatra sokkal őszintébben jön az együttérzés, ő már az eddig látottaktól is ingerlékeny lenne, ehhez képest a nő még nagyon visszafogottan viselkedik.*
-Dehogynem. Szerintem jobban bírod, mint amire én képes lennék.
*Aztán csak áll az ajtó mellett várja, hogy kap-e valami parancsot. Ha nem kap, suttyomban körülnéz, akad-e valami alkalmas rongy vagy bármi más, amivel letörölheti a csizmájáról a hányást és aminek használatáért a hadnagy valószínűleg nem akarja majd kibelezni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361