//Fény és Árnyék -Árnyak- Meera Flame//
-Erről van szó! *Csattan taps odafentről.* -Mennyi harag! Mennyi szenvedély! Elbűvölő kedvesem. Elmondom hogy lesz. Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el, és ha valami másképp történik, azt nem fogod megköszönni nekem. Világos? *Megvárja, hogy Meera rámorranjon szavaira, aztán folytatja.* -A városban tanyázó eredarok közül a te vérmérsékleted a legforróbb, így kénytelen voltam elválasztani téged a többiektől, ha csak egy kis időre is. Épp elég időt áldoztam Twikkle megbolondítására ahhoz, hogy ne hagyjam, hogy egy legyintéssel lesöpörd minden kártyámat az asztalról. A cél eléréséhez türelem, türelem, és türelem kell, meg persze némi csalafintaság. Bevallom, tetszik az ötlet, hogy itt várd meg, míg a falak elrohadnak, de túl kevesen válaszoltatok hívásomra az erdőbe ahhoz, hogy ezt egyelőre megengedhessem neked. Az ostobák! De ne félj, mert pusztító bosszúm utol fogja őket érni. *Reccsenés hallatszik, mintha egy nagyobb fadarab ketté tört volna.*
-De térjünk vissza rád aranyom. Annalyn már célegyenesben van Twikkle tanácsos mellett. A fiadat elrabolták, de én minden erőmmel azon leszek, hogy kiszabadítsam őt szomorú magányából. Most viszont a te időd is eljött. Az az átkozott famániás elf szajha, Delannath ott tesz keresztbe az embereknek, ahol csak tud. Hát nem bosszantó, hogy Annalyn barátnéd útjában áll? De. Szerintem is. Azt hiszem el kellene valakinek magyaráznia számára, hogy ez miért is volt helytelen húzás tőle. Aztán el kellene roppantani a gerincét, meg miegymását, hogy többet ne legyen útban, végül a helyére állni, s mindezt úgy, hogy az egészből senki ne vegyen észre semmit. Mielőtt még megkérdeznéd: Igen, át tudlak formálni az ő alakjára. Természetesen csak addig, ameddig a teljes hatalmat át nem veszitek.
A kérdés csupán annyi, hogy rád bízhatom az előbb elmondottakat, abban a biztos tudatban, hogy mindent úgy teszel, ahogy kértem, és vállalod, hogy ha rosszat lépsz eltávozol erről a világról, vagy szeretnéd, ha most vonnálak ki a forgalomból jó időre? Jól gondold át! Csak utána válaszolj! *Szól a figyelmeztetés, majd egy halk, gyászének dallama kúszik át a falakon.*