//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Azzal, hogy egy állandó őrt állítottak mellé, a bohóc elég elviselhetően viselkedik. Pontosabban visszábbfogja magát, és így csak az őrének megy az agyára, de annál inkább. Amikor az írnok előveszi a vallomásért, kitör belőle a lelkesedés.*
-Szerbusz, de rég láttalak, keblemre!- *És ha meg nem állítják, meg is öleli az egyébként vadidegent.* -Naszóval az úgy kezdődött, hogy álldogáltunk mind valamiért egyszerre a kovácsnál, amikor kintről lekezdtek valamit kajabálni, hogy "Jaj, levágtak, segítség!", meg bentről, hogy ellopták a vasasszekeret, és eredjünk utána, ha volnánk oly kedvesek. Én ott maradtam őrködni, mert amíg mindenki holmi banditákra gyanakodott, én rájöttem, hogy igazából a lovak a bűnösök. Néhány még ott is maradt, hogy eltereljék magukról a gyanút, de lebuktak, amikor orvul elkezdte az egyik enni a sapkám, nézze csak meg! Közben a cica elvitte a nyelvét a nyelvetlennek, mármint azóta nincs neki, meg a tündérkének az arcát is, és az ellopott vas kigáncsolta az óriást, és megette mindkét sípcsontját éjfélkor reggelire, őt azért kellett úgy hozni, és akkor a holmi banditák hoztak a lovaknak három tyúkot, és azok tortát kovácsoltak belőle, és megdobálták vele a sapkám ikertestvére unokabátyjának a taligáját, ami az sírva elszaladt a boltba kenyérért, meg hozott hóbort is, és megkente vele a hajót, olyannyira, hogy a részeg patkány ettől nekiment a farnak, és ettől összedőlt a tenger, azért ilyen laposés merül el benne a kacsa, hogy onnan feldobjon egy dísztököt, és így születik a kisbaba! Ezt higgye el nekem, szóról szóra így igaz, ahogy mondom, ha a többiek mást mondanak, hazudnak.