//üdvözölnek a halálba menők//
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
*Megy a zsolozmázás a barbár hölgyike állapota körül, de hát ez már kevéssé érdekli Ultot. Kutatása sikerrel jár, az egyik sarokban egy vödör mellett odavetett rongyot lel. Feltűnés nélkül araszol arrafelé, majd mellé érve intenzív bokamozgatással kezd a csizmája megtisztításába, több-kevesebb eredménnyel. Azért még ráfér a lábbelire egy rendes sika-mika, de talán a bűz nagyját megússza és a padlót sem keni jobban össze. Közben Zianának is eszébe jut a jelenléte, mire megint vigyázzba vágja magát és reméli, hogy a hadnagyot nem zavarja, hogy közben arrébb mászott másfél méterrel.*
-Igenis! *Tulajdonképpen megnyugszik. Amíg ilyen világos, ésszerű parancsokat kap, addig ő köszöni szépen, jól elvan. Ezért lett katona, hogy ésszerű, világos parancsokat teljesíthessen. Persze nem egyszer kellett már teljesen értelmetlen, alapjaiban baromság parancsokat teljesítenie, de az élet nem fenékig szilvalekvár. A fronton például az élet nagyon kevés hasonlóságot mutat magas cukortartalmú tartósított gyümölcskészítményekkel, amikor a legmegbízhatóbb, legjózanabb tiszt is képes hisztérikus, katonáit a pánik szélére sodró óbégatásra, de most nem ez a helyzet. Ziana az ajtó előtt szeretné látni, biztosítandó, hogy mindenki más is kint maradjon. Tiszta sor, már indul is, hogy áthatolhatatlan akadályt képezzen a küszöb túloldalán. Közben csak aprót rezdül az arca, mikor az ismeretlen lány jajgatni kezd. Ha jobban belegondol, sajnálja. Az sosem jó, ha nagyon fáj. Azért emiatt nem fakad sírva, már a kilincsért nyúlna, mikor Ziana szavai utolérik. Kérdőn fordul hátra, tekintetével a parancsoló, kék szemeket keresi, pillantásában a "na mi van?" legszolgálatkészebb változata fénylik.*
-Hadnagy?
*Fegyverek leadása, ez is milyen világos, értelmes feladat. Bólint és indul is, hogy végrehajtsa. Az ismeretlen férfi halk dörmögésére majdnem felröhög, de egy elfojtott mosollyal sikerül megállnia. Azért újuló érdeklődéssel pillant rá, mert akinek humora van, az legalább nem teljesen ostoba, még akkor is, ha képes egy beteg nő fölött kakaskodni azzal a szögletes agyú lovaggal, akinek a hadbíróság van beígérve. Megvárja, hogy a férfi mit hagy neki, aztán azoknak nyúl alá. Lehajlás és főleg kiegyenesedés közben szívesen emlegetné az isteneket, valamint lovakat és prostituáltakat, de Ziana előtt nem mer hangot adni a fájdalmainak, úgyhogy csak az arca torzul. A fémesen egymásnak ütődő mindenfélével kifelé indulna, mikor mögöttük a barbár lány közli, hogy mindjárt tocsogós bűzbarlangot csinál a kezelőből. A keze fegyverekkel és vértdarabokkal van tele, amikért semmi kedve újra lehajolni, úgyhogy az előbb már felderített vödröt egy óvatos rúgással küldi meg a veszélyeztetett terület irányába, úgy nagyjából Aon és Ziana felé, olyan erővel, hogy egyiknek se menjen neki, de lehetőleg a közelükbe érkezzen, mindenképpen a talpán csúszva. Aztán csörömpölő terhével kifelé indul, nyomában a minden bizonnyal szintén csörömpölő férfivel.*
//Gyakorlótér//
*Kellő távolságra érve azért nem fogja vissza magát, minden négy-öt lépésre jut egy "büdös kurvák tisztessége" meg "lónak a lőcse", de azért próbál tempósan haladni. Úgy okoskodik, hogy minél hamarabb odaérnek, annál hamarabb nem fog fájni. Ezért a férfi mondhat akármit, nem válaszol, csak menetel rendíthetetlenül. Ennek köszönhetően elég hamar érkeznek a Barakk kapujához, ahol Biff éppen szolgálatban van, tehát ücsörög és bámul ki a fejéből.
~Anyád valagát!~ Ult véleménye szerint ez tarthatatlan állapot. A fiú lába elé szórja a cuccokat és mintha ehhez bármiféle joga lenne, már osztja is az utasításokat.*
-Nesze, ez egy vért meg még néhány fegyver. A vértet rakd össze! *Az egyik üres állvány felé int.* A fegyvereket helyezd el mellé, amelyik koszos, azt törölgesd meg! *Gondolva arra, hogy esetleg reklamálni fogják rajta a földre szórás okozta port, koszt a fémen. Fejével a Laor által cipelt darabok felé int.* Azokat is!
*Így elvégezve a parancs teljesítést és osztogatást, elrévedve pillant az őt kísérő pasasra. Ő most megy vissza forró teavízért, ez tiszta sor. De neki, Ultnak most mit kéne tennie? Érvényes még az ajtó előtt ácsorgás? Úgy dönt, igen, úgyhogy maga is visszafelé indul, búcsúzóul valami "köszönömre" emlékeztetőt mordulva Biffnek. A Gyakorlóteret átszelve azonban tekintete megakad egy fehér bőrű, magas lányon, rendhagyó hajjal és olyan ruházattal, mintha egy nagyon ízlésficamos kereskedő nagyon részegen öltözködött volna. Az összhatástól egy kicsit végig fut a hideg a hátán, de ez hamar elmúlik, mikor rájön, hogy az ismeretlen az épületek egyik bejárata felé tart. Kattan benne a hivatásos katona felsőbbrendűsége, a hátán futkosó hideget páros lábbal rúgva le a pályáról kihúzza magát és intézkedni kezd.*
-Hé, te! Mit gondolsz, hová mész? *A kérdés hanghordozásából talán még egy ork husáng is azonnal felfogná, hogy jó válasz nem létezik.*
A hozzászólás írója (Ult Ghalar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.27 14:37:55