// Véletlen találkozás //
-Rendben, bár igazán kedvemre való helyet még én sem ismerek, majd ha nyernék, keresünk egyet. *Legalább ő is tanulna valami újat a városról. Ha sokáig fog még itt időzni, szüksége is lesz rá.* ~A fürdőbe?!~ *No, ez tényleg olyan, amit nem tenne meg, csak úgy, sőt. Elgondolkodik, hogy megér-e neki egy játék ennyit. Igaz, hogy még sosem volt a fürdőben, viszont tudja, hogy mennek ott a dolgok. S szemérmességét nézve, nem épp az ő világa. De hát nem erről szól a fogadás? Ha a másiknak van igaza, megérdemli, hogy kapjon valamit.*
-Legyen! *Bólint rá a feltételre, bár reméli, hogy nem kell végül betartania.* ~Ha direkt mellé céloznék, csak egy kicsit... Ugyan kérlek! Amilyen ügyes vagy, akkor a végén még a tábla közepébe találnál.~ *Hát igen, van rá esély, hogy ha mellé céloz, akkor nem a fában köt ki a vessző, így igazából felesleges is lenne próbálkoznia. S amúgy sem az a fajta, aki csalna, ha veszít, hát így járt, és legalább lesz egy kis sikerélménye.*
-Na, akkor az nem is olyan rossz! Itt képezik aranyak ezreiből a tökéletes íjászokat, én meg a génjeim segítségével kiirtanám a fél csapatot. *Nolie, a maga folytonos sötét megjelenésével és olyan semmilyen kisugárzásával néha igazán derűlátó tud lenni. Ha már nincs oka mi miatt búslakodni, kénytelen mosolyt csalni az arcára, még ha egészen halványat is, Hiszen nem kapott megrovást, és ez már jó.
Ám a pillanatnyi mosolyt meglepettség váltja fel, mikor Kim -legalábbis a lány megítélése szerint- túlságosan segítőkésznek bizonyul: a kezén pihenő tenyér, a nyakába fújt forró levegő. Nem mintha bármi hátsó szándékot sejtene a dolog mögött, nem az a fajta, és amúgy is tisztában van nem épp nőies adottságaival, de a közelsége mégis zavaró.* ~Nyugi, hiszen csak segít, hogyan kéne helyesen csinálnod, butus!~ *Persze, tudja ő, de ettől még nem fogja jobban élvezni a helyzetet.*
-Oké, oké, csinálom! *Hangjából kihallatszik, hogy kissé kényelmetlenül érzi magát, de nem szól egy rossz szót sem, ezért nem veszi zokon, ha a férfi nem lép hátra, és hagyja rá a dolgot. Ujjait a húrra fonja, megfeszíti, és ismét felkészül, hogy útjára engedje a vesszőt.*