Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 260 (5181. - 5200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5200. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 10:54:47
Üzenet elküldve: 2016-09-01 10:54:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
-No csak!
*Megörül a lány szerzeményének, ugyan hirtelen még nem tudja mit is szeretne készíteni belőle, de ha ő ennyire örül neki, biztosan nagy tervei vannak vele. Kisvártatva kiderül, hogy mire is szánja a szerzeményét, amitől a kopasz szeme a szokásosnál is jobban felcsillan.*
-Csalántea! Persze! Olyat főzök neked, hogy megszólal! Csak 2 vagy 3 szár kell, attól függ mennyire szereted erősen, meg hogy milyen nagyok. Belemorzsoljuk egy jó négy bögrére való vízbe, kettő és fél perc múlva pedig már lehet is szűrni.
*Ecseteli lelkesen a maga receptjét, s már érzi is az ízét a szájában.*
-Na majd alkalomadtán kipróbáljuk.
*Az ételre terelődik a szó, ennek kapcsán viszont nincs sok jó híre a szerzetesnek.*
-Hát Maevel egy jó órája sétálgattam a főtéren, szerintem még csak rotyog az étel a tűzön. De én is éhes vagyok, kétségtelen.
*Na tessék, elég csak ennyit mondani, és Syss máris aggodalmaskodik, mit szólna, ha tudná, hogy mire készül a kopasz?*
-Ne aggódj, tudok magamra vigyázni.
*Biztosítja a tündérlányt, és valahol tudat alatt is magát a közelgő csata ígéretének árnyékában.*
-No csak!
*Megörül a lány szerzeményének, ugyan hirtelen még nem tudja mit is szeretne készíteni belőle, de ha ő ennyire örül neki, biztosan nagy tervei vannak vele. Kisvártatva kiderül, hogy mire is szánja a szerzeményét, amitől a kopasz szeme a szokásosnál is jobban felcsillan.*
-Csalántea! Persze! Olyat főzök neked, hogy megszólal! Csak 2 vagy 3 szár kell, attól függ mennyire szereted erősen, meg hogy milyen nagyok. Belemorzsoljuk egy jó négy bögrére való vízbe, kettő és fél perc múlva pedig már lehet is szűrni.
*Ecseteli lelkesen a maga receptjét, s már érzi is az ízét a szájában.*
-Na majd alkalomadtán kipróbáljuk.
*Az ételre terelődik a szó, ennek kapcsán viszont nincs sok jó híre a szerzetesnek.*
-Hát Maevel egy jó órája sétálgattam a főtéren, szerintem még csak rotyog az étel a tűzön. De én is éhes vagyok, kétségtelen.
*Na tessék, elég csak ennyit mondani, és Syss máris aggodalmaskodik, mit szólna, ha tudná, hogy mire készül a kopasz?*
-Ne aggódj, tudok magamra vigyázni.
*Biztosítja a tündérlányt, és valahol tudat alatt is magát a közelgő csata ígéretének árnyékában.*
5199. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 10:19:33
Üzenet elküldve: 2016-09-01 10:19:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megfogyva bár, de törve nem//
*Összegyűlik a hallban a ház népe, ezzel pedig a séta sem várat tovább magára. Qeron vezetésével elindulnak egy kis céltalannak tűnő sétára. A piacteret csak érintik, úgy fest mindenki örömére. Ilyenkor a legnagyobb itt a sürgés-forgás és habár hárman vigyáznak a lányra, inkább meg sem kockáztatják az esetleges baleset lehetőségét. A gazdagnegyed egész más utcáin elkanyarognak egészen a barakkig, ahol nyilvánvalóvá válik, hogy Qeron nem ok nélkül választotta ezt az útvonalat. Valami kötelessége szólította a városi őrséghez, s amíg ő elvonul a dolgára, hárman belépnek a barakk területére. Gwador kíváncsian várja, hogy hogy fosztják meg a testőrt a fegyverétől - már ez megér magában egy misét. Az öreg gond nélkül leteszi felszerelését, és követi Meropeát, akárhol is tervezi megvárni Qeront.*
*Összegyűlik a hallban a ház népe, ezzel pedig a séta sem várat tovább magára. Qeron vezetésével elindulnak egy kis céltalannak tűnő sétára. A piacteret csak érintik, úgy fest mindenki örömére. Ilyenkor a legnagyobb itt a sürgés-forgás és habár hárman vigyáznak a lányra, inkább meg sem kockáztatják az esetleges baleset lehetőségét. A gazdagnegyed egész más utcáin elkanyarognak egészen a barakkig, ahol nyilvánvalóvá válik, hogy Qeron nem ok nélkül választotta ezt az útvonalat. Valami kötelessége szólította a városi őrséghez, s amíg ő elvonul a dolgára, hárman belépnek a barakk területére. Gwador kíváncsian várja, hogy hogy fosztják meg a testőrt a fegyverétől - már ez megér magában egy misét. Az öreg gond nélkül leteszi felszerelését, és követi Meropeát, akárhol is tervezi megvárni Qeront.*
5198. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 10:00:01
Üzenet elküldve: 2016-09-01 10:00:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Bato//
* Már hozzászokott, hogy nem veszik észre azonnal, de apró méretének hála egész könnyen, és gyorsan elnavigál az emberek, és más fajúak forgataga között. Már ha ezt lehet annak nevezni. A főtéren, és a piactéren sokkal több lélek szokott összegyűlni, és ha ott megy, akkor ez bemelegítésnek is kevés, ami itt van. Végül a kopasznak is sikerül megpillantania az önfeledten mosolygó tündért. *
- Képzeld, kaptam szárított csalánleveleket!
* Meséli úgy, mintha az imént látott volna egy aszteroidát becsapódni a szomszédos kúria kertjébe. *
- Ebből tudunk... tudok... öhm... valaki biztosan tud majd teát főzni!
* Végül megtalálja a megfelelő szót, hiszen ő nem igazán az a konyhatündér típus. Ismer ő olyat is, látta már sürögni-forogni, ezért is tűnik olyan távolinak számára. Mert elég sok mindenre kell figyelni, és valljuk be, Syessiss és a többfelé figyelés nem túl gyakran említhető egy napon. Kivéve persze, ha olyan témáról-dologról van szó, amely kifejezetten érdekli a lánykát. Akkor mindent belead, hogy minél gyorsabban és jobban magáévá tegye a tudást. De a főzés az nem ilyen, ott nincs tudás, és a termék nagyon hamar eltűnik. *
- Hú, remélem finomat főztek otthon.
* Csillannak fel a tündér szemei. A főtt ételnél nem jobb a cipó, meg a sonka, szóval egyelőre nem ver tábort az egyik padon, és áll neki enni. *
- Csak vigyázz magadra, éjszaka sok a rossz... fickó odakint.
* Ebbe a mondatba belepirul, nincs hozzászokva, hogy neki kell óva intenie másokat, pláne nem a szerzetest, aki ismeretségük alatt nem egyszer tett tanúbizonyságot képességeiről. *
* Már hozzászokott, hogy nem veszik észre azonnal, de apró méretének hála egész könnyen, és gyorsan elnavigál az emberek, és más fajúak forgataga között. Már ha ezt lehet annak nevezni. A főtéren, és a piactéren sokkal több lélek szokott összegyűlni, és ha ott megy, akkor ez bemelegítésnek is kevés, ami itt van. Végül a kopasznak is sikerül megpillantania az önfeledten mosolygó tündért. *
- Képzeld, kaptam szárított csalánleveleket!
* Meséli úgy, mintha az imént látott volna egy aszteroidát becsapódni a szomszédos kúria kertjébe. *
- Ebből tudunk... tudok... öhm... valaki biztosan tud majd teát főzni!
* Végül megtalálja a megfelelő szót, hiszen ő nem igazán az a konyhatündér típus. Ismer ő olyat is, látta már sürögni-forogni, ezért is tűnik olyan távolinak számára. Mert elég sok mindenre kell figyelni, és valljuk be, Syessiss és a többfelé figyelés nem túl gyakran említhető egy napon. Kivéve persze, ha olyan témáról-dologról van szó, amely kifejezetten érdekli a lánykát. Akkor mindent belead, hogy minél gyorsabban és jobban magáévá tegye a tudást. De a főzés az nem ilyen, ott nincs tudás, és a termék nagyon hamar eltűnik. *
- Hú, remélem finomat főztek otthon.
* Csillannak fel a tündér szemei. A főtt ételnél nem jobb a cipó, meg a sonka, szóval egyelőre nem ver tábort az egyik padon, és áll neki enni. *
- Csak vigyázz magadra, éjszaka sok a rossz... fickó odakint.
* Ebbe a mondatba belepirul, nincs hozzászokva, hogy neki kell óva intenie másokat, pláne nem a szerzetest, aki ismeretségük alatt nem egyszer tett tanúbizonyságot képességeiről. *
5197. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 09:22:27
Üzenet elküldve: 2016-09-01 09:22:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss//
*Épp hogy átlépi a barakk küszöbét, legkedvencebb enyhén szólva is szeszélyes tündér barátja hangját hallja a forgatagon át. Körbe fordul, s keresi az apró lányt, aki igen könnyen eltűnik az átlag lakos mögött, de nem sokat kell várni, előtűnik a tömegből és egyenesen hozzá sétál.*
-Szia Syss!
*A kérdésre hitelen nem tud mit felelni, a Namos házba tervezett tenni egy kitérőt, hogy megpihenjen mielőtt az éjszakai kalandozásba kezd, ez utóbbit viszont nem biztos, hogy szívesen megemlíteni a lánynak. Nem azért, mert nem bízik benne, vagy nem osztaná meg vele a hírt, de fél attól, hogy a lány elkezd aggódni, azt pedig tudja a kopasz, vagy sejti, hogy bármi intenzívebb negatív érzés hatására - hát nem kell részletezni, hogy mi történhet.*
-Haza. Aztán szerintem sétálok még egyet este, csak pihenek előtte. És eszek. És te mi járatban?
*Épp hogy átlépi a barakk küszöbét, legkedvencebb enyhén szólva is szeszélyes tündér barátja hangját hallja a forgatagon át. Körbe fordul, s keresi az apró lányt, aki igen könnyen eltűnik az átlag lakos mögött, de nem sokat kell várni, előtűnik a tömegből és egyenesen hozzá sétál.*
-Szia Syss!
*A kérdésre hitelen nem tud mit felelni, a Namos házba tervezett tenni egy kitérőt, hogy megpihenjen mielőtt az éjszakai kalandozásba kezd, ez utóbbit viszont nem biztos, hogy szívesen megemlíteni a lánynak. Nem azért, mert nem bízik benne, vagy nem osztaná meg vele a hírt, de fél attól, hogy a lány elkezd aggódni, azt pedig tudja a kopasz, vagy sejti, hogy bármi intenzívebb negatív érzés hatására - hát nem kell részletezni, hogy mi történhet.*
-Haza. Aztán szerintem sétálok még egyet este, csak pihenek előtte. És eszek. És te mi járatban?
5196. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 09:02:36
Üzenet elküldve: 2016-09-01 09:02:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Bato//
* Mégis milyen kérdés ez? Ha már van választási lehetőség, akkor még szép, hogy tündérrel. Szerencsére jön a felmentő sereg, így Batonak egy pillanatig sem kell aggódnia, hogy nyugodtan sétálgathat gondolataiba merülve.
A tündérke éppen a délutáni rutinját végzi; a város óriásaitól szedi be a védelmi pénzt, a Szegénynegyed óvatlan bandáinak vérében fürdőzik, és... ja nem, az az éjszakai. Kezében egy kosár, amelyben többek közt egy jó adag szárított csalánlevél, cipó, meg sonka lapul. Egykor fekete tincsei most fehér fonatban verdesi hátát, azt a ruhát viseli, amelyet még Rhebosse vett neki a piacon, amikor először találkoztak Maereh-vel, és az óriási lovával. *
- Bato!
* Kurjantja el magát boldogan, mikor elvakítja egy pillanatra a kopasz fejről tükröződő, már lemenőben levő nap fénye. Csak egyetlen ember létezik, akinek ilyen feje van, és az pedig a szerzetes, szóval száz százalékosan biztos abban, hogy jó nevet kiáltott.
Ha sikerül megtorpanásra kényszerítenie, akkor odasiet hozzá, ha nem, akkor is, csak közben még elkiáltja magát párszor. *
- Szia, Bato!
* Lihegi odaérve. *
- Merre-merre?
* Mégis milyen kérdés ez? Ha már van választási lehetőség, akkor még szép, hogy tündérrel. Szerencsére jön a felmentő sereg, így Batonak egy pillanatig sem kell aggódnia, hogy nyugodtan sétálgathat gondolataiba merülve.
A tündérke éppen a délutáni rutinját végzi; a város óriásaitól szedi be a védelmi pénzt, a Szegénynegyed óvatlan bandáinak vérében fürdőzik, és... ja nem, az az éjszakai. Kezében egy kosár, amelyben többek közt egy jó adag szárított csalánlevél, cipó, meg sonka lapul. Egykor fekete tincsei most fehér fonatban verdesi hátát, azt a ruhát viseli, amelyet még Rhebosse vett neki a piacon, amikor először találkoztak Maereh-vel, és az óriási lovával. *
- Bato!
* Kurjantja el magát boldogan, mikor elvakítja egy pillanatra a kopasz fejről tükröződő, már lemenőben levő nap fénye. Csak egyetlen ember létezik, akinek ilyen feje van, és az pedig a szerzetes, szóval száz százalékosan biztos abban, hogy jó nevet kiáltott.
Ha sikerül megtorpanásra kényszerítenie, akkor odasiet hozzá, ha nem, akkor is, csak közben még elkiáltja magát párszor. *
- Szia, Bato!
* Lihegi odaérve. *
- Merre-merre?
5195. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 08:08:22
Üzenet elküldve: 2016-09-01 08:08:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*Tündérrel vagy anélkül, a kopasz kényelmes tempóban elbattyog a városi barakkhoz. Besétál a már jól ismert kapun, de most a szokásától eltérően nem célozza meg minden gond nélkül a gyakorló teret, sőt, nem is ezzel a szándékkal érkezett. Most fegyvere van, így a portás suhanchoz fordul, aki a csillogó fejtetőt látván már fel sem szólítja az érkezőt a fegyvereinek letétbe helyezésére, hisz tudja, hogy nála soha nincs. Most viszont van, s Bato az íjat hangos koppanással leteszi a srác elé a pultra.*
-Tiéd.
*Mondja mosolyogva.*
-Vagyis a tiétek. Nekem nem kell.
*A kijelentését azzal erősíti meg, hogy a gyakorlótér felé indulás helyett elköszön és kifordul az ajtón.*
-Szia!
-Tiéd.
*Mondja mosolyogva.*
-Vagyis a tiétek. Nekem nem kell.
*A kijelentését azzal erősíti meg, hogy a gyakorlótér felé indulás helyett elköszön és kifordul az ajtón.*
-Szia!
5194. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 00:21:33
Üzenet elküldve: 2016-09-01 00:21:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Megfogyva bár, de törve nem//
*Gwador kérdésére még odahaza, hogy várnak e még valakit, válaszolnia sem kellett a lánynak. Nyomban megérkezett a díszkísérete többi tagja, és elindulhattak útjukra.
Gondolt rá a Kismacska, hogy kihozatja a régi hintót, de nem volt szíve használni, mióta atyjáék elmentek a harcba és nem tértek haza. Valahogy nem érezte magát méltónak hozzá... azt pedig túlzásnak vélte volna, ha lóháton mennek el sétálni. Így gyalogszerrel indulnak útnak, nemesi vér ide vagy oda. Egyébként is konkrét sétáról volt szó.
És nem árthat egy ifjú lábnak sem, ha nem puhul el... különösen most, hogy egy egész házat kell vezetnie.
Nem mennek be a piactéri forgatagba, de Meropea nem is bánja. Épp elég innen nézni ezt a sok embert, akik között oly régóta várt, és így is épp elég a kíváncsi tekintet. Ráadásul nem venné a szívére, hogy Liorn mester odahaza infarktust kapna a hírre, hogy beengedték az úrnőt a tömeg kellős közepébe.
Így érintve csak a teret visszakanyarodnak a gazdagnegyedbe, és már kaptatnak is felfelé a díszes házak között a barakkhoz. Járt már itt a Kismacska néha... de nem nagyon volt rá indoka. Inkább csak atyját kísérte egyszer kétszer. Most viszont egészen más a helyzet.
Hosszú, méregzöld ruhát visel, ezüst szegéllyel, és irbisz brosst, vörös haja pedig jobb vállára lóg egy oldalt befonva. Csak egyetlen díszes tőr van nála, ami ruhája vastag, anyagövébe van elrejtve. Különös, de épp Liorn mester súgta meg neki, hogy legyen mindig nála, ha kimozdul. Meropea pedig megfogadta a tanácsát... sőt, néha még a párnája alá is elteszi. Még apja adta neki a nyolcadik születésnapjára, mondván, hogy minden Sillerforwnak kell egy fegyver, amit forgathat. S bár neki akkor még a kötőtűt szánták inkább annak, azért egy irbiszes markolatú tőrrel is megajándékozták.
Talán kísérői is meglepődhetnek, amikor a lány kiveszi a fegyvert a ruhája alól, és kissé nehéz szívvel, de odaadja azt az egyik őrnek. Nem kér cserébe gyakorló fegyvert. Ha tudna is kardozni, nem itt mindenki előtt tenné, és nem egy ilyen ruhában. Csak illendően köszönt mindenkit, és szól Qeronnak, hogy kint megvárja, amíg elintézi a teendőit.
Kissé feszeng, de ez nem látszik rajta. Kifejezéstelen, komor, szigorú arccal áll, mint egy igazi kis úrnő, és egyenes háttal kihúzva magát várja, hogy a férfi visszatérjen hozzájuk.
Aztán meg is indulhatnak visszafelé. Elég is lesz mára ennyi a többi emberből. Már megszokta, hogy a házban csak maguk vannak.*
*Gwador kérdésére még odahaza, hogy várnak e még valakit, válaszolnia sem kellett a lánynak. Nyomban megérkezett a díszkísérete többi tagja, és elindulhattak útjukra.
Gondolt rá a Kismacska, hogy kihozatja a régi hintót, de nem volt szíve használni, mióta atyjáék elmentek a harcba és nem tértek haza. Valahogy nem érezte magát méltónak hozzá... azt pedig túlzásnak vélte volna, ha lóháton mennek el sétálni. Így gyalogszerrel indulnak útnak, nemesi vér ide vagy oda. Egyébként is konkrét sétáról volt szó.
És nem árthat egy ifjú lábnak sem, ha nem puhul el... különösen most, hogy egy egész házat kell vezetnie.
Nem mennek be a piactéri forgatagba, de Meropea nem is bánja. Épp elég innen nézni ezt a sok embert, akik között oly régóta várt, és így is épp elég a kíváncsi tekintet. Ráadásul nem venné a szívére, hogy Liorn mester odahaza infarktust kapna a hírre, hogy beengedték az úrnőt a tömeg kellős közepébe.
Így érintve csak a teret visszakanyarodnak a gazdagnegyedbe, és már kaptatnak is felfelé a díszes házak között a barakkhoz. Járt már itt a Kismacska néha... de nem nagyon volt rá indoka. Inkább csak atyját kísérte egyszer kétszer. Most viszont egészen más a helyzet.
Hosszú, méregzöld ruhát visel, ezüst szegéllyel, és irbisz brosst, vörös haja pedig jobb vállára lóg egy oldalt befonva. Csak egyetlen díszes tőr van nála, ami ruhája vastag, anyagövébe van elrejtve. Különös, de épp Liorn mester súgta meg neki, hogy legyen mindig nála, ha kimozdul. Meropea pedig megfogadta a tanácsát... sőt, néha még a párnája alá is elteszi. Még apja adta neki a nyolcadik születésnapjára, mondván, hogy minden Sillerforwnak kell egy fegyver, amit forgathat. S bár neki akkor még a kötőtűt szánták inkább annak, azért egy irbiszes markolatú tőrrel is megajándékozták.
Talán kísérői is meglepődhetnek, amikor a lány kiveszi a fegyvert a ruhája alól, és kissé nehéz szívvel, de odaadja azt az egyik őrnek. Nem kér cserébe gyakorló fegyvert. Ha tudna is kardozni, nem itt mindenki előtt tenné, és nem egy ilyen ruhában. Csak illendően köszönt mindenkit, és szól Qeronnak, hogy kint megvárja, amíg elintézi a teendőit.
Kissé feszeng, de ez nem látszik rajta. Kifejezéstelen, komor, szigorú arccal áll, mint egy igazi kis úrnő, és egyenes háttal kihúzva magát várja, hogy a férfi visszatérjen hozzájuk.
Aztán meg is indulhatnak visszafelé. Elég is lesz mára ennyi a többi emberből. Már megszokta, hogy a házban csak maguk vannak.*
5193. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 00:06:19
Üzenet elküldve: 2016-09-01 00:06:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megfogyva bár, de törve nem//
*Qeron sosem hagyja el a házat anélkül hogy felöltené legalább a díszvértjének legfontosabb darabjait, így ez természetesen most sem maradhat el, főleg hogy most a Sillerforw ház Úrnője is velük tart. Mint egy egész díszküldöttség, úgy masírozzák keresztül a várost, közrefogva Meropeát. Először a piactér felé kanyarodnak a Kismacska kérésének megfelelően, de túlságosan nagynak ígérkezik a mai tömeg így a szélénél nem fúrják magukat beljebb. A hatalmas városban eltart egy darabig míg gyalogszerrel megérkeznek a barakkba, de legalább jobban szét tud nézni a kicsi Úrnő és őket is alaposabban szemügyre veheti mindenki. Hiába nemesek, a barakk házirendje rájuk is ugyanúgy vonatkozik mint mindenki másra, sőt talán hatványozottan is, hiszen nekik kell jó példával szolgálniuk mindenki más előtt. Talán ha felszólalnának ellene akkor beengednék őket úgy is ahogy vannak, a Városi Őrség tagjai tisztában vannak azzal hogy kik érkeztek, de még kérniük sem kell, már úgy érkeznek hogy menet közben mindenki lecsatolta magáról a fegyvereit és azonnal nyújtják is át őket az illetékeseknek. Nem gyakorolni jöttek, jelenésük van az épületben, Qeronnak legalábbis mindenképpen. A többiek talán odakint megvárják, esetleg szétnéznek egy kicsit, az is lehet hogy van köztük aki kint marad a fegyverekkel. Abban úgyis biztos hogy Gradak nem mozdul majd Meropea mellől és rá jó szívvel bízza az Úrnő épségét.*
*Qeron sosem hagyja el a házat anélkül hogy felöltené legalább a díszvértjének legfontosabb darabjait, így ez természetesen most sem maradhat el, főleg hogy most a Sillerforw ház Úrnője is velük tart. Mint egy egész díszküldöttség, úgy masírozzák keresztül a várost, közrefogva Meropeát. Először a piactér felé kanyarodnak a Kismacska kérésének megfelelően, de túlságosan nagynak ígérkezik a mai tömeg így a szélénél nem fúrják magukat beljebb. A hatalmas városban eltart egy darabig míg gyalogszerrel megérkeznek a barakkba, de legalább jobban szét tud nézni a kicsi Úrnő és őket is alaposabban szemügyre veheti mindenki. Hiába nemesek, a barakk házirendje rájuk is ugyanúgy vonatkozik mint mindenki másra, sőt talán hatványozottan is, hiszen nekik kell jó példával szolgálniuk mindenki más előtt. Talán ha felszólalnának ellene akkor beengednék őket úgy is ahogy vannak, a Városi Őrség tagjai tisztában vannak azzal hogy kik érkeztek, de még kérniük sem kell, már úgy érkeznek hogy menet közben mindenki lecsatolta magáról a fegyvereit és azonnal nyújtják is át őket az illetékeseknek. Nem gyakorolni jöttek, jelenésük van az épületben, Qeronnak legalábbis mindenképpen. A többiek talán odakint megvárják, esetleg szétnéznek egy kicsit, az is lehet hogy van köztük aki kint marad a fegyverekkel. Abban úgyis biztos hogy Gradak nem mozdul majd Meropea mellől és rá jó szívvel bízza az Úrnő épségét.*
5192. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-08-31 21:29:56
Üzenet elküldve: 2016-08-31 21:29:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kiválasztott//
*Malrion a száját harapdálja, mert nem tud olyan válszat adni, ami miatt ne néznék őt hülyének.*
-Az igazat mondjam el vagy amit úgy sem hisznek el? *Nem akar kitérni a valós válaszra és nem is erőltetné a dolgot, nem akar még rosszabb helyre jutni.*
-Valami odavonzott és nem hagyott nyugodni, amíg be nem mentem és utána nem néztem a könyvtárban. *Zárja le az igazsággal, amiből pár részt kihagy, csak a lányeget böki ki.*
-Köszönöm. *Legalább ennyi illedelmesség szorult belé, amikor hirtelen Moon hangját hallja a fejében. Mivel nem ismeri a mágiát így nem fogja vissza a gondolatait.*
~Na de jó, már előre hallom Moont, ahogy faggatni fog...~ *Majd jön a további rész is és elpirul zavarában, mert úgy néz ki Moon tényleg a fejében van.* ~A fenébe!~ *Próbál rákoncentrálni, hogy üzenetet küldjön és és úgy küldje el azt, amit szeretne, nem is gondolva arra, hogy a túl oldalon mindent hallani egyébként.*
~Kimozdultam sétálni, de egy mágikus madár elcsalt egy tiltott helyre, a templomba és most faggat a hadnagy a börtönnél, hogy miért mentem oda és lecsuknak, amíg nem jön valaki beazonosítani engem.~ *Gyorsan elhadar mindent, inkább most mint később, legalább ha kitagadják emiatt akkor lesz ideje kiülni a büntetését.* ~Na ezt jól megcsináltad magadnak Malrion.~ *Szidja magát és kicsit későn is válaszol a valóságbeli kérdésre.*
-Malrion. *Válaszol és közben a kezeit kezdi el gyűrkészni.*
-Nem annyira, csak amit az őr mondott. *Zárja rövidre, teljesen új információ, hogy valaki beleugrott és meghalt.*
-Már tudja, hogy itt vagyok Moon. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen a végén.*
*Malrion a száját harapdálja, mert nem tud olyan válszat adni, ami miatt ne néznék őt hülyének.*
-Az igazat mondjam el vagy amit úgy sem hisznek el? *Nem akar kitérni a valós válaszra és nem is erőltetné a dolgot, nem akar még rosszabb helyre jutni.*
-Valami odavonzott és nem hagyott nyugodni, amíg be nem mentem és utána nem néztem a könyvtárban. *Zárja le az igazsággal, amiből pár részt kihagy, csak a lányeget böki ki.*
-Köszönöm. *Legalább ennyi illedelmesség szorult belé, amikor hirtelen Moon hangját hallja a fejében. Mivel nem ismeri a mágiát így nem fogja vissza a gondolatait.*
~Na de jó, már előre hallom Moont, ahogy faggatni fog...~ *Majd jön a további rész is és elpirul zavarában, mert úgy néz ki Moon tényleg a fejében van.* ~A fenébe!~ *Próbál rákoncentrálni, hogy üzenetet küldjön és és úgy küldje el azt, amit szeretne, nem is gondolva arra, hogy a túl oldalon mindent hallani egyébként.*
~Kimozdultam sétálni, de egy mágikus madár elcsalt egy tiltott helyre, a templomba és most faggat a hadnagy a börtönnél, hogy miért mentem oda és lecsuknak, amíg nem jön valaki beazonosítani engem.~ *Gyorsan elhadar mindent, inkább most mint később, legalább ha kitagadják emiatt akkor lesz ideje kiülni a büntetését.* ~Na ezt jól megcsináltad magadnak Malrion.~ *Szidja magát és kicsit későn is válaszol a valóságbeli kérdésre.*
-Malrion. *Válaszol és közben a kezeit kezdi el gyűrkészni.*
-Nem annyira, csak amit az őr mondott. *Zárja rövidre, teljesen új információ, hogy valaki beleugrott és meghalt.*
-Már tudja, hogy itt vagyok Moon. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen a végén.*
5191. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-08-31 17:54:08
Üzenet elküldve: 2016-08-31 17:54:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A kiválasztott//
*A lány megnyugszik, ami bizony nem fog hátrányára válni. Talán higgadt fejjel tud válaszolni az esetleges kérdésekre, és a katona hozzáállását is pozitív irányba terelheti.*
-Akkor miért voltál a könyvtárban? Hallottad, hogy keresünk?
*Kérdezi az őrmester, mert a templomba való belépést még érti is. Egyébiránt, ha igaza van, akkor az őrök hangját hallva lefutott a mélységi a lépcsőn, ami azt is jelenti egyben, hogy pontosan tudta, hogy tiltott övezetben jár.
A hadnagy megrázza a fejét, hiszen számára érthetetlen egy kicsit, hogy egy egyszerű, ég felé törő fénycsóva miatt miért is vállal valaki ekkora kockázatot, amikor kívülről is látható.
Egy pillanatra megtorpan az írásban, amikor a sötételf elé terjeszti a kérését, miszerint beszélni szeretne az egyik családtagjával.*
-Ne aggódjon, kisasszony! Hivatalosan értesítem a Dwirinthalen családot a történtekről. Ha eljön egy családtagja, és beazonosítja, akkor szabadon védekezhet a tanács döntéséig.
*Nem csépelné a szót, ha tudná, hogy időközben Malrion fejében már beszélgetést is kezdeményezett Moon.
Visszahajol a papír fölé, és flegmán kijelenti.*
-Addig viszont a fogdában kipihenheti a bekísérésének az izgalmait! Ha siet a rokonja, akkor vacsorára otthon is lehet, ahogy ígérte, elvégre még csak délután van.
*Újabbat szippant a pipájába, majd kérdőn megvakarja a fejét.*
-Mi is a keresztneve, kisasszony?
*Elfelejtette. Van ilyen, de ha választ kap a sötételftől, akkor beleírja azt az erre a célra kihagyott helyre, majd vár egy keveset, hogy száradjon a tinta. Addig beszélgetnek.*
-Mondja csak! Tudta, hogy az a fény, amit megnézett, az veszélyes?
*Kérdezi, majd egy kicsit meglóbálja a levegőben az elkészült pergament, és feltekeri. Miközben a pillanatok alatt megolvadt fekete viaszt rácsöppenti a pergamenre és belenyomja a városőrség pecsétjét, elbeszéli a történetet.*
-Egy oktondi félnótás beleugrott a fénybe, és azonnal szörnyethalt. Nyilván oka volt annak, hogy katonákat állítottunk oda. Erre nem gondolt?
*A pecsét száradása után az elkészült levelet az őrmester kezébe nyomja.*
-Kérlek, hogy vidd el Moonxylwery kisasszonynak ezt az üzenetet a kúriába, és küldj váltást a templomhoz mind a négyetek helyére!
*A lány megnyugszik, ami bizony nem fog hátrányára válni. Talán higgadt fejjel tud válaszolni az esetleges kérdésekre, és a katona hozzáállását is pozitív irányba terelheti.*
-Akkor miért voltál a könyvtárban? Hallottad, hogy keresünk?
*Kérdezi az őrmester, mert a templomba való belépést még érti is. Egyébiránt, ha igaza van, akkor az őrök hangját hallva lefutott a mélységi a lépcsőn, ami azt is jelenti egyben, hogy pontosan tudta, hogy tiltott övezetben jár.
A hadnagy megrázza a fejét, hiszen számára érthetetlen egy kicsit, hogy egy egyszerű, ég felé törő fénycsóva miatt miért is vállal valaki ekkora kockázatot, amikor kívülről is látható.
Egy pillanatra megtorpan az írásban, amikor a sötételf elé terjeszti a kérését, miszerint beszélni szeretne az egyik családtagjával.*
-Ne aggódjon, kisasszony! Hivatalosan értesítem a Dwirinthalen családot a történtekről. Ha eljön egy családtagja, és beazonosítja, akkor szabadon védekezhet a tanács döntéséig.
*Nem csépelné a szót, ha tudná, hogy időközben Malrion fejében már beszélgetést is kezdeményezett Moon.
Visszahajol a papír fölé, és flegmán kijelenti.*
-Addig viszont a fogdában kipihenheti a bekísérésének az izgalmait! Ha siet a rokonja, akkor vacsorára otthon is lehet, ahogy ígérte, elvégre még csak délután van.
*Újabbat szippant a pipájába, majd kérdőn megvakarja a fejét.*
-Mi is a keresztneve, kisasszony?
*Elfelejtette. Van ilyen, de ha választ kap a sötételftől, akkor beleírja azt az erre a célra kihagyott helyre, majd vár egy keveset, hogy száradjon a tinta. Addig beszélgetnek.*
-Mondja csak! Tudta, hogy az a fény, amit megnézett, az veszélyes?
*Kérdezi, majd egy kicsit meglóbálja a levegőben az elkészült pergament, és feltekeri. Miközben a pillanatok alatt megolvadt fekete viaszt rácsöppenti a pergamenre és belenyomja a városőrség pecsétjét, elbeszéli a történetet.*
-Egy oktondi félnótás beleugrott a fénybe, és azonnal szörnyethalt. Nyilván oka volt annak, hogy katonákat állítottunk oda. Erre nem gondolt?
*A pecsét száradása után az elkészült levelet az őrmester kezébe nyomja.*
-Kérlek, hogy vidd el Moonxylwery kisasszonynak ezt az üzenetet a kúriába, és küldj váltást a templomhoz mind a négyetek helyére!
5190. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-08-31 13:09:12
Üzenet elküldve: 2016-08-31 13:09:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Régi ház és új otthon//
//Rendoll//
*Igazán élvezi, ahogy Rendoll tanítja a kard használatára, még akkor is, ha fizikálisan még neki sem megterhelő. Igazából komoly kiképzésnek nem nevezné, de alapvetően talán nem is az a cél, hiszen Lia nem harcos.*
~Ugyanakkor nem árt, ha értek kicsit hozzá, valamit, alapszinten, de az sem, ha igazán megterhelő dolgokat most nem csinálok.~
*Azt viszont belátja, hogy Rendollnak ennél komolyabb kihívásokra lehet szüksége, de reméli a Barakk meg tud felelni a feladatának ilyen téren is.*
- Annál mondhatni talán, hogy bármi jobb *érte egyet.
Aztán figyeli a párját, ahogy a gyakorlóbábút tanulmányozza.*
- Lássuk, lássuk!
*Valóban a szúrás íve szép, a mozdulat elegáns és erőteljes, látszik a sokévnyi gyakorlás. A gyakorlóbábú meg trükkös, és már fordul is, hogy a kilendülő karjainak egyikére kötött súllyal jól fültövön csapja az óvatlan kalandort, jelen esetben az ő férjét, aki... aki azért szerencsére az utolsó pillanatban el tud hajolni, majd hátraugorva tér ki az újabb alattomos pofon elől.*
- Trükkös szerkezet! *örömködik Lia és szélesen vigyorog* Még egyszer!!
*Az invitálásra közelebb megy, és nevet, nem bírja megállni.*
- De persze csak ha tudsz vigyázni a fejedre, rend! Mert valahogy jobban szeretem, ha egészben van, és nem kell bébipapit enned, mert szájon kap egy gyakorlóbáb.
*Lia átöleli a párja derekát, egy puszit cuppant az arcára.*
- Azt mondod, próbáljam ki? Hmm.
*Lia átveszi a gyakorlókardot és méregeti a távolságot, aztán mókázva közelebb lép a bábhoz, és épp csak finoman megérinti a festett szívét a fakard hegyével. A bábú erre vélhetően nem mozdul.*
- Jobb ha engedelmeskedsz! *sziszegi Lia a bábnak.* Vagy mélyebbre nyomom a pengémet!
*Aztán Rendoll felé fordul.*
- Így jó? Vagy hogyan is kell? Megmutatod nekem újra?
*Visszalépdel a kedveséhez és átadja neki a kardot.*
~Nem úgy működik ez az izé, hogy ha teljesen pontos a találat, akkor mindegy neki mekkora a lendület nem kezd forogni?~
*Ezen a kérdésen egyelőre csak magában agyal.*
//Rendoll//
*Igazán élvezi, ahogy Rendoll tanítja a kard használatára, még akkor is, ha fizikálisan még neki sem megterhelő. Igazából komoly kiképzésnek nem nevezné, de alapvetően talán nem is az a cél, hiszen Lia nem harcos.*
~Ugyanakkor nem árt, ha értek kicsit hozzá, valamit, alapszinten, de az sem, ha igazán megterhelő dolgokat most nem csinálok.~
*Azt viszont belátja, hogy Rendollnak ennél komolyabb kihívásokra lehet szüksége, de reméli a Barakk meg tud felelni a feladatának ilyen téren is.*
- Annál mondhatni talán, hogy bármi jobb *érte egyet.
Aztán figyeli a párját, ahogy a gyakorlóbábút tanulmányozza.*
- Lássuk, lássuk!
*Valóban a szúrás íve szép, a mozdulat elegáns és erőteljes, látszik a sokévnyi gyakorlás. A gyakorlóbábú meg trükkös, és már fordul is, hogy a kilendülő karjainak egyikére kötött súllyal jól fültövön csapja az óvatlan kalandort, jelen esetben az ő férjét, aki... aki azért szerencsére az utolsó pillanatban el tud hajolni, majd hátraugorva tér ki az újabb alattomos pofon elől.*
- Trükkös szerkezet! *örömködik Lia és szélesen vigyorog* Még egyszer!!
*Az invitálásra közelebb megy, és nevet, nem bírja megállni.*
- De persze csak ha tudsz vigyázni a fejedre, rend! Mert valahogy jobban szeretem, ha egészben van, és nem kell bébipapit enned, mert szájon kap egy gyakorlóbáb.
*Lia átöleli a párja derekát, egy puszit cuppant az arcára.*
- Azt mondod, próbáljam ki? Hmm.
*Lia átveszi a gyakorlókardot és méregeti a távolságot, aztán mókázva közelebb lép a bábhoz, és épp csak finoman megérinti a festett szívét a fakard hegyével. A bábú erre vélhetően nem mozdul.*
- Jobb ha engedelmeskedsz! *sziszegi Lia a bábnak.* Vagy mélyebbre nyomom a pengémet!
*Aztán Rendoll felé fordul.*
- Így jó? Vagy hogyan is kell? Megmutatod nekem újra?
*Visszalépdel a kedveséhez és átadja neki a kardot.*
~Nem úgy működik ez az izé, hogy ha teljesen pontos a találat, akkor mindegy neki mekkora a lendület nem kezd forogni?~
*Ezen a kérdésen egyelőre csak magában agyal.*
5189. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-08-30 21:36:21
Üzenet elküldve: 2016-08-30 21:36:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Régi ház és új otthon//
//Lia//
*Az öleléssel egybekötött gyakorlatozás kellemes elfoglaltság, de nem nevezhető komoly testgyakorlatnak. Nehezen ugyan, de rászánja magát, hogy elengedje a kard markolatát és ezzel eltávolodjon valamennyire asszonya kellemes melegétől. A bábu elé lép, ami egy fahenger, bámulatosan formátlan fa fejjel és egy sok karikás jelöléssel a szív helyén. Figyeli egy darabig, aztán Lia felé mosolyog.*
-Egy élőhalottnál mindenesetre jobb ellenfél.
~Nem mintha láttam volna már, de nem is akarok különösképpen. Remélem nem fognak egyhamar a kertben ólálkodni.~
-Akkor figyelj, hogyan kell szíven szúrni az ellenfelet.
*Közelebb lép, hogy a kardja biztos eltalálja a célt, aztán alapállásba áll, ahogy kell és erőteljes szúrással döf. Talál, bele a szív közepébe, de a gyakorlóbáb erre, nem várt fordulattal gyorsan elmozdul. Körbe jár és a két oldalt álló fából készült karjai, kis híján leütik a fejét. Villám gyorsan hajol el előle az utolsó pillanatban.*
~Ezt meg, hogy nem vettem észre?~
*A szúrás lendülete elég nagy volt ahhoz, hogy a bábu forgása, visszafelé is megismétlődjön, arra kényszerítve, hogy hátrébb ugorjon előle. A manőver után széles jókedvvel mosolyog magán, aztán megnézi Liára milyen benyomást tett a mozdulatsora.*
-Persze közben nem árt, ha vigyázol a fejedre.
*Nevetve inti közelebb kedvesét, hogy átadja neki a gyakorló kardot.*
-Ne állj hozzá túl közel és húzd le a fejed, ha fordul.
*Lia közelsége járt a fejében az ölelő mozdulatsor után, így nem vette észre, hogy a gyakorlóbábú az a bizonyos forgó fajta. A végén még asszonya ápolhatta volna a gyakorlótér közepén és újra szüksége lett volna a pityóka pürére, még az agyrázkódásból felépül.*
-Óvatosan, nem kell túl nagy erővel.
*Aggódva áll meg Lia mögött, hogyha kell akkor hátra, vagy oldalra rántsa a bábu alattomos támadása elől. Túlzott féltés, de nem tehet ellene.*
//Lia//
*Az öleléssel egybekötött gyakorlatozás kellemes elfoglaltság, de nem nevezhető komoly testgyakorlatnak. Nehezen ugyan, de rászánja magát, hogy elengedje a kard markolatát és ezzel eltávolodjon valamennyire asszonya kellemes melegétől. A bábu elé lép, ami egy fahenger, bámulatosan formátlan fa fejjel és egy sok karikás jelöléssel a szív helyén. Figyeli egy darabig, aztán Lia felé mosolyog.*
-Egy élőhalottnál mindenesetre jobb ellenfél.
~Nem mintha láttam volna már, de nem is akarok különösképpen. Remélem nem fognak egyhamar a kertben ólálkodni.~
-Akkor figyelj, hogyan kell szíven szúrni az ellenfelet.
*Közelebb lép, hogy a kardja biztos eltalálja a célt, aztán alapállásba áll, ahogy kell és erőteljes szúrással döf. Talál, bele a szív közepébe, de a gyakorlóbáb erre, nem várt fordulattal gyorsan elmozdul. Körbe jár és a két oldalt álló fából készült karjai, kis híján leütik a fejét. Villám gyorsan hajol el előle az utolsó pillanatban.*
~Ezt meg, hogy nem vettem észre?~
*A szúrás lendülete elég nagy volt ahhoz, hogy a bábu forgása, visszafelé is megismétlődjön, arra kényszerítve, hogy hátrébb ugorjon előle. A manőver után széles jókedvvel mosolyog magán, aztán megnézi Liára milyen benyomást tett a mozdulatsora.*
-Persze közben nem árt, ha vigyázol a fejedre.
*Nevetve inti közelebb kedvesét, hogy átadja neki a gyakorló kardot.*
-Ne állj hozzá túl közel és húzd le a fejed, ha fordul.
*Lia közelsége járt a fejében az ölelő mozdulatsor után, így nem vette észre, hogy a gyakorlóbábú az a bizonyos forgó fajta. A végén még asszonya ápolhatta volna a gyakorlótér közepén és újra szüksége lett volna a pityóka pürére, még az agyrázkódásból felépül.*
-Óvatosan, nem kell túl nagy erővel.
*Aggódva áll meg Lia mögött, hogyha kell akkor hátra, vagy oldalra rántsa a bábu alattomos támadása elől. Túlzott féltés, de nem tehet ellene.*
5188. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:45:50
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:45:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kiválasztott//
~Hadnagy? Jaj teremtőm...~ *Nem gondolta volna, hogy ekkora zűrbe keveri magát a madárka miatt, na de most már nem tud mit tenni, csak meghúzza magát és csak akkor beszél, ha kérdezik. Hallgatja a beszámolót, ahonnan megtudja, hogy családi neve miatt egy őr kíséretében be is mehetett volna, ilyenkor sajnálja, hogy nem érdeklődött a jogaival kapcsolatban és csak úgy kiszökött.*
-Nem rég jöttem a városba és amíg a család tárgyalt, gondoltam megnézem a fénycsóvát, ami a templomból áradt felfelé. *Nem a legjobb magyarázat, na de nem is fog mások számára láthatatlan madárkáról mesélni és a varázslatról, amit ott tanult meg.*
-Kérem, ha lehet valamelyik családtagommal beszélnem kellene. *Nyugtalankodik kicsit, mert nem akarja, hogy elhúzódjon az ügy és odahaza meg este Moon fölöslegesen várja őt.*
~Hadnagy? Jaj teremtőm...~ *Nem gondolta volna, hogy ekkora zűrbe keveri magát a madárka miatt, na de most már nem tud mit tenni, csak meghúzza magát és csak akkor beszél, ha kérdezik. Hallgatja a beszámolót, ahonnan megtudja, hogy családi neve miatt egy őr kíséretében be is mehetett volna, ilyenkor sajnálja, hogy nem érdeklődött a jogaival kapcsolatban és csak úgy kiszökött.*
-Nem rég jöttem a városba és amíg a család tárgyalt, gondoltam megnézem a fénycsóvát, ami a templomból áradt felfelé. *Nem a legjobb magyarázat, na de nem is fog mások számára láthatatlan madárkáról mesélni és a varázslatról, amit ott tanult meg.*
-Kérem, ha lehet valamelyik családtagommal beszélnem kellene. *Nyugtalankodik kicsit, mert nem akarja, hogy elhúzódjon az ügy és odahaza meg este Moon fölöslegesen várja őt.*
5187. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-08-30 19:49:16
Üzenet elküldve: 2016-08-30 19:49:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A kiválasztott//
*Úgy fest, hogy a gazdagnegyedi kiruccanás elegendő volt ahhoz, hogy csillapodjanak a mélységi kedélyei. Nem rugdos, nem vergődik, és meglepetésére, nem is fáj neki, ahogy a két katona vezeti. Mit tesz a nyugalom!
A szája még akkor sem nyugszik meg, mikor átlépik a barakk kapuját, és a jogaiért harcolva kérdéseket szegez az őrmesternek. Ugyan nem tudja, de ez meghaladja a férfi hatáskörét, így joggal nem kap tőle semmilyen választ sem, a célt viszont meghatározza.*
-Ezekről a dolgokról majd a hadnagy dönt!
*Bizony, miután elkobozták a fegyvereit (mert egyébként sem szabad bevinni), a hadnagy irodájához érnek, és azon belépve a papírok mögül felnéz egy viszonylag fiatal, rövid barna hajú férfi, akinek arcát egy éktelen vágás csúfítja el a homlokától az orrnyergén át az álláig. A két katona vigyázzba vágja magát, és az őrmester jelenti az esetet.*
-Uram, ez a mélységi a közrendet veszélyeztetve beszökött a templomba, ami katonai terület! Azt mondja, hogy a Dwirinthalen család tagja!
*A hadnagy felveszi a pipáját az asztalról, majd egy nagyot beleszív, és ahogy kifújja, titokzatos ködbe burkolózik az arca.*
-Ha valóban a család tagja lenne, akkor tudná, hogy a Dwirinthaleneknek van kutatási célú engedélyük belépni, feltéve, ha elkíséri egy őr és egy mágus.
*Teljesen jogos a felvetés, és Malriont ez a tény egy cseppet sem nyugtathatja meg.*
-Miért szökött be, kisasszony?
*Elővesz egy üres pergament, valamint egy pennát is, és írni kezd: Tisztelt Moonxylwery Dwirinthalen!
Lassan vési fel a betűket, miközben néha kérdőn felnéz a feltehetően épp védőbeszédet mondó, vagy magyarázkodó, esetleg csendes kis sötételfre.*
*Úgy fest, hogy a gazdagnegyedi kiruccanás elegendő volt ahhoz, hogy csillapodjanak a mélységi kedélyei. Nem rugdos, nem vergődik, és meglepetésére, nem is fáj neki, ahogy a két katona vezeti. Mit tesz a nyugalom!
A szája még akkor sem nyugszik meg, mikor átlépik a barakk kapuját, és a jogaiért harcolva kérdéseket szegez az őrmesternek. Ugyan nem tudja, de ez meghaladja a férfi hatáskörét, így joggal nem kap tőle semmilyen választ sem, a célt viszont meghatározza.*
-Ezekről a dolgokról majd a hadnagy dönt!
*Bizony, miután elkobozták a fegyvereit (mert egyébként sem szabad bevinni), a hadnagy irodájához érnek, és azon belépve a papírok mögül felnéz egy viszonylag fiatal, rövid barna hajú férfi, akinek arcát egy éktelen vágás csúfítja el a homlokától az orrnyergén át az álláig. A két katona vigyázzba vágja magát, és az őrmester jelenti az esetet.*
-Uram, ez a mélységi a közrendet veszélyeztetve beszökött a templomba, ami katonai terület! Azt mondja, hogy a Dwirinthalen család tagja!
*A hadnagy felveszi a pipáját az asztalról, majd egy nagyot beleszív, és ahogy kifújja, titokzatos ködbe burkolózik az arca.*
-Ha valóban a család tagja lenne, akkor tudná, hogy a Dwirinthaleneknek van kutatási célú engedélyük belépni, feltéve, ha elkíséri egy őr és egy mágus.
*Teljesen jogos a felvetés, és Malriont ez a tény egy cseppet sem nyugtathatja meg.*
-Miért szökött be, kisasszony?
*Elővesz egy üres pergament, valamint egy pennát is, és írni kezd: Tisztelt Moonxylwery Dwirinthalen!
Lassan vési fel a betűket, miközben néha kérdőn felnéz a feltehetően épp védőbeszédet mondó, vagy magyarázkodó, esetleg csendes kis sötételfre.*
5186. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-08-30 13:10:22
Üzenet elküldve: 2016-08-30 13:10:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egyedül//
*Dús hajába belekap a szél, ahogy a Gazdagnegyedből a Barakkba fordul. Mindenek előtt meg kell igazítania, hogy lásson is valamit. Soha nem járt még erre, nem ismeri a járást.~Muszáj lesz leadnom a fegyveremet. Itt sem mehet másképp, mint máshol.~ Átveszi életlen gyakorlókardját és keres magának egy csendesebb zugot. Mivel még ismeretlen a környéken nem akar nagy felhajtást maga körül. Jámboran letelepszik a padlóra. Nem érdekli, hogy poros, az ő vas láncinge is elég ütött kopott már. Tüdejét teleszívja a hely áporodott, izzadságtól bűzlő szagával. Ismerősnek találja ezt az illatot, számára ez illat. Ez a közeg vette körül őt egészen gyermekkora óta. Mára már teljesen hozzászokott. Hirtelen feláll. Megszabadítja magát az edzéshez teljesen felesleges dolgoktól. A sisakját ledobja az egyik sarokba, a láncingével és az alkarvédőjével sem bánik el másképp. Mindezt addig teszi, amíg egy kisebb rövidnadrág marad rajta. Ábrell csak így érzi komfortosan magát. Mikor a külsőségek mind készen állnak a kiadós gyakorláshoz, elkezd bemelegíteni. Kezdetben lassan, majd egyre gyorsabban forgatja a karjait. Előre majd hátra feszíti azokat. A karok után következik a törzs.~Nem szabad semminek sem merevnek maradnia.~ A sorból a lábakat sem hagyja ki. Ezeket a gyakorlatokat minden edzés előtt elvégzi, elvégre nem akar feleslegesen megsérülni. Miután letudja ezt a szent rituálét, belekezd a tényleges munkába. Az életlen kardjával csap és vág. Úgy egy óráig megfeszített erővel végzi a gyakorlatokat. Feltett szándéka minél erősebbé és gyorsabbá válni. Az utolsó percek fájnak neki a legjobban. A karja már enyhén remeg a fáradtságtól. Ekkor hirtelen megáll. Elmosolyodik ritkás szőke arcszőrzete alatt. Ezt a pillanatot várta végig, hogy eljusson ebbe a fizikai állapotba. Szépen lerakja a kardot oda, ahol a többi ruhadarabja fekszik és elkezdi végezni a szabályos fekvőtámaszokat. Ábrell mindig akkor kezdi el ezt, amikor már minden mozdulat fáj neki.*
~Egy, kettő, három…~
A hozzászólás írója (Ábrell Zére) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.30 13:11:46
*Dús hajába belekap a szél, ahogy a Gazdagnegyedből a Barakkba fordul. Mindenek előtt meg kell igazítania, hogy lásson is valamit. Soha nem járt még erre, nem ismeri a járást.~Muszáj lesz leadnom a fegyveremet. Itt sem mehet másképp, mint máshol.~ Átveszi életlen gyakorlókardját és keres magának egy csendesebb zugot. Mivel még ismeretlen a környéken nem akar nagy felhajtást maga körül. Jámboran letelepszik a padlóra. Nem érdekli, hogy poros, az ő vas láncinge is elég ütött kopott már. Tüdejét teleszívja a hely áporodott, izzadságtól bűzlő szagával. Ismerősnek találja ezt az illatot, számára ez illat. Ez a közeg vette körül őt egészen gyermekkora óta. Mára már teljesen hozzászokott. Hirtelen feláll. Megszabadítja magát az edzéshez teljesen felesleges dolgoktól. A sisakját ledobja az egyik sarokba, a láncingével és az alkarvédőjével sem bánik el másképp. Mindezt addig teszi, amíg egy kisebb rövidnadrág marad rajta. Ábrell csak így érzi komfortosan magát. Mikor a külsőségek mind készen állnak a kiadós gyakorláshoz, elkezd bemelegíteni. Kezdetben lassan, majd egyre gyorsabban forgatja a karjait. Előre majd hátra feszíti azokat. A karok után következik a törzs.~Nem szabad semminek sem merevnek maradnia.~ A sorból a lábakat sem hagyja ki. Ezeket a gyakorlatokat minden edzés előtt elvégzi, elvégre nem akar feleslegesen megsérülni. Miután letudja ezt a szent rituálét, belekezd a tényleges munkába. Az életlen kardjával csap és vág. Úgy egy óráig megfeszített erővel végzi a gyakorlatokat. Feltett szándéka minél erősebbé és gyorsabbá válni. Az utolsó percek fájnak neki a legjobban. A karja már enyhén remeg a fáradtságtól. Ekkor hirtelen megáll. Elmosolyodik ritkás szőke arcszőrzete alatt. Ezt a pillanatot várta végig, hogy eljusson ebbe a fizikai állapotba. Szépen lerakja a kardot oda, ahol a többi ruhadarabja fekszik és elkezdi végezni a szabályos fekvőtámaszokat. Ábrell mindig akkor kezdi el ezt, amikor már minden mozdulat fáj neki.*
~Egy, kettő, három…~
A hozzászólás írója (Ábrell Zére) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.30 13:11:46
5185. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-08-30 01:13:42
Üzenet elküldve: 2016-08-30 01:13:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Már nagyon régóta vágyott ide visszatérni. Az utazással semmi problémája nem volt, az igazi gondot a miért jelentette. Egyszerű diplomáciai körutazás és minden nyűg és kellemetlenség ami ezzel jár. Hónapok teltek el smúzolással, csicsás estéken lejtett kötelező körökkel. Habár jól ment neki a bájolgás is mégsem ez volt az ő világa. Érezte testén a harcmentes hónapok rozsdásító hatását, így hazatérve a körútról azonnal a Barakk felé vette az irányt. Semmi máshoz nem volt most jobban kedve, mint egy kis gyakorláshoz. Újra ritmusba lendülni, érezne a pengék egyensúlyát, hallani ahogy a levegőt hasítva majd fém a fémen csattanva megkomponálja a harcok muzsikáját. Igen, erre vágyott most. A barakk kapuján belépve ismerős látvány tárult elé. Az edzéshez kialakított csarnok hangjai már a falakon kívül üdvözölték.*
~Itt az ideje egy kicsit formába lendülni!~*gondolta, miközben odasétált egy gyakorló bábúhoz.*
~Itt az ideje egy kicsit formába lendülni!~*gondolta, miközben odasétált egy gyakorló bábúhoz.*
5184. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-08-29 22:38:02
Üzenet elküldve: 2016-08-29 22:38:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kiválasztott//
*Nem hatja meg a hisztije a katonákat és ráadásul lekerül hordozója válláról is, hogy gyalogolhasson ott közöttük. A karját próbálja néha rángatni, meg sziszeg is, hogy fáj neki az, ahogy azt szorongatják, na de inkább felhagy vele, talán úgy kevesebb fájdalom éri, amíg elviszik a dutyiba.
Alap járaton nem zavarná a dolog, hiszen túl nagy baja sosem származott és pár nap után kiengedték az ilyen helyekről, na de most estére haza kellene érnie, hogy ne csinálják ki.*
-Vannak jogaim nem? Az egyik családtagomnak üzenhetek, hogy itt vagyok? *Érdeklődik, ahogy befelé mennek a barakkba. Nem sok fegyvere van csak a tőre, amit a cipőjébe dugott el, na de nem most kezdték a szakmát, így simán elvehetik tőle. A lány inkább csak duzzog és egy Dwirinthalen rokont követel magához.*
*Nem hatja meg a hisztije a katonákat és ráadásul lekerül hordozója válláról is, hogy gyalogolhasson ott közöttük. A karját próbálja néha rángatni, meg sziszeg is, hogy fáj neki az, ahogy azt szorongatják, na de inkább felhagy vele, talán úgy kevesebb fájdalom éri, amíg elviszik a dutyiba.
Alap járaton nem zavarná a dolog, hiszen túl nagy baja sosem származott és pár nap után kiengedték az ilyen helyekről, na de most estére haza kellene érnie, hogy ne csinálják ki.*
-Vannak jogaim nem? Az egyik családtagomnak üzenhetek, hogy itt vagyok? *Érdeklődik, ahogy befelé mennek a barakkba. Nem sok fegyvere van csak a tőre, amit a cipőjébe dugott el, na de nem most kezdték a szakmát, így simán elvehetik tőle. A lány inkább csak duzzog és egy Dwirinthalen rokont követel magához.*
5183. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-08-29 20:37:45
Üzenet elküldve: 2016-08-29 20:37:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Reydis//
*Tény, ami tény, Leon szinte mindenhez ért, a főzéstől a varrásig, de az anatómia sosem tartozott az erősségei közé, így csak feltételezte, hogy rúgása bordát tört, de a lány mozgása nem erről árulkodott, így betudja annak, hogy mégsem volt olyan ügyes lábmunka. A kérdésére egyértelmű, és várt választ kap. Amint szerelme leereszti a fegyvereket, ő is így tesz. Odaviszi a fiúnak és visszakéri új kardját.*
-Nem gondoltam, hogy ilyen erős vagy. Sokat fejlődtél! *Ezt már csak úgy mellékesen veti oda, de a dicséretet nem mulaszthatja el.* ~Te meg miről beszélsz már megint?~ *Emelkedik meg a szemöldöke, és már kezdi azt hinni, hogy ennek a vitának már sosem lesz vége. Egyetlen pillanatig még azon is elgondolkodik, hogy úgy viselkedjen, mint a lány előző gazdája. Ha jól odaütne párat Reydisnek, biztos nem ez lenne a legnagyobb gondja, hogy milyen sérelmei vannak. Azonban azt is tudja, hogy kalóz ide, vagy oda, ő nem ilyen, nem tud bántani egy nőt ok nélkül. A gyermekkori múltja miatt.*
-Múlt sérelmei? Már megint erről beszélünk? *Ő fejben már lezárta ezt az egészet. Arra gondolva, hogy jobb neki most mosolyogva élni, mint később egy életre magányosan, mert ezt a kapcsolatot biztos nem fogja olyan könnyen elfelejteni, mint előző feleségét. Közben azért odapillant a lány oldalára, hogy milyen állapotban is van, és aggódva megjegyzi.*
-Nem megyünk vissza a fogadóba, tenni rád egy borogatást? Nem akarom, hogy nagyobb bajod legyen... *Teszi hozzá már csak úgy halkan.*
*Tény, ami tény, Leon szinte mindenhez ért, a főzéstől a varrásig, de az anatómia sosem tartozott az erősségei közé, így csak feltételezte, hogy rúgása bordát tört, de a lány mozgása nem erről árulkodott, így betudja annak, hogy mégsem volt olyan ügyes lábmunka. A kérdésére egyértelmű, és várt választ kap. Amint szerelme leereszti a fegyvereket, ő is így tesz. Odaviszi a fiúnak és visszakéri új kardját.*
-Nem gondoltam, hogy ilyen erős vagy. Sokat fejlődtél! *Ezt már csak úgy mellékesen veti oda, de a dicséretet nem mulaszthatja el.* ~Te meg miről beszélsz már megint?~ *Emelkedik meg a szemöldöke, és már kezdi azt hinni, hogy ennek a vitának már sosem lesz vége. Egyetlen pillanatig még azon is elgondolkodik, hogy úgy viselkedjen, mint a lány előző gazdája. Ha jól odaütne párat Reydisnek, biztos nem ez lenne a legnagyobb gondja, hogy milyen sérelmei vannak. Azonban azt is tudja, hogy kalóz ide, vagy oda, ő nem ilyen, nem tud bántani egy nőt ok nélkül. A gyermekkori múltja miatt.*
-Múlt sérelmei? Már megint erről beszélünk? *Ő fejben már lezárta ezt az egészet. Arra gondolva, hogy jobb neki most mosolyogva élni, mint később egy életre magányosan, mert ezt a kapcsolatot biztos nem fogja olyan könnyen elfelejteni, mint előző feleségét. Közben azért odapillant a lány oldalára, hogy milyen állapotban is van, és aggódva megjegyzi.*
-Nem megyünk vissza a fogadóba, tenni rád egy borogatást? Nem akarom, hogy nagyobb bajod legyen... *Teszi hozzá már csak úgy halkan.*
5182. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-08-29 09:35:53
Üzenet elküldve: 2016-08-29 09:35:53
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Reydis megerősödött és a fájdalomtűrése is jobb lett. A bordái már nem törnek el olyan könnyen, mint anno Aldrusnál, hiszen újra összeforrva erősebb lett. A nők bordái meg amúgy is hamarabb végződnek, így az oldalát ért rúgás azt pont nem érte, na de senki sem olyan jó anatómiából, mint Reydis, aki a masszázsoktatáson tanult ezt azt.
Leon kivédi a gáncsolást és hátrébb is ugrik védekezni, nem támad egyelőre.*
-Már hogy a fenébe lehetnék jól? *Bármennyire is a lány erőltette a felejtsük már el a múltat és maradjunk a jelenben, nem megy neki és valahogy meg akarja bosszulni, hogy magára maradt. A harc nem a legjobb módja és le is ereszti a kardját kifújva magából a dühét.*
-Nem akarok veled harcolni, amíg nem tettem túl magam a múlt sérelmein. *Ezzel el is indul kifelé, mert nincs értelme szétverni egymást. Most kezdi csak érezni az oldalát ért rúgás fájdalmát is, biztos jókora színes folt fog oda kerülni hamarosan.* ~A fene vigye el.~
*Reydis megerősödött és a fájdalomtűrése is jobb lett. A bordái már nem törnek el olyan könnyen, mint anno Aldrusnál, hiszen újra összeforrva erősebb lett. A nők bordái meg amúgy is hamarabb végződnek, így az oldalát ért rúgás azt pont nem érte, na de senki sem olyan jó anatómiából, mint Reydis, aki a masszázsoktatáson tanult ezt azt.
Leon kivédi a gáncsolást és hátrébb is ugrik védekezni, nem támad egyelőre.*
-Már hogy a fenébe lehetnék jól? *Bármennyire is a lány erőltette a felejtsük már el a múltat és maradjunk a jelenben, nem megy neki és valahogy meg akarja bosszulni, hogy magára maradt. A harc nem a legjobb módja és le is ereszti a kardját kifújva magából a dühét.*
-Nem akarok veled harcolni, amíg nem tettem túl magam a múlt sérelmein. *Ezzel el is indul kifelé, mert nincs értelme szétverni egymást. Most kezdi csak érezni az oldalát ért rúgás fájdalmát is, biztos jókora színes folt fog oda kerülni hamarosan.* ~A fene vigye el.~
5181. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-08-28 11:39:12
Üzenet elküldve: 2016-08-28 11:39:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Régi ház és új otthon//
//Rendoll//
*Végtére is igaza van a párjának, az mondjuk még hozzátartozik a dologhoz, hogy a ház nem az ő tulajdonuk, de lényegében van benne egy lakrészük, és a kertet is szabadon használhatják ésszerű keretek között.*
– Igazából, még ha a kert alatt bujkálnának is, arra igyekeznék gondolni, hogy mi leszünk a jobbak, hogy az élet mindig győzni fog, és hogy a vész elül majd. Különben minek élnénk? Miért harcolnánk? Akkor van az egésznek értelme, ha hiszünk a pozitív végkifejletben.
*Nem bánja, hogy Rendoll szorosan fogja a kezét, fájdalmat nem okoz, az érzés meg jó, biztonságos, megnyugtató.
Lia tudja, hogy számíthat rá.
A Barakkhoz érve az épületet más ismerősként üdvözli, hiszen nem először térnek be, és a férjét ismerve bizonyára nem is utoljára. A bejáratnál a szabályok szerint lecserélik a fegyvereiket.
Lia kicsit húzza a száját, mert a gyakorló fúvónyilak ugyan hasonlóak a sajátjaihoz, de a fúvócső más, és azért így hogyan is vegye a szájához.*
~Ki tudja előttem vajon ki vette a szájába, milyen miazmát terjeszt és egyáltalán elmosták-e ez az eszközt?~
*Így egyelőre csak zsebre teszi, míg a gyakorló-tőrt az övébe tűzi.
Követi Rendollt a Barakk belső terei felé és közben alaposan körbe is néz, páran már edzenek a kora reggeli időpont ellenére, de azért van bőven hely, így nekik is jut páros harchoz is akár, sőt egy gyakorlóbábú is van a közelben, mely így jelenleg az ő használatukba kerül.*
– Igenis, uram, készen állok!
*Lia mosolyog. Tudja, hogy Rendoll tisztában van vele, hogy a kard az új fegyver a lánynak, és jelenleg még épp csak az alapokat tanulgatja a párjától.*
~Elsősorban arra lesz jó, hogy tudjam hogyan védekezzek egy karddal támadó idegen ellen. Aztán később meglátjuk.~
*Közelebb sétál hát, jó adag kíváncsisággal, megfogja a kard markolatát. Rendoll mögé lép, úgy fog rá a markolatra, hogy karjai óvón ölelik közben őt, és Lia azt is érzi, ahogy a férfi mellkasa a hátának simul.*
~Azért remélem, mást nem ezzel a módszerrel tanítana. De legalább nem ilyen közelre lépve.~
*Együtt lendítik a kardot jó párszor, és Lia úgy érzi, kezd belejönni, a mozdulatok már nem annyira idegenek számára.
A kérdésre elmosolyodik, öröm tölti el, főleg a hozzátoldott rövidke mondat miatt, félig hátrafordulva néz Rendollra.*
– Igen! Mutasd meg kérlek!
//Rendoll//
*Végtére is igaza van a párjának, az mondjuk még hozzátartozik a dologhoz, hogy a ház nem az ő tulajdonuk, de lényegében van benne egy lakrészük, és a kertet is szabadon használhatják ésszerű keretek között.*
– Igazából, még ha a kert alatt bujkálnának is, arra igyekeznék gondolni, hogy mi leszünk a jobbak, hogy az élet mindig győzni fog, és hogy a vész elül majd. Különben minek élnénk? Miért harcolnánk? Akkor van az egésznek értelme, ha hiszünk a pozitív végkifejletben.
*Nem bánja, hogy Rendoll szorosan fogja a kezét, fájdalmat nem okoz, az érzés meg jó, biztonságos, megnyugtató.
Lia tudja, hogy számíthat rá.
A Barakkhoz érve az épületet más ismerősként üdvözli, hiszen nem először térnek be, és a férjét ismerve bizonyára nem is utoljára. A bejáratnál a szabályok szerint lecserélik a fegyvereiket.
Lia kicsit húzza a száját, mert a gyakorló fúvónyilak ugyan hasonlóak a sajátjaihoz, de a fúvócső más, és azért így hogyan is vegye a szájához.*
~Ki tudja előttem vajon ki vette a szájába, milyen miazmát terjeszt és egyáltalán elmosták-e ez az eszközt?~
*Így egyelőre csak zsebre teszi, míg a gyakorló-tőrt az övébe tűzi.
Követi Rendollt a Barakk belső terei felé és közben alaposan körbe is néz, páran már edzenek a kora reggeli időpont ellenére, de azért van bőven hely, így nekik is jut páros harchoz is akár, sőt egy gyakorlóbábú is van a közelben, mely így jelenleg az ő használatukba kerül.*
– Igenis, uram, készen állok!
*Lia mosolyog. Tudja, hogy Rendoll tisztában van vele, hogy a kard az új fegyver a lánynak, és jelenleg még épp csak az alapokat tanulgatja a párjától.*
~Elsősorban arra lesz jó, hogy tudjam hogyan védekezzek egy karddal támadó idegen ellen. Aztán később meglátjuk.~
*Közelebb sétál hát, jó adag kíváncsisággal, megfogja a kard markolatát. Rendoll mögé lép, úgy fog rá a markolatra, hogy karjai óvón ölelik közben őt, és Lia azt is érzi, ahogy a férfi mellkasa a hátának simul.*
~Azért remélem, mást nem ezzel a módszerrel tanítana. De legalább nem ilyen közelre lépve.~
*Együtt lendítik a kardot jó párszor, és Lia úgy érzi, kezd belejönni, a mozdulatok már nem annyira idegenek számára.
A kérdésre elmosolyodik, öröm tölti el, főleg a hozzátoldott rövidke mondat miatt, félig hátrafordulva néz Rendollra.*
– Igen! Mutasd meg kérlek!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361