Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-26 16:56:55
Üzenet elküldve: 2012-11-26 16:56:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
Evane
*Ahogy Tanvor kikísérte a helyzetet nem igazán megszívlelendő lánykát, hátát az ajtónak veti, hogy a sötételf ne térhessen vissza a megbeszélésre. A parancs egyszerű volt: a lányt tartsa távol a többiektől. Ebben aztán nem lesz hiba. Tanvor olyan mélyen dugta az orrát a hadnagy valagába, hogy valószínűleg fából van, különben már megpusztult volna a szagtól.
Erőlködései természetesen nem votlak hiábavalók. A Soril - fiúk (mindenki csak így hívta a hadnagy alá tartozó öt férfit, kinek átlagos életkora egyáltalán nem volt fiús, valamint a véralkohol szintjük is inkább, egy söröshordó alkoholtartalmára rúgott) közül ő volt az, aki a legbefolyásosabb volt. Márpedig ez nagy szó, hisz Soriltól sokan féltek, egy tehát Tanvortól is.*
- Bizonyára éhes, menjünk a kantinba * a férfi hangja nem tűr ellentmondást, s ha a nő nem lenne hajlandó elindulni, úgy kénytelen lenne erővel meggyőzni. Persze ez csak Evanétől függ. Elég is annyi, hogy a kantinba érve - ahol mikor feltűnik Tanvor, mindeki más eltűnik - egy elég szegényes berendezésű étkezde fogadja a lányt. A tűz éppen csak pislákol, alig adva valami meleget, de az őr rögtön a kandalló felé veszi az irányt.*
- Tessék, szükséged lesz az erődre * azzal egy tálat rak le a lány, s maga elé. A vacsora igencsak szegényes, tojás, szalonna, kenyér.
A konyha felől zaj szűrődik ki, s egy idegen hang - valószínűleg a szakács - káromkodása. A zaj elcsitul, ám a kis helyiségből előbukkan Tacskó, ki ingatag léptekkel, s kezében egy kancsóval odakacsázik a pároshoz.*
- Azt mondta elfogyott a bor - belenéz a kancsóba - úgy látom hazudott * szája mosolyra görbül, s tekintetét a nő és az őr között váltogatja.*
Tenneris, Abel, Monarakh
*Soril hadnagy nyájasan a társaságra mosolyog.*
- Minél előbb, ami a holnap reggelt jelenti. Ma éjszakára itt szállásoljuk el magukat, s ennek tükrében vacsorát és reggelit is biztosítunk. Ne lepődjenek meg, hogyha holnap találkoznak még pár ismeretlennel, akik magukkal tartanak az útra. Sok mindent kell elhozni, s lovakat nem lehet bevinni az erdőbe. Többször sem lenne szerencsés fordulni, tekintve, hogy ezzel magukra vonnák a figyelmet. Emellett... hallottunk történeteket, miszerint egy újabb bűnbanda vette be magát a barlangba. Habár ez csak mende-monda, nem árt a biztonság. Elvégre nem szeretném, hogy a hősökből mártírok válljanak. Ha nincs egyéb kérdésük, úgy megmutatnám a ma esti szállásukat.*
Evane
*Ahogy Tanvor kikísérte a helyzetet nem igazán megszívlelendő lánykát, hátát az ajtónak veti, hogy a sötételf ne térhessen vissza a megbeszélésre. A parancs egyszerű volt: a lányt tartsa távol a többiektől. Ebben aztán nem lesz hiba. Tanvor olyan mélyen dugta az orrát a hadnagy valagába, hogy valószínűleg fából van, különben már megpusztult volna a szagtól.
Erőlködései természetesen nem votlak hiábavalók. A Soril - fiúk (mindenki csak így hívta a hadnagy alá tartozó öt férfit, kinek átlagos életkora egyáltalán nem volt fiús, valamint a véralkohol szintjük is inkább, egy söröshordó alkoholtartalmára rúgott) közül ő volt az, aki a legbefolyásosabb volt. Márpedig ez nagy szó, hisz Soriltól sokan féltek, egy tehát Tanvortól is.*
- Bizonyára éhes, menjünk a kantinba * a férfi hangja nem tűr ellentmondást, s ha a nő nem lenne hajlandó elindulni, úgy kénytelen lenne erővel meggyőzni. Persze ez csak Evanétől függ. Elég is annyi, hogy a kantinba érve - ahol mikor feltűnik Tanvor, mindeki más eltűnik - egy elég szegényes berendezésű étkezde fogadja a lányt. A tűz éppen csak pislákol, alig adva valami meleget, de az őr rögtön a kandalló felé veszi az irányt.*
- Tessék, szükséged lesz az erődre * azzal egy tálat rak le a lány, s maga elé. A vacsora igencsak szegényes, tojás, szalonna, kenyér.
A konyha felől zaj szűrődik ki, s egy idegen hang - valószínűleg a szakács - káromkodása. A zaj elcsitul, ám a kis helyiségből előbukkan Tacskó, ki ingatag léptekkel, s kezében egy kancsóval odakacsázik a pároshoz.*
- Azt mondta elfogyott a bor - belenéz a kancsóba - úgy látom hazudott * szája mosolyra görbül, s tekintetét a nő és az őr között váltogatja.*
Tenneris, Abel, Monarakh
*Soril hadnagy nyájasan a társaságra mosolyog.*
- Minél előbb, ami a holnap reggelt jelenti. Ma éjszakára itt szállásoljuk el magukat, s ennek tükrében vacsorát és reggelit is biztosítunk. Ne lepődjenek meg, hogyha holnap találkoznak még pár ismeretlennel, akik magukkal tartanak az útra. Sok mindent kell elhozni, s lovakat nem lehet bevinni az erdőbe. Többször sem lenne szerencsés fordulni, tekintve, hogy ezzel magukra vonnák a figyelmet. Emellett... hallottunk történeteket, miszerint egy újabb bűnbanda vette be magát a barlangba. Habár ez csak mende-monda, nem árt a biztonság. Elvégre nem szeretném, hogy a hősökből mártírok válljanak. Ha nincs egyéb kérdésük, úgy megmutatnám a ma esti szállásukat.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-26 13:59:49
Üzenet elküldve: 2012-11-26 13:59:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
*Lassú, szinte tánchoz illő pontossággal megkoreografált mozdulatok, különféle kombinációkban. Fogásváltások, támadóból védekezésbe fordulás és ellentettje.
Könnyedén halad, nem hibázik, de ha a formagyakorlatot nem ítéli teljesen tökéletesnek, elölről kezdi. Márpedig a nemes magával szemben is kérlelhetetlenül kritikus.
Egy-egy hosszabb sorozat végén megáll, s felfrissíti kiszáradt torkát néhány korty vízzel.
A kombinációk végeláthatatlan sorának ismétlése után aztán visszahelyezkedik alapállásba, s egy másfajta dolog kigyakorlására teszi át a hangsúlyt. Egyetlen kilépés, egyetlen gyors szúrás vagy vágás, aztán újra visszatér az alapálláshoz. Ezt ismétli fáradhatatlanul.
Végül valamelyest vegyítve a korábbi szertartásosságot ezzel a hirtelen lendülettel, mintegy váltogatja a két módszert. Nem fűzi össze, csupán a szemnek s a léleknek is kellemes egymás mellé helyezésben párosítja.
Egészen érdekes jelenség a nekihevült, izzadt és zilált gyakorlatozókhoz képest. Az ő homloka nem gyöngyözik, öltözéke pedig végig kifogástalan maradt. Mintha ezek is pont olyan követelmények lennének a szemében, mint a megfelelő tartás vagy a gördülékeny ütemváltás.
Nem kér maga mellé segítőt, noha a Barakk személyzete készséggel állna az ő rendelkezésére is. Talán majd egy más alkalommal próbát tesz vele. Ez a mai gyakorlás egyelőre másról szól.*
Könnyedén halad, nem hibázik, de ha a formagyakorlatot nem ítéli teljesen tökéletesnek, elölről kezdi. Márpedig a nemes magával szemben is kérlelhetetlenül kritikus.
Egy-egy hosszabb sorozat végén megáll, s felfrissíti kiszáradt torkát néhány korty vízzel.
A kombinációk végeláthatatlan sorának ismétlése után aztán visszahelyezkedik alapállásba, s egy másfajta dolog kigyakorlására teszi át a hangsúlyt. Egyetlen kilépés, egyetlen gyors szúrás vagy vágás, aztán újra visszatér az alapálláshoz. Ezt ismétli fáradhatatlanul.
Végül valamelyest vegyítve a korábbi szertartásosságot ezzel a hirtelen lendülettel, mintegy váltogatja a két módszert. Nem fűzi össze, csupán a szemnek s a léleknek is kellemes egymás mellé helyezésben párosítja.
Egészen érdekes jelenség a nekihevült, izzadt és zilált gyakorlatozókhoz képest. Az ő homloka nem gyöngyözik, öltözéke pedig végig kifogástalan maradt. Mintha ezek is pont olyan követelmények lennének a szemében, mint a megfelelő tartás vagy a gördülékeny ütemváltás.
Nem kér maga mellé segítőt, noha a Barakk személyzete készséggel állna az ő rendelkezésére is. Talán majd egy más alkalommal próbát tesz vele. Ez a mai gyakorlás egyelőre másról szól.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-25 02:22:00
Üzenet elküldve: 2012-11-25 02:22:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Elenyészik az utolsó pillantás is, mely alakját kísérte... lefoszlanak róla, de el nem engedik gondolatban. Most még nem s ideig-óráig bizonyára talányos szereplője lesz a ma éjjel fogant, visszafogott hangú dialógusoknak.
Nem érzi... tudja. Hisz az őröknek, akik a pompás épületek még pompásabb - már-már hányingerkeltő feleslegességgel cicomázott - kapuit és álmos-komor valóját vigyázták, éberen követték. Igaz, csupán átható - esetleg gyanakvó - tekintetükkel...
Megszólítására - netán útja keresztezésére - egyik sem vállalkozott, bár ezen aligha csodálkozna az évek árnyékára visszatekintve. Érdekelné is...
Mintha a szellő játszana unalmában a Hold néhány eltévedt ezüst-zsarátnokával, olyan könnyedén hagyja maga mögött az utcákat...
Léptei csupán finom neszt szülnek, hála a hosszúéltűeket jellemző kecsességnek a mozdulataiban és puha talpú csizmájának, mely a hidegre való tekintettel egészen térdeiig öleli lábait, sőt, kissé talán azokon is túl. Kellemetlen lehet, amikor az ízületek télvíz idején tiltakoznak az egyszerűbb igénybevétel ellen is...
Érzékei ezúttal sem csalták meg, noha az ösztönei olykor okoznak olyan meglepetéseket, melyekkel a tudata nem számol.
Így éri el a Barakk hosszú épületét s lép az ív alá, néhány lépés erejéig lesöpörve magáról a vigyázó Hold derengő palástját.
A savószín szempár kényelmesen méri fel a lehetőséget és fogadja be a látványt. Noha lépteit nem lassítja és látszólag csak úgy magára hagyná a pultra féli felfeküdt fiút, akit épp selymes karú álmok csábítottak ölelésbe. Ohó, de nem ám...
Elhaladtában egy aranyat csúsztat a masszív pult lapjára s egy szívdobbanással később - ha a fiú fel is ocsúdna kábulatából - már csak a hűvösen édes illatot érezné. Hisz viselője immár a füves gyakorlótéren jár, hogy ismét kegyébe fogadja Holdanya.
Csöndes és árnyas beugrók szegélyezik a teret... csak az oszlopok adnak némi támpontot, harmatgyenge derengéssel válva el a sötéttől. Való igaz, talán nem az éjszaka közepe a legdivatosabb időszak a gyakorlásra... de neki a legkényelmesebb. Vigyázó szemektől és zavaró hangoktól, illatoktól... alakoktól mentesen.
Úgy is... le kellene mosnia magáról a város furcsa, új ízét. S hogy máshogy tehetné, ha nem vezekléssel?
A gyakorlótér közepéig viszik léptei, ott áll csak meg, ahol szabadon fürödhet az ezüstös derengésben. Karjait lassan emeli maga mellé, hogy pár szívdobbanást követően ujjai a fegyverövén pihenő kardja markolatára fonódjanak. A mozdulata kimért, ahogy előhúzza a pengét, Zúzmara karcosan lágy suttogással ébred, acélos élvezettel búcsúzva átkos fekhelyétől. Élvezettel, kíváncsian csillan meg a fényben, ahogy a sudár teremtés maga elé emeli s finom csuklómozdulattal szokja ismerős súlyát. Pillantása megszelídül, már-már szeretetteljessé válik, de hamar tovarebben, mint egy szeszélyes délibáb, mely a hűvös elől menekül.
Finoman emeli meg állát s arca elé az ősei által is forgatott fegyvert, mely hideg acéltestében számtalan titkot rejt.
Csinos, de ami talán fontosabb; hasznos fegyver a biztos, női kézben, az alabástrom ujjak ölelésében.
A sötét pillák lassan ereszkednek mind lejjebb, először árnyékot vetve, majd sötétségre kárhoztatva az ébredező ezüst-ragyogást a tekintet mélyén...
Orra lágyan-pimasz hegye leheletnyire a penge lapjától, ajkai óvatos párapamacsokkal hintik a hű társat.
Hisz az éjjel... még csak most kezdődik.
Nem de?...*
Nem érzi... tudja. Hisz az őröknek, akik a pompás épületek még pompásabb - már-már hányingerkeltő feleslegességgel cicomázott - kapuit és álmos-komor valóját vigyázták, éberen követték. Igaz, csupán átható - esetleg gyanakvó - tekintetükkel...
Megszólítására - netán útja keresztezésére - egyik sem vállalkozott, bár ezen aligha csodálkozna az évek árnyékára visszatekintve. Érdekelné is...
Mintha a szellő játszana unalmában a Hold néhány eltévedt ezüst-zsarátnokával, olyan könnyedén hagyja maga mögött az utcákat...
Léptei csupán finom neszt szülnek, hála a hosszúéltűeket jellemző kecsességnek a mozdulataiban és puha talpú csizmájának, mely a hidegre való tekintettel egészen térdeiig öleli lábait, sőt, kissé talán azokon is túl. Kellemetlen lehet, amikor az ízületek télvíz idején tiltakoznak az egyszerűbb igénybevétel ellen is...
Érzékei ezúttal sem csalták meg, noha az ösztönei olykor okoznak olyan meglepetéseket, melyekkel a tudata nem számol.
Így éri el a Barakk hosszú épületét s lép az ív alá, néhány lépés erejéig lesöpörve magáról a vigyázó Hold derengő palástját.
A savószín szempár kényelmesen méri fel a lehetőséget és fogadja be a látványt. Noha lépteit nem lassítja és látszólag csak úgy magára hagyná a pultra féli felfeküdt fiút, akit épp selymes karú álmok csábítottak ölelésbe. Ohó, de nem ám...
Elhaladtában egy aranyat csúsztat a masszív pult lapjára s egy szívdobbanással később - ha a fiú fel is ocsúdna kábulatából - már csak a hűvösen édes illatot érezné. Hisz viselője immár a füves gyakorlótéren jár, hogy ismét kegyébe fogadja Holdanya.
Csöndes és árnyas beugrók szegélyezik a teret... csak az oszlopok adnak némi támpontot, harmatgyenge derengéssel válva el a sötéttől. Való igaz, talán nem az éjszaka közepe a legdivatosabb időszak a gyakorlásra... de neki a legkényelmesebb. Vigyázó szemektől és zavaró hangoktól, illatoktól... alakoktól mentesen.
Úgy is... le kellene mosnia magáról a város furcsa, új ízét. S hogy máshogy tehetné, ha nem vezekléssel?
A gyakorlótér közepéig viszik léptei, ott áll csak meg, ahol szabadon fürödhet az ezüstös derengésben. Karjait lassan emeli maga mellé, hogy pár szívdobbanást követően ujjai a fegyverövén pihenő kardja markolatára fonódjanak. A mozdulata kimért, ahogy előhúzza a pengét, Zúzmara karcosan lágy suttogással ébred, acélos élvezettel búcsúzva átkos fekhelyétől. Élvezettel, kíváncsian csillan meg a fényben, ahogy a sudár teremtés maga elé emeli s finom csuklómozdulattal szokja ismerős súlyát. Pillantása megszelídül, már-már szeretetteljessé válik, de hamar tovarebben, mint egy szeszélyes délibáb, mely a hűvös elől menekül.
Finoman emeli meg állát s arca elé az ősei által is forgatott fegyvert, mely hideg acéltestében számtalan titkot rejt.
Csinos, de ami talán fontosabb; hasznos fegyver a biztos, női kézben, az alabástrom ujjak ölelésében.
A sötét pillák lassan ereszkednek mind lejjebb, először árnyékot vetve, majd sötétségre kárhoztatva az ébredező ezüst-ragyogást a tekintet mélyén...
Orra lágyan-pimasz hegye leheletnyire a penge lapjától, ajkai óvatos párapamacsokkal hintik a hű társat.
Hisz az éjjel... még csak most kezdődik.
Nem de?...*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-24 20:58:50
Üzenet elküldve: 2012-11-24 20:58:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
'- ... ,de gondoljanak rá, hogy milyen sokat tennének ezzel a városért. Az őrség hálás lenne maguknak.' *Ahogy elhangoznak ezek a mondatok, Tenneris tekintete egy igencsak érdekes alakot ölt. Az arca jelen pillanatban egy olyan gyermek pofikáját tükrözi, aki éppen azt se tudja, hogy mi is történik körülötte és, hogy mit akarhatnak ezek az emberek tőle.* ~Miért is lenne hálás? Mi a feladat? Hmm, azt hiszem lemaradtam, remélem a többiek azért jobban odafigyeltek.~ *Persze reméli, hogy sikerül eltitkolnia ezt a kifejezést és azt is, hogy mióta beléptek az irodába le se tudta venni a szemét a stöételf nő tökéletesnek tűnő idomairól.* ~Csak tudnám, hova viszik azt a hölgyet. Azok a lábak, és az a gyönyörű haj.~ *Tudatlanságát takarni próbája, így gondolkodás nélkül felteszi a legelső kérdését, ami eszébe jut.*
-Nos, akkor egy kérdésem lenne még. Mikor indulunk? *Amint kimondja a szavakat, tudja, hogy hatalmasat hibázott, hiszen a hadnagy pont akkor említette ez, mikor a hölgyet kikísérték az irodából.*
'- ... ,de gondoljanak rá, hogy milyen sokat tennének ezzel a városért. Az őrség hálás lenne maguknak.' *Ahogy elhangoznak ezek a mondatok, Tenneris tekintete egy igencsak érdekes alakot ölt. Az arca jelen pillanatban egy olyan gyermek pofikáját tükrözi, aki éppen azt se tudja, hogy mi is történik körülötte és, hogy mit akarhatnak ezek az emberek tőle.* ~Miért is lenne hálás? Mi a feladat? Hmm, azt hiszem lemaradtam, remélem a többiek azért jobban odafigyeltek.~ *Persze reméli, hogy sikerül eltitkolnia ezt a kifejezést és azt is, hogy mióta beléptek az irodába le se tudta venni a szemét a stöételf nő tökéletesnek tűnő idomairól.* ~Csak tudnám, hova viszik azt a hölgyet. Azok a lábak, és az a gyönyörű haj.~ *Tudatlanságát takarni próbája, így gondolkodás nélkül felteszi a legelső kérdését, ami eszébe jut.*
-Nos, akkor egy kérdésem lenne még. Mikor indulunk? *Amint kimondja a szavakat, tudja, hogy hatalmasat hibázott, hiszen a hadnagy pont akkor említette ez, mikor a hölgyet kikísérték az irodából.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-18 22:52:02
Üzenet elküldve: 2012-11-18 22:52:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Nanaia//
* Őt sem köti le a nemesi lét, mert úgy véli, hogy megölné az unalom. Nem kellemes helynek véli, ahol felhőtlenül ellehet magányában.
~Wáh, rossz rágondolni is! ~ Így a gondolatait megszabályozza, hogy ne elmélkedjen a gazdag emberekről. Asszonykája után siet, mert őt is a harc és verejték teszi vidámmá egy kicsit. Akkor sem kell gondolkodni, meg elmélkedni. Azok bonyolult dolgok és fárasztóak a számára. Leadja a ' kisgyereknél ' a fegyverét, hogy cserébe legyen fakardja.
~ Most megmutathatja mit tud. ~ Ekkor éri a bökés az oldalát, amire szó szerint mordul egyet, aztán odanéz a papírosra. Elolvassa a szöveget figyelmesen, tisztán és érhetően.
~ Hm pénz. Kopottak a csizmáim. Kellene pár új ruha. Kell az! ~ Beszéli meg magában, közben párját követi a gyakorlótérre. Védi a a fentről jövő támadást, azonban közelebb lép Nanaiához és öles karjaival átkarolja, hogy mozogni se tudjon, már ha sikerül elkapnia a másikat.*
-Az a véleményem, hogy megyünk. És végigkísérjük azt a karavánt. Kell a pénz mert kopottak a ruháim. Néz rám! * S hogy teljesen komolytalanul vegye a gyakorlást, még próbálkozik egy csókkal.*
- Ha van pénzünk akkor meg tudunk szállni helyeken. Kell az nekünk Hajnalcsillagom. * Mosolyodik el, majd csak ekkor engedi szabadjára szerelmét.*
- Rohadt fakardok a gyerekek kezébe való! Férfi kezébe acél illik! * Töri ketté némi erőveszítés árán a játékszert.*
-Nem jövök ide egy ideig, mert csalódtam e helyben. Induljunk! * Ezzel a törött fakarddal és kedvesével az oldalán távozik e fertelmes helyről. Természetesen visszaszerzik eredeti fegyvereiket.*
* Őt sem köti le a nemesi lét, mert úgy véli, hogy megölné az unalom. Nem kellemes helynek véli, ahol felhőtlenül ellehet magányában.
~Wáh, rossz rágondolni is! ~ Így a gondolatait megszabályozza, hogy ne elmélkedjen a gazdag emberekről. Asszonykája után siet, mert őt is a harc és verejték teszi vidámmá egy kicsit. Akkor sem kell gondolkodni, meg elmélkedni. Azok bonyolult dolgok és fárasztóak a számára. Leadja a ' kisgyereknél ' a fegyverét, hogy cserébe legyen fakardja.
~ Most megmutathatja mit tud. ~ Ekkor éri a bökés az oldalát, amire szó szerint mordul egyet, aztán odanéz a papírosra. Elolvassa a szöveget figyelmesen, tisztán és érhetően.
~ Hm pénz. Kopottak a csizmáim. Kellene pár új ruha. Kell az! ~ Beszéli meg magában, közben párját követi a gyakorlótérre. Védi a a fentről jövő támadást, azonban közelebb lép Nanaiához és öles karjaival átkarolja, hogy mozogni se tudjon, már ha sikerül elkapnia a másikat.*
-Az a véleményem, hogy megyünk. És végigkísérjük azt a karavánt. Kell a pénz mert kopottak a ruháim. Néz rám! * S hogy teljesen komolytalanul vegye a gyakorlást, még próbálkozik egy csókkal.*
- Ha van pénzünk akkor meg tudunk szállni helyeken. Kell az nekünk Hajnalcsillagom. * Mosolyodik el, majd csak ekkor engedi szabadjára szerelmét.*
- Rohadt fakardok a gyerekek kezébe való! Férfi kezébe acél illik! * Töri ketté némi erőveszítés árán a játékszert.*
-Nem jövök ide egy ideig, mert csalódtam e helyben. Induljunk! * Ezzel a törött fakarddal és kedvesével az oldalán távozik e fertelmes helyről. Természetesen visszaszerzik eredeti fegyvereiket.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-18 22:28:28
Üzenet elküldve: 2012-11-18 22:28:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Gordi//
- Nem is kívánom, hogy bárki megadja ezt nekem, ez csak egy vágy, amit magam akarnék megvalósítani, de valójában úgyis túl nyughatatlan vagyok ahhoz, hogy egy ilyen helyen letelepedjek.
*Bár női mivolta mindig is vágyni fog az efféle színpompára, maga is biztos abban, hogy sosem lenne igazán boldog egy ilyen helyen. Az álomkép hamar tova is száll, Gorduzar és Nanaia pedig a Barakk bejáratához ér.*
- Ez az ami igazán leköt engem!
*Csattan fel vidáman, majd belendül az ajtón, ahol elkezdi leoldani magáról a fegyvereit, hogy álfegyverekre cserélhesse, amikkel nem tesz kárt társában. Míg a fegyvertáros fiú rakodik, addig Nanaiának alkalma nyílik felfedezni a mögötte kifüggesztett hirdetést:
"Kalandorok, harcosok, vándorok!
Karavánkísérőket keresünk, kik a városból induló gulya útját felügyelnék, egészen a karavánpihenőig. Az effajta út, mindig tartogat magában veszélyt, éppen ezért kínálunk 150 aranyat a szolgálat felvételénél, s még 150-et, annak leadásánál. Érdeklődni a fogadósnál, a nap bármely szakában.". Könyökével óvatosan Gorduzar felé bök, majd fejével int neki, hogy ő is vessen rá pár pillantást. Szinte már érzi, ahogy oldalán lógó erszénye újabb 300 aranytól válik súlyossá, s azok után, hogy túlélte az előző kalandot, nem sok félsz merül fel benne a felhívás után.*
- Mikor került ki a hirdetés?*érdeklődik kedvesen a fegyvertárostól*
- Tegnap hozta három idegen alak.
*Hangzik a tömör válasz, de ennyi elég is Nanaiának ahhoz, hogy biztos legyen benne, hogy még nincs késő. Neki eltökélt szándéka, hogy csatlakozik a karaván kíséretéhez, s bízik abban, hogy Gorduzar is vele tart, nem nagyon szeretne még elválni tőle. Miután belépnek a barakk belső udvarába rögtön kérdőre is vonja kedvesét, miközben fakardjával támadásba lendül. Fentről suhint a könnyű fegyverrel, amit Gorduzar még könnyen kivédhet.*
- Elolvastad a hirdetést? Mit gondolsz? Szerintem ott a helyünk!
A hozzászólás írója (Nanaia Gauri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.18 22:29:50
- Nem is kívánom, hogy bárki megadja ezt nekem, ez csak egy vágy, amit magam akarnék megvalósítani, de valójában úgyis túl nyughatatlan vagyok ahhoz, hogy egy ilyen helyen letelepedjek.
*Bár női mivolta mindig is vágyni fog az efféle színpompára, maga is biztos abban, hogy sosem lenne igazán boldog egy ilyen helyen. Az álomkép hamar tova is száll, Gorduzar és Nanaia pedig a Barakk bejáratához ér.*
- Ez az ami igazán leköt engem!
*Csattan fel vidáman, majd belendül az ajtón, ahol elkezdi leoldani magáról a fegyvereit, hogy álfegyverekre cserélhesse, amikkel nem tesz kárt társában. Míg a fegyvertáros fiú rakodik, addig Nanaiának alkalma nyílik felfedezni a mögötte kifüggesztett hirdetést:
"Kalandorok, harcosok, vándorok!
Karavánkísérőket keresünk, kik a városból induló gulya útját felügyelnék, egészen a karavánpihenőig. Az effajta út, mindig tartogat magában veszélyt, éppen ezért kínálunk 150 aranyat a szolgálat felvételénél, s még 150-et, annak leadásánál. Érdeklődni a fogadósnál, a nap bármely szakában.". Könyökével óvatosan Gorduzar felé bök, majd fejével int neki, hogy ő is vessen rá pár pillantást. Szinte már érzi, ahogy oldalán lógó erszénye újabb 300 aranytól válik súlyossá, s azok után, hogy túlélte az előző kalandot, nem sok félsz merül fel benne a felhívás után.*
- Mikor került ki a hirdetés?*érdeklődik kedvesen a fegyvertárostól*
- Tegnap hozta három idegen alak.
*Hangzik a tömör válasz, de ennyi elég is Nanaiának ahhoz, hogy biztos legyen benne, hogy még nincs késő. Neki eltökélt szándéka, hogy csatlakozik a karaván kíséretéhez, s bízik abban, hogy Gorduzar is vele tart, nem nagyon szeretne még elválni tőle. Miután belépnek a barakk belső udvarába rögtön kérdőre is vonja kedvesét, miközben fakardjával támadásba lendül. Fentről suhint a könnyű fegyverrel, amit Gorduzar még könnyen kivédhet.*
- Elolvastad a hirdetést? Mit gondolsz? Szerintem ott a helyünk!
A hozzászólás írója (Nanaia Gauri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.18 22:29:50
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-18 19:16:22
Üzenet elküldve: 2012-11-18 19:16:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*A hadnagy sem nyerte el a lány szimpátiáját. Nem tetszik a szeme, van benne valami sunyi alattomosság, ami arra készteti Evanet, hogy egy szavát se higgye el. Nem várja ő el, hogy megijedjen tőle bárki is, ám ezek a számalomra méltó, magukat katonának mondó senkiházi felszíniek a végtelenségig bosszantják. Fintorog egy sort, de válasz nélkül hagyja Soril szavait. Ellenben kapva kap a fegyverei után, és épp a felcsatolásukkal van elfoglalva, amikor a többiek megérkeznek. Csodálkozva néz végig a társaságon. Hogy vegyes a csapat az enyhe kifejezés.*
-Három, kettő meg én. Minek hat személy ahhoz, hogy valamit elhozzunk ? Ezek szerint nem fogják szívélyesen elénk tenni, nem igaz?
*Cöcög egy sort, megcsóválja a fejét. Megérzései most sem csalták meg, a kis kaland veszélyesebbnek ígérkezik, mint gondolta. Hurrá, végre egy kis csetepaté, már viszketett érte a tenyere. *
-MI?! Hogy dolgom? Milyen dolgom?!
*S mire felocsúdik, már a karjába kapaszkodik a szende kis borostás fickó.*
-Eressz el, nem megyek sehova!
*Sziszegi ellenállva, de tehetetlenül. Megüthetné, kardot ránthatna, de épp most mászik ki az egyik slamasztikából, most keveredjen egy másikba? Végül hagyja magát cipelni, de szándékosan nem könnyíti meg az őr dolgát.*
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.18 19:24:48
*A hadnagy sem nyerte el a lány szimpátiáját. Nem tetszik a szeme, van benne valami sunyi alattomosság, ami arra készteti Evanet, hogy egy szavát se higgye el. Nem várja ő el, hogy megijedjen tőle bárki is, ám ezek a számalomra méltó, magukat katonának mondó senkiházi felszíniek a végtelenségig bosszantják. Fintorog egy sort, de válasz nélkül hagyja Soril szavait. Ellenben kapva kap a fegyverei után, és épp a felcsatolásukkal van elfoglalva, amikor a többiek megérkeznek. Csodálkozva néz végig a társaságon. Hogy vegyes a csapat az enyhe kifejezés.*
-Három, kettő meg én. Minek hat személy ahhoz, hogy valamit elhozzunk ? Ezek szerint nem fogják szívélyesen elénk tenni, nem igaz?
*Cöcög egy sort, megcsóválja a fejét. Megérzései most sem csalták meg, a kis kaland veszélyesebbnek ígérkezik, mint gondolta. Hurrá, végre egy kis csetepaté, már viszketett érte a tenyere. *
-MI?! Hogy dolgom? Milyen dolgom?!
*S mire felocsúdik, már a karjába kapaszkodik a szende kis borostás fickó.*
-Eressz el, nem megyek sehova!
*Sziszegi ellenállva, de tehetetlenül. Megüthetné, kardot ránthatna, de épp most mászik ki az egyik slamasztikából, most keveredjen egy másikba? Végül hagyja magát cipelni, de szándékosan nem könnyíti meg az őr dolgát.*
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.18 19:24:48
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-18 18:42:43
Üzenet elküldve: 2012-11-18 18:42:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
- Igazi kis túlélő, nemdebár? Pont ilyen személyekre van szükségem ehhez a kalandhoz * mondja a hadnagy Evanének, mikor a patkányok elfogyasztását emlegeti. Habár a vadonban nem lesz lehetősége effajta ínyencségekre, de legalább majd a patkány helyzetébe képzelheti magát.
"Vagy ő lesz az utolsó. Ezesetben a patkány önként sétál a mészárszékre"*
- Áh, igen, a társai * azzal jelez a szobában álló őrnek, hogy hívassa be a másik hármat, akik, ha jól látta, már összeismerkedtek odalent.*
- A rab az indulás pillanatáig a cellájában marad, ám maga nyugodtan összeismerkedhet a többiekkel. Elég szedett-vedett társaság, de a többségüket úgy kellett összeszedni, mint magát. Elvégre ki hinne a maguk fajtának?! Már meg ne bocsásson. Ja igen, * tolja Evane felé fegyvereit * ezekre szüksége lesz.
* A férfi látszólag egyáltalán nem fél a sötételftől. A túlzott elbizakodottság persze nagy hiba, ám Soril hadnagy sok minden verekedte már át magát, s kutya legyen, ha egy némbertől megijed.
Az őr visszalép a szobába, s egy biccentéssel jelzi, elintézte amit a felettese parancsolt:* - Tacskó szeret mindenhol ott lenni.
*A trió végre elér az ajtóig, s a vezetőjük kopogtatása után - melyre választ sem vár - belépnek a hadnagyhoz.
A szobában láthatják az asztalánál üldögélő Sorilt, egy fiatal nőnemű sötételfet, valamint az őrt, ki éppen egy légy mozgását követi a mennyezeten.
A hadnagy örül a látványnak, rég volt ilyen vegyes csapat. Az ork egy buta, de erős kardforgató, a félvér jó hecc lesz a későbbiekben, az ember pedig íjász, ami az esély érzetét adhatja majd a csapatnak.
További kettőt várnak, ahogy azt a hadnagy emberei már jelezték, ám az ő érkezésük még odébb van. Kénytelenek lesznek holnap elindulni.*
- Most, hogy látták egymást, búcsút is kell inteniük egymásnak. A hölgynek van egy kis dolga Tanvorral.
* A hadnagy az eddig legyet fixírozó őrre tekint, kinek több sem kell, s a lányt karon ragadva vonszolja ki a szobából. Ellenkezhet, ám nincs minek. Nem esik bántódása, egyszerűen Soril jobbnak tartja, ha elodázza a pillanatot, mikor kiderül, hogy ezek hárman nem rablók, vagy erőszaktevők. Nem, ők szabad akaratukból jöttek ide.
Mikor a lány már nincs a szobában Soril hadnagy ennek a háromnak is elmondja az erdőben elrejtett kincs történetét, ám a beszámoló végén nem patkányokkal kecsegteti a jelentkezőket, hanem fejenként 500 arannyal.*
- Megértem, ha van magukban egy belső vívódás, de gondoljanak rá, hogy milyen sokat tennének ezzel a városért. Az őrség hálás lenne maguknak.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.18 18:43:09
- Igazi kis túlélő, nemdebár? Pont ilyen személyekre van szükségem ehhez a kalandhoz * mondja a hadnagy Evanének, mikor a patkányok elfogyasztását emlegeti. Habár a vadonban nem lesz lehetősége effajta ínyencségekre, de legalább majd a patkány helyzetébe képzelheti magát.
"Vagy ő lesz az utolsó. Ezesetben a patkány önként sétál a mészárszékre"*
- Áh, igen, a társai * azzal jelez a szobában álló őrnek, hogy hívassa be a másik hármat, akik, ha jól látta, már összeismerkedtek odalent.*
- A rab az indulás pillanatáig a cellájában marad, ám maga nyugodtan összeismerkedhet a többiekkel. Elég szedett-vedett társaság, de a többségüket úgy kellett összeszedni, mint magát. Elvégre ki hinne a maguk fajtának?! Már meg ne bocsásson. Ja igen, * tolja Evane felé fegyvereit * ezekre szüksége lesz.
* A férfi látszólag egyáltalán nem fél a sötételftől. A túlzott elbizakodottság persze nagy hiba, ám Soril hadnagy sok minden verekedte már át magát, s kutya legyen, ha egy némbertől megijed.
Az őr visszalép a szobába, s egy biccentéssel jelzi, elintézte amit a felettese parancsolt:* - Tacskó szeret mindenhol ott lenni.
*A trió végre elér az ajtóig, s a vezetőjük kopogtatása után - melyre választ sem vár - belépnek a hadnagyhoz.
A szobában láthatják az asztalánál üldögélő Sorilt, egy fiatal nőnemű sötételfet, valamint az őrt, ki éppen egy légy mozgását követi a mennyezeten.
A hadnagy örül a látványnak, rég volt ilyen vegyes csapat. Az ork egy buta, de erős kardforgató, a félvér jó hecc lesz a későbbiekben, az ember pedig íjász, ami az esély érzetét adhatja majd a csapatnak.
További kettőt várnak, ahogy azt a hadnagy emberei már jelezték, ám az ő érkezésük még odébb van. Kénytelenek lesznek holnap elindulni.*
- Most, hogy látták egymást, búcsút is kell inteniük egymásnak. A hölgynek van egy kis dolga Tanvorral.
* A hadnagy az eddig legyet fixírozó őrre tekint, kinek több sem kell, s a lányt karon ragadva vonszolja ki a szobából. Ellenkezhet, ám nincs minek. Nem esik bántódása, egyszerűen Soril jobbnak tartja, ha elodázza a pillanatot, mikor kiderül, hogy ezek hárman nem rablók, vagy erőszaktevők. Nem, ők szabad akaratukból jöttek ide.
Mikor a lány már nincs a szobában Soril hadnagy ennek a háromnak is elmondja az erdőben elrejtett kincs történetét, ám a beszámoló végén nem patkányokkal kecsegteti a jelentkezőket, hanem fejenként 500 arannyal.*
- Megértem, ha van magukban egy belső vívódás, de gondoljanak rá, hogy milyen sokat tennének ezzel a városért. Az őrség hálás lenne maguknak.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.18 18:43:09
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-18 15:29:08
Üzenet elküldve: 2012-11-18 15:29:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
-A nevem Monarakh Zaffair. *Mondja Tennerisnek, ezután jön Tacskó aki elkíséri őket a hadnagyhoz.*
~Na végre találkozhatunk a hadnaggyal. Ennyi várás után remélem egy igazi nagy kaland lesz.~ *Gondolja Monarakh és elindul a hadnagy irodája felé ahová Tacskó vezette a triót.*
~Annyira csak nem lehet elfoglalt a hadnagy, hogy ennyit várasson. Ha már hívott minket akkor ne várasson.~
-A nevem Monarakh Zaffair. *Mondja Tennerisnek, ezután jön Tacskó aki elkíséri őket a hadnagyhoz.*
~Na végre találkozhatunk a hadnaggyal. Ennyi várás után remélem egy igazi nagy kaland lesz.~ *Gondolja Monarakh és elindul a hadnagy irodája felé ahová Tacskó vezette a triót.*
~Annyira csak nem lehet elfoglalt a hadnagy, hogy ennyit várasson. Ha már hívott minket akkor ne várasson.~
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-18 14:37:39
Üzenet elküldve: 2012-11-18 14:37:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Amikor Tacskó eléjük érkezik, Abel fintorogva húzza el a száját.*
"Ki ez a nyikhaj??" *Kérdezi magában, aztán íját a hátán átvetve megindul a fél-ork, illetve a hadnagy küldöttje után. Nem különösebben kedveli az orkokat, de most ezt hozta a sors, mondhatni másfél ork társat kapott. Nincs mit tenni, ha már itt van, a rájuk bízandó feladatot végig fogja csinálni. Csak abban reménykedik, hogy a két tulok nem megy majd nagyon az agyára, és el tudja őket viselni rövidnek képzelt kis kalandjuk alatt.*
*Amikor Tacskó eléjük érkezik, Abel fintorogva húzza el a száját.*
"Ki ez a nyikhaj??" *Kérdezi magában, aztán íját a hátán átvetve megindul a fél-ork, illetve a hadnagy küldöttje után. Nem különösebben kedveli az orkokat, de most ezt hozta a sors, mondhatni másfél ork társat kapott. Nincs mit tenni, ha már itt van, a rájuk bízandó feladatot végig fogja csinálni. Csak abban reménykedik, hogy a két tulok nem megy majd nagyon az agyára, és el tudja őket viselni rövidnek képzelt kis kalandjuk alatt.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-18 13:08:02
Üzenet elküldve: 2012-11-18 13:08:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
-Köszönöm a bókot nyugodj meg, ha valami galiba történik eszem ágában sincs az utadba állni. ~Sőt ha szeretnéd az első sorból nézem végig, miközben a munkánk nehezét egyes egyedül megoldod számunkra. Hm bár ha a neved elárulnád sírod se maradna jelöletlenül, ha véletlen elesnél egy csatában.~ *S közben figyelmét ő is az ajtóra szegezi észrevéve, hogy az ork felfigyel egy közeledő egyénre.
Amint Tacskó szavai elhangoznak, Tenneris a fejével egyet bólint, majd igyekszik maga elé engedni az embert és az orkot, így követve őket Soril hadnagy irodájába.
Útjuk közben azon morfondírozik, hogy vajon mire is kellhet egy ilyen szedett vettet banda.* ~Egy ember, aki könnyeden lehetne egy óriás kifilézett fogpiszkálója, egy ork, aki modorával elnyerhetné a szülőfalum melletti mocsárlakók szívét.~ *Mélyen felsóhajt.* ~Vajon ki jöhet még? Egy gnóm örömlány, kire azért van szükség, hogy az enyhén ittas fiatalemberekből kinyerje azt az információt, amire szükségünk van, ahhoz hogy véghezvigyük feladatunkat? Sosem voltam finnyás, ha valami anyagi juttatásról volt szó, na meg csak egy hadnagy hivatott minket, így ha még sikerrel is térünk vissza, legalább valahova bújhatok majd az eső elöl.~ *Közben magában reménykedik, hogy ezt a gondolatmenetet hamarosan három hangos kopogás, majd egy invitálás szakítja meg. Hiszen nem egyszer esett már meg, hogy Tenneris kalandvágya a sok gondolkodás miatt hamar elillant.*
A hozzászólás írója (Goroktar Tenneris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.18 13:38:19
-Köszönöm a bókot nyugodj meg, ha valami galiba történik eszem ágában sincs az utadba állni. ~Sőt ha szeretnéd az első sorból nézem végig, miközben a munkánk nehezét egyes egyedül megoldod számunkra. Hm bár ha a neved elárulnád sírod se maradna jelöletlenül, ha véletlen elesnél egy csatában.~ *S közben figyelmét ő is az ajtóra szegezi észrevéve, hogy az ork felfigyel egy közeledő egyénre.
Amint Tacskó szavai elhangoznak, Tenneris a fejével egyet bólint, majd igyekszik maga elé engedni az embert és az orkot, így követve őket Soril hadnagy irodájába.
Útjuk közben azon morfondírozik, hogy vajon mire is kellhet egy ilyen szedett vettet banda.* ~Egy ember, aki könnyeden lehetne egy óriás kifilézett fogpiszkálója, egy ork, aki modorával elnyerhetné a szülőfalum melletti mocsárlakók szívét.~ *Mélyen felsóhajt.* ~Vajon ki jöhet még? Egy gnóm örömlány, kire azért van szükség, hogy az enyhén ittas fiatalemberekből kinyerje azt az információt, amire szükségünk van, ahhoz hogy véghezvigyük feladatunkat? Sosem voltam finnyás, ha valami anyagi juttatásról volt szó, na meg csak egy hadnagy hivatott minket, így ha még sikerrel is térünk vissza, legalább valahova bújhatok majd az eső elöl.~ *Közben magában reménykedik, hogy ezt a gondolatmenetet hamarosan három hangos kopogás, majd egy invitálás szakítja meg. Hiszen nem egyszer esett már meg, hogy Tenneris kalandvágya a sok gondolkodás miatt hamar elillant.*
A hozzászólás írója (Goroktar Tenneris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.18 13:38:19
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-17 15:07:22
Üzenet elküldve: 2012-11-17 15:07:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Kíváncsian nézelődve tölti az idejét a padon, eleinte még meglehetősen nyugodtan. Gondolatai az elvégzendő feladat körül forognak, majd a felajánlott lehetőségen. Vadászlak. Túl sokat dolgozott már a kis barlangján ahhoz, hogy feladja. A kényelem soha nem volt számottevő az életében. Ám ha azt akarja, hogy békén hagyják választott lakhelyén, akkor segítenie kell. És van még egy ok. Csak azért is meg akarja mutatni ezeknek az agyalágyult, fennhéjázó felszínieknek, hogy ő több egy vézna kislánynál. Csak tudják meg, mire is képes. Eljön majd az idő, amikor tisztelni fogják a nevét és nem egy ormótlan behemót rohanja le a saját otthonában. Tengernyi dac, ami dolgozik a lányban, büszkeségén esett csorba melyet mihamarabb ki kell küszöbölnie.
Egy idő után fészkelődni kezd, elunja a várakozást, s a két őrt kezdi el piszkálni. Keresztbe teszi a lábait, hangosan cöcög az egyiknek, majd félreérthetetlen pillantással adja tudtára, mire is lenne hajlandó, ha szabaddá tenné a kezeit. Feláll és hátrakötött kezével próbálja visszaráncigálni szoknyáját az eredeti állapotába. Hasztalan. Csak rontott a helyzeten. A szoknya a csípő irányából a karcsúbb derék felé csúszik, s már igazán alig takar valamit. Most a másik őrtől kér segítséget, ugyan igazítsa már meg a szoknyáját, ha már neki nem sikerült, de ez is hiába. Visszaül, combjait összezárja, ám lábfejei csámpásan távolabb állnak egymástól és lábujjhegyre emeli, majd visszaereszti azokat.*
-Mi van, mindketten karót nyeltetek?! Esküszöm ekkora fapofákat még életemben nem láttam!
*Ám végre valahára felbukkan egy ismeretlen arc, aki érte jött, őt szólítja.*
-Na, már azt hittem itt felejtettek. Ilyen társaság mellett az életemet is eluntam.
*Céloz a két őrre és közben követi a borostást. EV körbekémleli a szobát, semmi rendkívüli nem ötlik szembe, így inkább az embereket figyeli.*
-Kösz, inkább állok.
*Nem köszön, neki sem köszöntek, leülni meg nem akar. Eloldozott csuklóját dörzsölgeti, és végre megigazítja szoknyáját. Egy határozott mozdulattal oldalra, majd lefelé rántja. *
-Nem csináltam semmit, ami törvénybe ütközik. De lássák, hogy nem akarok bajt, megteszem amire kérnek. És ha sikerrel járok, utána még visszatérünk a talpnyalója ajánlatára Meglehetősen nagy diszkréciót igényel az ügy.
*Alkudozik szemérmetlenül és meglehetősen nagy önbizalommal. Ha már ebbe a helyzetbe került, a maga számára a legjobbat akarja kihozni belőle, és semmi esetre sem kevesebbet.*
-És ne higgye, hogy a kis fenyegetőzése visszatarthat bármitől is. Ha az undorát legyőzi, a patkányok húsa meglehetősen tápláló eledel. Pláne véresen.
*Teszi hozzá és látványosan nyalja le saját, vörösen fénylő életnedvét az ajkairól. Láthatja a hadnagy is, hogy nem akárkivel hozta össze a sors, Ev nem hogy a saját árnyékától nem ijed meg, de másokétól sem. És hogy nem csak a nyelvét vágták fel, de a fegyvereivel is tud bánni, azt be fogja bizonyítani. Tekintete mohón tapad az elkobzott fegyverekre, ujjai viszketősen nyúlnának utánuk, de uralkodik magán. Úgyis vissza kell adniuk őket, ha elindulnak.*
-És kik lesznek a társaim?
*Teszi fel a kérdést, hisz a hadnagy pár kalandorról és nem egyetlen egyről beszélt. Na már most, ha ilyen kalandra készül, nagyon is szükséges, hogy tisztában legyen útitársaival és nemkülönben azok képességeivel. Bár az akcióterv hallatán akadnak kétségei.*
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.17 15:27:14
*Kíváncsian nézelődve tölti az idejét a padon, eleinte még meglehetősen nyugodtan. Gondolatai az elvégzendő feladat körül forognak, majd a felajánlott lehetőségen. Vadászlak. Túl sokat dolgozott már a kis barlangján ahhoz, hogy feladja. A kényelem soha nem volt számottevő az életében. Ám ha azt akarja, hogy békén hagyják választott lakhelyén, akkor segítenie kell. És van még egy ok. Csak azért is meg akarja mutatni ezeknek az agyalágyult, fennhéjázó felszínieknek, hogy ő több egy vézna kislánynál. Csak tudják meg, mire is képes. Eljön majd az idő, amikor tisztelni fogják a nevét és nem egy ormótlan behemót rohanja le a saját otthonában. Tengernyi dac, ami dolgozik a lányban, büszkeségén esett csorba melyet mihamarabb ki kell küszöbölnie.
Egy idő után fészkelődni kezd, elunja a várakozást, s a két őrt kezdi el piszkálni. Keresztbe teszi a lábait, hangosan cöcög az egyiknek, majd félreérthetetlen pillantással adja tudtára, mire is lenne hajlandó, ha szabaddá tenné a kezeit. Feláll és hátrakötött kezével próbálja visszaráncigálni szoknyáját az eredeti állapotába. Hasztalan. Csak rontott a helyzeten. A szoknya a csípő irányából a karcsúbb derék felé csúszik, s már igazán alig takar valamit. Most a másik őrtől kér segítséget, ugyan igazítsa már meg a szoknyáját, ha már neki nem sikerült, de ez is hiába. Visszaül, combjait összezárja, ám lábfejei csámpásan távolabb állnak egymástól és lábujjhegyre emeli, majd visszaereszti azokat.*
-Mi van, mindketten karót nyeltetek?! Esküszöm ekkora fapofákat még életemben nem láttam!
*Ám végre valahára felbukkan egy ismeretlen arc, aki érte jött, őt szólítja.*
-Na, már azt hittem itt felejtettek. Ilyen társaság mellett az életemet is eluntam.
*Céloz a két őrre és közben követi a borostást. EV körbekémleli a szobát, semmi rendkívüli nem ötlik szembe, így inkább az embereket figyeli.*
-Kösz, inkább állok.
*Nem köszön, neki sem köszöntek, leülni meg nem akar. Eloldozott csuklóját dörzsölgeti, és végre megigazítja szoknyáját. Egy határozott mozdulattal oldalra, majd lefelé rántja. *
-Nem csináltam semmit, ami törvénybe ütközik. De lássák, hogy nem akarok bajt, megteszem amire kérnek. És ha sikerrel járok, utána még visszatérünk a talpnyalója ajánlatára Meglehetősen nagy diszkréciót igényel az ügy.
*Alkudozik szemérmetlenül és meglehetősen nagy önbizalommal. Ha már ebbe a helyzetbe került, a maga számára a legjobbat akarja kihozni belőle, és semmi esetre sem kevesebbet.*
-És ne higgye, hogy a kis fenyegetőzése visszatarthat bármitől is. Ha az undorát legyőzi, a patkányok húsa meglehetősen tápláló eledel. Pláne véresen.
*Teszi hozzá és látványosan nyalja le saját, vörösen fénylő életnedvét az ajkairól. Láthatja a hadnagy is, hogy nem akárkivel hozta össze a sors, Ev nem hogy a saját árnyékától nem ijed meg, de másokétól sem. És hogy nem csak a nyelvét vágták fel, de a fegyvereivel is tud bánni, azt be fogja bizonyítani. Tekintete mohón tapad az elkobzott fegyverekre, ujjai viszketősen nyúlnának utánuk, de uralkodik magán. Úgyis vissza kell adniuk őket, ha elindulnak.*
-És kik lesznek a társaim?
*Teszi fel a kérdést, hisz a hadnagy pár kalandorról és nem egyetlen egyről beszélt. Na már most, ha ilyen kalandra készül, nagyon is szükséges, hogy tisztában legyen útitársaival és nemkülönben azok képességeivel. Bár az akcióterv hallatán akadnak kétségei.*
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.17 15:27:14
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-15 20:33:03
Üzenet elküldve: 2012-11-15 20:33:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs - Evane//
* A lányt valamiféle folyosón elhelyezett padra ültetik, ahol az őrök fel s alá járkálnak, ám egy kósza tekintetet sem vetnek rá.
Nem véletlen, hisz Soril hadnagy ügyei sokszor nem egészen törvényesek. Jobb, ha nem is tudnak semmiről, úgy legalább nem kell vigyázniuk a szájukra.
Mikor már legalább egy órája várakozik, előtűnik egy eddig ismeretlen, borostás arcú őr.*
- Állj föl! A hadnagy fogad téged.
* Az útjuk a hadnagy dolgozószobájába vezet, ahol a hatalmas íróasztalon megannyi oszlopnyi pergamen foglal helyet, s a falakat körözési plakátok díszitik. Első látásra ezek a zsembetűnő dolgok, s mikor a szobát valaki jobban átvizsgálja, nem is talál semmi mást, melyet érdekesnek lehetne találni.*
- Foglaljon helyet. Te pedig oldozd el * mondja a hadnagy az emberének, fel sem pillantva a lapról, melyre valamiféle üzenetet firkant. Mikor végez, a levelet egy borítékba teszi, s azt viasszal zárja le.*
- A nevem Soril hadnagy. Fülembe jutott egy-két hír, mely előidézné, hogy önt hosszabb ideig kéne a vendégségünkben tudni, mint ahogy azt terveztük. Remélem nemm kell elmagyaráznom, hogy miről van szó * azzal asztala alól előveszi Evane fegyvereit, melyet még elfogásakor koboztak el tőle.*
- Minden vádtól hajlandók vagyunk eltekinteni, ha segít az őrségnek. Nem szeretnék felesleges köröket futni, tehát elmondom miről lenne szó. Eztán maga dönthet, de ajánlom fontolja meg, hogy miként választ. * A hadnagy feláll, s az ablakhoz lép, hol a barakk homokos edzőpályáját.*
- Az állomyánnak pénzre van szüksége, ám a város vezetősége nem hajlandó többet adni. A polgárok nagy mértékű megadóztatása lázadásokat eredményezne, mondják. Azonban pénz nélkül nem tudjuk fizetni az embereinket, s ha az őrök nem lesznek az utcán, akkor biztosra vehető a káosz. Biztosan tudunk egy, az erdőben elhagyott rabló barlangról, melyből évekkel ezelőtt füstöltük ki a 'lakóit'. Páran túl élték a rajtaütést, ám a mai napra már csak egyikük maradt életben. Ez az egyén, amnesztia ellenében hajlandó megmutatni, hogy a banda hol rejtette el a nagy értékű zsákmányt. Erre a pénzre szükségünk van, ám a kincsek régi birtoklói nem szerezhetnek róla tudomást. Az őrség nem avatkozhat bele, hisz akkor visszakéne szolgáltatnunk a pénzt, azonban ha pár kalandor lelné meg a kincseket... nem lenne joguk visszakövetelni.
- Nos? Segít nekünk, vagy inkább megosztja a celláját pár igen éhes patkánnyal?
//Kincs ami nincs - Abel, Tenneris, Monarakh//
* A hadnagy helyett, Tacskó kezd közeledni a trióhoz, ki igazán szeretné már egy asszony ölelő karjaiban zárni ezt a napot. Ám még mindig jobb az őrség, mint az előző munkák amiket vállalnia kellett.
"Istenek, démonok, áldozati szüzek. Ugyan már"
Azért jó városőrnek lenni - főkként korruptnak -, mert sosem feküdhet le úgy aludni, hogy ne félne attól: másnap nem ébred fel. Bárki, bármit gondolt Tacskóról, szeretett veszélyesen élni. Nem volt nagy harcos, de volt esze az intrikához. Nem véletlen, hogy bekerült Soril hadnagy kegyeibe. Ez a terv legalább anynira az ő gyermeke, mint a felettesé.*
- Soril hadnagyhoz, ha nem tévedek * szólítja meg az embert, az orkot, meg azt a harmadikat, ami leginkább egy átmulatott éjszaka utáni hányásra emlékezteti a férfit.*
- Szeretnék bocsánatot kérni, a hadnagy nevében, tudják ő igencsak elfoglalt ember. Ám most már képes fogadni magukat. Kövessenek!
* Azzal megindul a hadnagy dolgozószobája felé, ahol már várnak rájuk páran. De Tacskó leginkább az erdőben elkapott lány látványára vágyik, ugyanis míg megkötözve, ájultan hevert Troll hóna alatt, egészen megtetszett neki. No nem csoda, ha a lány befogja a száját, s nem olyan harcias, elég csinosnak mondható.*
* A lányt valamiféle folyosón elhelyezett padra ültetik, ahol az őrök fel s alá járkálnak, ám egy kósza tekintetet sem vetnek rá.
Nem véletlen, hisz Soril hadnagy ügyei sokszor nem egészen törvényesek. Jobb, ha nem is tudnak semmiről, úgy legalább nem kell vigyázniuk a szájukra.
Mikor már legalább egy órája várakozik, előtűnik egy eddig ismeretlen, borostás arcú őr.*
- Állj föl! A hadnagy fogad téged.
* Az útjuk a hadnagy dolgozószobájába vezet, ahol a hatalmas íróasztalon megannyi oszlopnyi pergamen foglal helyet, s a falakat körözési plakátok díszitik. Első látásra ezek a zsembetűnő dolgok, s mikor a szobát valaki jobban átvizsgálja, nem is talál semmi mást, melyet érdekesnek lehetne találni.*
- Foglaljon helyet. Te pedig oldozd el * mondja a hadnagy az emberének, fel sem pillantva a lapról, melyre valamiféle üzenetet firkant. Mikor végez, a levelet egy borítékba teszi, s azt viasszal zárja le.*
- A nevem Soril hadnagy. Fülembe jutott egy-két hír, mely előidézné, hogy önt hosszabb ideig kéne a vendégségünkben tudni, mint ahogy azt terveztük. Remélem nemm kell elmagyaráznom, hogy miről van szó * azzal asztala alól előveszi Evane fegyvereit, melyet még elfogásakor koboztak el tőle.*
- Minden vádtól hajlandók vagyunk eltekinteni, ha segít az őrségnek. Nem szeretnék felesleges köröket futni, tehát elmondom miről lenne szó. Eztán maga dönthet, de ajánlom fontolja meg, hogy miként választ. * A hadnagy feláll, s az ablakhoz lép, hol a barakk homokos edzőpályáját.*
- Az állomyánnak pénzre van szüksége, ám a város vezetősége nem hajlandó többet adni. A polgárok nagy mértékű megadóztatása lázadásokat eredményezne, mondják. Azonban pénz nélkül nem tudjuk fizetni az embereinket, s ha az őrök nem lesznek az utcán, akkor biztosra vehető a káosz. Biztosan tudunk egy, az erdőben elhagyott rabló barlangról, melyből évekkel ezelőtt füstöltük ki a 'lakóit'. Páran túl élték a rajtaütést, ám a mai napra már csak egyikük maradt életben. Ez az egyén, amnesztia ellenében hajlandó megmutatni, hogy a banda hol rejtette el a nagy értékű zsákmányt. Erre a pénzre szükségünk van, ám a kincsek régi birtoklói nem szerezhetnek róla tudomást. Az őrség nem avatkozhat bele, hisz akkor visszakéne szolgáltatnunk a pénzt, azonban ha pár kalandor lelné meg a kincseket... nem lenne joguk visszakövetelni.
- Nos? Segít nekünk, vagy inkább megosztja a celláját pár igen éhes patkánnyal?
//Kincs ami nincs - Abel, Tenneris, Monarakh//
* A hadnagy helyett, Tacskó kezd közeledni a trióhoz, ki igazán szeretné már egy asszony ölelő karjaiban zárni ezt a napot. Ám még mindig jobb az őrség, mint az előző munkák amiket vállalnia kellett.
"Istenek, démonok, áldozati szüzek. Ugyan már"
Azért jó városőrnek lenni - főkként korruptnak -, mert sosem feküdhet le úgy aludni, hogy ne félne attól: másnap nem ébred fel. Bárki, bármit gondolt Tacskóról, szeretett veszélyesen élni. Nem volt nagy harcos, de volt esze az intrikához. Nem véletlen, hogy bekerült Soril hadnagy kegyeibe. Ez a terv legalább anynira az ő gyermeke, mint a felettesé.*
- Soril hadnagyhoz, ha nem tévedek * szólítja meg az embert, az orkot, meg azt a harmadikat, ami leginkább egy átmulatott éjszaka utáni hányásra emlékezteti a férfit.*
- Szeretnék bocsánatot kérni, a hadnagy nevében, tudják ő igencsak elfoglalt ember. Ám most már képes fogadni magukat. Kövessenek!
* Azzal megindul a hadnagy dolgozószobája felé, ahol már várnak rájuk páran. De Tacskó leginkább az erdőben elkapott lány látványára vágyik, ugyanis míg megkötözve, ájultan hevert Troll hóna alatt, egészen megtetszett neki. No nem csoda, ha a lány befogja a száját, s nem olyan harcias, elég csinosnak mondható.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-15 19:20:03
Üzenet elküldve: 2012-11-15 19:20:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A lány már jó ideje otthagyta a templomot. Megelégelve önkéntes száműzetését hazament. Azóta apja csakis kísérettel ereszti el otthonról. A parancsnok azonban közelébe sem mehet, és ez kölcsönös. Yelnek legalább egy dologban sikerült érvényességet szereznie. Ha ezentúl testőrökkel kell sétálnia, hát saját maga akarja kiválasztani azokat.
Szokásos utcai viseletében indult el a barakkhoz. Fémmel kiegészített bőrruhájában jár, mely vörös kelmékkel van kiegészítve. Alja szoknyaszerű, ámbár lábai kivillannak alóla sietős mozgás esetén. Inkább hasonlít egy jó ízléssel megáldott harcosra, mint egy nemesre. Köpenyének jelenleg sötét, fekete fele mutatkozik a külvilág felé. Kísérőit is arra kérte, hogy öltözzenek oly módon, hogy ne lehessen bennük felismerni egy nemes kisasszony kíséretét. Így akarja elkerülni a feltűnést és az esetleges támadásokat, melyet a pénzes megjelenés magával vonzhat.
A barakkba érve leteszi fegyvereit és embereit is erre utasítja. Mindannyian szereznek fafegyvereket és az edzőtérre ballagnak. Ott Yelane a fal tövében leül és szemlélődik, míg kísérői egy tettetett párbajba kezdenek. Ez elszórakoztatja a lányt. Eszébe jut, hogy a két férfi már út közben megbeszélte, hogy így fognak cselekedni, ha már be kell olvadniuk a tömegbe. Ők ketten egyszerű bőrszerelésben vannak. Egyik szakadtabb, mint a másik. Mindketten sokat megélt és tapasztalt harcosok látszatát keltik, de nem csak külsőre. Mozdulataik épp ugyanerről árulkodnak.*
Szokásos utcai viseletében indult el a barakkhoz. Fémmel kiegészített bőrruhájában jár, mely vörös kelmékkel van kiegészítve. Alja szoknyaszerű, ámbár lábai kivillannak alóla sietős mozgás esetén. Inkább hasonlít egy jó ízléssel megáldott harcosra, mint egy nemesre. Köpenyének jelenleg sötét, fekete fele mutatkozik a külvilág felé. Kísérőit is arra kérte, hogy öltözzenek oly módon, hogy ne lehessen bennük felismerni egy nemes kisasszony kíséretét. Így akarja elkerülni a feltűnést és az esetleges támadásokat, melyet a pénzes megjelenés magával vonzhat.
A barakkba érve leteszi fegyvereit és embereit is erre utasítja. Mindannyian szereznek fafegyvereket és az edzőtérre ballagnak. Ott Yelane a fal tövében leül és szemlélődik, míg kísérői egy tettetett párbajba kezdenek. Ez elszórakoztatja a lányt. Eszébe jut, hogy a két férfi már út közben megbeszélte, hogy így fognak cselekedni, ha már be kell olvadniuk a tömegbe. Ők ketten egyszerű bőrszerelésben vannak. Egyik szakadtabb, mint a másik. Mindketten sokat megélt és tapasztalt harcosok látszatát keltik, de nem csak külsőre. Mozdulataik épp ugyanerről árulkodnak.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-15 17:45:19
Üzenet elküldve: 2012-11-15 17:45:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
-A megérzéseid nem csalnak Teneris, de harc közben ne állj az utamba. *Figyelmezteti Monarakh.*
-Te sem tűnsz gyengének. *Dicséri Tenerist Monarakh.*
-Nem tudom mikor jön. Azt mondta az emberei majd megkeresnek, mikor itt az idő. *Mondja az ork.*
-Remélem siet szeretem a kalandot, de nem szeretek várakozni. Eddig csak várakoztam, de semmi kaland nem volt. *Mondja miközben az ajtóra szegezi tekintetét és figyeli mikor jön a hadnagy.*
-A megérzéseid nem csalnak Teneris, de harc közben ne állj az utamba. *Figyelmezteti Monarakh.*
-Te sem tűnsz gyengének. *Dicséri Tenerist Monarakh.*
-Nem tudom mikor jön. Azt mondta az emberei majd megkeresnek, mikor itt az idő. *Mondja az ork.*
-Remélem siet szeretem a kalandot, de nem szeretek várakozni. Eddig csak várakoztam, de semmi kaland nem volt. *Mondja miközben az ajtóra szegezi tekintetét és figyeli mikor jön a hadnagy.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-15 14:14:09
Üzenet elküldve: 2012-11-15 14:14:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs - Abel és Monarakh//
*Tenneris a közösség normáit betartva kezet ráz. Ez a kézszorítás egy kicsivel tovább tart a szokásosnál, mivel magában azon tűnődik.* ~Ki lehet ez az alak és honnan tudja, hogy a főtérről érkeztem.~ *Ez a gondolatmenet az arcára is kiül pár pillanatig, de amint Abel szemébe tekint, eszébe jut az a fiatalember, akit rajta kívül a hadnagy csábított ide egy nagy kaland fényében.*
-Örvendek a találkozásnak, Goroktar Tenneris vagyok. A kérdésedre választ adva igen, és ezek szerint te voltál az a másik szerzet, akit Soril ide rendelt.
*Ezután az orkhoz fordul. Magában elmosolyodik azon, hogy nem csalódott a zöldekben, mindegyikük elveti az illedelem bármilyen formáját és jó harcoshoz híven a lényegre térnek.*
-Ha a megérzéseim nem csalnak izmos legény létedre te is abban a bizonyos feladatban szeretnél részt venni, mint jómagam. *Mondja a nála egy kicsivel nagyobb termetű orknak.*
-Esetleg említette, hogy pontosan mikor érkezik meg? *Választ várva tekintetével Abel és az orkot mérlegeli.*
*Tenneris a közösség normáit betartva kezet ráz. Ez a kézszorítás egy kicsivel tovább tart a szokásosnál, mivel magában azon tűnődik.* ~Ki lehet ez az alak és honnan tudja, hogy a főtérről érkeztem.~ *Ez a gondolatmenet az arcára is kiül pár pillanatig, de amint Abel szemébe tekint, eszébe jut az a fiatalember, akit rajta kívül a hadnagy csábított ide egy nagy kaland fényében.*
-Örvendek a találkozásnak, Goroktar Tenneris vagyok. A kérdésedre választ adva igen, és ezek szerint te voltál az a másik szerzet, akit Soril ide rendelt.
*Ezután az orkhoz fordul. Magában elmosolyodik azon, hogy nem csalódott a zöldekben, mindegyikük elveti az illedelem bármilyen formáját és jó harcoshoz híven a lényegre térnek.*
-Ha a megérzéseim nem csalnak izmos legény létedre te is abban a bizonyos feladatban szeretnél részt venni, mint jómagam. *Mondja a nála egy kicsivel nagyobb termetű orknak.*
-Esetleg említette, hogy pontosan mikor érkezik meg? *Választ várva tekintetével Abel és az orkot mérlegeli.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-14 21:59:48
Üzenet elküldve: 2012-11-14 21:59:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Evane felszisszen a fájdalomtól, amikor Troll rángatja. Bármire is kell ezeknek, valóban szükségük lehet rá, ezen felbátorodik kissé.*
-Eressz el, Te ostoba melák. Segítek nektek.
*Felel még mindig duzzogva. S bár halvány fogalma sincs róla mit kell tennie, az elhangzott információk alapján érdekesnek ígérkezik. Túl nagy kockázat az őrségnek? Itt valami disznóságnak kell lennie, arra pedig kíváncsi. Lám, mi meg nem bújik egy lányban… Amire nem képes kényszer vagy jutalom, arra hajlandó lesz puszta kíváncsiság, a kihívás miatt.*
-Nyilván…
*Ismétli gúnyosan, s csak magában teszi hozzá:
~ Nyilván Te is megérted, hogy utállak, és ezért még elkaplak egyszer…~
Fogadkozik magában, majd azzal kell törődnie, hogy a lábában elinduljon a vérkeringés és meg bírjon állni rajta. Meglehetősen sérti a hiúságát, hogy úgy viszik végig a városon, mint egy rabot. Mindenesetre érdekes látványt nyújt. Szokásos barna bőrből készült bokáig érő bakancsot visel. A szemtelenül rövid, felsliccelt kis bőrszoknya némileg félrecsúszott a Troll nem épp szakszerű fogásától. Falatnyi kis fekete felsője felett kigombolva lefeg a bőrzeke. Fekete, vállig érő haja most a szokottnál is kócosabb, ziláltan hullik szemébe és vállaira. Tekintete a szokottnál is dacosabb, orra vére elmaszatolódott ében arcán és és minden szembejövő, bámészkodó polgárra véres mosolyt vicsorít.*
-Alig várom a találkozást.
*Jegyzi meg maga elé sötéten. Ha ilyen az alkalmazott akkor semmi jót nem vár a főnökétől, de engedelmesen sétál be velük a barakk kapuján.*
*Evane felszisszen a fájdalomtól, amikor Troll rángatja. Bármire is kell ezeknek, valóban szükségük lehet rá, ezen felbátorodik kissé.*
-Eressz el, Te ostoba melák. Segítek nektek.
*Felel még mindig duzzogva. S bár halvány fogalma sincs róla mit kell tennie, az elhangzott információk alapján érdekesnek ígérkezik. Túl nagy kockázat az őrségnek? Itt valami disznóságnak kell lennie, arra pedig kíváncsi. Lám, mi meg nem bújik egy lányban… Amire nem képes kényszer vagy jutalom, arra hajlandó lesz puszta kíváncsiság, a kihívás miatt.*
-Nyilván…
*Ismétli gúnyosan, s csak magában teszi hozzá:
~ Nyilván Te is megérted, hogy utállak, és ezért még elkaplak egyszer…~
Fogadkozik magában, majd azzal kell törődnie, hogy a lábában elinduljon a vérkeringés és meg bírjon állni rajta. Meglehetősen sérti a hiúságát, hogy úgy viszik végig a városon, mint egy rabot. Mindenesetre érdekes látványt nyújt. Szokásos barna bőrből készült bokáig érő bakancsot visel. A szemtelenül rövid, felsliccelt kis bőrszoknya némileg félrecsúszott a Troll nem épp szakszerű fogásától. Falatnyi kis fekete felsője felett kigombolva lefeg a bőrzeke. Fekete, vállig érő haja most a szokottnál is kócosabb, ziláltan hullik szemébe és vállaira. Tekintete a szokottnál is dacosabb, orra vére elmaszatolódott ében arcán és és minden szembejövő, bámészkodó polgárra véres mosolyt vicsorít.*
-Alig várom a találkozást.
*Jegyzi meg maga elé sötéten. Ha ilyen az alkalmazott akkor semmi jót nem vár a főnökétől, de engedelmesen sétál be velük a barakk kapuján.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-14 21:37:29
Üzenet elküldve: 2012-11-14 21:37:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
// Kincs ami nincs//
- Kérni. De ha önszántadból nem segítesz... ugye emlékszel mi történt legutóbb? * azzal Troll nagyot ránt a lányon.*
- Jelenleg elég annyit tudnod, hogy ezt a feladatot nem hajthatják végre az őrség tagjai. Túl nagy kockázatot kellene vállalnunk, s mi azt nem szeretjük. Na persze a közembert nem veszélyezteti, hogy szégyent hoz az őrségre. Nyilván megérted.
* Időközben elhaladnak a folyó mellett, s vészesen közelednek a barakkba, mely az őrség "otthonát" is magának tudhatja.
A városba érve a nagy ember lábra állítja a lányt, kezét azonban nem áldozza ki, s a grabancánál is fogva tartja.*
- Hamarosan találkozhatsz a hadnagyunkkal, ki még nálam is okosabb * mondja a vézna büszkén, s bevezetik Evanét a kaszárnyába.*
/ Időben mindenki más előtt /
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.14 22:14:26
- Kérni. De ha önszántadból nem segítesz... ugye emlékszel mi történt legutóbb? * azzal Troll nagyot ránt a lányon.*
- Jelenleg elég annyit tudnod, hogy ezt a feladatot nem hajthatják végre az őrség tagjai. Túl nagy kockázatot kellene vállalnunk, s mi azt nem szeretjük. Na persze a közembert nem veszélyezteti, hogy szégyent hoz az őrségre. Nyilván megérted.
* Időközben elhaladnak a folyó mellett, s vészesen közelednek a barakkba, mely az őrség "otthonát" is magának tudhatja.
A városba érve a nagy ember lábra állítja a lányt, kezét azonban nem áldozza ki, s a grabancánál is fogva tartja.*
- Hamarosan találkozhatsz a hadnagyunkkal, ki még nálam is okosabb * mondja a vézna büszkén, s bevezetik Evanét a kaszárnyába.*
/ Időben mindenki más előtt /
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.14 22:14:26
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-14 19:06:59
Üzenet elküldve: 2012-11-14 19:06:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Csendesen hallgatja a zöldbőrű ork szavait, közben szeme néha eltávolodik Zaffair fixírozásától, és a távolt pásztázza, hátha megérkezik a hadnagy, de nem lát feléjük közeledve ismerős alakot. Jobban mondva, mégis, amikor Tenneris melléjük lép. Látásból már ismeri, és nevét se felejtette el, ugyanis már kiejtették előtte azt. Monarakh kissé goromba szavai megelőzik őt, aztán persze ő is megszólal. Látja hogy a félszerzet feléjük nyújtja letakart jobb kezét. Nem érti a helyzetet igazán, egyik fekete szemöldökét felhúzva nyújt ő is jobbot, hátha a másik megszorítja azt.*
- Üdv, Abel Gastrow. Téged is a főtérről szedtek össze, ugye?
*Csendesen hallgatja a zöldbőrű ork szavait, közben szeme néha eltávolodik Zaffair fixírozásától, és a távolt pásztázza, hátha megérkezik a hadnagy, de nem lát feléjük közeledve ismerős alakot. Jobban mondva, mégis, amikor Tenneris melléjük lép. Látásból már ismeri, és nevét se felejtette el, ugyanis már kiejtették előtte azt. Monarakh kissé goromba szavai megelőzik őt, aztán persze ő is megszólal. Látja hogy a félszerzet feléjük nyújtja letakart jobb kezét. Nem érti a helyzetet igazán, egyik fekete szemöldökét felhúzva nyújt ő is jobbot, hátha a másik megszorítja azt.*
- Üdv, Abel Gastrow. Téged is a főtérről szedtek össze, ugye?
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-14 16:38:43
Üzenet elküldve: 2012-11-14 16:38:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Miután az ember végig mondta a történetét úgy döntött Monarakh, hogy talán bízhat benne. Ez után Abel feltett egy kérdést.*
-Eddig egyszer hagytam el Artheniort, akkor viszont egy igazán jó kalandban volt részem két barátommal. *Válaszol az ork.*
-Elmentünk a Krenkataur barlang rendszerbe ahol történt pár dolog, de nem akarok belemélyedni. *Mondja Zaffair.*
-Onnan a kikötőig mentünk a varázsló toronyban találkoztunk az öreg varázslóval. Az nap a sziklaszirten éjszakáztunk. Hajnal körül felébredt az egyik barátom és megküzdött egy óriási sassal ,aztán végül megölte. Aznap újra felmentünk a varázslóhoz és a barátom kiment éjszaka. Akkor három farkas majdnem megölte. A varázsló segített rajta. Következő nap a Morajló Merinán haza jöttünk. *Miután befejezte mondandóját egy orkhoz hasonló lény odament hozzájuk és köszönt.*
-Mit akarsz? *Kérdi Monarakh.*
*Miután az ember végig mondta a történetét úgy döntött Monarakh, hogy talán bízhat benne. Ez után Abel feltett egy kérdést.*
-Eddig egyszer hagytam el Artheniort, akkor viszont egy igazán jó kalandban volt részem két barátommal. *Válaszol az ork.*
-Elmentünk a Krenkataur barlang rendszerbe ahol történt pár dolog, de nem akarok belemélyedni. *Mondja Zaffair.*
-Onnan a kikötőig mentünk a varázsló toronyban találkoztunk az öreg varázslóval. Az nap a sziklaszirten éjszakáztunk. Hajnal körül felébredt az egyik barátom és megküzdött egy óriási sassal ,aztán végül megölte. Aznap újra felmentünk a varázslóhoz és a barátom kiment éjszaka. Akkor három farkas majdnem megölte. A varázsló segített rajta. Következő nap a Morajló Merinán haza jöttünk. *Miután befejezte mondandóját egy orkhoz hasonló lény odament hozzájuk és köszönt.*
-Mit akarsz? *Kérdi Monarakh.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361