//Hadnagyi iroda//
*A leveleket átveszi, és úgy ítéli meg, ez biztosan fontosabb, mint az eddigi munkák, így rögvest át is pörgeti a köteget. Vannak ott kinevezések bőven, na meg jelentés, meg egy levél neki, Zianától. Kibontja, és elolvassa, mert hát ráér, meg nyilván a katona is, aki az asztala előtt toporog. Igen, valóban van szó egy szekérnyi sebesültről, és még több szeretetről. A sebesültekkel persze nem tudja, mi dolga van, vagy miért neki mutogatja mindenki a szekeret szóban és írásban. Reggelizni már reggelizett, az édesanyja minden bizonnyal nincs az eszközön, de ha tényleg valami sorsdöntőt várnak tőle ez ügyben, ám legyen.*
- A gyengélkedő megtelt? Mert persze akkor ellesznek a szekéren is *hiszen mi mást tehetnének? Tele a gyengélkedő, máskülönben már rég odavitték volna őket bájcsevej helyett, ez nyilvánvaló. Jobb híján várnak a sorukra. Ha pedig mégis kiderülne, hogy van hely még sérülteknek, és hogy egyébként a felcserek munka nélkül kártyáznak odaát, akkor ha más nem, baráti tanácsként javasolni fogja, hogy oda vigyék ama bizonyos szekeret. Már éppen rásózná a bájitalokat is az alakra, hogy ugyan már vigye el azt is a szekérrel együtt, mert nem biztos, hogy ott a helye, de biztosan nem Taym íróasztalán, ahol csak a helyet foglalja. Már éppen nyitná a száját, mikor egy újabb katona lép be a helyiségbe, kopogás, meg mindenféle pepecselős üdvözlés és bemutatkozás nélkül. Az önállósága gyönyörködteti Taymot. A mondandója kevésbé, valami szegénynegyedi lángokról van szó.*
- Jó *bólint* Na akkor, őrmester úr, úgy látom itt az utasítás, amire várt. Fogjon három közkatonát, és induljon a szegénynegyedbe. Ő itt rögtön megfelel, illetve odakint van egy újonc, bizonyos Yazir, azt mondta, holnap kezd. Tudassa vele, hogy tévedett, majd őt is vigye. A harmadikat kiválaszthatja egyedül. Nincs vesztegetni való időnk.
*Hosszú lenne most egy harmadik véletlenszerű nevet kiválasztani, az őrmesternek könnyebb kimenni a gyakorlótérre, és rábökni, hogy Héte. Ha nem teljes közönnyel a hangjában mondta volna, hogy nincs vesztegetni való idő, talán még hiteles is lett volna. Miután mindezt letudta, hogy kiürült az iroda, ő a maga részéről kézbesíti azt a levelet, amely nem igazán neki szól, viszont róla. Többek között. Persze ezt nem igazán tudhatja, így a postafordultával érkező válasz és kinevezés részint még meg is lepi. Nocsak. Hadnagy. Ja tényleg, volt szó ilyesmiről. És akkor már nem feleslegesen vakarja a hátsóját, meg a papírokat az írószerrel egy hadnagyi irodában. És akkor a sisak is jogosan van a fején. Már kezdett attól félni, hogy le kell vennie. Deaz élet nem áll meg, a munka nem várhat, ha ők odafent ilyen gyorsan intézik az ő ügyes-bajos dolgait, akkor a minimum, hogy Taym sem lazsál, bár... Gondolatban felírja, hogy lassan ideje lesz kiszakadnia a papírok közül, és újra kimennie egy kicsit terepre. Már csak a friss levegő miatt is.*