//Hadnagyi iroda//
*Hallgatja örök, és egyetlen kedvencét miközben lázasan kutat asztalán. Jó, persze, van mit inkább tarisznyájában kellene keressen, de úgy fest annak tartalmát még az éjjel az iratok halma közé ömlesztette. A fémesen csillogó pálinkás flaska kerül először keze ügyébe, és húz is belőle jó nagyot, majd tartja szájában pár pillanatig.
~Aon?~
Úgy dönt bármennyire tiltakozik gyomra inkább lenyeli, és homlok ráncolva követi a szavak további pergését. Újabb korty a Templombeli események hallatán, és vörös szemöldöke emelkedik fel kissé, majd legyint a fogadtatást hallva.*
-Aonon rajta volt a havibajos hisztije, picit összezördültek a múltkor.
*Magyarázza váll vonva a lehetséges okot. És kortyol újabbat, aprócskát, majd zárva a flaskát emeli elő egy pergamen alól apró szelencéjét. Dob be két levélkét szájába, és fintorodik el az újabb név hallatán.*
-Mégis ki hinne egy mágusnak?
*Költői a kérdés, az azt követő halk morgás pedig talán annyira nem is nagy titok.*
-Pláne, ha fel sem áll a varázspálcája.
*Szemmel láthatóan a legkisebb meglepetést sem okozta számára a hír, számított valami hasonlóra. Határozottan bólint Heron megbízatására, ezzel elégedett, majd csak ráakad a sok kötszer, üvegcse, fiola, sebészeszköz, és papíros garmadája között arra az egyre, mit annyira keresett.*
-A tanács?!
*Csattan fel hirtelen, dühösen.*
-Mármint azok a töketlen bájgúnárok?
*Fújja ki a levegőt hangosan.*
-Hát képzeld! Egyáltalán nem voltak annyira lenyűgözve a bordélybeli kedvezménytől, amit tőlem kaptak, mint gondolnánk.
*Sértettsége őszinte, pláne a továbbiak fényében.*
-És valamiért rohadtul ragaszkodnak hozzám. Viszont utálják a kérdéseimet.
*Pislog fel Taymra, mint kit hatalmas igazságtalanság ért, és épp most próbál rá orvoslást kikönyörögni.*
-Nem mondhatok le a hadnagyi rangról, Ac.
*Nyújtja a férfi felé az írást, mely kinevezését tartalmazza.*
-De érted! Ők szabják meg nekem, Nekem! Hogy mit tehetek. Hát mégis mit képzelnek ezek magukról?
*Füstölög pár strófát, mert elég jó móka volt ez a katonásosdi, még kizsarolva, önszántából csinálhatta. Az ilyen elkötelezett, függő viszonyokat ellenben nehezebben kezeli a mája, mint fél liter pálinkát éhgyomorra.*
-Viszont a körzetet átadhatom neked.
*Vigyorog oda a végén, bár nem teljes öröme.*
-Ne megmondom mi lesz.
*Nyújtja a szeszt is Taym felé, az írás után.*
-Én szépen lelépek. Jó, persze, hadnagyi minőségemben felcserkedni a frontra. Te pedig maradsz, és mint megbízott helyettesem, az ÉN HANGOM, kicsi kedvencem, szakértő bizalmasom, akármim igazgatod ezt a fura kuplerájt. Nah?
*Tök mindegy mit mond Taym, úgyis így lesz, és a férfi kinevezése is nagyjából ezt tartalmazza. A Barakk, és körzetének irányítását, kilátásba helyezve egy előléptetést hadnaggyá. Még Zia továbbiakban a városőrség felcsere, immár hivatalosan is, hadnagyi rangban.*