//Az igazság nevében//
//Hadnagyi iroda - Bíráskodás//
*Ahogy Ric a beszámolót hallgatja, egyszer csak Xebog bélműködése zavarja meg a feszült csendet, még kellemetlenebbé téve a kínos pillanatokat, amikor is az ember nőt elszámoltatják.*
-Persze, menjen csak katona! De küldjön váltást!
*Mondja, majd megvárja, míg az sietve távozik a bejáraton. Közben a tekintete Nysinnre vándorol.*
-Maga nem a Nysinn névre hallgat véletlenül? Tudomásom szerint egész éjjel a templom mellett őrködött, nemde!? Ha így van, elmehet ön is, kisasszony, csak küldjön váltást!
*Mondja a nőnek, majd újra az őrizetes felé pillant. A nő pont ebben a pillanatban törik meg, és vallja be a lopást is.*
-Nocsak, nocsak!
*Bólint egyet a hadnagy, majd folytatja.*
-Mik is derülnek itt ki! A feljelentés alapján...
*Elkezd keresni egy másik fiókban, mígnem egy fél perc múlva megtalálja, amiért feltúrta, majd lapozgatni kezd.*
-Ellopott tőle egy felbecsülhetetlen értékű családi ékszert. A kérdésem az, hogy ez megvan-e még, vagy már értékesítette?
*Mielőtt megvárná a választ, azelőtt mondja is az esetleges könnyítéseket.*
-Ha visszaadja, akkor talán el tudom intézni, hogy ne a legsúlyosabb büntetést kapja. Ez ugye akár a kezének a levágása is lehet, így érdemes átgondolni. Ha visszakapja ez a Gargnar, akkor sem ússza meg büntetés nélkül, de legalább a keze megmarad! Szóval fontolja meg, kisasszony!
*Bólint, hiszen neki sem célja, hogy túlságosan véres büntetést kapjon a nő. Meg fogja edzeni az a jó néhány nap is, amit a Krenkataur-barlangrendszerben tölt majd el.*
-Végezetül már csak a csalás bűntettre kell megfelelnie. Mi az igazság erről? Mivel csalta meg Gargnar urat?
*Kérdezi, és ha választ kap rá, akkor már csak a hivatalos fogalmazvány lediktálása van hátra az írnoknak, és miután a kisasszony hitelesíti, vissza lehet kísérnie a cellájába, felkészülve a következő szintre, az ítélethozatalra.*