*Könnyű volt rávenni arra, hogy vele tartson, miután eszébe jutott, hogy kivel hozta össze a sors. Egy rugóra jár az agyuk és hasonlóan is szokták kezelni a helyzeteket. És mindketten szeretnek kockáztatni, bár annyira nem, hogy ne fakardokkal és tisztes körülmények között tudják le a dolgokat. Amiért még szeretik ezt a helyet, hogy zsúfolt, hangos és mégis itt lehet a legprivátabb beszélgetéseket is letudni, hiszen mindenki a saját dolgával törődik, nincs kedvük a más ügyeivel is foglalkozni. Persze akkor, ha nem akarják felhívni rá a figyelmet. Kedélyesen pár alap vágást és hárítást intéznek el, közben szóváltásokkal.*
-Még dolgozol? Mármint 'kereskedőként'.
*A feketekereskedelem mindig is kedvelt dolog, de a krémje sosem hivalkodott ilyesmikkel bárki előtt. Az aljáról viszont ez kedvelt dolog volt, hogy pár perces ismeret után már ajánlatokkal bombáznák az embert, amire nem kíváncsi. A kocsmai alkoholistával is csak annyi problémája volt, hogy elég gyorsan az őrök kezére jutna ilyen üzletpolitikával.*
A munka az munka, művelni kell és jönnek is a portékára. De úgy is tudod, hol van a boltom, gyere be és nézelődj. De egy ilyet a kovács is elkészít neked.
*A hosszú kardok nem csábítják különösen, másra vágyik. A boltja mindig ott van, ahol akarja, általában kisebb standok alatt tárolja a fontosabb gyilokszerszámokat, felül pedig az életet adó gyümölcsöket. Ez mindig is érdekeltséggel töltötte Zaranir gondolatait a hely iránt és sokat mereng a pénzérmén, melynek egyik, a látható oldalán az élet és csak a sötét túloldala a halál. Persze annak a hibája, aki felveszi a földről azért, mert látja a csillogást és belevakul, de ez már nem az ő baja.*
-Nekem olyasmi kéne, ami egy kicsit 'direktebb', ha érted a szándékot.
Tudod, hogy amíg nem találod ki mi kell, nem tudok segíteni. Üzletember vagyok, nem gondolatolvasó. Bár azt nem tiltom meg, ha engeded, hogy rád sózzak valami olyat, amit nem szeretnél, csak aztán ne panaszkodj.
*Elnevetnek egymás mellett és Zaranir most bekapott egy találatot is. Nem mondhatni, hogy fájt, tényleg nem vették túl komolyan ezt a játszadozást.*
-Nekem egyelőre az is jó, ha tudnád pótolni a régi fegyveremet, ugyanis elveszett. Hasonló indíttatásból, mint ahol te kerültél szorult helyzetbe. A bal lábadra kissé sántítasz, a szökés vagy a küzdelem tette?
Inkább a sok kérdés.
*Úgy látszik, itt meg fog rekedni a beszélgetés, egyikük sem kíván túl sokat beszélni ezek után erről.*
-Viszont a szeretett jószágodat azonnal fizetheted, ugyanis kedves egyének eladták nekem, mint talált hasznot. Látod, hogy milyen kedves ez a Arthenior, hogy mindenkit összehoz? Viszont kedélyes leszek, mivel tudom, hogy már egyszer kifizetted és szerencsére azt is nekem. Nem, ha ezt a szép szokásodat megtartod, elég gyorsan meggazdagszom belőled.
-Hát igen, a rossz szokásokról nehéz leszokni, de majd ígérem, hogy nekikezdek. De akkor most ne raboljuk egymás idejét túlságosan.
*Ezzel úgy döntenek, hogy elég volt a vicceskedésből és megindulnak. Az edzés végre hasznos volt valamire, bár a célját nem válthatta be túlzottan.*