//Egy kis gyakorlás-Tyrabes//
- Felkészületlenül ne menj oda! Sokan vannak, akik az életedre törhetnek. Én nagyobb biztonságban vagyok ott, de csak a saját városomban. Ha bajom esne, anyám megtalálná az elkővetőt, a bosszú pedig nem maradna el.
* Mondja el a tényeket, de ezzel nyilván tisztában van a másik lány is. A fajtájuknak nincs túl jó híre a felszínen. Kevés köztük a becsületes.*
- Igaz, igaz. De... Beismerem, hogy nem szeretem a brutalitást. Ha valaki rászolgál a büntetésére, az más. De ártatlanokat nem bántok, úgysincs hasznom belőle.
* Ő is ártatlan volt, mégis komoly sebeket kapott, nem csak testén keletkeztek vágások, hanem lelkén is. De idővel minden beheged, nyoma azonban megmarad, s mindig emlékezni fog az elszenvedett sérelmekre, a kegyetlen büntetésekre. Nem játszhatott, hane csak edzett és edzett. Elvették a gyerekkorát.*
- Talán te nem fogsz megérteni. De én olyan sokat szenvedtem odalent, hogy nem volt maradásom. Idővel jobb lett a dolog, már nem engem ütöttek, nem az én bőröm sértették meg pengéikkel, de azt is rossz volt nézni, hogy a fiatalabb testvéreim szenvedik el ugyanazt mint én. Segíteni nem tudtam, ezt az utat végig kell járniuk. Megkérdezheted, hogy mért nem fordultam szembe a matrónával. Azért, mert az felér egy halálos ítélettel! Idősebb, tapasztaltabb, jobb harcos nálam. A viszonyunk nem olyan, mint itt a felszínen a gyermek és szülő között. Én is egy vagyok azok közül, akiket irányít, bár az én szolgálatomban is jópáran álltak. Magammal hozhattam volna valakit, de nem éreztem szükségét. Talán csak anyám halála után térek vissza vagy még akkor sem. Két év alatt hozzászoktam a fényhez, átálltam erre az életvitelre. De megmaradt bennem a sötételfek jelleme, nem leszek olyan, mint a felszíniek! Azt nem... soha! Igazából mindenhonnan kilógok egy kicsit. Én kegyetlennek tartottam a mélységet, de itt sem vagyok igazán otthon. Az elsődleges most az, hogy fejlődjek, s meglátjuk, hogy mi lesz később.
* Szinte minden fontos dolgot elmondd a lánynak, hisz családnevét úgysem tudja, s mivel nem a mélységben él, ezért ki sem tudódik, hogy távozása mögött nem csak a tapasztalatszerzés áll. De úgysem találják meg egykönnyen. Megtanulta a felszíni szokásokat. Ha magára kap egy köpenyt, bele tud olvadni valamelyest a tömegbe, s ha egy kém a nyomába ered, akkor hamar felszívódik. Ez a egyik dolog, amit megtanult odalent. A taktikázás, ravaszság igazán jó eszköz. Hisz ha sokan támadnak, éles pengéi sem segíthetnek rajta. Inkább az ész, a jó beszéd, hogy jól tudjon bánni a szavakkal, valmint halkan tudjon osonni, jól el tudjon bújni, s még más apró dologok, melyek igen fontosak lehetnek.*