//Ha nem marad kő kövön...//
- Tréfáltam.
*Mosolyog Janemitára, bár ezt valószínűleg ő is tudja. Hisz az ötlet jó, csak meg kell valósítani, bár félő, hogy lesznek olyanok, akik majd kiesnek a rostán, ami elé a kolosszus kívánja állítani őket.
Közben Janey újra gyakorolni kezd, amit az emberóriás csípőre tett kezekkel kezd végignézni. Számára valahogy egészen idegen ez az íjászat. Mi jó lehet abban, hogy valakit méterekről le lehet lőni, mielőtt azzal összemérhetné az erejét? Aztán rá is jön, ahogy a kérdés megfogalmazódik benne. Éppen ez, hogy valakit méterekről le lehet lőni, mielőtt az elérhetne hozzá.*
- Úgy értettem, hogy nem valami amatőr, tekercstologató anyámasszony katonája alak kell, akinek még gyertyaviaszos az ujja.
*Kezd bele a magyarázatba, mit is ért harcedzett alatt.*
- Olyan kellene, aki független, hasonló gondolkodású, mint mi. Aki már használta a tudását éles helyzetben is, nem csak laboratóriumi keretek között, ahol egy tüsszentés se zavarta a koncentrálásban. Azt se bánom, ha ork, csak legyen vér a pucájában.
*Vonja meg széles vállait hanyag mosollyal. Bár, ha jobban belegondol, még soha nem látott ork varázslót.*
- Miért nevetnélek ki?
*Kérdi közelebb lépve. *
- A félelem jó dolog. Az a dolog, ami megkülönbözteti a bátorságot a vakmerőségtől. Én is félek harc közben, persze, de nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam, hogy befolyásoljon. Kell egy kis egészséges félelem, de tudni kell kezelni.
*Egyet ért a kócos lánnyal, bár utolsó szavaival nem teljes egészében. A kolosszus fél tőle, hogy Janey vissza akar menni a thargokhoz, mégsem akarja megölni őt vagy a thargokat. Bár lehet, hogy a félvér nem éppen erre gondolt.
A Barakk közben kezd megtelni, valamiféle eligazítás folyhat, a terek leszűkülnek, a hangzavar fokozódik. Míg Janemita végez, a hósörényű a gyakorlatozó katonákat nézi, figyeli mozdulataikat, a végrehajtott támadások és védekezések sikerességét.*
- Tessék?
*Fordul vissza a lövéseket befejező lány felé, majd lemaradó tudata feldolgozza a hallottakat.*
- Nem, menjünk vissza a Pegazusba, megírom azokat a felhívásokat, aztán a kovács felé kitesszük őket pár helyre. Vigyünk a kikötőbe is?
*Válaszol és csap hozzá egy kérdést még. A kikötőben talán akad olyan őrült kalandozó, aki ért a mágiához, akit le lehet tesztelni.*
- Mit szólnál hozzá, ha egy kis próba elé állítanánk a jelentkezőket?
*Indulnak el a leadott fegyvereikért. A kolosszus arcán pajkos mosoly jelenik meg, olyan, ami a rosszaságon gondolkodó gyermekek sajátja. Látszik rajta, hogy rosszban sántikál.
Közben visszakapja a mesterpallost a bejáratnál, melyet a hátára szíjazott hevederre akaszt, kicsit babrál a szíjakkal, hogy kényelmes legyen a fegyver súlya, megvárja, míg Janemita is végez a saját fegyvereivel, majd elköszönve a pult mögött álló ifjútól, megindulnak kifelé.*