*Amióta a környéket feltérképezte, a városban él. A szegénynegyed egy kevésbé romos házát szemelte ki, mi lakatlan. Ott vert tanyát, bár félő, hogy egyik éjjel arra ébred, hogy rá akar omlani. Nem volna jó erre kelni, ezért sem tölt sok időt ott. Inkább az utcákat járja, éppen ezért fedezhette fel a barakkot, hová edzeni járnak. Éppen ideje, hogy alkalmat kerítsen egy látogatásra.
Oldalán két kardjával, nyakában medáljával és elszánt tekintetével siet, léptei egymást követve hangzanak az utca kövén, ahogy lassan elér oda. Befelé menet nem törődik semmivel, csak mihamarabb szeretné megcsodálni, az itteni népek milyen módon edzik magukat. Ezért is lehet, hogy csak akkor veszi észre a sötételfet, mikor szinte fellöki lendületével.*
- Vigyázhatnál, hová lépsz!
*Dörren rá, majd nem is törődve a némberrel, a kiszolgáló felé megy tovább. Persze, jól ismeri az ilyeneket, kardot ránt majd és hátulról próbálkozik. Nem véletlen feszül Etzalij mindkét keze egy-egy karjának markolatán. Simára borotvált arcán szigorú kifejezés, pillantása súlya alatt a gyengék megtörnének, de tudja jól, hogy milyenek ezek. Nagy lesz a szája, nagyobb, mint a tehetsége. Ölt már mélységből való elfet. Ölt már többet is. Ám őt egy sem tudta megölni, szívverése ennek ékes bizonyítéka, akárcsak tüdejében lévő levegő, mi kiáramlik, miként lélegzik.
De arra is fel van készülve, hogy gyáva nyúl, s valóban csak egy nő, kinek nincs más dolga, mint fiút szülni, kiből harcost nevel egy igazi férfi. Nem olyan nyámnyila alak, kik csak eszükkel küzdenek, mert egy igazi férfi, ha kell, puszta kezével küzd bárki ellen. S míg szíve ver, míg tüdejébe képes beszívni, s abból kipréselni a levegőt, addig nem adja fel. Ebben az esetben viszont meglepetésül fog szolgálni, hogy saját két kardját le kell cserélje. Hiszen, olyan, mintha jobb és bal karja volna a kettő. Persze, a törvények betartása is kötelessége egy férfinek, hogy például szolgáljon mások előtt. A hitvány sötételfek dolga alattomban, szabályt szegve cselekedni, miként egy igaz ember sose lép.*