//A törvény nevében//
*Mikor a Pintyről kérdezik kissé elmosolyodik. Tudja, hogy a lényeget maguk is ki tudnák puhatolni ezért nem akar túl sokat elárulni a helyről, de eleget ahhoz, hogy tovább érdeklődjenek. Amiről nem fogja megtudni mennyire sikerült.*
-Gyakorlatilag a Pinty tulajdonosa Ziana. Én vettem, meg, de ő kedvesen átvágott a palánkon és a saját nevére íratta a helyet. Aztán ugyanezt megcsinálta még egy rakás másik befektetővel is. Akiknek nagy részét még csak nem is ismerem. *Kissé feszeng mert neki is kínos a történet. Azonban ezt a részletet mindenképp közölnie kellett a csapattal. Mármint hogy a bordély jogai és könyvelése gyakorlatilag épp ésszel követhetetlen.* -Szóval én afféle kitartott vagyok, aki néha garázdálkodhat a kasszával. Így mindenki jobban jár mintha perre vinném az ügyet és visszakövetelném az intézményt, vagy épp a pénzemet. Ugyanakkor én nem értek sem a nyilvánosház vezetéséhez sem a pénzügyekhez, de megnyugtat a tudat, hogy ha akarom akkor bármikor kivehetem a befektetett pénzem dupláját és, hogy a maguk kis eljárásai során nem vehető el tőlem a cég.
*Bárhogy fényezzük a helyzetet az attól még nem válik arannyá. Ziana rendesen átverte anno bár lehet most ennek köszönheti az életét. Konkrét értékeket és összegeket nem köt a kíséret orrára az csupán felkeltené az emberi kapzsiságukat. A szomorú az egészben, hogy pont azt nem szerezte meg amire amúgy szüksége lett volna. A nevet, az elismertséget és a címet mellyel új életet kezdhetne a városban. Maradt ugyanaz az árnyak közt járkáló kis senki, és amint azt már korábban megállapította a senki akkor is senki marad ha a tele a zsebe.
Közben lassacskán elérik a barakkot ahol úgy látszik épp valamiféle esemény készülődik, bár kétli, hogy mindezt az ő tiszteletére rendezték volna így. Sőt nemsokára azt is meg kell tudnia, eddig még senki nem szólt az érkezésükről.* ~Na ácsi.~ *Lassan, fokozottan átgondolja az eseményeket. Az előttük járó követek, ahogy azt látja nem többek puszta követeknél, sőt a félvér általában véve úgy utasítgatta őket mint valami szolgát, ami felvet egy kérdést. "Ki rendelte el az ide hozatalát."* ~Kagan egy főfejest rejteget.~ *Tehát van vagy volt valaki Thargarodon aki intézkedett az ő ügyeiben. A másik lehetőség az lett volna, ha Kagan valami furmánys módon kommunikál a főtanáccsal, ám ezt az esetet úgy látszik kizárhatják, hisz akkor nem ez a fejetlenség fogadná nagyszerűségének megjelenését.* ~Avagy... Na itt hagyjuk abba.~
*Semmi kedve maga kreálta összeesküvés elméletekbe belebonyolódni, mert megfullad benne. Most inkább következő vendéglátóira koncentrál.* -Plevaen Kadar kisbefektető és korábbi szerencsevadász.
*Majd egy savanyú mosoly jelzi ajkain, hogy a szerencse bizony messzire elhagyta mióta felhagyott a vadászatával. Hiába, a sötét anya mégis csak kedvesebb úrnő mint a szerencse istennői.* -És azért vagyok itt mert feljelentést kívánok tenni egy úriember ellen...
*Küld egy biztató félmosolyt a közelben álló sötételf nősténynek, láthatólag ma sem fog kongani a börtön az ürességtől. Talán még új ismeretségeket is szerez, bár erre nem venne mérget. Visszafordul a hadnagyocskához, lecsúszik a lóról és ismét megcsörgeti kezén a láncokat.* -Amint látja a eljárás már folyamatban van, de az ügy sajnos magánál nagyobb köröket érint. Mondjuk úgy, ha eltűnök az azt jelenti, hogy nem mindenki ellen ildomos érvényesíttetni azt a drága törvénykönyvet.
*Ez persze még csak utalgatás, és amennyit az emberekről tud, nyilván a kutya sem fogja elhinni neki a dolgokat, vagy talán csak akkor ha már tényleg elrendelik a kivégzését. Arra az esetre viszont nem ártana egy kedves kis üzenetet hagynia a vörös úriembernek. Na, de ezt majd akkor amikor. Ő viszont még nem sokáig szeretne idekint tartózkodni. A Thargok és városőrök farokméregetése, ha egyáltalán ez összejön, meg nem az a rettenetes összetűzés amit ő a maga részéről látni szeretne, szóval inkább elindul elfoglalni a helyét a kijelölt szobában, valami arctalan tucatsisak oldalán mely úgy mellesleg mellette lebeg és azt gondolja magáról, hogy céllal és értelemmel rendelkező rendfenntartó erő, pedig nagyobb gólem mint ez a Harath.*
-Délután majd átjön a titkárnőm, megírjuk a végrendeletemet, illetve jó lenne tudni milyen ételt adnak ideát, mert bizony a Tharg koszt, már ha nem gyümölcsről van szó, na akkor egyszerűen rémséges. Borból a jám is megteszi, ha annál rosszabb akkor hagyjuk a fenébe. *Veti még oda távozáskor a hadnagynak majd elindul, hogy keressen magának egy szépen kinéző cellát, nem sokkal lemaradva az előttük elindult csapat mögött. Szemei végig kutatják, fürkészik az őrség pincerészlegeit, celláit amint végighalad rajtuk. Ám meg csak akkor lepődik mikor a cellájához érnek.*
-Ti meg vigyázzatok magatokra hazafelé. *Fordul eddigi kísérőihez, épp kezével búcsút intve nekik mikor azok távoznak, legyen ez akár odafent akár egy lenti zárkában.* -És szóljatok az orkoknak a folyóparton, hogy rossz helyen álltak fel, mert már megérkeztem.
~Tiszta.~ *Elhúzza a száját megtapasztalva magán azt a bizonyos kiemelt bánásmódot. Az urbánus legenda szerint a "szebb" foglyoknak szebb cella is dukál, az igazán "szép" emberek meg saját csillogó palotáikba lesznek bezárva ha valami csúnyaságot követnének el. Megint csak gondolkodnia kell. A fegyverként használt hajszála még mindig nála van épp csak, nem sokra meg vele. Ki tudná vele vágni a rácsokat és talán el tudna szökni innen, de mostanra ez az egész bánásmód amivel az őrség kezeli, és amely egyáltalán nem hasonlít a felemás tharg viselkedésre, inkább úri fogolyhoz illően visszafogott, ez az átkos titkolódzás... Mindez pedig egyetlen kérdést hagy maga után.* ~Mi a bánat folyik itt.~