Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 354 (7061. - 7080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7080. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 20:08:40
Üzenet elküldve: 2018-01-04 20:08:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Párbaj//
*A többiek is lassan érkeznek Aleimord mögött, a férfi pedig már alig várja, hogy kiderüljön Uhn a testőre lesz-e.*
- Szerintem a tőr vagy a kard nem hölgy kezébe való.
*Mondja a kedvesének.*
- Inkább Sielébe.
*Halkan elneveti magát. Aleimord nem ül le, szívesebben marad állva, de követi Nairadát. Fél szemmel azért a készülődőket nézi.*
- Sosem volt körülöttem ennyi elf, főleg fél-elf, meg ember...
*Hangosan sóhajt.*
- Hirtelen sok volt. Mindenki engem keres, és mindenfélét akar tőlem.
*Halkan elneveti magát.*
- Azt hiszem híres lettem ebben a pár napban.
*A többiek is lassan érkeznek Aleimord mögött, a férfi pedig már alig várja, hogy kiderüljön Uhn a testőre lesz-e.*
- Szerintem a tőr vagy a kard nem hölgy kezébe való.
*Mondja a kedvesének.*
- Inkább Sielébe.
*Halkan elneveti magát. Aleimord nem ül le, szívesebben marad állva, de követi Nairadát. Fél szemmel azért a készülődőket nézi.*
- Sosem volt körülöttem ennyi elf, főleg fél-elf, meg ember...
*Hangosan sóhajt.*
- Hirtelen sok volt. Mindenki engem keres, és mindenfélét akar tőlem.
*Halkan elneveti magát.*
- Azt hiszem híres lettem ebben a pár napban.
7079. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 20:01:25
Üzenet elküldve: 2018-01-04 20:01:25
ÚJ
![>Danlo Rulhadan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9273_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lecke//
//Párbaj//
A leány nagy megkönnyebbülésére magához tér, a nemesnek tűnő férfi pedig átveszi az irányítást.
-Ugyan. *Morogja a hálálkodásra, hisz valóban nem tett semmit. Szemével még egy ideig kíséri a furcsa hármast, ahogy elhagyják a barakkot. Örül, hogy kissé oszlik a sokaság, hirtelen rengeteg jól öltözött úr és hölgy jelent meg az elmúlt rövidke időben a kapuban.
Homlokráncolva cövekel le és várja ki, hogy mi is készül pontosan. Alighanem nem edzeni jött össze ez a díszes társaság. Beáll hát a seregletbe és palástolt kíváncsisággal szemlélődik. Jobb is tán szünetet tartani ebben a fene nagy járőrözésben, így is elég sűrűnek ígérkezik a nap.*
//Párbaj//
A leány nagy megkönnyebbülésére magához tér, a nemesnek tűnő férfi pedig átveszi az irányítást.
-Ugyan. *Morogja a hálálkodásra, hisz valóban nem tett semmit. Szemével még egy ideig kíséri a furcsa hármast, ahogy elhagyják a barakkot. Örül, hogy kissé oszlik a sokaság, hirtelen rengeteg jól öltözött úr és hölgy jelent meg az elmúlt rövidke időben a kapuban.
Homlokráncolva cövekel le és várja ki, hogy mi is készül pontosan. Alighanem nem edzeni jött össze ez a díszes társaság. Beáll hát a seregletbe és palástolt kíváncsisággal szemlélődik. Jobb is tán szünetet tartani ebben a fene nagy járőrözésben, így is elég sűrűnek ígérkezik a nap.*
7078. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 19:57:46
Üzenet elküldve: 2018-01-04 19:57:46
ÚJ
![>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meronnan, Vaszív, Arnakh//
*A helyzet továbbra sem javul, amit az orkfajzat a külsejük és a modoruk keltette diszkriminációnak fog fel, vagyis annak az ork megfelelőjének. Nem szeretik a pofájukat a csili-vili városkájukban. Pedig - látszólag - éppen az ő érdekükben vannak itt.*
- Nem szereti a társaságot. *Jegyzi meg a lajstrommester kérdésére. A kunyhójára feltett kérdésre meg nem mond semmit.
Aztán jön a hadnagy szinte elutasító közlése arról, hogy majd ők, meg majd ők tudják, hogy mikor és mennyit. A szürkebőrű összevonja vaskos szemöldökét, innentől már nem törődik az öreg semmirekellővel, kiderült számára, hogy ő csak egy díszlet volt az előadáson, a főszereplő fog dönteni és az a hadnagy.*
- Várj még. *Szól a láthatóan dühödt Király felé, de tekintetét nem veszi le a hadnagyról, nehogy elszalasszon egy elégedett vigyort vagy egy árulkodó érzelmet az arcán.
Ha ott marad Meronnan, ha nem, ő akkor sem hagyja ennyiben és tesz még egy utolsó próbát.*
- Álljunk csak meg! Tudom, mire megy ki a játék. *Morran a katona felé fordulva.*
- Maguknak akarják a dicsőséget, fizetni meg nem akarnak. Honnan tudjuk, ha maguk elkapták és láncra verték azt a vadbarmot? *Teszi fel a kérdést a hadnagynak. Ha a vénség válaszolna vagy mondana bármit, tökéletesen ignorálja, senkit se érdekel, mit bégetnek a bárányok.*
- Újra mondom, mi el tudjuk magukat vezetni a rejtekéhez, nem kell keresgélni. Hagyjuk, hogy a katonák kapják el, úgyse akarok tengelyt akasztani azzal a barommal. Látni akarom, ahogy feldarabolják, akkor aztán visszajövünk és kifizetik a nyomravezetőnek járó díjat, ahogy azt tisztességes katonákhoz illik. *Erősen megnyomja a jelzőt a katona előtt, aztán még hozzáteszi.*
- Nehogy aztán az az óriás megneszelje, hogy keresik és felszívódjon. *Ez az utolsó ütőkártyája, meglehet, hogy ezzel hibát követ el, de igazából nincs miért őket vasra verni, persze ez biztosan nem gátolná meg a kedves rendvédelmi erőket, hogy egy-két napra hűvösre tegyék. Nem fenyegetőzött, inkább tanácsot adott.
Ha nemleges választ kap, akkor maga is kifordul az ajtón, ha lefogják, nem védekezik és reméli, hogy a Király se fog galibát okozni, pár napot kibírnak a hűvösön, de ha bejön a pofátlan blöff, akkor még jóra is fordulhat ez a rosszul lejátszott helyzet.*
*A helyzet továbbra sem javul, amit az orkfajzat a külsejük és a modoruk keltette diszkriminációnak fog fel, vagyis annak az ork megfelelőjének. Nem szeretik a pofájukat a csili-vili városkájukban. Pedig - látszólag - éppen az ő érdekükben vannak itt.*
- Nem szereti a társaságot. *Jegyzi meg a lajstrommester kérdésére. A kunyhójára feltett kérdésre meg nem mond semmit.
Aztán jön a hadnagy szinte elutasító közlése arról, hogy majd ők, meg majd ők tudják, hogy mikor és mennyit. A szürkebőrű összevonja vaskos szemöldökét, innentől már nem törődik az öreg semmirekellővel, kiderült számára, hogy ő csak egy díszlet volt az előadáson, a főszereplő fog dönteni és az a hadnagy.*
- Várj még. *Szól a láthatóan dühödt Király felé, de tekintetét nem veszi le a hadnagyról, nehogy elszalasszon egy elégedett vigyort vagy egy árulkodó érzelmet az arcán.
Ha ott marad Meronnan, ha nem, ő akkor sem hagyja ennyiben és tesz még egy utolsó próbát.*
- Álljunk csak meg! Tudom, mire megy ki a játék. *Morran a katona felé fordulva.*
- Maguknak akarják a dicsőséget, fizetni meg nem akarnak. Honnan tudjuk, ha maguk elkapták és láncra verték azt a vadbarmot? *Teszi fel a kérdést a hadnagynak. Ha a vénség válaszolna vagy mondana bármit, tökéletesen ignorálja, senkit se érdekel, mit bégetnek a bárányok.*
- Újra mondom, mi el tudjuk magukat vezetni a rejtekéhez, nem kell keresgélni. Hagyjuk, hogy a katonák kapják el, úgyse akarok tengelyt akasztani azzal a barommal. Látni akarom, ahogy feldarabolják, akkor aztán visszajövünk és kifizetik a nyomravezetőnek járó díjat, ahogy azt tisztességes katonákhoz illik. *Erősen megnyomja a jelzőt a katona előtt, aztán még hozzáteszi.*
- Nehogy aztán az az óriás megneszelje, hogy keresik és felszívódjon. *Ez az utolsó ütőkártyája, meglehet, hogy ezzel hibát követ el, de igazából nincs miért őket vasra verni, persze ez biztosan nem gátolná meg a kedves rendvédelmi erőket, hogy egy-két napra hűvösre tegyék. Nem fenyegetőzött, inkább tanácsot adott.
Ha nemleges választ kap, akkor maga is kifordul az ajtón, ha lefogják, nem védekezik és reméli, hogy a Király se fog galibát okozni, pár napot kibírnak a hűvösön, de ha bejön a pofátlan blöff, akkor még jóra is fordulhat ez a rosszul lejátszott helyzet.*
7077. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 19:53:17
Üzenet elküldve: 2018-01-04 19:53:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Párbaj//
- Persze, megkérhetném. Olyan leckét adna, hogy másnap akár már jelentkezhetnék is a Városőrségbe. Eddig is megkérhettem volna. Őszintén szólva, nem is annyira izgat. Azért van Siel, majd ő megvéd. A tőrt is csak ajándékba kaptam, aztán ha már van, hordom magammal.
*Nem lepődik meg rajta, hogy Aleimord sem tud sokkal többet, már említette neki korábban is, hogy régen sem volt az a harcos típus. De hát nem is ezért vele ment el a bálba, és nem is azért van itt. Egyébként is, mágusnak sokkal inkább el tudja képzelni, mint kardforgató páncélosként.
Míg a párbajozók készülődnek, Nai egy pad felé int, hogy üljenek le addig oda.*
- Köszönöm, hogy megengedted, hogy Naty ott maradhasson! Bár azok után, ami ott volt... Sanszos volt, hogy csak legyintve elmész, én legalábbis már rég azt tettem volna.
*Mondja viccelődve.*
- Persze, megkérhetném. Olyan leckét adna, hogy másnap akár már jelentkezhetnék is a Városőrségbe. Eddig is megkérhettem volna. Őszintén szólva, nem is annyira izgat. Azért van Siel, majd ő megvéd. A tőrt is csak ajándékba kaptam, aztán ha már van, hordom magammal.
*Nem lepődik meg rajta, hogy Aleimord sem tud sokkal többet, már említette neki korábban is, hogy régen sem volt az a harcos típus. De hát nem is ezért vele ment el a bálba, és nem is azért van itt. Egyébként is, mágusnak sokkal inkább el tudja képzelni, mint kardforgató páncélosként.
Míg a párbajozók készülődnek, Nai egy pad felé int, hogy üljenek le addig oda.*
- Köszönöm, hogy megengedted, hogy Naty ott maradhasson! Bár azok után, ami ott volt... Sanszos volt, hogy csak legyintve elmész, én legalábbis már rég azt tettem volna.
*Mondja viccelődve.*
7076. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 19:39:22
Üzenet elküldve: 2018-01-04 19:39:22
ÚJ
![>Aldo d'Aquista [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10146_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lecke//
*Jelen pillanatban roppant hálás az érkező városőrnek, ki higgadt határozottsággal máris kézbe veszi a helyzet irányítását. Nem különben az orknak, ki legalább fizikai erejét latba vetve teszi meg mindazt, mi tőle várható.
Mindeközben ő a kis tumultus mögött állva, sápadt arccal, penge vékony ajkakkal szorítja bal karját. Valahol bízott abban, hogy egy laktanyában, ahol harcosok élnek vannak annyira előrelátóak, hogy fenntartanak legalább egy minimális orvosi szakaszt. De persze a harci morált igen emeli, ha még csak lehetőségként sem merülhet fel a katonák sérülése.
Szerencsére nincs szükség szakértő segítségre, talán nem is kellene több személy, ki szegény lányt pofozza.
Egy fájdalmas grimaszt elnyomva hajol le a földre hullott kulacsért, majd nyújtja azt szótlan Kaiykonak.
Bármennyire is kínozza saját baja, szokás szerint igyekszik azt figyelmen kívül hagyni, és inkább feladataival törődni. A helyzet jelen állása szerint pedig ő az, kinek a szót tartania illenék. Így előbb az orknak int, a nemesek természetes eleganciájával.*
-Maradjon mellette kisasszony.
*Hangja fakó, fáradt, közel sem hasonlatos a percekkel ezelőtti baritonra, ám hanghordozása még mindig határozott, nem hogy ellenkezést nem tűrő, de annak lehetőségével sem számoló.
Szavaktól függetlenül jobb ha az ork a leány mellett marad, hisz lehetnek annak meggyőzőek szavai, de immár kifejezetten egyértelmű, hogy Kaiykoban nincs meg a kellő belátás saját állapotával szemben, félő két lépés után újra elájul.
Következő szavai, már Danlohoz szólnak.*
-Hálásan köszönjük a segítséget, és elnézést a kellemetlenségekért, haza kísérjük a kisasszonyt, egy kiadós étkezés, és pihenés bizonyára javára fog szolgálni.
*Nem finomkodik, kimérten közöl, holott valóban hálás a közlegény felbukkanásáért.*
-A felszereléseinket.
*Fordul most a fegyvertárashoz, bevárja még az előpakolja mindhármuk javait, majd ledöbbenve pillant az ork hatalmas pallosára. Aztán hagyja inkább a pulton, saját tőrét, pálcáját ragadja fel, és lép Kaiyko mellé.*
-Jöjjön kedvesem. A közelben lakom, és lenne egy üzleti ajánlatom mindkettejük számára.
*Kínálja fel karját a gyenge leányzónak, és várja be az orkot is.*
*Jelen pillanatban roppant hálás az érkező városőrnek, ki higgadt határozottsággal máris kézbe veszi a helyzet irányítását. Nem különben az orknak, ki legalább fizikai erejét latba vetve teszi meg mindazt, mi tőle várható.
Mindeközben ő a kis tumultus mögött állva, sápadt arccal, penge vékony ajkakkal szorítja bal karját. Valahol bízott abban, hogy egy laktanyában, ahol harcosok élnek vannak annyira előrelátóak, hogy fenntartanak legalább egy minimális orvosi szakaszt. De persze a harci morált igen emeli, ha még csak lehetőségként sem merülhet fel a katonák sérülése.
Szerencsére nincs szükség szakértő segítségre, talán nem is kellene több személy, ki szegény lányt pofozza.
Egy fájdalmas grimaszt elnyomva hajol le a földre hullott kulacsért, majd nyújtja azt szótlan Kaiykonak.
Bármennyire is kínozza saját baja, szokás szerint igyekszik azt figyelmen kívül hagyni, és inkább feladataival törődni. A helyzet jelen állása szerint pedig ő az, kinek a szót tartania illenék. Így előbb az orknak int, a nemesek természetes eleganciájával.*
-Maradjon mellette kisasszony.
*Hangja fakó, fáradt, közel sem hasonlatos a percekkel ezelőtti baritonra, ám hanghordozása még mindig határozott, nem hogy ellenkezést nem tűrő, de annak lehetőségével sem számoló.
Szavaktól függetlenül jobb ha az ork a leány mellett marad, hisz lehetnek annak meggyőzőek szavai, de immár kifejezetten egyértelmű, hogy Kaiykoban nincs meg a kellő belátás saját állapotával szemben, félő két lépés után újra elájul.
Következő szavai, már Danlohoz szólnak.*
-Hálásan köszönjük a segítséget, és elnézést a kellemetlenségekért, haza kísérjük a kisasszonyt, egy kiadós étkezés, és pihenés bizonyára javára fog szolgálni.
*Nem finomkodik, kimérten közöl, holott valóban hálás a közlegény felbukkanásáért.*
-A felszereléseinket.
*Fordul most a fegyvertárashoz, bevárja még az előpakolja mindhármuk javait, majd ledöbbenve pillant az ork hatalmas pallosára. Aztán hagyja inkább a pulton, saját tőrét, pálcáját ragadja fel, és lép Kaiyko mellé.*
-Jöjjön kedvesem. A közelben lakom, és lenne egy üzleti ajánlatom mindkettejük számára.
*Kínálja fel karját a gyenge leányzónak, és várja be az orkot is.*
7075. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 19:10:34
Üzenet elküldve: 2018-01-04 19:10:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Meronnan, Vaszív, Arnakh//
-Egyedül van az. *Válaszol készségesen a lajstromosnak.
Elhűlve hallgatja a hadnagyot, aki épp lezárja a kihallgatásukat. Világossá tette számára, hogy el tudja vezetni őket az óriás eldugott rejtekéhez, ennek ellenére a hadnagy úgy dönt, hogy majd a Városi Őrség erői vonulnak fel és fésülik át a hatalmas rengeteget. Két opció körvonalazódik benne, az egyik az, hogy a hadnagy nem hisz nekik. A második, hogy az egész ügy igazából nem is érdekli, de akkor mi a fenét keresnek itt? Hosszú utat tettek meg és rengeteg időt pazaroltak erre, ez a fickó pedig egész egyszerűen elhajtotta őket.
Visszafojtott dühvel pattan fel székéből és fordít hátat nekik. Legszívesebben belevágná az oktondi tiszt fejébe a bárdját, már ha nála lenne. Biccent az orknak, hogy kövesse majd feltépi az ajtót, de még egy mondat erejéig hátrafordul.*
-Sok sikert az uraknak a vadember felkutatásához.
*Kifordul az ajtón és dühödten masírozik végig a gyakorlótéren.*
-Elhiszed ezt?! Ezeket az átokverte marhákat.
*Szól az orkhoz, ha az vele van épp. Átfurakodik a hirtelen támadt sokaságon, magához veszi a kölyöktől a fegyvereit és döngő léptekkel hagyja el a barakkot.*
-Egyedül van az. *Válaszol készségesen a lajstromosnak.
Elhűlve hallgatja a hadnagyot, aki épp lezárja a kihallgatásukat. Világossá tette számára, hogy el tudja vezetni őket az óriás eldugott rejtekéhez, ennek ellenére a hadnagy úgy dönt, hogy majd a Városi Őrség erői vonulnak fel és fésülik át a hatalmas rengeteget. Két opció körvonalazódik benne, az egyik az, hogy a hadnagy nem hisz nekik. A második, hogy az egész ügy igazából nem is érdekli, de akkor mi a fenét keresnek itt? Hosszú utat tettek meg és rengeteg időt pazaroltak erre, ez a fickó pedig egész egyszerűen elhajtotta őket.
Visszafojtott dühvel pattan fel székéből és fordít hátat nekik. Legszívesebben belevágná az oktondi tiszt fejébe a bárdját, már ha nála lenne. Biccent az orknak, hogy kövesse majd feltépi az ajtót, de még egy mondat erejéig hátrafordul.*
-Sok sikert az uraknak a vadember felkutatásához.
*Kifordul az ajtón és dühödten masírozik végig a gyakorlótéren.*
-Elhiszed ezt?! Ezeket az átokverte marhákat.
*Szól az orkhoz, ha az vele van épp. Átfurakodik a hirtelen támadt sokaságon, magához veszi a kölyöktől a fegyvereit és döngő léptekkel hagyja el a barakkot.*
7074. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 19:09:41
Üzenet elküldve: 2018-01-04 19:09:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Párbaj//
*Utolsóként lép be a barakkba, már mindenki ott van. Az elsőként érkezőknek, talán fel sem tűnt, hogy egyel többen érkeztek. Egyszer már járt itt Quantallal, s aszerint mint legutóbb is, odasétál a pulthoz, hogy leadja ruhája alól a faragásokkal díszített markolatú csonttőrét, s fúvócsöveit is előhalássza.
Megáll Nairada mellett, de pillantása a párbajozni készülőkre siklik.
~Talán ettől függ, hogy munkát kap-e Uhn.~
Aztán a másik férfira pillant, aki felettébb ismerős neki, de mégsem tudja hová tenni. Ezen gondolkodik még egy darabig, ahogy összehúzott szemekkel méregeti őt.*
*Utolsóként lép be a barakkba, már mindenki ott van. Az elsőként érkezőknek, talán fel sem tűnt, hogy egyel többen érkeztek. Egyszer már járt itt Quantallal, s aszerint mint legutóbb is, odasétál a pulthoz, hogy leadja ruhája alól a faragásokkal díszített markolatú csonttőrét, s fúvócsöveit is előhalássza.
Megáll Nairada mellett, de pillantása a párbajozni készülőkre siklik.
~Talán ettől függ, hogy munkát kap-e Uhn.~
Aztán a másik férfira pillant, aki felettébb ismerős neki, de mégsem tudja hová tenni. Ezen gondolkodik még egy darabig, ahogy összehúzott szemekkel méregeti őt.*
7073. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 15:18:40
Üzenet elküldve: 2018-01-04 15:18:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Párbaj//
~Csak a vadak esnek így egymásnak. Tehát vadembernek tartanak. Annál nagyobb meglepetésben lesz részük!~
*Mikor a párbaj helyszínéhez érnek, meglazítja a fegyverzetét, és átadja az őrnek.*
~Végül is, vehetjük egyszerű csetepaténak is. Ahol más nem sérül, csak az önbecsülés. Az pedig drága kincs!~
*Akaratlanul is meghallja Aleimord, és Nairada párbeszédét. Fura mód, a harag és düh helyét átveszi a humor. Mindig jobb kedvre derül, a szerelmesek civakodásaitól. Még akkor is, ha az nevezetesen ura és parancsolója lesz.*
~Persze, ha jól alakulnak ma a dolgaim.~
~Csak a vadak esnek így egymásnak. Tehát vadembernek tartanak. Annál nagyobb meglepetésben lesz részük!~
*Mikor a párbaj helyszínéhez érnek, meglazítja a fegyverzetét, és átadja az őrnek.*
~Végül is, vehetjük egyszerű csetepaténak is. Ahol más nem sérül, csak az önbecsülés. Az pedig drága kincs!~
*Akaratlanul is meghallja Aleimord, és Nairada párbeszédét. Fura mód, a harag és düh helyét átveszi a humor. Mindig jobb kedvre derül, a szerelmesek civakodásaitól. Még akkor is, ha az nevezetesen ura és parancsolója lesz.*
~Persze, ha jól alakulnak ma a dolgaim.~
7072. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 11:56:42
Üzenet elküldve: 2018-01-04 11:56:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Meronnan, Vaszív, Arnakh//
*Lehet, hogy Meronnan nagyon vicces kedvében van, de Amdyn Nezzar aligha.*
-Szóval Bölény félholtra vert valakit, aki vagy meghalt, vagy nem.
*Nem mintha lenne jelentősége a Kikötőbeli eseményeknek ebben az esetben, csak amolyan összegzésképpen mondja a hadnagy. A kérdésre, miszerint járt e ott, nem válaszol.
Arnakh kérdése megint csak jó. Erre azért még megvárja a választ.*
-Értékelem a lelkesedését, de mi döntjük el, hogy mikor indulunk. Köszönjük a bejelentést, azt hiszem nekem nincs több kérdésem. A Városi Őrség megfontolja, hogy kiket küldjön ki Bölény felkutatására és mikor. Segítségre nem lesz szükség, kézre kerítjük mi magunk. Előre pedig természetesen nem fizetünk, de amennyiben a megadott információk pontosak és kézre kerítjük Bölényt, nem marad el a jutalmuk!
*Azzal int az ajtó felé jelezvén, hogy mehetnek a bejelentők. De ha van még egyéb kérdésük, mondanivalójuk vagy bármi, akkor talán még pár szót válthatnak a hadnaggyal és a lajstrommesterrel.*
*Lehet, hogy Meronnan nagyon vicces kedvében van, de Amdyn Nezzar aligha.*
-Szóval Bölény félholtra vert valakit, aki vagy meghalt, vagy nem.
*Nem mintha lenne jelentősége a Kikötőbeli eseményeknek ebben az esetben, csak amolyan összegzésképpen mondja a hadnagy. A kérdésre, miszerint járt e ott, nem válaszol.
Arnakh kérdése megint csak jó. Erre azért még megvárja a választ.*
-Értékelem a lelkesedését, de mi döntjük el, hogy mikor indulunk. Köszönjük a bejelentést, azt hiszem nekem nincs több kérdésem. A Városi Őrség megfontolja, hogy kiket küldjön ki Bölény felkutatására és mikor. Segítségre nem lesz szükség, kézre kerítjük mi magunk. Előre pedig természetesen nem fizetünk, de amennyiben a megadott információk pontosak és kézre kerítjük Bölényt, nem marad el a jutalmuk!
*Azzal int az ajtó felé jelezvén, hogy mehetnek a bejelentők. De ha van még egyéb kérdésük, mondanivalójuk vagy bármi, akkor talán még pár szót válthatnak a hadnaggyal és a lajstrommesterrel.*
7071. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 11:29:36
Üzenet elküldve: 2018-01-04 11:29:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Lecke//
*Rogmu legszívesebben most azonnal elhagyná az épületet, mivel az első dolog, amire egy elaléltnak szüksége van, az a friss levegő, és nem az, hogy még többen körbeállják. Sajnos azonban egy újabb férfi érkezik, és nem úgy látszik, mint ha segítene kicipelni a lányt. Az ork maga is szigorúan néz, de ő inkább az idősebb férfra szegezi villámló pillantását, hátha még sem tűnik olyan öregnek, és igazából csak el akarna valamit lopni az ájult nőtől, akit nem csak a riadalom, hanem Rogmu maga is próbál felébreszteni pár finom arcon paskolással. A vastag kesztyűjének tenyér része kifejezetten puha, tehát nem fáj még annyira sem, mint ha puszta kézzel csinálná.*
-Kimerültségre gyanakszom. Szerintem semmi több.
*Rogmu reméli, hogy ez elegendő válasz lehet a most érkezett férfinak, és máris cipelheti a lányt tovább ki a szabadba. Meglepetésére viszont az felébred, és próbál mindenkit megnyugtatni. Ha tényleg, napok óta nem evett, akkor valóban meggondolatlanság a részéről ilyen állapotban harcba bocsátkozni. Nem is tud erre mit mondani. Inkább megint csak féltérdre ereszkedik, hogy a lány le tudjon ülni Rogmu lábára. Nem hinné, hogy most nagyon sietne valahová.*
*Rogmu legszívesebben most azonnal elhagyná az épületet, mivel az első dolog, amire egy elaléltnak szüksége van, az a friss levegő, és nem az, hogy még többen körbeállják. Sajnos azonban egy újabb férfi érkezik, és nem úgy látszik, mint ha segítene kicipelni a lányt. Az ork maga is szigorúan néz, de ő inkább az idősebb férfra szegezi villámló pillantását, hátha még sem tűnik olyan öregnek, és igazából csak el akarna valamit lopni az ájult nőtől, akit nem csak a riadalom, hanem Rogmu maga is próbál felébreszteni pár finom arcon paskolással. A vastag kesztyűjének tenyér része kifejezetten puha, tehát nem fáj még annyira sem, mint ha puszta kézzel csinálná.*
-Kimerültségre gyanakszom. Szerintem semmi több.
*Rogmu reméli, hogy ez elegendő válasz lehet a most érkezett férfinak, és máris cipelheti a lányt tovább ki a szabadba. Meglepetésére viszont az felébred, és próbál mindenkit megnyugtatni. Ha tényleg, napok óta nem evett, akkor valóban meggondolatlanság a részéről ilyen állapotban harcba bocsátkozni. Nem is tud erre mit mondani. Inkább megint csak féltérdre ereszkedik, hogy a lány le tudjon ülni Rogmu lábára. Nem hinné, hogy most nagyon sietne valahová.*
7070. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 09:00:58
Üzenet elküldve: 2018-01-04 09:00:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Lecke//
*Az érzékelés peremén szűrődnek csak el hozzá a külvilág zajai. A szavak értelme nyúlós masszaként follya körül. Idő kell, míg megállnak a lábukon, de amikor összeállnak a fejében a hallottak, a riadalom kissé észre pofozza.*
- Nem..., ne... én csak... keveset ettem mostanság *mondja hirtelen jobb kifogás híján a tényeket.* - Egy kis mézes víz és jobban leszek. *Igyekszik udvariasan kibontakozni a cipekedő segítségből, miközben butykosáért tapogatózik. Persze ezzel se jár szerencsésebben, mint az erszényével. De legalább ebben benne marad a tartalma, ha a földre is pottyan.*
- Köszönöm, hogy elkaptál *mondja az ork nősténynek* -, de én már... jól vagyok. Tényleg.
*Szörnyű szégyenérzet fogja el, ahogy meglátja, hogy egy másik férfi (talán városőr?) is csatlakozott közben a másik kettőhöz, ezzel trióvá növelve az aggódók tömegét, a nemesember pedig mostanra talán még nála is sápadtabb lett.*
- Ne haragudj, uram, hogy rád ijesztettem. Én csak egy kicsit *megakad egy pillanatra, nem tudja igazán, hogy fejezze ki magát* - elhanyagoltam magam *szépíti tőle telhetően az éhezés és a csüggedt apátia tényeit.*
*Az érzékelés peremén szűrődnek csak el hozzá a külvilág zajai. A szavak értelme nyúlós masszaként follya körül. Idő kell, míg megállnak a lábukon, de amikor összeállnak a fejében a hallottak, a riadalom kissé észre pofozza.*
- Nem..., ne... én csak... keveset ettem mostanság *mondja hirtelen jobb kifogás híján a tényeket.* - Egy kis mézes víz és jobban leszek. *Igyekszik udvariasan kibontakozni a cipekedő segítségből, miközben butykosáért tapogatózik. Persze ezzel se jár szerencsésebben, mint az erszényével. De legalább ebben benne marad a tartalma, ha a földre is pottyan.*
- Köszönöm, hogy elkaptál *mondja az ork nősténynek* -, de én már... jól vagyok. Tényleg.
*Szörnyű szégyenérzet fogja el, ahogy meglátja, hogy egy másik férfi (talán városőr?) is csatlakozott közben a másik kettőhöz, ezzel trióvá növelve az aggódók tömegét, a nemesember pedig mostanra talán még nála is sápadtabb lett.*
- Ne haragudj, uram, hogy rád ijesztettem. Én csak egy kicsit *megakad egy pillanatra, nem tudja igazán, hogy fejezze ki magát* - elhanyagoltam magam *szépíti tőle telhetően az éhezés és a csüggedt apátia tényeit.*
7069. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 00:28:00
Üzenet elküldve: 2018-01-04 00:28:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Párbaj//
*Nairada közvetlenül mögötte érkezik, a férfi nem bírja ki, hogy ne pillantson néha oldalra, és csodálja meg a nő szépségét. Hiába nem érez szerelmet, de elmenni sem tud mindenféle érzelem nélkül a párja mellett.*
- Nos, mondanám, hogy segítek, de nem véletlenül hagytam abba a kiképzéseket.
*Halkan elneveti magát.*
- Egy két fogást tudok, de többet nem. Megkérhetnéd mondjuk Sielt! Ő biztosan ért hozzá.
*Azért a segítségét mégsem ajánlja fel, az inkább egyenes út lenne a halálba. Ezért akar Aleimord tűzmágiát tanulni kardozás helyett.*
*Nairada közvetlenül mögötte érkezik, a férfi nem bírja ki, hogy ne pillantson néha oldalra, és csodálja meg a nő szépségét. Hiába nem érez szerelmet, de elmenni sem tud mindenféle érzelem nélkül a párja mellett.*
- Nos, mondanám, hogy segítek, de nem véletlenül hagytam abba a kiképzéseket.
*Halkan elneveti magát.*
- Egy két fogást tudok, de többet nem. Megkérhetnéd mondjuk Sielt! Ő biztosan ért hozzá.
*Azért a segítségét mégsem ajánlja fel, az inkább egyenes út lenne a halálba. Ezért akar Aleimord tűzmágiát tanulni kardozás helyett.*
7068. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-04 00:11:56
Üzenet elküldve: 2018-01-04 00:11:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Párbaj//
*Mire odaérnek a barakkba, rájön, hogy testőrének az ötlete nem is volt olyan felesleges, mint ahogy azt először gondolta. Elvégre Uhn akármennyire is szimpatikus neki, nem igazán ismeri. Így legalább kiderül róla egy és más. Persze a világért sem vallaná be neki, hogy mégis csak igaza volt, és Nairada tévedett, de magában azért elraktározza, hogy már megint így történt.*
~Mint az esetek többségében...~
*Neki nem sok minden van, amit le kell adni, összesen egy szépen faragott tőr, hogy mégse legyen teljesen védtelen, de használni aligha tudja.
Aleimordnál ő ugyan már korábban látta a fegyverekt, hisz volt már párszor, hogy azt a kabátot bizony neki kellett lehámozni róla.*
- Egyszer már nekem is meg kéne tanulnom, egyáltalán hogy kell egy tőrt a kezemben fogni, ha már egyszer van...
*Késztetést nem érez rá még mindig, de ami tény, az tény. Eddig is ezernyi alkalma lett volna már rá. Shielt is megkérhette volna, vagy apját, vagy csak egy őrt a kapujuk előtt.*
*Mire odaérnek a barakkba, rájön, hogy testőrének az ötlete nem is volt olyan felesleges, mint ahogy azt először gondolta. Elvégre Uhn akármennyire is szimpatikus neki, nem igazán ismeri. Így legalább kiderül róla egy és más. Persze a világért sem vallaná be neki, hogy mégis csak igaza volt, és Nairada tévedett, de magában azért elraktározza, hogy már megint így történt.*
~Mint az esetek többségében...~
*Neki nem sok minden van, amit le kell adni, összesen egy szépen faragott tőr, hogy mégse legyen teljesen védtelen, de használni aligha tudja.
Aleimordnál ő ugyan már korábban látta a fegyverekt, hisz volt már párszor, hogy azt a kabátot bizony neki kellett lehámozni róla.*
- Egyszer már nekem is meg kéne tanulnom, egyáltalán hogy kell egy tőrt a kezemben fogni, ha már egyszer van...
*Késztetést nem érez rá még mindig, de ami tény, az tény. Eddig is ezernyi alkalma lett volna már rá. Shielt is megkérhette volna, vagy apját, vagy csak egy őrt a kapujuk előtt.*
7067. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-03 23:32:18
Üzenet elküldve: 2018-01-03 23:32:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Párbaj//
*Ha minden igaz, egy kisebb csapat érkezik most a Barakkba, nem másért, mint hogy kiderítsék, a barbárnak kinéző fickó alkalmas-e arra, hogy nemesek arannyal megtöltött zsebeit őrizze.
Talán most először láthatják a többiek, hogy bizony Aleimordnál is vannak fegyverek még akkor is, ha hosszú, aranyszín kabátja tökéletesen takarja őket.
Illedelmesen köszön, kihúzza magát, majd leadja Díszes karját, amin egy aranyszín szarvas figyelhető meg, egy hasonló díszes tőr, és egy dobótőr.
Megvárja, még a többiek is leadják a fegyvereiket, a férfi már eléggé türelmetlenül várja, hogy ki lesz a csata nyertese.*
*Ha minden igaz, egy kisebb csapat érkezik most a Barakkba, nem másért, mint hogy kiderítsék, a barbárnak kinéző fickó alkalmas-e arra, hogy nemesek arannyal megtöltött zsebeit őrizze.
Talán most először láthatják a többiek, hogy bizony Aleimordnál is vannak fegyverek még akkor is, ha hosszú, aranyszín kabátja tökéletesen takarja őket.
Illedelmesen köszön, kihúzza magát, majd leadja Díszes karját, amin egy aranyszín szarvas figyelhető meg, egy hasonló díszes tőr, és egy dobótőr.
Megvárja, még a többiek is leadják a fegyvereiket, a férfi már eléggé türelmetlenül várja, hogy ki lesz a csata nyertese.*
7066. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-03 21:44:40
Üzenet elküldve: 2018-01-03 21:44:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lecke//
*Megérkezvén a barakkhoz rögtön feltűnik neki a az ork a kapunál, kezében a nővel. A jól öltözött férfi kérdését még hallja, szigorú tekintettel siet oda hozzájuk.*
-Mi történt? *Kérdezi a hebegő fegyvertáras fiút, de választ nem várva odahajol a nőhöz.*
-Ez nem ispotály, hanem laktanya. Mi történt?
*Ismétli meg kérdését ezúttal mindenkihez szegezve azt. A nőhöz hajol, noha ő maga nem gyógyító de úgy tűnik, lélegzik.*
-Hölgyem, hall engem? *Szólítja meg az eszméletlent és finoman megpaskolja annak arcát. Ha a zsenge próbálkozása nem jön össze, úgy alighanem tényleg szaladhat a gyógyítóért, bárhol is van.*
A hozzászólás írója (Danlo Rulhadan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.03 21:45:55
*Megérkezvén a barakkhoz rögtön feltűnik neki a az ork a kapunál, kezében a nővel. A jól öltözött férfi kérdését még hallja, szigorú tekintettel siet oda hozzájuk.*
-Mi történt? *Kérdezi a hebegő fegyvertáras fiút, de választ nem várva odahajol a nőhöz.*
-Ez nem ispotály, hanem laktanya. Mi történt?
*Ismétli meg kérdését ezúttal mindenkihez szegezve azt. A nőhöz hajol, noha ő maga nem gyógyító de úgy tűnik, lélegzik.*
-Hölgyem, hall engem? *Szólítja meg az eszméletlent és finoman megpaskolja annak arcát. Ha a zsenge próbálkozása nem jön össze, úgy alighanem tényleg szaladhat a gyógyítóért, bárhol is van.*
A hozzászólás írója (Danlo Rulhadan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.03 21:45:55
7065. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-02 23:02:09
Üzenet elküldve: 2018-01-02 23:02:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lecke//
*Nem vitázik, nincs miről, csak hallgatja a leány szavait. Ez egy vélemény, egyetlen nézőpont, és épp úgy joga van hozzá Kaiykonak, mint neki a sajátjához. Nem mérlegeli az elhangzottakat, nem botor ifjú már, hogy versenyt lásson mindenben, s bárhol győzedelmeskedni akarjon. Nem is kegyetlen zsarnok, hogy élvezze mások vereségét. Ki így látja a világ dolgait, ki úgy. Rendjén való ez. Az ősz nemes, korából adódóan, számolatlan veszteségei után ahhoz ragaszkodik makacsul, mije még megmaradt. Olyan szabályokhoz, életelvekhez, melyet az ifjúság nem érthet.
Csak akkor rezdül arca, mikor a sápad leány bolondnak titulálja, első alkalom, hogy őszinte érdeklődés tükröződik tekintetéből. Viszont nem derül ki, miért gondolja azt, hogy Aldo védelemre szorul, vagy épp számít, és miért pont tőle, a pástról vesztesen távozótól.
Nyomban mozdul mikor észleli a bajt, már az első jelnél, az akadozó szavaknál. Első jel? Magát átkozza máris, hiszen tapasztalt már hasonlót. Miért nem látta előre a bajt? Miért nem ismerte fel a közelgő vészt? A sápadtság, a szédülés, a gyengeség, az, hogy képtelen tekintetét fókuszálni, hiszen félre is beszélt végig! Mintha jeges kéz markolná, és szorítaná össze tüdejét, ahogy felelevenedik az a közel húsz évvel ezelőtti éjszaka.*
-Ne arra.
*Szól fojtott, dühtől karcos hangon az ork után.*
-Azonnal orvos kell, az őrségnek vannak gyógyászai.
*Csak remélni meri, hogy bajsejtelmei nem igazolódnak be, máskülönben a világ legjobb, és összes gyógyítója se tehet sokat, ez keserű tapasztalat.*
-Merre van az ispotályotok fiacskám?
*Pillant a fegyvertáras kölyökre, sürgetve annak válaszát, miközben az ismerős, hideg szorítás lassan húzódni kezd balra, s már karját zsibbasztja.*
*Nem vitázik, nincs miről, csak hallgatja a leány szavait. Ez egy vélemény, egyetlen nézőpont, és épp úgy joga van hozzá Kaiykonak, mint neki a sajátjához. Nem mérlegeli az elhangzottakat, nem botor ifjú már, hogy versenyt lásson mindenben, s bárhol győzedelmeskedni akarjon. Nem is kegyetlen zsarnok, hogy élvezze mások vereségét. Ki így látja a világ dolgait, ki úgy. Rendjén való ez. Az ősz nemes, korából adódóan, számolatlan veszteségei után ahhoz ragaszkodik makacsul, mije még megmaradt. Olyan szabályokhoz, életelvekhez, melyet az ifjúság nem érthet.
Csak akkor rezdül arca, mikor a sápad leány bolondnak titulálja, első alkalom, hogy őszinte érdeklődés tükröződik tekintetéből. Viszont nem derül ki, miért gondolja azt, hogy Aldo védelemre szorul, vagy épp számít, és miért pont tőle, a pástról vesztesen távozótól.
Nyomban mozdul mikor észleli a bajt, már az első jelnél, az akadozó szavaknál. Első jel? Magát átkozza máris, hiszen tapasztalt már hasonlót. Miért nem látta előre a bajt? Miért nem ismerte fel a közelgő vészt? A sápadtság, a szédülés, a gyengeség, az, hogy képtelen tekintetét fókuszálni, hiszen félre is beszélt végig! Mintha jeges kéz markolná, és szorítaná össze tüdejét, ahogy felelevenedik az a közel húsz évvel ezelőtti éjszaka.*
-Ne arra.
*Szól fojtott, dühtől karcos hangon az ork után.*
-Azonnal orvos kell, az őrségnek vannak gyógyászai.
*Csak remélni meri, hogy bajsejtelmei nem igazolódnak be, máskülönben a világ legjobb, és összes gyógyítója se tehet sokat, ez keserű tapasztalat.*
-Merre van az ispotályotok fiacskám?
*Pillant a fegyvertáras kölyökre, sürgetve annak válaszát, miközben az ismerős, hideg szorítás lassan húzódni kezd balra, s már karját zsibbasztja.*
7064. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-02 19:38:41
Üzenet elküldve: 2018-01-02 19:38:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A Sayqueves ház elhagyása után a Barakkba indul, sőt oda is érkezik meg. A ruhája az eddigieknél jobb, de azért még mindig nem túl flancos, a fegyverei még mindig ugyanazok. Vannak, de ennél többre nem jók. De nem csak a harc miatt fontos a jó erőnlét, gondolja Wilhorp, hanem azért is, hogy csak úgy bukjanak rá miatta a nők. Mert ez sokkal fontosabb a harcnál. Ezt elősegítendő jött ide, hogy a fegyverei leadása után mindenféle erősítő gyakorlatokba kezdjen. Fekvőtámaszozhatna éppenséggel máshol is, de sehol nem olyan jó hozzá a padló, mint itt. Szinte érezni, hogy hova rakta már egy tucat baka a saját két tenyerét, amikor hasonló gyakorlatokat parancsoltak nekik a feletteseik. Wilhorp viszont nem baka, így csak addig edz, amíg neki tetszik, nem addig, ameddig a parancs szól.*
7063. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-02 12:11:22
Üzenet elküldve: 2018-01-02 12:11:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Lecke//
*A lány elveszti ugyan a küzdelmet, de nem látszik rajta, hogy ez megtörte volna; legalább is Rogmu ezt nem veszi észre rajta. Azt viszont igen, hogy kimerült. Nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, ő maga is volt már hihetetlenül fáradt egy kemény harc után, és nem lett tőle semmi baja; mátmint a fáradtságtól magától. Nem, ami igazán foglalkoztatja, az a férfi igencsak tiszteletlen szavai. Ami a legjobban szíven ütötte, az a kisasszony megszólítás. Rogmu csupán egy beszélgetést szeretett volna kezdeményezni, és volt is olyan nagylelkű, hogy nem szárat kórónak nevezte a férfit, hanem uramnak, erre kiszemelt beszélgetőpartnere még csak arra sem méltatja, hogy legalább annyi tiszteletet nyilvánítson az orknak, mint az megérdemel?! A férfi igencsak biztonságban érezheti magát, ha megengedheti ezt magának. Mindenesetre Rogmu nem bőszül fel, és nem ér egy ujjal sem az úrhoz, viszont szúrós tekintetével és egy hallható fújtatással kifejezi nemtetszését. Az egyetlen dolog, aminek örül, hogy a férfi ismét felhívja a figyelmét a kimerült nőre. Valóban, nem úgy néz ki, mint aki egymaga el tudná hagyni ezt a kissé zsúfolt helyet. Mivel nem látszik senki máson, hogy segíteni szeretne, így Rogmu lép oda elsőként. Fél térdre ereszkedve megfogja a fáradt nő bal karját, és a vállára helyezi, hogy ha az esetleg nem bírna már talpon maradni, ne zuhanjon azonnal a földre. Jobb karjával átkulcsolja a derekát, hogy még több stabilitást adjon neki. ~Remélem, hogy nem esik nehezére elfogadni segítséget egy orktól. Nem, mintha nagyon lenne más választása. Ha ez a férfi próbálná meg kicipelni, az ajtóig sem jutnának.~ A nő szavai megerősítik abban, hogy helyesen döntött akkor, amikor nem emelt kezet erre a férfira. ~Lehet, hogy nem szándékosan volt ilyen lekezelő velem szemben, de akkor is megsértett. Elnézem neki, most az egyszer.~ A nő közben elveszti az eszméletét, így Rogmunak egyedül kell újból felállnia, ezúttal az ájult testtel együtt. Ő maga is megtámaszkodik egy kicsit a pultban a jobb tenyerével egy pillanatra, azután elindul a bejárati ajtó felé. Most nincs ideje a fegyvereit is elkérni, minden bizonnyal úgy sem próbálja meg őkel elemelni senki.*
*A lány elveszti ugyan a küzdelmet, de nem látszik rajta, hogy ez megtörte volna; legalább is Rogmu ezt nem veszi észre rajta. Azt viszont igen, hogy kimerült. Nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, ő maga is volt már hihetetlenül fáradt egy kemény harc után, és nem lett tőle semmi baja; mátmint a fáradtságtól magától. Nem, ami igazán foglalkoztatja, az a férfi igencsak tiszteletlen szavai. Ami a legjobban szíven ütötte, az a kisasszony megszólítás. Rogmu csupán egy beszélgetést szeretett volna kezdeményezni, és volt is olyan nagylelkű, hogy nem szárat kórónak nevezte a férfit, hanem uramnak, erre kiszemelt beszélgetőpartnere még csak arra sem méltatja, hogy legalább annyi tiszteletet nyilvánítson az orknak, mint az megérdemel?! A férfi igencsak biztonságban érezheti magát, ha megengedheti ezt magának. Mindenesetre Rogmu nem bőszül fel, és nem ér egy ujjal sem az úrhoz, viszont szúrós tekintetével és egy hallható fújtatással kifejezi nemtetszését. Az egyetlen dolog, aminek örül, hogy a férfi ismét felhívja a figyelmét a kimerült nőre. Valóban, nem úgy néz ki, mint aki egymaga el tudná hagyni ezt a kissé zsúfolt helyet. Mivel nem látszik senki máson, hogy segíteni szeretne, így Rogmu lép oda elsőként. Fél térdre ereszkedve megfogja a fáradt nő bal karját, és a vállára helyezi, hogy ha az esetleg nem bírna már talpon maradni, ne zuhanjon azonnal a földre. Jobb karjával átkulcsolja a derekát, hogy még több stabilitást adjon neki. ~Remélem, hogy nem esik nehezére elfogadni segítséget egy orktól. Nem, mintha nagyon lenne más választása. Ha ez a férfi próbálná meg kicipelni, az ajtóig sem jutnának.~ A nő szavai megerősítik abban, hogy helyesen döntött akkor, amikor nem emelt kezet erre a férfira. ~Lehet, hogy nem szándékosan volt ilyen lekezelő velem szemben, de akkor is megsértett. Elnézem neki, most az egyszer.~ A nő közben elveszti az eszméletét, így Rogmunak egyedül kell újból felállnia, ezúttal az ájult testtel együtt. Ő maga is megtámaszkodik egy kicsit a pultban a jobb tenyerével egy pillanatra, azután elindul a bejárati ajtó felé. Most nincs ideje a fegyvereit is elkérni, minden bizonnyal úgy sem próbálja meg őkel elemelni senki.*
7062. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-02 00:14:57
Üzenet elküldve: 2018-01-02 00:14:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Lecke//
- Ne vedd magadra, nővérem *szólal rekedtes hangon, ahogy a kettős felé fordul, továbbra is a pult szélébe kapaszkodva.* - A városiak nem ismerik a néped hangját. Csak félreértett téged.
*Pillantását eztán a férfi felé fordítja, de egyiküknek se néz nyíltan a szemébe, mindig kissé lejjebb szegi a tekintetét az övéknél.*
- Egy ork nőstényhez így szólni, aki ilyen számos trófeát visel magán és aki, bár kéretlenül, de uramként szólította meg, több, mint tapintatlanság. *A hangja csendes és nyoma sincs benne kioktatásnak, inkább valamiféle alázatos magyarázatnak tűnik, méghozzá mindkét fél számára.*
- Ő harcos és vadász, nem kisasszony *pillant a zöldbőrű felé, ahogy végül utat talál a szavaiban a leplezetlen őszinteség.* - Ön pedig bolond, ha azt hiszi, meg tudom védeni, ha... Hogy most én meg tudom... Hogy így én most... *Nem jut a mondat végére. Nem tudja összetartani mondandóját. A világ alattomosan megtekeredik körülötte, a pulton támaszkodó keze pedig már nem tudja megtartani. Az ork nőstény, az ősz férfiú és a barakk képe összemosódik előtte, ahogy az ereje végképp cserben hagyja. Ájult sötét borul rá, mielőtt bármit tehetne. Csak remélni meri, hogy az a nőstény nem vette magára a férfi szavait, mert egy felbőszült ork virtusát nem feltétlenül lohasztják olyan piszlicsáré dolgok, mint a városőrség. Ő pedig látta a szeme sarkából, hogy mit művelt azzal a bábuval puszta kézzel.*
- Ne vedd magadra, nővérem *szólal rekedtes hangon, ahogy a kettős felé fordul, továbbra is a pult szélébe kapaszkodva.* - A városiak nem ismerik a néped hangját. Csak félreértett téged.
*Pillantását eztán a férfi felé fordítja, de egyiküknek se néz nyíltan a szemébe, mindig kissé lejjebb szegi a tekintetét az övéknél.*
- Egy ork nőstényhez így szólni, aki ilyen számos trófeát visel magán és aki, bár kéretlenül, de uramként szólította meg, több, mint tapintatlanság. *A hangja csendes és nyoma sincs benne kioktatásnak, inkább valamiféle alázatos magyarázatnak tűnik, méghozzá mindkét fél számára.*
- Ő harcos és vadász, nem kisasszony *pillant a zöldbőrű felé, ahogy végül utat talál a szavaiban a leplezetlen őszinteség.* - Ön pedig bolond, ha azt hiszi, meg tudom védeni, ha... Hogy most én meg tudom... Hogy így én most... *Nem jut a mondat végére. Nem tudja összetartani mondandóját. A világ alattomosan megtekeredik körülötte, a pulton támaszkodó keze pedig már nem tudja megtartani. Az ork nőstény, az ősz férfiú és a barakk képe összemosódik előtte, ahogy az ereje végképp cserben hagyja. Ájult sötét borul rá, mielőtt bármit tehetne. Csak remélni meri, hogy az a nőstény nem vette magára a férfi szavait, mert egy felbőszült ork virtusát nem feltétlenül lohasztják olyan piszlicsáré dolgok, mint a városőrség. Ő pedig látta a szeme sarkából, hogy mit művelt azzal a bábuval puszta kézzel.*
7061. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-01 22:21:47
Üzenet elküldve: 2018-01-01 22:21:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lecke//
*A nőt akkor méltatja csak újra figyelmére, mikor az látóterébe kerül, akkor, mikor a tusázókhoz lép. Meglepő fordulat, nem számított a helyzet ilyetén alakulására. Érzéseit, gondolatait azonban nem tükrözi vissza arca, látja, ahogy Kaiyko pillantása őt keresi, mereven bólint csak aprócskát, és marad a hűvös, távolságtartó megfigyelő szerepében. Nem cél nélküli ez, de szándéka épp úgy sajátja, mint érzelmei, elképzelései. Azokat még az igazán hozzá közel állók előtt is gondosan rejti.
A leány szereplésének minden egyes apró mozzanatát figyelem kíséri, mérlegeli, és magában megítéli. Számára azonban nem személytelen felek, eszközök állnak pusztán egymással szemben. Régi, rutinos harcosként számolja, latolgatja az esélyeket, a lehetőségeket, pörgeti elméjében a rengeteg "és ha" felvetést. A technika egy dolog, az erő, a fürgeség, az állóképesség is. Ő nem pusztán ezeket keresi. Mint mindenben, és mindenkor, most is a lehetőséget kutatja. A leány végül elbukik, viszont nem szégyenül meg. Ami, ha igazi fegyverekkel vívtak volna, halálig menő harcot semmit sem jelentene, egy hulla sosem dicsőséges.
Ő viszont eleget látott, indulna a kijárat, a pult, Kaiyko felé, de ekkor illetlen mód megzavarják. Még vet egy pillantást a sápadt leányra, majd fordul vissza az ork felé. Testtartásán mit sem változtatott, áll egy helyben, egyenes derékkal, hátrakulcsolt kezekkel, hátrálni sem méltóztatik a fenyegető nőstény láttán.*
-Üdvözlöm kisasszony.
*Kezdi formálisan, hűvös, már-már kioktató hangnemben.*
-Tekintve nem látok önnél sem vörös köpenyt, sem valódi fegyvereket, így engedek a feltételezésnek miszerint nem a városi őrség tagja. Ebben a nyilvánvaló esetben viszont talán jogosan merül fel bennem a kérdés, mégis mi alapján von ily nyersen kérdőre?
*Tart egy pillanatnyi szünetet, és tartja az ork pillantását is szigorú tekintetével.*
-Máskülönben itt létem oka közel sem olyan nagy titok, mint amilyen udvariatlan kegyed viselkedése. Csak nézem az itt gyakorlatozókat naphosszat.
*Ad végül választ higgadt hangon, ha bárki humorérzéket, iróniát feltételezne róla, az nagyobbat téved, mint azok, kik hittek az Artheniort körülvevő védőmágiában.*
-Ha most megbocsát, úgy tetszik egy hölgy bajban van.
*Int fejével a pultba kapaszkodó Kaiyko felé.*
-Talán hasznosíthatná tapintatlanságát, és segíthetne.
*Érdekes módon hangsúlya pusztán tényközlő, szenvtelen, s bár a tartalmi lényeg akár sértő is lehetne, mindezt mély, monoton baritonja az illem határain belül tartja.
Akár az ork kíséretében, akár egyedül, ha amaz nem tartóztatja indul meg a fegyvertár felé.*
*A nőt akkor méltatja csak újra figyelmére, mikor az látóterébe kerül, akkor, mikor a tusázókhoz lép. Meglepő fordulat, nem számított a helyzet ilyetén alakulására. Érzéseit, gondolatait azonban nem tükrözi vissza arca, látja, ahogy Kaiyko pillantása őt keresi, mereven bólint csak aprócskát, és marad a hűvös, távolságtartó megfigyelő szerepében. Nem cél nélküli ez, de szándéka épp úgy sajátja, mint érzelmei, elképzelései. Azokat még az igazán hozzá közel állók előtt is gondosan rejti.
A leány szereplésének minden egyes apró mozzanatát figyelem kíséri, mérlegeli, és magában megítéli. Számára azonban nem személytelen felek, eszközök állnak pusztán egymással szemben. Régi, rutinos harcosként számolja, latolgatja az esélyeket, a lehetőségeket, pörgeti elméjében a rengeteg "és ha" felvetést. A technika egy dolog, az erő, a fürgeség, az állóképesség is. Ő nem pusztán ezeket keresi. Mint mindenben, és mindenkor, most is a lehetőséget kutatja. A leány végül elbukik, viszont nem szégyenül meg. Ami, ha igazi fegyverekkel vívtak volna, halálig menő harcot semmit sem jelentene, egy hulla sosem dicsőséges.
Ő viszont eleget látott, indulna a kijárat, a pult, Kaiyko felé, de ekkor illetlen mód megzavarják. Még vet egy pillantást a sápadt leányra, majd fordul vissza az ork felé. Testtartásán mit sem változtatott, áll egy helyben, egyenes derékkal, hátrakulcsolt kezekkel, hátrálni sem méltóztatik a fenyegető nőstény láttán.*
-Üdvözlöm kisasszony.
*Kezdi formálisan, hűvös, már-már kioktató hangnemben.*
-Tekintve nem látok önnél sem vörös köpenyt, sem valódi fegyvereket, így engedek a feltételezésnek miszerint nem a városi őrség tagja. Ebben a nyilvánvaló esetben viszont talán jogosan merül fel bennem a kérdés, mégis mi alapján von ily nyersen kérdőre?
*Tart egy pillanatnyi szünetet, és tartja az ork pillantását is szigorú tekintetével.*
-Máskülönben itt létem oka közel sem olyan nagy titok, mint amilyen udvariatlan kegyed viselkedése. Csak nézem az itt gyakorlatozókat naphosszat.
*Ad végül választ higgadt hangon, ha bárki humorérzéket, iróniát feltételezne róla, az nagyobbat téved, mint azok, kik hittek az Artheniort körülvevő védőmágiában.*
-Ha most megbocsát, úgy tetszik egy hölgy bajban van.
*Int fejével a pultba kapaszkodó Kaiyko felé.*
-Talán hasznosíthatná tapintatlanságát, és segíthetne.
*Érdekes módon hangsúlya pusztán tényközlő, szenvtelen, s bár a tartalmi lényeg akár sértő is lehetne, mindezt mély, monoton baritonja az illem határain belül tartja.
Akár az ork kíséretében, akár egyedül, ha amaz nem tartóztatja indul meg a fegyvertár felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361