*Nap nap után, közkatonák közkatonák után... hogy utálja ezt. Tény, hogy kényelmesebb, mintha a fronton bajlódna az emberek irányításával, de közben meg legalább annyival unalmasabb is. Hülyeség volt ez a hadnagyi rang? Elvégre ha még mindig közkatona lenne, csak fogná magát, elment volna Aoneerrel a kikötőbe, hagyta volna, hogy ő, meg a többi őrmester szervezkedjen, intézze a papírmunkát, rendezze az unalmas dolgokat, Taym pedig egyszerűen teljesítené a parancsokat, és ha ideje engedi, darabolná az élőholtakat. Vagy azok őt. Viszont ha hadnagyként ment volna ki a frontra, akkor bizonyára mindenféle megbeszélésekbe akarták volna belevonni, vagy ilyenek, a hivatalos ügyektől meg rosszul van. Kicsit sajnálja Aoneert, mert ha jól látta a listát, hadnagy, vagy magasabb rangú nem igazán volt a kis csapatban, őrmester is alig, szóval a munka neheze rá hárul majd. Vagy Taymra? Azért... ez se semmi, amit csinál. Kíváncsi lenne, hogy neki fog előbb kifolyni a szeme, vagy a fronton lévő katonáknak. Neki szakad le előbb a karja, vagy a fronton lévő katonáknak? Ő fogja meg a fegyverét, hogy menekülvén a jelen kilátástalan helyzetéből szíven szúrja magát, vagy a fronton lévő katonák? De nincs ideje ilyesmikre, a megadásnak pedig még a gondolata is elfogadhatatlan, szóval inkább megmarkolja fegyverét, és szembenéz a következő ellenféllel. Nagyobb, mint az előzőek, és valószínűvel annyival nehezebb is lesz legyőzni. Egy kicsit méregeti távolról, majd óvatosan közelebb hajol, hogy a részleteket is szemügyre vegye. Védekezően előrenyújtja a fegyverét, belemártja a tintába, majd a papír fölé görnyed, és olvasni kezdi, hogy ezúttal mihez kell a nevét adja.*