//Mirasyn//
*A sérülés az élet része, és sosem a kudarc jele. Inkább annak méltó jelzője, hogy elszenvedője próbálkozik, és nem vonja ki magát egy feladat megoldása alól, akkor sem, ha az nehezen megoldhatónak tűnik. A világ e nélkül egy helyben állna. Győzelem vagy vereség; mit sem számít. Mert aki megadja magát ennek a gondolkodásnak, és kudarcot vagy dicsőséget lát mindenhol, nehézzé teszi a saját életét. Minden tisztelete ellenfeléé, hogy fiatal lány létére kiállt egy magánál idősebb kardforgató férfival. Küzdelmük nemes volt, talán adhatnak neki egy méltó lezárást. Türelemmel várja, míg a lány előrejön, kitör és szúr. Nem tér ki előre, hanem ugyanezt a mozdulatot teszi meg a másik irányába, mit sem törődve azzal, ha eléri a másik fegyvere. Fájni fog, az biztos, de hát bekötözött tenyere is fáj, amivel nemrég a bájital üvegcséjét roppantotta szét. A kötésen lassan kezd átszivárogni a vér. Most majd elválik, milyen fából faragták Mirasynt: elfogadja-e azt, amit másoknak szánt, vagy csak a győzelem érdekli, s kitér a hasonlóképpen indított fapenge elől?*