//Díszvacsora//
*Syd csak úgy próbaképpen végig nézegeti a még üres helyeket. Nem fűz nagy reményt hozzá, hogy valahol megtalálja a nevét, miért is lenne ott? Ő aztán igazán nem sokat tett az ellenség ellen. Legnagyobb megdöbbenésére az egyik kis táblán ott találja a nevét. Ha már így alakult, hát odatelepszik az asztalhoz. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Aoneer őrmester alig pár székkel arrébb foglal helyet, de nem látszik alkalmasnak a helyzet, hogy odamenjen hozzá. Azért ha a másik férfi az irányába néz, tiszteletteljes biccentéssel üdvözlni, mielőtt elfoglalná a helyét. A hadnagyok még csak most emelkednek szólásra, de egyik oldalán a katona máris evésnek lát. Sydnek megakad rajta a tekintete. Arcán a homloka szélétől az álla oldaláig legfeljebb pár hetes, széles seb húzódik, még jól látszanak a varratok nyomai. Csatát állt veterán, kétség sem férhet hozzá. A katona megérezheti, hogy nézi, mert felé pillant, nem ellenségesen, csak olyan "na mi van öcsém" nézéssel. Syd biccent, egészségére kívánja az ételt, aztán a másik oldalra fordul. Az ott ülő vörös köpenyes éppen egy szelet hússal küzd, na nem azért, mintha sületlen lenne az étel, csak éppen fél karja fel van kötve, a villát tartó kézfeje pedig mintha meg lenne keményedve, ujjait látható nehézséggel mozgatja és furcsán is tartja őket. Syd erős kétségekkel fordul az eléjük tett tálak felé.
~Mi a bánatos hóhér anyját keresek én itt?~
Nem is erőlteti a beszélgetést, csendben eszik. Jól esik minden falat. Nem csak, hogy sokkal ételszerűbb, mint a reggelire kapott kása, de érződik, hogy gondos, hozzáértő kezek főztük-sütötték a vacsorát. A borból csak igen óvatosan tölt, a kóstolás kedvéért, de még az is jó minőségűnek tűnik. Ennyi is elég ahhoz, hogy kellemesen bizakodó hangulatba kerüljön és a környéken ülőkre is jó hatást gyakorol az általuk fogyasztott alkohol. Halk beszélgetés kezdődik. A sebes képű Sydhez fordul.*
-Ennél azért komolyabb beszédekre számítottam. "Hatalmas győzelmet arattunk, a város újra biztonságban, fizessétek az adókat, látjátok, megéri" meg ilyenek. Ehhez képest egy pillanat alatt letudták.
-Talán éhesek voltak *veti fel Syd a logikus magyarázatot.*
-Vagy kissé szégyellik ezt az egész színjátékot *mélázik el a sebhelyes.*
-Ugyan, még csak most jön a java *szól most közbe az, amelyiknek fel van kötve a fél keze és valóban, a tiszteknél valami mozgolódás kezdődik. A legénység ilyesmire oly érzékeny figyelme azonnal arrafelé fordul, várva, hogy most mi lesz.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.18 21:17:02