Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 126 (2501. - 2520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2520. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:42:33
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:42:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mélység Vérei//
*Ahogy a hűsítő víz egyre nagyobb kortyokban szépen lassan átmossa a bensőjét, úgy tisztul ki a feje is az előbbi hőgutával vegyes múltidézés után. Amikor pedig a hím visszaér a kért újabb adag vízzel, mohón kap a vödör után, és néhány perc alatt annak is a nyakára hág. Talán nem lett volna szüksége ennyire fizikailag, de ahhoz, hogy összeszedje a gondolatait, végképp megkapaszkodjon az ittben és a mostban, valamint maga mögött hagyja az iszonyattal terhes elmúlt napok vízióját, időre van szüksége, amihez az ivás jó alternatíva. Mindeközben persze figyelmesen fürkészi két megmentője arcát, gesztusait, és örömmel nyugtázza, hogy talán udvarias segítőkészségük mögött nincsen hátsó szándék. Hálásan pislog a nőstényre, miután megtörölgette poros és csatakos arcát; egy halvány mosoly játszik végig a szája szegletében, violaszín íriszei a kín elmúltával szintén vidáman csillognak.*
- Köszönöm. Máris sokkal jobban vagyok.
*Bólint, majd az eszmélés után magához szorítja a batyuját, amely már korábban áldozatául esett szemfüles tolvajoknak.*
- A naptól lettem ennyire rosszul, azt hiszem. Korábban nem sok időt töltöttem a felszínen... mondhatni, sosem voltam nappal a kolónián kívül.
*Elmereng egy pillanatra, a múlt támadni kész elméje mélyen betemetett zugaiból, de egy határozott fejrázás visszaparancsolja démonait a helyükre.*
- Nem... elég volt.
*Suttog maga elé, mintha nem volna teljesen normális, megfeledkezve még arról is, hogy nincs egyedül. Ennek ellenére eszébe ötlik, hogy a két mélységi, aki a segítségére sietett, valódi, mélységben lakó sötételfeknek tűnnek, így megkockáztat egy számára nagyon fontos kérdést.*
- Mondjátok csak, nincs véletlenül a városban barlang?
*Ahogy a hűsítő víz egyre nagyobb kortyokban szépen lassan átmossa a bensőjét, úgy tisztul ki a feje is az előbbi hőgutával vegyes múltidézés után. Amikor pedig a hím visszaér a kért újabb adag vízzel, mohón kap a vödör után, és néhány perc alatt annak is a nyakára hág. Talán nem lett volna szüksége ennyire fizikailag, de ahhoz, hogy összeszedje a gondolatait, végképp megkapaszkodjon az ittben és a mostban, valamint maga mögött hagyja az iszonyattal terhes elmúlt napok vízióját, időre van szüksége, amihez az ivás jó alternatíva. Mindeközben persze figyelmesen fürkészi két megmentője arcát, gesztusait, és örömmel nyugtázza, hogy talán udvarias segítőkészségük mögött nincsen hátsó szándék. Hálásan pislog a nőstényre, miután megtörölgette poros és csatakos arcát; egy halvány mosoly játszik végig a szája szegletében, violaszín íriszei a kín elmúltával szintén vidáman csillognak.*
- Köszönöm. Máris sokkal jobban vagyok.
*Bólint, majd az eszmélés után magához szorítja a batyuját, amely már korábban áldozatául esett szemfüles tolvajoknak.*
- A naptól lettem ennyire rosszul, azt hiszem. Korábban nem sok időt töltöttem a felszínen... mondhatni, sosem voltam nappal a kolónián kívül.
*Elmereng egy pillanatra, a múlt támadni kész elméje mélyen betemetett zugaiból, de egy határozott fejrázás visszaparancsolja démonait a helyükre.*
- Nem... elég volt.
*Suttog maga elé, mintha nem volna teljesen normális, megfeledkezve még arról is, hogy nincs egyedül. Ennek ellenére eszébe ötlik, hogy a két mélységi, aki a segítségére sietett, valódi, mélységben lakó sötételfeknek tűnnek, így megkockáztat egy számára nagyon fontos kérdést.*
- Mondjátok csak, nincs véletlenül a városban barlang?
2519. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:12:38
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:12:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville//
*Alfonz a kardról kérdez, ami alapjában még nem is meglepő, de, hogy annyira lenyűgözte volna, hogy a Szalonban a kisasszony mondandója közepette és a többiekkel körülvéve kellett kérdezni róla, na azt már erősen kétli. Mindenesetre gondolatban megvonja a vállát, ha nem akar vele beszélni, arról, ami foglalkoztatta akkor nyilván szót sem érdemel. Azért válaszol a kitérő kérdésre, végül is tényleg nem mindennapi darab birtokosa immár.*
-Valóban nem itt készült. Az eredete homályba vész, egy mágus tulajdona volt, talán ő készítette, mindenesetre hatásos fegyver.
*Mondja elégedetten gondolva új fegyverére, de mivel nem az van a kezében, hát gyorsan Alfonz felé hajítja a másikat és amikor a kezében landol elégedetten bólint. Végre harcolhat, ilyenkor érzi csak, hogy elemében van. A kék szemű beáll védekezéshez és eléggé érdekes tartást produkál, így kötelességének érzi figyelmeztetni.*
-Örülök, hogy volt szerencséd küzdelemhez, de most arra vagyok kíváncsi mit tudsz, így nem kell lovagias küzdelemre gondolnod. Az érdekel meg tudod e védeni a Kisasszonyt, ha valaki, majd tényleg ölni akar a közelében. Védekezz, ahogy tudsz és mindenre számíts.
*Ennél becsületesebben már nem állhat hozzá a küzdelemhez még figyelmeztette is, pedig a támadója, ha esetleg lesz nem lesz hozzá ilyen kedves. Az utolsó mondatot hallva elmélyülnek a gödröcskék szája szegleteiben és tekintetében kigyúl a harci kedv lángja.*
-Azt biztosra veheted, hogy meggondoltam.
*Kettőt suhint keresztezve maga előtt a karddal a levegőt, aztán előrébb lép Alfonz felé, hogy megint ezt tegye valamivel közelebb, a legócskább figyelem elterelés, de kezdjük csak az alapoknál a második kereszt lendülete felgyorsulva ér le, hogy megfordulva a tengelye körül, vigye tovább a mozdulatot egészen közel csapva le már oldalba is kapva Al bácsit, ha nem figyel. Ha igen és a kardal védi ki az övét szabad felületet hagyva magán akkor pillanatokon belül a másik keze sújt le, nemes egyszerűséggel ököllel állon vágva a fiút. Ha valami módon kivédi, akkor hátra ugrik tőle elismerő pillantással, de ha talál bármelyik támadás, bizony elkezd sajogni rendesen a helye, mert nem fogja vissza magát és ereje nem lett kevesebb a pusztai harcok óta.*
*Alfonz a kardról kérdez, ami alapjában még nem is meglepő, de, hogy annyira lenyűgözte volna, hogy a Szalonban a kisasszony mondandója közepette és a többiekkel körülvéve kellett kérdezni róla, na azt már erősen kétli. Mindenesetre gondolatban megvonja a vállát, ha nem akar vele beszélni, arról, ami foglalkoztatta akkor nyilván szót sem érdemel. Azért válaszol a kitérő kérdésre, végül is tényleg nem mindennapi darab birtokosa immár.*
-Valóban nem itt készült. Az eredete homályba vész, egy mágus tulajdona volt, talán ő készítette, mindenesetre hatásos fegyver.
*Mondja elégedetten gondolva új fegyverére, de mivel nem az van a kezében, hát gyorsan Alfonz felé hajítja a másikat és amikor a kezében landol elégedetten bólint. Végre harcolhat, ilyenkor érzi csak, hogy elemében van. A kék szemű beáll védekezéshez és eléggé érdekes tartást produkál, így kötelességének érzi figyelmeztetni.*
-Örülök, hogy volt szerencséd küzdelemhez, de most arra vagyok kíváncsi mit tudsz, így nem kell lovagias küzdelemre gondolnod. Az érdekel meg tudod e védeni a Kisasszonyt, ha valaki, majd tényleg ölni akar a közelében. Védekezz, ahogy tudsz és mindenre számíts.
*Ennél becsületesebben már nem állhat hozzá a küzdelemhez még figyelmeztette is, pedig a támadója, ha esetleg lesz nem lesz hozzá ilyen kedves. Az utolsó mondatot hallva elmélyülnek a gödröcskék szája szegleteiben és tekintetében kigyúl a harci kedv lángja.*
-Azt biztosra veheted, hogy meggondoltam.
*Kettőt suhint keresztezve maga előtt a karddal a levegőt, aztán előrébb lép Alfonz felé, hogy megint ezt tegye valamivel közelebb, a legócskább figyelem elterelés, de kezdjük csak az alapoknál a második kereszt lendülete felgyorsulva ér le, hogy megfordulva a tengelye körül, vigye tovább a mozdulatot egészen közel csapva le már oldalba is kapva Al bácsit, ha nem figyel. Ha igen és a kardal védi ki az övét szabad felületet hagyva magán akkor pillanatokon belül a másik keze sújt le, nemes egyszerűséggel ököllel állon vágva a fiút. Ha valami módon kivédi, akkor hátra ugrik tőle elismerő pillantással, de ha talál bármelyik támadás, bizony elkezd sajogni rendesen a helye, mert nem fogja vissza magát és ereje nem lett kevesebb a pusztai harcok óta.*
2518. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:36:08
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:36:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Zenolita Dravennar //
*Kívülről nem látszik ugyan, de bizony belül fortyog magában, mert már kezdett egészen egyenesbe jönni, már, ami az eredeti elképzeléseit illeti az Owairat-házban.*
~Kellett nekem belemenni egy ilyen adok-kapokba, ami inkább lesz kapok, mint adok, ahelyett, hogy a terveimet gondolnám végig, utána pedig az oldalamra fordulva aludnék reggelig. Tudhattam volna, hogy az új seprű jól akar söpörni és nem megy el egy ilyen bizonyítatlan, de annál fontosabb részlet mellett. Túlbuzgó, nincs is rá jobb szó, ment volna el pihenni, aztán reggel a karavánnal és mindketten nyugodtan tudtunk volna dolgozni. Helyette most itt vagyok. És máris érkezik a kérdés.~
- A fegyveréről szerettem volna kérdezni. Feltételezem nem helyi kovács által készített, ahhoz túl egyedinek tűnik. *azt leszámítva, hogy talán szakmailag össze-vissza beszél a kard és egyedisége kapcsán, hangja továbbra sem remeg meg, úgy adja elő, mintha valóban erről akarta volna faggatni a nőt. Furcsa, de hát ki tudja, lehet egy igazi fegyvermániás veszett el Kippben, elvégre férfiból van, nem olyan nagy furcsaság ez.*
*Végül befutnak a Barakkba és olyan gyorsan történnek az események, hogy már csak arra eszmél fel, hogy a kezébe nyomják a fakardot és egymással szemben elhelyezkednek.*
~Áh, nem hiszem, hogy túl jó itt nekem.~
*Visszaút azonban már nincs, illetőleg lenne, de olyat egy testőr nem csinálhat, ezt még ő is így gondolja, aki sosem volt hasonló beosztásban. Lehet, hogy bátorsága megvan, de tapasztalata és gyakorlottsága igencsak szerény.*
- Karddal már természetesen. *nem füllent, mert tényleg, és már emeli is maga elé a fegyvert védekezőn, mert hát egy testőr mégsem támadhat, neki nem ez az elsődleges feladata, e mellett jobban is érzi magát úgy beállva, mint ahogyan a könyvekben veszi fel a hős a védekező beállást harc előtt.*
- Biztos jól meggondolta ezt a párbajt Zenolita? *szól az utolsó mondat jogán határozottan, mint aki teljes tudatában van annak mire is készül a következő percekben. Összevont szemöldökkel figyeli pár röpke másodpercig az amazont, megpróbál átszellemülni, légzésre koncentrálni és lapozni a fejében párat, hogy hogyan is írtak abban a bizonyos hősökkel teleszőtt könyvben, amit már jó pár éve olvasott.*
*Kívülről nem látszik ugyan, de bizony belül fortyog magában, mert már kezdett egészen egyenesbe jönni, már, ami az eredeti elképzeléseit illeti az Owairat-házban.*
~Kellett nekem belemenni egy ilyen adok-kapokba, ami inkább lesz kapok, mint adok, ahelyett, hogy a terveimet gondolnám végig, utána pedig az oldalamra fordulva aludnék reggelig. Tudhattam volna, hogy az új seprű jól akar söpörni és nem megy el egy ilyen bizonyítatlan, de annál fontosabb részlet mellett. Túlbuzgó, nincs is rá jobb szó, ment volna el pihenni, aztán reggel a karavánnal és mindketten nyugodtan tudtunk volna dolgozni. Helyette most itt vagyok. És máris érkezik a kérdés.~
- A fegyveréről szerettem volna kérdezni. Feltételezem nem helyi kovács által készített, ahhoz túl egyedinek tűnik. *azt leszámítva, hogy talán szakmailag össze-vissza beszél a kard és egyedisége kapcsán, hangja továbbra sem remeg meg, úgy adja elő, mintha valóban erről akarta volna faggatni a nőt. Furcsa, de hát ki tudja, lehet egy igazi fegyvermániás veszett el Kippben, elvégre férfiból van, nem olyan nagy furcsaság ez.*
*Végül befutnak a Barakkba és olyan gyorsan történnek az események, hogy már csak arra eszmél fel, hogy a kezébe nyomják a fakardot és egymással szemben elhelyezkednek.*
~Áh, nem hiszem, hogy túl jó itt nekem.~
*Visszaút azonban már nincs, illetőleg lenne, de olyat egy testőr nem csinálhat, ezt még ő is így gondolja, aki sosem volt hasonló beosztásban. Lehet, hogy bátorsága megvan, de tapasztalata és gyakorlottsága igencsak szerény.*
- Karddal már természetesen. *nem füllent, mert tényleg, és már emeli is maga elé a fegyvert védekezőn, mert hát egy testőr mégsem támadhat, neki nem ez az elsődleges feladata, e mellett jobban is érzi magát úgy beállva, mint ahogyan a könyvekben veszi fel a hős a védekező beállást harc előtt.*
- Biztos jól meggondolta ezt a párbajt Zenolita? *szól az utolsó mondat jogán határozottan, mint aki teljes tudatában van annak mire is készül a következő percekben. Összevont szemöldökkel figyeli pár röpke másodpercig az amazont, megpróbál átszellemülni, légzésre koncentrálni és lapozni a fejében párat, hogy hogyan is írtak abban a bizonyos hősökkel teleszőtt könyvben, amit már jó pár éve olvasott.*
2517. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:53:54
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:53:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville//
*Elmagyarázta a mit és miértet Alfonznak, így mostanra már ismeri az indokait csak azt felejtette ki belőle, hogy amúgy tőle és mostani teljesítményétől teszi függővé a maradást. Ha nem képes egyedül helytállni a harcban hiába testőr. Az öreg kalózban pedig cseppet sem bízik, akármit is tudjon. Harga legyen bármilyen jó szobalány egyedül képtelen lesz megvédeni a házat. Jut is eszébe, mintha látta volna távozni, amíg Al bácsira várt. Érdekes, hogy a szobalány ilyenkor kap kimenőt. Ami őt illeti maradnia kell mindenképpen, akárhogy is menne, ha nincs az Úrnőnek még igazi testőre sem. Ezt, azonban megtartja magának. Hadd higgye Al, hogy ennyire buzgó vezető, aki ének évadján akar edzeni másnapra és kis unokahúgát meg zavaró tényezőnek találta, ezért ilyen diszkréten intézte mindezt. Miután elhárított minden fajta kibúvót az ifjú mindenes vele tartott végül a gyakorlótérre és ez a lényeg. Az éjszakai edzésnek a Barakkban több előnye is van, például az odavezető út nyugalma, ami alkalmat ad arra is, hogy megbeszéljék, vajon mi fontos mondanivalója lehetett számára Alfonznak, a Szalonban. Nem feledkezett meg róla, hogy még a tudtára akart adni valamit.*
-Akartál valamit mondani még odabent a szalonban, úgyhogy rajta, hallgatlak.
*Meghallgatja a mondanivalót, miközben megérkeznek a célhoz és a kardot, amit magával hozott leadja a bejáratnál. Nem okoz túlzott meglepetést a késői óra, a gyakorló fegyvert kérdés nélkül adják oda neki és mivel láthatóan a kék szemű nem hozott magával fegyvert, mert ugye miért is tette volna, neki is kér egy fa játékszert. Az ő szemében legalábbis annak tűnik a gyakorló kard. Int neki, amikor a megfelelőnek ítélt helyre érnek és szembe fordul vele.*
-Mond harcoltál már karddal? Vagy egyébbel?
*Szemei végig mérik most a harcos szemével, mennyire lehet erős, de összességében arra jut, inkább fürgesége jelenthet majd előnyt, ha összecsapnak.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 20:00:27
*Elmagyarázta a mit és miértet Alfonznak, így mostanra már ismeri az indokait csak azt felejtette ki belőle, hogy amúgy tőle és mostani teljesítményétől teszi függővé a maradást. Ha nem képes egyedül helytállni a harcban hiába testőr. Az öreg kalózban pedig cseppet sem bízik, akármit is tudjon. Harga legyen bármilyen jó szobalány egyedül képtelen lesz megvédeni a házat. Jut is eszébe, mintha látta volna távozni, amíg Al bácsira várt. Érdekes, hogy a szobalány ilyenkor kap kimenőt. Ami őt illeti maradnia kell mindenképpen, akárhogy is menne, ha nincs az Úrnőnek még igazi testőre sem. Ezt, azonban megtartja magának. Hadd higgye Al, hogy ennyire buzgó vezető, aki ének évadján akar edzeni másnapra és kis unokahúgát meg zavaró tényezőnek találta, ezért ilyen diszkréten intézte mindezt. Miután elhárított minden fajta kibúvót az ifjú mindenes vele tartott végül a gyakorlótérre és ez a lényeg. Az éjszakai edzésnek a Barakkban több előnye is van, például az odavezető út nyugalma, ami alkalmat ad arra is, hogy megbeszéljék, vajon mi fontos mondanivalója lehetett számára Alfonznak, a Szalonban. Nem feledkezett meg róla, hogy még a tudtára akart adni valamit.*
-Akartál valamit mondani még odabent a szalonban, úgyhogy rajta, hallgatlak.
*Meghallgatja a mondanivalót, miközben megérkeznek a célhoz és a kardot, amit magával hozott leadja a bejáratnál. Nem okoz túlzott meglepetést a késői óra, a gyakorló fegyvert kérdés nélkül adják oda neki és mivel láthatóan a kék szemű nem hozott magával fegyvert, mert ugye miért is tette volna, neki is kér egy fa játékszert. Az ő szemében legalábbis annak tűnik a gyakorló kard. Int neki, amikor a megfelelőnek ítélt helyre érnek és szembe fordul vele.*
-Mond harcoltál már karddal? Vagy egyébbel?
*Szemei végig mérik most a harcos szemével, mennyire lehet erős, de összességében arra jut, inkább fürgesége jelenthet majd előnyt, ha összecsapnak.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 20:00:27
2516. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:39:18
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:39:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Dennon//
*Azt úgy persze, tiltakozás nélkül viselné, ha Dennon, nem efféle vizslató szándékkal közeledne. De hogy az ő nehéz, küzdelmes áron szerzett sérüléseit bárki is ilyen módon méregesse? Még mit nem! Itt egyedül ő bírálhat sebeket, így húzódik is távolabb vigyorogva a fürkésző szemek elől, és kapásból dobja be a VHHK jelmondatát.*
-Nem vészes.
*Például foga sem tört, nem is lazult meg, és igazán semmisé tudta tompítani a fájdalmat is némi pálinka. Egy veterán harcos meg ne nyavalyogjon sérülései felett! Ehhez mérten, ha nem firtatja a másik nagyon, ő aztán nem fog nyafogni, egy gyengécske öklös miatt.
Az óvatos kérdésekre azonban örömmel válaszol.*
-Bizony.
*Bár lényegét tekintve házuk inkább egy kis villa, és mivel Win nem engedi, hogy ott tároljon betegeket, ezért túlzás ispotályként hivatkozni rá, csak Kispotály az.*
-Mármint az egész épületet? Felmosni, súrolni, eszközöket kifőzni, polcokat lesikálni? Ilyesmi?
*Nevetve hangzik a kérdés, kissé gúnyos, és szándékos a félreértés, mely azonnal ki is derül következő szavaira.*
-Hogyne! Takarítani csakis meztelenül hatékony.
*Vigyorog kedvesen és a félelf némaságát kompenzálja saját vidám szavaival.*
-Majd ha már minden ragyog a kezelőben pucéran rendbe tesszük a szárítót is. Aztán hasogatunk tűzifát, és beszüreteljük a növényeket.
*Nevetgél hosszasan a képen, mert most minden amúgy is mókás. Dennon ráadásul tényleg.
A megjegyzésre szájhősségről azért tiltakozólag rázza meg fejét.*
-Azt nem ebből Pofika.
*És méri végig újra a pasit, igen elégedetten a látvánnyal. Az első nyílvessző útját nem figyelte, épp lekötötte tekintetét a ruha anyagán átsejlő izmos test feltérképezése. A találat után azért oda kapja kékjeit a bábura, de még mielőtt bármit szólhatna, szinte a semmiből, jelen tompult reflexeinek szinte láthatatlan módon érkezik még három vessző, mely egy elismerő füttyentést azért kicsal a kis vörösből.
A katonásdira valóban hangosan kacag fel.*
-Pihenj Közlegény!
*Erőltet magára mogorva arcot, bár csillogó tekintete elárulja, és kezd el hátrakulcsolt kezekkel sétálni, le s fel Dennon előtt.*
-Szép, szép. Csak kicsit elkapkodta. Ez a hevesség, ez a vérmérséklet nem válik hasznára a seregben. Pontos találat, szép lövés egy magányos vadásztól, ki csak a saját igényeit akarja kielégíteni. De mi itt csapat küzdünk katona! Mi senkit nem hagyunk hátra!
*Áll meg végül Dennon előtt, a férfi arcát fürkészve.*
-Képes lenne hát a köz érdekeit szem előtt tartva, tovább ajzani az ideget, és csak akkor érni célt, mikor az már mindenkinek megfelelő?
*Nem szereti a gyors lövetű pasikat, nah. Hálótermi csatározások alatt azzal a vesztes oldalra kényszerül.*
*Azt úgy persze, tiltakozás nélkül viselné, ha Dennon, nem efféle vizslató szándékkal közeledne. De hogy az ő nehéz, küzdelmes áron szerzett sérüléseit bárki is ilyen módon méregesse? Még mit nem! Itt egyedül ő bírálhat sebeket, így húzódik is távolabb vigyorogva a fürkésző szemek elől, és kapásból dobja be a VHHK jelmondatát.*
-Nem vészes.
*Például foga sem tört, nem is lazult meg, és igazán semmisé tudta tompítani a fájdalmat is némi pálinka. Egy veterán harcos meg ne nyavalyogjon sérülései felett! Ehhez mérten, ha nem firtatja a másik nagyon, ő aztán nem fog nyafogni, egy gyengécske öklös miatt.
Az óvatos kérdésekre azonban örömmel válaszol.*
-Bizony.
*Bár lényegét tekintve házuk inkább egy kis villa, és mivel Win nem engedi, hogy ott tároljon betegeket, ezért túlzás ispotályként hivatkozni rá, csak Kispotály az.*
-Mármint az egész épületet? Felmosni, súrolni, eszközöket kifőzni, polcokat lesikálni? Ilyesmi?
*Nevetve hangzik a kérdés, kissé gúnyos, és szándékos a félreértés, mely azonnal ki is derül következő szavaira.*
-Hogyne! Takarítani csakis meztelenül hatékony.
*Vigyorog kedvesen és a félelf némaságát kompenzálja saját vidám szavaival.*
-Majd ha már minden ragyog a kezelőben pucéran rendbe tesszük a szárítót is. Aztán hasogatunk tűzifát, és beszüreteljük a növényeket.
*Nevetgél hosszasan a képen, mert most minden amúgy is mókás. Dennon ráadásul tényleg.
A megjegyzésre szájhősségről azért tiltakozólag rázza meg fejét.*
-Azt nem ebből Pofika.
*És méri végig újra a pasit, igen elégedetten a látvánnyal. Az első nyílvessző útját nem figyelte, épp lekötötte tekintetét a ruha anyagán átsejlő izmos test feltérképezése. A találat után azért oda kapja kékjeit a bábura, de még mielőtt bármit szólhatna, szinte a semmiből, jelen tompult reflexeinek szinte láthatatlan módon érkezik még három vessző, mely egy elismerő füttyentést azért kicsal a kis vörösből.
A katonásdira valóban hangosan kacag fel.*
-Pihenj Közlegény!
*Erőltet magára mogorva arcot, bár csillogó tekintete elárulja, és kezd el hátrakulcsolt kezekkel sétálni, le s fel Dennon előtt.*
-Szép, szép. Csak kicsit elkapkodta. Ez a hevesség, ez a vérmérséklet nem válik hasznára a seregben. Pontos találat, szép lövés egy magányos vadásztól, ki csak a saját igényeit akarja kielégíteni. De mi itt csapat küzdünk katona! Mi senkit nem hagyunk hátra!
*Áll meg végül Dennon előtt, a férfi arcát fürkészve.*
-Képes lenne hát a köz érdekeit szem előtt tartva, tovább ajzani az ideget, és csak akkor érni célt, mikor az már mindenkinek megfelelő?
*Nem szereti a gyors lövetű pasikat, nah. Hálótermi csatározások alatt azzal a vesztes oldalra kényszerül.*
2515. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:21:29
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:21:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Asgall//
*Miután a tőr mellé ment, a lány hátrálva került távolabb a férfitől. Bal kezéből átveszi jobbjába a fegyvert, és áll meg, szemben ellenfelével. Egy ideig csak méregeti, várja, hogy az tegye meg az első lépést. Közben felméri a távolságot maga, és az íja között. Nem tervezi lelőni a férfit, azonban egy jól irányzott ütés a halántékra megteszi a hatását. Túl messzire került, így aztán ez a lehetőség ki van zárva. Marad a pusztakezes harc, ha ezt a tőrt is elveszíti. Mivel nem pengével előre dobta a másikat, így az nem eshetett messze. s valóban, kicsivel a férfi mögött látja is.*
*Miután a tőr mellé ment, a lány hátrálva került távolabb a férfitől. Bal kezéből átveszi jobbjába a fegyvert, és áll meg, szemben ellenfelével. Egy ideig csak méregeti, várja, hogy az tegye meg az első lépést. Közben felméri a távolságot maga, és az íja között. Nem tervezi lelőni a férfit, azonban egy jól irányzott ütés a halántékra megteszi a hatását. Túl messzire került, így aztán ez a lehetőség ki van zárva. Marad a pusztakezes harc, ha ezt a tőrt is elveszíti. Mivel nem pengével előre dobta a másikat, így az nem eshetett messze. s valóban, kicsivel a férfi mögött látja is.*
2514. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:58:23
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:58:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan//
*Még mindig kicsit zihálva, de egyfajta büszke mosollyal néz a halványzöld szemekbe. Szerinte nem is volt olyan gyengécske a mai teljesítménye. Két okból sem. Egész tűrhetően megállta a helyét Tyran ellen, majd pedig Lorsan hajtotta ki belőle a lelket is, de ennek megfelelően sokat fejlődött pusztakezes harcban. A másik, kevésbé nyilvánvaló ok az, amit csak az elf tud, a tanulás közben egészen természetesnek tetszett neki, hogy egymáshoz értek, semmi gondja nem volt azzal, amin Tyrannél még megakadt, hogy Lorsan a karjait, vagy a lábait megfelelő helyzetbe állítsa, vagy átölelje a derekát, hogy megóvja egy-egy nagyobb puffanástól.
Bólint a férfi szavaira, majd elmosolyodik, ahogy hallgatja, milyen is az a hely, ahol az elf táborozik. Amit hall, az alapján tetszik neki.*
~És tó is van! Az csak jó lehet ebben a nagy melegben.~
- Az úszás, az most valahogy csodásan hangzik.
*Elmosolyodik és megfogja a felé nyújtott kezet, úgy áll talpra.*
- Bízom benned *feleli komolyan* majd jó erősen kapaszkodom, és talán menet közben újra ráérzek majd, hogyan kell lovagolni.
*A barakkból együtt indulnak kifelé, Nitta is leadja a gyakorlókardot és visszakapja a saját fegyvereit.
Ahogy először, úgy most is ámulattal figyeli, ahogy a hívásra Szelíd a gazdájához kocog, közben magához veszi a holmiját is, amit a kardjával és a tőreivel egyetemben megőriztek számára. Először feladja a holmiját, hogy azt a nyeregkápához lehessen erősíteni, majd elmosolyodik:*
- Nincs semmi más *feleli egyszerűen, majd felnyújtja a kezét Lorsannak, és kicsit el is rugaszkodik, épp annyira, hogy a saját lendülete és a férfi ereje együttesen felsegítsék Szelíd hátára, az elf mögé.
Kicsit előrecsusszan, így a combjai a férfi combjaihoz érnek, keblei a hátához nyomódnak, mikor átöleli a derekát. Arca a férfi vállához simul, haja a nyakához ér, ahogy a lány oldalra fordítja a fejét, hogy kukucskálhasson.
Nitta halkan sóhajt, ahogy két tenyere alatt a ruha rétegein át feszes hasizmokat tapint.
Lassú, kényelmes tempóban indulnak el, ami egyáltalán nem gond, sőt ez a kényelmes ringatózás nagyon finom, egyszerre megnyugtató és izgalmas is. A mozdulat teljesen ösztönös, amivel felfelé és lefelé simogat, az egyik keze így végül Lorsan bordaívén áll meg a másik meg...*
- Bocsánat *nyögi, és úgy kapja vissza a tenyerét mintha tűzbe nyúlt volna, jobbját ökölbe szorítva nyomja immár biztonságos helyre, a férfi gyomrára.*
*Még mindig kicsit zihálva, de egyfajta büszke mosollyal néz a halványzöld szemekbe. Szerinte nem is volt olyan gyengécske a mai teljesítménye. Két okból sem. Egész tűrhetően megállta a helyét Tyran ellen, majd pedig Lorsan hajtotta ki belőle a lelket is, de ennek megfelelően sokat fejlődött pusztakezes harcban. A másik, kevésbé nyilvánvaló ok az, amit csak az elf tud, a tanulás közben egészen természetesnek tetszett neki, hogy egymáshoz értek, semmi gondja nem volt azzal, amin Tyrannél még megakadt, hogy Lorsan a karjait, vagy a lábait megfelelő helyzetbe állítsa, vagy átölelje a derekát, hogy megóvja egy-egy nagyobb puffanástól.
Bólint a férfi szavaira, majd elmosolyodik, ahogy hallgatja, milyen is az a hely, ahol az elf táborozik. Amit hall, az alapján tetszik neki.*
~És tó is van! Az csak jó lehet ebben a nagy melegben.~
- Az úszás, az most valahogy csodásan hangzik.
*Elmosolyodik és megfogja a felé nyújtott kezet, úgy áll talpra.*
- Bízom benned *feleli komolyan* majd jó erősen kapaszkodom, és talán menet közben újra ráérzek majd, hogyan kell lovagolni.
*A barakkból együtt indulnak kifelé, Nitta is leadja a gyakorlókardot és visszakapja a saját fegyvereit.
Ahogy először, úgy most is ámulattal figyeli, ahogy a hívásra Szelíd a gazdájához kocog, közben magához veszi a holmiját is, amit a kardjával és a tőreivel egyetemben megőriztek számára. Először feladja a holmiját, hogy azt a nyeregkápához lehessen erősíteni, majd elmosolyodik:*
- Nincs semmi más *feleli egyszerűen, majd felnyújtja a kezét Lorsannak, és kicsit el is rugaszkodik, épp annyira, hogy a saját lendülete és a férfi ereje együttesen felsegítsék Szelíd hátára, az elf mögé.
Kicsit előrecsusszan, így a combjai a férfi combjaihoz érnek, keblei a hátához nyomódnak, mikor átöleli a derekát. Arca a férfi vállához simul, haja a nyakához ér, ahogy a lány oldalra fordítja a fejét, hogy kukucskálhasson.
Nitta halkan sóhajt, ahogy két tenyere alatt a ruha rétegein át feszes hasizmokat tapint.
Lassú, kényelmes tempóban indulnak el, ami egyáltalán nem gond, sőt ez a kényelmes ringatózás nagyon finom, egyszerre megnyugtató és izgalmas is. A mozdulat teljesen ösztönös, amivel felfelé és lefelé simogat, az egyik keze így végül Lorsan bordaívén áll meg a másik meg...*
- Bocsánat *nyögi, és úgy kapja vissza a tenyerét mintha tűzbe nyúlt volna, jobbját ökölbe szorítva nyomja immár biztonságos helyre, a férfi gyomrára.*
2513. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:28:34
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:28:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Mélység vérei//
// Raxa előtt//
* A hímet a torkának szegezett penge kissé sem lepi mg, vagy ha mégis igazán jól titkolja. Hogy, Medliel nem rökönyödik meg azon, hogy a Dhor rezzenéstelen – kivéve az örök mosolyt- bámul a szemeibe csakis az magyarázza, hogy a gyakorlótéren vannak, ahol éles fegyverek még csak elvétve sem akadhatnak – vagy, ha mégis akkor az a valaki bolond, nos Med nem tartozik ezek közé, még- így nincs mitől tartani a másiknak- bár…- a másik, hogy mégis csak egy mélységiről beszélünk. Igazán nem lenne méltó hozzá. *
~ Hm. Nem is olyan elveszett.~
* A bókra csak elvigyorodik, titokzatos mosoly ez, mely mögött nem tudni milyen gondolatok rejlenek. Lehet az jó és rossz is. Tekintete élesen villan, tetszik neki amit hall. *
- Kettőt? Azt hiszem túl…milyen is? * emeli el a pengét, s mint aki átöleli magát kardforgató kezét melle alá teszi. Másik csuklójával, a levegőben ír le köröket s tekintetét az égnek emeli, míg keresi a megfelelő szót.*
- Telhetetlen vagy?
* Néz a sárgás szemekbe, hogy átfúrja azokat. Rideg ékkőként csillognak, mely így a rezzenéstelen szobor arcban, akár rémisztőként is hathat. Nem tetszés. Hogy már ilyen hamar, nyeregben érzi magát. Hangjában ott van a figyelmeztetés, hogy lehet túl messzire ment. Persze, még két ártatlan kérdésben nincs semmi, de nem árt, ha tudja Dhoros, hogy nem lesz könnyű dolga. Talán eddig csak egy volt arra képes, hogy teljesen maga alá gyűrje, hogy meg adja magát neki. Ám, nem esélytelen az ifjú, de bizony bizonyítania kell neki. Nem Med ne tudja, kiről van szó, s nem is volt távozása után foglalkozni vele, jobban érdekelte, hogy hova is tűnhetett másik nőstény. Az pedig, hogy Cicának nevezte, nem köszönheti másnak, mint behízelgő modornak.
A figyelmeztetésre nem reagál csupán, elteszi a fegyverét, miközben a másik kijelentésére csak felharsanó kacaj a válasz. *
- Valóban? Ha, ezt nem mondod, rá sem jövök. * teljesen nyilvánvaló volt már az első pillanattól kezdve, hogy mik fordultak meg Dhoros fejében. S úgy tűnik, azt hiszi, az ifjú ilyen könnyen megy. Persze Med sem titkolta, hogy van valami a hímben, ami kicsit izgatóvá teszi, de a nőstények nagy többsége szeret vadászni. Mi olyan izgalmas abban, ha a kiválasztott préda csak úgy kinyúlik előtte? Őszintén, nem sok. *
- És igen tisztában vagyok vele…* lép ő is közelebb Dhoroshoz, s simítja végig annak arcát. *
-..., hogy ti hímek olyanok vagytok, mint a macska. * hajol még közelebb, a másik ajkaihoz. *
- Ha simogatnak titeket, feláll a farkatok. * suttogja annak szájába. Hogy, megkapta volna-e, amit akar, a másik az már sosem derül ki, mert ekkor esik össze Raxa a faltövében. *
// Raxa, Dhoros//
* A lány úgy nyeli a vizet, mint kiszáradt föld, a nyári zápor új életet hozó cseppjeit. Az árnyékban, mikor a Cicapofozgatásra készül, úgy megragadja, annak csuklóját. Tekintete, mindennél beszédesebb. Nem kell, semmi ilyesmi, hisz magánál van csak kissé kába. Nem sürgeti a lányt a beszéddel, türelmesen vár, míg az újra kortyol a vízből melyet, Dhoros hozott neki. Igazán hálás ezért a hímnek, hogy magától cselekszik. Segít megszabadulni a köpenytől. Sőt megfogja s belemártja, azt a vízbe, hogy a hűsítő anyaggal, törülje meg a lány arcát. Bár, szemel láthatóan Raxa már a jelenbe kapaszkodva, próbálja érzékelni a külvilágot, mégis tartózkodik a hirtelen mozdulatoktól, nem akarja megrémíteni a lányt. Ezért óvatosan közelít arca felé. Míg, a fiatal nőstény válaszol a hím kérdésére, addig ő, ha az nem húzódik, el benedvesíti, annak kiszáradt bőrét. *
- Jobban vagy már? * érdeklődik, annak hogy léte felől. *
// Raxa előtt//
* A hímet a torkának szegezett penge kissé sem lepi mg, vagy ha mégis igazán jól titkolja. Hogy, Medliel nem rökönyödik meg azon, hogy a Dhor rezzenéstelen – kivéve az örök mosolyt- bámul a szemeibe csakis az magyarázza, hogy a gyakorlótéren vannak, ahol éles fegyverek még csak elvétve sem akadhatnak – vagy, ha mégis akkor az a valaki bolond, nos Med nem tartozik ezek közé, még- így nincs mitől tartani a másiknak- bár…- a másik, hogy mégis csak egy mélységiről beszélünk. Igazán nem lenne méltó hozzá. *
~ Hm. Nem is olyan elveszett.~
* A bókra csak elvigyorodik, titokzatos mosoly ez, mely mögött nem tudni milyen gondolatok rejlenek. Lehet az jó és rossz is. Tekintete élesen villan, tetszik neki amit hall. *
- Kettőt? Azt hiszem túl…milyen is? * emeli el a pengét, s mint aki átöleli magát kardforgató kezét melle alá teszi. Másik csuklójával, a levegőben ír le köröket s tekintetét az égnek emeli, míg keresi a megfelelő szót.*
- Telhetetlen vagy?
* Néz a sárgás szemekbe, hogy átfúrja azokat. Rideg ékkőként csillognak, mely így a rezzenéstelen szobor arcban, akár rémisztőként is hathat. Nem tetszés. Hogy már ilyen hamar, nyeregben érzi magát. Hangjában ott van a figyelmeztetés, hogy lehet túl messzire ment. Persze, még két ártatlan kérdésben nincs semmi, de nem árt, ha tudja Dhoros, hogy nem lesz könnyű dolga. Talán eddig csak egy volt arra képes, hogy teljesen maga alá gyűrje, hogy meg adja magát neki. Ám, nem esélytelen az ifjú, de bizony bizonyítania kell neki. Nem Med ne tudja, kiről van szó, s nem is volt távozása után foglalkozni vele, jobban érdekelte, hogy hova is tűnhetett másik nőstény. Az pedig, hogy Cicának nevezte, nem köszönheti másnak, mint behízelgő modornak.
A figyelmeztetésre nem reagál csupán, elteszi a fegyverét, miközben a másik kijelentésére csak felharsanó kacaj a válasz. *
- Valóban? Ha, ezt nem mondod, rá sem jövök. * teljesen nyilvánvaló volt már az első pillanattól kezdve, hogy mik fordultak meg Dhoros fejében. S úgy tűnik, azt hiszi, az ifjú ilyen könnyen megy. Persze Med sem titkolta, hogy van valami a hímben, ami kicsit izgatóvá teszi, de a nőstények nagy többsége szeret vadászni. Mi olyan izgalmas abban, ha a kiválasztott préda csak úgy kinyúlik előtte? Őszintén, nem sok. *
- És igen tisztában vagyok vele…* lép ő is közelebb Dhoroshoz, s simítja végig annak arcát. *
-..., hogy ti hímek olyanok vagytok, mint a macska. * hajol még közelebb, a másik ajkaihoz. *
- Ha simogatnak titeket, feláll a farkatok. * suttogja annak szájába. Hogy, megkapta volna-e, amit akar, a másik az már sosem derül ki, mert ekkor esik össze Raxa a faltövében. *
// Raxa, Dhoros//
* A lány úgy nyeli a vizet, mint kiszáradt föld, a nyári zápor új életet hozó cseppjeit. Az árnyékban, mikor a Cicapofozgatásra készül, úgy megragadja, annak csuklóját. Tekintete, mindennél beszédesebb. Nem kell, semmi ilyesmi, hisz magánál van csak kissé kába. Nem sürgeti a lányt a beszéddel, türelmesen vár, míg az újra kortyol a vízből melyet, Dhoros hozott neki. Igazán hálás ezért a hímnek, hogy magától cselekszik. Segít megszabadulni a köpenytől. Sőt megfogja s belemártja, azt a vízbe, hogy a hűsítő anyaggal, törülje meg a lány arcát. Bár, szemel láthatóan Raxa már a jelenbe kapaszkodva, próbálja érzékelni a külvilágot, mégis tartózkodik a hirtelen mozdulatoktól, nem akarja megrémíteni a lányt. Ezért óvatosan közelít arca felé. Míg, a fiatal nőstény válaszol a hím kérdésére, addig ő, ha az nem húzódik, el benedvesíti, annak kiszáradt bőrét. *
- Jobban vagy már? * érdeklődik, annak hogy léte felől. *
2512. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 10:35:55
Üzenet elküldve: 2015-07-22 10:35:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
*Már rutinos barakklátogató, még a köszönés előtt lecsapja a húsvágó bárdját az éppen ügyeletes szertáros orra elé. Persze csak lapjával, ugyan látványos lenne az asztal lapjába állítani, de biztos benne, hogy nem vennék jó néven a szemtelenségét. Azt pedig már rég megtanulta, hogy az ilyen fontos munkát végző őrökkel nem szabad packázni, mert hirtelen nagyon sokan és nagyon erősek lesznek, aztán pedig mindenféle szörnyű dolgok történhetnek. Megy is inkább a dolgára, a súlyzókhoz, hogy rövid bemelegítés után a nagyobbak emelgetésébe kezdjen. Szobalányként fontos, hogy elég izmos legyen, így egyszerre akár több süteményekkel és teával teli tálcát is elbír. Csoda, hogy nem írják elő a rendszeres erősítést a többi hasonló munkakörben dolgozónak!
Ha nem történik semmi érdekes, akkor úgy egy óra edzés után szépen visszapakolja a súlyokat a helyükre, majd felveszi a bárdját az őrnél és távozik. Ha történik valami érdekes vagy lát valaki érdekeset, akkor marad, mert ő már csak ilyen kíváncsi természet.*
Ha nem történik semmi érdekes, akkor úgy egy óra edzés után szépen visszapakolja a súlyokat a helyükre, majd felveszi a bárdját az őrnél és távozik. Ha történik valami érdekes vagy lát valaki érdekeset, akkor marad, mert ő már csak ilyen kíváncsi természet.*
2511. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 01:11:34
Üzenet elküldve: 2015-07-22 01:11:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Delphuris//
*Asgall valahogy számított egy cseles támadásra, és meg is kapta. A dobótőr fütyülve repül el a füle mellet, köszönhetően annak, hogy a férfi a földön elkezdett forogni, ezzel egy kis gondolkodási időt hagyva magának, de a nő sem rest, rögtön rá akar térdelni. Ezért bal lábát fellendíti, ha minden jól összejön, akkor már talpon is van, de ha nem, akkor se esik kétségbe. Fellendített lába újra a talajon van és a másik lábával oldalra rúg az elf felé, és ebből a pozícióból képes először felguggolni, majd talpra állni. Ha ez a rúgás összejött, akkora nő már ott fekszik előtte, ha nem, akkor újra egymással szemben állnak, de akkor a hosszúéletűnek már csak egy tőre van, míg Asgallnak kettő.*
*Asgall valahogy számított egy cseles támadásra, és meg is kapta. A dobótőr fütyülve repül el a füle mellet, köszönhetően annak, hogy a férfi a földön elkezdett forogni, ezzel egy kis gondolkodási időt hagyva magának, de a nő sem rest, rögtön rá akar térdelni. Ezért bal lábát fellendíti, ha minden jól összejön, akkor már talpon is van, de ha nem, akkor se esik kétségbe. Fellendített lába újra a talajon van és a másik lábával oldalra rúg az elf felé, és ebből a pozícióból képes először felguggolni, majd talpra állni. Ha ez a rúgás összejött, akkora nő már ott fekszik előtte, ha nem, akkor újra egymással szemben állnak, de akkor a hosszúéletűnek már csak egy tőre van, míg Asgallnak kettő.*
2510. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:29:09
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:29:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Asgall//
*Miután a férfi mindkét csapását elkerülte, egy pillantra elismerő arckifejezés suhan végig az arcán, de ez nem tart sokáig, főleg miután a férfi lábon találja őt. Esés közben teljesen hátat kell fordítania a férfinak, azonban oldalát lefedi karjával, ennyivel legalább nehezítve ellenfele dolgát. Közben már fordul is át, szinte esélyt sem adva a támadásra, majd gyorsan felpattan, és kezéből már ki is repül a dobótőr. Mivel most nem a pengét fogta, így a tompa vége fogja eltalálni a férfit, azonban ez is eléggé összezavarhatja, ha a torkának csapódik. Ha sikerül a dobás, akkor Delphuris a férfi fölé térdel, torkának szorítva a tőrt, és bejelentve: Halott. Ha mégsem sikerülne neki, akkor gyorsan távolabb helyezkedik Asgall-tól, gondosan ügyelve a megmaradt egy tőr biztonságos felhasználására.*
*Miután a férfi mindkét csapását elkerülte, egy pillantra elismerő arckifejezés suhan végig az arcán, de ez nem tart sokáig, főleg miután a férfi lábon találja őt. Esés közben teljesen hátat kell fordítania a férfinak, azonban oldalát lefedi karjával, ennyivel legalább nehezítve ellenfele dolgát. Közben már fordul is át, szinte esélyt sem adva a támadásra, majd gyorsan felpattan, és kezéből már ki is repül a dobótőr. Mivel most nem a pengét fogta, így a tompa vége fogja eltalálni a férfit, azonban ez is eléggé összezavarhatja, ha a torkának csapódik. Ha sikerül a dobás, akkor Delphuris a férfi fölé térdel, torkának szorítva a tőrt, és bejelentve: Halott. Ha mégsem sikerülne neki, akkor gyorsan távolabb helyezkedik Asgall-tól, gondosan ügyelve a megmaradt egy tőr biztonságos felhasználására.*
2509. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:19:31
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:19:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tyhrnitta//
* Ha nem lenne berozsdásodva, akkor tovább bírná az edzést. Bár, Nitta számára a mai napon elég volt ennyi. *
- Legyen úgy. Mindig légy észnél és vigyázz magadra. Egy életed van, vigyázz rá.
- Szelíd sem kedveli annyira az ilyen istállókat, megszokta, hogy legelészik és kedvére válogat.
* S úgy látszi, hogy amit eddig tett, és ahogyan eddig viselkedett, az elég annyira, hogy Nitta bízzon benne. Jó, ez így jó. Ő is megkedvelte a lányt, bízik benne és úgy tűnik, eddig sokat segítettek egymáson. *
- Jó is a hely, van minden, ami kell. Tó, kellemes a vize, akár az úszásban is fejlődhetsz. Legelő, olyan tér, ahol lehet edzeni. Vadászni az erdőben, halászni a tóból.
* Kicsit üldögél még a földön, majd feláll és kezét nyújtja Nitta felé, hogy felsegítse a földröl. Ez a legkevesebb azok után, hogy úgy meghajszolta őt az edzésen. *
- Akkor induljunk is, lóháton. Majd ha kiértünk a városból, megmutatom milyen, mikor Szelíd vágtába lendül. Ne félj, nem fogsz leesni, csak kapaszkodj belém és vigyázok rád.
* A lányon megint a vértje van. De nem akarja őt megrúgni, szóval megint felhúzza majd őt maga mögé. Nem akarná, hogy előtte üljön a nyeregben a lány. Mert. Az igaz, hogy megkedvelte, de nem akarná, ha. Nos ha valami olyasmi történne lovaglás közben, ami mindkettőjüknek kényelmetlen lenne. Úgyhogy elindulnak kifelé a Barakkból és ő is elkéri a fegyvereit. A tőröket teszi csak vissza tokjaikba, a kardját inkább lovára erősíti fel. A Barakkon kívül pedig megkeresi a kószálót, vagyis magához füttyenti Szelídet. *
- Ha nincs más, amit el szeretnél intézni a városban, akkor induljunk.
* Felül lova hátára és kicsit előrébb helyezkedik el, majd a szárban kapaszkodva lehajol egy kicsit és lenyújtja szabad kezét. Az a lendület, amivel felfelé húzza Nittát, elég ahhoz, hogy a háta mögé kerüljön. Elég, ha Nitta egy kicsit elrugaszkodik a földtől. Az is ritka eset, hogy akárkit a háta mögé enged az elf. Kényelmes tempóban indulnak ki a városból az erdő felé. S a korábbi után ez is kellemes érzéssel tölti el. *
* Ha nem lenne berozsdásodva, akkor tovább bírná az edzést. Bár, Nitta számára a mai napon elég volt ennyi. *
- Legyen úgy. Mindig légy észnél és vigyázz magadra. Egy életed van, vigyázz rá.
- Szelíd sem kedveli annyira az ilyen istállókat, megszokta, hogy legelészik és kedvére válogat.
* S úgy látszi, hogy amit eddig tett, és ahogyan eddig viselkedett, az elég annyira, hogy Nitta bízzon benne. Jó, ez így jó. Ő is megkedvelte a lányt, bízik benne és úgy tűnik, eddig sokat segítettek egymáson. *
- Jó is a hely, van minden, ami kell. Tó, kellemes a vize, akár az úszásban is fejlődhetsz. Legelő, olyan tér, ahol lehet edzeni. Vadászni az erdőben, halászni a tóból.
* Kicsit üldögél még a földön, majd feláll és kezét nyújtja Nitta felé, hogy felsegítse a földröl. Ez a legkevesebb azok után, hogy úgy meghajszolta őt az edzésen. *
- Akkor induljunk is, lóháton. Majd ha kiértünk a városból, megmutatom milyen, mikor Szelíd vágtába lendül. Ne félj, nem fogsz leesni, csak kapaszkodj belém és vigyázok rád.
* A lányon megint a vértje van. De nem akarja őt megrúgni, szóval megint felhúzza majd őt maga mögé. Nem akarná, hogy előtte üljön a nyeregben a lány. Mert. Az igaz, hogy megkedvelte, de nem akarná, ha. Nos ha valami olyasmi történne lovaglás közben, ami mindkettőjüknek kényelmetlen lenne. Úgyhogy elindulnak kifelé a Barakkból és ő is elkéri a fegyvereit. A tőröket teszi csak vissza tokjaikba, a kardját inkább lovára erősíti fel. A Barakkon kívül pedig megkeresi a kószálót, vagyis magához füttyenti Szelídet. *
- Ha nincs más, amit el szeretnél intézni a városban, akkor induljunk.
* Felül lova hátára és kicsit előrébb helyezkedik el, majd a szárban kapaszkodva lehajol egy kicsit és lenyújtja szabad kezét. Az a lendület, amivel felfelé húzza Nittát, elég ahhoz, hogy a háta mögé kerüljön. Elég, ha Nitta egy kicsit elrugaszkodik a földtől. Az is ritka eset, hogy akárkit a háta mögé enged az elf. Kényelmes tempóban indulnak ki a városból az erdő felé. S a korábbi után ez is kellemes érzéssel tölti el. *
2508. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:01:49
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:01:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Delphuris//
*A férfi a dobótőr hallatán elcsodálkozik.*
~A dobótőr dobásra való, nem közelharcra… benne van a nevében, hogy dobó… na mindegy. Egy sima tőrrel könnyebb lenne mindkettőnk dolga.~ * fut végig Asgall agyán a gondolat. Hiába csak gyakorlófegyverek, azért hasonlítanak az élesebb változatukra, és egy dobótőr kisebb egy hagyományosnál, ezért nehezebb vele a közelharc. Még a markolatát is kényelmetlen fogni, hiszen ha azt akarjuk, hogy beleálljon valamibe, éppen az élénél fogva kell dobni. De nincs idő a filozofálgatásokhoz, a nő támadásba lendült, ezért Asgall ezért hárítja a felkarja felé érkező támadást, de mi lesz a gyomra felé érkezővel? Mivel a nő testsúlya a jobb lábán van az kéne megcéloznia, de túl messze van. Ezért a gyomor felé érkező támadás elől a legbölcsebb dolgot teszi, hátradől, és elesik, de közben bal lábával oldalra rúg, és próbálja eltalálni a bal térdet. Ha ez sikerült, akkor nő oldalra dől, ezzel szabaddá téve az oldalát és hátát.*
*A férfi a dobótőr hallatán elcsodálkozik.*
~A dobótőr dobásra való, nem közelharcra… benne van a nevében, hogy dobó… na mindegy. Egy sima tőrrel könnyebb lenne mindkettőnk dolga.~ * fut végig Asgall agyán a gondolat. Hiába csak gyakorlófegyverek, azért hasonlítanak az élesebb változatukra, és egy dobótőr kisebb egy hagyományosnál, ezért nehezebb vele a közelharc. Még a markolatát is kényelmetlen fogni, hiszen ha azt akarjuk, hogy beleálljon valamibe, éppen az élénél fogva kell dobni. De nincs idő a filozofálgatásokhoz, a nő támadásba lendült, ezért Asgall ezért hárítja a felkarja felé érkező támadást, de mi lesz a gyomra felé érkezővel? Mivel a nő testsúlya a jobb lábán van az kéne megcéloznia, de túl messze van. Ezért a gyomor felé érkező támadás elől a legbölcsebb dolgot teszi, hátradől, és elesik, de közben bal lábával oldalra rúg, és próbálja eltalálni a bal térdet. Ha ez sikerült, akkor nő oldalra dől, ezzel szabaddá téve az oldalát és hátát.*
2507. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 12:49:19
Üzenet elküldve: 2015-07-21 12:49:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Miután lecserélte valódi fegyvereit, elindult gyakorolni. A gyakorlófegyverek között minden volt, ő mégis a tőröket választotta. Odalépett egy bábuhoz, ahol éppen senki sem volt, majd elkezdett gyakorolni. A gyorsaságát jól tudja kombinálni a két tőrrel, a probléma sokkal inkább azzal volt, hogy nem viszi be elég erősen az ütéseket, és nincs túl sokféle technikája, így egy idő után könnyen kiismerhetővé válik. A kezdés után gyorsan leveszi hosszú köpenyét, sose szerette, ha gyakorlás közben rajta van. Az idő telt, míg Nina próbált új technikákat megtanulni.*
2506. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 09:34:54
Üzenet elküldve: 2015-07-21 09:34:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Asgall//
-Nos, én személy szerint a dobótőreim pártján állok, azokkal nagyobb szükségem van a gyakorlásra.
*Mondja az elf hölgy, miközben a férfi felé nyújt két tőrt. Ha a férfi átveszi őket, akkor Delphuris felemel kétmásikat a földről, és azokat fogja kezébe. Köpenyét leoldja hátáról, és a megmaradt tőrökre dobja. Leajzott íja most ott fekszik ezek mellett, mintegy botként terül el a földön. Mellette az ideg ősszecsavarva. Megmarkolja a fegyvereket, és várakozóan néz a férfira. "Kezdhetjük?" Üzeni tekintete, majd ha kap valamilyen jelet, biccentést, vagy a férfi tartása árulkodik, akkor támadásba lendül. Bal lábával előre lép, miközben jobb kezével, az így keletkezett nagyobb ívet kihasználva erős, lendületes csapát indít meg a férfi bal felkarja felé. Ezzel egy időben bal keze meglehetősen jó pontossággal szúr a másik gyomrához.*
A hozzászólás írója (Delphuris Cerkinal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.21 09:35:34
-Nos, én személy szerint a dobótőreim pártján állok, azokkal nagyobb szükségem van a gyakorlásra.
*Mondja az elf hölgy, miközben a férfi felé nyújt két tőrt. Ha a férfi átveszi őket, akkor Delphuris felemel kétmásikat a földről, és azokat fogja kezébe. Köpenyét leoldja hátáról, és a megmaradt tőrökre dobja. Leajzott íja most ott fekszik ezek mellett, mintegy botként terül el a földön. Mellette az ideg ősszecsavarva. Megmarkolja a fegyvereket, és várakozóan néz a férfira. "Kezdhetjük?" Üzeni tekintete, majd ha kap valamilyen jelet, biccentést, vagy a férfi tartása árulkodik, akkor támadásba lendül. Bal lábával előre lép, miközben jobb kezével, az így keletkezett nagyobb ívet kihasználva erős, lendületes csapát indít meg a férfi bal felkarja felé. Ezzel egy időben bal keze meglehetősen jó pontossággal szúr a másik gyomrához.*
A hozzászólás írója (Delphuris Cerkinal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.21 09:35:34
2505. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 00:28:18
Üzenet elküldve: 2015-07-21 00:28:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Delphuris//
*Igen, a hosszúéletűek nyelve eléggé kacifántos, még rá férne egy kis nyelvismeret, de azt biztos nem itt fogja megszerezni, hanem valahol másutt. Mindenesetre most nem nyelvleckét jött venni, hanem harclelkét.
Végigméri az előtte álló elf nőt. Különösen a vörös haja, és a lila szemei tetszenek neki, de ezt nem árulja el. Nem udvarolni jött, még virágot sem hozott magával.*
- Elnézést a nyelvi botlásért. Igen megküzdök magával, de magára bízom, ha már a kard nem jöhet szóba, akkor pusztakéz, vagy tőr? Mindkettőbe benne vagyok.* mondja, és közben újra végigfuttatja a szemét a nőn.*
~ Elf, ez fontos. Gyorsabb lehet, mint én, és az érzékei jobban kiélezettek. Bár páncélt nem visel, nem lesz könnyű hozzáérnem, először talán védekezek, ha sikerül jól kifárasztom, és utána enyém a győzelem.~* fut végig a férfi agyán.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.21 00:40:13, a következő indokkal:
Jelpótlások (*).
*Igen, a hosszúéletűek nyelve eléggé kacifántos, még rá férne egy kis nyelvismeret, de azt biztos nem itt fogja megszerezni, hanem valahol másutt. Mindenesetre most nem nyelvleckét jött venni, hanem harclelkét.
Végigméri az előtte álló elf nőt. Különösen a vörös haja, és a lila szemei tetszenek neki, de ezt nem árulja el. Nem udvarolni jött, még virágot sem hozott magával.*
- Elnézést a nyelvi botlásért. Igen megküzdök magával, de magára bízom, ha már a kard nem jöhet szóba, akkor pusztakéz, vagy tőr? Mindkettőbe benne vagyok.* mondja, és közben újra végigfuttatja a szemét a nőn.*
~ Elf, ez fontos. Gyorsabb lehet, mint én, és az érzékei jobban kiélezettek. Bár páncélt nem visel, nem lesz könnyű hozzáérnem, először talán védekezek, ha sikerül jól kifárasztom, és utána enyém a győzelem.~* fut végig a férfi agyán.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.21 00:40:13, a következő indokkal:
Jelpótlások (*).
2504. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-20 23:03:49
Üzenet elküldve: 2015-07-20 23:03:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Asgall//
*Az még hagyján, hogy a férfi erősen törte az elfek nyelvét, de amikor teremtés helyett termésnek nevezte a lányt, akkor nem bírta tovább, elmosolyodott.*
- Teremtés, nem termés. *mondja saját nyelvén, majd vált a közösre* Amit te mondtál az a fák termését jelenti. És nem is karddal akartam küzdeni. Pusztakézzel, vagy ha ragaszkodsz ahhoz a fadarabhoz, akkor itt vannak a tőrök. Lehet ezt közelharcra használni. Méghozzá meglehetősen jól.
*Ecseteli, miközben szemügyre veszi a vele szemben álló férfit. Magassága alapján akár elfnek is mondhatná, főleg, hogy füleit nem látja a csuklyától, azonban miután így törte a hosszúéletűek nyelvét, ezt gyorsan elveti. Szóval figyelmesen méregeti a vele szemben álló ember férfit, próbálván minél többet kitalálni róla, az alapján, ahogyan kinéz. Ez előny lehet, ha beleegyezik egy mérkőzésbe.*
- Szóval, megküzd velem?
~Nincs páncélja, akkor mozgékony. És talán nem is olyan erős, hiszen az erőemberek legtöbbje hord valami védelmet. A karddal irányzottan ütött, akkor jól céloz. Ha erősebb vagyok, és elkerülöm a csapásait, akkor van esélyem. Ha viszont az erőm nem elég, akkor gyorsaság lesz belőle.~ *Leteszi maga mellé az íjat, és ledobja a tőröket is, kettő kivételével. Egyet-egyet tart mindkét kezében. Így készen bármire, mosolyogva áll szemben remélhetőleg jövőbeni ellenfelével.*
*Az még hagyján, hogy a férfi erősen törte az elfek nyelvét, de amikor teremtés helyett termésnek nevezte a lányt, akkor nem bírta tovább, elmosolyodott.*
- Teremtés, nem termés. *mondja saját nyelvén, majd vált a közösre* Amit te mondtál az a fák termését jelenti. És nem is karddal akartam küzdeni. Pusztakézzel, vagy ha ragaszkodsz ahhoz a fadarabhoz, akkor itt vannak a tőrök. Lehet ezt közelharcra használni. Méghozzá meglehetősen jól.
*Ecseteli, miközben szemügyre veszi a vele szemben álló férfit. Magassága alapján akár elfnek is mondhatná, főleg, hogy füleit nem látja a csuklyától, azonban miután így törte a hosszúéletűek nyelvét, ezt gyorsan elveti. Szóval figyelmesen méregeti a vele szemben álló ember férfit, próbálván minél többet kitalálni róla, az alapján, ahogyan kinéz. Ez előny lehet, ha beleegyezik egy mérkőzésbe.*
- Szóval, megküzd velem?
~Nincs páncélja, akkor mozgékony. És talán nem is olyan erős, hiszen az erőemberek legtöbbje hord valami védelmet. A karddal irányzottan ütött, akkor jól céloz. Ha erősebb vagyok, és elkerülöm a csapásait, akkor van esélyem. Ha viszont az erőm nem elég, akkor gyorsaság lesz belőle.~ *Leteszi maga mellé az íjat, és ledobja a tőröket is, kettő kivételével. Egyet-egyet tart mindkét kezében. Így készen bármire, mosolyogva áll szemben remélhetőleg jövőbeni ellenfelével.*
2503. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-20 22:41:08
Üzenet elküldve: 2015-07-20 22:41:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Delphuris Cerkinal//
*Az idő szép a gyakorláshoz. Nem esett az eső, így nem kell attól félnie, hogy dagonyáznia kell a gyakorlótéren. A vándor tőrét és kardját leadja, és kap egy gyakorló fakardot.
~Na, ezzel biztos nem teszek nagy kárt senkiben.~ nyugtázza magában, és egy üres bábuhoz lép, amit szabályosan csépelni kezd. Ruhája az, amit hordani szokott, kivéve csuklyás köpenyét, amit felakasztott egy szögre, így a férfi arca, haja, szemei jól léthatóak.
Először a felülről való támadást gyakorolja, hogy miként érdemes keresztülvágni a kulcscsontot, hogy könnyebben a szívhez érjen. Egy éles gyilokkal egy vágás az egész, kivéve, ha az ellenfél vállpáncélt visel, akkor ez a taktika nem jön be. Páncélos ellenfél ellen nehéz a harc, ott inkább az illesztéseket kell jól megcélozni, szúrással. Ezért a vándor ezt gyakorolja másodjára.
Szépen fojtatja a gyakorlást, amikor meghallja, hogy a közelben lévő elf nő sóhajtozik. Asgall odafordul és az elfek nyelvén szól a nőhöz.*
- A kard, nem az olyan törékeny teremtéseknek való, mint te. * természetesen ez a mondat erőteljes akcentussal történik, és talán első hallásra az elf nyelv megcsonkításának hangzik, de a vándort ez nem zavarja.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 22:51:14, a következő indokkal:
Jelpótlás; jeljavítás (- helyett *).
*Az idő szép a gyakorláshoz. Nem esett az eső, így nem kell attól félnie, hogy dagonyáznia kell a gyakorlótéren. A vándor tőrét és kardját leadja, és kap egy gyakorló fakardot.
~Na, ezzel biztos nem teszek nagy kárt senkiben.~ nyugtázza magában, és egy üres bábuhoz lép, amit szabályosan csépelni kezd. Ruhája az, amit hordani szokott, kivéve csuklyás köpenyét, amit felakasztott egy szögre, így a férfi arca, haja, szemei jól léthatóak.
Először a felülről való támadást gyakorolja, hogy miként érdemes keresztülvágni a kulcscsontot, hogy könnyebben a szívhez érjen. Egy éles gyilokkal egy vágás az egész, kivéve, ha az ellenfél vállpáncélt visel, akkor ez a taktika nem jön be. Páncélos ellenfél ellen nehéz a harc, ott inkább az illesztéseket kell jól megcélozni, szúrással. Ezért a vándor ezt gyakorolja másodjára.
Szépen fojtatja a gyakorlást, amikor meghallja, hogy a közelben lévő elf nő sóhajtozik. Asgall odafordul és az elfek nyelvén szól a nőhöz.*
- A kard, nem az olyan törékeny teremtéseknek való, mint te. * természetesen ez a mondat erőteljes akcentussal történik, és talán első hallásra az elf nyelv megcsonkításának hangzik, de a vándort ez nem zavarja.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 22:51:14, a következő indokkal:
Jelpótlás; jeljavítás (- helyett *).
2502. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-20 22:00:53
Üzenet elküldve: 2015-07-20 22:00:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ziana//
//Aktív képesség: Sortűz//
*A fenekes bókolása egy pirult vigyorral válaszol, majd eddigi futó pillantásait, amit rávetett, most elcseréli egy hosszasabb szemkontaktusra, és ekkor szembeötlik neki a vöröske vöröses foltja.*
- Hát veled jól elbántak, hallod-e!
*Hajol közelebb a vöröske arcához, nézve azt a vörös foltot, meg a felrepedt ajkakat. Mogyoróbarna szemei úgy cikáznak sebről sebre, mintha innen ő lenne a szanitéc, nem pedig Ziana. Talán valami balhéba keveredhetett, majd csupán elesett, nem lehet tudni, de ahogy jókedvét és a körülötte szálló alkoholszagot elnézi illetve elszimatolja, nem nagyon viselte meg az eset. Mindenesetre elhajol a lány arcától, és értetlenkedő fejjel vakargatja meg saját üstökét, majd vállát vonva elindul vele együtt a gyakorlótér felé. Az ő dolga, legalábbis ezt skandálja magának, de nem hagyja nyugodni a kíváncsiság, no meg az, hogy milyen szemét lenne képes egy ilyen bájos arcot telibe trafálni?
~Az ő dolga... Ha akarja, elmondja... Az ő dolga...~ Továbbra is ez visszhangzik a fejében, akárhányszor csak ránéz arra az arcra. Figyelemelterelés kell. Lejjebb, igen, lejjebb, az lesz a megfelelő figyelemelterelés. Nem mondhatni, hogy előző gondolatai elszálltak, de legalábbis eltompultak.*
- A minap azt mondtad, hogy van egy... ispotályod? *Valami efféle rémlik neki.* - Talán ha itt végeztünk, elkísérhetnélek, és segíthetnék ellátni. *Majd ezzel a lendülettel egy látványosat szimatol a levegőbe.* - És nem ártana majd levetni a ruháidat, vízbe rakni, majd kirakni száradni úgy... néhány fertályóra erejéig.
*Egy darabig a némaság vékony cérnafátylába burkolózva ballag, bal kezében a fiútól kapott gyakorlóíjjal, jobbjában pedig a tegezzel, ahol a tompított hegyű nyilak lappanganak. Remélhetőleg nem fog felsülni, ha mókust lőtt már fáról, akkor egy emberméretű szalmazsák nem okoz neki gondot, ha azon kell gyakorolnia.
Aztán végre beérnek a gyakorlótér azon szegletébe, ahonnan tökéletesen lehet lőni. Az első szabad emberméretű szalmazsák úgy harminc lépésnyire lehet innen, aranyos kis lánccal felfüggesztve további három társa mellé egy gerendára. Osztva szorozva az úgy négy, a tegezben tíz nyílvessző van, a távolság nem is olyan észveszejtően nagy. A találati ráta elég magas.
Felemeli bal kezében az íjat, a nyilat az idegre teszi, majd erősen kifeszíti azt, ezzel egy füst alatt enyhén rézsút dönti. Nagyapja így tanította őt, és az egyik bölcsességet azóta sem feledi; ha valaki lő, képzelje el a nyíl útját, lásson a nyíl szemével, mi mellett halad el és hol fúródik a célba. Ez eddig olybá tűnik, beváló módszer, hasonló képességű egyéneknél jobban teljesített már eme praktikával. Nem hiába, az öreget tudnak valamit!
Egy szó, mint száz: az ideg nyekeregve feszül, a barna szempárok egyenesen a célpontba merednek, a kedves arckifejezés pedig most kifejezetten komollyá válik, hangja azonban továbbra is a régi.*
- Nos, most meglátjuk, a tettek fattya, avagy szájhős lennék.
*Csak egy pillanatig van ideje rajongójának a feszülő izmok látványába merülni, a nyíl repül, sziszegve hasítva a levegőt, majd egy tompa puffanással hatol az emberméretű szalmazsák idézőjeles gyomrába, és ekkorra már az idegen további három nyílvessző kap helyet, szépen, függőlegesen állítva őket, és így is lövi el. A rézsútos tartás végett a felső a fej, a második a mellkas, a harmadik pedig a kényes testrész nagyjából odaeső részére érkezik, ezzel tökéletes zárást adva a produkciónak.
Elégedett mosollyal engedi le az íjat, majd ugyanezen arckifejezéssel fordul a vörös tökös üstökös felé. Hiszen ha ekkora pofonok után csak nevetni tud, mi, ha nem tökös?*
- Az hiszem, nem szájhősködöm. Tizedes, büszkén jelentem, az erdőlakó vadász sikeresen célba talált!
*Mondja hivatalos hangvételben, majd tiszteletteljes haptákba vágja magát Ziana tizedes színe előtt. Hátha ezzel sikerül kicsikarnia belőle egy újabb nevetést, mint amilyet nemrég hallott.*
//Aktív képesség: Sortűz//
*A fenekes bókolása egy pirult vigyorral válaszol, majd eddigi futó pillantásait, amit rávetett, most elcseréli egy hosszasabb szemkontaktusra, és ekkor szembeötlik neki a vöröske vöröses foltja.*
- Hát veled jól elbántak, hallod-e!
*Hajol közelebb a vöröske arcához, nézve azt a vörös foltot, meg a felrepedt ajkakat. Mogyoróbarna szemei úgy cikáznak sebről sebre, mintha innen ő lenne a szanitéc, nem pedig Ziana. Talán valami balhéba keveredhetett, majd csupán elesett, nem lehet tudni, de ahogy jókedvét és a körülötte szálló alkoholszagot elnézi illetve elszimatolja, nem nagyon viselte meg az eset. Mindenesetre elhajol a lány arcától, és értetlenkedő fejjel vakargatja meg saját üstökét, majd vállát vonva elindul vele együtt a gyakorlótér felé. Az ő dolga, legalábbis ezt skandálja magának, de nem hagyja nyugodni a kíváncsiság, no meg az, hogy milyen szemét lenne képes egy ilyen bájos arcot telibe trafálni?
~Az ő dolga... Ha akarja, elmondja... Az ő dolga...~ Továbbra is ez visszhangzik a fejében, akárhányszor csak ránéz arra az arcra. Figyelemelterelés kell. Lejjebb, igen, lejjebb, az lesz a megfelelő figyelemelterelés. Nem mondhatni, hogy előző gondolatai elszálltak, de legalábbis eltompultak.*
- A minap azt mondtad, hogy van egy... ispotályod? *Valami efféle rémlik neki.* - Talán ha itt végeztünk, elkísérhetnélek, és segíthetnék ellátni. *Majd ezzel a lendülettel egy látványosat szimatol a levegőbe.* - És nem ártana majd levetni a ruháidat, vízbe rakni, majd kirakni száradni úgy... néhány fertályóra erejéig.
*Egy darabig a némaság vékony cérnafátylába burkolózva ballag, bal kezében a fiútól kapott gyakorlóíjjal, jobbjában pedig a tegezzel, ahol a tompított hegyű nyilak lappanganak. Remélhetőleg nem fog felsülni, ha mókust lőtt már fáról, akkor egy emberméretű szalmazsák nem okoz neki gondot, ha azon kell gyakorolnia.
Aztán végre beérnek a gyakorlótér azon szegletébe, ahonnan tökéletesen lehet lőni. Az első szabad emberméretű szalmazsák úgy harminc lépésnyire lehet innen, aranyos kis lánccal felfüggesztve további három társa mellé egy gerendára. Osztva szorozva az úgy négy, a tegezben tíz nyílvessző van, a távolság nem is olyan észveszejtően nagy. A találati ráta elég magas.
Felemeli bal kezében az íjat, a nyilat az idegre teszi, majd erősen kifeszíti azt, ezzel egy füst alatt enyhén rézsút dönti. Nagyapja így tanította őt, és az egyik bölcsességet azóta sem feledi; ha valaki lő, képzelje el a nyíl útját, lásson a nyíl szemével, mi mellett halad el és hol fúródik a célba. Ez eddig olybá tűnik, beváló módszer, hasonló képességű egyéneknél jobban teljesített már eme praktikával. Nem hiába, az öreget tudnak valamit!
Egy szó, mint száz: az ideg nyekeregve feszül, a barna szempárok egyenesen a célpontba merednek, a kedves arckifejezés pedig most kifejezetten komollyá válik, hangja azonban továbbra is a régi.*
- Nos, most meglátjuk, a tettek fattya, avagy szájhős lennék.
*Csak egy pillanatig van ideje rajongójának a feszülő izmok látványába merülni, a nyíl repül, sziszegve hasítva a levegőt, majd egy tompa puffanással hatol az emberméretű szalmazsák idézőjeles gyomrába, és ekkorra már az idegen további három nyílvessző kap helyet, szépen, függőlegesen állítva őket, és így is lövi el. A rézsútos tartás végett a felső a fej, a második a mellkas, a harmadik pedig a kényes testrész nagyjából odaeső részére érkezik, ezzel tökéletes zárást adva a produkciónak.
Elégedett mosollyal engedi le az íjat, majd ugyanezen arckifejezéssel fordul a vörös tökös üstökös felé. Hiszen ha ekkora pofonok után csak nevetni tud, mi, ha nem tökös?*
- Az hiszem, nem szájhősködöm. Tizedes, büszkén jelentem, az erdőlakó vadász sikeresen célba talált!
*Mondja hivatalos hangvételben, majd tiszteletteljes haptákba vágja magát Ziana tizedes színe előtt. Hátha ezzel sikerül kicsikarnia belőle egy újabb nevetést, mint amilyet nemrég hallott.*
2501. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-20 21:04:48
Üzenet elküldve: 2015-07-20 21:04:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Belépve a gyakorlótérre, rögtön le is adogatja a fegyvereit, ami igazából azt takarja, hogy leveszi két övét, amiben a dobótőreit tartja. Más ugyanis nincs nála, a nyilai mind elhasználódtak, abból is kell újakat vegyen, vagy készítsen. Íja pedig vesszők nélkül ártalmatlan. Magához veszi azokat a fegyvernek csak csúfolt gyakorló izéket, amiket kap, és megindul befelé. Szerencsére nincsenek túl sokan, így könnyen talál magának üres bábut. Tíz nyíl van, akkor öt-öt állva, és guggolva. Felveszi a szokásos pózát, oldalt áll, kis terpesz, lábak enyhén rogyasztva. Stabil állás pipa. Megemeli bal karját, felemelve az íjat, törzse előre néz, fegyver a bábú felé, fejét is arra fordítja. Jobb kezével felhelyezi a vesszőt, kihúzza az ideget, céloz, és lő. A nyíl kicsivel följebb megy, mint akarta, de ez egy igazi csatában nem sokat számítanak, ott ha mellkason találják az ellenfelet, az így is, úgy is meghal. Ezt megismétli még négyszer, aztán jöhet a guggolás. Hasonlóan jár el, bal talpa lent, jobb láb térdepel, felsőtest hajszál pontosan, mint az előbb. Lő, ötször. Karja meg sem remeg. Amikor ezzel is készen van, megy, és kihúzza a nyilait a szalmazsákból. Áttérve a dobókésekre gyakorol tovább. Ezt kell többet csinálnia, jóval nehezebben megy, mint a nyíllal való lövés. Itt jó párszor mellé dob. Persze nem nagyon, de ahhoz éppen eléggé, hogy csak súrolja a zsákot, vagy teljesen máshova álljanak be a tőrök, mint ahogy ő azt elképzelte.*
- Jó lenne, ha valakivel közelharcot is gyakorolhatnék.
*Sóhajt fel hangosan, hátha valamelyik itt lébecoló alak meghallja, és megmentésére siet, mielőtt megöli az unalom.*
- Jó lenne, ha valakivel közelharcot is gyakorolhatnék.
*Sóhajt fel hangosan, hátha valamelyik itt lébecoló alak meghallja, és megmentésére siet, mielőtt megöli az unalom.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361