//Kis kiruccanás//
*Az tűnik fel neki először Gorik viselkedésében, hogy a kovács nem akad fenn azon, mennyi fegyvert pakol ki ő lány létére az övéből és a ruhadarabjai rejtekéből.*
~Ritka az a törpe férfi, aki erre nem tesz semmi megjegyzést, sőt, még a szeme sem rebben egy ilyen látványra.~
*Mae azonban nem szól, bár magában örül, hogy se fitymáló, se gúnyos, se más hasonló megjegyzést nem kap. A hirdetmény tehát éppen kapóra jön neki, hogy a szó más irányba terelődjön.*
– Ha úgy lesz az jó lesz, nem? Főleg ha értesz a bányászathoz. Én igazság szerint nem bányásztam soha még, bár voltam lent bányában, még otthon a falunkban. Aztán voltam a Krenkataur-barlangoknál is. De oda nem engedtek lemenni. ~Hrothgaar azt nem engedte. Lehet nem sikerültek a dolgok, de annyit meg kell hagyni, a biztonságomra ügyelt.~ Azt mondják veszélyes, és elhiszem. A társaim, akik lent voltak fura lényről meséltek. Nagyon-nagyon furcsa volt. A nyomát én is láttam az egyikük páncélján. Szóval hiába van odalent ezüst, és hiába vagyok ötvös, oda nem mennék. Nevezz nyugodtan gyávának!
*Nézi, mit néz Gorik a bábokon és elmosolyodik.*
– Valóban, ámde idebent nem is igazi szekerce vagy harci kalapács van nálad. Ha az lenne, a bábút pozdorjává zúznák egy nap alatt, de ha meg vértet húznának rá, mikor csak gyakorlófegyverrel támadhatjuk, akkor semmi sikerélmény nem lenne az egészben. Hát nem igaz?
*Mae érdeklődve figyeli Gorik próbálkozásait.*
– Tényleg nem rossz *ismeri el.
Közelebb lépdel, körbenéz.*
– Nekem a fegyverem a tőr, meg a dobótőr és a fúvócső. Ez utóbbi főleg vadászatra jó, például wyward ellen *meséli.* Szóóval…
*Maereh körbenéz és meglát egy különleges anyagból készült céltáblát, mely mintha csakis rá várna, láthatóan gyakorlásra való, azoknak, akik dobótőrökkel edzenének. Ezt mutatja a tábla mellett egy kisebb eligazító szöveges rajzos ábra is.*
– Úgy tűnik, ez való nekem. Hány dobás legyen, Gorik?