//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Hamarost ide ér végre. A gazdagnegyedből, a nap ha nem is első, de második sugaraival érkezik. Ma reggel ő az első a barakkban.*
~Helyes.~
*Bólint erre.*
~Még valaki mást használnék bábunak.~
*Hümmögéses kacagás hagyja el a száját már megint. egy fertály óra alatt harmadjára. Ma igazán vidám hangulatban van. Ezt persze azonnal lelombozza az az átkozott pultos fiú, begyakorolt félszeg mondatával.*
-Szabad a f-f-fegyvereit uram?
*Mondja dadogósan.*
~Például őt.~
*Teszi hozzá magában, az élő, bábus ötletéhez, egy morranással kísérve. Ma is három lépéssel haladta túl a pultot. Lejátssza a tegnapit. Visszalépdel, szinte remeg bele a föld. Lehajol, rátámaszkodik a pultra. De szokásos kis etűdjüket, most megfejeli maszkjának álla alá húzásával. Így láthatóvá válik a cinikus mosolyát még borzasztóbbá varázsoló sebhely. Suttogós halálszagú lehelete szavakat is áraszt.*
-Hogy felejthettem el.
*A már többször lezajlott procedúra nem ijesztené meg a fiút, de arcvillantós manővere, Hramnak, eléri a kívánt hatást. A fiú kicsit rettegve, remegő térdekkel nézi végig, ahogy a már megszokott helyébe vágja a bárdjait. Megkeresi tegnapi eldugott kis zugát az edzéshez. Tegnapi fegyvereit is ugyan ott találja ahol hagyta.*
~Remek~
*S ezzel fel is veszi fafegyvereit. Vissza áll a tegnap püfölt bábuhoz és megpróbál két kézzel felváltott pillangót vágni. Ezek a félkörívben lendített fordított nyolcasok kaszaboló folytonos vágásokká sokasodnak. Nem jön össze. Kitartott kezeiben forgolódó koordinálatlan fejszék összecsattannak, és a kisebbik ki is esik kezéből.*
~Hogy az a...~
*Bosszúsan felveszi. Megpróbálja még egyszer. Hasonló eredménnyel, csak annyival körítve, hogy most az összeverődő fegyverek nyele hatalmasat reccsen.*
~Mindjárt eltörik ez a piszkafa.~
*Bosszankodik egy rövidet magában. Viszont kezében maradt mindkét fegyver. Most első sorban egyesével próbálgatja a forgatást elsajátítani, hátha utána egybe a két kéz is menni fog. Jobbkezével, elég ügyes, ballal viszont kicsit suta. A sajátjánál kisebb az a hajítóbárd, amivel dolgoznia kell. Hatalmas tenyerében elveszik a könnyű, és kicsi fajáték. Dühében földhöz vágja, és izgatottan fújtat. Orrából, dől az adrenalin dús levegő. És halkan morog is hozzá. Vissza durrog talpain a fegyverállványhoz, és majdnem felborítva kiráz belőle még egy csatabárdhoz hasonlót.*
~Játékszerek ezek nem fegyverek. Korcs gyerekeknek adnám ezt hogy egymást kaszabolják... Nem gyakorolni.~
*Ezzel is megpróbálja. Mintha jobban menne. Rá is jön az eddigi bakijára. Nem tolta ki a könyökét, és törzsével nem fordult rá az irányra, mert a rövid, eldobott farúd, nem kényszerítette rá. Így már sokkal hatásosabbnak, és veszélyesebbnek tetszik. Senki nem akarhat beleszaladni egy ilyen forgatós cséphadaróba. Ennek egy finomított verzióját kipróbálja a bábún is. A mozdulatból csak az emelés és lendítés marad ugyan az, azonban folyamatosságát megtöri az ütés. Hatalmasakat sújt a bábúra, fegyvereinek nyele nyekken minden ütésre. Persze a gyakorlóbábból is sikít a fa. Ha úgy érzi ez már remekül megy, akkor izmait tornáztatja át. Kőgolyókat, és fémnehezékeket talál egy másik sarokban. Különböző, eszéhez képest meglehetősen kreatív izomerősítő gyakorlatokat talál ki, amit elég sokáig csinál. Persze több-kevesebb haszonnal. Megizzadt. Jól körbenéz, hogy nem e lát senkit. Nemleges válasz esetén pedig leveti a kabátját, és vértjét. Felsőtestét borító hegek látszódnak, és egy zöldes szürke bőr. Maszkja fennmarad persze. Orra, és szája, takarva van az álla alá lógó kendőtől. Így folytatja tovább az edzését. Ha eléggé lefáradtak izmai, akkor visszatér a technika gyakorlásához, persze nem ugyan azt mint eddig. Most az utánzott élek akasztásait próbálgatja. A bárdok alsó hegyeit akasztja a bábu hónaljába, nyak-váll találkozására, térdhajlatra, kézre tarkóra. Ezzel egy valós ellenfelet remekül lehet rendszabályozni. Egy térdhajlatba akasztott, és beledöfött csatabárdal, amit a másik végén markol egy Ork nem igazán tud virgonckodni az áldozat. Az ilyen lebéklyózott végtagok, pedig a másik kézben tartott fegyverrel könnyen csonkolhatók, hiszen tökéletes alátámasztást is nyújt a másik kézben tartott fegyver. Némán, még gondolatai is csöndben élvezik testének, és erejének edződését. Mikor eléggé elfáradt, leül egy tíz percre. Lihegései közepette útjának indul gondolatainak folyama.*
~Na... Ezért az ork a legnagyszerűbb faj. Csinálja utánam bármilyen kis mitugrász elf fattyú. Nem is értem miért jöhetnek be ide elfek. Miért akarnak ezek edzeni. Bordélyház való nekik, meg a szolgasor. Sőt. Leginkább a temető. Temető?~
*Teszi föl magának a kérdést, és azonnal meggondolja magát.*
~Nem érdemelnek ezek tisztes temetést. A föld is kiveti magából az ilyen elfajzott lombrágókat. Folyton csak fecsegnek, és fecsegnek. Én pedig edzeni fogok, hogy halálba küldjem azt az amúgy is döglődő fajt.~
*Mondja és elszántsággal eltelve pattan fel ültéből. Felkapja fegyvereit, és a bábú előtt állva behunyja szemét, kinyitja fülét, és képzeletét.*
~Egy nyálas, homokos, perverz hegyesfűlű. Aki tovább kapott életet a természettől mint én. Egy nyomorult kis senkiházi féreg. Undorító mitugrász piperkőc. Herétlen kislány...~
*És a többi, és a többi. Hosszasan hergeli magát, talán fél percbe is beletelik, de hatásos. Dühe elönti testét, és pattanásig feszíti az izmait. Homlokán kiduzzadnak az erek. Nyakán az inak kifeszülnek. Egész teste csak a támadásra koncentrál.*
~ROHADÉK!~
*Csapódik föl a szemhéja, és ezzel robbannak az izmai. Eldurran az első ütésének visszhangja. Jobb keze fegyvere, a bábú bal combtövének ízületére csattan. Ha nem is tüntetné el a végtagot, biztos mélyre vágott volna. Másik csatabárdja pedig, egy kevésbé akrobatikus fordulás eredményeképpen az Hram teljes, másfél mázsás súlyával, és erejének lendületével csapódik a feltételezett bordákba. Sanszosan halálos sérülés volna, és a gyakorló fegyver nyele fel is adja a kiképzést. A bal csatabárd beletörik az ütésbe. De a harc itt nem áll meg. Ugyan azon az íven mint az előbb, csak a visszáján, megfordul, és a szintén lassú, és eleganciát hanyagoló perdületének, ugyan az a vége. Egy elsöprő erejű támadás, csak most a pillangóvágásnál, begyakorolt íves emelés, és lendítéssel összekötve. A nyakszirtre csapódó gyakorlófegyver, igazi körülmények között, talán elválasztaná a csontokat, és beszaladna a test közepééig, biztos halált produkálva ezzel. De a fegyver sorsa is ugyan az mint az előbb. Mire folytonos lihegésével, és fújtatásával kileheli magából a halálszagú düh ködét, kezd tisztulni az agya. Arra eszmél hogy a két kezében egy-egy, a tövénél törött facsonk van. Örült tekintetű mosolyát megvillantja, ahogy eldobja a két fapálcát. Lehúzott maszkja mögül, villanó sárga agyarak közül, egy hegyeset is köp a bábúra. Érces suttogós hangján hozzáteszi.*
-Nesze rohadj meg.
*És felöltözik. Elindul kifele. Nem szólal meg csak viszi magával a törött darabokat. A fegyvereit fel, a töredékeket meg leteszi. Nem szól semmit, csak letesz a fiúnak némi aranyat. Mégis tönkretette. Azért ennyi szabályt még ő is elismerhet nem. És egyébként is.*
~Jól éreztem ma magam.~