//Eltűnődve//
* Továbbra is egyedül, de ezúttal már nem azon bánkódva, hogy bizonyos értelmezések szerint talán meglopott egy sötételfet, hanem belemélyülve a gyakorlás művészetébe tartózkodik a barakkban. Azon belül is persze a gyakorlótéren, hiszen egyéb helyekre nincs bejárása, vagy ha van is, nincs semmi dolga máshol. Igazából itt sem lenne különösebben fontos dolga; eredetileg ide is csak pihenni jött, de mostanra rájött, hogy ha már idáig eljött, jobb volna gyakorolni pár percet, hiszen pihenni majd a fogadóban is fog tudni, ráadásul ott egy finom tea, vagy bor, vagy ilyesmi társaságában ráadásul. Így hát folytatja azt, amit néhány perce elkezdett, csupán íj helyett ezúttal már dobótőrökkel próbálkozik. Habár ebben gyakorlottabb, mégis közelebb kell mennie a célhoz, elvégre egy dobótőrnek nincs akkora hatótávja, mint egy íjnak - még akkor sem, ha az íjat ránézésre nem gyakorlott kovács készítette, csupán valami kereskedő, aki ócskaságokat akart rásózni a kíváncsi gyerekekre; vagy valami hasonló céllal készülhettek bizonyára.
Elfünk tehát lerakja ezt a gyakorlóíjat és a három tompa nyílvesszőt - vissza oda, ahonnan vette -, majd helyettük magához vesz három dobótőrt. Amazok szintén nem mesteri darabok, de a céljuk nem is az, hogy vágjanak vagy szúrjanak velük, csupán, hogy a szalmából készült bábukba, vagy céltáblákba belefúródjanak, ha elég nagy erővel dobja el őket az ember fia - vagy esetünkben elf. Az első dobása ugyan csak a tábla szélébe fúródik, de a második kettő rendkívül pontosan eltalálja a célt, szinte pontosan a közepén.
~ Na, ez máris jobb, mint az íj. ~ A továbbiakban még négy-öt alkalommal eldobálja az összeset, szintén viszonylagos sikerekkel. Ekkor azonban már kicsit kezdi megunni, úgyhogy eltervezi, hogy közelharci tudását is megpróbálja kiélesíteni. Noha Omon mindig is a mágiát tartotta a legnagyobb hatalmú fegyvernek, mely sötét elágazásai ellenére még mindig sokkal kevésbé veszélyes, mint egy borotvaéles penge egy arra nem érdemes kezében. "Sötét mágusok" mindig léteztek és mindig létezni is fognak, ez ellen nincs mit tenni, de pont miattuk vannak azok a "jó mágusok". Neki ezzel azonban nincs dolga. Míg a másik két "oldal" egymás ellen vetekszik, addig ő maga a harmadik, leginkább kiegyensúlyozottabb oldallal ért egyet - az arany középúttal. Habár az istenek pontos tanairól Ká még nem avatta be őt, de az eddigiek alapján Teysus tűnik a leginkább igazságos istenségnek, hát ha többet megtud majd róla, bizonyára őt fogja tisztelni. Erről az is eszébe jut, hogy a sötételffel beszéltek a templomról is.
~ Talán a templomban is összefuthatunk majd, hiszen mintha ő is említette volna, hogy akar majd oda menni. ~ Már nem emlékszik pontosan, hogy miként is került szóba a templom, de bizonyára annak kapcsán, hogy Ká amolyan ima-eszközöket akart elkezdeni árulni a leendő boltjában. Időközben a dobótőröket is visszateszi a helyükre, majd egy gyakorlókardot vesz keze ügyébe és néhány forgatás után odasántikál egy bábu közelébe, ahol éppen senki nem edz.
~ Na, lássuk: emlékszem-e még a kardforgatás mesterségére? ~ Nem is tudja biztosan, mikor kellett utoljára kardot rántania valaki ellen. Szüksége lett volna rá többször is, de a legtöbb alkalommal le volt kötözve, így nem tudott érvényesülni. Ha jól visszaemlékszik, még évekkel ezelőtt a mágustoronyban használta utoljára élesben fegyverét, mikor Rhaden társával egy orkot kellett legyűrniük, mert annak nem tetszett a képük, vagy ilyesmi okokból. Szegény ork.
Most azonban nem azért van itt, hogy azon töprengjen, hogy mikor és miért használt utoljára kardot meg, hogy meggyőzze magát arról, hogy igazából nincs is szüksége kardra, hanem azért, hogy ha már nincs más dolga, fejleszthessen képességein. Elvégre lehetséges, hogy eddig pont azért nem volt nagy szüksége a kardjára, mert nem tudta jól használni, ezért mindig valamilyen alternatívát keresett. Mondjuk legutóbbi sérüléseit leszámítva ez eddig egészen sikeresen megtörtént, de attól még nagyobb a biztonság, ha szükség esetén mégis tudná használni kardját is, nem csak eszét és azt a néhány varázslatot, melyeket megtanult az évek során.
~ Tényleg be kéne nézni lassan a templomba, hátha meg tudják mondani, hogy mi volt az a fénycsóva még a sérülésem előtt... Na, meg ha meg tudják mondani, akkor bizonyára már újra van lehetőség mágiát is tanulni. Ó, csak a pénz... ~ Elvben van ezernyolcszáz aranya, de azt csak nem költheti el varázslatokra. Valahonnan pénzt kéne szerezni, csak még nem tudja, honnan. Dolgoznia kéne, de kevés dolog van, amihez ért, ráadásul sétáláson kívül nem sokra tudja használni egyelőre lábát. Pedig a legtöbb helyen bizony nem csak kézre, hanem lábakra is szükség szokott lenni.
~ Vagy még pihenek egy hatot, utána keresek egy karavánt és beállok őrizni, míg eléri a kikötőt. Vagy, ahova megy. Lassan úgyis vége a téli időszaknak, akkor pedig egyre több kereskedő szokott indulni. ~ Jut eszébe egy másik lehetőség, miközben vízszintes irányú suhintásokkal tarkítja a bábut, végül egy függőleges vágással és egy befejező szúrással a közepébe elintézi annak nem létező életét.
~ Ez így nem olyan jó. Ehhez túl sokat kéne használnom a lábamat, de az még nem megy annyira... ~ Ekkor eszébe jut az egyik kedvenc varázslata, amelyet sokszor úgy is szokott használni, hogy különösebb oka nem szokott lenni rá, csupán azért használja, mert megkönnyíti a mozgását. Hát nem rest most is megpróbálni a varázslatot végrehajtani. Tesz pár lépést a földön, majd ha sikerrel jár, kipróbálja új képességét, amitől elméletileg könnyebben tud mozogni. Tesz pár lépést hátra, majd előre és így kezdi ismét püfölni a bábut, ezúttal már jóval dinamikusabban, mint az előbb.
Ha a varázslat valami miatt nem sikerül, akkor nem kezd bele a bábu újboli támadásába, előtte vár egy kicsit és kis idő múlva majd újra megpróbálja.
~ Mondjuk egy társsal többre mennék. ~ Jut eszébe egy újabb ötlet, majd körbenéz. Úgy néz ki, a legtöbbeknek már van társuk, hát nem akar befurakodni egy pároshoz sem harmadiknak. Egyelőre inkább tovább ácsorog, illetve ha a varázslat sikeres volt, akkor ütlegeli a gyakorlóbábut. Majd valaki odajön hozzá, ha társra van szüksége. Ha senki nem jön, akkor legfeljebb majd néhány perc múlva megunja ezt és elindul hát a templomba, amit már korábban eltervezett. *
Omon Rabark megpróbált varázsolni egy Légtalp nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!