Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:55:32
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:55:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tyhrnitta//
- Látni nem láttam, de mesélted, hogy repültél.
* A lánya maga mondta, hogy földet fogott az egyik férfi jóvoltából, a másik pedig felhúzta őt onnan. Ám az edzésnek ez a lényege. Földre esni újra és újra, felállni újra és újra. S majd mind kevesebbszer földre kerülni. Nem viccelt azzal, hogy régóta nem harcolt már. Kerülte az embereket, a vadakat és zsákmány pedig legtöbbször csapdákkal ejtette el. Ám még Ő előtte volt egy másik Lorsan, kire már alig is emlékszik. Erről is regélnie kellene. *
- Az egyik korábbi énen azért teljesen más volt. Nem tagadom, sosem voltam lovag. Bár nem élveztem és most sem, de hezitálás nélkül ölök, ha kell. Egyetlen egy esetet nem számítva. De arra még nem állok készen, hogy elmeséljem. Szerintem sejted miért.
* Ő hozzá kapcsolódik ez a kivételes eset is. A nagy mészárlás az udvarházban. Először inkább meghalt volna, de nem tudod magában kárt tenni. Később pedig, bár nem kereste a halált, sosem hátrált meg a veszélyesebbnek tűnő helyzetek elől. Nem hülye, hogy csak úgy keresse magának a bajt, vagy akármilyen csapdába bele sétáljon. Lillith, nos igen, tőle tanult néhány trükköt, amit a nők előszeretettel vetnek be a férfiak ellen. Nem számított ilyen gyors kezdésre, noha ezt a jogot ő maga engedte át a nőnek. Így kicsit bibis lesz a lába estére. Ám Nitta nem örvendhet sokáig. Gyorsan reagál, így esélye sincs vissza lépni kardjával. Két fegyverével egyszerre csap le, annak keresztjébe fogja Nitta kardját és nem ereszti. A fokos fejét ráadásként be tudja akasztani a kard alá és komótosan húzza Nittát a kardjánál fogva maga után. *
- Táncoljunk?
* Elvigyorodik. Ám ez más, teljesen más, mint amit eddig a lány láthatott tőle. Noha ez igen rövid idő volt azért. Tovább húzza a két fegyver segítségével a kardot és a lányt magát. Jobbra irányítja, majd balra kezd el lépni vele. Nitta egyetlen dolgot tehetne, elengedi a kardját. Akkor viszont ott áll fegyvertelenül egy olyan férfival szemben, akinél egy kard és egy harci fokos van. Még ha fából is készültek ezek. Majd tovább lép balra és immár szinte tolja a lányt maga előtt a fegyvereivel együtt. Majd a két fegyver "csúszni" kezd a kardon. Kardjával tolja el a "pengét" maga felől addig, míg a fokos fejével nem tud nagy lendülettel lökni a lány fegyverén. A kard által okozott veszély; ami valójában most nincs a fa penge miatt; elhárul előle. Fokosát a földre engedi hullani és felszabadult kezével rámarkol a lány fegyvert tartó karjára. Ebben az esetben mindegy neki, hogy Nitta bal avagy jobb kezes, neki nem kell az ügyesebb kezére koncentrálnia és azt hoznia előnybe. Erős fogás a csuklón és Nitta elengedi a kardját, társul az a fokos mellé a földön. El is engedi a lányt, mielőtt jobban kezdené fájlalni a csuklóját. Illedelmesen meghajol, bár nem is tudja igazán, hogy miért. *
- Egyetlen egy pont a csuklódnál. Jegyezd meg jól, mindig védd a kézfejed. Ha azt a pontot akár kicsit is megnyomom, szétnyílik a markod és fegyvered el is veszíted.
- Látni nem láttam, de mesélted, hogy repültél.
* A lánya maga mondta, hogy földet fogott az egyik férfi jóvoltából, a másik pedig felhúzta őt onnan. Ám az edzésnek ez a lényege. Földre esni újra és újra, felállni újra és újra. S majd mind kevesebbszer földre kerülni. Nem viccelt azzal, hogy régóta nem harcolt már. Kerülte az embereket, a vadakat és zsákmány pedig legtöbbször csapdákkal ejtette el. Ám még Ő előtte volt egy másik Lorsan, kire már alig is emlékszik. Erről is regélnie kellene. *
- Az egyik korábbi énen azért teljesen más volt. Nem tagadom, sosem voltam lovag. Bár nem élveztem és most sem, de hezitálás nélkül ölök, ha kell. Egyetlen egy esetet nem számítva. De arra még nem állok készen, hogy elmeséljem. Szerintem sejted miért.
* Ő hozzá kapcsolódik ez a kivételes eset is. A nagy mészárlás az udvarházban. Először inkább meghalt volna, de nem tudod magában kárt tenni. Később pedig, bár nem kereste a halált, sosem hátrált meg a veszélyesebbnek tűnő helyzetek elől. Nem hülye, hogy csak úgy keresse magának a bajt, vagy akármilyen csapdába bele sétáljon. Lillith, nos igen, tőle tanult néhány trükköt, amit a nők előszeretettel vetnek be a férfiak ellen. Nem számított ilyen gyors kezdésre, noha ezt a jogot ő maga engedte át a nőnek. Így kicsit bibis lesz a lába estére. Ám Nitta nem örvendhet sokáig. Gyorsan reagál, így esélye sincs vissza lépni kardjával. Két fegyverével egyszerre csap le, annak keresztjébe fogja Nitta kardját és nem ereszti. A fokos fejét ráadásként be tudja akasztani a kard alá és komótosan húzza Nittát a kardjánál fogva maga után. *
- Táncoljunk?
* Elvigyorodik. Ám ez más, teljesen más, mint amit eddig a lány láthatott tőle. Noha ez igen rövid idő volt azért. Tovább húzza a két fegyver segítségével a kardot és a lányt magát. Jobbra irányítja, majd balra kezd el lépni vele. Nitta egyetlen dolgot tehetne, elengedi a kardját. Akkor viszont ott áll fegyvertelenül egy olyan férfival szemben, akinél egy kard és egy harci fokos van. Még ha fából is készültek ezek. Majd tovább lép balra és immár szinte tolja a lányt maga előtt a fegyvereivel együtt. Majd a két fegyver "csúszni" kezd a kardon. Kardjával tolja el a "pengét" maga felől addig, míg a fokos fejével nem tud nagy lendülettel lökni a lány fegyverén. A kard által okozott veszély; ami valójában most nincs a fa penge miatt; elhárul előle. Fokosát a földre engedi hullani és felszabadult kezével rámarkol a lány fegyvert tartó karjára. Ebben az esetben mindegy neki, hogy Nitta bal avagy jobb kezes, neki nem kell az ügyesebb kezére koncentrálnia és azt hoznia előnybe. Erős fogás a csuklón és Nitta elengedi a kardját, társul az a fokos mellé a földön. El is engedi a lányt, mielőtt jobban kezdené fájlalni a csuklóját. Illedelmesen meghajol, bár nem is tudja igazán, hogy miért. *
- Egyetlen egy pont a csuklódnál. Jegyezd meg jól, mindig védd a kézfejed. Ha azt a pontot akár kicsit is megnyomom, szétnyílik a markod és fegyvered el is veszíted.
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-01 16:21:20
Üzenet elküldve: 2015-07-01 16:21:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Régi csibészek//
//Axata//
*Ahogy a lány elkezd dirib-darab faágakat és egyéb kisebb tárgyakat előkaparni hajából, az imént meghitt pillanat olyan messzire repül, mintha soha nem is létezett volna. Múgen arcán kényszeredett mosoly jelenik meg. Arcára a kétség ül ki.*
- Te bokor alatt aludtál? És mikor fürödtél utoljára?
*Teszi fel az indiszkrét kérdéseket, de nem tudja visszafogni magát. Ezek a fontos kérdések kikívánkoztak belőle. Hangjában "alig" hallható iróniával szólal meg újra.*
- Na pehersze... mi más lehetne, mint egy _macska_?
*Az utolsó szóra külön erős hangsúly kerül.*
- Hisz ki gondolt volna egy koszos koldusra, vagy valami erős vademberre, aki elcsábítja a erdőben mászkáló óvatlan lányokat.
~Bár jogos kérdés, hogy mennyire is lehet "óvatlan" az a bizonyos lány...~
*A lány további produkciójára újabb kényszeredett mosoly a reakció.*
~Vajon tényleg ennyire elvarázsolt teremtés, vagy megjátssza csupán? Vagy csak szimplán hibbant...~
*Fut át agyán a kósza gondolat és tekintetét az égre emeli. Feltesz magának egy kérdést, majd arra eszmél, hogy zsebében kutat keze és ujjai ráfonódnak az aprócska kagylóra. Az emléktárgy érintése elég ahhoz, hogy újra visszautazzon az időben, hogy újra lássa egykori társait, hogy újra lássa őket szeretetben, közönyben és végül holtan. Egy lány jut eszébe, göndör hajú, tüzes teremtés...*
~Halottak mind... én öltem meg őket.~
*Kezét kiveszi zsebéből és halk sóhaj kíséretében megszólal.*
- Menjünk. Le kell vágnom egy manót, hogy megmentsek egy macskát...
//Axata//
*Ahogy a lány elkezd dirib-darab faágakat és egyéb kisebb tárgyakat előkaparni hajából, az imént meghitt pillanat olyan messzire repül, mintha soha nem is létezett volna. Múgen arcán kényszeredett mosoly jelenik meg. Arcára a kétség ül ki.*
- Te bokor alatt aludtál? És mikor fürödtél utoljára?
*Teszi fel az indiszkrét kérdéseket, de nem tudja visszafogni magát. Ezek a fontos kérdések kikívánkoztak belőle. Hangjában "alig" hallható iróniával szólal meg újra.*
- Na pehersze... mi más lehetne, mint egy _macska_?
*Az utolsó szóra külön erős hangsúly kerül.*
- Hisz ki gondolt volna egy koszos koldusra, vagy valami erős vademberre, aki elcsábítja a erdőben mászkáló óvatlan lányokat.
~Bár jogos kérdés, hogy mennyire is lehet "óvatlan" az a bizonyos lány...~
*A lány további produkciójára újabb kényszeredett mosoly a reakció.*
~Vajon tényleg ennyire elvarázsolt teremtés, vagy megjátssza csupán? Vagy csak szimplán hibbant...~
*Fut át agyán a kósza gondolat és tekintetét az égre emeli. Feltesz magának egy kérdést, majd arra eszmél, hogy zsebében kutat keze és ujjai ráfonódnak az aprócska kagylóra. Az emléktárgy érintése elég ahhoz, hogy újra visszautazzon az időben, hogy újra lássa egykori társait, hogy újra lássa őket szeretetben, közönyben és végül holtan. Egy lány jut eszébe, göndör hajú, tüzes teremtés...*
~Halottak mind... én öltem meg őket.~
*Kezét kiveszi zsebéből és halk sóhaj kíséretében megszólal.*
- Menjünk. Le kell vágnom egy manót, hogy megmentsek egy macskát...
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-01 13:15:45
Üzenet elküldve: 2015-07-01 13:15:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Komolyabb célja nincs a mai kirándulással, pontosabban látogatással a Barakkban. Az épület előtt leugrik a lóról majd kipányvázza azt a kapu elé. Határozott léptekkel vonul be, a fegyvereit bár csak pár perce de leadja az inasnak majd egy fakardal indul befele. Nem tudja pontosan mit is szeretne, talán egy fél órás edzéssel be is éri már hisz nem a kardforgatás a feladata hanem az állatokról való gondoskodás.
Beáll az egyik gyakorlóbábu elé és ott próbálja az Esyaetől tanultakat. Szerencsére még elég jól mennek. Amikor úgy érzi, hogy gyakorolt már eleget akkor visszatér Ádázhoz, hogy visszavigye a Kúriába. Van ott még néhány ló amivel kénytelen egy-egy kis kört minden nap tenni.*
Beáll az egyik gyakorlóbábu elé és ott próbálja az Esyaetől tanultakat. Szerencsére még elég jól mennek. Amikor úgy érzi, hogy gyakorolt már eleget akkor visszatér Ádázhoz, hogy visszavigye a Kúriába. Van ott még néhány ló amivel kénytelen egy-egy kis kört minden nap tenni.*
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-01 12:13:53
Üzenet elküldve: 2015-07-01 12:13:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan//
*Nitta aprót grimaszol, mókásan elhúzza a száját.*
– Most csak vaktában próbálkozol, vagy esetleg láttad, hogy Tyran hogyan ütött ki? *teszi fel végül a kérdést.*
~Kissé kínos lenne, ha látta volna, de majd csak túlélem azt is.~
*Nitta összeszedi minden bátorságát, mert úgy érzi, szüksége lesz rá. Ugyanis egész más, ha Tyrannal edz, aki jó harcos, de egyébként ha a fegyverektől eltekint, akkor egy kedves fiatalember, a kamaszkor és a férfikor határán, ezzel szemben Lorsan bizonnyal ugyanolyan jó, de elfként biztosan sokkal gyorsabb, mint Tyran, és már messze nem kamasz.
Ő férfi.
És ez már magában is átírja kissé a helyzetet.*
– Értem *bólint. Ez a hír annyira nem is lepi meg, valahol mélyen még örül is neki, hgy Lorsan inkább csak vadászott, és nem a harcnak és a háborúnak élt.*
~Hallottam én már olyat, hogy valaki az ő helyzetében inkább a harcokba veti bele magát, még ha azok feleslegesek vagy értelmetlenek is. De az ilyen harcokban nem is értelmet vagy győzelmet keresnek, hanem halált. Jó, hogy Lorsan nem ezt tette. Nagyon jó.~
*A lány türelmesen vár, amíg az elf elmegy és kiválasztja a neki tetsző gyakorlófegyvereket. Mert nem csak egy fakarddal tér vissza. Nitta kerekre nyíló szemekkel nézi a harci fokost, és azt, hogyan pörgeti a férfi bal kézzel.*
~Ajaj! Mi lenne, ha nem lenne berozsdásodva?~
– Igen. A kard használatát tanultam.
~Meg azt, hogyan próbálhat egy lány a nála nagyobb és erősebb férfiak ellen küzdeni. De a gyorsaságom, ami Tyran ellen még elég lehetett, az egy elf ellen kevésnek bizonyulhat. De majd meglátjuk.~
*Nitta figyeli Lorsant, és azt hamar felfedezi, hogy mindkét kezével egyformán ügyes. De ő nem látja lassúnak.*
– Ó, köszönöm, uram! *felel, majd kecsesen meghajol, már amennyire ez páncélban kivitelezhető.
Úgy tesz, mintha fel akarna emelkedni, de helyette előrelendül, miközben a kardja élével döf előre, Lorsan combjára célozva.*
~A heggyel vágni is lehet, az éllel döfni is lehet~ *Jut eszébe a tatája szava
Ha a mozdulat bejön, akkor az elf bal combján lesz egy szép lilás duzzanat, mire feljönnek a csillagok.*
*Nitta aprót grimaszol, mókásan elhúzza a száját.*
– Most csak vaktában próbálkozol, vagy esetleg láttad, hogy Tyran hogyan ütött ki? *teszi fel végül a kérdést.*
~Kissé kínos lenne, ha látta volna, de majd csak túlélem azt is.~
*Nitta összeszedi minden bátorságát, mert úgy érzi, szüksége lesz rá. Ugyanis egész más, ha Tyrannal edz, aki jó harcos, de egyébként ha a fegyverektől eltekint, akkor egy kedves fiatalember, a kamaszkor és a férfikor határán, ezzel szemben Lorsan bizonnyal ugyanolyan jó, de elfként biztosan sokkal gyorsabb, mint Tyran, és már messze nem kamasz.
Ő férfi.
És ez már magában is átírja kissé a helyzetet.*
– Értem *bólint. Ez a hír annyira nem is lepi meg, valahol mélyen még örül is neki, hgy Lorsan inkább csak vadászott, és nem a harcnak és a háborúnak élt.*
~Hallottam én már olyat, hogy valaki az ő helyzetében inkább a harcokba veti bele magát, még ha azok feleslegesek vagy értelmetlenek is. De az ilyen harcokban nem is értelmet vagy győzelmet keresnek, hanem halált. Jó, hogy Lorsan nem ezt tette. Nagyon jó.~
*A lány türelmesen vár, amíg az elf elmegy és kiválasztja a neki tetsző gyakorlófegyvereket. Mert nem csak egy fakarddal tér vissza. Nitta kerekre nyíló szemekkel nézi a harci fokost, és azt, hogyan pörgeti a férfi bal kézzel.*
~Ajaj! Mi lenne, ha nem lenne berozsdásodva?~
– Igen. A kard használatát tanultam.
~Meg azt, hogyan próbálhat egy lány a nála nagyobb és erősebb férfiak ellen küzdeni. De a gyorsaságom, ami Tyran ellen még elég lehetett, az egy elf ellen kevésnek bizonyulhat. De majd meglátjuk.~
*Nitta figyeli Lorsant, és azt hamar felfedezi, hogy mindkét kezével egyformán ügyes. De ő nem látja lassúnak.*
– Ó, köszönöm, uram! *felel, majd kecsesen meghajol, már amennyire ez páncélban kivitelezhető.
Úgy tesz, mintha fel akarna emelkedni, de helyette előrelendül, miközben a kardja élével döf előre, Lorsan combjára célozva.*
~A heggyel vágni is lehet, az éllel döfni is lehet~ *Jut eszébe a tatája szava
Ha a mozdulat bejön, akkor az elf bal combján lesz egy szép lilás duzzanat, mire feljönnek a csillagok.*
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-01 00:45:39
Üzenet elküldve: 2015-07-01 00:45:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Nem sűrűn tapasztalta még, hogy a dühödt gondolatokon kívül egyebet is meg tudna hallani, ám olybá tetszik, Sotheena közvetlenül neki irányuló szavai eljuthatnak hozzá is. Noha nem úgy hallja, mint önnön belső hangját vagy a drága testvér valós beszédét... Inkább olyan, mintha valamiféle sistergő zaj és némi visszhang zavarná az érzékelésben, az Éji Démon mondandója hol halkabban, hol erőteljesebben hallatszik, mindenesetre a lényeget kiérti belőle. Meg is forgatja a szemeit a legelső kérdés, vagy éppen megállapítás kapcsán.
~Mi másért, te ostoba...~
Ezen gondolatfoszlányát megtartja elméjének rejtekében, nem tudatosítja az ében hajúval, akihez csupán akkor beszél a néma szavak világában, míg lépteit szaporázza. Ahogy elébe kerül, nem fogja meredten bámulni a fúriát s tovább csicseregni vele a külső szemlélőnek nyilván gyanakvást keltően, elvégre a démoni lelket sem ejtették a fejére megidézésénél... S amúgy sem kívánná beavatni testvérkéjét sötét terveinek egészébe, majd később, hosszadalmas és unalommal teli utazásuk kétségbeejtően nyugodt pillanataiban.*
- Még szép, hogy nem. Hiába mondták, hogy nem vagy alkalmas, nálad jobban senkiben nem bízhatnék... *Magyarázza lágyan duruzsoló hangján, melybe igyekszik őszintének ható szeretetet és csodálatot csempészni. Még enyhe barackszínnel hintett ajkaira is mosoly kapaszkodik a kedves szavak nyomán.* A sors fonalai is úgy értek, hogy mi ma összetalálkozzunk, nem lehet véletlen! Kérlek, tarts velem... *Fogja halkabbra a mondandóját, mintha nem óhajtaná másnak meghallani szavait, ám azok még éppen, hogy kiérthetőek, ha valaki odafigyel reájuk.* Tudod, hogy anyám mindég óvva intett a mágusoktól, és most egy egész csapattal indulnék útnak. Családom múltjáról van szó, úgy érzem, hogy mennem kell. Benned bízhatok meg egyedül. *Sóhajtja már-már elkeseredetten és világát veszejtetten, véleménye szerint ócska színpadi komédiával sarkallva fajtársnőjét a csatlakozásra. Meg sem várva válaszát, karol belé, hogy az ében szépséget a két mágus elé húzhassa, akár egy pajkos gyermek, ki apjának szigorú tekintete alól szabadulván végre megélheti a szabadságát, méghozzá egy bizalmas barát oldalán. Nem lenne lehetetlen elképzelni egy igen csak fiatal, nemes hölgyről.
~Elenith Dharemon. Úrnő.~
Válaszolja, előzékenyen hozzátéve a megszólítást is, s legszívesebben gonoszkás vigyorral fordulna Sotheena felé, hogy láthassa amannak bosszankodó, netán lesajnáló arckifejezését, de midőn egy éppen boldog és izgatott leánykát kell játszania, nem engedheti meg magának ezen luxust. Így tehát, amennyiben az Éji Démon hagyja magát a mágusok elé vezetni, szeretetteljes mosollyal tekint fel a két férfira, kezeivel még mindég a nő karját tartva. Természetesen nem tudja elkerülni a figyelmét a papnövendék vöröslő arca, ám nem mutatja jelét a kárörvendésnek.*
- Argus, Hemitar... Hadd mutassam be Sonethát. Egykori testőröm volt. Tudom, társaságunk már így is népes, mégis kérlek benneteket, engedjétek őt is jönni. Lelkem nagyobb nyugodalomban leledzene... *Kéri őket, akár fiatal lány az atyját, hadd tegyen sétát a környék legdélcegebb lovagjával.
Reménye, hogy a két barát megérti a kettejük közötti feltételezhető kötődést, s azt is, hogy Sotheena sem fog gyatra színjátékot produkálni, mert akkor bizonyosan kitekeri a nyakát, ha legközelebb meglátja. Gyűlöli, ha a móka nem azon mederben folyik, melyet ő már gondolatban kiásott magának.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 01:00:42
*Nem sűrűn tapasztalta még, hogy a dühödt gondolatokon kívül egyebet is meg tudna hallani, ám olybá tetszik, Sotheena közvetlenül neki irányuló szavai eljuthatnak hozzá is. Noha nem úgy hallja, mint önnön belső hangját vagy a drága testvér valós beszédét... Inkább olyan, mintha valamiféle sistergő zaj és némi visszhang zavarná az érzékelésben, az Éji Démon mondandója hol halkabban, hol erőteljesebben hallatszik, mindenesetre a lényeget kiérti belőle. Meg is forgatja a szemeit a legelső kérdés, vagy éppen megállapítás kapcsán.
~Mi másért, te ostoba...~
Ezen gondolatfoszlányát megtartja elméjének rejtekében, nem tudatosítja az ében hajúval, akihez csupán akkor beszél a néma szavak világában, míg lépteit szaporázza. Ahogy elébe kerül, nem fogja meredten bámulni a fúriát s tovább csicseregni vele a külső szemlélőnek nyilván gyanakvást keltően, elvégre a démoni lelket sem ejtették a fejére megidézésénél... S amúgy sem kívánná beavatni testvérkéjét sötét terveinek egészébe, majd később, hosszadalmas és unalommal teli utazásuk kétségbeejtően nyugodt pillanataiban.*
- Még szép, hogy nem. Hiába mondták, hogy nem vagy alkalmas, nálad jobban senkiben nem bízhatnék... *Magyarázza lágyan duruzsoló hangján, melybe igyekszik őszintének ható szeretetet és csodálatot csempészni. Még enyhe barackszínnel hintett ajkaira is mosoly kapaszkodik a kedves szavak nyomán.* A sors fonalai is úgy értek, hogy mi ma összetalálkozzunk, nem lehet véletlen! Kérlek, tarts velem... *Fogja halkabbra a mondandóját, mintha nem óhajtaná másnak meghallani szavait, ám azok még éppen, hogy kiérthetőek, ha valaki odafigyel reájuk.* Tudod, hogy anyám mindég óvva intett a mágusoktól, és most egy egész csapattal indulnék útnak. Családom múltjáról van szó, úgy érzem, hogy mennem kell. Benned bízhatok meg egyedül. *Sóhajtja már-már elkeseredetten és világát veszejtetten, véleménye szerint ócska színpadi komédiával sarkallva fajtársnőjét a csatlakozásra. Meg sem várva válaszát, karol belé, hogy az ében szépséget a két mágus elé húzhassa, akár egy pajkos gyermek, ki apjának szigorú tekintete alól szabadulván végre megélheti a szabadságát, méghozzá egy bizalmas barát oldalán. Nem lenne lehetetlen elképzelni egy igen csak fiatal, nemes hölgyről.
~Elenith Dharemon. Úrnő.~
Válaszolja, előzékenyen hozzátéve a megszólítást is, s legszívesebben gonoszkás vigyorral fordulna Sotheena felé, hogy láthassa amannak bosszankodó, netán lesajnáló arckifejezését, de midőn egy éppen boldog és izgatott leánykát kell játszania, nem engedheti meg magának ezen luxust. Így tehát, amennyiben az Éji Démon hagyja magát a mágusok elé vezetni, szeretetteljes mosollyal tekint fel a két férfira, kezeivel még mindég a nő karját tartva. Természetesen nem tudja elkerülni a figyelmét a papnövendék vöröslő arca, ám nem mutatja jelét a kárörvendésnek.*
- Argus, Hemitar... Hadd mutassam be Sonethát. Egykori testőröm volt. Tudom, társaságunk már így is népes, mégis kérlek benneteket, engedjétek őt is jönni. Lelkem nagyobb nyugodalomban leledzene... *Kéri őket, akár fiatal lány az atyját, hadd tegyen sétát a környék legdélcegebb lovagjával.
Reménye, hogy a két barát megérti a kettejük közötti feltételezhető kötődést, s azt is, hogy Sotheena sem fog gyatra színjátékot produkálni, mert akkor bizonyosan kitekeri a nyakát, ha legközelebb meglátja. Gyűlöli, ha a móka nem azon mederben folyik, melyet ő már gondolatban kiásott magának.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 01:00:42
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 20:21:23
Üzenet elküldve: 2015-06-30 20:21:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Tyhrnitta//
* A lány viszont-kérdésére játékosan körbetekint. A közvetlen közelben nem nagyon van senki, láthatóan. *
- Hát igen, rád célzok. Mást nem is ismerek és így tovább, szóval igen.
* Hogy ő eddzen a lánnyal? Önbizalom építés? A kihívó pillantásra felelni kell, bár némileg bizonytalan abban, hogy ez az építés mennyire lesz sikeres. *
- Lehet róla szó éppen, de már régen harcoltam kétlábú ellen. Tudod, inkább vadásztam és csapdát állítottam, farkasok és hasonlók. Szóval nagy eséllyel be vagyok rozsdásodva, de, ártani nem árt. Viszont akkor szerzek gyakorlófegyvert.
* Mert ő csak a sajátját adta le, na megy fa kardot azért elhozott magával, az viszont neki korántsem elég. A kard mellé még egy harci fokost választ. Aminek se hegye, se éle, se, hát semmi se, csak egy fa játék. De az ő harcmodorához jobban megfelel. Jobbjában a kardot, a balban a fokost pörgetve tér vissza Nitta elé. *
- Nem a legjobb, de azért megteszi. Kardforgató vagy, igaz?
* Kicsit bemozgatja a karjait, mert régen használt két fegyvert egyszerre. A bemelegítő mozdulatokból látszik, hogy mindkét kezével egyformán tudja forgatni a fegyvereket és hogy kicsit még "lassú". Legalábbis elf mivoltához képest. Majd hátrál még egy picit.*
- Nos, lovagias leszek, támadj először te.
A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.30 20:21:38
* A lány viszont-kérdésére játékosan körbetekint. A közvetlen közelben nem nagyon van senki, láthatóan. *
- Hát igen, rád célzok. Mást nem is ismerek és így tovább, szóval igen.
* Hogy ő eddzen a lánnyal? Önbizalom építés? A kihívó pillantásra felelni kell, bár némileg bizonytalan abban, hogy ez az építés mennyire lesz sikeres. *
- Lehet róla szó éppen, de már régen harcoltam kétlábú ellen. Tudod, inkább vadásztam és csapdát állítottam, farkasok és hasonlók. Szóval nagy eséllyel be vagyok rozsdásodva, de, ártani nem árt. Viszont akkor szerzek gyakorlófegyvert.
* Mert ő csak a sajátját adta le, na megy fa kardot azért elhozott magával, az viszont neki korántsem elég. A kard mellé még egy harci fokost választ. Aminek se hegye, se éle, se, hát semmi se, csak egy fa játék. De az ő harcmodorához jobban megfelel. Jobbjában a kardot, a balban a fokost pörgetve tér vissza Nitta elé. *
- Nem a legjobb, de azért megteszi. Kardforgató vagy, igaz?
* Kicsit bemozgatja a karjait, mert régen használt két fegyvert egyszerre. A bemelegítő mozdulatokból látszik, hogy mindkét kezével egyformán tudja forgatni a fegyvereket és hogy kicsit még "lassú". Legalábbis elf mivoltához képest. Majd hátrál még egy picit.*
- Nos, lovagias leszek, támadj először te.
A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.30 20:21:38
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 19:01:18
Üzenet elküldve: 2015-06-30 19:01:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Tyran//
*Nitta elmosolyodik Tyran és Turwal szóváltásán és immár biztos benne, hogy a mérkőzés köztük valóban barátságos volt.
Ennek a lány titokban több okból is örül, ahogy annak is, hogy Lorsan és Tyran képesek jól kezelni a helyzetet, hogy új embereket ismernek meg. Nitta ugyanis úgy érzi, ez egyiküknek sem egyszerű sima terep.
Illetve, hogy Lorsan részéről nem az, azt pontosan tudja, de a lány úgy vette észre, hogy Tyran helyzete sem épp könnyű. Nem tudja, mi történhetett, de sejti valami olyan, mely komolyan megrázta az ifjú lovagot.
Mert kétsége sincs róla, hogy a fiú az. Elég csak arra gondolni, vele mennyire óvatosan és odafigyelően bánt a gyakorlás során, és mennyi mindent tanított neki ilyen rövid idő alatt is.*
– Tyran lovag *hangsúlyozza külön a lovag szót, és neki is biccent, és mosolyog is mellé.* Köszönöm a gyakorlást, igazán kihívás volt, és jó móka is. Jó étvágyat néked! Béke veled! Talán útjaink találkoznak majd valamikor! *köszön el a fiútól.*
~Jó lelke van, és ügyes is. Remélem, magára talál a világban.~
*Nitta Tyran után pillant, ahogy a fiú távozik, miután Lorsannal is elköszöntek egymástól, csak utána fordul az elf felé, a szemébe néz, és finoman elmosolyodik.
Aztán Lorsan utolsó mondatára el is pirul*
– Te most rám célzol, hm?
*Mert Tyran rendesen feltörölte a lánnyal a földet. Még a kijárat felé pillantva látja, ahogy az ifjú távozik.*
– Ellenem fordította a saját fegyveremet.
*Nitta önkéntelen mozdulattal dörzsöli meg a páncélját a hasán.*
– Éppen többféle is *felel.* Például, ha már itt vagy elfoglalhatnád Tyran helyét és segíthetnél tovább építeni az önbizalmamat.
*Enyhén kihívó pillantást vet Lorsanra, hiszen ha a másik belemegy, az a gyakorlás közben jelent pár érintést is.*
~Ami neki nem könnyű. De nekem sem.~
*Nitta elmosolyodik Tyran és Turwal szóváltásán és immár biztos benne, hogy a mérkőzés köztük valóban barátságos volt.
Ennek a lány titokban több okból is örül, ahogy annak is, hogy Lorsan és Tyran képesek jól kezelni a helyzetet, hogy új embereket ismernek meg. Nitta ugyanis úgy érzi, ez egyiküknek sem egyszerű sima terep.
Illetve, hogy Lorsan részéről nem az, azt pontosan tudja, de a lány úgy vette észre, hogy Tyran helyzete sem épp könnyű. Nem tudja, mi történhetett, de sejti valami olyan, mely komolyan megrázta az ifjú lovagot.
Mert kétsége sincs róla, hogy a fiú az. Elég csak arra gondolni, vele mennyire óvatosan és odafigyelően bánt a gyakorlás során, és mennyi mindent tanított neki ilyen rövid idő alatt is.*
– Tyran lovag *hangsúlyozza külön a lovag szót, és neki is biccent, és mosolyog is mellé.* Köszönöm a gyakorlást, igazán kihívás volt, és jó móka is. Jó étvágyat néked! Béke veled! Talán útjaink találkoznak majd valamikor! *köszön el a fiútól.*
~Jó lelke van, és ügyes is. Remélem, magára talál a világban.~
*Nitta Tyran után pillant, ahogy a fiú távozik, miután Lorsannal is elköszöntek egymástól, csak utána fordul az elf felé, a szemébe néz, és finoman elmosolyodik.
Aztán Lorsan utolsó mondatára el is pirul*
– Te most rám célzol, hm?
*Mert Tyran rendesen feltörölte a lánnyal a földet. Még a kijárat felé pillantva látja, ahogy az ifjú távozik.*
– Ellenem fordította a saját fegyveremet.
*Nitta önkéntelen mozdulattal dörzsöli meg a páncélját a hasán.*
– Éppen többféle is *felel.* Például, ha már itt vagy elfoglalhatnád Tyran helyét és segíthetnél tovább építeni az önbizalmamat.
*Enyhén kihívó pillantást vet Lorsanra, hiszen ha a másik belemegy, az a gyakorlás közben jelent pár érintést is.*
~Ami neki nem könnyű. De nekem sem.~
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 18:14:36
Üzenet elküldve: 2015-06-30 18:14:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Anhrie//
*Ha nem kell segítség, hát nem. Nem fogja törni magát azért, hogy egy pökhendi mélységi nőstény kívánságainak eleget tegyen. Amíg persze volt matrónája meg klánja, addig az ilyen gondolatok meg se fordultak volna a fejében, de mióta látta és tapasztalat is, hogy ebben a felszíni világban nem csak ügyeskedve irányíthat egy hím, hanem nyíltan is, szemlélete egészen megváltozott, habár a tiszteletet még most is megadja minden nőnemű egyednek, kiváltképp a sötételf hölgyeknek. Sok mindenben más a felszín, de nem akar emiatt megváltozni. Nem hiába lett az ami.
Az viszont igen nagy hiba volt Anhrie részéről, hogy kérdőre vonja fegyverforgatási tudását továbbra is és hogy ennyire lekicsinyíti. Nem mondaná, hogy az önérzetébe gázolt, de ez az a pont, ahonnan a móresre tanítás új fázisába kezd... *
- Aki nem boldogul a fával, annak nem való fém a kezébe... de te akartad...
*Szeme eszelősen fúródik a nőstény aranybarna szemeibe.*
- Véredet veszem.
*Azzal a közelében álló Anhrie csuklóját szorosan elkapva magához húzza, majd erősen megtartva száját szó nélkül a másikéra tapasztja. Határozott, eddigi udvariasságától erőszakosabb, de szenvedélyes csókkal illeti meg Anhriet, nem érdekelve, hogy a lány tiltakozik vagy sem ellene. Még ha karmol, harap vagy rúgkapál, akkor sem engedi el, csak ha kéretlen ajándékát átadta. Ekkor teljesen elengedi a mélységi hölgyet, majd szenvtelen tekintettel és gúnyos mosollyal jutalmazza jutalmazza, bármivel is próbálkozott.*
- Engem nem csak ez érdekel.
*Simítja végig egy laza mozdulattal szája ívét.*
- A vér illata... olykor nagyon is mámorító.
*Azzal sarkon fordul, hogy felvegye valódi fegyvereit. Nem azért adta a csókot, mert a nőstény megérdemelte, hanem mert ezzel mutathatta meg a legjobban, hogy kivel is van dolga. Ha legközelebb valamit akar, akkor lépjen ő.*
*Ha nem kell segítség, hát nem. Nem fogja törni magát azért, hogy egy pökhendi mélységi nőstény kívánságainak eleget tegyen. Amíg persze volt matrónája meg klánja, addig az ilyen gondolatok meg se fordultak volna a fejében, de mióta látta és tapasztalat is, hogy ebben a felszíni világban nem csak ügyeskedve irányíthat egy hím, hanem nyíltan is, szemlélete egészen megváltozott, habár a tiszteletet még most is megadja minden nőnemű egyednek, kiváltképp a sötételf hölgyeknek. Sok mindenben más a felszín, de nem akar emiatt megváltozni. Nem hiába lett az ami.
Az viszont igen nagy hiba volt Anhrie részéről, hogy kérdőre vonja fegyverforgatási tudását továbbra is és hogy ennyire lekicsinyíti. Nem mondaná, hogy az önérzetébe gázolt, de ez az a pont, ahonnan a móresre tanítás új fázisába kezd... *
- Aki nem boldogul a fával, annak nem való fém a kezébe... de te akartad...
*Szeme eszelősen fúródik a nőstény aranybarna szemeibe.*
- Véredet veszem.
*Azzal a közelében álló Anhrie csuklóját szorosan elkapva magához húzza, majd erősen megtartva száját szó nélkül a másikéra tapasztja. Határozott, eddigi udvariasságától erőszakosabb, de szenvedélyes csókkal illeti meg Anhriet, nem érdekelve, hogy a lány tiltakozik vagy sem ellene. Még ha karmol, harap vagy rúgkapál, akkor sem engedi el, csak ha kéretlen ajándékát átadta. Ekkor teljesen elengedi a mélységi hölgyet, majd szenvtelen tekintettel és gúnyos mosollyal jutalmazza jutalmazza, bármivel is próbálkozott.*
- Engem nem csak ez érdekel.
*Simítja végig egy laza mozdulattal szája ívét.*
- A vér illata... olykor nagyon is mámorító.
*Azzal sarkon fordul, hogy felvegye valódi fegyvereit. Nem azért adta a csókot, mert a nőstény megérdemelte, hanem mert ezzel mutathatta meg a legjobban, hogy kivel is van dolga. Ha legközelebb valamit akar, akkor lépjen ő.*
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 17:45:09
Üzenet elküldve: 2015-06-30 17:45:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reyf//
*Anhrie bizony nem az a visszafogott, pironkodó, gyenge leányka, akik itt a felszíniek közt honosak, nem is volt, és nem is lesz olyan soha. Büszke a mélységi természetére, a felvágott nyelvére, a származására, a forróvérűségére, és az erejére végképp, szóval jól odacsap a srácnak, hogy legalább kicsit megemlegesse a harcot. Amúgy sem tetszik neki, ami felé haladnak, cseppet sem hiányzik az életéből a flörtölgetés. A bosszúért van itt, és amennyire lehet, kényelmes életet akar élni a felszínen is. Hiányzik ugyan a tárnák hűvöse, de odalent már semmi sem vár rá, ahogy a gyilkolásból sem tudna megélni. Tehát marad ez a gyűlölt felszíni életforma.
Felvont szemöldökkel pillant a fiú segítségre nyújtott kacsójára, majd elegánsan tudomást sem vesz róla, és magától feltápászkodik, hogy kissé leporolja a holmiját.*
- Talán fakarddal te vagy a jobb... de a helyedben nem próbálnám ki igazi fegyverekkel. Ketté törtem volna a gerinced, mielőtt hozzám érsz.
*Vigyorog sötéten Reyfre, bár inkább vicsornak hat, ahogy kivillantja fogait. Kifejezéstelen pillantással figyeli, ahogy odébb rúgják a fegyvereit, na nem mintha olyan sokat érnének. Alig vált meg tőlük, de már most hiányolja a fém súlyát, az érintését... ezek inkább csak fogpiszkálók. A fiú kérdése hallatán halkan felnevet, és gúnyos mosoly húzódik ajkaira, ahogy közelebb lép a hímhez.*
- Kicsi vagy te még az ilyesmihez. Menj, játssz mással.
*Remélhetőleg nem az a kitartó fajta, amelyiket szinte lehetetlen lerázni, mert az most végképp nem hiányzik neki. Céljai vannak, ez a fiú pedig csak hátráltatná, effelől kétség sincs.*
- Mondd csak... *Simítja végig a mélységi kezében nyugvó fapengét, hogy aztán aranybarna íriszeit Reyf tekintetébe vésse.* Érezted már, ahogy a pengéd élő húsba mélyed? Én imádom a vér illatát... és csak ez érdekel.
*Anhrie bizony nem az a visszafogott, pironkodó, gyenge leányka, akik itt a felszíniek közt honosak, nem is volt, és nem is lesz olyan soha. Büszke a mélységi természetére, a felvágott nyelvére, a származására, a forróvérűségére, és az erejére végképp, szóval jól odacsap a srácnak, hogy legalább kicsit megemlegesse a harcot. Amúgy sem tetszik neki, ami felé haladnak, cseppet sem hiányzik az életéből a flörtölgetés. A bosszúért van itt, és amennyire lehet, kényelmes életet akar élni a felszínen is. Hiányzik ugyan a tárnák hűvöse, de odalent már semmi sem vár rá, ahogy a gyilkolásból sem tudna megélni. Tehát marad ez a gyűlölt felszíni életforma.
Felvont szemöldökkel pillant a fiú segítségre nyújtott kacsójára, majd elegánsan tudomást sem vesz róla, és magától feltápászkodik, hogy kissé leporolja a holmiját.*
- Talán fakarddal te vagy a jobb... de a helyedben nem próbálnám ki igazi fegyverekkel. Ketté törtem volna a gerinced, mielőtt hozzám érsz.
*Vigyorog sötéten Reyfre, bár inkább vicsornak hat, ahogy kivillantja fogait. Kifejezéstelen pillantással figyeli, ahogy odébb rúgják a fegyvereit, na nem mintha olyan sokat érnének. Alig vált meg tőlük, de már most hiányolja a fém súlyát, az érintését... ezek inkább csak fogpiszkálók. A fiú kérdése hallatán halkan felnevet, és gúnyos mosoly húzódik ajkaira, ahogy közelebb lép a hímhez.*
- Kicsi vagy te még az ilyesmihez. Menj, játssz mással.
*Remélhetőleg nem az a kitartó fajta, amelyiket szinte lehetetlen lerázni, mert az most végképp nem hiányzik neki. Céljai vannak, ez a fiú pedig csak hátráltatná, effelől kétség sincs.*
- Mondd csak... *Simítja végig a mélységi kezében nyugvó fapengét, hogy aztán aranybarna íriszeit Reyf tekintetébe vésse.* Érezted már, ahogy a pengéd élő húsba mélyed? Én imádom a vér illatát... és csak ez érdekel.
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 13:15:11
Üzenet elküldve: 2015-06-30 13:15:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Régi csibészek//
//Múgen//
*A várakozástól már viszketegséget is kapott, úgy tűnik, ugyanis össze-vissza turkál fésületlen loboncában, hol egy kósza faágat, hol valami száraz levéldarabot szedegetve ki belőle. Lassacskán már mosnia sem kell majd, ugyanis szépen fürtösödik, mint egy hajasbaba, csak éppen ő a kosztól. Ez azonban egy cseppet sem zavarja, és nem akadályozza meg abban sem, hogy Múgen oldalához csapja az ősz tömeget, persze csak véletlenül, forgolódás közben.*
- Ó, hát mi a rühös koldus lenne, ha nem macska? Valami elvadult városlakó?
~Vagy biztosan azt hiszi, gyereket neveltem odakint. Á!~
*Saját kis világától és kifacsart logikájától nehezen vonatkoztat el, így azt sem látja be, hogy esetleg a férfinak bármi szórakoztatóbb lenne, mint térdig érő gazban macskára vadászni. Ennélfogva számára magától értetődik, hogy végül a válasz az igen egy cirkalmasabb formája, de neki csak a lényeg számít.*
- Macsúr meg lesz mentve!
*Üvölt, mint aki csatába indul, és lehetséges, hogy a lánynak ez felér egy hadjárattal az otthonáért, amelyet lelkesen és mindent feláldozva fog megvívni, de természetesen nem csak úgy, bele a vakvilágba, a saját feje után, hanem szakértő irányítás alatt.*
- Jól van, Múgen, akkor te leszel a műveleti vezető. Igazából fogalmam sincs, hogy ez mit takar, de olyan jól hangzik. Én leszek egyszerre a térképész, a felderítő, a közkatona meg a vadász, mert Macsúr túl gyors, még én se mindig értem utol... nem azt mondom, hogy te lassú lennél, csak azt, hogy nagyobb.
*Fecsegés közben már el is indul kifelé a barakkból, sűrűn pislogva hátrafelé, hohy Múgen követi-e.*
- Ütött az óra, manócska...
*Valamilyen éppen eszébe jutó dallamra ezt a sort énekelgeti félhangosan örömében. A nap is szebben süt rá, hát lehet ennél jobb egy nap? Múgen megint itt van, Macsúr hamarosan vele lesz, és kicsiny kis világának nem is kell több.*
- Te, Múgen, neked volt valaha cicád?
//Múgen//
*A várakozástól már viszketegséget is kapott, úgy tűnik, ugyanis össze-vissza turkál fésületlen loboncában, hol egy kósza faágat, hol valami száraz levéldarabot szedegetve ki belőle. Lassacskán már mosnia sem kell majd, ugyanis szépen fürtösödik, mint egy hajasbaba, csak éppen ő a kosztól. Ez azonban egy cseppet sem zavarja, és nem akadályozza meg abban sem, hogy Múgen oldalához csapja az ősz tömeget, persze csak véletlenül, forgolódás közben.*
- Ó, hát mi a rühös koldus lenne, ha nem macska? Valami elvadult városlakó?
~Vagy biztosan azt hiszi, gyereket neveltem odakint. Á!~
*Saját kis világától és kifacsart logikájától nehezen vonatkoztat el, így azt sem látja be, hogy esetleg a férfinak bármi szórakoztatóbb lenne, mint térdig érő gazban macskára vadászni. Ennélfogva számára magától értetődik, hogy végül a válasz az igen egy cirkalmasabb formája, de neki csak a lényeg számít.*
- Macsúr meg lesz mentve!
*Üvölt, mint aki csatába indul, és lehetséges, hogy a lánynak ez felér egy hadjárattal az otthonáért, amelyet lelkesen és mindent feláldozva fog megvívni, de természetesen nem csak úgy, bele a vakvilágba, a saját feje után, hanem szakértő irányítás alatt.*
- Jól van, Múgen, akkor te leszel a műveleti vezető. Igazából fogalmam sincs, hogy ez mit takar, de olyan jól hangzik. Én leszek egyszerre a térképész, a felderítő, a közkatona meg a vadász, mert Macsúr túl gyors, még én se mindig értem utol... nem azt mondom, hogy te lassú lennél, csak azt, hogy nagyobb.
*Fecsegés közben már el is indul kifelé a barakkból, sűrűn pislogva hátrafelé, hohy Múgen követi-e.*
- Ütött az óra, manócska...
*Valamilyen éppen eszébe jutó dallamra ezt a sort énekelgeti félhangosan örömében. A nap is szebben süt rá, hát lehet ennél jobb egy nap? Múgen megint itt van, Macsúr hamarosan vele lesz, és kicsiny kis világának nem is kell több.*
- Te, Múgen, neked volt valaha cicád?
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:22:40
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:22:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan, Tyran és az óriások//
* Figyelemmel követik az óriás testvérpár távozását, ami igencsak felemásra sikerül. Nem agyal rajta, felesleges lenne, úgy sem jönne rá, miért ez a nagy sietség. Végül Tyran is, akár bár ember, de közel majdnem akkora, mint az óriási testvérpár, szintén a távozás mezsgyéjére lép. Ő legalább elköszön. Kezet ráz vele. *
- Minden jót és előre is jó étvágyat.
* Teszi még a kézfogás mellé, majd őt is elnézi egy darabig, míg el nem tűnik a szemük elől. Majd Nitta felé fordul. *
- Nos hát akkor ez az a Barakk. Annyira nem volt nehéz megtalálni. Messzire hallani, miként puffan egynéhány gyakorló a földön.
* Pöccinti meg jobb hegyes fülét, bár a ballal is ugyan olyan jól hall. *
- Van valami terved a folytatásra?
* Figyelemmel követik az óriás testvérpár távozását, ami igencsak felemásra sikerül. Nem agyal rajta, felesleges lenne, úgy sem jönne rá, miért ez a nagy sietség. Végül Tyran is, akár bár ember, de közel majdnem akkora, mint az óriási testvérpár, szintén a távozás mezsgyéjére lép. Ő legalább elköszön. Kezet ráz vele. *
- Minden jót és előre is jó étvágyat.
* Teszi még a kézfogás mellé, majd őt is elnézi egy darabig, míg el nem tűnik a szemük elől. Majd Nitta felé fordul. *
- Nos hát akkor ez az a Barakk. Annyira nem volt nehéz megtalálni. Messzire hallani, miként puffan egynéhány gyakorló a földön.
* Pöccinti meg jobb hegyes fülét, bár a ballal is ugyan olyan jól hall. *
- Van valami terved a folytatásra?
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-29 19:19:14
Üzenet elküldve: 2015-06-29 19:19:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Régi csibészek//
//Axata//
*Múgen agya szivacsként szívja magába az információt nyers húsról, fenyvesről, valami manóról, aki lehet hogy remete amúgy, de a lelke egész biztosan sötét, meg Axata valakijéről is, aki...*
- Ez egy macska?
*Áll össze végre a kép a férfinak és először kis híján felröhög, aztán kis híján felordít.*
~Há' mi a repedt tököm vagyok én? Valami macskamentő-szolgálat?~
*Hangos, elnyújtott sóhajtás tör fel tüdejéből, ahogy baját halántékához emeli és dörgölni kezdi, mint aki valami csomót próbál onnan kimasszírozni.*
- Azt akarod, hogy mentsünk ki valami macskát a susnyásból? Tényleg?
*Tekintetét a lányra emeli, talán ez lesz a végzete. Axata annyira fel van pörögve a dologtól, hogy mintha már kicsit lihegne és kipirosodna a folyamatos ugrabugrálástól, ősz haja ide-oda lobog, mint valami lisztes köpeny. De a szemeiben valami fura csillogást vél látni Múgen. Talán ez az, ami megenyhíti őt.*
- Jó' van. Menjünk, mit bánom én.
*Tárja szét karjait tettetett nemtörődömséggel.Ám belül korholja magát.*
~Már meginn ezt csinálod. Már meginn ezt történik. Újra beleesel ugyanabba a hibába. A te bajod lesz, ha az erdőben martalócok fogadnak és szépen levágnak, ne mondd, hogy nem szóltam neked _már_ _megint_ _előre_.~
*A hang, amit hall (legyen az lelkiismeret, "józan ész", bármi) részben igazat beszél, de csak részben. Karjait leereszti, fejét egy pillanatra lehajtja. Ahogy egyetlen ép szemével a lába előtt kuporgó kavicsot nézi, sok minden átfut agyán. Talán megint túl sokat gondolkodik.*
- Menjünk. *sóhajtja* Mutasd az utat...
//Axata//
*Múgen agya szivacsként szívja magába az információt nyers húsról, fenyvesről, valami manóról, aki lehet hogy remete amúgy, de a lelke egész biztosan sötét, meg Axata valakijéről is, aki...*
- Ez egy macska?
*Áll össze végre a kép a férfinak és először kis híján felröhög, aztán kis híján felordít.*
~Há' mi a repedt tököm vagyok én? Valami macskamentő-szolgálat?~
*Hangos, elnyújtott sóhajtás tör fel tüdejéből, ahogy baját halántékához emeli és dörgölni kezdi, mint aki valami csomót próbál onnan kimasszírozni.*
- Azt akarod, hogy mentsünk ki valami macskát a susnyásból? Tényleg?
*Tekintetét a lányra emeli, talán ez lesz a végzete. Axata annyira fel van pörögve a dologtól, hogy mintha már kicsit lihegne és kipirosodna a folyamatos ugrabugrálástól, ősz haja ide-oda lobog, mint valami lisztes köpeny. De a szemeiben valami fura csillogást vél látni Múgen. Talán ez az, ami megenyhíti őt.*
- Jó' van. Menjünk, mit bánom én.
*Tárja szét karjait tettetett nemtörődömséggel.Ám belül korholja magát.*
~Már meginn ezt csinálod. Már meginn ezt történik. Újra beleesel ugyanabba a hibába. A te bajod lesz, ha az erdőben martalócok fogadnak és szépen levágnak, ne mondd, hogy nem szóltam neked _már_ _megint_ _előre_.~
*A hang, amit hall (legyen az lelkiismeret, "józan ész", bármi) részben igazat beszél, de csak részben. Karjait leereszti, fejét egy pillanatra lehajtja. Ahogy egyetlen ép szemével a lába előtt kuporgó kavicsot nézi, sok minden átfut agyán. Talán megint túl sokat gondolkodik.*
- Menjünk. *sóhajtja* Mutasd az utat...
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-29 14:55:16
Üzenet elküldve: 2015-06-29 14:55:16
ÚJ
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tyhrnitta, Kőszirtek, Lorsan//
* Jól esik neki, hogy az óriás így vélekedik. Talán ő az egyetlen, aki nem akarja megdobálni, aki nem kerüli el őt, aki megnyugtatta, nem a név teszi a lovagot. ~ Valószínűleg Tyhrnitta is így vélekedik. ~ De ezt addig nem tudhatja, amíg ő nem mondja. Többet viszont nem fog olyan ostobaságot tenni, hogy csak úgy elárul ilyen súlyos dolgokat. *
- Ha legközelebb találkozunk, valóban én fogok nyerni. Krolm kísérjen utatokon!
* Búcsúzik el a testvére után induló óriástól. Tekintetével addig követi őket, míg el nem tűnnek egy kanyarban.
Azon kezd el gondolkozni, hogy mihez is fog kezdeni a közeljövőben. ~ Talán csatlakozhatnék a városi őrséghez. Akkor talán egy idő után elfelejtődne az esküszegésem. Feltéve, ha elfogadnak. ~ Az itt maradt párosra pillant. *
- Titeket sem zavarlak tovább. Úgyis ennem kell valamit.
*Elbúcsúzik egy kézfogás és egy kézcsók kíséretében, majd elindul, hogy felvegye a fegyvereit és a Pegazus felé vegye az irányt. *
* Jól esik neki, hogy az óriás így vélekedik. Talán ő az egyetlen, aki nem akarja megdobálni, aki nem kerüli el őt, aki megnyugtatta, nem a név teszi a lovagot. ~ Valószínűleg Tyhrnitta is így vélekedik. ~ De ezt addig nem tudhatja, amíg ő nem mondja. Többet viszont nem fog olyan ostobaságot tenni, hogy csak úgy elárul ilyen súlyos dolgokat. *
- Ha legközelebb találkozunk, valóban én fogok nyerni. Krolm kísérjen utatokon!
* Búcsúzik el a testvére után induló óriástól. Tekintetével addig követi őket, míg el nem tűnnek egy kanyarban.
Azon kezd el gondolkozni, hogy mihez is fog kezdeni a közeljövőben. ~ Talán csatlakozhatnék a városi őrséghez. Akkor talán egy idő után elfelejtődne az esküszegésem. Feltéve, ha elfogadnak. ~ Az itt maradt párosra pillant. *
- Titeket sem zavarlak tovább. Úgyis ennem kell valamit.
*Elbúcsúzik egy kézfogás és egy kézcsók kíséretében, majd elindul, hogy felvegye a fegyvereit és a Pegazus felé vegye az irányt. *
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-29 12:52:53
Üzenet elküldve: 2015-06-29 12:52:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Anhrie//
*Mily meglepő... számításai, mint általában, most is bejönnek, még ha ezt a válla igen erősen bánja is. Még mindig, egyszerűen nem nézte volna ki a nősténykéből, hogy ilyen erőset tud ütni. Lehet itt dől be az a mókás közmondás, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Persze a hölgyemény hölgyemény és nem kutya, ugat is, harap is és ezt Reyf nagyon, de nagyon élvezi. Egy idő után megunja a mélység férfija a könnyű prédákat. Akárcsak italról, ételről legyen szó. A mai világban mindenki ragaszkodik valamihez. Tárgyhoz, állathoz, pénzhez vagy egy asszonyhoz... minő pazarlás! Micsoda alávaló szánalom!
A másiknak lehet nem túl nyerő a végpóz, de Reyfnek ez igenis egy apró győzelem. Nem olyan nagy szám, de ha jobban szemrevételezi a dolgokat, mégis csak alatta fekszik egy elbűvölően morgó sötételf dáma.
Talán ezért sem tartja meg olyan sokáig ezt a helyzetet. Harcolni ugyan simán harcol egy nővel, de egy mélységi mindig több tiszteletet érdemel. Ezt magával hozta még onnan lentről. Persze ha nem így lenne... bizony nem kis bajban lenne az ifjú hölgy!
A gondolatra persze hagyja szétfutni arcán a pimasz és szemtelen vigyor kaján vonásait, de azért kezet nyújt, hogy fölsegítse a lányt.*
- Én majdnem mindig jó vagyok világi kisasszony.
*Húzódik azért enyhe gyúnyos mosolyra a szája. Nem bírja ezt a felszínisézést.*
- Persze a felszín sok mindenkit legyengít.
*Kacsint egyet a nőstényre, majd a lábával még messzebbre rúgja Anhrie fafegyvereit. Attól még hogy egyszer levette a lábáról, nem bízik benne, de ez alól nem kivétel. Elegendő elégtétel az, hogy megmutatta kibe nem kell belekötnie egy mélységinek sem.*
- Kíváncsi vagyok... *Keresi komisz érdeklődéssel Anhrie tekintetét.*
Vajon másban is ragaszkodsz a lenthez vagy csak a modorodban?
*Reyf úgy érti ahogy érti, Anhrie pedig értse úgy ahogy akarja. A Reyf arcán elterülő vigyor talán így is sokat elárulhat hol járnak a gondolatai.*
*Mily meglepő... számításai, mint általában, most is bejönnek, még ha ezt a válla igen erősen bánja is. Még mindig, egyszerűen nem nézte volna ki a nősténykéből, hogy ilyen erőset tud ütni. Lehet itt dől be az a mókás közmondás, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Persze a hölgyemény hölgyemény és nem kutya, ugat is, harap is és ezt Reyf nagyon, de nagyon élvezi. Egy idő után megunja a mélység férfija a könnyű prédákat. Akárcsak italról, ételről legyen szó. A mai világban mindenki ragaszkodik valamihez. Tárgyhoz, állathoz, pénzhez vagy egy asszonyhoz... minő pazarlás! Micsoda alávaló szánalom!
A másiknak lehet nem túl nyerő a végpóz, de Reyfnek ez igenis egy apró győzelem. Nem olyan nagy szám, de ha jobban szemrevételezi a dolgokat, mégis csak alatta fekszik egy elbűvölően morgó sötételf dáma.
Talán ezért sem tartja meg olyan sokáig ezt a helyzetet. Harcolni ugyan simán harcol egy nővel, de egy mélységi mindig több tiszteletet érdemel. Ezt magával hozta még onnan lentről. Persze ha nem így lenne... bizony nem kis bajban lenne az ifjú hölgy!
A gondolatra persze hagyja szétfutni arcán a pimasz és szemtelen vigyor kaján vonásait, de azért kezet nyújt, hogy fölsegítse a lányt.*
- Én majdnem mindig jó vagyok világi kisasszony.
*Húzódik azért enyhe gyúnyos mosolyra a szája. Nem bírja ezt a felszínisézést.*
- Persze a felszín sok mindenkit legyengít.
*Kacsint egyet a nőstényre, majd a lábával még messzebbre rúgja Anhrie fafegyvereit. Attól még hogy egyszer levette a lábáról, nem bízik benne, de ez alól nem kivétel. Elegendő elégtétel az, hogy megmutatta kibe nem kell belekötnie egy mélységinek sem.*
- Kíváncsi vagyok... *Keresi komisz érdeklődéssel Anhrie tekintetét.*
Vajon másban is ragaszkodsz a lenthez vagy csak a modorodban?
*Reyf úgy érti ahogy érti, Anhrie pedig értse úgy ahogy akarja. A Reyf arcán elterülő vigyor talán így is sokat elárulhat hol járnak a gondolatai.*
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-29 11:29:52
Üzenet elküldve: 2015-06-29 11:29:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A kovácsműhelyből egyenesen a barakkba vezet az útja. Ugyan nem szívesen válik meg újdonsült fegyverétől, erre a pár órára hajlandó egy idegen ficsurnak kiadni a drága pengéket. A teremben körbenézve megkeresi azok fa másolatait, majd egy még szabad bábuhoz lép, hogy kissé bemelegítsen. Az első pár támadása lassú és kimért, nem igazán figyel a célpontra, gondolatai kissé elkalandoznak.*
~Egyre unalmasabb itt Artheniorban, amióta megérkeztem a kikötőből nem történt semmi izgalmas. Még egy hímet sem sikerült összeszednem, akivel szórakozhatnék eggyet, bezzeg csak úgy hemzseg a város az önelégült bigéktől. Talán még a Pegazusba benézek, hátha sikerül találnom egy jó partit, de ha nem, mindenképp továbbállok.~
* Percekig tartja ezt a lassú tempót, ám gondolatai végére érve egyre intenzívebbek és erősebbek az ütései. Majd' egy teljes óráig püföli a bábut megállás nélkül, és mikor elkezdenek megjelenni az első kövér izzadtságcseppek a homlokán, csuklójával letörli azokat, majd a fegyvereket a helyére téve elindul a kijárat felé.*
A hozzászólás írója (Arima Nissot) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.29 11:31:01
~Egyre unalmasabb itt Artheniorban, amióta megérkeztem a kikötőből nem történt semmi izgalmas. Még egy hímet sem sikerült összeszednem, akivel szórakozhatnék eggyet, bezzeg csak úgy hemzseg a város az önelégült bigéktől. Talán még a Pegazusba benézek, hátha sikerül találnom egy jó partit, de ha nem, mindenképp továbbállok.~
* Percekig tartja ezt a lassú tempót, ám gondolatai végére érve egyre intenzívebbek és erősebbek az ütései. Majd' egy teljes óráig püföli a bábut megállás nélkül, és mikor elkezdenek megjelenni az első kövér izzadtságcseppek a homlokán, csuklójával letörli azokat, majd a fegyvereket a helyére téve elindul a kijárat felé.*
A hozzászólás írója (Arima Nissot) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.29 11:31:01
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-29 01:40:18
Üzenet elküldve: 2015-06-29 01:40:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan, Tyran és az óriások//
*Nittának tetszik, hogy Turwal is ugyanazt mondja Tyrannak, amit ő is gondol. Az, hogy valaki lovag-e lényegében belülről jön, nem a rendjel, a szalag, a pergamen és az azon lévő pecsét dönti el.
A lány elmosolyodik.
Aztán el is neveti magát a rőt óriás odakurjantott válaszán, vidáman pillant Tyranra.*
– Megesik. Én is pihengettem az előbb, mikor olyan jó ívesen megsuhintottál.
*Nitta szemében a mai napnak amúgy sincsenek vesztesei, csak nyertesei, hiszen mind gazdagabbak lettek, tapasztalattal, tudással, új ismerősökkel, netán barátokkal.*
– Sajnálom Turwal, ha a sors úgy hozza, majd bepótoljuk az italt is. Szerencse kísérjen utadon és álljon melletted mindig a te Krolmod!
*Int Turwal után is, viszont hökkenten néz a szélsebesen távozó Dwartak után, aki valósággal eltűnni látszik.*
~Mi a csuda?~
*Nem lel magyarázatot a dologra, illetve amit mégis, az annyira megdöbbentő, hogy inkább végig sem gondolja.
Helyette inkább Lorsanra mosolyog, igyekszik elvenni az előbb történtek élét.*
– Szerintem éppen jókor.
*Nittának tetszik, hogy Turwal is ugyanazt mondja Tyrannak, amit ő is gondol. Az, hogy valaki lovag-e lényegében belülről jön, nem a rendjel, a szalag, a pergamen és az azon lévő pecsét dönti el.
A lány elmosolyodik.
Aztán el is neveti magát a rőt óriás odakurjantott válaszán, vidáman pillant Tyranra.*
– Megesik. Én is pihengettem az előbb, mikor olyan jó ívesen megsuhintottál.
*Nitta szemében a mai napnak amúgy sincsenek vesztesei, csak nyertesei, hiszen mind gazdagabbak lettek, tapasztalattal, tudással, új ismerősökkel, netán barátokkal.*
– Sajnálom Turwal, ha a sors úgy hozza, majd bepótoljuk az italt is. Szerencse kísérjen utadon és álljon melletted mindig a te Krolmod!
*Int Turwal után is, viszont hökkenten néz a szélsebesen távozó Dwartak után, aki valósággal eltűnni látszik.*
~Mi a csuda?~
*Nem lel magyarázatot a dologra, illetve amit mégis, az annyira megdöbbentő, hogy inkább végig sem gondolja.
Helyette inkább Lorsanra mosolyog, igyekszik elvenni az előbb történtek élét.*
– Szerintem éppen jókor.
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-28 21:30:27
Üzenet elküldve: 2015-06-28 21:30:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Csevej //
* Szóval egy kis edzés. Nincsen ezzel gond, szükség van erre embernek, elfnek, óriásnak és törpének is, minden fajnak. Már aki nem akar eltunyulni. Annak örül, hogy Nitta még meg van és hogy láthatóan örül annak, hogy megtartotta az ígéretét. Azon viszont nem akad fel annyira, hogy a társaság hím tagjainak nem akaródzik vele a kézfogás. Na igen, sokan nem bírják a fajtáját, bár ő soha nem volt előítéletes. Talán lázadó ifjonc korában igen, de az már nagyon régen volt. Annyira, hogy nem is nagyon emlékezik rá. Ő tett egy próbát és normálisan állt az ismeretlenekhez. Pedig ez számára még most is nagy erőfeszítést igényel. Végtére is úgy élt le a vadonban húsz évet, hogy embernek még csak a nyomát sem látta. Elszokott a másokkal való beszélgetéstől, olyan apróságoktól, mint a kézfogás. Az első és egyedüli eddig Nitta, aki igazán tudja ezt róla és aki mellett már fel tud engedni. Aki mellett vissza tud szokni az emberek közé. Mindegy. Ha már az egyik férfinek ilyen sürgős lett, akkor nem áll az útjába. Csak nézi egy ideig a távozó férfi hátát, meg a másikét is. Megvonja a vállát és Nitta felé fordul. *
- Az igazán erős férfiak jobb kedvelik a fiatal hölgyek társaságát. Úgy látom nem a legjobbkor bukkantam fel. Vagy ellenkezőleg.
* Szóval egy kis edzés. Nincsen ezzel gond, szükség van erre embernek, elfnek, óriásnak és törpének is, minden fajnak. Már aki nem akar eltunyulni. Annak örül, hogy Nitta még meg van és hogy láthatóan örül annak, hogy megtartotta az ígéretét. Azon viszont nem akad fel annyira, hogy a társaság hím tagjainak nem akaródzik vele a kézfogás. Na igen, sokan nem bírják a fajtáját, bár ő soha nem volt előítéletes. Talán lázadó ifjonc korában igen, de az már nagyon régen volt. Annyira, hogy nem is nagyon emlékezik rá. Ő tett egy próbát és normálisan állt az ismeretlenekhez. Pedig ez számára még most is nagy erőfeszítést igényel. Végtére is úgy élt le a vadonban húsz évet, hogy embernek még csak a nyomát sem látta. Elszokott a másokkal való beszélgetéstől, olyan apróságoktól, mint a kézfogás. Az első és egyedüli eddig Nitta, aki igazán tudja ezt róla és aki mellett már fel tud engedni. Aki mellett vissza tud szokni az emberek közé. Mindegy. Ha már az egyik férfinek ilyen sürgős lett, akkor nem áll az útjába. Csak nézi egy ideig a távozó férfi hátát, meg a másikét is. Megvonja a vállát és Nitta felé fordul. *
- Az igazán erős férfiak jobb kedvelik a fiatal hölgyek társaságát. Úgy látom nem a legjobbkor bukkantam fel. Vagy ellenkezőleg.
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:42:15
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:42:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Óriások, Tyhrnitta, Tyran és Lorsan//
*Turwal nyomát sem érzi a macskajajnak, ami eddig gyötörte. A főtéren kudarcba fulladt kötözködése a törpékkel nem segített javítani borongós kedélyén, az iménti kis párbaj azonban visszahozta harsány jókedvét. Mindig is ilyen volt: vagy ő volt a leglármásabb mulatozó, vagy a legborongóbb izomtömeg, középút nem létezett. Ahogy meglátja az ifjú keserűségét, harsányan felnevet, és barátinak szánt mozdulattal a vállára csap.*
-Mesebeszéd, nagyember! *itt egy pillanatra megkomolyodik az arca, és mélyen az ifjú lovag szemébe néz* Aki egyszer lovag lett, az is marad! Én leborotválhatnám az ábrázatomat álltól fejbúbig, mégis vörös lennék, mint Krolm tüze! *Teszi hozzá ismét nevetve.* Az ifjú lovag nyert, csak nagy fáradtságában lepihent kissé, úgy kellett felébresztenem. *Kurjantja oda Nitta kérdésére, megelőzve az ifjú esetleges válaszadási kísérletét.
Jókedve hamar szertefoszlik, ahogy meglátja fivére komoly arcát. Dwartak családnevükhöz méltó arckifejezése mások számára talán nem sokat árul el, Turwal azonban egy apró szemöldökrándulásból, egy szemvillanásból képes kitalálni, mi jár a másik fejében. És a mostani jelek nem ígérnek pecsenyét és mézsört.*
- Máris? Hiszen ennek a háromnak itt még nem is volt alkalma meghívni egy jó kupa italra! *Turwal méltatlankodása már csak bátyja hátának szól, ahogy az elhagyja a barakkot.* Krolm áldja meg a mindig rohanó fajtáját! *Majd bocsánatkérően a másik három felé fordul, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva az elf és a lány egymáshoz intézett suttogó szavait, talán közbe is vágva, ahogy mindőjük felé egyet biccent.* Kishölgy, nagyember, elf! Hozza úgy a sors, hogy még találkozzunk! Arról az italról majd beszélünk! *majd a gyakorló pallost visszadobja nagyjából egy állvány közelébe, kantárszárra kapja lovát, és megindul fivére felé a Gazdagnegyed irányába.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.29 23:37:04, a következő indokkal:
Jeljavítás (- helyett *); elgépelés javítása.
*Turwal nyomát sem érzi a macskajajnak, ami eddig gyötörte. A főtéren kudarcba fulladt kötözködése a törpékkel nem segített javítani borongós kedélyén, az iménti kis párbaj azonban visszahozta harsány jókedvét. Mindig is ilyen volt: vagy ő volt a leglármásabb mulatozó, vagy a legborongóbb izomtömeg, középút nem létezett. Ahogy meglátja az ifjú keserűségét, harsányan felnevet, és barátinak szánt mozdulattal a vállára csap.*
-Mesebeszéd, nagyember! *itt egy pillanatra megkomolyodik az arca, és mélyen az ifjú lovag szemébe néz* Aki egyszer lovag lett, az is marad! Én leborotválhatnám az ábrázatomat álltól fejbúbig, mégis vörös lennék, mint Krolm tüze! *Teszi hozzá ismét nevetve.* Az ifjú lovag nyert, csak nagy fáradtságában lepihent kissé, úgy kellett felébresztenem. *Kurjantja oda Nitta kérdésére, megelőzve az ifjú esetleges válaszadási kísérletét.
Jókedve hamar szertefoszlik, ahogy meglátja fivére komoly arcát. Dwartak családnevükhöz méltó arckifejezése mások számára talán nem sokat árul el, Turwal azonban egy apró szemöldökrándulásból, egy szemvillanásból képes kitalálni, mi jár a másik fejében. És a mostani jelek nem ígérnek pecsenyét és mézsört.*
- Máris? Hiszen ennek a háromnak itt még nem is volt alkalma meghívni egy jó kupa italra! *Turwal méltatlankodása már csak bátyja hátának szól, ahogy az elhagyja a barakkot.* Krolm áldja meg a mindig rohanó fajtáját! *Majd bocsánatkérően a másik három felé fordul, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva az elf és a lány egymáshoz intézett suttogó szavait, talán közbe is vágva, ahogy mindőjük felé egyet biccent.* Kishölgy, nagyember, elf! Hozza úgy a sors, hogy még találkozzunk! Arról az italról majd beszélünk! *majd a gyakorló pallost visszadobja nagyjából egy állvány közelébe, kantárszárra kapja lovát, és megindul fivére felé a Gazdagnegyed irányába.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.29 23:37:04, a következő indokkal:
Jeljavítás (- helyett *); elgépelés javítása.
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:28:41
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:28:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Most, hogy végül két kibelezett tetemet hagyott hátra a tervezett egy helyett, nem csoda, hogy eddigi mogorva arcán egy nem épp bizalomgerjesztő mosoly foglal helyet. Szerencsére ilyen későn már alig van néhány járókelő, ezért zavartalanul haladhat végig a két negyeden. Útja a barakk felé vezet, ha már a lelki kielégülés megadatott neki ma este, a testit sem szeretné kihagyni. S mivel túl nagy feltűnést keltene, ha véletlenszerűen levadászna valakit, és nem is lenne szórakoztató, így inkább a fabábura fanyarodik rá, az is jobb, mint a semmi.
A bejáratnál engedelmesen leadja a tőreit, és kezébe vesz néhányat a falon lévők közül. Először egy bárdon akad meg a szeme, és néhány könnyed suhintással el is kezdi a gyakorlást.*
A bejáratnál engedelmesen leadja a tőreit, és kezébe vesz néhányat a falon lévők közül. Először egy bárdon akad meg a szeme, és néhány könnyed suhintással el is kezdi a gyakorlást.*
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:22:33
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:22:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Csevej//
//Lorsan, Tyran, Kőszirt fiúk//
*Nitta követi az óriás Dwartak tekintetét, s látja, a másiknak igaza van, valóban jól eltelt az idő.*
– Értelek, Dwartak, gondolom utatok sietős.
*Udvariasan felel, és bár picit furcsállja, de annyira nem akad ki azon, hogy az óriás a férfiakkal Lorsannal és Tyrannal, nem fog kezet.*
~Lehet, hogy a rendjükben ez nem szokás. Vagy eleve nem szokása a kisebbekkel, hiszen nekem is az egész karomra ráfogott. Egy harcos ezt akár kihívásnak vagy agressziónak is ítélheti. Én máshogy láttam, de ennek oka az is, amilyen vigyázva állított talpra. Ugyanakkor a nagy marka csuklótól vállig betakarta a karomat. Nem semmi volt az egész. Ilyet sem tapasztaltam még eddig!~
*Végül Nitta csak kedves mosollyal biccent Dwartaknak, hiszen furcsán jönne ki, ha páncélban pukedlizne, majd Turwalra néz, mond-e ő is pár szót búcsúzóul.*
– Szerencse kísérjen utadon, Dwartak lovag! *köszön azért el fennhangon is, majd a többiekre pillant.*
//Lorsan, Tyran, Kőszirt fiúk//
*Nitta követi az óriás Dwartak tekintetét, s látja, a másiknak igaza van, valóban jól eltelt az idő.*
– Értelek, Dwartak, gondolom utatok sietős.
*Udvariasan felel, és bár picit furcsállja, de annyira nem akad ki azon, hogy az óriás a férfiakkal Lorsannal és Tyrannal, nem fog kezet.*
~Lehet, hogy a rendjükben ez nem szokás. Vagy eleve nem szokása a kisebbekkel, hiszen nekem is az egész karomra ráfogott. Egy harcos ezt akár kihívásnak vagy agressziónak is ítélheti. Én máshogy láttam, de ennek oka az is, amilyen vigyázva állított talpra. Ugyanakkor a nagy marka csuklótól vállig betakarta a karomat. Nem semmi volt az egész. Ilyet sem tapasztaltam még eddig!~
*Végül Nitta csak kedves mosollyal biccent Dwartaknak, hiszen furcsán jönne ki, ha páncélban pukedlizne, majd Turwalra néz, mond-e ő is pár szót búcsúzóul.*
– Szerencse kísérjen utadon, Dwartak lovag! *köszön azért el fennhangon is, majd a többiekre pillant.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361