//Üzenet a sötétből//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Koppanás. Egy hangos koppanással csattan a visszaforduló őr feje a rácsozaton, amibe oldalról már némi kövezet is vegyül. A Morpe nevezetűn ugyan van sisak, ez egyelőre a biztos haláltól menti meg, de az ork ereje elég ahhoz, hogy egy tántorgó, fegyverével nagyjából Metélőhöz hasonlóan, védekezőn maga előtt hadonászó, üvöltő figurát csináljon.*
-Kuáá!
*Káromkodik sikertelenül, a mostanra nagyjából Metélő szintjére hátrált harcos, a háttérből pedig a többi rab mély búgó értetlen hangja, itt-ott elismerő kurjantása hallatszik fel.
A Morpe nevű végül úgy dönt, hogy baljával a falnak támaszkodik, fegyverét még mindig előre nyújtja, és eléggé elszántnak tűnik abban, hogy aki megközelíti, míg nem szedi össze magát, azt felnyársalja, már ha tudja.
Közben a cellában Ildhaw sem tétlen a vakon hadonászó Metélőt könnyedén ki tudja kerülni, az üvegeket magáénak tudhatja. A feketének belsejében ugyanakkor egy Ildhaw számára valószínűleg meglepő lé van, ugyanis az üvegcse fekete marad akkor is, mikor kiürítette, habár ezt lehet, hogy nem veszi észre, benne pedig egy elefánt elkábítására elegendő mákony párlat volt, amit a kínmester végül is Ildhawnak szánt, csak nem így. A zöld ital még célt talál. Megzúzza az arcot markoló ujjakat és a homlokot, Metélő most már kezét is rázva üvölt, de bevérzett szemét már résnyire kinyitja.*
-Kifilézlek!
*Sziszegi, és üres, sérült bal kezét a priccsre helyezi, hogy az vezesse, ő pedig nem villámgyorsan, de tempósan a gnóm felé igyekszik döfni a szikével. Ildhaw a lenyelt szer hatásából keveset érez még, csupán reflexei kezdenek kicsit tompulni, de ennél egy rossz napon lassabb, nagyjából üres gyomra azonban garancia arra, hogy hamarosan ez még így sem lesz.*