*Mikor végzett a műhelyben a dolgaival, visszatért a kúriába, hogy lepihenjen. Hosszú napon volt túl, kellett már a pihenés. De amint az új nap is megérkezik, ideje lesz újra edzeni menni. Bár érzi még a tegnapi hatásait, nem érdekli. Tudja jól, hogy most kell rádolgoznia. Ezért nem is fog lustálkodni, hiába érez itt-ott izomlázat, fontos karban tartani a testet. Útja a barakk felé egyszerű és könnyed, mintha nem sajogna mindene a tegnap éjjeli rohangálástól.
Ahogy beér a barakkba, újra leadja fegyverét és átveszi a fakardot. Mint egy túlméretezett fogpiszka. Érthetetlen, miért nem használható legalább tompa fém, hiszen a nehéz karddal szokik az ember igazán, a sötételfek meg aztán főleg. Amennyire ő tudja, jobb szeretik a vékony, könnyed pengét, ha nagyobbal edzenek, jobban bírják azt is. De mindegy, elnézi ezt a bolond hóbortot a városkának.
Ahogy elkezdi újra a bemelegítéseket, megpillantja leányát, amint a céltáblába hajítja a dobófegyvereket. Egész kis ügyes. Oda is lép hozzá, szinte a semmiből érkezve.*
- Látom, nem csak én tartom fontosnak az edzést.
*Vigyorodik el, ahogy Moon elé lép és elnézi, milyen kis csinos lányka lett az ő kis gyerkőcéből. Csak próbáljon meg egy hím ivadék kezet emelni rá akármilyen szándékkal, cafatokra tépi és szilánkokra töri. Bár csak fattyú a családban, Moon belőle származik, hús a húsából, vér a véréből, így majdnem oly fontos számára, mint Nys. Persze, leendő úrnője az első minden tekintetben, de most másik gyermekével is foglakozhat.*
- Mit szólnál egy kis közös edzéshez, most?
*Kérdi, majd leteszi kardját, hogy elkezdje a bemelegítést, most már tényleg. Karhajlítás, törzsfordítás, karkörzések és a többi kötelező elem, hogy ne sérüljön le önhibájából. Majd kezébe veszi a fegyvert, jobbjával szorítva csupán a markolatát, vívókardként tartva maga elé. Ő készen áll, ha Moon is benne van egy kis apa-lánya edzésben.*