//Ziál//
*Lazelit nem tudja megállni, hogy elnevesse magát, amikor látja, hogy a lány megszenvedi az ötödiket, és szinte aggódó tekintettel kérdezi a véleményét.*
-Ne aggódj, ez nem volt rossz!*mondja végül nevetve.*
-Egyértelműen egykezes vagy, és ügyes, gyors, valamint jobbkezes. Valami könnyű kard kell neked, ami hasonlít a tőrödhöz...*hajol le az elhozott kardokhoz a földre.*
-Ez lesz az! *egyenesedik fel kisvártatva kezében egy szablya szerű rövid karddal.*
-Ez könnyű és gyors, nem sokkal nagyobb egy tőrnél, és hiába van fából, nagyjából megegyezik a súlya az eredetivel. Fogd csak meg! *adja oda mosolyogva a lánynak.*
-A jó kardhasználat elsajátításához meg kell tanulni az alapvető dolgokat, még ha néhány elég...hogy is mondjam, viccesnek vagy unalmasnak tűnik. Az előző feladattal például a képességeidet mértem fel. Láttam olyan fiút, aki mind a tíz követ elkapta, felváltva jobb és bal kézzel, és később úgy harcolt két karddal, mintha eggyé váltak volna a testével. Nos, ez nagyon fontos a mi esetünkben is. Jó, ha tudsz bánni a tőrrel, de nem árt, ha legalább egyfajta karddal is megtanulsz bánni, főképp, ha sokat vagy úton. Mutatok neked egy alapállást.
*Odalép Ziál mellé, és megfogja kardtartó jobbkezét.*
-A kardot tartó kezedet tartsd kicsit feljebb, és tedd terpeszbe a lábad, de úgy, hogy a jobb lábad legyen előrébb. Rézsútosan állj... helyezd a testsúlyod a jobb lábadra. Így könnyebben egyensúlyba hozod magad. *Ziál mögé lép, és hátulról gyengéden megfogja a kezeit, mindkettőt a kardra kulcsolja, és a megfelelő magasságba és szögbe emeli.*
-Így emeld a karod...A kardra pedig sose fegyverként gondolj, hanem úgy, mint a kezed meghosszabbodására. Érezd a markolatot, ahogy a tenyeredhez simul...és tudd, hogy ezentúl senki és semmi nem választhat el tőle, mert a részeddé vált...
*Ziál felé fordul, de így, hogy szinte átöleli hátulról, olyan közel kerül hozzá, hogy egészen érzi a haja illatát. Kicsit olyan, mint a mogyorófa és az akác...vagy talán orchidea...vagy valamilyen sosem látott, sosem létezett virág...az orra majdnem súrolja a lány arcát, s csak most kezd tudatosulni benne, hogy mennyire intim helyzetben is vannak, és, hogy mennyire régen érintette meg egy nő...
Hirtelen ellép Ziáltól, és alig tudja leplezni zavarát. Mondani szeretne valamit, de ekkor szinte a semmiből tornyosul feléjük a cseppet sem aprónak mondható városőr. Időközben még rájuk is esteledett.*
-Elnézést kérünk. Nem használtuk a fegyvereket, nem akartunk bajt. Legközelebb nem fordul elő ilyen. *mondja, miután sikerül összeszednie a gondolatait.*
-Jelen esetben azt hiszem a távozást választanánk, későre jár.*biccent Ziál felé.*
-Menjünk vissza a fogadóba. *majd ismét a városőrre pillant.*
-Köszönjük, hogy figyelmeztetett bennünket. Több ilyen jó munkaerőre volna szükség a városban, mint maga. Oda fogunk figyelni ezután. Engedelmével. *bólint udvariasan, hogy elköszönjön a férfitól, és ha engedi, akkor összeszedi a földre tett gyakorló kardokat, máris elindulnak kifelé a barrakból - miután persze Lazelit is visszaszerezte leadott fegyvereit.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.13 22:39:08