//Böriben//
*Fájnak a combjai, a vállai, legfőképpen a feje, de úgy összességében, lényegében mindene, ami csak sajoghat a testén... Kábán tér magához, nem igazán érti, hogy mi történt vele az elmúlt percekben, órákban, talán napokban...*
~Amióta ebben a városban vagyok, egyre többször sikerül ennyire kiütnöm magam...~
*Szemeit lassan nyitja ki, nehogy, az azokon beáramló fény akármilyen kényelmetlenséget is okozzon, bár úgy tűnik, ez a veszély, a legkevésbé sem fenyegeti. Az óvatosságot eldobva, felcsapja szemhéjait. Nem arra a látványra számított, mint amit kap. Arra gondolt, (vagy legalábbis egy halovány reményfoszlány élt benne) hogy talán ismét a fogadó falai között ébred, mint legutóbb, de ez esetben egy cella sötét, nyirkos falai között tudja magát. Ahogy sorra telnek a másodpercek, a fájdalom elviselhetővé szorítja vissza magát, így Pyrkon tud kicsit törődni azzal, hogy előkeresse emlékei között azt, ahogyan ide került. Az utazás alatt valószínűleg eszméletlen volt, arról semmi emléke, ami előtte történt, arról pedig csupán pillanatképek vannak meg, mintsem összefüggő emlékek, de valami már dereng.*
~Noosh.! Persze, az a böszme nagy dög...~
*Jut eszébe az óriás neve, akivel a szegénynegyedben lófráltak.*
~Csak szeretnéd, hogy kész legyen a második kívánság! Minden bizonnyal, a ház jelenleg nem az enyém, sőt... Biztosra veszem, hogy az a két öreg is visszacókmókolt, vagy mennyi...~
*Baljával, a fején lévő fájdalom kiindulási pontját keresi, melyre nem kell perceket pocsékolnia, szinte azonnal megleli a sérülést. Ujjait, melyekkel kitapintja a sebet, szemei elé vezeti, hogy megnézhesse, még mindig vérzik-e, de ahogy látszik, nem olyan régi, hogy elállt volna, bár már biztosan nem folyik olyan intenzitással, mint az elején.*
~Megint jól elintéztem magam...~
*Pyrkon kicsit hátrébb vonszolja magát, hogy hátával nekidőlhessen a rácsokkal szembeni falnak, majd mikor végre 'kényelembe' helyezi magát, halk nevetgélésre lesz figyelmes. A hang vékony, rekedtes, minden bizonnyal nem egy, a colos korosztályából való a viselője.*
-Ki az?
*Néz körbe, hangjában inkább érdeklődéssel, mintsem ijedtséggel, vagy félelemmel.*
-He he he.! Szép időnk van, nemde? He he.! Már legalább két, három napja egy csöpp eső sem esett!
*Az öreg, láthatólag nem beszámítható, bizonyára élete nagy részét ebben a cellában töltötte és ez nem éppen tett jót neki... Az egyik sarokban tanyázik a szakállas, első ránézésre, olyan tipikus, becsavarodott börtöntöltelék fazon: térdig érő szakállal és még Pyrkonnál is betegebb vigyorral képén. A mondottakra a mágus csak bólint egyet, de nem próbál meg vele különösebb kommunikációt folytatni, biztos benne, hogy ez visszafelé úgy is működni fog.*