//Sura//
*Bizony, önuralma rendes próbára tétetik, már megint. Micsoda szerencse, hogy az öreg rendesen belé verte, hogyan tartsa kordában az ösztönöket, hangulatokat, meg a káros és nem káros szenvedélyeket. Na jó, semmi köze nem volt a szerencséhez, csakis a vén zsoldos jó szívéhez, hogy hajlandó volt megmenteni egy életét éppen nagyon eltolni készülő fiatalembert.*
- A szolgálat az sajnos szolgálat, nem enged kibúvókat. *Sóhajt lemondóan.* De utána természetesen szabad kezet kapnak az őrség tagjai, miképp töltik el a szabadidejük. És ha jól értesültem, valaki tartozik egy vacsorával. De a kártyával óvatosan, nehogy a végén pont magácska tartozzon egy rossz arcú fickónak.
*Sandít a lányra derűs képpel. Persze magában már mindennek elhordta magát. Részben, hogy nem lógta el az őrség ma kissé eseménytelen napját, és nem lép lécel le a lánnyal. Másrészt, hogy ez egyáltalán megfordul a fejében. ~Vigyázz Heron, mert az a csinos pofika könnyen a vesztedet okozhatja.~ Igen, Sura tipikusan az a nőszemély, aki a látszat ellenére igenis veszedelmes, mert könnyen tévútra csalhatja az óvatlan férfinépet. No de kockázat nélkül nincs nyereség sem, ő meg világéletében a merészség és az ostobaság határán élt. Na jó, ennyire nem vészes a helyzet, de elég gyakran odatévedt.*