//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Sa’argathot Ébredése//
//Zárkák//
*A Kecskeszakállas szépen jegyzetel, miközben az ajtó kinyílik.*
-Na?
*Pillant ki egy állig véres figura. Háta kissé púpos, keze csontos, orra pedig ferde. Mintha magán tesztelné a legújabb módszereket.*
-Metélő, hoztunk egy újoncot. Elvileg élőhalott.
*A furcsa, kovácsokéhoz hasonló, köténykés figura végigméri a csapkodó hullát.*
-Igazán... érdekes.
*Hangja tényleges csodálatot tükröz.*
-Ez itt bent nem tudja eldönteni melyik legyen.
*Mutat be a háta mögé, ahova egyelőre csak a katonák látnak be.*
-Na, aztán a többiek? Csoportos foghúzás, mellbimbó lecsippentés, vagy mi lesz?
*Kémlel hátra, amennyire görbe háta engedi.*
-Lenne pár kérdésük.
*Az őr vezető hangjában bizonytalanság csendül, most először. Aztán egy perc feszült némaság, csak a hulla üvölt olyasmiket, hogy "Rozsomák nem hátrál", meg artikulálatlan tiltakozásokat.*
-Jól van, tudnak csendben is maradni.
*Mondja az őrnek, majd a többiekere néz, valahol az előbbi társalkodó partnere hóna alatt.*
-Gyertek, csak gyertek! Aki túl sokat beszél kivágom a nyelvit, ennyit jegyezzezek meg.
*Ezzel az invitálást letudottnak is véli, és betér a szobába, amit kínzó kamra néven lehetne emlegetni. Egész tágas, ha egy emberről van szó, de így, hogy először nyolcan, meg még az előző delikvens részben, vannak bent, elég kellemetlenül zsúfolt.*
-Dobjad csak le onnan kapitány, már mindent megtudtunk tőle.
*Használ királyi többest a szoba közepén lévő kínpad megtisztítását elősegítendő.
Mire a kapitány a vérben úszó kissé eldeformált kar nélküli torzóra pillant, és úgy dönt kegyelmet gyakorol. Lefejezi, majd lelőki a poros padlóra. Két alárendeltje pedig a hullát vezeti elő, és szíjazza a padra, egyelőre ülve, csupán jól összekötve mindenét. Persze nem ilyen lírai nyugodtsággal, inkább úgy, mintha egy forgószelet akarnának egy zsákba bezárni.*
-Köszönöm az uraknak, kívül tágasabb. Ha maradnak belül lesz az.
*Rötyög picit fekete humorán Metélő, és a gyorsan kiviharzó katonákra vágja az ajtót.*
-Na, most hogy ilyen családiasan vagyunk, mi a neved?
*Húz egy sámlit a kínpad elé, hogy szemben helyezkedhessen el a magát Rozsomáknak azonosító tetemmel. Közben átveszi az írnoktól is a lapot, és áttanulmányozza a kérdéseket.
A többieknek talán itt kalandozhat el először a tekintete. Sötétes, alig kivilágított szobácska ez. Középen a kínpad. Egy íróasztal van jobbra, balra pedig mögötte egy izzó szenes kosárka. Körben a földön ládák. A falon szerszámok, és a sarkokban rejtélyes gépek. Nyújtók, spékelt nyulak, kalodák, a szakavatottabb szenek még biztosan többet is felismernek.*
-Nem beszélni!
*Vág konok arcot a hulla a kérdésre.*
-Ne kelljen dolgoznom...
-Nem beszélni ilyenekkel.
*Úgy tesz, mintha köpne, persze testnedvei híján nem sokat ér a dolog.*
-Na, ilyen korán összepiszkítani azt a szép padlót.
*Caccog egy nagyot Metélő, és előszed övéről egy csipeszt.*
-No, ha már köpködünk.
*Fogja a pici csipeszt, ráköp, és a halottról lehámoz mindenféle maradvány ruhafélét, már ha került rá, eligazítja a köteleket, és így tökéletesen hozzáférhet a fickó mellbimbójához a csipesszel.*
-Jájj!
*Kiált fel a holt, és húzódna hátra.*
-Na, mondod már a neved?
*Kicsit leragadnak az ismerkedésnél.*
-Nem beszélni!
*Mondja még mindig konokul, majd csattan a csipesz, szakad a hús, a hulla pánikol, de nem esik össze, csak a szokásos.*
-Na, beszélsz már?
-Nem beszélni, kijelentetteni volt már!
*Rivall rá Metélőre, aki folyamatosan a jég megtörésén dolgozik innentől. A következő az ujja, melyet centinként szeletel le, majd jönnek a herék, végül egy szemet pukkaszt ki, mire a holt felnevet, hogy "könnyebb fejem, de lát", diadalittasan köpve szavait. Persze az újabb kísérletekre mindig bepánikol, de egy halottat hova lehet tovább kínozni. Metélő mérgesen csattogtat egy ollót a negyedik sikertelenség után.*
-Tényleg halott... én csak élőkkel dolgozom...
*Fordul közönségéhez?*
-Valakinek bármi ötlete? Mi fáj ezeknek a fattyaknak?
*Húzza résnyire zöld szemeit.*
//Quantall//
*Az apród könnyeden támaszkodik a fegyvereket tartó pultra.*
-Hát, itt köztudott. Jó régen lehetett a pihenőben... Már sereget is toboroznak a visszafoglalásra, bár őszintén... nem tolonganak. Pedig délen győzelmet arattak csapataink, kétszer is...
*Hümmög egyet a kikötői, meg a Grombari csata emlékére.*
-Az a beszéd járja, hogy meghalt a vezérük, valami lovas, és most csak szétzilálva bóklásznak ott délen, semmi irányítás. Csak portyacsapatok. Azokat kéne leverni.
*Adja elő a helyzetet megoldani kívánó világmegváltó terveit.*
-De a tanácsosok fele azt mondja semmi baj, a másik meg be van tojva, mint egy csecsemő. Az ember nem tudja minek hihet. Meg aztán most még Amos Thenior is eltűnt, tegnap azt mondja nekem Rejich, hogy biztos a holtakkal paktált le, valaki látni vélte, aki a frontról jött, de én azt mondom neked barátom, hogy áldott egy ember az...
*Be nem áll a pofája.*
-Jött be egy holt is a városba? Nem! A temetőből se kelt ki egy sem, ezt neki köszönhetjük, meg az égi sugarának. Az véd meg, ez biztos. És most is harcol, vagy az égi szövetségeseit hívja csatába, azért nem látni.
*Fejezi be meglátásait, mintha egy ősi eposzt élne át, csak éppen a jelenben.*