//Kis kitérő//
*Mint egy jól komponált zene, úgy rezdülnek izmai, ahogy előkészíti a csapást, majd a végső metszést is beviszi. Mert igen, metszés lenne, ha saját tőre lenne nála, nem csak szövet, de hús is szakadt volna, vérvörös festékkel keltve életre a sápadt bőrt.
Ám ez csak játék, vagy valami olyasmi, mintha újra gyermek lenne, és fakardokkal hadonászna. De már akkor is tudta, mely seb halálos, így hát nem is tesz újabb lépést, amivel fokozhatná győzelmét. Hisz egyértelmű a végzetes találat.
Legalább is neki, Yeza mintha megtáltosodna a találattól. Mivel nem számít arra, hogy ugródeszkának nézik, hát meglepetten fogadja a lerohanót. Lélekjelenléte viszont háznál van, így ha az esést már nem is tudja kivédeni, arra ügyel, hogy feje a legkisebb ütéssel találkozzon a földdel. Igaz, hogy így rendesen odaveri a hátát, vállait, de még mindig jobb néhány sajgó csont, mint egy betört fej, vagy a szédülés és eszméletvesztés.
És míg figyelmét a megelőzés köti le, addig penge nyomódik torkához, ott is az érzékeny porchoz, mi szinte megdermed a terror alatt. Még sincs benne ijedtség, sötét szemei is inkább gúnyt és kihívást sejtetnek, mintsem rémületet.*
- Ostoba vagy *suttogja halkan, le sem véve tekintetét a Rőt arcáról. Még sem kerüli el figyelmét a másik fegyvertelensége, persze leszámítva a tőrt, ami ha igazi lenne, hát problémázhatna. Bár tény, a gyakorlóval is lehet károkat okozni érzékeny területen, még sem fél. Mitől is? Hisz a vörös, hacsak nem ment el az esze, nem öl meg nyílt színen ennyi ember előtt valakit. Főképp nem egy Thalamarr-t, hisz ha híre megy, a céh élve nyúzza meg, persze apja után. Ha pedig nem végez vele, pusztán sérülést okoz, az ő haragjával kéne szembenéznie.
Így hát nincs is igazán tétje a dolognak, neki legalább is. Mert a lánynak van, érezheti is hamarosan, ahogy jobbkeze, még mindig a gyakorlókardot szorítva, annak markolatával bal oldalára sújt, az alsó bordák tájékán. Nem kímél, nem finomkodik, bár csontot nem tör, tán néhány hajszálrepedés fut végig rajtuk, némi légszomj kíséretében. Ezzel egy időben a bal a tőrrel együtt a Rőt nyaka alá ugrik, mintha csak másolná a lány mozdulatát. De ő nem a hegyét nyomja a torkába, hanem lapjával fog fel nagy felületet, határozottan tolva hátra a fejét, feszítve a nyakat. Félő, ha Yeza nem enged, a végén nyakában is reccsen néhány csont, hisz továbbra is ő az erősebb kettejük közül.*