//Nuk//
*A frappáns válaszra a lány nem is bírja tovább. Kiszakad belőle egy harsány nevetés, kezét szája elé téve próbálja elhallgattatni magát. Látja, hogy a másik ugyanazt kéri, mint amivel maga is küzd, csak a nem veszélyes másában, ha lehet ezt így hívni. Odamegy ő is és ha már így állnak, nincs kedve most újat tanulni, szóval egy kétélűt kér, amije szintúgy neki is van. Bár persze, ez nem néz ki olyan remekül, és fából van, de azért ez is megteszi. Ahogy nézi a másikat, újra felnevet az előbbin, sietve félre is néz. El sem hiszi az egészet. Bemegy egy üres terembe, vagyis majdnem, annak szélében egy emberkölyök próbál íjjal célba találni. Elmosolyodik, látva annak ügyetlenkedését, amiről eszébe jut az első íjának kézbevétele. Méregeti a fegyverét, amíg még ideje van, legalább pontosan felméri magában a súlyát, a formáját és mindent, ami különbözik a sajátjától. Könnyebb, persze, de az csak jót jelent. A pengéje kicsit hosszabb, de nem is annyira széles, illetve a másik fele nem egy teljesen másik forma, mint egy cápafarok, hanem ugyanolyan, mint az előbbi. ~Hah, unalmas. Bár aki készítette is valószínű unatkozott közben.~ A nyele rövidebb, de csak egy pár centivel talán, és a vége tompítottan hegyes, amit igazából nem is fog tudni használni. ~Komolyan, most halra vadászok, vagy mi?~ Bökdösni kezdi vele a levegőt, próbálva elképzelni, azt mások hogyan használják nem nevetségesen. Aztán csak megvonja a vállát és erre is rátámaszkodik úgy, mintha csak a sajátja volna.*
- Mi van már, divatbemutatóra készülsz? *Pillant ki a másikra, aki a pólyát tekeri a kezére. Valamit tud erről, miért is használják, hogy ne csússzon ki a fegyver a kezéből, vagy mi. Elképzelni viszont nem tudja, bár lehet, ez a kéz méretétől is függ. Ő még nem ejtette el, csak nagyon kicsi korában, mikor a háború miatt meg kellett tanulnia harcolnia. Ahogy ez eszébe jut, szeme egészen elhomályosodik. Megrázza a fejét, és fütyülni kezd, egy olyan dalt, amit egyszer egy részeg törpétől hallott. Közben hunyorogva néz a nőre és még mindig arra próbál rájönni, kire emlékezteti. Már persze nem a kinézete, hiszen életében nem találkozott még óriással.*