//Merlis Aororis//
- Ez az egész annyira ellentmondásos... persze ha feltételezem, hogy az igazat mondja, amit (lássuk be) semmi nem bizonyíthat. Szóval... azt állítja, hogy igazából akkor sem tudott semmit a férfiről, ő csak egy idegen volt a számára, aki önvédelemre tanította, úgy-e? Na de meddig? Senki nem tanulhat meg egyik napról a másikra verekedni, fegyvert forgatni, nyilván akkor nem kevés időt töltöttek mégis együtt. Ez idő alatt egy barátságos törpének ismerte meg, akinek nincsenek ellenségei. De mégis, mindent tudni akarok, amit akkor tudott róla. Esetleg a házában lakott egy darabig? Mikre tanította? Sosem mesélt magáról? Miből élt? *és persze az utolsó a kulcskérdés, lévén a törpe valószínűleg akkor sem volt már éppen tisztességes szándékokkal átitatva. Tehát tegyük fel elméletben, hogy a nő igazat mond, amiben azért kételkedik. Ebben az esetben a helyzet egyszerű, a törpe végig tolvaj volt, kitanította kicsit a nőt, persze csendben, ő nem tolvajlásra tanította, csak önvédelemre... Amiből később tolvajlás is lehet persze.*
- Valami átkozottul jó üzletet ajánlottak önnek levélben, mégis mi lehetett az? *majd úgy dönt, nem erőlködik tovább, kimondja a nyilvánvalót* Aligha hiszem, hogy valaki más írt pont egy ilyen furcsa nevű személy nevében önnek. Mégis ki a fene tudná, hogy mit jelent önnek ez a név? Vagy valóban ez a törpe írt, vagy valaki, aki átkozottul jól ismeri, attól függetlenül, hogy a levél hemzseg-e a hibáktól, vagy sem. Viszont még mindig egy helyben toporgunk, még mindig nincs semmi a kezemben *jegyzi meg, miután a nő elmondja, hogy a törpe nyilván öregedett tizenkét év alatt. Persze, ez egyértelmű, kiérződött a beszélgetés eddigi részéből, hogy nem tegnap találkoztak utoljára.*
- Viszont nekem kicsit több kell annál, hogy öregedett... vannak jegyek, amiket öregségével sem veszít el az ember, nézze meg a fülem! *mondja enyhén ingerülten. Talán elég visszataszító látványt nyújt a húscafat, ami megmaradt belőle, de akkor is ott, mikor a többit elvesztette, sokkal visszataszítóbb volt* Ezt nem fogja elfedni az idő, nem növeszthetem vissza a fülem, sem az ujjam *emeli fel a kezét, amelyen egy ujj hiányzik* Na ilyenekre van nekem szükségem, szinte mindenkinek van ilyen ismertetőjegye, ha nem is olyan ijesztő, mint az enyém. Mondtam már, egy anyajegy, egy bibircsók, egy heg, valami, amit nem lehet eltüntetni *majd az utolsó mondatra kénytelen terelni a szót, hiszen egyszerűen csak kíváncsi.*
- Semmi nem kézzel fogható, amit tud, épp úgy, ahogyan nem is igazolható, amíg elő nem kerül ez a törpe. Ettől függetlenül mondja bátran, legfeljebb nem hiszem el *biztatásnak elég gyenge, de nem is biztatni akar valakit, éppen csak a tényeket közölte.*