*Nem is sejti, hogy egyszerű elfekvésével is ekkora zavart képes teremteni. Azt megjegyezte, hogy ne próbáljon fizikai kontaktust kialakítani, mert az érintése zavaró, bár a miért az továbbra is homályos. Na de hogy az is zavaró legyen, hogy csak hasal, és közben beszélget... Ki érti ezt? Mindenesetre nagyon furcsa.
Érdeklődve figyeli a magyarázatot, ami eléggé meghökkentő, de egyben valahol hízelgő is. Talán. Úgy tűnik. Újra megállapíthatja, hogy a férfiak nagyon furcsa szerzetek.*
-Értem, azt hiszem...
*Felül, kicsit leporolja az ingét, de még így is bőven akadnak rajta koszfoltok, amik a földről maradtak rajta. Lábait keresztbe fonja ültében, miközben ujjával egy fűszállal játszadozik. Mit lehet erre felelni? Egyáltalán kellene?*
-De én nem akartam semmiféle rövidítést találni és ösztönöket beindítani. Én csak... Én csak ilyen vagyok.
*Megint úgy érzi, hogy elszégyellheti magát, mert ami elsőre hízelgő bóknak tűnt, egyre inkább hat valami rossznak, negatívnak, ami mind jobban és jobban piszkálja.*
-Szóval akkor zavarom a férfiakat, igaz?
*Így máris értelmet nyer a sok ellenséges vagy hűvös fogadtatás, amiben része volt. Elmélyülten pöckölgeti tovább a fűszálat, egész jó figyelemelterelő, figyelmet lekötő tevékenység, hogy addig se kelljen a másikra pillantania. kell neki mindig kíváncsiskodni, most meg csodálkozik, hogy az őszinte válasz rossz szájízt hagy maga után. Talán akkor nem kellene többet felkeresnie a druidát, úgyis olyan dühösnek tűnt legutóbb.*
-Azt hiszem, anyukának tényleg igaza volt, hogy még túl fiatal vagyok... 72 év még tényleg nem elég az élet megértéséhez.
*Békén hagyja inkább a fűszálat, kezeivel megtámaszkodik a háta mögött, lábait felhúzza, és az égre bámul. Haza kellene menni... vagy legalább az erdőbe, vágtatni egy nagyot, állatokat cserkészni. Olyan dolgokat, amikhez tényleg ért, abban a közegben maradni, amit ismer és szeret. A város nem neki való még, túl fiatal, túl tapasztalatlan, naiv és lobbanékony.
Lassan áll lábra, a kelleténél jóval alaposabban porolva le a nadrágját, hogy egy porszem se maradjon rajta, persze ez is csak a látszat.*
-Azt hiszem, mennem kellene, így nem sokat fogok tudni gyakorolni, ráadásul téged is feltartalak csak.