*Ricuko a hosszú meditálást követően betér a barakkba* ~Csodálatos hely.~ *Gondolja, majd mosolyogva odafordul az asztalnál ölű aprócska gyerekhez. Látja, hogy a látogatók fegyverei mind sorba vannak rakva szépen elkülönítve, nehogy véletlenül másnak legyen "visszaadva", így ő maga is átnyújtja a botját a fiúnak, de az megrázza a fejét.* - A botot nem kell leadnod nem tudnék mást adni helyette. Menj be nyugodtan. *Az óriás meghajol az fiúcska felé, majd határozott léptekkel megindul befelé. Először körbejárja a gyakorlóteret, szemrevételezi az esetleges partnereket, majd úgy dönt hogy egy árnyékosabb helyet keresve átmozgatja magát tetőtől talpig.
Miután a bemelegítéssel végzett, egy szál ágyékkötőben a csuklójára tekert imalánccal kiáll a tér közepére és felkiált.* - Kinek van kedve összemérni velem az erejét? *Vár a jelentkezőkre és közben azon gondolkodik a hirtelen beálló csendben és mozdulatlanságban, hogy ki lesz az ellenfele.* ~Talán az az ork, igen erősnek látszik, vagy talán az a fél-elf kinek gyorsaságához foghatót keveset látott még~ * Meglepetésére egy gnóm jelentkezik a küzdelemre, viszont az ezidáig a gyakorlással elfoglalt sokaság most néző tömeggé alakult s körbeállja őket. Az óriás meghajolt ellenfelének közben figyeli a mozgását, hátha megtud valamit ellenfeléről mielőtt elkezdődik a harc. Szeme sarkából látta amint a bejárat mellet figyelő fiúcska is beáll a kör belső peremére. Miután a gnóm is üdvözölte hatalmas partnerét megindul felé. néhány gyors szökkenéssel mellette terem és fakardjával ágyékát célozva hatalmas erővel sújtott le. Az óriás persze ezt nem hagyta, legnemesebb testrészét egy gyors oldallépéssel védte, majd hatalmas öklével egy végzetes csapást indít a gnóm tarkójára. Az ütés talál és apró ellenfele arccal a homokban elterül, várt pár pillanatot, majd odaugrott hozzá ellenőrizte él-e még. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor látta hogy semmi baja, felpillantott és a felügyelő állt mellette.* -Ilyen gyors küzdelmet nem látni gyakran és ilyen jószívű óriást sem. *Rámosolygott majd intett pár embernek a nézők köréből, azok odaszaladtak, óvatosan megemelték az ájultat és elindultak vele az árnyékba, a tömeg megnyílt előttük, majd újra az óriásra meredt mindenki, aki éppen meghajolt a távozónak. A körben álló nézők arcán nem a gyűlölet, hanem a meglepetés tükröződik. Pár pillanattal később az az ork lép a körbe akit először nézett. Neki is meghajol, de az ork nem sokat foglalkozik az illendőséggel, hatalmas gyakorlókardjával rárohan és egyenesen az óriás fejét akarja szétzúzni vele. Ricuko most sem rest és megindul az ork felé oly fürgeséggel mit elsőre nem néznének ki belőle. Meg is lepi az orkot kinek fegyvere még a saját feje fölé van emelve, így könnyen blokkolható. Egyik kezének hatalmas markával megragadja az ork csuklóit, a másikkal a fegyver keresztvasát és egy oldalirányú rántással kifordítja a kezéből azt, az ezt követő pillanatban a markolatgomb tulajdonosa halántékán koppant. Ettől az ork igencsak megtántorodik, de nem adja fel, megrázza a fejét és kirántja az óriás kezéből karjait. Alighogy egyik keze szabaddá válik, máris állcsúcson veri ellenfelét aki ettől hátralép kettőt, majd újabb támadást mért a kardkeresztvasát tartó kézre és kirántja belőle az eszközt, gyakorlott mozdulattal szúr az óriás hatalmas mellkasának közepe felé. Az állát érő ütésből ocsúdott a szerzetes és pillanatnyi késlekedés nélkül srégen előre lépett, hogy a kard hegye a hónalja alatt haladjon, ezután hirtelen mozdulattal fordít egyet felsőtestén és a kard megfeszült a bordái és a bicepsze között, a következő pillanatban már alkarját felcsapva fordította vissza testét kitépve ismét a fegyvert az ork kezéből. A meglepetéstől sokkolt izomkolosszus már csak a közeledő ökölre figyel, de tenni már nem tud semmit. A pusztító erejű csapás leteríti és jó-ideig nem mozdul többet. Ricuko ismét ellenőrizte, hogy nem lett-e komolyabb baja ellenfelének, meghajol a nézőközönségnek is, majd elindul az árnyékos fa felé ahol felszerelését hagyta. A tömeg megnyílt előtte és sutyorogni kezdtek a háta mögött, de nem foglalkozott velük. Leül a fa tövébe és imádkozni kezd, hogy ellenfelei mihamarabb felépüljenek.*
A hozzászólás írója (Ricuko Torinusi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.18 23:46:09