//Második szál//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Syd reakcióján határtalanul döbben le, pár pillanatig szavakat sem talál, csak pislog, habog, és vörösödik el, tőle szokatlan módon. Majd nevet fel hangosan, harsányan.*
-Köszi. De nem hiszem. Jó volt. Jó hát, valójában nagyon jó volt. De megérné mindezt?
*Mutat körbe a szerény kis lukban úgy, mintha a világ leggazdagabb kincstárában ülnének, a legjobb étkek, és italok között, az elérhető legmagasabb rangon. Közben óhatatlanul gondol bele, vajon ő maga elcserélné-e az őrség nevezetű szórakozását Sydre.*
-Nekem momentán a kötelék többet jelent egy kiemelkedően fantasztikus kufircolásnál.
*Valamiféle összhangot elérve gondolatmenete hol követi, hol kiegészíti a félvérét.*
-Hát, végül is lehet menne. Az a vén, kéjenc mágus említett egy varázslatot amivel el lehet rejteni a gondolatokat.
*Hogy rutin lenne a kendőzetlen őszinteség, azt azért kétli, de vidáman kacag fel.*
-Két alkalom még igazán nem nevezhető szokásnak, vagy rendszerességnek. Amúgy tetszik amit látok. Kívül belül vonzó vagy. De például még el sem mondtad a legmocskosabb titkodat. Mi az? És a legnagyobb vágyad? Amiért az életed is adnád?
*Provokálja apró sunyin gonosz vigyorral a hazudni képtelent. Majd jókislányosan térsz vissza az egyéb lényegesekhez.
És rosszkislányosan készül kimetszeni Syd szemét a tiltott kifejezés használatánál. Legendás türelmét dicsérő mód, engedi el egyből tőrét, ahogy a pontosítást hallja, és biccent mosolyogva. Igen, árulásról beszél.*
-Ahogy árulás mindaz, mit eddig felsoroltam, kezdve onnan, hogy nem figyelmeztettek a holt fenyegetésre, egészen odáig, hogy nem küldtek erősítést.
-Kagan a tanács tagja.
*Kezd el nagy komolyan érvelni, mit sem törődve azzal, hogy őrmestere épp most röhögte pofán.*
-Ám nem teljesen elégedett a tanács munkájával, hozzáállásával. Elsőként neki számoltam be a tanács árulásáról. Hasonlóképp látja a dolgokat, mint én. Jelentős haderővel, és mágusokkal rendelkezik. Szövetségesek kellenek Syd, és ő a legjobb, akit találhatunk. Avagy van más javaslatod?
*Valahol teljesen reménytelenek látja ezt az egész vállalkozást, eleve elrendeltnek, hogy belebukik. Ennyi azonban még nem rettenti. Kelt benne viszont más elegendő félelmet, aggodalmat.*
-Nagyon remek!
*Sóhajt fel, és fintorog újra növekvő haraggal.*
-Azért a rohadt nagy önzőségedben valahol megtorpanhatnál, és elmerenghetnél, mit okozol ezzel azoknak, akiknek fontos vagy. Én nem akarom, hogy akármilyen kockázatot vállalj!
*Pedig mintha már vagy tucatszor említette volna, avagy utalt rá, hogy félti a félvért.*
-Nem. Neked például nagyon nem kellene pattogni.
*Öröm, hogy ismét egy pont, amiben egyetértenek. Még ha úgy is fest a motivációjuk igen különböző.*
-Nem.
*Felel őszintén, és vonja meg vállát bocsánatkérően.*
-Sajnálom. Tudom, hogy illene. De valójában nem érdekel az ügy jósága. Viszont szórakoztat!
*Vigyorodik el szélesen.*
-Sőt, kifejezetten kéjes érzettel tölt el, hogy keresztbe tehetek azoknak, akik bajban hagytak. Csak nem tudom hogyan. Túl hatalmasak. És te túlságosan sokat feltételezel rólam. Nincs eszközöm ellenük, így igenis kielégítő megoldásnak látszik az, hogy legalább alaposan beolvassak.
*Még annak ellenére is, hogy ez a legbiztosabb, legrövidebb út egy dicstelen halálba. De hát miért is lenne egy eleve halálra ítélt lét olyan lényeges, mint például a bosszú?
Hajol kissé közelebb, fürkészve a férfi arcát.*
-Neked mi okoz ilyen már majdnem szégyellni illő, fel sem vállalható buja örömet?