Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-24 19:04:56
Üzenet elküldve: 2015-07-24 19:04:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ziana//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Igen, neki épp ez a perverziója. Az alkoholtól elméletileg minden nő megszépül, mondják a bölcs kocsmafilozófusok, és szerény véleménye szerint ha az alkoholt a nő csöcseiről kell lenyalogatni, akkor a hatás még nagyobb lesz. Nem mintha Zianának meg kéne szépülnie Dennon szemében, de meg kell hagyni, a sebek igencsak rútak, de mint előbb említve vagyon, az el fog tűnni egy kis nyalakodás után.
Úgy látszik, enged a dolgoknak, a várt pofon elmarad, sőt, még ököl sem érkezett... Annál százszorta fájdalmasabb támadás. A mogyoróbarna szemű férfi mogyoróiba bizony éles fájdalom hasít.*
- Ijj, basszus! *Szisszen fel fájdalmasan, de megfélelfeli magát, magára erőltet egy mosolyt, és folytatja a csata közvetítését.* - Tizedes, jelentem, az ellenség megszorongatta a tökünk.
*A forró csókot készséggel elfogadja, sőt, egy hevesebbel viszonozva, viszont ügyelve arra, hogy sebei miatt ne legyen az kellemetlen a vörösnek. A két csók közti kérdésen pedig csupán felnevet.*
- Mondd, számít most ez? Én is elfelejtettem a tied, szégyen, s gyalázat. *Ekkor jön az előbb említett heves, de gyengéd csók.* - Viszont tehetünk róla, hogy nemsokára emlékezzünk egymásra mindörökké.
*Huncut mosoly jelenik meg arcán, szemeivel pedig a gyakorlótér egy félreeső része felé vizslat, egy szobaméretű kis helyiség, ajtóval, talán a gyakorlófegyverek raktára lehet.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Igen, neki épp ez a perverziója. Az alkoholtól elméletileg minden nő megszépül, mondják a bölcs kocsmafilozófusok, és szerény véleménye szerint ha az alkoholt a nő csöcseiről kell lenyalogatni, akkor a hatás még nagyobb lesz. Nem mintha Zianának meg kéne szépülnie Dennon szemében, de meg kell hagyni, a sebek igencsak rútak, de mint előbb említve vagyon, az el fog tűnni egy kis nyalakodás után.
Úgy látszik, enged a dolgoknak, a várt pofon elmarad, sőt, még ököl sem érkezett... Annál százszorta fájdalmasabb támadás. A mogyoróbarna szemű férfi mogyoróiba bizony éles fájdalom hasít.*
- Ijj, basszus! *Szisszen fel fájdalmasan, de megfélelfeli magát, magára erőltet egy mosolyt, és folytatja a csata közvetítését.* - Tizedes, jelentem, az ellenség megszorongatta a tökünk.
*A forró csókot készséggel elfogadja, sőt, egy hevesebbel viszonozva, viszont ügyelve arra, hogy sebei miatt ne legyen az kellemetlen a vörösnek. A két csók közti kérdésen pedig csupán felnevet.*
- Mondd, számít most ez? Én is elfelejtettem a tied, szégyen, s gyalázat. *Ekkor jön az előbb említett heves, de gyengéd csók.* - Viszont tehetünk róla, hogy nemsokára emlékezzünk egymásra mindörökké.
*Huncut mosoly jelenik meg arcán, szemeivel pedig a gyakorlótér egy félreeső része felé vizslat, egy szobaméretű kis helyiség, ajtóval, talán a gyakorlófegyverek raktára lehet.*
2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-24 18:48:54
Üzenet elküldve: 2015-07-24 18:48:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Dennon//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Teljes az összhang, az íjász épp úgy veszi Zia szavait, miként azok elhagyták sebes ajkát. Kell is ez az egyetértés a továbbiakban, rohadtul utálja magyarázni mit miért, és mi hova való.
A méregetés sem zavarja, pusztán viccesnek találja, mint amúgy nagyjából most bármit. Ha valakinek meg az a perverziója, hogy az ingbe, mellénybe bújtatott, szesszel vastagon locsolt felsőtestét bámulja, hát felőle aztán csak nyugodtan. Persze fogdosni már más kérdés. És más pasinak nem is hagyná ilyen könnyedén. Borzongató, de leginkább mókás a félelf ujjainak finom futása, halkan kacag fel a bejelentésre.*
-Igen gyors taktikai lépés.
*Enged a gyengéd erőszaknak, és hasonló vehemenciával markol rá arra, mit már amúgy is rendelkezésére bocsátott a másik.*
-Ezt igazán szeretem.
*Lép közelebb, simul, emelkedik lábujjhegyre, apró futó csókot lehelve a Dennon ajkára. Majd suttog semmit sem távolodva a másiktól.*
-Már csak pár kérdésem maradt.
*Ereszt el egy sunyi kis vigyort, de nem hagyja sokáig tépelődni a féleflet szándékairól.*
-Mi is a neved?
*Vár választ nyelvével csiklandozva Dennon nyakát, és ujjaival gerjesztve vágyát a nadrág szövetén keresztül.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Teljes az összhang, az íjász épp úgy veszi Zia szavait, miként azok elhagyták sebes ajkát. Kell is ez az egyetértés a továbbiakban, rohadtul utálja magyarázni mit miért, és mi hova való.
A méregetés sem zavarja, pusztán viccesnek találja, mint amúgy nagyjából most bármit. Ha valakinek meg az a perverziója, hogy az ingbe, mellénybe bújtatott, szesszel vastagon locsolt felsőtestét bámulja, hát felőle aztán csak nyugodtan. Persze fogdosni már más kérdés. És más pasinak nem is hagyná ilyen könnyedén. Borzongató, de leginkább mókás a félelf ujjainak finom futása, halkan kacag fel a bejelentésre.*
-Igen gyors taktikai lépés.
*Enged a gyengéd erőszaknak, és hasonló vehemenciával markol rá arra, mit már amúgy is rendelkezésére bocsátott a másik.*
-Ezt igazán szeretem.
*Lép közelebb, simul, emelkedik lábujjhegyre, apró futó csókot lehelve a Dennon ajkára. Majd suttog semmit sem távolodva a másiktól.*
-Már csak pár kérdésem maradt.
*Ereszt el egy sunyi kis vigyort, de nem hagyja sokáig tépelődni a féleflet szándékairól.*
-Mi is a neved?
*Vár választ nyelvével csiklandozva Dennon nyakát, és ujjaival gerjesztve vágyát a nadrág szövetén keresztül.*
2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-24 18:08:08
Üzenet elküldve: 2015-07-24 18:08:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ziana//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Úgy tűnik, nagyon jól elmúlatják az időt a közjátékukkal, azonban a tettek mezejére kell lépni, mert megalszik a tej a szájukban, mire valami érdemleges is történik.
Még egy kicsit közelebb lép, pont akkor, mikor a bemelegítésnél tartanak, és már csak egy számjegyű centiméterekben mérhető a köztük lévő távolság.*
- Ó, persze... A bemelegítés... *Mondja eltűnődve, majd tekintete levándorol az ikrekre, majd vissza Zia szemébe. Nem, még mindig fáradt a csatához. Bal kezét felemeli, majd gyengéden végigsimít a nő ugyanazon oldali idomán, néhány pillanatra el-elidőzve egyetlen helyen.* - Kész.
*Mosolyt villant a vörös irányába, és legbelül is mosolyog. Természetesen benne van a pakliban, hogy rendesen fel lesz pofozva, de nincs mit veszteni, legalább egy kellemes élménnyel gazdagabb. Ha viszont ez nem történik meg, és továbbra is folytatni akarja, akkor készségesen válaszol a következő kérdésre is.*
- Tudja, tizedes, van már harci tapasztalatom. Az íj pedig felajzva, már csak a parancsot várom.
*Finoman megragadja a csuklóját, és nadrágja közelébe irányítja azt, hogy Ziana biztosra menjen abban, igazat beszél, és felkészült a háborúra.
Az ellenség a kapuban, ideje lenne hát elmenni a bázisra, és onnan lövöldözni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Úgy tűnik, nagyon jól elmúlatják az időt a közjátékukkal, azonban a tettek mezejére kell lépni, mert megalszik a tej a szájukban, mire valami érdemleges is történik.
Még egy kicsit közelebb lép, pont akkor, mikor a bemelegítésnél tartanak, és már csak egy számjegyű centiméterekben mérhető a köztük lévő távolság.*
- Ó, persze... A bemelegítés... *Mondja eltűnődve, majd tekintete levándorol az ikrekre, majd vissza Zia szemébe. Nem, még mindig fáradt a csatához. Bal kezét felemeli, majd gyengéden végigsimít a nő ugyanazon oldali idomán, néhány pillanatra el-elidőzve egyetlen helyen.* - Kész.
*Mosolyt villant a vörös irányába, és legbelül is mosolyog. Természetesen benne van a pakliban, hogy rendesen fel lesz pofozva, de nincs mit veszteni, legalább egy kellemes élménnyel gazdagabb. Ha viszont ez nem történik meg, és továbbra is folytatni akarja, akkor készségesen válaszol a következő kérdésre is.*
- Tudja, tizedes, van már harci tapasztalatom. Az íj pedig felajzva, már csak a parancsot várom.
*Finoman megragadja a csuklóját, és nadrágja közelébe irányítja azt, hogy Ziana biztosra menjen abban, igazat beszél, és felkészült a háborúra.
Az ellenség a kapuban, ideje lenne hát elmenni a bázisra, és onnan lövöldözni.*
2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-24 17:44:49
Üzenet elküldve: 2015-07-24 17:44:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Dennon//
*Semmi engedetlenség. Nagyon helyes, nem is illő az egy feljebbvalóval szemben sem. A gyerekesen kivitelezett bűnbánatra azonban már képtelen tartani a szigor maszkát, és hangosan kacag fel.*
-Mármint szolgálati időben.
*Pontosít azért az íjász szavain, nem igazán szeret elköteleződni, és még ebben a burkolt formában is zavarja a szavak olyan értelme, mint a "soha többé"*
-Derék, nagyon derék.
*Nyugtázza a fogadalom tételt változatlan víg kedvvel. És már bólogat is, sürgetve a további lőpróbákat.*
-Na és a bemelegítés?
*Kérdezz vissza ártatlan, de elégedett pislogással.*
-Pusztán egy gyakorlófegyver alapján küldjem éles bevetésre?
*Ingatja fejét rosszallva a dolgot.*
-Hát ilyen felelőtlen vezetőnek tart, közlegény?
*Marad továbbra is, egy helyben, kíváncsian várva miként értelmezi a félelf szavait, és milyen lépést merészel megtenni, hogy bizonyítson.*
*Semmi engedetlenség. Nagyon helyes, nem is illő az egy feljebbvalóval szemben sem. A gyerekesen kivitelezett bűnbánatra azonban már képtelen tartani a szigor maszkát, és hangosan kacag fel.*
-Mármint szolgálati időben.
*Pontosít azért az íjász szavain, nem igazán szeret elköteleződni, és még ebben a burkolt formában is zavarja a szavak olyan értelme, mint a "soha többé"*
-Derék, nagyon derék.
*Nyugtázza a fogadalom tételt változatlan víg kedvvel. És már bólogat is, sürgetve a további lőpróbákat.*
-Na és a bemelegítés?
*Kérdezz vissza ártatlan, de elégedett pislogással.*
-Pusztán egy gyakorlófegyver alapján küldjem éles bevetésre?
*Ingatja fejét rosszallva a dolgot.*
-Hát ilyen felelőtlen vezetőnek tart, közlegény?
*Marad továbbra is, egy helyben, kíváncsian várva miként értelmezi a félelf szavait, és milyen lépést merészel megtenni, hogy bizonyítson.*
2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-24 17:30:45
Üzenet elküldve: 2015-07-24 17:30:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Hűségpróba//
*A lakat zárul, érvénybe lép a büntetés. Napokig lesz egybezárva éheztetve a lénnyel, aki talán már most is éhes. Ha a Djh'Ibou, azaz Kackac tényleg jó barát, akkor nem fogja megtámadni, ez esetben még felhatalmazást is kapnak arra, hogy a városban lófráljanak. Korrekt üzlet, hisz a fiú azt állítja, jó barátok.
Az első nap ez beigazolódik. Hiába kordul fel néha-néha egyik-másik gyomra, csak két jó barátként nézhetnek egymásra, semmi sem történik. A vizet megisszák, minden tök boldogság.
A második nap sem üt el az előzőtől. Vizet isznak, enni nem esznek, a korgások mindkét fél részéről sűrűbben jönnek, de a barátságukat harapni lehet, olyannyira sűrű.
A harmadik nap már Kackac kérdően néz a fiúra. Látszik, hogy kopog a szeme az éhségtől, de még mindig nem vetemedik támadásra, nagy eséllyel nem is fog a későbbiekben sem.
Ha ez gondolják, akkor ez igen nagy tévedés. Még aznap este történik az incidens. Puir éppen alszik, a rémség pedig a száját nyaldosva közelít felé, és a torkába mar. A fiú felkiált, mire a nagymacska felmordul, és őrök tömkelege áll fáklyákkal a börtön elé, Mindenki lándzsát és íjat ragad, hogy a szörnyeteget leterítsék. Az egyik őr egy kézre fogja a fáklyát és a lándzsát, hogy lássa, merre szúr, és így próbálja kilyuggatni a rémet, azonban az odakap, és mind a lándzsa, mind a fáklya lehull a börtön padlójaként szolgáló szénára. Először csak fojtottan sistereg, és olybá tűnik, elalszik. Azonban a sistergés egyre hangosabb. Ez nem a kioltódó fáklya hangja volt, hanem a kissé nedves széna hangja, ahogy a tűzhöz ért, mivel Kackac egyik vizeletfoltját érte. A meleg viszont árad onnét, a foltnak pedig csupán a szélére esett az eszköz, így a másik oldalt máris lángra kap, kisvártatva pedig a láng továbbterjed. Néhány pillanat, és az egész börtönszoba egy nagy zárt, lángoló kalitka, egy gyilkos katlan. Látszik a macskafajzat árnyéka, ahogy küzd a fájdalommal, majd lassan kiszenved a forró lángok karmai közt, azonban még a gazdája is bent van. Két bátor, és kellőképp vállas őr lép oda, és további társaik segítségével lefeszegetik az izzó rácsokat, majd a lángok közé ugranak.
Másodpercek telnek el. Semmi. Percek. Semmi. Legalább fél fertályóra, mire a láng alábbhagy, és ahogy a hamu, az elmúlás jelképe közt botorkálnak a kint maradt őrök, két páncélt vélnek felfedezni, amikben összeaszott, fekete testek hevernek, fegyverüket görcsösen szorítva. Nem messze tőlük a macska fekszik, szintúgy aszott, koromfekete testtel.
És hol van Puir? Őt könnyen meg lehet találni. A sarokban ül, összekucorodva, hősiesen védte magát a lángok elől, tökéletes helyet választott... A halálhoz. Fejéről leégett a haj, arcát is csak anyja ismerné fel, testéről nem is beszélve. Kint az őröknek sikerült végre megfékezni a tűz továbbterjedését, a veszély véget ért.
És így lett vége Puir Certol büntetésének. A macska halott, két bátor, becsületes ember halott, és mindezt azért, mert egy másik halott behozta a szörnyetegét a városba.*
*A lakat zárul, érvénybe lép a büntetés. Napokig lesz egybezárva éheztetve a lénnyel, aki talán már most is éhes. Ha a Djh'Ibou, azaz Kackac tényleg jó barát, akkor nem fogja megtámadni, ez esetben még felhatalmazást is kapnak arra, hogy a városban lófráljanak. Korrekt üzlet, hisz a fiú azt állítja, jó barátok.
Az első nap ez beigazolódik. Hiába kordul fel néha-néha egyik-másik gyomra, csak két jó barátként nézhetnek egymásra, semmi sem történik. A vizet megisszák, minden tök boldogság.
A második nap sem üt el az előzőtől. Vizet isznak, enni nem esznek, a korgások mindkét fél részéről sűrűbben jönnek, de a barátságukat harapni lehet, olyannyira sűrű.
A harmadik nap már Kackac kérdően néz a fiúra. Látszik, hogy kopog a szeme az éhségtől, de még mindig nem vetemedik támadásra, nagy eséllyel nem is fog a későbbiekben sem.
Ha ez gondolják, akkor ez igen nagy tévedés. Még aznap este történik az incidens. Puir éppen alszik, a rémség pedig a száját nyaldosva közelít felé, és a torkába mar. A fiú felkiált, mire a nagymacska felmordul, és őrök tömkelege áll fáklyákkal a börtön elé, Mindenki lándzsát és íjat ragad, hogy a szörnyeteget leterítsék. Az egyik őr egy kézre fogja a fáklyát és a lándzsát, hogy lássa, merre szúr, és így próbálja kilyuggatni a rémet, azonban az odakap, és mind a lándzsa, mind a fáklya lehull a börtön padlójaként szolgáló szénára. Először csak fojtottan sistereg, és olybá tűnik, elalszik. Azonban a sistergés egyre hangosabb. Ez nem a kioltódó fáklya hangja volt, hanem a kissé nedves széna hangja, ahogy a tűzhöz ért, mivel Kackac egyik vizeletfoltját érte. A meleg viszont árad onnét, a foltnak pedig csupán a szélére esett az eszköz, így a másik oldalt máris lángra kap, kisvártatva pedig a láng továbbterjed. Néhány pillanat, és az egész börtönszoba egy nagy zárt, lángoló kalitka, egy gyilkos katlan. Látszik a macskafajzat árnyéka, ahogy küzd a fájdalommal, majd lassan kiszenved a forró lángok karmai közt, azonban még a gazdája is bent van. Két bátor, és kellőképp vállas őr lép oda, és további társaik segítségével lefeszegetik az izzó rácsokat, majd a lángok közé ugranak.
Másodpercek telnek el. Semmi. Percek. Semmi. Legalább fél fertályóra, mire a láng alábbhagy, és ahogy a hamu, az elmúlás jelképe közt botorkálnak a kint maradt őrök, két páncélt vélnek felfedezni, amikben összeaszott, fekete testek hevernek, fegyverüket görcsösen szorítva. Nem messze tőlük a macska fekszik, szintúgy aszott, koromfekete testtel.
És hol van Puir? Őt könnyen meg lehet találni. A sarokban ül, összekucorodva, hősiesen védte magát a lángok elől, tökéletes helyet választott... A halálhoz. Fejéről leégett a haj, arcát is csak anyja ismerné fel, testéről nem is beszélve. Kint az őröknek sikerült végre megfékezni a tűz továbbterjedését, a veszély véget ért.
És így lett vége Puir Certol büntetésének. A macska halott, két bátor, becsületes ember halott, és mindezt azért, mert egy másik halott behozta a szörnyetegét a városba.*
2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:08:44
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:08:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Zenolita Dravennar //
~Gyorsabb~
*Combrúgása elsuhan a cél előtt, mellett, hiszen Zenolitának már hűlt helye azon a ponton, ahová szánta lábának becsapódását. Elkészült az erejével, nem is tagadhatná és vérző, fáó orra is zavarja a koncentrációban. Már csak a szíve hajtja előre, bizonyítani akar, leginkább magának, hogy képes e küzdeni és tűrni, ha a helyzet úgy hozza. A túlpörgetett rúgás óriási szabad területet ad az erejével láthatóan kitűnően gazdálkodó lány számára, még válogathat is vajon milyen módszerrel küldi padlóra a testőrt.
Végtére is megszületik a befejező sorozat egy pontosan irányzott könyökössel indítva, majd egy erős rúgással befejezve, ami után már nincs visszaút, az első kivette az erőt, a második pedig gyakorlatilag megsemmisítette erre az éjszakára. Összezúzott bordákkal rogy a földre, de nem terül el, annyi ereje még van, hogy ne dőljön el, de láthatóan kikészült, kapkodja a levegőt, oldalában furcsa, eddig még nem tapasztalt szúró érzés jelentkezik, orrából cseppenként távozik a vér a Barakk padlózatára, balja sajog, szája jelen pillanatban el van zsibbadva és nem valami szép látvány.
Ez egy igazán tanulságos este volt, ami tudását, képességeit és jövőbeni elképzeléseit illeti. Leszegett fejjel, fél térden állva veszi tudomásul, hogy az estének vége, és valahol legbelül ő is érzi, hogy így van ez jól. Innen már csak lejjebb van, arra pedig Zenolita nem kíváncsi.*
- Igyekeztem. *köszönésképp megemeli jobbját* - Ennyi tellett. *teljes kudarcként fogja fel a vereséget, de ebből tud csak igazán tanulni.*
*A regenerálódásra hagyott idő elégséges számára, így mire párbajtársa összeszedi a széthagyott fegyvereket és leadja, addigra ő is megérkezik a kapuhoz. Már a ruháját is összevérezte, valahogy majd ki kel mosnia belőle a vért, de ez már tényleg a holnap programja lesz. Ma már csak azt várja, hogy visszaérkezzen a szállásra és megmossa kicsit az arcát, hogy utána azonnal bedőljön az ágyába.*
- Nem lennék az ellenségeid helyében. *csak nem egy éjszakai, köntösbe bújtatott bókféleség? De, valami olyasmi hangzott el, mert ugyan nehezére esik most a mosolygás, azért összehoz egy olyasfélét.*
- Gratulálok a kinevezéshez. *biccent elismerően, mert ez eddig kimaradt, túl felfokozott volt eleddig az este, most már van idő kissé nyugodtabb dolgokra is.*
~Nehéz dolgom lesz, nagyon nehéz, treníroznom kell magamat, ha fel akarom venni a versenyt.~
*Részéről indulhatnak, és ha ez a másik oldalról sem ütközik akadályba, fájó bal karját fogva Zenolita után távozik a Barakkból.*
~Gyorsabb~
*Combrúgása elsuhan a cél előtt, mellett, hiszen Zenolitának már hűlt helye azon a ponton, ahová szánta lábának becsapódását. Elkészült az erejével, nem is tagadhatná és vérző, fáó orra is zavarja a koncentrációban. Már csak a szíve hajtja előre, bizonyítani akar, leginkább magának, hogy képes e küzdeni és tűrni, ha a helyzet úgy hozza. A túlpörgetett rúgás óriási szabad területet ad az erejével láthatóan kitűnően gazdálkodó lány számára, még válogathat is vajon milyen módszerrel küldi padlóra a testőrt.
Végtére is megszületik a befejező sorozat egy pontosan irányzott könyökössel indítva, majd egy erős rúgással befejezve, ami után már nincs visszaút, az első kivette az erőt, a második pedig gyakorlatilag megsemmisítette erre az éjszakára. Összezúzott bordákkal rogy a földre, de nem terül el, annyi ereje még van, hogy ne dőljön el, de láthatóan kikészült, kapkodja a levegőt, oldalában furcsa, eddig még nem tapasztalt szúró érzés jelentkezik, orrából cseppenként távozik a vér a Barakk padlózatára, balja sajog, szája jelen pillanatban el van zsibbadva és nem valami szép látvány.
Ez egy igazán tanulságos este volt, ami tudását, képességeit és jövőbeni elképzeléseit illeti. Leszegett fejjel, fél térden állva veszi tudomásul, hogy az estének vége, és valahol legbelül ő is érzi, hogy így van ez jól. Innen már csak lejjebb van, arra pedig Zenolita nem kíváncsi.*
- Igyekeztem. *köszönésképp megemeli jobbját* - Ennyi tellett. *teljes kudarcként fogja fel a vereséget, de ebből tud csak igazán tanulni.*
*A regenerálódásra hagyott idő elégséges számára, így mire párbajtársa összeszedi a széthagyott fegyvereket és leadja, addigra ő is megérkezik a kapuhoz. Már a ruháját is összevérezte, valahogy majd ki kel mosnia belőle a vért, de ez már tényleg a holnap programja lesz. Ma már csak azt várja, hogy visszaérkezzen a szállásra és megmossa kicsit az arcát, hogy utána azonnal bedőljön az ágyába.*
- Nem lennék az ellenségeid helyében. *csak nem egy éjszakai, köntösbe bújtatott bókféleség? De, valami olyasmi hangzott el, mert ugyan nehezére esik most a mosolygás, azért összehoz egy olyasfélét.*
- Gratulálok a kinevezéshez. *biccent elismerően, mert ez eddig kimaradt, túl felfokozott volt eleddig az este, most már van idő kissé nyugodtabb dolgokra is.*
~Nehéz dolgom lesz, nagyon nehéz, treníroznom kell magamat, ha fel akarom venni a versenyt.~
*Részéről indulhatnak, és ha ez a másik oldalról sem ütközik akadályba, fájó bal karját fogva Zenolita után távozik a Barakkból.*
2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:29:07
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:29:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A mélység vérei//
*Örömmel nyugtázza, hogy a kicsi kezd egyre jobban lenni. Már azt hitte, hogy beteg, vagy ilyesmi, de olybá tűnik, legalább ő azt állítja, hogy a napsütéstől lett rosszul. Igen, a frissen jötteknek elég kellemetlen lehet eme fényes furcsaság, Dhoros számára egyenest irritáló. Nem lehet a közelébe nézni, befolyásolja az árnyékokat és nem mellesleg ontja magából a meleget. Meglehetősen utálja.
Ahogy az aprócska nőstény felszólal, hogy neki elég volt, fel sem merül benne, hogy őrült lenne, csupán úgy gondolja, a vízből volt neki elég.*
- Oké...
*Mondja, majd félrerakja a vödröt, ami már amúgy is szinte üres, majd a guggolóhelyzetből felállva nekitámasztja hátát a falnak, és egy kicsit szétnéz.
Ekkor jön egy újabb kérdés, amin csak jót mosolyog. Tényleg friss a fenti világban, nem vitás.*
- A legközelebbi barlang úgy három-négynapi járóföldre. Mit szeretnél ott?
*Teszi fel az egyébként elég egyértelmű válaszra gyanús kérdést, de hogy lakni a Krenkataurban? Őszintén szólva erre még nem is gondolt. Elméletileg lehetne.
Amint látja, hogy a lány tényleg jól van, Medlielre néz, és egy mosolyt ereszt meg. Ez nem olyan mosoly, mint amilyenek eddig voltak, nem az a fogvillantós, komolyan sem veszem mosoly, ezt inkább "Hála égnek!" mosolyként lehet elkönyvelni.*
*Örömmel nyugtázza, hogy a kicsi kezd egyre jobban lenni. Már azt hitte, hogy beteg, vagy ilyesmi, de olybá tűnik, legalább ő azt állítja, hogy a napsütéstől lett rosszul. Igen, a frissen jötteknek elég kellemetlen lehet eme fényes furcsaság, Dhoros számára egyenest irritáló. Nem lehet a közelébe nézni, befolyásolja az árnyékokat és nem mellesleg ontja magából a meleget. Meglehetősen utálja.
Ahogy az aprócska nőstény felszólal, hogy neki elég volt, fel sem merül benne, hogy őrült lenne, csupán úgy gondolja, a vízből volt neki elég.*
- Oké...
*Mondja, majd félrerakja a vödröt, ami már amúgy is szinte üres, majd a guggolóhelyzetből felállva nekitámasztja hátát a falnak, és egy kicsit szétnéz.
Ekkor jön egy újabb kérdés, amin csak jót mosolyog. Tényleg friss a fenti világban, nem vitás.*
- A legközelebbi barlang úgy három-négynapi járóföldre. Mit szeretnél ott?
*Teszi fel az egyébként elég egyértelmű válaszra gyanús kérdést, de hogy lakni a Krenkataurban? Őszintén szólva erre még nem is gondolt. Elméletileg lehetne.
Amint látja, hogy a lány tényleg jól van, Medlielre néz, és egy mosolyt ereszt meg. Ez nem olyan mosoly, mint amilyenek eddig voltak, nem az a fogvillantós, komolyan sem veszem mosoly, ezt inkább "Hála égnek!" mosolyként lehet elkönyvelni.*
2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:09:33
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:09:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville //
*Egyszerűen nem tudja megállni, hogy ne csodálja ezt a makacs elszántságot. Nem elég, hogy a földön köt ki megint, az orrából csurog a vér és lassan gondolnia kell rá, hogy húgocskája nem ismeri meg holnap nagybátyját, ha még sokat verekednek, még így is fölkecmeregve a földről ragaszkodik a folytatáshoz. Sok feladta volna már, ha barátságos küzdelemben megteheti, de ebbe a mindenesbe talán mégis csak szorult valami a harcos lelkületből. A vérző sebbekkel felkecmeregve, ereje nem éppen teljében lévő mindenes végül csak kiérdemli az elismerő pillantást, ami hamar mélyül el újra, amikor közelít felé ugyanúgy, mint az ezt megelőző támadásnál. Számít rá, hogy ezúttal nem fogja meglepetés nélkül hagyni. Kicsit sem figyelmetlen és a sajgó rész a kardmarkolattól még mindig emlékezteti rá, hogy jobb, ha figyel a közeledő minden mozzanatára és már előre számít valami meglepetésre. Amikor az ökle emelkedik nem várja be mit is tartogat neki meglepetésnek Alfonz, már ugrik is oldalra, hogy bármi is volt a terv ne kapja meg a váratlan ajándékot, azután már könnyebb dolga van. A könyöke a legkeményebb része, ami elérheti most Alfonz bácsit oldalról, így az ugrás után már könyököl is a nyaka felé egy adagot aztán már nem húzza tovább a küzdelmet hátralépve rúg egy utolsót még a bordái közé, aztán úgy dönt nem kéri ki a véleményét a folytatásról, hanem berekeszti a küzdelmet, akárhogy is sikerült ez a támadás. A végén még úgy kidekorálja Al bácsit, hogy a Kisasszony már esztétikai okokból sem akarja, majd a Szalonban tudni. Azon kívül nem szándéka több kárt tenni benne. Amit tudni akart tudja most már. Kezét felemelve int megálljt a kék szemű felé.*
-Itt van a vége mára az edzésnek.
*Mondja határozott ellentmondást nem igen tűrő hangon, bár ha nem használna és végképp ragaszkodik hozzá a bácsi, kiütheti, de akkor cipelheti végig a városon a rezidenciáig arról nem is beszélve, hogy azt már tényleg nehéz lenne megmagyarázni.*
-Szép volt Al!
*Mondja grimaszolva. Összegezve a tapasztaltakat magában megállapítja, hogy a mindenes nem olyan edzett mint kellene, a karddal pedig nem igen tud bánni, de nem reménytelen eset. Tulajdonképpen a legfontosabb dolog nála meglenne a harchoz. Van bátorsága és kitartása hozzá, ezeket a tulajdonságokat ő többre tartja a kedvességnél meg a gondoskodó szellemnél, amivel kishúgát nevelgeti. Igaz ez a két tulajdonság nem elég, ha nem gyakorolja be az alapokat, de ez ma már nem az ő gondja. Talán holnap, amikor erősen fogja neki javasolni lásson neki az edzésnek. Összegyűjti az eldobott gyakorló fegyvereket, mert feltételezi, hogy a bácsinak elég gondja van azzal, hogy magát összeszedje a kiadós edzés után. Aztán a kijáratnál visszacserélve a gyakorló kardokat a saját fegyverére bevárja Alt, hogy elinduljanak vissza a rezidenciára.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 22:35:00
*Egyszerűen nem tudja megállni, hogy ne csodálja ezt a makacs elszántságot. Nem elég, hogy a földön köt ki megint, az orrából csurog a vér és lassan gondolnia kell rá, hogy húgocskája nem ismeri meg holnap nagybátyját, ha még sokat verekednek, még így is fölkecmeregve a földről ragaszkodik a folytatáshoz. Sok feladta volna már, ha barátságos küzdelemben megteheti, de ebbe a mindenesbe talán mégis csak szorult valami a harcos lelkületből. A vérző sebbekkel felkecmeregve, ereje nem éppen teljében lévő mindenes végül csak kiérdemli az elismerő pillantást, ami hamar mélyül el újra, amikor közelít felé ugyanúgy, mint az ezt megelőző támadásnál. Számít rá, hogy ezúttal nem fogja meglepetés nélkül hagyni. Kicsit sem figyelmetlen és a sajgó rész a kardmarkolattól még mindig emlékezteti rá, hogy jobb, ha figyel a közeledő minden mozzanatára és már előre számít valami meglepetésre. Amikor az ökle emelkedik nem várja be mit is tartogat neki meglepetésnek Alfonz, már ugrik is oldalra, hogy bármi is volt a terv ne kapja meg a váratlan ajándékot, azután már könnyebb dolga van. A könyöke a legkeményebb része, ami elérheti most Alfonz bácsit oldalról, így az ugrás után már könyököl is a nyaka felé egy adagot aztán már nem húzza tovább a küzdelmet hátralépve rúg egy utolsót még a bordái közé, aztán úgy dönt nem kéri ki a véleményét a folytatásról, hanem berekeszti a küzdelmet, akárhogy is sikerült ez a támadás. A végén még úgy kidekorálja Al bácsit, hogy a Kisasszony már esztétikai okokból sem akarja, majd a Szalonban tudni. Azon kívül nem szándéka több kárt tenni benne. Amit tudni akart tudja most már. Kezét felemelve int megálljt a kék szemű felé.*
-Itt van a vége mára az edzésnek.
*Mondja határozott ellentmondást nem igen tűrő hangon, bár ha nem használna és végképp ragaszkodik hozzá a bácsi, kiütheti, de akkor cipelheti végig a városon a rezidenciáig arról nem is beszélve, hogy azt már tényleg nehéz lenne megmagyarázni.*
-Szép volt Al!
*Mondja grimaszolva. Összegezve a tapasztaltakat magában megállapítja, hogy a mindenes nem olyan edzett mint kellene, a karddal pedig nem igen tud bánni, de nem reménytelen eset. Tulajdonképpen a legfontosabb dolog nála meglenne a harchoz. Van bátorsága és kitartása hozzá, ezeket a tulajdonságokat ő többre tartja a kedvességnél meg a gondoskodó szellemnél, amivel kishúgát nevelgeti. Igaz ez a két tulajdonság nem elég, ha nem gyakorolja be az alapokat, de ez ma már nem az ő gondja. Talán holnap, amikor erősen fogja neki javasolni lásson neki az edzésnek. Összegyűjti az eldobott gyakorló fegyvereket, mert feltételezi, hogy a bácsinak elég gondja van azzal, hogy magát összeszedje a kiadós edzés után. Aztán a kijáratnál visszacserélve a gyakorló kardokat a saját fegyverére bevárja Alt, hogy elinduljanak vissza a rezidenciára.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 22:35:00
2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 21:29:18
Üzenet elküldve: 2015-07-23 21:29:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Zenolita Dravennar //
*A sikerélmények ezúttal is a nő pártját fogják és nem hajlandók semmi pénzért sem Kipp oldalára állni. Hiába minden erőfeszítés, minden koncentráció, egyszerűen nem megy, ellenfele sokkal képzettebb, rafináltabb és tapasztaltabb ilyen téren. Még nem tudja, de hamarosan újabb problémákba fog a szó szoros értelmében is ütközni.
Kicsit talán tényleg nagyobb az a bizonyos mellény, mint kéne, de ez az időpont éppen megfelelő arra, hogy Zen méretre szabja a lajbit. Az elszántsággal most sincs gond, a gyorsassággal és a lendületességgel külön-külön szintén minden klappol, együtt már kevésbé acélos ez a támadás, hiába áll Zenolitával szemben a tavalyi Lórugó kocsma háziversenyének egyik dobogósa. Itt most nem egy fogatlan kalózféle, aki útját állja, de majd ez is nyomatékosítva lesz nem sokára. Szépen halad a végzete felé, karja már lendül, de a szemközti oldalon sem egy zsák tipeg, bizony el is tud mozogni és vissza is tud támadni. Sajnos nem sok különbséget vél felfedezni a fegyverrel vagy a nélkül küzdő szöszi tudásában. Talán így kevésbé tudja magát visszafogni, de hát Kipp provokálta ki magának ezt a szituációt a helyett, hogy lett volna köztük legalább egy kardnyi távolság.
Ökle ügyesen lesz megvezetve, lendülete túlhalad azon a ponton, ahonnan még biztonsággal vissza tudna lépni és máris megkapja érte a büntetést, mi lábszárán csattan. Fájó, érzékeny pont, amiből következik, hogy kissé kihátrál, de zajlanak itt kérem az események, elfutni nem tud, nem is akar, így viselnie kell a soron következő büntetést is. Kijózanító ütés éri az orrát, a térd viszont szerencséjére nyak tájékon éri, így az nincs olyan romboló hatással, mint a trükkös egyenes, ami lerombolta azt a maradék önelégültségét is mi maradt benne.*
~Ilyen nincs.~
*Talán még időben hátrál ki, hogy rendezze sorait egy újabb megveszekedett támadáshoz, viszont figyelmeztető jelzésül orrából csordogálni kezd a vér. Érzi a sajgást, a tompa nyomást, és amikor hozzáér, legszívesebben üvöltene a fájdalomtól, de nem teszi, nem teheti, küzdenie kell.*
~Lássuk csak, nincs fegyver, és erőfölényben van az ellenfél, azt gondolja jó úton halad, hogy megtörjön, de innen egyenes út a kudarcig, nekem pedig feladatom van, védelmeznem kell. Mihez kezdjek, a testén páncél, egy megoldás van.~
*Nem adja át a kezdeményezést, abból korábban sem jött ki túl jól, az olvasás a másik mozgásában egy következő napra tartozik, most azt kell elkerülnie, hogy leolvassák saját támadását. Újból ugyanaz a figura, mélyen a fedezék mögött közelít, felrepedt szája időközben megdagadt kissé, de nem számít, közeledik. Úgy látszik, újból bele akar szaladni egy pofonba, mert mindent ugyanúgy csinál, csak most jobbja helyett balját indítja. Azonban ez csak az előbbi ellesett trükk, csak ijeszt, ütés helyett jobb lábával Zenolita belső combját veszi célba, ha nem lesz szerencséje viseli sorsát, ha szerencsével jár, már annak is örül, ha hátrálásra készteti a harcost.*
*A sikerélmények ezúttal is a nő pártját fogják és nem hajlandók semmi pénzért sem Kipp oldalára állni. Hiába minden erőfeszítés, minden koncentráció, egyszerűen nem megy, ellenfele sokkal képzettebb, rafináltabb és tapasztaltabb ilyen téren. Még nem tudja, de hamarosan újabb problémákba fog a szó szoros értelmében is ütközni.
Kicsit talán tényleg nagyobb az a bizonyos mellény, mint kéne, de ez az időpont éppen megfelelő arra, hogy Zen méretre szabja a lajbit. Az elszántsággal most sincs gond, a gyorsassággal és a lendületességgel külön-külön szintén minden klappol, együtt már kevésbé acélos ez a támadás, hiába áll Zenolitával szemben a tavalyi Lórugó kocsma háziversenyének egyik dobogósa. Itt most nem egy fogatlan kalózféle, aki útját állja, de majd ez is nyomatékosítva lesz nem sokára. Szépen halad a végzete felé, karja már lendül, de a szemközti oldalon sem egy zsák tipeg, bizony el is tud mozogni és vissza is tud támadni. Sajnos nem sok különbséget vél felfedezni a fegyverrel vagy a nélkül küzdő szöszi tudásában. Talán így kevésbé tudja magát visszafogni, de hát Kipp provokálta ki magának ezt a szituációt a helyett, hogy lett volna köztük legalább egy kardnyi távolság.
Ökle ügyesen lesz megvezetve, lendülete túlhalad azon a ponton, ahonnan még biztonsággal vissza tudna lépni és máris megkapja érte a büntetést, mi lábszárán csattan. Fájó, érzékeny pont, amiből következik, hogy kissé kihátrál, de zajlanak itt kérem az események, elfutni nem tud, nem is akar, így viselnie kell a soron következő büntetést is. Kijózanító ütés éri az orrát, a térd viszont szerencséjére nyak tájékon éri, így az nincs olyan romboló hatással, mint a trükkös egyenes, ami lerombolta azt a maradék önelégültségét is mi maradt benne.*
~Ilyen nincs.~
*Talán még időben hátrál ki, hogy rendezze sorait egy újabb megveszekedett támadáshoz, viszont figyelmeztető jelzésül orrából csordogálni kezd a vér. Érzi a sajgást, a tompa nyomást, és amikor hozzáér, legszívesebben üvöltene a fájdalomtól, de nem teszi, nem teheti, küzdenie kell.*
~Lássuk csak, nincs fegyver, és erőfölényben van az ellenfél, azt gondolja jó úton halad, hogy megtörjön, de innen egyenes út a kudarcig, nekem pedig feladatom van, védelmeznem kell. Mihez kezdjek, a testén páncél, egy megoldás van.~
*Nem adja át a kezdeményezést, abból korábban sem jött ki túl jól, az olvasás a másik mozgásában egy következő napra tartozik, most azt kell elkerülnie, hogy leolvassák saját támadását. Újból ugyanaz a figura, mélyen a fedezék mögött közelít, felrepedt szája időközben megdagadt kissé, de nem számít, közeledik. Úgy látszik, újból bele akar szaladni egy pofonba, mert mindent ugyanúgy csinál, csak most jobbja helyett balját indítja. Azonban ez csak az előbbi ellesett trükk, csak ijeszt, ütés helyett jobb lábával Zenolita belső combját veszi célba, ha nem lesz szerencséje viseli sorsát, ha szerencsével jár, már annak is örül, ha hátrálásra készteti a harcost.*
2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 20:54:17
Üzenet elküldve: 2015-07-23 20:54:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ziana//
*Örömmel konstatálja, hogy a lövések kifejezetten tetszettek a lánynak, nem unja el magát látványosan az ásítások közepette. A haptákra való reakciója is örömmel tölti el, nem sült bolondnak nézi, hanem érti a poént. A dorgálásra sértődött arcot erőltet magára, és búbánatosan a földre szegezi tekintetét, mint egy kisfiú, akit szid az anyja. Enyhén lebiggyeszti az ajkait, csizmája orrával pedig a földet piszkálja.*
- Ígérem, hogy ezentúl nem fogok összevissza lövöldözni! *Fogadja meg magában a továbbra is kétértelmű mondatok következő fokozatát, majd mellkasát kidüllesztve emelkedik fel teljes magasságába, mint egy igazi katona.* - Fogadom, hogy csak és kizárólag parancsra engedem ki a nyílvesszőt, és igyekszem pontosan célozni, máskülönben a távharc értelme elvész!
*Öklével ráver egyet mellkasára, ezzel is lepecsételve fogadkozását, majd egy kicsit lejjebb hajol, hogy Zia és az ő arca egy vonalban legyenek. Mélyen a szemébe néz, majd az enyhén borostás arcán mosoly kúszik végig.*
- Nos, akkor gyakoroljuk még egy kicsit a lövéseket? Csak kezdem unni ezt a helyet... *Megvakargatja állát, mintha olyannyira gondolkozna, de nagy eséllyel mindketten tudhatják, hova is akar menni.* - Mondjuk a Kispotály kiváló lőtér lenne, persze csak diszkréten, nehogy mindent összetörjek és szétlőjek!
*Ha a vörös is beleegyezik a dologba, akkor részéről indulhatnak, ügyes kis pincsiként követi őt.*
*Örömmel konstatálja, hogy a lövések kifejezetten tetszettek a lánynak, nem unja el magát látványosan az ásítások közepette. A haptákra való reakciója is örömmel tölti el, nem sült bolondnak nézi, hanem érti a poént. A dorgálásra sértődött arcot erőltet magára, és búbánatosan a földre szegezi tekintetét, mint egy kisfiú, akit szid az anyja. Enyhén lebiggyeszti az ajkait, csizmája orrával pedig a földet piszkálja.*
- Ígérem, hogy ezentúl nem fogok összevissza lövöldözni! *Fogadja meg magában a továbbra is kétértelmű mondatok következő fokozatát, majd mellkasát kidüllesztve emelkedik fel teljes magasságába, mint egy igazi katona.* - Fogadom, hogy csak és kizárólag parancsra engedem ki a nyílvesszőt, és igyekszem pontosan célozni, máskülönben a távharc értelme elvész!
*Öklével ráver egyet mellkasára, ezzel is lepecsételve fogadkozását, majd egy kicsit lejjebb hajol, hogy Zia és az ő arca egy vonalban legyenek. Mélyen a szemébe néz, majd az enyhén borostás arcán mosoly kúszik végig.*
- Nos, akkor gyakoroljuk még egy kicsit a lövéseket? Csak kezdem unni ezt a helyet... *Megvakargatja állát, mintha olyannyira gondolkozna, de nagy eséllyel mindketten tudhatják, hova is akar menni.* - Mondjuk a Kispotály kiváló lőtér lenne, persze csak diszkréten, nehogy mindent összetörjek és szétlőjek!
*Ha a vörös is beleegyezik a dologba, akkor részéről indulhatnak, ügyes kis pincsiként követi őt.*
2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 20:42:31
Üzenet elküldve: 2015-07-23 20:42:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville //
*Összeszedve magát Al bácsi feltornázza magát a földről, de nem adja fel sőt, olyan pimaszul vigyorog, hogy kezdi bánni, amiért kiderülő fölénye miatt ilyen kesztyűs kézzel bánt vele eddig. Igaz ez a fájdalmas hangok és a vérző sebek után talán nem teljesen igaz. Ennek ellenére küzdelmük jellege barátságos egyelőre, ha a pimaszságot nem viszi túlzásba a fiú akkor talán az is marad.*
-Persze teljesen kimerültem. Azért, ha ragaszkodsz hozzá, erőt veszek magamon és beledöngöllek a földbe még párszor.
*Válaszol elhúzva a száját végül mosolyra vonva azt. Önmagához mérten szokatlanul kedves volt, hogy hagyta volna visszavonulni azelőtt, hogy ájultan vonszolta volna ki a Barakkból. Így is sok "kedves emléket" vihet már haza a ma éjszakai összecsapástól, de úgy tűnik nem elég neki.*
~Hát ez? Puszta kézzel akar harcolni? Mint a részeg martalócok? Na jó van, ha ragaszkodsz hozzá, de te akartad... ~
-Fegyver nélkül jobban elboldogulsz? Akkor rajta!
*Ereszt meg felé egy gúnyos mosolyt, végül is nincs már köztük a kard, most már kezdenek kocsmai verekedéshez hasonló módon küzdeni, ezen már kevesebb tisztelni valója akad. Lehet Al ebben jobban feltalálja, majd magát? Nem gondolná, hogy a házat támadók puszta kézzel próbálnák meg, majd a támadást, de az igaz, hogyha a mindenes testőrnek nem marad más, mint a puszta keze azzal is tudni kell valamiképpen védekezni. A kék szemű eldobja a kardját, így elfogadván az új harcmodort ő is ezt teszi. Nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ne vigyorogjon a nyilvánvaló önhittség láttán. Érzi pontosan, hogy ez a harcmodor, amiben a fiú magabiztosan indul meg. Újonnan feltámadt pimaszsága is erre utal, de nagyot fog csalódni, ha azt gondolja ebben jobb lehet nála. Utolsó birkózó partnerét erősen a földbe döngölte egy törött bordával engedve végül útjára. Persze nem becsüli alá ellenfelét. Ha puszta öklözéssel kíván előnyt szerezni nyilván gyakorlottabb ezen a téren, mint a karddal. Mivel máris közelít felé, azt teszi ami általában beválik. Nem emeli a karjait védekező állásba felkínálva egyből a réseset a védekezésen csak a feslő testét fordítja el kicsit, hogy kevesebb felület legyen a támadásra. Szemeit a közeledőre szegezi mereven figyelve és koncentrál. Nincs sok ideje meglátni a szándékot, így hagy magának helyet előre mozdítva egyik lábát a hátra mozduláshoz, ha úgy alakulna. Egy öklös érkezik amit a mozdulat kezdésének pillanatában máris hátra lendülve reflex szerűen véd elsodorva alkarvédőjével az öklöt, aztán, ha már ilyen szépen testközelbe kerültek emeli a másik karját hirtelen, ökölbe szorítva kezét, mintha be akarna vinni egy ütést jobbról a két kék szem közé, de csak a hirtelen kar emelésig jut a mozdulat elterelve a figyelmet, hogy azután a lába egy jól irányzott rúgással ellenőrizze visel e vajon Alfonz bácsi lábszárvédőt magán. Ha nem ez rendkívül fájó pont lehet és ha csak egy kicsit meggörnyed tőle az arca már elég jó helyzetbe kerül hozzá, hogy bevigye a megkezdett ütést, aztán térdével segítsen rá a legörnyedő testnek a földre jutásra, jól orrba rúgva vele, hogy végképp elmenjen a kedve a puszta kezes játéktól. A dolog kimenetele persze mindig kétesélyes, de tud egy pár váratlan trükkel szolgálni még, ha bármi félre sikerül.*
*Összeszedve magát Al bácsi feltornázza magát a földről, de nem adja fel sőt, olyan pimaszul vigyorog, hogy kezdi bánni, amiért kiderülő fölénye miatt ilyen kesztyűs kézzel bánt vele eddig. Igaz ez a fájdalmas hangok és a vérző sebek után talán nem teljesen igaz. Ennek ellenére küzdelmük jellege barátságos egyelőre, ha a pimaszságot nem viszi túlzásba a fiú akkor talán az is marad.*
-Persze teljesen kimerültem. Azért, ha ragaszkodsz hozzá, erőt veszek magamon és beledöngöllek a földbe még párszor.
*Válaszol elhúzva a száját végül mosolyra vonva azt. Önmagához mérten szokatlanul kedves volt, hogy hagyta volna visszavonulni azelőtt, hogy ájultan vonszolta volna ki a Barakkból. Így is sok "kedves emléket" vihet már haza a ma éjszakai összecsapástól, de úgy tűnik nem elég neki.*
~Hát ez? Puszta kézzel akar harcolni? Mint a részeg martalócok? Na jó van, ha ragaszkodsz hozzá, de te akartad... ~
-Fegyver nélkül jobban elboldogulsz? Akkor rajta!
*Ereszt meg felé egy gúnyos mosolyt, végül is nincs már köztük a kard, most már kezdenek kocsmai verekedéshez hasonló módon küzdeni, ezen már kevesebb tisztelni valója akad. Lehet Al ebben jobban feltalálja, majd magát? Nem gondolná, hogy a házat támadók puszta kézzel próbálnák meg, majd a támadást, de az igaz, hogyha a mindenes testőrnek nem marad más, mint a puszta keze azzal is tudni kell valamiképpen védekezni. A kék szemű eldobja a kardját, így elfogadván az új harcmodort ő is ezt teszi. Nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ne vigyorogjon a nyilvánvaló önhittség láttán. Érzi pontosan, hogy ez a harcmodor, amiben a fiú magabiztosan indul meg. Újonnan feltámadt pimaszsága is erre utal, de nagyot fog csalódni, ha azt gondolja ebben jobb lehet nála. Utolsó birkózó partnerét erősen a földbe döngölte egy törött bordával engedve végül útjára. Persze nem becsüli alá ellenfelét. Ha puszta öklözéssel kíván előnyt szerezni nyilván gyakorlottabb ezen a téren, mint a karddal. Mivel máris közelít felé, azt teszi ami általában beválik. Nem emeli a karjait védekező állásba felkínálva egyből a réseset a védekezésen csak a feslő testét fordítja el kicsit, hogy kevesebb felület legyen a támadásra. Szemeit a közeledőre szegezi mereven figyelve és koncentrál. Nincs sok ideje meglátni a szándékot, így hagy magának helyet előre mozdítva egyik lábát a hátra mozduláshoz, ha úgy alakulna. Egy öklös érkezik amit a mozdulat kezdésének pillanatában máris hátra lendülve reflex szerűen véd elsodorva alkarvédőjével az öklöt, aztán, ha már ilyen szépen testközelbe kerültek emeli a másik karját hirtelen, ökölbe szorítva kezét, mintha be akarna vinni egy ütést jobbról a két kék szem közé, de csak a hirtelen kar emelésig jut a mozdulat elterelve a figyelmet, hogy azután a lába egy jól irányzott rúgással ellenőrizze visel e vajon Alfonz bácsi lábszárvédőt magán. Ha nem ez rendkívül fájó pont lehet és ha csak egy kicsit meggörnyed tőle az arca már elég jó helyzetbe kerül hozzá, hogy bevigye a megkezdett ütést, aztán térdével segítsen rá a legörnyedő testnek a földre jutásra, jól orrba rúgva vele, hogy végképp elmenjen a kedve a puszta kezes játéktól. A dolog kimenetele persze mindig kétesélyes, de tud egy pár váratlan trükkel szolgálni még, ha bármi félre sikerül.*
2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 19:33:10
Üzenet elküldve: 2015-07-23 19:33:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Zenolita Dravennar //
*Pontosan ezt akarta hallani Zenolita részéről is, hogy ami eddig terítéken volt, az csupán az ízelítő volt mindabból, ami ma éjjel fog következni. Egyre inkább elemében érzi magát, ámbár fájó bal karjának más véleménye van erről a durr bele bumm éjjeli kardozagtás folytatásáról, viszont egyedüli leszavazóként véleménye és jelzései Kipp felé vajmi keveset nyomnak a latban.
A következő másodpercekben felkarolja némiképp a szerencse, de, ha úgy tetszik akár úgy is mondhatjuk, hogy összpontosítása a még fennálló gyorsaságával kiváló párost alkot és képes arra, hogy meglepje tapasztalt ellenfelét, legalább egy kis kellemetlenkedés erejéig. A bevitt támadás sikere után nem száll magától gondolataiban, megpróbálja technika nélkül, csak a józan paraszti eszére támaszkodva befejezni a támadást, de hát ez az éjjel nem arról szól, hogy sok babér teremne számára.
Hát most sem terem, kerekednek is a szemei látva a megakasztott befejezést és Zenolita közeledő kezeit. Talán meg is zavarja egy szempillantásra, hogy a lány fegyvere a földön koppan, a visszavonulás gondolata ugyan megfogan agyában, de a kivitelezésen már kár gondolkodnia, mert a két erős kar úgy ragadja meg, hogy köpni, nyelni nem tud. Ha szelek szárnyára nem is kap, de van egy bő másodperc, amit a levegőben tölt, ahol aztán szép pályát ír le, végül pedig engedelmeskedve a gravitáció hívószavának keményen landol a padlózaton. Nem elég, hogy csapódik, de még egy aprót pattan és csúszik is.*
- Argh! *ennyi, mi kiszökik a száján, mint gondolat, ezután pár másodpercig csönd és csak fekszik, próbál megfelelő mennyiségű levegőhöz jutni és némi erőt varázsolni tagjaiba.*
*Az elemi erővel érkező karddal nem tud mit kezdeni, érzékeli, de nincs annyi ideje és főleg ereje, hogy odébb guruljon. Nem csukja be szemeit, várja, hogy mi lesz a vége, aztán paff, ha közelebb csap le, már el is találja. Mindeközben az éles fájdalom távozik lapockáiból és a nagyot koppant sarkaiba is új, talán az energiatartalékokból szabadított erő érkezik, mi újból felpörgeti. Szédülésével nem foglalkozik, az semmiség, a Nagyasszonyt pedig meg kell, hogy védje, nincs mese, nem lehet mellébeszélés.
Csodával határos módon fegyverét nem ejtette el, végig a kezében szorongatja, ez most kapóra is jön a felállásnál, mint támaszték.*
- Talán majd most jön el az én időm. *ezeket már fél térden állva mondja, hangjában nincs gúny, csak elszántság, de nagyon is jól tudja, hogy itt és most be lehetett volna fejezni az összecsapást, ám ez mégsem történt meg és egy efféle gesztussal adósává vált a nőnek.*
- Csak nem elfáradt Zenolita? *most viszont szemtelen vigyorba húzódnak ajkai és fölegyenesedik a földről, úgy érzi készen áll a folytatásra.*
- A fegyveres harcmodorom már ismeri, most mi lenne, ha fegyverek nélkül küzdenénk meg egymással? *ajánlja, de meg sem várja, hogy a szöszke védő választ adjon, ő máris a földre ejti fegyverét, hogy a számára egy fokkal kedvesebb módon kezdje a második felvonást.*
*És máris kettős fedezék mögött közelít, karjaival ügyel arra, hogy ne lehessen olyan könnyen meglepni gyomrát, illetve oldalát. Elérkezett az a pont, ahol egy-egy jól irányzott ütés pontot tehet az éjszaka végére, amolyan dupla vagy semmi alapon, Kipp halad előre, neki nincs mit veszítenie, de mutatnia nagyon kellene valamit, már csak a férfibüszkeség miatt is. Zenolita elé érve egy kemény jobbossal próbálja kipuhatolni, vajon az amazon mennyire van otthon a pusztakezes harcban és az sem érdekli, hogy páncél védi testét. Oda kell ütni, ahol nincs védelem.*
*Pontosan ezt akarta hallani Zenolita részéről is, hogy ami eddig terítéken volt, az csupán az ízelítő volt mindabból, ami ma éjjel fog következni. Egyre inkább elemében érzi magát, ámbár fájó bal karjának más véleménye van erről a durr bele bumm éjjeli kardozagtás folytatásáról, viszont egyedüli leszavazóként véleménye és jelzései Kipp felé vajmi keveset nyomnak a latban.
A következő másodpercekben felkarolja némiképp a szerencse, de, ha úgy tetszik akár úgy is mondhatjuk, hogy összpontosítása a még fennálló gyorsaságával kiváló párost alkot és képes arra, hogy meglepje tapasztalt ellenfelét, legalább egy kis kellemetlenkedés erejéig. A bevitt támadás sikere után nem száll magától gondolataiban, megpróbálja technika nélkül, csak a józan paraszti eszére támaszkodva befejezni a támadást, de hát ez az éjjel nem arról szól, hogy sok babér teremne számára.
Hát most sem terem, kerekednek is a szemei látva a megakasztott befejezést és Zenolita közeledő kezeit. Talán meg is zavarja egy szempillantásra, hogy a lány fegyvere a földön koppan, a visszavonulás gondolata ugyan megfogan agyában, de a kivitelezésen már kár gondolkodnia, mert a két erős kar úgy ragadja meg, hogy köpni, nyelni nem tud. Ha szelek szárnyára nem is kap, de van egy bő másodperc, amit a levegőben tölt, ahol aztán szép pályát ír le, végül pedig engedelmeskedve a gravitáció hívószavának keményen landol a padlózaton. Nem elég, hogy csapódik, de még egy aprót pattan és csúszik is.*
- Argh! *ennyi, mi kiszökik a száján, mint gondolat, ezután pár másodpercig csönd és csak fekszik, próbál megfelelő mennyiségű levegőhöz jutni és némi erőt varázsolni tagjaiba.*
*Az elemi erővel érkező karddal nem tud mit kezdeni, érzékeli, de nincs annyi ideje és főleg ereje, hogy odébb guruljon. Nem csukja be szemeit, várja, hogy mi lesz a vége, aztán paff, ha közelebb csap le, már el is találja. Mindeközben az éles fájdalom távozik lapockáiból és a nagyot koppant sarkaiba is új, talán az energiatartalékokból szabadított erő érkezik, mi újból felpörgeti. Szédülésével nem foglalkozik, az semmiség, a Nagyasszonyt pedig meg kell, hogy védje, nincs mese, nem lehet mellébeszélés.
Csodával határos módon fegyverét nem ejtette el, végig a kezében szorongatja, ez most kapóra is jön a felállásnál, mint támaszték.*
- Talán majd most jön el az én időm. *ezeket már fél térden állva mondja, hangjában nincs gúny, csak elszántság, de nagyon is jól tudja, hogy itt és most be lehetett volna fejezni az összecsapást, ám ez mégsem történt meg és egy efféle gesztussal adósává vált a nőnek.*
- Csak nem elfáradt Zenolita? *most viszont szemtelen vigyorba húzódnak ajkai és fölegyenesedik a földről, úgy érzi készen áll a folytatásra.*
- A fegyveres harcmodorom már ismeri, most mi lenne, ha fegyverek nélkül küzdenénk meg egymással? *ajánlja, de meg sem várja, hogy a szöszke védő választ adjon, ő máris a földre ejti fegyverét, hogy a számára egy fokkal kedvesebb módon kezdje a második felvonást.*
*És máris kettős fedezék mögött közelít, karjaival ügyel arra, hogy ne lehessen olyan könnyen meglepni gyomrát, illetve oldalát. Elérkezett az a pont, ahol egy-egy jól irányzott ütés pontot tehet az éjszaka végére, amolyan dupla vagy semmi alapon, Kipp halad előre, neki nincs mit veszítenie, de mutatnia nagyon kellene valamit, már csak a férfibüszkeség miatt is. Zenolita elé érve egy kemény jobbossal próbálja kipuhatolni, vajon az amazon mennyire van otthon a pusztakezes harcban és az sem érdekli, hogy páncél védi testét. Oda kell ütni, ahol nincs védelem.*
2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 15:53:09
Üzenet elküldve: 2015-07-23 15:53:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville //
*Úgy néz ki a leli szúrást kivédi a fiú, ami mindenképpen figyelemre méltó. Kell, hogy a léleknek legyen ereje, anélkül a kar ereje gyorsan legyőzhető és azt nehezebben lehet megedzeni. Az előző büszkeségét célba vevő mondat inkább betalált, de mindent egybe vetve ezzel a résszel elégedett egyelőre. Megjegyzi azért a gyengébb pontot. Gonosz mosolya végül eltűnik arcáról, amikor a kivont felé tartott karddal néz szembe, ha másnak nem is az elszántságnak megadja a tiszteletet.*
-Köszönöm! Ha valóban gonosz volt, de ez csak ahogy mondani szokták bemelegítés.
*Állapodik meg szája végül a mosoly és a komolyság között valahol. Igazat mond, ez félig sem annyira gonosz, mintha valaki kést tart, majd a szeretett húgocska torkához. A lélek ereje akkor lesz csak igazán tesztelve, de meri remélni, hogy ettől a próbától, azért megkíméli a jó sorsa. Alfonz erősebbnek bizonyult, mint elsőre gondolta, de látszik, hogy kezd fáradni. A nagy rohamok és kard csattogtatás közepette bizony kimerítette magát. Talán ez újabb tanulság, amit levonhat a kis párbajukból.*
~Na, most mi lesz Alfonz bácsi?~
*Úgy néz ki közeledik a következő támadás, vagy legalábbis a kék szemű kisvártatva elé ér és ezzel eléggé meglepi. Eddig nem nagyon kellett törnie a fejét vajon mire is készül széles mozdulataiba, szinte olvasni lehetett a következő lépést, de most nem ez a helyzet. Egy pillanattal előbb látja át mire is készül Alfonz még mielőtt bekövetkezne. Úgy dönt megfeszítve felső testét engedi bevinni az ütést, ami nagyot is szól éppen mellkasa felett a védelem nélkül hagyott részen. Az újabb tanulság nem várat magára sokáig. A markolat végül célba ér és a tompa fájdalom érezhetővé válik a találat helyén, ebben a pillanatban kardját elengedve a földre ejti és két kézzel kapja el a testközelben lévő kart a megfelelő magasságban. A fájdalom érzet miatt felfokozódott indulatban, hajlít egyet a térdén és Al bácsinak hirtelen lendületet adva, repíti át a vállán, hogy megint csak köszönhessen a földnek, ezúttal nagyobbat esve. Aztán felkapja a földről a kardot és nagy lendülettel fordul meg felé, ha még nem szedte össze magát számíthat rá, hogy egy minden eddiginél nagyobb lendületet vesz a karja és ha még mindig a földön fekszik nagy erővel sújt le rá. Ez a mozdulat, ha betalál még fa karddal is igen komoly sérülést okozhatna, ha nem irányítaná ezúttal csak a bácsi mellé, de nem hagy túl sok távolságot. Az egy centin belül lecsapó kard, ami végül megkegyelmez elég tanulság kell, hogy legyen. Persze csak akkor, ha sikerült és nem történt közben váratlan esemény ami keresztül húzta a számításokat. Ha nem történt, akkor újabb mosollyal az arcán veszi el a kardot végül a bácsi közeléből és lép hátra lovagiasan, hogy hagyja összeszedni magát.*
-Ha nem teszel komoly kárt az ellenfélben, ő tesz benned.
*Mondja már csak az eddigi séma miatt is hozzá, amit kell, de a nyaka tövében érzett fájdalom, azért arra készteti, hogy elismerje az eddigiekhez képest ez most szép volt. Sikerült meglepnie őt ezzel, ha csak egy kicsit akkor is.*
-Bírod még? Vagy elég lesz?
*Kérdezi és hangjában most nincs gúny se más színezet, színtelenül szól megadva az esélyt a feladásra, ha edzőtársa igényli.*
*Úgy néz ki a leli szúrást kivédi a fiú, ami mindenképpen figyelemre méltó. Kell, hogy a léleknek legyen ereje, anélkül a kar ereje gyorsan legyőzhető és azt nehezebben lehet megedzeni. Az előző büszkeségét célba vevő mondat inkább betalált, de mindent egybe vetve ezzel a résszel elégedett egyelőre. Megjegyzi azért a gyengébb pontot. Gonosz mosolya végül eltűnik arcáról, amikor a kivont felé tartott karddal néz szembe, ha másnak nem is az elszántságnak megadja a tiszteletet.*
-Köszönöm! Ha valóban gonosz volt, de ez csak ahogy mondani szokták bemelegítés.
*Állapodik meg szája végül a mosoly és a komolyság között valahol. Igazat mond, ez félig sem annyira gonosz, mintha valaki kést tart, majd a szeretett húgocska torkához. A lélek ereje akkor lesz csak igazán tesztelve, de meri remélni, hogy ettől a próbától, azért megkíméli a jó sorsa. Alfonz erősebbnek bizonyult, mint elsőre gondolta, de látszik, hogy kezd fáradni. A nagy rohamok és kard csattogtatás közepette bizony kimerítette magát. Talán ez újabb tanulság, amit levonhat a kis párbajukból.*
~Na, most mi lesz Alfonz bácsi?~
*Úgy néz ki közeledik a következő támadás, vagy legalábbis a kék szemű kisvártatva elé ér és ezzel eléggé meglepi. Eddig nem nagyon kellett törnie a fejét vajon mire is készül széles mozdulataiba, szinte olvasni lehetett a következő lépést, de most nem ez a helyzet. Egy pillanattal előbb látja át mire is készül Alfonz még mielőtt bekövetkezne. Úgy dönt megfeszítve felső testét engedi bevinni az ütést, ami nagyot is szól éppen mellkasa felett a védelem nélkül hagyott részen. Az újabb tanulság nem várat magára sokáig. A markolat végül célba ér és a tompa fájdalom érezhetővé válik a találat helyén, ebben a pillanatban kardját elengedve a földre ejti és két kézzel kapja el a testközelben lévő kart a megfelelő magasságban. A fájdalom érzet miatt felfokozódott indulatban, hajlít egyet a térdén és Al bácsinak hirtelen lendületet adva, repíti át a vállán, hogy megint csak köszönhessen a földnek, ezúttal nagyobbat esve. Aztán felkapja a földről a kardot és nagy lendülettel fordul meg felé, ha még nem szedte össze magát számíthat rá, hogy egy minden eddiginél nagyobb lendületet vesz a karja és ha még mindig a földön fekszik nagy erővel sújt le rá. Ez a mozdulat, ha betalál még fa karddal is igen komoly sérülést okozhatna, ha nem irányítaná ezúttal csak a bácsi mellé, de nem hagy túl sok távolságot. Az egy centin belül lecsapó kard, ami végül megkegyelmez elég tanulság kell, hogy legyen. Persze csak akkor, ha sikerült és nem történt közben váratlan esemény ami keresztül húzta a számításokat. Ha nem történt, akkor újabb mosollyal az arcán veszi el a kardot végül a bácsi közeléből és lép hátra lovagiasan, hogy hagyja összeszedni magát.*
-Ha nem teszel komoly kárt az ellenfélben, ő tesz benned.
*Mondja már csak az eddigi séma miatt is hozzá, amit kell, de a nyaka tövében érzett fájdalom, azért arra készteti, hogy elismerje az eddigiekhez képest ez most szép volt. Sikerült meglepnie őt ezzel, ha csak egy kicsit akkor is.*
-Bírod még? Vagy elég lesz?
*Kérdezi és hangjában most nincs gúny se más színezet, színtelenül szól megadva az esélyt a feladásra, ha edzőtársa igényli.*
2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 14:51:42
Üzenet elküldve: 2015-07-23 14:51:42
ÚJ
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Edzés- Elhand//
-Én a nagy kardok kedvelője vagyok. *mosolyodik el, bár ezzel kinézete alapján sem árult el semmi újat.*
-Kedvencem a barbár kard, a nehéz pallos, de a hosszú kardot sem vetem meg.
*Sokféle fegyver akadt már élete során a mélységi kezébe, de igazából a fent említetteken kívül egyik sem ragadt meg. Az íjakat nem kedveli, úgy ahogyan a buzogányokat, kalapácsokat, és az alabárdokat sem.*
-Minden a helyzettől függ. Pajzs használata mellett a másfélkezes kard dukál, de kétkezi forgatáskor a barbár kard, vagy pallos. Azokat egy kézzel nehéz forgatni. *mosolyodik el. Igen még neki is, bár kifejezetten díszpéldánya a mélységieknek a benga, azért ez még neki sem megy. Talán menne, ha nagyon összeszedné magát, de olyan mértékben veszítene a gyorsaságából, hogy azonnal halálra lenne ítélve.*
-Ez? Áh! *legyint egyet.* -Ez csak egy ócska lemezvért semmi egyéb. Amint tudok beszerzek egy lovagi vértezetet. Na de elég a szóból. Megjöttünk.
*Néz maga elé, és be is nyit a barakkba. Még jó, hogy járt itt egyet korábban, így nem lepődik meg a dolgokon, és kicsit otthonosabban mozog.*
-Tessék fiú, itt vannak a fegyvereim. *teszi le az egy szál kardját, pajzsát, sisakját, a vértezete az rajta marad, valószínűleg azért nem is szólnak.*
-És akkor kérnék egy pallost, egy hosszúkardot, és egy nagy acélpajzsot. *mutat a fából készült játékszerekre.*
-Én meg is volnék. *kapja fel cuccait, és Elhand felé pillant, hogy vajon ő miképpen szerelkezik fel. Azt láthatja a mélységin, hogy nem veszi fél vállról a dolgot, természetesen ez csak egy "baráti" ütközet két lovag között, de azért a benga oda fogja tenni magát, ha másért nem is, de a neve miatt biztosan.*
-Én a nagy kardok kedvelője vagyok. *mosolyodik el, bár ezzel kinézete alapján sem árult el semmi újat.*
-Kedvencem a barbár kard, a nehéz pallos, de a hosszú kardot sem vetem meg.
*Sokféle fegyver akadt már élete során a mélységi kezébe, de igazából a fent említetteken kívül egyik sem ragadt meg. Az íjakat nem kedveli, úgy ahogyan a buzogányokat, kalapácsokat, és az alabárdokat sem.*
-Minden a helyzettől függ. Pajzs használata mellett a másfélkezes kard dukál, de kétkezi forgatáskor a barbár kard, vagy pallos. Azokat egy kézzel nehéz forgatni. *mosolyodik el. Igen még neki is, bár kifejezetten díszpéldánya a mélységieknek a benga, azért ez még neki sem megy. Talán menne, ha nagyon összeszedné magát, de olyan mértékben veszítene a gyorsaságából, hogy azonnal halálra lenne ítélve.*
-Ez? Áh! *legyint egyet.* -Ez csak egy ócska lemezvért semmi egyéb. Amint tudok beszerzek egy lovagi vértezetet. Na de elég a szóból. Megjöttünk.
*Néz maga elé, és be is nyit a barakkba. Még jó, hogy járt itt egyet korábban, így nem lepődik meg a dolgokon, és kicsit otthonosabban mozog.*
-Tessék fiú, itt vannak a fegyvereim. *teszi le az egy szál kardját, pajzsát, sisakját, a vértezete az rajta marad, valószínűleg azért nem is szólnak.*
-És akkor kérnék egy pallost, egy hosszúkardot, és egy nagy acélpajzsot. *mutat a fából készült játékszerekre.*
-Én meg is volnék. *kapja fel cuccait, és Elhand felé pillant, hogy vajon ő miképpen szerelkezik fel. Azt láthatja a mélységin, hogy nem veszi fél vállról a dolgot, természetesen ez csak egy "baráti" ütközet két lovag között, de azért a benga oda fogja tenni magát, ha másért nem is, de a neve miatt biztosan.*
2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 11:38:06
Üzenet elküldve: 2015-07-23 11:38:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Miközben unalmában a házakat nézi és rájön, hogy továbbra is az övé a legszebb - nincs párja se nagyságban, se csicsásságban (persze valójában igenis van), akkor valami igazán nagy épületet lát meg az utca végén. Mintha valami erődítmény lenne. Széles falak, sok városőr és a belsejében küzdő emberek. Korábban gyakran járt erre, mikor apja vívni tanította és az utóbbi időben ugyan keveset járt erre, azért a kardforgatáshoz valóban ért egy kicsit. Legalább annyira, hogy egy gyereket könnyű szerrel legyőzzön. Az, hogy egy korabeli férfivel fel tudná-e venni a harcot, akár csak pár percig is, az kérdéses, mindenesetre ha valamihez, akkor a kardforgatáshoz ért a legjobban, persze a tükör előtt bámészkodást nem számítjuk. Így hát óvatosan letszi földre kardját és odalépked a halomhoz és kiválaszt egy fakardot. Egyből észreveszi, hogy nem olyan súlyos, mint valódi kardja, de suhint vele egyet-kettőt, majd morog és elfogadja, hogy ez lesz ezúttal a fegyvere, bármennyire is hiányzik a súly. Nehéz lesz megszokni, így bemelegítésként csak a levegőben köröz vele és megpróbál egyre gyorsabb mozdulatokat véghezvinni, melynek egyetlen hatása, hogy végül elrepül kezéből a kard és öt méterrel arrébb a porból veszi fel. Néhány őr felfigyel a mutatványaira és elnevetik magukat a szerencsétlenkedő fiún. Kacajuk persze nem tompul a negyedik-ötödik alkalommal is, mikor a "hatalmas szél" megint és megint kiröpíti kezéből a kardot. Végül megunja és elindul vissza a hosszú utcán, persze csak miután kardját visszavette, a fakardot pedig ledobta a fegyver-dombra. *
- Ilyen fegyverekkel lehetetlen küzdeni. *Dünnyögi, hogy azért a küzeli őrök meghallják és elindul a háza felé... *
- Ilyen fegyverekkel lehetetlen küzdeni. *Dünnyögi, hogy azért a küzeli őrök meghallják és elindul a háza felé... *
2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 00:25:37
Üzenet elküldve: 2015-07-23 00:25:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Zenolita Dravennar //
*Torkán lenne az újabb mordulás a tanítói közbeszúrás hallatán, de ha mozdulatot nem lehet, morranást sem alapon inkább lenyeli a békát és az eddiginél is jobban koncentrál. Maga mögött hagyja a hősöket, az eszében lévő regényes megoldásokat és ami marad, na az lesz később a tudás, amire nem kell felelevenítve emlékeznie, csak megfelelő módon alkalmaznia. Az elhalványult szamárvezető megzavarja, jobban mondva az eddiginél is kiszámíthatatlanabbá teszi, a késdobáló-töltelékek ezen a ponton dobnák be a törölközőt, de nem félrészeg, nappal többségében tisztességes munkát végző alakkal gyűlik majd meg a baja az Owairat-asszony védelmezése közben, hanem legalább olyan harci tudással bíró egyénekkel, mint az ellenlábasaként jelenlévő Zenolita.*
- Testőr is vagyok, nem csak Mindenes. *nehéz kihozni a sodrából, de az ilyen beszólások megfelelő mennyiségű olajat fröccsentek a szívében lobogó küzdelem tüzére, hogy a lehető legmagasabb fokra hevülve küzdjön majd a továbbiakban.*
*Az amazon ügyesebb, gyorsabb, ehhez nem fér kétség, a vágás sem sikeredik, könnyedén téríti ki oldalirányba, viszont a támadásból nem eshet ki, döfköd, ahogy csak tud, lába viszi előre, szíve hajtja, teljesen belelovallta magát a harcba, ám ez jókora igénybevétel az efféle átmozgatáshoz nem szokott testnek, nem beszélve az egész napos jövésmenésről, mely már megkezdte a fárasztását idejövetelük előtt is. Az erő pedig lassan, de biztosan fogy végtagjaiból, ha nem ad némi időt magának pihenni kifullad és megbélyegezték ma éjjeli sorsát. Efféle szégyenben pedig nem maradhat, újabb autodidakta tapasztalat, melyre a későbbiekben feltétlenül figyelnie kell.*
- Ez nagyon gonosz húzás. *tisztes távolban szuszogva emeli föl a fakardot és egyenesen a galád nőszemélyre mutat vele, persze nem rest csúnyán nézni sem az elmaradhatatlan hatás kedvéért.*
- De kevés lesz. *mosolyog egyet a próbálkozáson, mert bár meg kell hagyni, jobban szívbekarmoló volt a Zen féle közelítés, mint a sajátja, de ilyen téren erősnek tartotta magát és erős is.*
*Nem válik egyik másodpercről a másikra félőrült, fejjel a falnak, jobban mondva kardnak rohanó áldozattá, próbál kicsit taktikusabban hozzá állni a következő támadáshoz. Belharc, talán, ha gondolkodik kicsit, több szerencsével jár.*
~Tartalékolni kell az erőmmel, sokat kivettem már magamból felesleges mozdulatokkal.~
*Indul, és kisvártatva meg is érkezik, kardtávolságnyi közelségbe, maga előtt srégen tartva fegyverét, nem túl mereven, de nem is lazán, célja az első védvonalon áthatolni és odébb tolva Zenolita kardját, meglepő módon nem kardéllel, hanem saját fafegyvere markolati részével betalálni testre. Oda, ahol rést talál, mellkas, gyomor, egyre megy, csak találjon, sikerélmény, újabb megközelítés, de tudja, ez újabb fájdalmas lecke is lehet. Viszont, aki párbajozik, ne sírjon, ha betörik az orra. És ezzel maximálisan tisztában van.*
*Torkán lenne az újabb mordulás a tanítói közbeszúrás hallatán, de ha mozdulatot nem lehet, morranást sem alapon inkább lenyeli a békát és az eddiginél is jobban koncentrál. Maga mögött hagyja a hősöket, az eszében lévő regényes megoldásokat és ami marad, na az lesz később a tudás, amire nem kell felelevenítve emlékeznie, csak megfelelő módon alkalmaznia. Az elhalványult szamárvezető megzavarja, jobban mondva az eddiginél is kiszámíthatatlanabbá teszi, a késdobáló-töltelékek ezen a ponton dobnák be a törölközőt, de nem félrészeg, nappal többségében tisztességes munkát végző alakkal gyűlik majd meg a baja az Owairat-asszony védelmezése közben, hanem legalább olyan harci tudással bíró egyénekkel, mint az ellenlábasaként jelenlévő Zenolita.*
- Testőr is vagyok, nem csak Mindenes. *nehéz kihozni a sodrából, de az ilyen beszólások megfelelő mennyiségű olajat fröccsentek a szívében lobogó küzdelem tüzére, hogy a lehető legmagasabb fokra hevülve küzdjön majd a továbbiakban.*
*Az amazon ügyesebb, gyorsabb, ehhez nem fér kétség, a vágás sem sikeredik, könnyedén téríti ki oldalirányba, viszont a támadásból nem eshet ki, döfköd, ahogy csak tud, lába viszi előre, szíve hajtja, teljesen belelovallta magát a harcba, ám ez jókora igénybevétel az efféle átmozgatáshoz nem szokott testnek, nem beszélve az egész napos jövésmenésről, mely már megkezdte a fárasztását idejövetelük előtt is. Az erő pedig lassan, de biztosan fogy végtagjaiból, ha nem ad némi időt magának pihenni kifullad és megbélyegezték ma éjjeli sorsát. Efféle szégyenben pedig nem maradhat, újabb autodidakta tapasztalat, melyre a későbbiekben feltétlenül figyelnie kell.*
- Ez nagyon gonosz húzás. *tisztes távolban szuszogva emeli föl a fakardot és egyenesen a galád nőszemélyre mutat vele, persze nem rest csúnyán nézni sem az elmaradhatatlan hatás kedvéért.*
- De kevés lesz. *mosolyog egyet a próbálkozáson, mert bár meg kell hagyni, jobban szívbekarmoló volt a Zen féle közelítés, mint a sajátja, de ilyen téren erősnek tartotta magát és erős is.*
*Nem válik egyik másodpercről a másikra félőrült, fejjel a falnak, jobban mondva kardnak rohanó áldozattá, próbál kicsit taktikusabban hozzá állni a következő támadáshoz. Belharc, talán, ha gondolkodik kicsit, több szerencsével jár.*
~Tartalékolni kell az erőmmel, sokat kivettem már magamból felesleges mozdulatokkal.~
*Indul, és kisvártatva meg is érkezik, kardtávolságnyi közelségbe, maga előtt srégen tartva fegyverét, nem túl mereven, de nem is lazán, célja az első védvonalon áthatolni és odébb tolva Zenolita kardját, meglepő módon nem kardéllel, hanem saját fafegyvere markolati részével betalálni testre. Oda, ahol rést talál, mellkas, gyomor, egyre megy, csak találjon, sikerélmény, újabb megközelítés, de tudja, ez újabb fájdalmas lecke is lehet. Viszont, aki párbajozik, ne sírjon, ha betörik az orra. És ezzel maximálisan tisztában van.*
2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 23:50:08
Üzenet elküldve: 2015-07-22 23:50:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville //
*A mordulást (bár pontosan tudja nem volt az), köszönetnek veszi, amiért átadott valamit a tudásából és már lép is tovább. A megfontolt és pontos mozdulatok általában eredményt érnek el a harcban és ez most is fényesen beigazolódik, amikor Alfonz elvágódik és bal karja elszenvedi az ütést a fakardtól. Mivel a fegyver és hordozója egyaránt a lábánál hever, azonnal odafigyel és nem is árt, hiszen jön a lábát célzó suhintás, de páros lábbal ugorva hátra, elkerüli az érintkezést a fegyverrel. Nem felfelé ugrik, hiszen nem tanácsos oda érkezni, ahonnan a lendületet vette, mert könnyen egy másik elindított csapás érheti, de ettől nem kell most tartania, mert Al inkább kihasználja az eltávolodást és felkel a földről.*
-Ne ismételj mozdulatot, kiszámítható leszel!
*Szinte ráharap a nyelvére, hogy ne mondja fel a leckéket. Alfonz sorra követi el a hibákat, amiket nem kellene, de most nem tanítójaként van jelen. Az igazat megvallva nem bánja, ha a fiú valamit megjegyez a leckékből, végül is akármennyit is tud harc terén jelenleg, ő a kisasszony testőre nem árthat, ha a harci tudása fejlődik. Mosolyog egyet feszesen, amikor azt hallja van még a tarsolyában pár dolog.*
-Akkor mire is vársz még? Mutasd, amit még nem láttam Mindenes!
*Igazság szerint tetszik neki, hogy nem vinnyogva terül el a földön, a nagybácsi, hanem minél nagyobbat sikerül kapnia annál elszántabbá válik.* ~Szorult bele harci szellem az biztos nem adja fel egykönnyen. Helyes!~
*Megint egy merész, de nem túl meglepetés szerű támadás. Felemeli a kardját, hogy onnan sújtson le, de könnyedén kivédi könyökét megemelve, tartva kardját rézsútosan, eltérítve így a szúrásba átmenő mozdulatot. Megszokta, hogy a kardot teljes egészében lássa és ne csak a részmozdulatokra figyeljen. Azért a lendület és a kitartás dicséretes Alfonz részéről. Hagy neki egy kis pihenőt, ezúttal nem vetve be különösebb trükköt csak könnyedén védi az indulatos támadást és minél jobban igyekszik ellenfele csökkenteni a távolságot, ő annál inkább lépdel hátrébb, hogy elég felület maradjon a védekezésre. Végül úgy dönt elég lesz a védekezésből és egy nagy lendülettel hátra ugrik, hogy mosolyogva szemlélje távolabbról a kék szeműt. Az előbbi lelki szorongatásnak szánt mondat nagyon ügyes, de ha lelkileg akarunk valakit szorongatni a leggyengébb pontot kell célba venni azon a területen is. Nem lenne haszontalan dolog megtudni, hogy áll Alfonz bácsi indulat téren. Úgy sejti tudja, hol is a gyenge pontja.*
-Nahát, mit mondjak ragyogó teljesítmény! Már látom magam előtt szegény kis Pihét kiterítve, mert a nagybácsi testőre nem tudja leszerelni a házat támadó orgyilkosokat.
*Gonosz vigyorral spékeli meg a lelki kardszúrást és felkészülten várja a minden bizonnyal indulatos támadást. Lehet, hogy Alfonz bácsi ura önmagának, akkor meglepetten veszi tudomásul ezt a tényt, de ha betalál lelkébe irányított csapás, akkor az indulattól elvakult támadást könnyű kivédeni, mert bárhová is irányuljon hagy olyan felületet elvakultságában, amit kihasználva rövidre lehet zárni egy párbajt.*
*A mordulást (bár pontosan tudja nem volt az), köszönetnek veszi, amiért átadott valamit a tudásából és már lép is tovább. A megfontolt és pontos mozdulatok általában eredményt érnek el a harcban és ez most is fényesen beigazolódik, amikor Alfonz elvágódik és bal karja elszenvedi az ütést a fakardtól. Mivel a fegyver és hordozója egyaránt a lábánál hever, azonnal odafigyel és nem is árt, hiszen jön a lábát célzó suhintás, de páros lábbal ugorva hátra, elkerüli az érintkezést a fegyverrel. Nem felfelé ugrik, hiszen nem tanácsos oda érkezni, ahonnan a lendületet vette, mert könnyen egy másik elindított csapás érheti, de ettől nem kell most tartania, mert Al inkább kihasználja az eltávolodást és felkel a földről.*
-Ne ismételj mozdulatot, kiszámítható leszel!
*Szinte ráharap a nyelvére, hogy ne mondja fel a leckéket. Alfonz sorra követi el a hibákat, amiket nem kellene, de most nem tanítójaként van jelen. Az igazat megvallva nem bánja, ha a fiú valamit megjegyez a leckékből, végül is akármennyit is tud harc terén jelenleg, ő a kisasszony testőre nem árthat, ha a harci tudása fejlődik. Mosolyog egyet feszesen, amikor azt hallja van még a tarsolyában pár dolog.*
-Akkor mire is vársz még? Mutasd, amit még nem láttam Mindenes!
*Igazság szerint tetszik neki, hogy nem vinnyogva terül el a földön, a nagybácsi, hanem minél nagyobbat sikerül kapnia annál elszántabbá válik.* ~Szorult bele harci szellem az biztos nem adja fel egykönnyen. Helyes!~
*Megint egy merész, de nem túl meglepetés szerű támadás. Felemeli a kardját, hogy onnan sújtson le, de könnyedén kivédi könyökét megemelve, tartva kardját rézsútosan, eltérítve így a szúrásba átmenő mozdulatot. Megszokta, hogy a kardot teljes egészében lássa és ne csak a részmozdulatokra figyeljen. Azért a lendület és a kitartás dicséretes Alfonz részéről. Hagy neki egy kis pihenőt, ezúttal nem vetve be különösebb trükköt csak könnyedén védi az indulatos támadást és minél jobban igyekszik ellenfele csökkenteni a távolságot, ő annál inkább lépdel hátrébb, hogy elég felület maradjon a védekezésre. Végül úgy dönt elég lesz a védekezésből és egy nagy lendülettel hátra ugrik, hogy mosolyogva szemlélje távolabbról a kék szeműt. Az előbbi lelki szorongatásnak szánt mondat nagyon ügyes, de ha lelkileg akarunk valakit szorongatni a leggyengébb pontot kell célba venni azon a területen is. Nem lenne haszontalan dolog megtudni, hogy áll Alfonz bácsi indulat téren. Úgy sejti tudja, hol is a gyenge pontja.*
-Nahát, mit mondjak ragyogó teljesítmény! Már látom magam előtt szegény kis Pihét kiterítve, mert a nagybácsi testőre nem tudja leszerelni a házat támadó orgyilkosokat.
*Gonosz vigyorral spékeli meg a lelki kardszúrást és felkészülten várja a minden bizonnyal indulatos támadást. Lehet, hogy Alfonz bácsi ura önmagának, akkor meglepetten veszi tudomásul ezt a tényt, de ha betalál lelkébe irányított csapás, akkor az indulattól elvakult támadást könnyű kivédeni, mert bárhová is irányuljon hagy olyan felületet elvakultságában, amit kihasználva rövidre lehet zárni egy párbajt.*
2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 23:08:54
Üzenet elküldve: 2015-07-22 23:08:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Zenolita Dravennar //
*Nem reagál szavakban, csak morran egyet magában a tanítójellegű megjegyzésre, sajgó állkapcsa remek visszajelzés, hogy ezentúl figyeljen a két karral rendelkező ellenfelekre, máskülönben könnyedén így járhat ismét és jobb nem belegondolni, mi van, ha nem pőre ököl éri állát, hanem valami szó szerint acélosabb kivitelbe burkolt egyed.
Már az is örömmel és némi elégedettséggel tölti el, hogy a fakardok csattogásának hangja kezdi egyre sűrűbben betölteni a teret, bár tudja, hogy nem ez a cél, most mégis élvezi a dolgot, nagyjából, mint aki most először merül el a harcászat okozta szépségek végtelenségében. De hát ez az öröm sem tarthat oly sokáig, néhány pengeváltást és jó néhány fárasztóan kivitelezett mozdulatot követően ellenfele hirtelenjében eltűnik előle és a gépiesedő bal-jobb, jobb-bal megakad, ahogyan előre haladó lépései is. Mielőtt azonban gondolkodóba eshetne, vagy legalábbis a gyanú szikrája lángra lobbanthatná mintegy jelzésként az óvatosság máglyáját elméjében, már késő.
A következő kép, amire emlékszik, hogy zuhan, aztán puffan. Előbbi nem, utóbbi annál inkább fáj, főleg, hogy bal karja az elszenvedője az esésnek, mit reflexszerűen próbált kinyújtani, hogy tompítsa a tehetetlen zuhanást, viszont helyette el kell viselnie az egész testének súlyát, mely igazán felkészületlenül éri. Fájdalmas arcot vág, de nincs idő a sebnyalogatásra, mert a fölényes pozícióba keveredő amazon megpróbálja a földbe döngölni. Ösztönösen és fürgén reagál, odébb gurul, de a kivitelezésbe hiba csúszik, mert az előbbi erőt elnyelő, nehezebben mozgó balja ott marad és „felkínálja” magát szenvedésre. A kínálatot megtalálta a kereslet, Kipp pedig nem élvezi a hatását, ezen a ponton felnyög, de ennyivel nem lehet elintézni.
Úgy érzi nincs vesztenivalója, sebesült baljának pihennie kell, támadnia kell, ha már a legjobb védekezést támadásnak nevezik a lapokon. A továbbra is jobb keze ügyében lévő kardjával fürge mozdulatsorba kezd, először vízszintesen suhint, tíz-tizenöt centire a talajtól, egyenesen a lány bokáját célba véve, de ha ez az átlátszó trükk nem sikerül, legalább lesz helye és némi ideje felkelni a földről.*
- Ügyes, de még nem mutattam meg mindent. *fontos, hogy ha másképp nem megy, legalább lelkiekben próbálja szorongatni az ellenfelet kiállásban és szövegben egyaránt.*
*Rá sem hederít sajgó bal karjára és vérző szájára újfent nekiindul, most fentről lefelé vág, de az első vágat végén, szúrásba csap át, egyet középre, majd a többit, ha van ideje bal oldalra, jobb oldalra, de mindet testre célozva. Feladja a védekezést, hogy teljesen támadóképp lépjen fel, így csökkenti a távolságot, talán súrolja az öngyilkos támadás határát, de a „merészen meglepő amatőr” jelzőt mindenképp be kell, hogy zsebelje.*
*Nem reagál szavakban, csak morran egyet magában a tanítójellegű megjegyzésre, sajgó állkapcsa remek visszajelzés, hogy ezentúl figyeljen a két karral rendelkező ellenfelekre, máskülönben könnyedén így járhat ismét és jobb nem belegondolni, mi van, ha nem pőre ököl éri állát, hanem valami szó szerint acélosabb kivitelbe burkolt egyed.
Már az is örömmel és némi elégedettséggel tölti el, hogy a fakardok csattogásának hangja kezdi egyre sűrűbben betölteni a teret, bár tudja, hogy nem ez a cél, most mégis élvezi a dolgot, nagyjából, mint aki most először merül el a harcászat okozta szépségek végtelenségében. De hát ez az öröm sem tarthat oly sokáig, néhány pengeváltást és jó néhány fárasztóan kivitelezett mozdulatot követően ellenfele hirtelenjében eltűnik előle és a gépiesedő bal-jobb, jobb-bal megakad, ahogyan előre haladó lépései is. Mielőtt azonban gondolkodóba eshetne, vagy legalábbis a gyanú szikrája lángra lobbanthatná mintegy jelzésként az óvatosság máglyáját elméjében, már késő.
A következő kép, amire emlékszik, hogy zuhan, aztán puffan. Előbbi nem, utóbbi annál inkább fáj, főleg, hogy bal karja az elszenvedője az esésnek, mit reflexszerűen próbált kinyújtani, hogy tompítsa a tehetetlen zuhanást, viszont helyette el kell viselnie az egész testének súlyát, mely igazán felkészületlenül éri. Fájdalmas arcot vág, de nincs idő a sebnyalogatásra, mert a fölényes pozícióba keveredő amazon megpróbálja a földbe döngölni. Ösztönösen és fürgén reagál, odébb gurul, de a kivitelezésbe hiba csúszik, mert az előbbi erőt elnyelő, nehezebben mozgó balja ott marad és „felkínálja” magát szenvedésre. A kínálatot megtalálta a kereslet, Kipp pedig nem élvezi a hatását, ezen a ponton felnyög, de ennyivel nem lehet elintézni.
Úgy érzi nincs vesztenivalója, sebesült baljának pihennie kell, támadnia kell, ha már a legjobb védekezést támadásnak nevezik a lapokon. A továbbra is jobb keze ügyében lévő kardjával fürge mozdulatsorba kezd, először vízszintesen suhint, tíz-tizenöt centire a talajtól, egyenesen a lány bokáját célba véve, de ha ez az átlátszó trükk nem sikerül, legalább lesz helye és némi ideje felkelni a földről.*
- Ügyes, de még nem mutattam meg mindent. *fontos, hogy ha másképp nem megy, legalább lelkiekben próbálja szorongatni az ellenfelet kiállásban és szövegben egyaránt.*
*Rá sem hederít sajgó bal karjára és vérző szájára újfent nekiindul, most fentről lefelé vág, de az első vágat végén, szúrásba csap át, egyet középre, majd a többit, ha van ideje bal oldalra, jobb oldalra, de mindet testre célozva. Feladja a védekezést, hogy teljesen támadóképp lépjen fel, így csökkenti a távolságot, talán súrolja az öngyilkos támadás határát, de a „merészen meglepő amatőr” jelzőt mindenképp be kell, hogy zsebelje.*
2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 22:33:08
Üzenet elküldve: 2015-07-22 22:33:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville //
*Elég nagyszájú a testőr ahhoz, hogy megadja neki az esélyt magában arra, lehet, hogy jól fog küzdeni, akár még ellene is. Nem szabad senkit alábecsülni ez szinte az első a leckék közül, amit egy valamire való harcosnak meg kell tanulnia. Most eszében sincs cicaharcot játszani csak próbálgatja ellenfelét és az öklös trükk bizony betalál, ahogy neki is betalált, mikor először találkozva vele bekapta a támadó öklöt. Igaz akkor alig múlt el tizennégy éves.*
-Minden támadónak két keze van!
*Hangzik a szájából a lecke, ugyanolyan szigorúan, mint amikor apja mondta neki először. Nem tanítani akarja a kék szeműt, hanem tesztelni mégis valahogy kikívánkozott belőle, hogy átadja a mozdulat tanulságát ki tudja miért. Nem hatja meg a vér látványa, kemény kezű tanító alatt tanult és ő is gyakran vérzett ettől mélyebb sebektől is. Nem ártó szándékú ellenféllel áll szemben, így nem akar komoly kárt tenni a fiúban természetesen, de a sebek emlékeztetnek a leckére és jól a fejbe vésik azokat. Nem veszi be a "nem voltam még kész" elterelést. Szólt előre és a rutinos, gyakorlott harcos mindkét oldalra figyel, nem hagy szabad felületet a védekezésnél. Mindenesetre bólint egyet megerősítés képen, mint aki tudomásul veszi a mentséget, aztán már jön is a teljes erőbedobással indított támadás a lehető legamatőrebb módon, de elég nagy erővel, így karját megfeszítve kezdi védeni, de mivel folytatódik a műsor, majdnem megcsóválva fejét méri ki a távot gondolatban, aztán villámgyorsan leguggolva nyújtja ki egyik lábát, hogy elkaszálja vele a vízszintesben, tulajdonképpen hadonászó lábait. Ha sikerül és Alfonz a földön köt ki máris kel fel, hogy a földön fekvőre sújtson, mindegy hol találva el, de nem olyan nagy erővel, mint eddig, mert kezdi tisztán látni, hogy itt bizony igazi gyakorlatról szó nincs. Azért, ha talál csúnya kék folt maradhat bárhol legyen is a találat. Ha valami miatt nem sikerülne akkor felemelkedve folytatja kardjával a védekezést, de ezúttal teljes karból indítva egy nagy kaszálással billentve ki a lendületből a kardot tartó kezet.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 22:39:45
*Elég nagyszájú a testőr ahhoz, hogy megadja neki az esélyt magában arra, lehet, hogy jól fog küzdeni, akár még ellene is. Nem szabad senkit alábecsülni ez szinte az első a leckék közül, amit egy valamire való harcosnak meg kell tanulnia. Most eszében sincs cicaharcot játszani csak próbálgatja ellenfelét és az öklös trükk bizony betalál, ahogy neki is betalált, mikor először találkozva vele bekapta a támadó öklöt. Igaz akkor alig múlt el tizennégy éves.*
-Minden támadónak két keze van!
*Hangzik a szájából a lecke, ugyanolyan szigorúan, mint amikor apja mondta neki először. Nem tanítani akarja a kék szeműt, hanem tesztelni mégis valahogy kikívánkozott belőle, hogy átadja a mozdulat tanulságát ki tudja miért. Nem hatja meg a vér látványa, kemény kezű tanító alatt tanult és ő is gyakran vérzett ettől mélyebb sebektől is. Nem ártó szándékú ellenféllel áll szemben, így nem akar komoly kárt tenni a fiúban természetesen, de a sebek emlékeztetnek a leckére és jól a fejbe vésik azokat. Nem veszi be a "nem voltam még kész" elterelést. Szólt előre és a rutinos, gyakorlott harcos mindkét oldalra figyel, nem hagy szabad felületet a védekezésnél. Mindenesetre bólint egyet megerősítés képen, mint aki tudomásul veszi a mentséget, aztán már jön is a teljes erőbedobással indított támadás a lehető legamatőrebb módon, de elég nagy erővel, így karját megfeszítve kezdi védeni, de mivel folytatódik a műsor, majdnem megcsóválva fejét méri ki a távot gondolatban, aztán villámgyorsan leguggolva nyújtja ki egyik lábát, hogy elkaszálja vele a vízszintesben, tulajdonképpen hadonászó lábait. Ha sikerül és Alfonz a földön köt ki máris kel fel, hogy a földön fekvőre sújtson, mindegy hol találva el, de nem olyan nagy erővel, mint eddig, mert kezdi tisztán látni, hogy itt bizony igazi gyakorlatról szó nincs. Azért, ha talál csúnya kék folt maradhat bárhol legyen is a találat. Ha valami miatt nem sikerülne akkor felemelkedve folytatja kardjával a védekezést, de ezúttal teljes karból indítva egy nagy kaszálással billentve ki a lendületből a kardot tartó kezet.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 22:39:45
2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 22:02:59
Üzenet elküldve: 2015-07-22 22:02:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Zenolita Dravennar //
*Ilyen későn, a semmiből, feldúltan, de annál nyugodtabban még az a jó, hogy a kardról kezd hadoválni, ez még úgy, ahogy hihető is, de hát egy gyanakvó védővel szemben lehet, hogy kevésnek bizonyul.*
- Akkor készüljön fel, mert nem leszek gyengéd. *szemöldökvonogat és már hangzanak is szájából a nagy szavak, amolyan igazi, olvasmányos regényhős képében díszeleg a küzdőtér szélén a maga hanyag eleganciájával megfűszerezve, fegyverrel a kezében.*
*Éjszaka van, de nincsen szerencsétlen módon félresikerült üzlet, mint legutóbb az egyik eldugott kis falucska kocsmája előtt, viszont van kard, bár nem éles, ellenben ennek a svungjától is kihullik a tolla a jómadárnak, ha meglengetik a közelében.*
~Rogyaszt, nyugodt marad, de nem olyan egyszerű ez, mint képzeltem.~
*Magában azért matekozik, hogy mit hogyan kellene, kicsit talán túl is gondolja, de majd elválik minden, ha nekiveselkedik és megtámadja Zenolita. Ha nincs más kapaszkodó, a könyvek sem rosszak alapnak, persze mindezt a legnagyobb biztonsággal gondolja és cselekszik, ahogyan az alkotója mozgatja hősét.*
~Azért ennyire ne legyen már könnyű.~
*Nem ijedős fajta és amíg szemmel tudja követni a mozdulatsort, nincs vész, most sincs ez másképp, még egy röpke mosolyra is futja, ahogy közeledik felé ellenfele. Mikor egész közel jár, csak akkor kezd mozogni, nem előre, nem hátra, inkább oldalirányba, hogy legyen helye a jobbjában lévő gyakorlókarddal védeni, mert feltételezi nem ijesztgetni szeretné megmozdulásával. Jól gondolja, egy trükkös mozzanat után könnyedén védi a csapottat, van egy töredékpillanat mikor diadalittasan szökkenne a magasba, mert megcsinálta, védte az elsőt. De ezután nem figyel, elköveti a hibát és máris kap egy kijózanító, fellegek közül, földre visszarántó szájba vágást, ami megszédíti, de meg nem rendíti. Igyekszik hátrálni és lábon kihordani a bekapott ütést. Pár pillanat múlva már érzi is a furcsa, kellemetlen ízt a szájában, ami nem lehet más, mint vér.*
~Tényleg nem viccel és teljes erőbedobással küzd.~
- Tehát minden eszközzel, értem. *úgy tesz, mint aki nem volt felkészítve, hogy nem cicaharc következik, hanem komoly erőpróba.*
*Kipp technika híján erőből fog dolgozni az első támadásakor, hogy később változtat e ezen valamit, még ő maga sem tudja, de most csak az hajtja, hogy sikeres találatot vigyen be, nem érdekli mennyi erőt és energiát emészt fel akciója. Neki is indul, annak rendje és módja szerint nagy lendülettel, épp csak a csatakiáltás hiányzik, aztán mikor egész közel gondolja magát a célhoz a vízszintesen vág, a könnyebb mozgás kedvéért jobbjában fogva a fegyvert, de nem áll le, ha nem sikerül, balról jobbra, majd darál, technika mentesen, nyersen, póriasan, ahogy éppen jön, nem szabad, hogy baja essen az Úrnőnek. Ha Zenolita belemegy a játékba, igazi kis kardozás alakulhat ki ebből, a klasszikus, látványos, de teljességgel hatástalan értelemben. Ha nincs játszadozás, készülhet Kipp teste a fájdalomra.*
*Ilyen későn, a semmiből, feldúltan, de annál nyugodtabban még az a jó, hogy a kardról kezd hadoválni, ez még úgy, ahogy hihető is, de hát egy gyanakvó védővel szemben lehet, hogy kevésnek bizonyul.*
- Akkor készüljön fel, mert nem leszek gyengéd. *szemöldökvonogat és már hangzanak is szájából a nagy szavak, amolyan igazi, olvasmányos regényhős képében díszeleg a küzdőtér szélén a maga hanyag eleganciájával megfűszerezve, fegyverrel a kezében.*
*Éjszaka van, de nincsen szerencsétlen módon félresikerült üzlet, mint legutóbb az egyik eldugott kis falucska kocsmája előtt, viszont van kard, bár nem éles, ellenben ennek a svungjától is kihullik a tolla a jómadárnak, ha meglengetik a közelében.*
~Rogyaszt, nyugodt marad, de nem olyan egyszerű ez, mint képzeltem.~
*Magában azért matekozik, hogy mit hogyan kellene, kicsit talán túl is gondolja, de majd elválik minden, ha nekiveselkedik és megtámadja Zenolita. Ha nincs más kapaszkodó, a könyvek sem rosszak alapnak, persze mindezt a legnagyobb biztonsággal gondolja és cselekszik, ahogyan az alkotója mozgatja hősét.*
~Azért ennyire ne legyen már könnyű.~
*Nem ijedős fajta és amíg szemmel tudja követni a mozdulatsort, nincs vész, most sincs ez másképp, még egy röpke mosolyra is futja, ahogy közeledik felé ellenfele. Mikor egész közel jár, csak akkor kezd mozogni, nem előre, nem hátra, inkább oldalirányba, hogy legyen helye a jobbjában lévő gyakorlókarddal védeni, mert feltételezi nem ijesztgetni szeretné megmozdulásával. Jól gondolja, egy trükkös mozzanat után könnyedén védi a csapottat, van egy töredékpillanat mikor diadalittasan szökkenne a magasba, mert megcsinálta, védte az elsőt. De ezután nem figyel, elköveti a hibát és máris kap egy kijózanító, fellegek közül, földre visszarántó szájba vágást, ami megszédíti, de meg nem rendíti. Igyekszik hátrálni és lábon kihordani a bekapott ütést. Pár pillanat múlva már érzi is a furcsa, kellemetlen ízt a szájában, ami nem lehet más, mint vér.*
~Tényleg nem viccel és teljes erőbedobással küzd.~
- Tehát minden eszközzel, értem. *úgy tesz, mint aki nem volt felkészítve, hogy nem cicaharc következik, hanem komoly erőpróba.*
*Kipp technika híján erőből fog dolgozni az első támadásakor, hogy később változtat e ezen valamit, még ő maga sem tudja, de most csak az hajtja, hogy sikeres találatot vigyen be, nem érdekli mennyi erőt és energiát emészt fel akciója. Neki is indul, annak rendje és módja szerint nagy lendülettel, épp csak a csatakiáltás hiányzik, aztán mikor egész közel gondolja magát a célhoz a vízszintesen vág, a könnyebb mozgás kedvéért jobbjában fogva a fegyvert, de nem áll le, ha nem sikerül, balról jobbra, majd darál, technika mentesen, nyersen, póriasan, ahogy éppen jön, nem szabad, hogy baja essen az Úrnőnek. Ha Zenolita belemegy a játékba, igazi kis kardozás alakulhat ki ebből, a klasszikus, látványos, de teljességgel hatástalan értelemben. Ha nincs játszadozás, készülhet Kipp teste a fájdalomra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361