Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2420. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-07 20:22:09
Üzenet elküldve: 2015-07-07 20:22:09
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Nos, lehet hogy tévedett volna? Lehet Hemitar nem is csak egy idegesítő kiskölyök, hanem a legnagyobb mágus a csapatban? Vegyük sorra, mi is történt... Vasülep kézen fogta a kölykét, és kivezette a barakkból, ugye? Lorew nézte, sőt, még örült is, hogy odébbállnak, aztán válaszolt Elenith kérdésére, és a gyerek hirtelen ott volt mögötte és beszélt. Persze, hallott már a Holdvarázslatról, a teleportálás, jó is az, szép is az, de mióta tud ilyet egy gyerek? Vagy ez csak Hemitar ikertestvére lenne? Kettő van belőlük? A szerzetes nem is leplezi a döbbentét, mivel még óriásugrásokhoz képest is túl nagy távot futott be túl rövid idő alatt. Bezzeg mikor el kéne tűnnie, akkor nem teleportál...*
- Persze, egy jóságos entitás *forgatja a szemeit. Nem kizárt, hogy tényleg jóságos gnóm legyen, de attól még őrült. Talán a fia elvesztése őrjítette meg, talán nem is volt soha fia, de értelmes ember (avagy gnóm) ilyet nem művelne. Majd egy nagyszerű beszéd keretei közt a kölyök újból elhagyja a barakkot. Remélhetőleg ezúttal végleg. Ezúttal a szerzetes követi a szemével egészen addig, amíg ki nem lép a barakk területéről. Közben, hogy teljen az idő, felnőttes módon szórakoztatja el magát. Nyelvét félig kidugja, orrát felhúzza, szemeivel bebandzsít, s úgy utánozza a kölyök szavait:*
- Én, mint a teremtő elemek szolgája, nem tűrhetem a sötétség lényeinek emlegetését, mert különben nem tudok éjjel aludni *igen, még pöszén is mondja. Igen, ő egy szerzetes a templomból. Majd kifújja a levegőt, és kényelmesen elhelyezkedik a porban, elvégre itt lesz még egy darabig* De iszonyatosan... borzalmasan... hihetetlenül... idegesítő a kölyök.
*Ezt nem Elenithnek mondja, sokkal inkább magának, elvégre a földet bámulja közben, és bárki hallhatja, aki a közelben van. Még a gyerek is, ha másodszorra is visszateleportál. Ha meg képes rá, sőt arra is, hogy majd még a saját védelmében is szót emeljen, Lorew kénytelen lesz megfojtani. Nem fogja élvezni, de legalább az megnyugtatja, hogy a fiú még kevésbé. A fene essen már az egészbe... Hátranéz, hogy biztos lehessen a dolgában, és csak akkor hajlandó folytatni a beszélgetést, ha valóban hűlt helyét látja csak Hemitarnak.*
- Ó igen, hát ha valaki, én értek a két legfontosabb dologhoz. A mágia, és az elme rejtelmei. Az pedig ott a főtéren egy őrült mágus. Elmagyarázom... röviden *hogyan is lehet egy nemesnek elmagyarázni a mágiát? Hirtelen egy hasonlat sem jut eszébe, ami a semmittevéssel és a gazdagsággal kapcsolatos* Léteznek entitások... nagy-nagy hatalommal bíró felsőbbrendű, halhatatlan lények, akik számára mind csak halandó férgek vagyunk. Ha minden igaz, és valóban hatalmában áll (és minden jel arra utal, hogy sajnos igen), akkor az őrült gnóm ilyenekkel lép kapcsolatba. Ami nem is baj, amíg szépen felrajzolja az idéző kört. Az a kör megvéd a gonosztól. Meg a jótól. A világban nincs jó, meg rossz, igazából... Eltértem a tárgytól. A lényeg, ha egyszer valami olyan entitás válaszol a gnóm hívására, akinek rossz napja van, akkor megöl mindannyiunkat. Mondjuk én előbb fojtom meg, minthogy hagyjam neki az idézést a kör nélkül, de... nem mindig vagyok ott.
*Hát hiába, már korábban is megállapította, hogy ez az alak nem lehetne szabadlábon. Egy ilyet, akinél bármelyik percben fennáll a veszély, hogy az egész várost elpusztítja... Mondjuk Lorew még örülne is neki, ha egy entitás elpusztítaná a várost, de ha ilyesmi terveik vannak, átjönnek maguktól is. Nem egy halandó dolga, hogy hívja őket, és soha nem is lesz az. Az ő entitását sem kell átsegíteni a világra... Közben viszont a nő az életcéllal kapcsolatos kérdésre is felel, rosszul, természetesen, hiszen nemes. Mondjuk Yella is az volt, de ő viszonylag értelmes választ adott...*
- Életünknek egy nagy célja van *jegyzi meg enyhén morcosan, de közben azért körbenéz. Amennyiben nem látja a közeben sem Sonet, sem Vasülepet és a kölykét (na meg a gnómot), akkor elkezdi elhinteni a célja mellett a mindenféle más információkat is. Ha van bárki a közelben, akkor csak a célját ecseteli nagy beleéléssel.*
- Említettem a felsőbbrendű lényeket korábban, nos, életem célja, hogy halálomig egy ilyet szolgáljak *majd lehalkítja a hangját* Minket meg fognak ölni, Vasülep, a kisgyerek, meg a gnóm, véletlenül pont ismerik egymást, és a legendát a szülőfalumból *majd újból felerősíti a hangját, illetve erősítené, de rájön, hogy már elmondta a célját... akkor talán kicsit boncolgathatná, hogy ne legyen feltűnő a sutyorgás* A világban ugyanis nincs jó, meg rossz, csak erő van, hatalom. Az a kérdés, kinek mennyi hatalma van, nem az, hogy mire használja, az már csak másodlagos szempont *majd újra lehalkítja a hangját* A gnóm őrült, egy ismeretlen istenségnek hódol, és elvesztette a fiát. Gyanítom, hogy engem terveznek feláldozni, és azt hiszi, attól visszakaphatja a fiát *majd újra kicsit hangosabban* Éppen ezért számomra nem számít, hogy jót vagy rosszat szolgálok, vagy hogy meddig, a lényeg, hogy halálomig *majd újból kicsit halkabban* Ön csak a járulékos emberveszteség lesz, sajnálom. Rossz lehet megtudni, hogy a halála teljesen értelmetlen.
*Aztán kifújja magát, és nagyjából átgondolja, melyiknek mennyi értelme volt. Az életcélos dolgoknak nem olyan sok, a vége már igencsak erőltetett volt, de úgysem az volt az izgalmas rész, hanem a halkabb vonal, az összeesküvés. Azt egészen jól összerakta, persze nem volt ideje minden apróságra kitérni, de a lényeg úgyis az, hogy szegény nemes hölgy a semmiért fog meghalni. Szinte tényleg sajnálja, de hát így jár, aki ilyen nagy mágusok közelébe kerül, mint Lorew.*
- Ja hogy ők? *pillant a távozók még éppen látható lábnyomai felé, hiszen amazok már messze járnak (legalább fél tucat lépésre a kijárattól)* Hát csak gondoltam miért is ne, hiszen az ismerős gnómba is utólag botlottak Vasülepék, hogy ne legyen feltűnő. Gondoltam ez a negyedik cinkostársuk, bár igazán sért, ha vele akarnak maradásra bírni *elvégre vonzódott ő valaha halandókhoz? Nem, soha. Visszamennék egészen a szülőfalujának legendájáig, de ezen a területen ilyen pontatlan munkát végeznek? Már-már szánalmas* Akkor sajnos ő is a semmiért fog meghalni *sóhajtja szomorúan.*
*Nos, lehet hogy tévedett volna? Lehet Hemitar nem is csak egy idegesítő kiskölyök, hanem a legnagyobb mágus a csapatban? Vegyük sorra, mi is történt... Vasülep kézen fogta a kölykét, és kivezette a barakkból, ugye? Lorew nézte, sőt, még örült is, hogy odébbállnak, aztán válaszolt Elenith kérdésére, és a gyerek hirtelen ott volt mögötte és beszélt. Persze, hallott már a Holdvarázslatról, a teleportálás, jó is az, szép is az, de mióta tud ilyet egy gyerek? Vagy ez csak Hemitar ikertestvére lenne? Kettő van belőlük? A szerzetes nem is leplezi a döbbentét, mivel még óriásugrásokhoz képest is túl nagy távot futott be túl rövid idő alatt. Bezzeg mikor el kéne tűnnie, akkor nem teleportál...*
- Persze, egy jóságos entitás *forgatja a szemeit. Nem kizárt, hogy tényleg jóságos gnóm legyen, de attól még őrült. Talán a fia elvesztése őrjítette meg, talán nem is volt soha fia, de értelmes ember (avagy gnóm) ilyet nem művelne. Majd egy nagyszerű beszéd keretei közt a kölyök újból elhagyja a barakkot. Remélhetőleg ezúttal végleg. Ezúttal a szerzetes követi a szemével egészen addig, amíg ki nem lép a barakk területéről. Közben, hogy teljen az idő, felnőttes módon szórakoztatja el magát. Nyelvét félig kidugja, orrát felhúzza, szemeivel bebandzsít, s úgy utánozza a kölyök szavait:*
- Én, mint a teremtő elemek szolgája, nem tűrhetem a sötétség lényeinek emlegetését, mert különben nem tudok éjjel aludni *igen, még pöszén is mondja. Igen, ő egy szerzetes a templomból. Majd kifújja a levegőt, és kényelmesen elhelyezkedik a porban, elvégre itt lesz még egy darabig* De iszonyatosan... borzalmasan... hihetetlenül... idegesítő a kölyök.
*Ezt nem Elenithnek mondja, sokkal inkább magának, elvégre a földet bámulja közben, és bárki hallhatja, aki a közelben van. Még a gyerek is, ha másodszorra is visszateleportál. Ha meg képes rá, sőt arra is, hogy majd még a saját védelmében is szót emeljen, Lorew kénytelen lesz megfojtani. Nem fogja élvezni, de legalább az megnyugtatja, hogy a fiú még kevésbé. A fene essen már az egészbe... Hátranéz, hogy biztos lehessen a dolgában, és csak akkor hajlandó folytatni a beszélgetést, ha valóban hűlt helyét látja csak Hemitarnak.*
- Ó igen, hát ha valaki, én értek a két legfontosabb dologhoz. A mágia, és az elme rejtelmei. Az pedig ott a főtéren egy őrült mágus. Elmagyarázom... röviden *hogyan is lehet egy nemesnek elmagyarázni a mágiát? Hirtelen egy hasonlat sem jut eszébe, ami a semmittevéssel és a gazdagsággal kapcsolatos* Léteznek entitások... nagy-nagy hatalommal bíró felsőbbrendű, halhatatlan lények, akik számára mind csak halandó férgek vagyunk. Ha minden igaz, és valóban hatalmában áll (és minden jel arra utal, hogy sajnos igen), akkor az őrült gnóm ilyenekkel lép kapcsolatba. Ami nem is baj, amíg szépen felrajzolja az idéző kört. Az a kör megvéd a gonosztól. Meg a jótól. A világban nincs jó, meg rossz, igazából... Eltértem a tárgytól. A lényeg, ha egyszer valami olyan entitás válaszol a gnóm hívására, akinek rossz napja van, akkor megöl mindannyiunkat. Mondjuk én előbb fojtom meg, minthogy hagyjam neki az idézést a kör nélkül, de... nem mindig vagyok ott.
*Hát hiába, már korábban is megállapította, hogy ez az alak nem lehetne szabadlábon. Egy ilyet, akinél bármelyik percben fennáll a veszély, hogy az egész várost elpusztítja... Mondjuk Lorew még örülne is neki, ha egy entitás elpusztítaná a várost, de ha ilyesmi terveik vannak, átjönnek maguktól is. Nem egy halandó dolga, hogy hívja őket, és soha nem is lesz az. Az ő entitását sem kell átsegíteni a világra... Közben viszont a nő az életcéllal kapcsolatos kérdésre is felel, rosszul, természetesen, hiszen nemes. Mondjuk Yella is az volt, de ő viszonylag értelmes választ adott...*
- Életünknek egy nagy célja van *jegyzi meg enyhén morcosan, de közben azért körbenéz. Amennyiben nem látja a közeben sem Sonet, sem Vasülepet és a kölykét (na meg a gnómot), akkor elkezdi elhinteni a célja mellett a mindenféle más információkat is. Ha van bárki a közelben, akkor csak a célját ecseteli nagy beleéléssel.*
- Említettem a felsőbbrendű lényeket korábban, nos, életem célja, hogy halálomig egy ilyet szolgáljak *majd lehalkítja a hangját* Minket meg fognak ölni, Vasülep, a kisgyerek, meg a gnóm, véletlenül pont ismerik egymást, és a legendát a szülőfalumból *majd újból felerősíti a hangját, illetve erősítené, de rájön, hogy már elmondta a célját... akkor talán kicsit boncolgathatná, hogy ne legyen feltűnő a sutyorgás* A világban ugyanis nincs jó, meg rossz, csak erő van, hatalom. Az a kérdés, kinek mennyi hatalma van, nem az, hogy mire használja, az már csak másodlagos szempont *majd újra lehalkítja a hangját* A gnóm őrült, egy ismeretlen istenségnek hódol, és elvesztette a fiát. Gyanítom, hogy engem terveznek feláldozni, és azt hiszi, attól visszakaphatja a fiát *majd újra kicsit hangosabban* Éppen ezért számomra nem számít, hogy jót vagy rosszat szolgálok, vagy hogy meddig, a lényeg, hogy halálomig *majd újból kicsit halkabban* Ön csak a járulékos emberveszteség lesz, sajnálom. Rossz lehet megtudni, hogy a halála teljesen értelmetlen.
*Aztán kifújja magát, és nagyjából átgondolja, melyiknek mennyi értelme volt. Az életcélos dolgoknak nem olyan sok, a vége már igencsak erőltetett volt, de úgysem az volt az izgalmas rész, hanem a halkabb vonal, az összeesküvés. Azt egészen jól összerakta, persze nem volt ideje minden apróságra kitérni, de a lényeg úgyis az, hogy szegény nemes hölgy a semmiért fog meghalni. Szinte tényleg sajnálja, de hát így jár, aki ilyen nagy mágusok közelébe kerül, mint Lorew.*
- Ja hogy ők? *pillant a távozók még éppen látható lábnyomai felé, hiszen amazok már messze járnak (legalább fél tucat lépésre a kijárattól)* Hát csak gondoltam miért is ne, hiszen az ismerős gnómba is utólag botlottak Vasülepék, hogy ne legyen feltűnő. Gondoltam ez a negyedik cinkostársuk, bár igazán sért, ha vele akarnak maradásra bírni *elvégre vonzódott ő valaha halandókhoz? Nem, soha. Visszamennék egészen a szülőfalujának legendájáig, de ezen a területen ilyen pontatlan munkát végeznek? Már-már szánalmas* Akkor sajnos ő is a semmiért fog meghalni *sóhajtja szomorúan.*
2419. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-07 18:57:15
Üzenet elküldve: 2015-07-07 18:57:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tárnák mélyére...//
~Ó igen, ez kellett már ide.~*Elégedetten fogadja, hogy a nőstény bizony érti a dolgát, és megfelelő beszélgetőpartnert biztosít számára attól függetlenül, hogy teljesen elbambult, és még most is csak az jár a fejében, hogy összeírjon egy egész teóriát az ork nép lehetséges alternatív történelméről. Igen, még ezt a ,,meglepetés ereje" dolgot is beleírná, amit Med mondott, mert látja benne az ésszerűséget.*~Na, ennek most nem itt van az ideje.~
*Elindul, hogy szerezzen egy kardot és egy pajzsot, majd amikor ez megtörtént, vissza sétál a nőstényhez.*
-Itt van a kardom, meg a pajzsom is asszo,-Khm.*Krákog egyet, majd rácsap a kardjával a pajzsra, jelezvén, hogy készen áll a küzdelemre.*~Már udvarias sem lehet az emberfia?~
-Örvendek, Med. Az én nevem Murohyth Ormirg Sugnir, az Ormrig család negyedik fiú szülöttje, a nagy Mugnir nagyúr ágyékának gyümölcse!
*Kétli, hogy ez a nőstényt annyira érdekelné, de hát ez már nem Sevarier, Medliel bizonyára ért a titulusokhoz, vagy legalább hallott róluk.*
-Hogy én járatos vagyok-e? Az attól függ, hogy asszo,-magácska mire gondol. Tudományokból elég jártas vagyok, és. Hmm.
*Itt elhallgat. Eszébe jut az a régi tervrajz az asztalfiókjának aljában. Hümmög még egyet, majd bólint egyet.*
-Igen, nagyon sokat olvastam, bár a kétkezi munkában nem vagyok járatos. Miért kérdi, Med?
~Ó igen, ez kellett már ide.~*Elégedetten fogadja, hogy a nőstény bizony érti a dolgát, és megfelelő beszélgetőpartnert biztosít számára attól függetlenül, hogy teljesen elbambult, és még most is csak az jár a fejében, hogy összeírjon egy egész teóriát az ork nép lehetséges alternatív történelméről. Igen, még ezt a ,,meglepetés ereje" dolgot is beleírná, amit Med mondott, mert látja benne az ésszerűséget.*~Na, ennek most nem itt van az ideje.~
*Elindul, hogy szerezzen egy kardot és egy pajzsot, majd amikor ez megtörtént, vissza sétál a nőstényhez.*
-Itt van a kardom, meg a pajzsom is asszo,-Khm.*Krákog egyet, majd rácsap a kardjával a pajzsra, jelezvén, hogy készen áll a küzdelemre.*~Már udvarias sem lehet az emberfia?~
-Örvendek, Med. Az én nevem Murohyth Ormirg Sugnir, az Ormrig család negyedik fiú szülöttje, a nagy Mugnir nagyúr ágyékának gyümölcse!
*Kétli, hogy ez a nőstényt annyira érdekelné, de hát ez már nem Sevarier, Medliel bizonyára ért a titulusokhoz, vagy legalább hallott róluk.*
-Hogy én járatos vagyok-e? Az attól függ, hogy asszo,-magácska mire gondol. Tudományokból elég jártas vagyok, és. Hmm.
*Itt elhallgat. Eszébe jut az a régi tervrajz az asztalfiókjának aljában. Hümmög még egyet, majd bólint egyet.*
-Igen, nagyon sokat olvastam, bár a kétkezi munkában nem vagyok járatos. Miért kérdi, Med?
2418. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-07 18:26:35
Üzenet elküldve: 2015-07-07 18:26:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Tárnák mélyére...//
* Meg kell hagyni elég szórakoztató a Pocakos, s hogy így gondolja, a másiknak is feltűnhet, ha figyel kicsikét is a részletekre. Merthogy még egyértelmű jelét nem adj neki. A szeme körül, halvány ráncok és az ajkak pillanatnyi szélesedése árulkodik róla csak. Szemöldök játéka is beszédes, ahogy fel-le vonogatja, mi közben a törpét hallgatja. Hogy ez annak szól, hogy valami újat, s meglepőt mondott –e vagy csak értetlenségének, hogy fogalma sincs, miről hadovál a másik, az még kétely lehet. Attól is függ, mit hallott s írtak meg a nagy könyvek szerzői fajának jellegzetességeiről, na és hogy ebből, mit hisz el az előtte álló szerzet. *
- Minden harcmodornak, meg vannak a maga előnyei s a hátrányai is. Olyan, amivel nem találkozott még senki, az a meglepetés erejével hat, mindaddig, míg azt meg nem ismerik. Nem véletlen mondják, hogy ismerd meg ellenséged. * vonja meg vállát. Nem sokat tanítottak neki a hadviselésről, legalábbis, ami ezt a részét illeti. Így valóban, igaza van a Sugirrnak, kellenek a nagy elmék, a háborúhoz. *
- Mi lett veled? Meggondoltad magad? * veti oda a kérdést, mikor a Sug hallgatásba burkolózik.*
- Nem bánom, legyen pajzs is. Igaz, se pajzsot, se kardot nem látok a kezedben. Viszont, ha még egyszer kiejted a szádon, hogy „asszony”, ígérem, ha kitesszük innen a lábunk, neked nem lesz jó. * villantja rá türkizkékjeit, mely nem sok jóval kecsegtetnek. Míg a törpe hoz magának megfelelő játékszert, tovább halad a nem régiben elkezdett gondolatszálon, na meg a nőstényén. *
~ Új otthon. A mélybe. ~ * sandán pillant a törpe után. És gonosz kis gondolatok kezdik nyitogatni szárnyait. *
~ Ezek az aprónépek is a föld alól jöttek, s az otthonuk is oda. Már csak az az átkozott némber kellene, hogy életben legyen. ~
* Gondolataiból valószínűleg a súlyos léptek rántják vissza melyet a Sug produkál. Végig néz rajta. Széles mosolyra húzza ajkait. Hirtelen váltás ez, az előbbihez képest. *
- A nevem Med. És a tied? * nyújtja jobbját a törpe felé. *
- És mondd, mennyire vagy jártas őseid mesterségében?
* Meg kell hagyni elég szórakoztató a Pocakos, s hogy így gondolja, a másiknak is feltűnhet, ha figyel kicsikét is a részletekre. Merthogy még egyértelmű jelét nem adj neki. A szeme körül, halvány ráncok és az ajkak pillanatnyi szélesedése árulkodik róla csak. Szemöldök játéka is beszédes, ahogy fel-le vonogatja, mi közben a törpét hallgatja. Hogy ez annak szól, hogy valami újat, s meglepőt mondott –e vagy csak értetlenségének, hogy fogalma sincs, miről hadovál a másik, az még kétely lehet. Attól is függ, mit hallott s írtak meg a nagy könyvek szerzői fajának jellegzetességeiről, na és hogy ebből, mit hisz el az előtte álló szerzet. *
- Minden harcmodornak, meg vannak a maga előnyei s a hátrányai is. Olyan, amivel nem találkozott még senki, az a meglepetés erejével hat, mindaddig, míg azt meg nem ismerik. Nem véletlen mondják, hogy ismerd meg ellenséged. * vonja meg vállát. Nem sokat tanítottak neki a hadviselésről, legalábbis, ami ezt a részét illeti. Így valóban, igaza van a Sugirrnak, kellenek a nagy elmék, a háborúhoz. *
- Mi lett veled? Meggondoltad magad? * veti oda a kérdést, mikor a Sug hallgatásba burkolózik.*
- Nem bánom, legyen pajzs is. Igaz, se pajzsot, se kardot nem látok a kezedben. Viszont, ha még egyszer kiejted a szádon, hogy „asszony”, ígérem, ha kitesszük innen a lábunk, neked nem lesz jó. * villantja rá türkizkékjeit, mely nem sok jóval kecsegtetnek. Míg a törpe hoz magának megfelelő játékszert, tovább halad a nem régiben elkezdett gondolatszálon, na meg a nőstényén. *
~ Új otthon. A mélybe. ~ * sandán pillant a törpe után. És gonosz kis gondolatok kezdik nyitogatni szárnyait. *
~ Ezek az aprónépek is a föld alól jöttek, s az otthonuk is oda. Már csak az az átkozott némber kellene, hogy életben legyen. ~
* Gondolataiból valószínűleg a súlyos léptek rántják vissza melyet a Sug produkál. Végig néz rajta. Széles mosolyra húzza ajkait. Hirtelen váltás ez, az előbbihez képest. *
- A nevem Med. És a tied? * nyújtja jobbját a törpe felé. *
- És mondd, mennyire vagy jártas őseid mesterségében?
2417. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-07 12:55:06
Üzenet elküldve: 2015-07-07 12:55:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Hűségpróba//
//Fogadó//
*Ostoba bocsánatkérések, ostoba válaszok, és ostoba kérdések. Mind egy ember szájából, aki felelőtlenül hozott be egy állatot a városba, melyet a törvények világosan tiltanak, majd még neki áll feljebb, s ezek után megpróbál átslisszanni olyan megkötések marka közt, amelyek már évszázadok óta változatlanul állnak fenn, és senki emberfia meg nem kérdőjelezte azok igazságát... Erre idejön holmi jöttment szabályszegő, aki gyerekes szavakkal, gyerekes hangvétellel gyerekekként kezeli eme vasmarkú törvények képviselőit, és bugyutábbnál bugyutább kijelentésekkel próbálja őket lóvá tenni. Felhangzik a kézharapdálás kérdése, és ahogy viszik a barakk irányába, a mellette lovagló vezér rá sem nézve válaszol egy ilyen kérdésre.*
- A válasz egyszerű. Nem lenne életveszélyes háziállatom.
*Részéről a beszélgetés lezárva, akármilyen kérés-kérdés-óhaj-sóhaj-panasz szava szűrődik ki a bűnöző szájából, nem válaszol rá, sőt, ha túlzásba viszi a kérés-kérdés-óhaj-sóhaj-panaszt, és megállás nélkül csak csacsog, talán egy tömeges rugdosásra is számíthat a bűnöző.*
//Barakk//
*Elérnek hát a barakkba. Itt újabb kérdésbombát kapnak a lassan türelmüket vesztő őrök, de nem is foglalkoznak a kérdéssel. A barakkban található a börtön is, ez az egyetlen oka ide hozatalának. A vadállat továbbra is a hálóban vergődik összekötözve, félve, riadtan, próbál szabadulni, próbálja védelmezni gazdáját, viszont mindhiába. Csak morogni tud, a bekötözött száj miatt azt is halkan.
A Rugdosó -ahogy a bűntevő elnevezte őt-, odasétál a tized parancsnokához, aki eddig kísérte őket, és valamit súg a fülébe. Közben a rangos katona elismerően bólogat, a sugdolózás végére pedig a katona vállára teszi a kezét, jelezvén, hogy büszke rá. A vadállatot leszúrni készülő őröknek int, hogy még ne tegyék, azok pedig engedelmeskednek is. Ő maga pedig felsétál a lépcsőn, hogy beszélhessen a kapitánnyal arról, amit Rugdosó a fülébe súgott.*
*Néhány perc múlva leérkezik a rangidős katona, és közli Puir-ral a hírt.*
- Egy jó ajánlat érkezett hozzánk egy megbízható katonától. Egy ultimátum. Hajlandóak vagyunk téged, és a szörnyeteged szabadon engedni, és a városban szankciók nélkül tartózkodhatsz, ha bebizonyítod, hogy az állatod kellőképp szelíd.
*Itt hátulról, a Rugdosó irányából halk kacaj hangzik fel, majd a tiszt folytatja.*
- Tíz napra tömlöcbe vetünk, egyedül vizet kaphatsz, ételt nem. Ám itt jön a csavar. Veled együtt a vadállatot is ugyanazon cellába zárjuk, és ő sem kap ételt. Ha ezen tíz napon keresztül a lény kibírja, hogy ne próbáljon téged felfalni, akkor szabadon távozhattok. Természetesen testi épséged őrzése érdekében egy városőr mindig a cellátok előtt lesz arra az estre, ha... *Hatásszünet.* - Ha megpróbálna felfalni a szörnyeteged.
*A tiszt int, mire megfogják a férfit és a lényt is, először a kölyköt erélyesen bedobják a cellába, tehetetlen teste a falnak csapódik, nem lehet valami kellemes. Eközben a lényt is kiszabadítják kötelékeiből, legutoljára a száját tartó kötelet vágják el, és azzal a lendülettel őt is a falnak csapva dobják be, éppen időben, mert még a levegőben harapni készült a bestia.*
- Nos... Sok szerencsét. *Int a tiszt, majd ezzel egy katona odaáll strázsálni a cella elé. Még nem lehet annyira éhes a nagymacska, hogy támadjon, de egy-két nap múlva biztos, hogy Puir Certol, a törvényszegő élete veszélybe kerül.*
//Fogadó//
*Ostoba bocsánatkérések, ostoba válaszok, és ostoba kérdések. Mind egy ember szájából, aki felelőtlenül hozott be egy állatot a városba, melyet a törvények világosan tiltanak, majd még neki áll feljebb, s ezek után megpróbál átslisszanni olyan megkötések marka közt, amelyek már évszázadok óta változatlanul állnak fenn, és senki emberfia meg nem kérdőjelezte azok igazságát... Erre idejön holmi jöttment szabályszegő, aki gyerekes szavakkal, gyerekes hangvétellel gyerekekként kezeli eme vasmarkú törvények képviselőit, és bugyutábbnál bugyutább kijelentésekkel próbálja őket lóvá tenni. Felhangzik a kézharapdálás kérdése, és ahogy viszik a barakk irányába, a mellette lovagló vezér rá sem nézve válaszol egy ilyen kérdésre.*
- A válasz egyszerű. Nem lenne életveszélyes háziállatom.
*Részéről a beszélgetés lezárva, akármilyen kérés-kérdés-óhaj-sóhaj-panasz szava szűrődik ki a bűnöző szájából, nem válaszol rá, sőt, ha túlzásba viszi a kérés-kérdés-óhaj-sóhaj-panaszt, és megállás nélkül csak csacsog, talán egy tömeges rugdosásra is számíthat a bűnöző.*
//Barakk//
*Elérnek hát a barakkba. Itt újabb kérdésbombát kapnak a lassan türelmüket vesztő őrök, de nem is foglalkoznak a kérdéssel. A barakkban található a börtön is, ez az egyetlen oka ide hozatalának. A vadállat továbbra is a hálóban vergődik összekötözve, félve, riadtan, próbál szabadulni, próbálja védelmezni gazdáját, viszont mindhiába. Csak morogni tud, a bekötözött száj miatt azt is halkan.
A Rugdosó -ahogy a bűntevő elnevezte őt-, odasétál a tized parancsnokához, aki eddig kísérte őket, és valamit súg a fülébe. Közben a rangos katona elismerően bólogat, a sugdolózás végére pedig a katona vállára teszi a kezét, jelezvén, hogy büszke rá. A vadállatot leszúrni készülő őröknek int, hogy még ne tegyék, azok pedig engedelmeskednek is. Ő maga pedig felsétál a lépcsőn, hogy beszélhessen a kapitánnyal arról, amit Rugdosó a fülébe súgott.*
*Néhány perc múlva leérkezik a rangidős katona, és közli Puir-ral a hírt.*
- Egy jó ajánlat érkezett hozzánk egy megbízható katonától. Egy ultimátum. Hajlandóak vagyunk téged, és a szörnyeteged szabadon engedni, és a városban szankciók nélkül tartózkodhatsz, ha bebizonyítod, hogy az állatod kellőképp szelíd.
*Itt hátulról, a Rugdosó irányából halk kacaj hangzik fel, majd a tiszt folytatja.*
- Tíz napra tömlöcbe vetünk, egyedül vizet kaphatsz, ételt nem. Ám itt jön a csavar. Veled együtt a vadállatot is ugyanazon cellába zárjuk, és ő sem kap ételt. Ha ezen tíz napon keresztül a lény kibírja, hogy ne próbáljon téged felfalni, akkor szabadon távozhattok. Természetesen testi épséged őrzése érdekében egy városőr mindig a cellátok előtt lesz arra az estre, ha... *Hatásszünet.* - Ha megpróbálna felfalni a szörnyeteged.
*A tiszt int, mire megfogják a férfit és a lényt is, először a kölyköt erélyesen bedobják a cellába, tehetetlen teste a falnak csapódik, nem lehet valami kellemes. Eközben a lényt is kiszabadítják kötelékeiből, legutoljára a száját tartó kötelet vágják el, és azzal a lendülettel őt is a falnak csapva dobják be, éppen időben, mert még a levegőben harapni készült a bestia.*
- Nos... Sok szerencsét. *Int a tiszt, majd ezzel egy katona odaáll strázsálni a cella elé. Még nem lehet annyira éhes a nagymacska, hogy támadjon, de egy-két nap múlva biztos, hogy Puir Certol, a törvényszegő élete veszélybe kerül.*
2416. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-06 23:37:22
Üzenet elküldve: 2015-07-06 23:37:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tárnák mélyére...//
*Csak morog a hasára tett megjegyzésre. Igen, elhízott a pocakja az idő alatt, amit vedeléssel és tanulással töltött, de attól még egyáltalán nem illendő a másiktól, hogy erre megjegyzést is tegyen, pláne nem kétszer egymás után.*
-Tudja hölgyem, a csatákat nem csak a kardot és a fejszék nyerik meg, hanem a koponyák, akik megmondják a fejszének, hogy hova üssön. Az orkok annak idején szervezetlen hordákban törtek a világunkra, és sikeresek is voltak, amíg nem kellett nyílt csatát vállalni.~Legalábbis én így tanultam. De hát ki tudja, mikor találkozok egy könyvben egy híres győztes csatáról az orkok részéről~
*Természetesen tisztában van vele, hogy nincs ember, elf, vagy törpe a világon, aki le merne írni egy ork győzelmet, hiszen azok a hitvány teremtések hiába dúlták fel a fél világot, valahogy minden könyvben csak vesztesekként vannak említve.
Hümmög egyet, hiszen túlságosan is elmerengett saját gondolataiban, még az arcáról is eltűnt a derültség, ahogy végigfutott az agyán, talán az orkok nem is annyira használhatatlan népség, ahogy eddig tanulta.*
~Csak lejáratókampányt indítottak volna ellenük ellenfeleik? Azt akarták, hogy soha ne verődjenek össze ismét? Vagy hogy mindenki tudja, miféle aljas népség az ork nép? És vajon találhatok valakit a világon, aki elmondja nekem az igazat? Talán egy ork bölcs megtenné? Nem, olyanok nincsenek a világon. Hmm. Vagy csak ez is egy újabb átverés.~
*Halkan morog, miközben az ajkát harapdálja, és valószínűleg már vagy egy perce elmélkedik, amikor észreveszi magát, és rámosolyog Medlielre.*
-Elnézést, asszonyom. Kard, de ahogy elnézem, magácska gyorsabb nálam, ezért én pajzsot is kérek.
*Csak morog a hasára tett megjegyzésre. Igen, elhízott a pocakja az idő alatt, amit vedeléssel és tanulással töltött, de attól még egyáltalán nem illendő a másiktól, hogy erre megjegyzést is tegyen, pláne nem kétszer egymás után.*
-Tudja hölgyem, a csatákat nem csak a kardot és a fejszék nyerik meg, hanem a koponyák, akik megmondják a fejszének, hogy hova üssön. Az orkok annak idején szervezetlen hordákban törtek a világunkra, és sikeresek is voltak, amíg nem kellett nyílt csatát vállalni.~Legalábbis én így tanultam. De hát ki tudja, mikor találkozok egy könyvben egy híres győztes csatáról az orkok részéről~
*Természetesen tisztában van vele, hogy nincs ember, elf, vagy törpe a világon, aki le merne írni egy ork győzelmet, hiszen azok a hitvány teremtések hiába dúlták fel a fél világot, valahogy minden könyvben csak vesztesekként vannak említve.
Hümmög egyet, hiszen túlságosan is elmerengett saját gondolataiban, még az arcáról is eltűnt a derültség, ahogy végigfutott az agyán, talán az orkok nem is annyira használhatatlan népség, ahogy eddig tanulta.*
~Csak lejáratókampányt indítottak volna ellenük ellenfeleik? Azt akarták, hogy soha ne verődjenek össze ismét? Vagy hogy mindenki tudja, miféle aljas népség az ork nép? És vajon találhatok valakit a világon, aki elmondja nekem az igazat? Talán egy ork bölcs megtenné? Nem, olyanok nincsenek a világon. Hmm. Vagy csak ez is egy újabb átverés.~
*Halkan morog, miközben az ajkát harapdálja, és valószínűleg már vagy egy perce elmélkedik, amikor észreveszi magát, és rámosolyog Medlielre.*
-Elnézést, asszonyom. Kard, de ahogy elnézem, magácska gyorsabb nálam, ezért én pajzsot is kérek.
2415. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-06 23:34:24
Üzenet elküldve: 2015-07-06 23:34:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Sotheena korábbi, gondolatbéli megjegyzései után nehéz fenntartania a lelkes nemes kisasszony álcáját, ám kénytelen az arcához szorítani a maszkját, ha nem kíván további bonyodalmakat, ugyanis Argus meg a tanítványa hirtelenjében egészen furcsán kezdtek viselkedni az irányában. Ha Hemitar nem is, a földmágus mindenképpen különös fordulatot vett a templombéli csókjuk óta, melyet eddig az aggodalom és a hirtelen változás okozta félelemnek tudott be, de most már úgy viseltetik, mint aki gyanakodik a kilétére. Szóval egyáltalában nincs szüksége arra, hogy erősítse a varázstudó esetleges spekulációját a valódi énjét illetően, tehát viszonozza Soth mosolyát, mikor amaz önbizalomtól tocsogva játssza a szerény testőr szerepét.
Eddig élvezte a mókát, jó ötletnek tartotta egy fajtársát is bevonni az egyelőre megjósolhatatlan kimenetelű utazásba, ám mindég rá kell döbbennie, hogy testvérei képtelenek túllépni saját, kicsinyes gyűlölködéseiken egymás iránt. Nyilván ő sem fogja keblére ölelni az Éji Démont, s arcon csókolni, mintegy ünnepelve a létformájukban keresendő hasonlóságot, de egyszer igazán meghozná az áldozatot, hogy túllépjen undorán és utálatán, csak hogy valami igazán lenyűgöző dologban lehessen részük. Hiszen ha nem tépnék egymást hiénák módjára, és egyszer összeállnának, megtapasztalhatnák az igazi pusztítás és szenvedés örömét, melyben talán még része sem volt ennek a világnak. És bár Sotheena valahol partner az összedolgozásban, még messze nem tartja ideálisnak a hozzáállását. Nyilván magában nem is keresi a hibát, úgy véli, ő mindent tökéletesen kezel, pedig a valóságban ő sem tudja hosszú távon levetkezni e világ minden élőlénye iránt érzett mélységes gyűlöletét és undorát. Ez a természete, ez a létezésének kulcsa, de szerencséjére jól tudja kezelni pusztító természetű vágyakozásait, és inkább megpróbálja olyanná formálni a környezetét, amely a szájízének megfelelő. Talán az egész mágus bandát megtéríthetné, elérve, hogy sötét gondolatait és terveit imádják, természetesen fenséges személyének árnyékában. Igen, ezt kimondottan tudná élvezni.
Végül egy apró szusszanással tér vissza a realitás talajára, hol társnője szintén a tudatlan ostobát játssza, csak hogy ne lehessen őket bármiféle sötét szertartáshoz kapcsolni, ám amire igazán felfigyel, az a gondolat síkján hozzá intézett kérdés. Sürgősen közölnie kell a fúriával, hogy szokjon le a folytonos karattyolással a fejében, mert kezd hasogatni az elméje a torzult, zavaros hangok végett. Egyébiránt a kérdés természetét sem éri, úgy förmed rá a nőszemély, mintha vajmi visszafordíthatatlan hibát követett volna el, pedig egyelőre ő megfelelőnek tartja a helyzetet. Legfeljebb furcsának, de hát a mágusok mindég is ilyen különös, bosszantó alakok voltak a történelemben.
~Mégis miről beszélsz? Mindent tökéletesen csinálok.~
Morran rá, majd nyugodt arckifejezéssel figyeli Lorew és Sotheena rövidre sikeredett ismerkedését. Legalábbis próbálja, ugyanis a varázstudó megjegyzésére majdnem felkacag, de szerencsére sikerül leküzdenie a rekeszizmát szorongató ingert. Mindenesetre tényleg nem kíván közbeszólni, ám megint belehasít a fejébe az a hang... Kezd az idegeire menni, így pedig nehézkes lesz fenntartania az álcáját.
~Nincs más.~
Feleli tömören, és amint az Éji Démon hátrahagyja őket, kristályosan tiszta lélektükreit az egyedüli mágusra fordítja, ki a társaságában maradt. Igyekszik őszinte érdeklődéssel hallgatni a beszédét, amely végtére is nem esik a nehezére, hiszen ha igaz az elmondása, és a gnóm valóban ennyire ügyefogyott, akkor talán még út közben meg kellene rendeznie neki egy "véletlen balesetet", ugyanis nem szereti az effajta jelentéktelen, ámde a tervét könnyedén megzavaró tényezőket.*
- Nem igazán értek a mágiához, valóban úgy gondolja, hogy esetleg akadályozhatja az utunkat? *Kérdezi, kellemes hangjába némi aggodalmat cseppentve.* Mert úgy talán a többieket is tájékoztatnunk kellene. *Teszi hozzá, és el is pillant a válla felett a távolodó alakokra, kiket akár egy csiga is nevetve lehagyna. Látva, hogy ennyire nem sürgős utánuk menniük, még marad egy kicsit beszélgetni Lorew-vel, akiről egyelőre nem tud sokat. Itt az ideje az ismerkedésnek, mielőtt azonban a saját kényére alakíthatná a társalgást, újabb idióta kérdést intéznek hozzá.
Nemrég a fürdőben egy fajtársnője faggatta, mi teszi a lelket nemessé, ez meg az életcéljaira kíváncsi. Ilyenkor legszívesebben egy könnyed mozdulattal kitörné a drága kíváncsiskodó nyakát, de hát ilyesmit legnagyobb sajnálatára nem tehet meg.
Muszáj lesz előállnia valami átlagos válasszal, és nem olyasmiket felsorolni, mint a világuralom, minél több ember és egyéb lény lelkének megfertőzése és uralma alá hajtása, vagy hogy egyszer hetekig csemegézhessen mások félelmein, mint réges-régen a nagy háborúk idején. Azok voltak a szép idők...*
- Nehéz megválaszolni ezt a kérdést... *Kezdi, mintegy húzva az időt, hogy előrukkolhasson valami elfogadható válasszal, ami végtére is egyhamar a gondolatai közé fészkeli magát.* Talán nem ez az egész életem célja, sőt, biztos vagyok benne, hogy életünk során folyamatosan változnak a magunk elé állított célok, én azonban egyelőre a családom múltját szeretném alaposan megismerni. Hogy aztán rátalálhassak önmagamra, mert őszintén szólva, idegennek érzem magam ebben a világban. *Magyarázza csöndesen, a végén egy gondterhelt sóhajt is megejtve, pedig legszívesebben jót derülne az ócska kis viccén. Néhány kérészéltű momentum erejéig a pilláit is lesüti, majd csak eztán emeli vissza tekintetét a férfire.*
- S Önnek? Bizonyára akadhat konkrét célja, vagy legalábbis válasza, ha épp ezt a kérdést fogalmazta meg. *Mosolyodik el haloványan, majd érdeklődő ábrázattal követi Lorew tekintetét Sotheena irányába, aki mintha a többiek után indulna, bár megeshet, hogy az ajtóban kívánja megvárni őket, esetleg csak körbenéz, míg ők társalognak.*
- Miből gondolja, hogy ismeri? Tudomásom szerint idegenek egymásnak. *Válaszolja, érdeklődően várva a mágus magyarázatát.*
*Sotheena korábbi, gondolatbéli megjegyzései után nehéz fenntartania a lelkes nemes kisasszony álcáját, ám kénytelen az arcához szorítani a maszkját, ha nem kíván további bonyodalmakat, ugyanis Argus meg a tanítványa hirtelenjében egészen furcsán kezdtek viselkedni az irányában. Ha Hemitar nem is, a földmágus mindenképpen különös fordulatot vett a templombéli csókjuk óta, melyet eddig az aggodalom és a hirtelen változás okozta félelemnek tudott be, de most már úgy viseltetik, mint aki gyanakodik a kilétére. Szóval egyáltalában nincs szüksége arra, hogy erősítse a varázstudó esetleges spekulációját a valódi énjét illetően, tehát viszonozza Soth mosolyát, mikor amaz önbizalomtól tocsogva játssza a szerény testőr szerepét.
Eddig élvezte a mókát, jó ötletnek tartotta egy fajtársát is bevonni az egyelőre megjósolhatatlan kimenetelű utazásba, ám mindég rá kell döbbennie, hogy testvérei képtelenek túllépni saját, kicsinyes gyűlölködéseiken egymás iránt. Nyilván ő sem fogja keblére ölelni az Éji Démont, s arcon csókolni, mintegy ünnepelve a létformájukban keresendő hasonlóságot, de egyszer igazán meghozná az áldozatot, hogy túllépjen undorán és utálatán, csak hogy valami igazán lenyűgöző dologban lehessen részük. Hiszen ha nem tépnék egymást hiénák módjára, és egyszer összeállnának, megtapasztalhatnák az igazi pusztítás és szenvedés örömét, melyben talán még része sem volt ennek a világnak. És bár Sotheena valahol partner az összedolgozásban, még messze nem tartja ideálisnak a hozzáállását. Nyilván magában nem is keresi a hibát, úgy véli, ő mindent tökéletesen kezel, pedig a valóságban ő sem tudja hosszú távon levetkezni e világ minden élőlénye iránt érzett mélységes gyűlöletét és undorát. Ez a természete, ez a létezésének kulcsa, de szerencséjére jól tudja kezelni pusztító természetű vágyakozásait, és inkább megpróbálja olyanná formálni a környezetét, amely a szájízének megfelelő. Talán az egész mágus bandát megtéríthetné, elérve, hogy sötét gondolatait és terveit imádják, természetesen fenséges személyének árnyékában. Igen, ezt kimondottan tudná élvezni.
Végül egy apró szusszanással tér vissza a realitás talajára, hol társnője szintén a tudatlan ostobát játssza, csak hogy ne lehessen őket bármiféle sötét szertartáshoz kapcsolni, ám amire igazán felfigyel, az a gondolat síkján hozzá intézett kérdés. Sürgősen közölnie kell a fúriával, hogy szokjon le a folytonos karattyolással a fejében, mert kezd hasogatni az elméje a torzult, zavaros hangok végett. Egyébiránt a kérdés természetét sem éri, úgy förmed rá a nőszemély, mintha vajmi visszafordíthatatlan hibát követett volna el, pedig egyelőre ő megfelelőnek tartja a helyzetet. Legfeljebb furcsának, de hát a mágusok mindég is ilyen különös, bosszantó alakok voltak a történelemben.
~Mégis miről beszélsz? Mindent tökéletesen csinálok.~
Morran rá, majd nyugodt arckifejezéssel figyeli Lorew és Sotheena rövidre sikeredett ismerkedését. Legalábbis próbálja, ugyanis a varázstudó megjegyzésére majdnem felkacag, de szerencsére sikerül leküzdenie a rekeszizmát szorongató ingert. Mindenesetre tényleg nem kíván közbeszólni, ám megint belehasít a fejébe az a hang... Kezd az idegeire menni, így pedig nehézkes lesz fenntartania az álcáját.
~Nincs más.~
Feleli tömören, és amint az Éji Démon hátrahagyja őket, kristályosan tiszta lélektükreit az egyedüli mágusra fordítja, ki a társaságában maradt. Igyekszik őszinte érdeklődéssel hallgatni a beszédét, amely végtére is nem esik a nehezére, hiszen ha igaz az elmondása, és a gnóm valóban ennyire ügyefogyott, akkor talán még út közben meg kellene rendeznie neki egy "véletlen balesetet", ugyanis nem szereti az effajta jelentéktelen, ámde a tervét könnyedén megzavaró tényezőket.*
- Nem igazán értek a mágiához, valóban úgy gondolja, hogy esetleg akadályozhatja az utunkat? *Kérdezi, kellemes hangjába némi aggodalmat cseppentve.* Mert úgy talán a többieket is tájékoztatnunk kellene. *Teszi hozzá, és el is pillant a válla felett a távolodó alakokra, kiket akár egy csiga is nevetve lehagyna. Látva, hogy ennyire nem sürgős utánuk menniük, még marad egy kicsit beszélgetni Lorew-vel, akiről egyelőre nem tud sokat. Itt az ideje az ismerkedésnek, mielőtt azonban a saját kényére alakíthatná a társalgást, újabb idióta kérdést intéznek hozzá.
Nemrég a fürdőben egy fajtársnője faggatta, mi teszi a lelket nemessé, ez meg az életcéljaira kíváncsi. Ilyenkor legszívesebben egy könnyed mozdulattal kitörné a drága kíváncsiskodó nyakát, de hát ilyesmit legnagyobb sajnálatára nem tehet meg.
Muszáj lesz előállnia valami átlagos válasszal, és nem olyasmiket felsorolni, mint a világuralom, minél több ember és egyéb lény lelkének megfertőzése és uralma alá hajtása, vagy hogy egyszer hetekig csemegézhessen mások félelmein, mint réges-régen a nagy háborúk idején. Azok voltak a szép idők...*
- Nehéz megválaszolni ezt a kérdést... *Kezdi, mintegy húzva az időt, hogy előrukkolhasson valami elfogadható válasszal, ami végtére is egyhamar a gondolatai közé fészkeli magát.* Talán nem ez az egész életem célja, sőt, biztos vagyok benne, hogy életünk során folyamatosan változnak a magunk elé állított célok, én azonban egyelőre a családom múltját szeretném alaposan megismerni. Hogy aztán rátalálhassak önmagamra, mert őszintén szólva, idegennek érzem magam ebben a világban. *Magyarázza csöndesen, a végén egy gondterhelt sóhajt is megejtve, pedig legszívesebben jót derülne az ócska kis viccén. Néhány kérészéltű momentum erejéig a pilláit is lesüti, majd csak eztán emeli vissza tekintetét a férfire.*
- S Önnek? Bizonyára akadhat konkrét célja, vagy legalábbis válasza, ha épp ezt a kérdést fogalmazta meg. *Mosolyodik el haloványan, majd érdeklődő ábrázattal követi Lorew tekintetét Sotheena irányába, aki mintha a többiek után indulna, bár megeshet, hogy az ajtóban kívánja megvárni őket, esetleg csak körbenéz, míg ők társalognak.*
- Miből gondolja, hogy ismeri? Tudomásom szerint idegenek egymásnak. *Válaszolja, érdeklődően várva a mágus magyarázatát.*
2414. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-06 23:24:26
Üzenet elküldve: 2015-07-06 23:24:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Tárnák mélyére...//
* Talán ma harapósabb kedvében van, mint úgy általában. Elég sok minden zavarja jelenleg.
Medliel nem foglalkozik, az illemmel, nem igazán szokás, az fegyverforgatók között. Illik a nemesek körében, férj és hitvese közt, úr és szolga közt. De, nem szól érte, ha a törpének ez jól esik, lelke legyen rajta. Ő ugyan, nem fogja megakadályozni benne. *
- Tudom, mint ahogy te is, hogy kénytelenek vagyunk nappal is mozogni. * bólint, miközben lepillant Sugnirra. Ajkán valamiféle halvány mosoly látszik, ahogy a törpe szuszogva próbálja tartani vele a lépést. *
- Nem, nincs, igazán helyes. Bár biztos gyorsabb lennél, ha kisebb lenne. * még mielőtt odaérnének és válaszolhatna a törpe, az utolsó kérdésére, megtorpan. Féloldalasan fordul felé, jobb lábát kijjebb csúsztatva, mint aki vár valamire. *
- Csak szuszogj, pihenj egy kicsit. * szája már szélesebbre húzódik, igaz nem az a barátságosan őszinte mosoly ez. Inkább kissé gunyoros, türkiz szemei tisztán csillognak, ahogy a törpére tekint. Megvárja a választ, s hümmögve indul tovább. *
- Azt, itt nem kell használnod. *ami nem teljesen igaz, hisz a harchoz sem árt némi eszesség és ravaszság, de Med kétli, hogy a törpe taktikai lépésekre gondolt volna. *
- No, és mit keres egy elmés törpe, egy ilyen helyen? Kard, legyen kard.
A hozzászólás írója (Medliel Falenys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.06 23:24:51
* Talán ma harapósabb kedvében van, mint úgy általában. Elég sok minden zavarja jelenleg.
Medliel nem foglalkozik, az illemmel, nem igazán szokás, az fegyverforgatók között. Illik a nemesek körében, férj és hitvese közt, úr és szolga közt. De, nem szól érte, ha a törpének ez jól esik, lelke legyen rajta. Ő ugyan, nem fogja megakadályozni benne. *
- Tudom, mint ahogy te is, hogy kénytelenek vagyunk nappal is mozogni. * bólint, miközben lepillant Sugnirra. Ajkán valamiféle halvány mosoly látszik, ahogy a törpe szuszogva próbálja tartani vele a lépést. *
- Nem, nincs, igazán helyes. Bár biztos gyorsabb lennél, ha kisebb lenne. * még mielőtt odaérnének és válaszolhatna a törpe, az utolsó kérdésére, megtorpan. Féloldalasan fordul felé, jobb lábát kijjebb csúsztatva, mint aki vár valamire. *
- Csak szuszogj, pihenj egy kicsit. * szája már szélesebbre húzódik, igaz nem az a barátságosan őszinte mosoly ez. Inkább kissé gunyoros, türkiz szemei tisztán csillognak, ahogy a törpére tekint. Megvárja a választ, s hümmögve indul tovább. *
- Azt, itt nem kell használnod. *ami nem teljesen igaz, hisz a harchoz sem árt némi eszesség és ravaszság, de Med kétli, hogy a törpe taktikai lépésekre gondolt volna. *
- No, és mit keres egy elmés törpe, egy ilyen helyen? Kard, legyen kard.
A hozzászólás írója (Medliel Falenys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.06 23:24:51
2413. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-06 21:59:59
Üzenet elküldve: 2015-07-06 21:59:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tárnák mélyére... //
*Harapósabb sötételf, mint Sugnir eredetileg hitte volna. Megtörli az orrát, majd felocsúdik, hogy a nőstény már el is indult, mielőtt bármelyik megjegyzésre válaszolhatott volna.
Szinte ugrik egyet, és úgy indul el futólépésben, csak hogy utolérje Medlielt, hiszen a nő a hosszú lábain könnyen halad, neki viszont szednie kell a tömzsi csülkeit, ha tartani akarja a tempót.*
-De, többnyire a bányákban vagyunk, illetve csak voltunk, de ezt maga bizonyára ugyanúgy tudja, mint én.
*Nem csak azért magázza, mert nem meri máris tegezni a nőstényt, hanem mert mégis csak egy Sugnirral beszélget, és éreztetnie kell a másikkal, hogy ő nem egy utcai törp, ő ismeri az illemet.*
-A pocakommal meg nincs semmi baj!*A kitörése félhangos, egész hangos is lehetne, ha nem azzal foglalkozna, hogy tartsa a tempót a másikkal, bár így is néhányan felkapják a tekintetüket, hiszen egy hangoskodó törp mindig egy balhé kezdetét jelentheti. Horkant egyet, mielőtt újra megszólalna.*
-Harcolni? Nevezze meg a fegyvert, hölgyem, bár igaz, hogy nagyon rég ragadtam fegyvert. A én fegyverem az elmém.*Bök a saját koponyájára, majd rámosolyog Medlielre.*
*Harapósabb sötételf, mint Sugnir eredetileg hitte volna. Megtörli az orrát, majd felocsúdik, hogy a nőstény már el is indult, mielőtt bármelyik megjegyzésre válaszolhatott volna.
Szinte ugrik egyet, és úgy indul el futólépésben, csak hogy utolérje Medlielt, hiszen a nő a hosszú lábain könnyen halad, neki viszont szednie kell a tömzsi csülkeit, ha tartani akarja a tempót.*
-De, többnyire a bányákban vagyunk, illetve csak voltunk, de ezt maga bizonyára ugyanúgy tudja, mint én.
*Nem csak azért magázza, mert nem meri máris tegezni a nőstényt, hanem mert mégis csak egy Sugnirral beszélget, és éreztetnie kell a másikkal, hogy ő nem egy utcai törp, ő ismeri az illemet.*
-A pocakommal meg nincs semmi baj!*A kitörése félhangos, egész hangos is lehetne, ha nem azzal foglalkozna, hogy tartsa a tempót a másikkal, bár így is néhányan felkapják a tekintetüket, hiszen egy hangoskodó törp mindig egy balhé kezdetét jelentheti. Horkant egyet, mielőtt újra megszólalna.*
-Harcolni? Nevezze meg a fegyvert, hölgyem, bár igaz, hogy nagyon rég ragadtam fegyvert. A én fegyverem az elmém.*Bök a saját koponyájára, majd rámosolyog Medlielre.*
2412. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-06 19:34:38
Üzenet elküldve: 2015-07-06 19:34:38
ÚJ
![>Puir Certol [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3494_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Hűségpróba //
//Még a fogadóban//
*~Lehet nem volt jó ötlet szidni ezeket a melákokat. Erőset tudnak rúgni...~ Ezek a "megbánó" gondolatok járnak a fejében miközben a földön fetreng a rúgás hatása miatt. Iszonyatosan fáj neki, de az istenekért sem mutatná ki. Főleg azért nem, mert tulajdonképpen egy kicsi szinten jogosan kapta... Kellett neki hozzájuk szólni... Vagy legalább figyelhetett volna a szavakra amit mondott... D mivel nem tette, most vállalhatja a következményeket.
Miután (már tisztességtelenül!) a földön fekvő Puirba is belerúgnak egy-kettőt még, megpróbálja uralni az arcvonásait mielőtt feláll. Ha nem tenné, valószínűleg nem a magabiztos férfi látszatát adná, bár az igazsághoz tartozik hogy nem is nagyon az... De egy Djh'Ibou gazdájaként nem szabad azt mutatnia hogy ilyen könnyedén ki lehet rajta fogni, mert a végén még gondatlannak tartják. Valaki hasba rúgja, majd rossz célokra használhatja a kis állatot. Ahogy eszébe jut Kackac, odapillant, és megörül mikor látja hogy az arra figyelő őrök nem vesztették el az önuralmukat a szavaitól...*
-Akkor bocsásson meg, nem vagyok túlságosan képben az ilyen dolgok esetében... És szabad megkérdeznem hogy a Djh'Ibou-m miért is tartozik a pór ügyek közé? Mintha azt mondaná hogy egy igen veszélyes állat...
*Most egy kicsit jobban figyelt a szavakra, és úgy érzi nem jár neki megint rugdosás. Nem mondott most semmi rosszat, nem parancsolgatott, csak megkérdezte hogy az ő esetük a "pór ügyek" közé tartozik-e... Legalábbis ő így veszi észre, de ki tudja milyen "hirtelen haragú" emberekkel hozta össze a sors.*
-Igen harapdálta már a kezem. És nem tudom, de feltennék magának egy kérdést, de kérem most kíméljék a lábaikat... Ha magának lenne egy életveszélyes háziállata, és mérget termelne, akkor mi lenne az első dolga vele?
*Remélhetőleg ezt a kis epésnek szánt megjegyzést sem követi bántalmazás, és azt is reméli hogy tud valamit kezdeni a csavart szavakkal. Ő nem méregtelenítette az állatot, de talán így elültetheti a kétkedés magvát a parancsnokban. Mert minden épeszű ember előbb valahogy eltüntetné a méregfogát, bár meg kell vallani, Puir sosem volt átlagos ember...
Nem kellemes neki a helyzet ahogy indulnia kell, nem szereti a lándzsákat, főleg ha rá vannak szegezve... De azért nem próbál meg "kitörni", hisz semmilyen fegyvere nincsen, de azzal sem lenne esélye 10 képzett katonával... A parancsnokkal együtt tizeneggyel...*
//Barakkban//
*Útközben megpróbál beszélgetni a katonákkal, de valószínűleg csak morgást fog válaszul kapni. Ahogy halad, úgy érzi hogy az egyik lándzsa szorosabban tartja fogva mint kéne... Lehet hogy csak beképzeli, tekintettel hogy abból az irányból érzi amelyik felől Rugdosó van. Nagyon nem kedveli a krapekot, méghozzá jogosan...*
-És miért is megyünk a barakkba?
*Ha kap választ ha nem, többet nem szólal meg az út során, és megvárja míg a nagy épület elé érnek. Ő maga látott már nagy építményeket, nem nagyon lepi meg. És mivel nem egyszer fegyvereket is látott, a gyakorló lények sem újak számára. Amennyiben nem kap előzőleg valami tájékoztatást, így megpróbálja kiszedni hogy most mi is lesz...*
-Gondolom ez a barakk, ugye? És most akkor mi is fog történni?
*Hangja színtelen, kissé pimasz. Legfeljebb egy kis árnyalatnyi fájdalom a korábbi bántalmazás nyomaként...*
//Még a fogadóban//
*~Lehet nem volt jó ötlet szidni ezeket a melákokat. Erőset tudnak rúgni...~ Ezek a "megbánó" gondolatok járnak a fejében miközben a földön fetreng a rúgás hatása miatt. Iszonyatosan fáj neki, de az istenekért sem mutatná ki. Főleg azért nem, mert tulajdonképpen egy kicsi szinten jogosan kapta... Kellett neki hozzájuk szólni... Vagy legalább figyelhetett volna a szavakra amit mondott... D mivel nem tette, most vállalhatja a következményeket.
Miután (már tisztességtelenül!) a földön fekvő Puirba is belerúgnak egy-kettőt még, megpróbálja uralni az arcvonásait mielőtt feláll. Ha nem tenné, valószínűleg nem a magabiztos férfi látszatát adná, bár az igazsághoz tartozik hogy nem is nagyon az... De egy Djh'Ibou gazdájaként nem szabad azt mutatnia hogy ilyen könnyedén ki lehet rajta fogni, mert a végén még gondatlannak tartják. Valaki hasba rúgja, majd rossz célokra használhatja a kis állatot. Ahogy eszébe jut Kackac, odapillant, és megörül mikor látja hogy az arra figyelő őrök nem vesztették el az önuralmukat a szavaitól...*
-Akkor bocsásson meg, nem vagyok túlságosan képben az ilyen dolgok esetében... És szabad megkérdeznem hogy a Djh'Ibou-m miért is tartozik a pór ügyek közé? Mintha azt mondaná hogy egy igen veszélyes állat...
*Most egy kicsit jobban figyelt a szavakra, és úgy érzi nem jár neki megint rugdosás. Nem mondott most semmi rosszat, nem parancsolgatott, csak megkérdezte hogy az ő esetük a "pór ügyek" közé tartozik-e... Legalábbis ő így veszi észre, de ki tudja milyen "hirtelen haragú" emberekkel hozta össze a sors.*
-Igen harapdálta már a kezem. És nem tudom, de feltennék magának egy kérdést, de kérem most kíméljék a lábaikat... Ha magának lenne egy életveszélyes háziállata, és mérget termelne, akkor mi lenne az első dolga vele?
*Remélhetőleg ezt a kis epésnek szánt megjegyzést sem követi bántalmazás, és azt is reméli hogy tud valamit kezdeni a csavart szavakkal. Ő nem méregtelenítette az állatot, de talán így elültetheti a kétkedés magvát a parancsnokban. Mert minden épeszű ember előbb valahogy eltüntetné a méregfogát, bár meg kell vallani, Puir sosem volt átlagos ember...
Nem kellemes neki a helyzet ahogy indulnia kell, nem szereti a lándzsákat, főleg ha rá vannak szegezve... De azért nem próbál meg "kitörni", hisz semmilyen fegyvere nincsen, de azzal sem lenne esélye 10 képzett katonával... A parancsnokkal együtt tizeneggyel...*
//Barakkban//
*Útközben megpróbál beszélgetni a katonákkal, de valószínűleg csak morgást fog válaszul kapni. Ahogy halad, úgy érzi hogy az egyik lándzsa szorosabban tartja fogva mint kéne... Lehet hogy csak beképzeli, tekintettel hogy abból az irányból érzi amelyik felől Rugdosó van. Nagyon nem kedveli a krapekot, méghozzá jogosan...*
-És miért is megyünk a barakkba?
*Ha kap választ ha nem, többet nem szólal meg az út során, és megvárja míg a nagy épület elé érnek. Ő maga látott már nagy építményeket, nem nagyon lepi meg. És mivel nem egyszer fegyvereket is látott, a gyakorló lények sem újak számára. Amennyiben nem kap előzőleg valami tájékoztatást, így megpróbálja kiszedni hogy most mi is lesz...*
-Gondolom ez a barakk, ugye? És most akkor mi is fog történni?
*Hangja színtelen, kissé pimasz. Legfeljebb egy kis árnyalatnyi fájdalom a korábbi bántalmazás nyomaként...*
2411. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-06 15:42:42
Üzenet elküldve: 2015-07-06 15:42:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Tárnák mélyére... //
* Leheletnyire kúszik fel szemöldöke, mikor a törpe megindul felé. Kezd érdekessé válni a dolog. Sem arckifejezésén, sem testtartásán nem változtat. A kezdeti bátorság hamar elszállhat. S valóban úgy tűnik, ez így is történik. Sugnir megtorpan, úgy tűnik inába szállt a bátorság. Olykor van az a pillanat, mikor csak kedvtelésből is szeretnek az emberek, vagy bármiféle lények félelmet kelteni másokban. Vagy csak azért mert jó heccnek tűnik, vagy mert azt akarják, hogy még véletlenül se jusson eszébe a másiknak, hogy megkörnyékezze őt. Vagy csak úgy szimplán mindkettő. Most Medben csakúgy a szimplán munkálkodott. Már éppen gunyoros mosolyra húzná ajkát, mikor a törpe ismét elindul fel. Na, igen vannak olyanok, akik elég makacsok és bolondok, hogy ezt figyelmen kívül hagyják. Le is hervad arcáról a kezdetleges mosoly. *
~ Hogy pont ilyenbe kellett botlanom. ~ * emeli égre tekintetét. Nem látja értelmét már a jeges tekintetnek, s a kemény érzelemmentes vonásoknak sem. Így csak unottan figyeli a közeledő törpét, már-már levéve róla a tekintetét is, hogy újra végig futtassa a helyen. Tudja, sorsát nem kerülheti el, meg fogják szólítani a kérdés csak annyi: Miért? *
- Én meg mindig azt hittem a maga fajta a bányákban tölti a napjait. * fordítja vissza fejét s néz le Sugnirra. Noha ebből egy szó sem igaz, tudja nagyon jól, hogy a törpék már épp annyira élnek a felszínen, mint ők. A földrengések az ő otthonukat is tönkre tette. Egyszerre különböző és egyforma a sorsa a két fajnak, így akár sorstársaknak is nevezhetné őket a nagyvilág. Hangja higgadt, inkább unott, olyan, mint az ábrázata. *
- Vagy már nem férsz be a járatokba, a nagy pocakodtól? * ha már így bekóstolták ő sem lesz rest, viszonozni a kedvességet. *
- S, hiába is kapaszkodsz a táskádba, attól még megeszlek, ha akarlak. * közli a rideg valóságot a törpével. Ekkor perifériás látásából, feltűnik, hogy éppen távoznak az egyik alkalmasnak vélt helyről, így komótosan arra veszi lépteit. *
- Értesz a harchoz? * teszi fel a kérdést, még mielőtt elindulna, bár már a választ nem várja meg. Ha nem kap választ, amiatt sem fog könnyeket ejteni. Ha a törpe mégis úgy gondolja válaszolni, kíván, ahhoz követnie is kell őt, hacsak nem akar ordibálni. *
* Leheletnyire kúszik fel szemöldöke, mikor a törpe megindul felé. Kezd érdekessé válni a dolog. Sem arckifejezésén, sem testtartásán nem változtat. A kezdeti bátorság hamar elszállhat. S valóban úgy tűnik, ez így is történik. Sugnir megtorpan, úgy tűnik inába szállt a bátorság. Olykor van az a pillanat, mikor csak kedvtelésből is szeretnek az emberek, vagy bármiféle lények félelmet kelteni másokban. Vagy csak azért mert jó heccnek tűnik, vagy mert azt akarják, hogy még véletlenül se jusson eszébe a másiknak, hogy megkörnyékezze őt. Vagy csak úgy szimplán mindkettő. Most Medben csakúgy a szimplán munkálkodott. Már éppen gunyoros mosolyra húzná ajkát, mikor a törpe ismét elindul fel. Na, igen vannak olyanok, akik elég makacsok és bolondok, hogy ezt figyelmen kívül hagyják. Le is hervad arcáról a kezdetleges mosoly. *
~ Hogy pont ilyenbe kellett botlanom. ~ * emeli égre tekintetét. Nem látja értelmét már a jeges tekintetnek, s a kemény érzelemmentes vonásoknak sem. Így csak unottan figyeli a közeledő törpét, már-már levéve róla a tekintetét is, hogy újra végig futtassa a helyen. Tudja, sorsát nem kerülheti el, meg fogják szólítani a kérdés csak annyi: Miért? *
- Én meg mindig azt hittem a maga fajta a bányákban tölti a napjait. * fordítja vissza fejét s néz le Sugnirra. Noha ebből egy szó sem igaz, tudja nagyon jól, hogy a törpék már épp annyira élnek a felszínen, mint ők. A földrengések az ő otthonukat is tönkre tette. Egyszerre különböző és egyforma a sorsa a két fajnak, így akár sorstársaknak is nevezhetné őket a nagyvilág. Hangja higgadt, inkább unott, olyan, mint az ábrázata. *
- Vagy már nem férsz be a járatokba, a nagy pocakodtól? * ha már így bekóstolták ő sem lesz rest, viszonozni a kedvességet. *
- S, hiába is kapaszkodsz a táskádba, attól még megeszlek, ha akarlak. * közli a rideg valóságot a törpével. Ekkor perifériás látásából, feltűnik, hogy éppen távoznak az egyik alkalmasnak vélt helyről, így komótosan arra veszi lépteit. *
- Értesz a harchoz? * teszi fel a kérdést, még mielőtt elindulna, bár már a választ nem várja meg. Ha nem kap választ, amiatt sem fog könnyeket ejteni. Ha a törpe mégis úgy gondolja válaszolni, kíván, ahhoz követnie is kell őt, hacsak nem akar ordibálni. *
2410. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-06 14:45:50
Üzenet elküldve: 2015-07-06 14:45:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tárnák mélyére...//
*Egy percig talán, vagy kevesebb időbe telik, mire Medliel észreveszi, hogy Sugnir őt figyeli. Aztán amikor kettejük tekintete találkozik, akkor tudja meg igazán a törp, hogy mit is jelent az a bizonyos gyilkos tekintet, ami az emberfia csontjáig hatol.
Félelmetes tekintet ide, félelmetes tekintet oda, ő Murohyth Ormirg Sugnir, egy törp, egy erős és okos törp, és nem fog félni egy kormostól sem, csak mert annak gyilkos tekintete van.*~Csak keményen öreg fiú, ha meglátja rajtad, hogy félsz, elharapja a torkod~
*Sóhajt egy nagyot, majd elrakja a pipáját a helyére. Pótcselekvésként idegességében elkezdi a szakállát babrálni, majd megköszörüli a torkát, és fapofával elindul a sötételf felé.*~Na de mit mondjak neki?~
*Amint megfogalmazódik benne a kérdés, megtorpan, és ismét csak bámulni kezdi Medliel macskaszemeit, ezúttal persze már közelebbről. Mit is akar tőle? Nem tudja. Talán azt, hogy a sötételfek általánosságban odafigyeltek a nevelésre, így míg egy paraszt ember írni olvasni sem tud, addig egy gombákat erjesztő sötételf is képes lehet az alkímia tudományát mesterien végezni, és Sugnirnak egy olyan kemény fejű gyilkológép után, mint Sevarier, pont egy okosabb teremtményre van szüksége, még ha az le is köpi köszöntésképpen.
Újult erővel sétál tovább a nő felé, egyik kezével megragadja a táskája szíját, miközben lassan megjelenik szokásos derült arckifejezése is.*
-Mindig azt hittem, hogy egy maga fajta elf éjszakai életet él.
*Rögtön beleköt ezzel Medlielbe, de ha a nőstény nem döfi le azonnal, akár egy remek beszélgetés kezdete is lehet.*
*Egy percig talán, vagy kevesebb időbe telik, mire Medliel észreveszi, hogy Sugnir őt figyeli. Aztán amikor kettejük tekintete találkozik, akkor tudja meg igazán a törp, hogy mit is jelent az a bizonyos gyilkos tekintet, ami az emberfia csontjáig hatol.
Félelmetes tekintet ide, félelmetes tekintet oda, ő Murohyth Ormirg Sugnir, egy törp, egy erős és okos törp, és nem fog félni egy kormostól sem, csak mert annak gyilkos tekintete van.*~Csak keményen öreg fiú, ha meglátja rajtad, hogy félsz, elharapja a torkod~
*Sóhajt egy nagyot, majd elrakja a pipáját a helyére. Pótcselekvésként idegességében elkezdi a szakállát babrálni, majd megköszörüli a torkát, és fapofával elindul a sötételf felé.*~Na de mit mondjak neki?~
*Amint megfogalmazódik benne a kérdés, megtorpan, és ismét csak bámulni kezdi Medliel macskaszemeit, ezúttal persze már közelebbről. Mit is akar tőle? Nem tudja. Talán azt, hogy a sötételfek általánosságban odafigyeltek a nevelésre, így míg egy paraszt ember írni olvasni sem tud, addig egy gombákat erjesztő sötételf is képes lehet az alkímia tudományát mesterien végezni, és Sugnirnak egy olyan kemény fejű gyilkológép után, mint Sevarier, pont egy okosabb teremtményre van szüksége, még ha az le is köpi köszöntésképpen.
Újult erővel sétál tovább a nő felé, egyik kezével megragadja a táskája szíját, miközben lassan megjelenik szokásos derült arckifejezése is.*
-Mindig azt hittem, hogy egy maga fajta elf éjszakai életet él.
*Rögtön beleköt ezzel Medlielbe, de ha a nőstény nem döfi le azonnal, akár egy remek beszélgetés kezdete is lehet.*
2409. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-06 14:23:32
Üzenet elküldve: 2015-07-06 14:23:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Tárnák mélyére...//
* Mit is mondhatna, a felhozatal nem valami fényes. Unottan húzza el a száját, hogy nem marad más választása, minthogy egyedül eddzen. A lehangoló eredménnyel járó feltérképezés után, egy alkalmas hely keresésén a sor. Mely kellően távol van mindenkitől. Tekintetét körbe hordozza a lehetőségeken, mindeközben felfedezed, eddig nem látott egyént is. Hogy most érkezett, vagy itt volt eddig is nem tudja. Bár az sem lenne meglepő, ha nem vette volna észre. Mivel nem sokkal magasodik a föld felé. Olyan, mint a többi kővájó a fajtájából. Zömök és szakállas, noha talán nm olyan sötét a hajszíne, mint az megszokott lenne. Hogy ott van az elhanyagolható tény, elsőre még figyelemre se méltatja, mit foglalkozik ő egy csákányossal. Ám, másodjára sem jelenléte a feltűnő, inkább az őt vizslató tekintetek. Csak egy pillanatig néz a szemébe a törpének, hogy aztán lerázva magáról forduljon el tőle. Inkább próbálja kitalálni melyik hely is lenne a számára a legmegfelelőbb, de úgy néz ki eddig minden valamire való hely foglalt. Csak magába morog, hogy nincs szerencséje még ebben sem. Majd újra a vakarékra siklik tekintette, önkéntelenül vagy tudatosan nem igazán lehetne el dönteni, mindenesetre roppant zavaró az a tudat, hogy valaki szemtelenül mustrál. S abban a pillanatban, mikor ezt felfedezi a sötételfek lánya, akkor már hátulról, aljasul lopakodik be elméjébe a gondolat, hogy: Mit is akarnak tőle? Nem segít már ilyenkor az sem ha, semminek akarja tekinteni, mintha ott se lenne. Talán egy jobb napján sikerülne, átlépni felette, ahogy a holtakon szokás, de most ez nem az a nap. Így türkizkék szemeit szinte penge vékonyra összehúzva, fúrja a törpéjébe. Orra s szája meg megrándul, megvillantva foga fehérjét. Egy csapásra változik meg minden, mikor arca érzelem mentessé válik. Hirtelen mozdulattal csapja félre fejét. Ajka halvány, baljóslatú mosolyra húzódik, szeme tágra nyílik, mint a macskának, mely épp egy egeret vélt felfedezni a területén. Kíváncsian méregeti, fejét alig mozgatva ide-oda. Apró leheletnyi mozdulatok ezek, de kellőképpen lehet rémisztő a hirtelen változás. Egyelőre csak méregeti, figyeli a reakcióit a másiknak. Kíváncsi mennyire merész vagy éppen a másik. Érdemes- e vele foglalkozni, játszani. *
* Mit is mondhatna, a felhozatal nem valami fényes. Unottan húzza el a száját, hogy nem marad más választása, minthogy egyedül eddzen. A lehangoló eredménnyel járó feltérképezés után, egy alkalmas hely keresésén a sor. Mely kellően távol van mindenkitől. Tekintetét körbe hordozza a lehetőségeken, mindeközben felfedezed, eddig nem látott egyént is. Hogy most érkezett, vagy itt volt eddig is nem tudja. Bár az sem lenne meglepő, ha nem vette volna észre. Mivel nem sokkal magasodik a föld felé. Olyan, mint a többi kővájó a fajtájából. Zömök és szakállas, noha talán nm olyan sötét a hajszíne, mint az megszokott lenne. Hogy ott van az elhanyagolható tény, elsőre még figyelemre se méltatja, mit foglalkozik ő egy csákányossal. Ám, másodjára sem jelenléte a feltűnő, inkább az őt vizslató tekintetek. Csak egy pillanatig néz a szemébe a törpének, hogy aztán lerázva magáról forduljon el tőle. Inkább próbálja kitalálni melyik hely is lenne a számára a legmegfelelőbb, de úgy néz ki eddig minden valamire való hely foglalt. Csak magába morog, hogy nincs szerencséje még ebben sem. Majd újra a vakarékra siklik tekintette, önkéntelenül vagy tudatosan nem igazán lehetne el dönteni, mindenesetre roppant zavaró az a tudat, hogy valaki szemtelenül mustrál. S abban a pillanatban, mikor ezt felfedezi a sötételfek lánya, akkor már hátulról, aljasul lopakodik be elméjébe a gondolat, hogy: Mit is akarnak tőle? Nem segít már ilyenkor az sem ha, semminek akarja tekinteni, mintha ott se lenne. Talán egy jobb napján sikerülne, átlépni felette, ahogy a holtakon szokás, de most ez nem az a nap. Így türkizkék szemeit szinte penge vékonyra összehúzva, fúrja a törpéjébe. Orra s szája meg megrándul, megvillantva foga fehérjét. Egy csapásra változik meg minden, mikor arca érzelem mentessé válik. Hirtelen mozdulattal csapja félre fejét. Ajka halvány, baljóslatú mosolyra húzódik, szeme tágra nyílik, mint a macskának, mely épp egy egeret vélt felfedezni a területén. Kíváncsian méregeti, fejét alig mozgatva ide-oda. Apró leheletnyi mozdulatok ezek, de kellőképpen lehet rémisztő a hirtelen változás. Egyelőre csak méregeti, figyeli a reakcióit a másiknak. Kíváncsi mennyire merész vagy éppen a másik. Érdemes- e vele foglalkozni, játszani. *
2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-06 12:32:45
Üzenet elküldve: 2015-07-06 12:32:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan//
*Nitta nem tehet róla, de Lorsan szisszenésére akaratlanul is büszkén vigyorodik el. Nem lehet olyan kis gyenge, hiszen akkor hogy bírta volna el a vértezetét, a kardját? Ugyanakkor nagyon jól tudja, hogy bőven van hova fejlődnie, technikában is, és abban is, hogyan álljon a harchoz, hogyan dolgozza fel lelkileg.
De most azért az a cseppnyi öröm dominál.*
- Köszönöm.
*Kedvesen megbiccenti a fejét, mintha nem is az ujjai erejét, hanem a báli ruháját dicsérték volna.
De mikor az elveiről van szó, még inkább úgy érzi, hogy Lorsan érti, mire akart kilyukadni, és nem csak érti, de el is fogadja. ugyanakkor Nitta tudja, hogy a férfinak igaza van, igaza, mikor a nem kívánt, a rájuk kényszerített küzdelmekről beszél.*
- Igen, tudom *sóhajt és egy pillanatra lehajtja a fejét, pislog kettőt, majd összeszedi magát és belenéz a világoszöld szempárba.* Bár ne tudnám, de pontosan tudom.
*A lány bólint, kezei ökölbe szorulnak, nem, nem mérgében, legszívesebben ezért a mondatáért megsimogatná az elfet, az arcát, vagy a mellkasát, de sejti, azt nem lehet, a másik nem viselné most túl jól a hirtelen érzelemkitörést.
Nem mondja, hogy felesleges őt félteni. Az nem lenne igaz. A történtek ezt tisztán megmutatták már.
Az ajkát harapdálja, majd nagyon óvatosan mosolyodik el.*
- Igyekszem megtanulni mindent, amit csak tanítasz. Jó? *kérdi végül halkan, és kissé talán bizonytalanul. Ó, nem abban bizonytalan, hogy megtanul mindent és bármit, inkább abban, hogy helyes-e a válasz.
Aztán végül odanyújtja a kezét Lorsannak. Fogtak már kezet, de hirtelen nem lát már lehetőséget arra, hogy megérintse. Nem ugorhat a nyakába, nem ölelheti meg, pedig évek óta először erre is hajlandóságot érez.*
~De egy kézfogás, abban nincsen semmi rossz, azon nincs mit kifogásolni, veheti úgy is, hogy csak pecsét az adott szón. bár mennyivel több valójában.~
- Értelek, ha valaki rám támad, nincs mit lovagiaskodni. Akkor jöhet bármi, öv alá, szemre, nyakra, ahol érem. Ugye?
*Valóban igyekszik, hogy jó tanítvány legyen, ahogy a férfi beállítja a karjait lábait, úgy áll be utána maga is a gyakorláshoz, figyel és igyekszik minél több mindent megjegyezni, és utána alkalmazni. lorsan pedig saját maga áll be a fabábu helyett, hogy neki még inkább reális legyen a helyzet.
Végül olyan jól jön össze, hogy a férfi a padlón ülve dörzsölgeti a lábát és az állát. Mégsem haragos.
Nitta leguggol mellé.*
- Mert azért számít. Te teszel értem, segítesz és adsz, én meg fájdalommal fizetek *suttogja, de aztán kikerekednek a szemei.* Szóval hagytál nyerni? Szándékosan?
*Lorsan vigyorát látva fúj egyet, mint e felbőszített macska. pedig valójában nem dühös, inkább csak kicsit felhúzta magát, de valójában nem haragszik.*
- Szóval úgy véled, nekem is lesznek kék foltjaim? És ezt be is tudod bizonyítani? *kérdi enyhe kihívással a hangjában.* Mert én készen állok.
*Évek óta nem érezte ezt, hogy valóban készen állna, hogy képes elengedni magát, hogy nem lesz rosszul a gondolattól, hogy egy férfi megérintse, akár csak gyakorlás közben.
Elmosolyodik, könnyedén áll talpra, és a kezét nyújtja Lorsannak, habár tudja, hogy tökéletesen jól talpra tudna állni egymaga is.*
- Akkor megmutatod, hogy az előbbi ellentámadásomat hogyan próbálhatná valaki leszerelni? És mit tegyek, ha olyannal találkozom, aki ismeri a fogásokat?
*Reménykedve és egyben várakozón néz a férfira.*
*Nitta nem tehet róla, de Lorsan szisszenésére akaratlanul is büszkén vigyorodik el. Nem lehet olyan kis gyenge, hiszen akkor hogy bírta volna el a vértezetét, a kardját? Ugyanakkor nagyon jól tudja, hogy bőven van hova fejlődnie, technikában is, és abban is, hogyan álljon a harchoz, hogyan dolgozza fel lelkileg.
De most azért az a cseppnyi öröm dominál.*
- Köszönöm.
*Kedvesen megbiccenti a fejét, mintha nem is az ujjai erejét, hanem a báli ruháját dicsérték volna.
De mikor az elveiről van szó, még inkább úgy érzi, hogy Lorsan érti, mire akart kilyukadni, és nem csak érti, de el is fogadja. ugyanakkor Nitta tudja, hogy a férfinak igaza van, igaza, mikor a nem kívánt, a rájuk kényszerített küzdelmekről beszél.*
- Igen, tudom *sóhajt és egy pillanatra lehajtja a fejét, pislog kettőt, majd összeszedi magát és belenéz a világoszöld szempárba.* Bár ne tudnám, de pontosan tudom.
*A lány bólint, kezei ökölbe szorulnak, nem, nem mérgében, legszívesebben ezért a mondatáért megsimogatná az elfet, az arcát, vagy a mellkasát, de sejti, azt nem lehet, a másik nem viselné most túl jól a hirtelen érzelemkitörést.
Nem mondja, hogy felesleges őt félteni. Az nem lenne igaz. A történtek ezt tisztán megmutatták már.
Az ajkát harapdálja, majd nagyon óvatosan mosolyodik el.*
- Igyekszem megtanulni mindent, amit csak tanítasz. Jó? *kérdi végül halkan, és kissé talán bizonytalanul. Ó, nem abban bizonytalan, hogy megtanul mindent és bármit, inkább abban, hogy helyes-e a válasz.
Aztán végül odanyújtja a kezét Lorsannak. Fogtak már kezet, de hirtelen nem lát már lehetőséget arra, hogy megérintse. Nem ugorhat a nyakába, nem ölelheti meg, pedig évek óta először erre is hajlandóságot érez.*
~De egy kézfogás, abban nincsen semmi rossz, azon nincs mit kifogásolni, veheti úgy is, hogy csak pecsét az adott szón. bár mennyivel több valójában.~
- Értelek, ha valaki rám támad, nincs mit lovagiaskodni. Akkor jöhet bármi, öv alá, szemre, nyakra, ahol érem. Ugye?
*Valóban igyekszik, hogy jó tanítvány legyen, ahogy a férfi beállítja a karjait lábait, úgy áll be utána maga is a gyakorláshoz, figyel és igyekszik minél több mindent megjegyezni, és utána alkalmazni. lorsan pedig saját maga áll be a fabábu helyett, hogy neki még inkább reális legyen a helyzet.
Végül olyan jól jön össze, hogy a férfi a padlón ülve dörzsölgeti a lábát és az állát. Mégsem haragos.
Nitta leguggol mellé.*
- Mert azért számít. Te teszel értem, segítesz és adsz, én meg fájdalommal fizetek *suttogja, de aztán kikerekednek a szemei.* Szóval hagytál nyerni? Szándékosan?
*Lorsan vigyorát látva fúj egyet, mint e felbőszített macska. pedig valójában nem dühös, inkább csak kicsit felhúzta magát, de valójában nem haragszik.*
- Szóval úgy véled, nekem is lesznek kék foltjaim? És ezt be is tudod bizonyítani? *kérdi enyhe kihívással a hangjában.* Mert én készen állok.
*Évek óta nem érezte ezt, hogy valóban készen állna, hogy képes elengedni magát, hogy nem lesz rosszul a gondolattól, hogy egy férfi megérintse, akár csak gyakorlás közben.
Elmosolyodik, könnyedén áll talpra, és a kezét nyújtja Lorsannak, habár tudja, hogy tökéletesen jól talpra tudna állni egymaga is.*
- Akkor megmutatod, hogy az előbbi ellentámadásomat hogyan próbálhatná valaki leszerelni? És mit tegyek, ha olyannal találkozom, aki ismeri a fogásokat?
*Reménykedve és egyben várakozón néz a férfira.*
2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-05 23:54:43
Üzenet elküldve: 2015-07-05 23:54:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tárnák mélyére...//
*Miután kilépett a fogadóból, még körbenézett a főtéren, és elidőzött egy kicsit a szökőkútnál, mielőtt tovább indult volna. A zsoldosra gondolt, és a hirtelen távozására. Még ő maga sem érti, miért érezte úgy, hogy most nyúlcipőt kell húznia, és hogy nem Sevarer lesz az, akivel útját folytatni fogja. Valószínűleg valami belső ösztön sugallta neki, hogyha nem vigyáz, esetlegesen álmában elvágják a nyakát, sajnos nem minden törp hősies, becsületes, és tisztességes.
Ezen gondolatait eltereli a folyamatos manőverezés, ami a szegénynegyeden való átjutásához szükséges. Koldusok, árusok, szajhák, vándorok keresztezik az útját, miközben még arra is figyelnie kell, hogy ebben a tömegben nehogy valaki megpróbáljon valamit csinálni drága szekérotthonával.
A gazdagnegyedben szerencsére már sokkal nyugodtabb, szebb, gazdagabb, pompásabb a környezet, és az út is szélesebb, így mindenféle akadály nélkül vezeti át a lova gazdáját az úton, miközben az elkezdi a maradék mézsörét kóstolgatni.
Halkan dúdolgat magában, mire meglátja a barakkot, és azonnal megállítja a kocsija elé kötött lovat.*~Ejha, hol máshol találhatnék megfelelő útitársat?~
*Végre újra megjelenik arcán a szokásos derült mosoly, és még egy pipára is rágyújt, mielőtt leparkol, és elindul befelé. Odabenn elveszik csatacsillagját, de nem igazán bánja, hiszen amúgy se tudná sok mindenre használni, főleg nem használná eme nemes fegyvert gyakorlásra. Ismeretlen alakok közé belépve kiszúr a tömegben egy két fél elfet, egy orkot, de legnagyobb meglepetésére egy sötételfet is.*~No lám, egy kormos!~
*Feltűnően kezdi figyelni Medlielt, hiszen eleget ivott ma már ahhoz, hogy a veszélyérzete skáláján a mutató a nullát verdesse, habár tény, hogy annyira még mindig nem bátor, hogy oda is szóljon a nősténynek.*
*Miután kilépett a fogadóból, még körbenézett a főtéren, és elidőzött egy kicsit a szökőkútnál, mielőtt tovább indult volna. A zsoldosra gondolt, és a hirtelen távozására. Még ő maga sem érti, miért érezte úgy, hogy most nyúlcipőt kell húznia, és hogy nem Sevarer lesz az, akivel útját folytatni fogja. Valószínűleg valami belső ösztön sugallta neki, hogyha nem vigyáz, esetlegesen álmában elvágják a nyakát, sajnos nem minden törp hősies, becsületes, és tisztességes.
Ezen gondolatait eltereli a folyamatos manőverezés, ami a szegénynegyeden való átjutásához szükséges. Koldusok, árusok, szajhák, vándorok keresztezik az útját, miközben még arra is figyelnie kell, hogy ebben a tömegben nehogy valaki megpróbáljon valamit csinálni drága szekérotthonával.
A gazdagnegyedben szerencsére már sokkal nyugodtabb, szebb, gazdagabb, pompásabb a környezet, és az út is szélesebb, így mindenféle akadály nélkül vezeti át a lova gazdáját az úton, miközben az elkezdi a maradék mézsörét kóstolgatni.
Halkan dúdolgat magában, mire meglátja a barakkot, és azonnal megállítja a kocsija elé kötött lovat.*~Ejha, hol máshol találhatnék megfelelő útitársat?~
*Végre újra megjelenik arcán a szokásos derült mosoly, és még egy pipára is rágyújt, mielőtt leparkol, és elindul befelé. Odabenn elveszik csatacsillagját, de nem igazán bánja, hiszen amúgy se tudná sok mindenre használni, főleg nem használná eme nemes fegyvert gyakorlásra. Ismeretlen alakok közé belépve kiszúr a tömegben egy két fél elfet, egy orkot, de legnagyobb meglepetésére egy sötételfet is.*~No lám, egy kormos!~
*Feltűnően kezdi figyelni Medlielt, hiszen eleget ivott ma már ahhoz, hogy a veszélyérzete skáláján a mutató a nullát verdesse, habár tény, hogy annyira még mindig nem bátor, hogy oda is szóljon a nősténynek.*
2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-05 20:26:12
Üzenet elküldve: 2015-07-05 20:26:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Tárnák mélyére...//
* Már jó pát órája, hogy a beste elment körül nézni az erdőbe, vagy ki tudj mit csinálni. És még mindig nem ért vissza. Nyomasztja a fáradtság és legszívesebben aludna. De, nem teheti, hisz az az átkozott némber itt hagyta. Mondjuk vele együtt a Szukát is. Csak bízni tud abban, hogy nem ragadta magával valami vad, kár lenne azért a csinos kis pofiért, nah, meg a társasága miatt is. De, azért annyira nem kedvelte még meg, hogy bevesse magát a rengetegbe miatta. Felül, s megpiszkálja a tüzet, hogy utána dobjon még rá pár ágat. A táncoló lángokat figyelve gondolkodik Nariina szavain, s tervein. A síri csendben, hallja, miként roppan meg az ág örökre megadva magát az elmúlásnak. Füst és pernye, melyet a lágy szellő felkapva repíti messzire. Mint ahogy lassan a őseik hírét is felkapta már, s lassan elsepri a semmibe. Nem marad semmi és senki, aki büszkén hirdesse, talán igaza van a nősténynek. Ha csak megpróbálják, már tettek valamit. A következő órák várakozással telnek, éber alvással. Mely egy élő erdőben nem a legpihentetőbb. A fák leveleinek zörgése, baglyok figyelő tekintete, éjszakai rágcsálók motozás, farkasok üvöltése a távolban. A fáradtságtól és persze maga előtt is titkolva, de bestia eltűnésétől felszülten érik a nap első sugarai. Már a sárkány lehelet is csak éppen füstölög előtte, néha vörösen felizzadva a hamu közt meglapuló parázs. Rossz érzései vannak, melyek egy hatalmas örvényben keverednek a reménnyel és a hittel, a tudattal, hogy még látja a némbert, ha nem maga, de a lova miatt biztos. Nehezen tápászkodik fel a helyéről, szétkotorja a hamut, s vizes kulacsából is önt rá. Még csak az hiányozna, hogy lángra kapjon az avar, s az erdőre átterjedve, ennél is kormosabb legyen az a szuka. Gondolván egyet kezébe vesz egy botot és a hamuba húz egy kacskaringós vonalat a végébe rajzol egy elnagyolt házat, mely be még egy kört, a körből egy hosszabb vonalat, abból középtájon egy jobbra és egy balra ágazó egyenest. A hosszú vonal végéből szintén ugyanígy egy jobbra és balra ágazó vonalat. Annak kezébe egy kardhoz hasonlatos valamit. Ezt a pálcika emberre hasonlatos valamit újra a szürke pernyébe vési. Nem a legszebb és a legművészibb, de a célnak talán megfelel. Ha mégis vissza találna jönni a nőstény. Majd a lovakhoz megy. Míg felszerszámozza őket, többször tekint az erdő felé, ahol elnyelte a sötétség a vörös szemű démont. Szuka kantárját saját nyergéhez rögzíti. Vegyes érzelmekkel lép rá a városba vezető útra.
Hosszú és unalmas az út, de végül csak elér a városba. Belsőfeszültsége még mindig nem múlt el, így első útja a Barakkba vezet. Egyrészt emiatt, másrészt mert a bestének is ezt az úti célt próbálta felvázolni.
Nem kis örömére már a kapuban elveszik fegyvereit, de kénytelen beletörődni. Így a játékra való fegyverekhez megy, hogy kezébe vegyen egy gyakorlófegyvert. Beljebb lép, hogy szemügyre vegye a díszes társaságot, lát-e köztük arra alkalmas egyént. *
* Már jó pát órája, hogy a beste elment körül nézni az erdőbe, vagy ki tudj mit csinálni. És még mindig nem ért vissza. Nyomasztja a fáradtság és legszívesebben aludna. De, nem teheti, hisz az az átkozott némber itt hagyta. Mondjuk vele együtt a Szukát is. Csak bízni tud abban, hogy nem ragadta magával valami vad, kár lenne azért a csinos kis pofiért, nah, meg a társasága miatt is. De, azért annyira nem kedvelte még meg, hogy bevesse magát a rengetegbe miatta. Felül, s megpiszkálja a tüzet, hogy utána dobjon még rá pár ágat. A táncoló lángokat figyelve gondolkodik Nariina szavain, s tervein. A síri csendben, hallja, miként roppan meg az ág örökre megadva magát az elmúlásnak. Füst és pernye, melyet a lágy szellő felkapva repíti messzire. Mint ahogy lassan a őseik hírét is felkapta már, s lassan elsepri a semmibe. Nem marad semmi és senki, aki büszkén hirdesse, talán igaza van a nősténynek. Ha csak megpróbálják, már tettek valamit. A következő órák várakozással telnek, éber alvással. Mely egy élő erdőben nem a legpihentetőbb. A fák leveleinek zörgése, baglyok figyelő tekintete, éjszakai rágcsálók motozás, farkasok üvöltése a távolban. A fáradtságtól és persze maga előtt is titkolva, de bestia eltűnésétől felszülten érik a nap első sugarai. Már a sárkány lehelet is csak éppen füstölög előtte, néha vörösen felizzadva a hamu közt meglapuló parázs. Rossz érzései vannak, melyek egy hatalmas örvényben keverednek a reménnyel és a hittel, a tudattal, hogy még látja a némbert, ha nem maga, de a lova miatt biztos. Nehezen tápászkodik fel a helyéről, szétkotorja a hamut, s vizes kulacsából is önt rá. Még csak az hiányozna, hogy lángra kapjon az avar, s az erdőre átterjedve, ennél is kormosabb legyen az a szuka. Gondolván egyet kezébe vesz egy botot és a hamuba húz egy kacskaringós vonalat a végébe rajzol egy elnagyolt házat, mely be még egy kört, a körből egy hosszabb vonalat, abból középtájon egy jobbra és egy balra ágazó egyenest. A hosszú vonal végéből szintén ugyanígy egy jobbra és balra ágazó vonalat. Annak kezébe egy kardhoz hasonlatos valamit. Ezt a pálcika emberre hasonlatos valamit újra a szürke pernyébe vési. Nem a legszebb és a legművészibb, de a célnak talán megfelel. Ha mégis vissza találna jönni a nőstény. Majd a lovakhoz megy. Míg felszerszámozza őket, többször tekint az erdő felé, ahol elnyelte a sötétség a vörös szemű démont. Szuka kantárját saját nyergéhez rögzíti. Vegyes érzelmekkel lép rá a városba vezető útra.
Hosszú és unalmas az út, de végül csak elér a városba. Belsőfeszültsége még mindig nem múlt el, így első útja a Barakkba vezet. Egyrészt emiatt, másrészt mert a bestének is ezt az úti célt próbálta felvázolni.
Nem kis örömére már a kapuban elveszik fegyvereit, de kénytelen beletörődni. Így a játékra való fegyverekhez megy, hogy kezébe vegyen egy gyakorlófegyvert. Beljebb lép, hogy szemügyre vegye a díszes társaságot, lát-e köztük arra alkalmas egyént. *
2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-05 17:26:27
Üzenet elküldve: 2015-07-05 17:26:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Ahogy megfogják az aprócska kezet az megmozdul enyhén mintha megijedne, de nem erről van szó csak utólag jön rá Hemitár arra, hogy nem illendő viselkedést folytat. Közben egy kérdés is érkezik felé aminek örül mert ez legalább visszarángatja gondolatait.*
- A lény ha jól emlékszem Argus szavaira egy Tretil amit Darel szerint csalival kell elkapni és levágni a fejét.
*Kicsit bánja a fiú, hogy ennél többet nem tud mondani a lényről de még sose találkozott eggyel se. Viszont Argus kérdése az áldozásról egyből felháborítja a fiút.*
- A Teremtő Elemekre Argus mit képzelsz, a feltételezés is durva még hogy valaki élő áldozatot mutatna be. Néz a hölgyekre még ha testőr is és harcképzet nem hiszem, hogy eladná a lelkét egy démonnak. Ennyi erővel kérhetnéd tőlem azt is, hogy jelezzem a főegyháznak jöjjenek purgálni Artheniorba.
*Sajnos Hemitar nem tudja fékezni magát és ahogyan próbálja leszidni a mágust kezei is önként mozgásba lendülnek jelezvén, hogy számára ez egy nagyon komoly dolog. Egy ideig még szúrós szemmel néz Argusra majd elkezd lenyugodni a papnövendék. Kezét a nyakában logó szimbólumra teszi és bocsánatért esedezik. Mikor feltekint már a testőr is saját felszerelésével áll előtte és újabb beszélgetés kerekedik.*
- Szerintem Achrad Thorendnek semmi baja nincsen lehet nem olyan tanult mint más mágusok vagy a praktikái nem a leg tökéletesebbek, de nem hiszem hogy gonosz tervei lennének. Na meg különben is nem hiszem, hogy ártani akarna másoknak.
*A fiú arcára csupa kedvesség és naivitás ül az a fajta mely nyugalommal és melegséggel tölti el azt aki ránéz. Körbenéz a társaságon és látja mindenki készen áll így hát ismét beszédre nyitja száját.*
- Elnézéseteket kérem a kiborulásomért de mint a Teremtő Elemek szolgája nem tolerálom a sötétség lényeinek imádatának társalgását és annak szokásait. Illetve javasolnám, hogy útközben beszéljük meg a továbbiakat mivel egyvalaki a főtéren vár ránk és nem ártana haladnunk is közben.
*Majd Hemitar jelezve, hogy ő tényleg indulni akar elindul a főtér irányába*
*Ahogy megfogják az aprócska kezet az megmozdul enyhén mintha megijedne, de nem erről van szó csak utólag jön rá Hemitár arra, hogy nem illendő viselkedést folytat. Közben egy kérdés is érkezik felé aminek örül mert ez legalább visszarángatja gondolatait.*
- A lény ha jól emlékszem Argus szavaira egy Tretil amit Darel szerint csalival kell elkapni és levágni a fejét.
*Kicsit bánja a fiú, hogy ennél többet nem tud mondani a lényről de még sose találkozott eggyel se. Viszont Argus kérdése az áldozásról egyből felháborítja a fiút.*
- A Teremtő Elemekre Argus mit képzelsz, a feltételezés is durva még hogy valaki élő áldozatot mutatna be. Néz a hölgyekre még ha testőr is és harcképzet nem hiszem, hogy eladná a lelkét egy démonnak. Ennyi erővel kérhetnéd tőlem azt is, hogy jelezzem a főegyháznak jöjjenek purgálni Artheniorba.
*Sajnos Hemitar nem tudja fékezni magát és ahogyan próbálja leszidni a mágust kezei is önként mozgásba lendülnek jelezvén, hogy számára ez egy nagyon komoly dolog. Egy ideig még szúrós szemmel néz Argusra majd elkezd lenyugodni a papnövendék. Kezét a nyakában logó szimbólumra teszi és bocsánatért esedezik. Mikor feltekint már a testőr is saját felszerelésével áll előtte és újabb beszélgetés kerekedik.*
- Szerintem Achrad Thorendnek semmi baja nincsen lehet nem olyan tanult mint más mágusok vagy a praktikái nem a leg tökéletesebbek, de nem hiszem hogy gonosz tervei lennének. Na meg különben is nem hiszem, hogy ártani akarna másoknak.
*A fiú arcára csupa kedvesség és naivitás ül az a fajta mely nyugalommal és melegséggel tölti el azt aki ránéz. Körbenéz a társaságon és látja mindenki készen áll így hát ismét beszédre nyitja száját.*
- Elnézéseteket kérem a kiborulásomért de mint a Teremtő Elemek szolgája nem tolerálom a sötétség lényeinek imádatának társalgását és annak szokásait. Illetve javasolnám, hogy útközben beszéljük meg a továbbiakat mivel egyvalaki a főtéren vár ránk és nem ártana haladnunk is közben.
*Majd Hemitar jelezve, hogy ő tényleg indulni akar elindul a főtér irányába*
2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-05 16:47:54
Üzenet elküldve: 2015-07-05 16:47:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Vicces ez a fiú. De tényleg, valami hihetetlenül vicces, Lorew el is tűnődik rajta, hogyha nyitna egy cirkuszt, és őt mutogatná, az vajon mennyire lenne jövedelmező. Hemitar, vagy ki. Kicsit olyan, mintha azokban a percekben nem is létezne, mikor a szerzetes nem látja. Tehát vegyük végig, a templomban majd megveszett, hogy induljon már a menet, hogy meneküljön meg az a fránya templom. Eztán ki tudja, mik történtek, amíg Lorew meditált, elsétált a főtérre, majd a főtérről ide, de láthatóan a kölyök még nem halálozott él idegbetegségben, és nem is indult el egyedül a templom megmentésére. Békésen elvolt itt tudja az ég, hogy meddig, most viszont, amint a mágus megjelent, máris újból az indulásra buzdítana mindenkit. Vajon a gnóm dolga lett volna kivégezni a szerzetest? Vagy megidézni valamit, aminek feláldozza? Talán azért ijedt meg most annyira a gyerek, és vezényelt indulást... Mindenesetre nagyon gyengén játsszák a szerepüket, főleg mivel a gnóm meg a kölyök még nem kerültek éles helyzetbe, Achrad talán varázsolni sem tud valójában. Vagy mind a három csak babú, akiket egy nagyobb entitás mozgat, talán éppen az, amelyet majd Lorew is szolgálni fog. Ki tudja? Lehet neki akarják feláldozni, az ellen nem is igazán lenne kifogása. Viszont láthatóan nagyon csúnyán megzavarta a szórakozást, így Vasülep meg a porontya már el is indulnak, ellenben az új jövevény bemutatkozik. Nem, egyáltalán nem nyerte el Lorew tetszését, meg a szerzetesnek nincs is jó kedve, így rövid hümmögés után annyit mond:*
- Örvendek. Úgyse tudom megjegyezni a nevet *majd pedig nézi, ahogyan Sone... Sone is a többiekkel megy. Valami hasonló nevet mondott... A mágus nem, ő miért is sietne? Eddig várt a főtéren, neki kellett idejönni, hogy meginduljon az a menet, ami elvileg azért megy, hogy a végén ő meghaljon. Miért Lorew az egyetlen, aki tesz azért, hogy akarata ellenére feláldozzák? Mármint ennyire lusta népséget... Ellenben Elenith (azért erre a névre remélhetőleg jól emlékszik... ) nem rohan, mint mindenki más, ebből is látszik, hogy ő nem beavatott, ő tényleg csak a járulékos emberveszteség. Ha viszont így van, akkor talán nem is akkora hátrány, hogyha kettesben maradnak. Talán joga van tudni, hogy a halála teljességgel értelmetlen lesz.*
- Az a gnóm őrült *feleli a kérdésre* Nem normális, veszélyes önmagára, és a környezetére nézve is, ha valóban képes varázsolni. A tisztáson megpróbált idéző kör nélkül entitást idézni. Aztán a főtéren is valami hasonlóba fogott, így úgy döntöttem, eltávolodok tőle. Amennyire csak lehet.
*Közben eszébe jut, hogy nem mutatkozott be a másik nőnek. Nos, megesik a dolog, és ugyan miért minden az ő dolga? Ő már vagy fél órája a csapat tagja, amaz pedig még csak néhány perce, Lorew pedig nem fogja minden alkalommal elmondani a nevét, amikor valaki felbukkan. Azért az áldozatoknak is lehetnek kiváltságaik. Ha pedig már értelmetlen emberáldozat... valahogyan fel kéne világosítsa a nemes hölgyet. Az hidegen hagyja, hogy hisz-e majd neki, a lényeg inkább az, hogy az a három (négy?) ne tudja meg, hogy Lorew tudja, mit terveznek. Először is beszélgetést kell kezdeményeznie valami cseppet sem furcsa, teljesen hétköznapi kérdéssel. Hosszas gondolkodás után az egyetlen olyan kérdés mellett dönt, amit fel szokott tenni:*
- Mi a célja az életben? *nos talán nem a legjobb, a halandók többségét rendeltetésszerűen zavarba szokta hozni egy ilyen kérdés, de amíg nem kap rá választ, addig nem lehet benne biztos, hogy van-e értelme belevágni a történetbe. Nem mond le a nőről csak azért, mert nemesnek látszik, elvégre Yella (vagy valami hasonló nevű) is nemes volt, mégis egész értelmes választ adott erre a kérdésre. Örvendetes tény, hogy Argus magával vonszolta a kölyköt, bár Sonetáról még nem tudja, hogy mit higgyen. Beavatott, vagy ő is csak veszteségnek jött? Abból, amilyen gyorsan elfutott Vasüleppel, gyanús az előbbi.*
- Az a hölgy... vajon honnan ismeri Argust? *ez mégiscsak jobb, mint hogy "Ismeri-e Argust? ", így legalább mást is megtudhat egy kérdéssel.*
*Vicces ez a fiú. De tényleg, valami hihetetlenül vicces, Lorew el is tűnődik rajta, hogyha nyitna egy cirkuszt, és őt mutogatná, az vajon mennyire lenne jövedelmező. Hemitar, vagy ki. Kicsit olyan, mintha azokban a percekben nem is létezne, mikor a szerzetes nem látja. Tehát vegyük végig, a templomban majd megveszett, hogy induljon már a menet, hogy meneküljön meg az a fránya templom. Eztán ki tudja, mik történtek, amíg Lorew meditált, elsétált a főtérre, majd a főtérről ide, de láthatóan a kölyök még nem halálozott él idegbetegségben, és nem is indult el egyedül a templom megmentésére. Békésen elvolt itt tudja az ég, hogy meddig, most viszont, amint a mágus megjelent, máris újból az indulásra buzdítana mindenkit. Vajon a gnóm dolga lett volna kivégezni a szerzetest? Vagy megidézni valamit, aminek feláldozza? Talán azért ijedt meg most annyira a gyerek, és vezényelt indulást... Mindenesetre nagyon gyengén játsszák a szerepüket, főleg mivel a gnóm meg a kölyök még nem kerültek éles helyzetbe, Achrad talán varázsolni sem tud valójában. Vagy mind a három csak babú, akiket egy nagyobb entitás mozgat, talán éppen az, amelyet majd Lorew is szolgálni fog. Ki tudja? Lehet neki akarják feláldozni, az ellen nem is igazán lenne kifogása. Viszont láthatóan nagyon csúnyán megzavarta a szórakozást, így Vasülep meg a porontya már el is indulnak, ellenben az új jövevény bemutatkozik. Nem, egyáltalán nem nyerte el Lorew tetszését, meg a szerzetesnek nincs is jó kedve, így rövid hümmögés után annyit mond:*
- Örvendek. Úgyse tudom megjegyezni a nevet *majd pedig nézi, ahogyan Sone... Sone is a többiekkel megy. Valami hasonló nevet mondott... A mágus nem, ő miért is sietne? Eddig várt a főtéren, neki kellett idejönni, hogy meginduljon az a menet, ami elvileg azért megy, hogy a végén ő meghaljon. Miért Lorew az egyetlen, aki tesz azért, hogy akarata ellenére feláldozzák? Mármint ennyire lusta népséget... Ellenben Elenith (azért erre a névre remélhetőleg jól emlékszik... ) nem rohan, mint mindenki más, ebből is látszik, hogy ő nem beavatott, ő tényleg csak a járulékos emberveszteség. Ha viszont így van, akkor talán nem is akkora hátrány, hogyha kettesben maradnak. Talán joga van tudni, hogy a halála teljességgel értelmetlen lesz.*
- Az a gnóm őrült *feleli a kérdésre* Nem normális, veszélyes önmagára, és a környezetére nézve is, ha valóban képes varázsolni. A tisztáson megpróbált idéző kör nélkül entitást idézni. Aztán a főtéren is valami hasonlóba fogott, így úgy döntöttem, eltávolodok tőle. Amennyire csak lehet.
*Közben eszébe jut, hogy nem mutatkozott be a másik nőnek. Nos, megesik a dolog, és ugyan miért minden az ő dolga? Ő már vagy fél órája a csapat tagja, amaz pedig még csak néhány perce, Lorew pedig nem fogja minden alkalommal elmondani a nevét, amikor valaki felbukkan. Azért az áldozatoknak is lehetnek kiváltságaik. Ha pedig már értelmetlen emberáldozat... valahogyan fel kéne világosítsa a nemes hölgyet. Az hidegen hagyja, hogy hisz-e majd neki, a lényeg inkább az, hogy az a három (négy?) ne tudja meg, hogy Lorew tudja, mit terveznek. Először is beszélgetést kell kezdeményeznie valami cseppet sem furcsa, teljesen hétköznapi kérdéssel. Hosszas gondolkodás után az egyetlen olyan kérdés mellett dönt, amit fel szokott tenni:*
- Mi a célja az életben? *nos talán nem a legjobb, a halandók többségét rendeltetésszerűen zavarba szokta hozni egy ilyen kérdés, de amíg nem kap rá választ, addig nem lehet benne biztos, hogy van-e értelme belevágni a történetbe. Nem mond le a nőről csak azért, mert nemesnek látszik, elvégre Yella (vagy valami hasonló nevű) is nemes volt, mégis egész értelmes választ adott erre a kérdésre. Örvendetes tény, hogy Argus magával vonszolta a kölyköt, bár Sonetáról még nem tudja, hogy mit higgyen. Beavatott, vagy ő is csak veszteségnek jött? Abból, amilyen gyorsan elfutott Vasüleppel, gyanús az előbbi.*
- Az a hölgy... vajon honnan ismeri Argust? *ez mégiscsak jobb, mint hogy "Ismeri-e Argust? ", így legalább mást is megtudhat egy kérdéssel.*
2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-05 16:16:31
Üzenet elküldve: 2015-07-05 16:16:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Egyedül áll a pást egyik szélén az általa választott bábu előtt. Lassan az Esyae által tanított lépések ténylegesen teljesen simán, mondhatni álmában is mennének. Ideje volna néhány újabb cselt begyűjteni.
Kissé rogyasztja a lábait, amennyire csak tudja tartja a lábformát is, pedig azt nagyon nem kedveli, de ha egyszer a nő ezt kérte és azt állította, hogy őt is pontosan így kínozták gyermekként hát nem akadékoskodik. Nem sokat akadékoskodik, csak éppen néha morog amint ismét oda néz ahol a lábfeje kellene legyen és természetesen nincs. Időnként már azon gondolkodik jobb volna csak a szúr, vág szúr együttesre öszpontositani.*
Kissé rogyasztja a lábait, amennyire csak tudja tartja a lábformát is, pedig azt nagyon nem kedveli, de ha egyszer a nő ezt kérte és azt állította, hogy őt is pontosan így kínozták gyermekként hát nem akadékoskodik. Nem sokat akadékoskodik, csak éppen néha morog amint ismét oda néz ahol a lábfeje kellene legyen és természetesen nincs. Időnként már azon gondolkodik jobb volna csak a szúr, vág szúr együttesre öszpontositani.*
2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-05 15:18:16
Üzenet elküldve: 2015-07-05 15:18:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Fogalma sincs, hogy a szőkeség vajon mire számított, mert ha esetleg valami olyan verzióra, hogy ő majd - mint valami kis csitri - örömében a nyakába fog ugrani, hogy végre ismét összefutott egykori úrnőjével, vagy csak őt utánozva ő is elkezdi ontani magából a nyálas hülyeségeket, akkor nagyot tévedett.*
~Amíg ilyen távol vagyunk, eszemben sincs!~ *Dayriával ellentétben ő egyáltalán nem kerít nagy jelentőséget a jelenlegi helyzetnek, hiszen épp elég messze vannak a várakozóktól. És kettejük közül úgy tűnik, hogy ebben neki van igaza. Talán ha a nővérkéje kevésbé vette volna drámaira, és ebből fakadóan az Éji Démon nem éppen a rátörő hányingerével lenne elfoglalva, akkor még az is lehet, hogy elgondolkozott volna a boldogabb viszontlátásról, de így?!
Játszani azt ő is tud, mint bármelyikük, ezért nem is foglalkozik Dayria bókjával. Ő még egész jónak tartja magát ebben, és amint látszik, jól tud rögtönözni is. Persze a túlzott megjátszás, és az újaknál még a tapasztalat hiánya nem kis bonyodalmakat tud okozni. Különben, ha mind jól játszanák a szerepük, akkor sose kapták volna el egyiküket sem az ilyen mágusutánzatok.
Látszólag teljesen feleslegesen járatja ő is a száját, legalábbis az idősebb fazon gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyja, a kölyök pedig nem igazán fogja fel, hogy mit is próbált sugallni.*
- Milyen bestia? *Néz kicsit homlok ráncolva, kérdőn a fiúra egy határozott kézfogás erejéig. A megrezzenésének nem tulajdonít túlzottabb figyelmet. Már észrevette, hogy a kölyök félénkebb, mint ahogy próbálja mutatni, de a testbeszédének nem tud parancsolni.
Ha fiú megadta neki a kérdésére a választ azzal a bestiával kapcsolatban, elengedi a kezét, és visszafordul Dayria felé.*
- Csak a tényeket közlöm. *Mosolyog a fajtársnőjére. Önbizalma az mindig volt, még így is, hogy gyakorlatilag mindent kezdhet teljesen előröl. De ha már senki sem akar figyelni arra amit mond, akkor vessenek csak magukra, ő szolt.
Argus hirtelen, és kicsit sem ide illő kérdésén enyhén értetlen grimaszba borul az arca, ahogy homlok ráncolva elkapja ónix lélektükreit, mintha próbálná megérteni a kérdést.*
- Miért kellett volna levágnunk egy fehér kecskét? *Teljesen értetlenül, és ártatlan kíváncsisággal figyeli a mágust, szó szerint értelmezve a kérdést, majd pár pillanat után ő is Dayria felé fordul ugyanabból az okból, mintha tényleg egymástól várnák a választ. Persze valójában ő is pontosan tudja, hogy az mire is akart a mágus célozni, így most különösen ügyel arra, hogy mozdulatai finomak legyenek és az értetlen reakciókat még véletlenül se játssza túl a testbeszédével.
A szőkeség válaszán ismét felé kapja a fejét. Ő biztos, hogy erre nem asszociált volna, de jobbnak látja egyelőre nem mondani semmit. Végső soron elég szórakoztató következtetést talált, amiből még az is lehet, hogy Argus jön ki rosszul.
Végül a bemutatkozását hallva csak halványan elmosolyodik, majd figyelmét az újonnan érkező köti le.*
~Mit csináltál?~ *Fordul közben gondolataiban is Dayria felé. Fogalma sincs az előzményekről, lehet, hogy fajtársnője tett valami gyanús mozzanatot, vagy csinált valamit, amiről azt hitte, hogy senki sem látja. Volt már erre példa, csak azt ő nézte végig. Bár amennyire eddig megismerte, nem úgy látja, hogy Dayria ilyen figyelmetlenséget követne el. Egy kis fiatal újonctól az ilyen hibák elvárhatóak, de már azoknál sem tolerálható.*
- Sonetha. *Az újonnan érkező felé csak biccent. Se a stílusa, se a megjelenése még annyira sem szimpatikus neki, mint az előző kettőé, és a beszédstílusához sem fűlik a foga, így nála már nem fárassza magát.*
~Négy! Van még más is?!~ *Nem igazán érdekli a tény, hogy miért nem akar a másik neki válaszolni, de megerősítést akkor is akar.*
- Hozom a cuccaimat. *Szól oda, mikor elhangzik az indulás, és gyors léptekkel a fiúhoz megy, hogy visszakaphassa a fegyvereit, és nem mellékesen a tarisznyáját. Már-már megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor éjsötét lélektükrei elé kerül a szintén fekete szigony, majd kard. Amint az egyiket visszaerősítette a hátára, a másikat az oldalára, felkapja a táskáját is, majd már nyugodtabb léptekkel tér vissza a többiekhez.*
*Fogalma sincs, hogy a szőkeség vajon mire számított, mert ha esetleg valami olyan verzióra, hogy ő majd - mint valami kis csitri - örömében a nyakába fog ugrani, hogy végre ismét összefutott egykori úrnőjével, vagy csak őt utánozva ő is elkezdi ontani magából a nyálas hülyeségeket, akkor nagyot tévedett.*
~Amíg ilyen távol vagyunk, eszemben sincs!~ *Dayriával ellentétben ő egyáltalán nem kerít nagy jelentőséget a jelenlegi helyzetnek, hiszen épp elég messze vannak a várakozóktól. És kettejük közül úgy tűnik, hogy ebben neki van igaza. Talán ha a nővérkéje kevésbé vette volna drámaira, és ebből fakadóan az Éji Démon nem éppen a rátörő hányingerével lenne elfoglalva, akkor még az is lehet, hogy elgondolkozott volna a boldogabb viszontlátásról, de így?!
Játszani azt ő is tud, mint bármelyikük, ezért nem is foglalkozik Dayria bókjával. Ő még egész jónak tartja magát ebben, és amint látszik, jól tud rögtönözni is. Persze a túlzott megjátszás, és az újaknál még a tapasztalat hiánya nem kis bonyodalmakat tud okozni. Különben, ha mind jól játszanák a szerepük, akkor sose kapták volna el egyiküket sem az ilyen mágusutánzatok.
Látszólag teljesen feleslegesen járatja ő is a száját, legalábbis az idősebb fazon gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyja, a kölyök pedig nem igazán fogja fel, hogy mit is próbált sugallni.*
- Milyen bestia? *Néz kicsit homlok ráncolva, kérdőn a fiúra egy határozott kézfogás erejéig. A megrezzenésének nem tulajdonít túlzottabb figyelmet. Már észrevette, hogy a kölyök félénkebb, mint ahogy próbálja mutatni, de a testbeszédének nem tud parancsolni.
Ha fiú megadta neki a kérdésére a választ azzal a bestiával kapcsolatban, elengedi a kezét, és visszafordul Dayria felé.*
- Csak a tényeket közlöm. *Mosolyog a fajtársnőjére. Önbizalma az mindig volt, még így is, hogy gyakorlatilag mindent kezdhet teljesen előröl. De ha már senki sem akar figyelni arra amit mond, akkor vessenek csak magukra, ő szolt.
Argus hirtelen, és kicsit sem ide illő kérdésén enyhén értetlen grimaszba borul az arca, ahogy homlok ráncolva elkapja ónix lélektükreit, mintha próbálná megérteni a kérdést.*
- Miért kellett volna levágnunk egy fehér kecskét? *Teljesen értetlenül, és ártatlan kíváncsisággal figyeli a mágust, szó szerint értelmezve a kérdést, majd pár pillanat után ő is Dayria felé fordul ugyanabból az okból, mintha tényleg egymástól várnák a választ. Persze valójában ő is pontosan tudja, hogy az mire is akart a mágus célozni, így most különösen ügyel arra, hogy mozdulatai finomak legyenek és az értetlen reakciókat még véletlenül se játssza túl a testbeszédével.
A szőkeség válaszán ismét felé kapja a fejét. Ő biztos, hogy erre nem asszociált volna, de jobbnak látja egyelőre nem mondani semmit. Végső soron elég szórakoztató következtetést talált, amiből még az is lehet, hogy Argus jön ki rosszul.
Végül a bemutatkozását hallva csak halványan elmosolyodik, majd figyelmét az újonnan érkező köti le.*
~Mit csináltál?~ *Fordul közben gondolataiban is Dayria felé. Fogalma sincs az előzményekről, lehet, hogy fajtársnője tett valami gyanús mozzanatot, vagy csinált valamit, amiről azt hitte, hogy senki sem látja. Volt már erre példa, csak azt ő nézte végig. Bár amennyire eddig megismerte, nem úgy látja, hogy Dayria ilyen figyelmetlenséget követne el. Egy kis fiatal újonctól az ilyen hibák elvárhatóak, de már azoknál sem tolerálható.*
- Sonetha. *Az újonnan érkező felé csak biccent. Se a stílusa, se a megjelenése még annyira sem szimpatikus neki, mint az előző kettőé, és a beszédstílusához sem fűlik a foga, így nála már nem fárassza magát.*
~Négy! Van még más is?!~ *Nem igazán érdekli a tény, hogy miért nem akar a másik neki válaszolni, de megerősítést akkor is akar.*
- Hozom a cuccaimat. *Szól oda, mikor elhangzik az indulás, és gyors léptekkel a fiúhoz megy, hogy visszakaphassa a fegyvereit, és nem mellékesen a tarisznyáját. Már-már megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor éjsötét lélektükrei elé kerül a szintén fekete szigony, majd kard. Amint az egyiket visszaerősítette a hátára, a másikat az oldalára, felkapja a táskáját is, majd már nyugodtabb léptekkel tér vissza a többiekhez.*
2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-04 22:18:23
Üzenet elküldve: 2015-07-04 22:18:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tyhrnitta//
* Megtanítja őt mindenre, amit csak tud. Ahogy annak idején Őt is megtanította ezekre. Csak, Lillith más volt. Nem szerette a harcos, sokkal békésebb volt a természete. Hiába tanította meg ezekre a dolgokra, nem volt képes soha senkinek fájdalmat okozni. Talán egy esélye lett volna a bérencek ellen, de nem élt vele. Elhurcolták. Onnantól pedig már nem tudott magán segíteni. És ő nem volt vele, későn ért oda. Túl későn. Ezért most nagyobb gondot fordít Nitta képzésére. Először is, felméri az erejét. A fogása eléggé erős, fel is szisszen tőle. *
- Uh, jó erős fogásod van. Remek.
* Kicsit helyre dörzsöli fájó pontját a kezén, s addig is végighallgatja Nitta eszmefuttatását. *
- Nincs miért kigúnyolni téged, vannak elveid. Ha. Ha magad dönthetsz arról, hogy harcolsz vagy sem. Egy csatában indulhatsz önként, saját belátásod szerint. A gond nem is mindig ezzel van. Hanem mikor csak úgy sétálsz az utcán, vagy a városon kívül és megtámadnak. Az már egy másmilyen csata lesz, más harc. Személyesebb. Tudod te jól, miről beszélek.
* Igen. Pontosan attól akarja megóvni, ami már egyszer megtörtént vele. Ahogy megtörtént Lillithel is. *
- Valójában ettől féltelek és nem egészen értem még, hogy miért te, de akarom, hogy meg tudd védeni magad.
* Ezért van az, hogy nem csak megmutatja neki a fogásokat, mikor mit tegyen, ha épségben akar maradni, túlélni. El is gyakorolja vele és mivel ő maga a gyakorlóbábu, legalább tudja, hogy tényleg minden erejét bele adja. *
- Szabadulni csak akkor tudnál, ha elengednéd a fegyveredet, ami, lényegében egyenlő a biztos halállal.
- Ágyékon? Ha nincs nagyon kipáncélozva az illető és lábtávolságon belül van, akkor azzal meg lehet próbálkozni. De csak akkor, ha tudod, hogy ez használni fog. Éles helyzetben bármi megengedett. Ágyék, szemek, gyomor, torok. Jó keményen, hogy kétszer is meggondolja, hogy fel keljen egyáltalán.
- És igen, a láb is egy érzékeny rész. Ugye, sosem lehet tudni, hogy ki és miben támad rád? Amúgy pedig, a lábra lépés lehet támaszték is. Majd ezt is megmutatom, de most az előbbieket gyakoroljuk el.
* Időnként igazít Nitta tartásán és végül szándékosan nem dob be trükköt ellene. Hagyja, hogy a lábára lépjen. Ez fáj, szóval nagyot szól a hangja. Az alkarvédő pedig lehorzsolja az állát. Inkább leül most a földre és megdörzsöli az állát és átmozgatja tiport lábát. De arcán nem tükröződik harag, inkább öröm, igen, az. Hiszen valamit már megtanított neki, amivel megvédheti magát. *
- Nagyon jó, ügyes van. Gyorsan is tanulsz meg azért erő is van ám benned. Ne sajnáld, mert ezeken a dolgokon múlhat az élted. Akkor már mit számít, hogy picit fáj a lábam? És tud meg, attól nem fog semmit nőni az önbizalmad, hogy egy kitömött bábut elpáholsz ezerszer. Sem attól, hogy csak tessék-lássék edzel valakivel, de apró fájdalmat, sérülést sem okozol neki. Csak így, élő személlyel tudod elérni a célodat. Igaz, most hagytalak győzni, de a nap végén neked is lesz ám sajgó részed, ne félj.
* Vigyorodik el a földön ülve, és kifejezetten elégedett képet vág. Valami megváltozott. Nyoma sincs a zárkózott elfnek. Az edzés jót tett neki, nem különben Nitta közelsége. Valamit a tudat, hogy segíthet a lánynak megvédenie önmagát, és túlélni a múltat is, nem csak a jövőt. Igen, vigyázni fog rá, amennyire lehet. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.05 00:14:34, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (bábú vs. bábu).
* Megtanítja őt mindenre, amit csak tud. Ahogy annak idején Őt is megtanította ezekre. Csak, Lillith más volt. Nem szerette a harcos, sokkal békésebb volt a természete. Hiába tanította meg ezekre a dolgokra, nem volt képes soha senkinek fájdalmat okozni. Talán egy esélye lett volna a bérencek ellen, de nem élt vele. Elhurcolták. Onnantól pedig már nem tudott magán segíteni. És ő nem volt vele, későn ért oda. Túl későn. Ezért most nagyobb gondot fordít Nitta képzésére. Először is, felméri az erejét. A fogása eléggé erős, fel is szisszen tőle. *
- Uh, jó erős fogásod van. Remek.
* Kicsit helyre dörzsöli fájó pontját a kezén, s addig is végighallgatja Nitta eszmefuttatását. *
- Nincs miért kigúnyolni téged, vannak elveid. Ha. Ha magad dönthetsz arról, hogy harcolsz vagy sem. Egy csatában indulhatsz önként, saját belátásod szerint. A gond nem is mindig ezzel van. Hanem mikor csak úgy sétálsz az utcán, vagy a városon kívül és megtámadnak. Az már egy másmilyen csata lesz, más harc. Személyesebb. Tudod te jól, miről beszélek.
* Igen. Pontosan attól akarja megóvni, ami már egyszer megtörtént vele. Ahogy megtörtént Lillithel is. *
- Valójában ettől féltelek és nem egészen értem még, hogy miért te, de akarom, hogy meg tudd védeni magad.
* Ezért van az, hogy nem csak megmutatja neki a fogásokat, mikor mit tegyen, ha épségben akar maradni, túlélni. El is gyakorolja vele és mivel ő maga a gyakorlóbábu, legalább tudja, hogy tényleg minden erejét bele adja. *
- Szabadulni csak akkor tudnál, ha elengednéd a fegyveredet, ami, lényegében egyenlő a biztos halállal.
- Ágyékon? Ha nincs nagyon kipáncélozva az illető és lábtávolságon belül van, akkor azzal meg lehet próbálkozni. De csak akkor, ha tudod, hogy ez használni fog. Éles helyzetben bármi megengedett. Ágyék, szemek, gyomor, torok. Jó keményen, hogy kétszer is meggondolja, hogy fel keljen egyáltalán.
- És igen, a láb is egy érzékeny rész. Ugye, sosem lehet tudni, hogy ki és miben támad rád? Amúgy pedig, a lábra lépés lehet támaszték is. Majd ezt is megmutatom, de most az előbbieket gyakoroljuk el.
* Időnként igazít Nitta tartásán és végül szándékosan nem dob be trükköt ellene. Hagyja, hogy a lábára lépjen. Ez fáj, szóval nagyot szól a hangja. Az alkarvédő pedig lehorzsolja az állát. Inkább leül most a földre és megdörzsöli az állát és átmozgatja tiport lábát. De arcán nem tükröződik harag, inkább öröm, igen, az. Hiszen valamit már megtanított neki, amivel megvédheti magát. *
- Nagyon jó, ügyes van. Gyorsan is tanulsz meg azért erő is van ám benned. Ne sajnáld, mert ezeken a dolgokon múlhat az élted. Akkor már mit számít, hogy picit fáj a lábam? És tud meg, attól nem fog semmit nőni az önbizalmad, hogy egy kitömött bábut elpáholsz ezerszer. Sem attól, hogy csak tessék-lássék edzel valakivel, de apró fájdalmat, sérülést sem okozol neki. Csak így, élő személlyel tudod elérni a célodat. Igaz, most hagytalak győzni, de a nap végén neked is lesz ám sajgó részed, ne félj.
* Vigyorodik el a földön ülve, és kifejezetten elégedett képet vág. Valami megváltozott. Nyoma sincs a zárkózott elfnek. Az edzés jót tett neki, nem különben Nitta közelsége. Valamit a tudat, hogy segíthet a lánynak megvédenie önmagát, és túlélni a múltat is, nem csak a jövőt. Igen, vigyázni fog rá, amennyire lehet. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.05 00:14:34, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (bábú vs. bábu).
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361