//Felvételi//
*Sydnarus laza állásban figyeli, ahogy az újonc halad a papír kitöltésével. Nem türelmetlen, de azért örül, hogy tudja, ez az egész procedúra nem tart túl sokáig. Szívesen pihenne már. Nedren őrmester ezzel szemben türelmetlen, lábával dobolva ácsorog az asztal végénél, ha pedig Jarahn megáll valahol, félhangosan cöccög és általában véve látványosan elege van. Időnként még Syd felé is vet néhány elégedetlen pillantást, érzékeltetve, kit hibáztat azért, hogy még dolgozni kénytelen ilyen késői órán.
Mikor a fehér hajú férfi végez, elveszi a lapot és gyorsan átfutja. Nem tetszik neki, amit lát.*
-Hm... akármi legyek, ha nem láttam valahol a nevedet a napokban. Az pedig neked nem sok jót jelent. Na nézzük, ki volt neked apád, anyád! Ühümm. Ja, hogy büntettek már? Azért emlékszem rád!
*Egy pillanatra felderül a felfedezésen, láthatóan megelégedésére szolgál, hogy már az elején ráérzett, valami nincs rendben a jelentkezővel. Mosolya azonban hamar lelohad.*
-Igazán nagyszerű, ezzel csak még több problémám lesz. Na ide figyelj! Én azt mondom neked, most azonnal szedd a sátorfád, mert itt bizony nem lehet ám kedvedre jönni-menni meg balhézni! Itt van a parancs, meg az igenuram, igenkisasszony, a kettő között meg csinálod, amit kell. Ha nem csinálod, szétrúgják a segged. Ha mást csinálsz, szétrúgják a segged. Ha hibázol, szétrúgják a segged. Ha mindent úgy csinálsz, ahogy kell és közben még jó pofát is vágsz hozzá, esetleg még akkor is szétrúgják a segged. Értesz engem? Az Őrség nem a vagány, ki-ha-én-nem fenegyerekek játszótere, akik azt hiszik, hogy majd róluk írják a következő hőskölteményt.
*Tart egy kis szünetet, amíg egy mélységesen rosszalló pillantást vet Sydre, aki nem tudja teljesen palástolni vigyorát.*
-Akarsz valamit mondani, katona?!
-Nem, uram. *A vigyor gyorsan eltűnik, vagy legalábbis elbújik a félelf szája sarkába.* A szolgálat valóban kemény, fáradtságos és veszélyes.
-Na azért mondom.
*Sóhajt és újra Jarahn felé fordul, miközben Syd arra gondol, tulajdonképpen kedveli ezt a pokróc altisztet.*
-Ha ezek után még mindig úgy érzed, hogy ezeknek a megveszekedett anyaszomorítóknak akarod gyarapítani a semmirekellő táborát, akkor keríts valahonnan egy hadnagyot, aki személyesen elbírálja az ügyedet, mert büntetett előélettel nekem hiába ácsingózol! Ha rám hallgatsz, vársz holnap reggelig, mert ilyenkor már vacsora idő van és mint az köztudott, a hadnagyok emberhúson élnek.
*Még egyszer végigméri a férfit, aztán legyint a csapatnak.*
-Na húzzatok a búsba!
*Mikor lépnének ki, újra megszólal.*
-Sydnarus közlegény, egy szóra!
*Syd visszalép és érdeklődve néz az altisztre.*
-Uram?
*Nedren őrmester enerváltan méregeti a katonát.*
-Te láthatóan feladatodnak tekinted, hogy minden szerencsétlent a nyakamba sózz, hogy nekem egy perc nyugalmam se legyen. Fogalmam sincs, honnan ez a nagy buzgalom, hogy minél több nyílfogót gyűjts nekünk, de jobb, ha tudod, hogy ez nem az a hely, ahol szeretik a dörgölőzést meg az izgágaságot. Értesz engem, katona?
-Igen, uram. Világos.
-Örülök. Akkor most kezdj magaddal valami értelmeset, amivel nem mész az idegeimre! Holnap meg kimenő, hogy véletlenül se jusson eszedbe felém járni. Majd szólok a hadnagyodnak.
-Parancs, értettem. Köszönöm, uram.
*Az őrmester visszatelepszik az asztal mögé, onnan mordul Sydre.*
-Na tűnj innen, ne is lássalak!
*Syd tiszteleg, kilép az ajtón, aztán érezve, hogy tényleg elfáradt, a többiektől elköszönve felkeresi a legénységi szállást, ott is az ágyát és felszerelése, fegyverei rendben elpakolása után nyugovóra tér.*