// A kiválasztott //
*Véleménye szerint nem kell meggyőznie a hadnagyot semmiről, pusztán csak társalognak, leginkább lehetőségekről. Ő sem méltatja az őrség tetteit, nincs mit.*
-Nem.
*Ad határozott, ezúttal reményei szerint teljesen félreérthetetlen, és magyarázhatatlan feleletet.*
-Ahogy azt sem tartom helyénvalónak, hogy egy gyermeki csínyt, mely átgondolatlan, és ártó szándéktól mentes úgy kezeljenek, mint egy előre megfontolt szándékkal véghez vitt bűncselekményt. Viszont jelen esetben egyikünk véleménye sem mérvadó.
*Enged meg egy baráti, elnéző mosolyt a hadnagy felé, jelezve a teremben tartózkodók egyike sincs igazán döntési, rendelkezési státuszban, tekintve, nem a tanács tagjai.*
-Továbbá nem hiszem, hogy rendelkezik a kellő információkkal, avagy a megfelelő ranggal, hogy személyemet, családomat bírálja.
*Jegyzi meg csak úgy mellékesen, minden sértettséget, felháborodást nélkülözve, hisz persze lehet a férfinak is véleménye, Rynizznek is meg van a sajátja, viszont kiváló diplomáciai érzékének köszönhetően, ezt nem hangoztatja.*
-Így igaz.
*Hagyja jóvá egy előkelő bólintással a hadnagy kis ember voltát, majd nevet fel immár fejét rázva.*
-Félreért hadnagy. Nincs ebben sem zsarolás, sem fenyegetés, ez pusztán egy várható következménye az eseményeknek, mit magam kifejezetten sajnálatos tényként kezelek. Ennek ellenére számolnom kell a Matrónám ez irányú döntésével is.
*Még a Sötét Anya sem sejtheti miként fog ez az egész hercehurca hatni Moonra, és mit tesz majd haragjában. Ryznek viszont szükséges mérlegelnie a várható kimeneteleket, elvégre ez a dolga, ez is. És hogy megelőzze a bajt.
Annyi esze meg önerőből is van, hogy tudja, nemes ügyében egy hadnagy igazán semmi, felesleges lenne rá vesztegetni bármit is, illetve megvesztegetni bármennyivel is.*
-Mármint idővel tudni fogja.
*Eszközöl be azért némi pontosítást, hisz előzőleg maga a tiszt mondta, hogy a törvények elérhetőek lesznek, hamarosan. Vagyis még mindig nem azok.
Szemöldök felvonva hallgatja a felolvasást. Érdekes, igen érdekes. Majd veszi át a pergament, naná! Ki nem hagyná ezt a lehetőséget. Mondjuk a kérdéseire ismét nem kapott választ, így mielőtt olvasásba kezdene még húgához fordul.*
-Bántottak? Bezártak?
*Várja a kifejtős feleletet, még a sorokon fut át vérszín pillantása. Úgy festhet figyelmen kívül hagyta Forthald hadnagy utóbbi szavait, holott nem. És mire az írás végére ér, már kész is a válasza.*
-Nos. Ha már a köz által ismeretlen törvényekre hivatkoznak, talán tehetnék kicsit teljesebben. Példának okáért a kilencedik, avagy a tizenkettedik pontjuk, idézem, "Ki másokat tévedésbe ejt, becsap, vagy tévedésében megtartja, hogy galádul és álnokul vagyonhoz vagy más előnyhöz jusson, az ha közrendű követi el, megvakíttassék." Esetlegesen pedig "Aki bíráskodási folyamatban vagy eskü alatt valótlan információt közöl vagy releváns információt elhallgat, az 1-306 nap elzárással vagy kényszermunkával büntetendő." Azt hiszem ezen két pont ismertetése a beazonosítás során, egyrészt épp elég visszatartó erő, hogy közrendű ne adja ki nemesnek önmagát, másrészt, elégséges, hogy igazat szóljon. Ennek fényében úgy vélem a saját munkájukat is megkönnyíthetnék, és elkerülhetőek lennének az olyan kellemetlenségek, mint egy nemes véletlen bezárása. Vázolom egy példával mire gondolok.
*Még mielőtt a hadnagy agya teljesen elszáll, és ismét fenyegetést vélne kihallani a segítő szavakból.*
-Teszem azt Malrion közrendű, de nemesnek adja ki magát. Ismertetik a tényt, hogy ha ezen állítását a megnevezett család nem erősíti meg oda a szeme világa. Azt hiszem már itt meggondolná magát. Viszont ha kitart amellett, hogy ő igenis nemes, mégis mi jogon zárja be, akár csak annyi időre is, még a családja ideér? Mi alapján dönt úgy, hogy korlátozhatja, hiszen.
*Olvass fel újra*
-A bírák "nemesek, főnemesek és városőrség tagjai esetében a főtanács mágikus képviselője és megbízottjai." A büntetés pedig adott esetre nézve "6-90 nap elzárásra vagy kényszermunka" Ennek ellenére Ön, mint Hadnagy, és még véletlen sem a főtanács mágikus képviselője és megbízottja bezárta a húgomat, vagyis már eleve élt azzal a retorzióval, melyet, csak a Tanács szabhatna ki rá.
*Magyaráz igen aprólékosan, feltűnően nyugodtan, miközben visszapöcköli az írást az asztalra.*
-Megértem Uram, hogy még Önök számára is új ezen rendszer, megértem, hogy nincs bejáratott metódusa. Készségesen elfogadom azt is, hogy mindazon hibák, melyek most megestek nem szándékosak, és nem a Családomnak szóló direkt sértések.
*És tényleg megértőnek látszik.*
-Elképzelhető viszont, hogy más nemesek nem lesznek ily elnézőek. És akkor a fenyegetés.
*Mosolyog megnyerően.*
-Elvárom, hogy elismerje hibázott, és bocsánatot kérjen mind tőlem, mind a kishúgomtól, hogy a továbbiakban Ön, és az őrség körültekintőbben járjon el a nemesek ügyében. Ennek fényében eltekintek attól, hogy hatalommal való visszaélés, és a törvények szándékos kiforgatása miatt magam jelentsem az esetet a Tanács felé. Külön kitérve azon részletre, hogy Malrion se köznyugalmat, se közbiztonságot nem zavart, pusztán ostoba módon saját testi épségét veszélyeztette, mely közel sem említhető egy lapon például, egy veszélyes állat városba hozásával.
*Mondjuk még azt is kétli, hogy húga biztonsága veszélyben lett volna, pontosan tudja milyen fájdalmas a fénynyaláb közelében tartózkodni, épeszű mélységi meg sem közelítené négy-öt lépésnél jobban. De ennyit enged a városőrnek, legyen boldog azzal a tudattal, hogy valami fontosat vitt végbe.
Nem hevül, nem üvölt, csak ül tovább, szép nyugodtan, hideg vérrel, várva a hadnagy elnézést kérő szavait. Végül is nem egy rossz ajánlat ez részéről, igazán olcsón megúszhatja az őrség, Moon is nyugodt lehet, hogy tisztességgel megkövették a Dwirinthaleneket, és mind tanultak valamit az esetből. Mondjuk Malrion otthon kap még pár leckét, de ez már magánügy.*