Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 209 (4161. - 4180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4180. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-05 15:32:08
Üzenet elküldve: 2016-03-05 15:32:08
ÚJ
![>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8769_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser…//
* Ó, azon egyelőre nem kell aggódni, hogy a mélységit is megpróbálja magáévá tenni. Ahhoz túl sokan vannak jelen, na meg nem is érzi száz százalékosnak magát. A vöröst is csak azért próbálta, mert jó lehetőség volt úgy, hogy az erdő elrejtette őket. Ironikus, hogy pont ugyanez az előny taszította vissza a hátrány ragadós mocsarába. Ha nem lettek volna ott azok a fák, akkor a lány lába biztosan gazdagabb lesz egy íjvesszővel és akkor hiába kiabált volna akárkinek is, a hím megmutatta volna neki a világ sötétebbik oldalát is.
Pontosan, az, hogy most gyógyításra lett befogva, csak és kizárólag a fiatal nőstény saját hibája. Ha nem jött volna oda hozzá, miután bebizonyosodott, hogy egyetlen dolgát végezni vágyó felcser sincs jelen.
Tévedés ne essék, egyáltalán nem egyenlő félként kezeli Aminét. Igazából annak ellenére, hogy nőstény, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítja, Khan alatt helyezkedik el a hím rangsorában. A megszólítás mindössze az egy gyökérről való származásnak akar tisztelegni, mert lehet, hogy nem egy az apjuk, de mindketten a Mélység gyermekei. Csakúgy, ahogyan az összes többi fajtársa is.
Az egyik karját, ha csak rövid időre is, de sikerül megragadnia. Sajnálatos, hogy abban a pillanatban, mikor a fogásától megmenekült másik egy gyors ütést mér a sérült oldalára. Tüdejébe beszorul a levegő, szemei elkerekednek a fájdalomtól, ujjai akaratlanul is leszakadnak a lány alkarjáról, görnyedten, térdeire támaszkodva próbál ismét levegőhöz jutni. Hosszú pillanatok telnek el, amíg légzése helyreáll és, hacsak nem intéznek ellene újabb támadást, lassan felegyenesedik.
Ha az odavezető út közben nem is, de utána minden bizonnyal lesz olyan alkalom, ami egy betört orr ígéretéhez vészesen közel sodorja a hímet.
A lassú reagálást igazán el lehet nézni neki, nem egy zseni, de még csak túlzottan az „okos” kategóriába sem tartozik. A homlokát ráncoló arcába vigyorog, miközben közszemlére teszi a frissen szerzett sebet, amely Amine korábbi ütése miatt most élénkvörös tűzvirágát hullajtja, illetve a kusza tetoválást, mely bal karját és mellkasát díszíti.
Nem látja az éppen a fertőtlenítéssel foglalatoskodó lány arcán ülő élvezetet, mert éppen összehúzza szemhéjait a fájdalom. Erősen kétli, hogy ehhez akárki is hozzá tudna szokni, mindegy, hogy hányszor és milyen gyakran kell megtisztítaniuk egy frissen szerzett sebét. A másik oldalról nézve persze könnyű, mert a felcsereknek éppenséggel nem fáj a dolog, és ha az „áldozatuk” bele is hal, hát egy vállrándítással megszabadulnak a tetemtől. Mondjuk nem számított kevesebbre egy talán eléggé felbosszantott mélységi nősténytől, mert hát, ha a felszíni gyógyítók kegyetlenek, akkor a mélységiek maguk a megtestesült démonok. *
- Mit gondoljam meg magam? Ha te nem teszed meg, senki nem fogja…
* Feleli egy nagy levegővétellel. Az mind szép és jó, hogy a lány szívesen átadná a tűt, de fél kézzel elég nehézkesen varrja össze magát a hím. A képen törlést pedig utána vagy közben kell megejteni, mert előtte nem fáj ugyan annyira, de minden tűszúrás közben elhangzik egy nyomdafestéket nem tűrő szó, ami úgy általában a világot, a vöröst, meg azt a kopaszt sérti, de repertoárjából egy-kettő az éppen őt kínzó nőstényre is mutat. Mentségére szóljon, hogy a fájdalom beszél belőle, mert hát ki lenne az a barom (jelenleg Khanon kívül), aki össze-vissza hordaná a megmentőjét? *
* Ó, azon egyelőre nem kell aggódni, hogy a mélységit is megpróbálja magáévá tenni. Ahhoz túl sokan vannak jelen, na meg nem is érzi száz százalékosnak magát. A vöröst is csak azért próbálta, mert jó lehetőség volt úgy, hogy az erdő elrejtette őket. Ironikus, hogy pont ugyanez az előny taszította vissza a hátrány ragadós mocsarába. Ha nem lettek volna ott azok a fák, akkor a lány lába biztosan gazdagabb lesz egy íjvesszővel és akkor hiába kiabált volna akárkinek is, a hím megmutatta volna neki a világ sötétebbik oldalát is.
Pontosan, az, hogy most gyógyításra lett befogva, csak és kizárólag a fiatal nőstény saját hibája. Ha nem jött volna oda hozzá, miután bebizonyosodott, hogy egyetlen dolgát végezni vágyó felcser sincs jelen.
Tévedés ne essék, egyáltalán nem egyenlő félként kezeli Aminét. Igazából annak ellenére, hogy nőstény, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítja, Khan alatt helyezkedik el a hím rangsorában. A megszólítás mindössze az egy gyökérről való származásnak akar tisztelegni, mert lehet, hogy nem egy az apjuk, de mindketten a Mélység gyermekei. Csakúgy, ahogyan az összes többi fajtársa is.
Az egyik karját, ha csak rövid időre is, de sikerül megragadnia. Sajnálatos, hogy abban a pillanatban, mikor a fogásától megmenekült másik egy gyors ütést mér a sérült oldalára. Tüdejébe beszorul a levegő, szemei elkerekednek a fájdalomtól, ujjai akaratlanul is leszakadnak a lány alkarjáról, görnyedten, térdeire támaszkodva próbál ismét levegőhöz jutni. Hosszú pillanatok telnek el, amíg légzése helyreáll és, hacsak nem intéznek ellene újabb támadást, lassan felegyenesedik.
Ha az odavezető út közben nem is, de utána minden bizonnyal lesz olyan alkalom, ami egy betört orr ígéretéhez vészesen közel sodorja a hímet.
A lassú reagálást igazán el lehet nézni neki, nem egy zseni, de még csak túlzottan az „okos” kategóriába sem tartozik. A homlokát ráncoló arcába vigyorog, miközben közszemlére teszi a frissen szerzett sebet, amely Amine korábbi ütése miatt most élénkvörös tűzvirágát hullajtja, illetve a kusza tetoválást, mely bal karját és mellkasát díszíti.
Nem látja az éppen a fertőtlenítéssel foglalatoskodó lány arcán ülő élvezetet, mert éppen összehúzza szemhéjait a fájdalom. Erősen kétli, hogy ehhez akárki is hozzá tudna szokni, mindegy, hogy hányszor és milyen gyakran kell megtisztítaniuk egy frissen szerzett sebét. A másik oldalról nézve persze könnyű, mert a felcsereknek éppenséggel nem fáj a dolog, és ha az „áldozatuk” bele is hal, hát egy vállrándítással megszabadulnak a tetemtől. Mondjuk nem számított kevesebbre egy talán eléggé felbosszantott mélységi nősténytől, mert hát, ha a felszíni gyógyítók kegyetlenek, akkor a mélységiek maguk a megtestesült démonok. *
- Mit gondoljam meg magam? Ha te nem teszed meg, senki nem fogja…
* Feleli egy nagy levegővétellel. Az mind szép és jó, hogy a lány szívesen átadná a tűt, de fél kézzel elég nehézkesen varrja össze magát a hím. A képen törlést pedig utána vagy közben kell megejteni, mert előtte nem fáj ugyan annyira, de minden tűszúrás közben elhangzik egy nyomdafestéket nem tűrő szó, ami úgy általában a világot, a vöröst, meg azt a kopaszt sérti, de repertoárjából egy-kettő az éppen őt kínzó nőstényre is mutat. Mentségére szóljon, hogy a fájdalom beszél belőle, mert hát ki lenne az a barom (jelenleg Khanon kívül), aki össze-vissza hordaná a megmentőjét? *
4179. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-04 14:27:50
Üzenet elküldve: 2016-03-04 14:27:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem felcser…//
*Talán, sőt, biztos, hogy a hímnek az az egyetlen mázlija, hogy a kis mélységinek fogalma sincsen, miért is szerezte be ezeket a sérüléseket. Persze, mikor említésre került, hogy egy nő okozta, már sejteni lehetett valami hasonlót. Az az egy biztos, hogy neki saját fegyverei vannak, és nem is lenne szívbajos használni őket, ha valami hasonló bravúrra akarna vetemedni vele szemben. Lehet, hogy a nőstényke szelídebbnek tűnik, és talán szelídebb is, mint a hím, azt meg viszont a felszín hihetetlen módon tiszteletlenné és pofátlanná tette. A mélységben pedig ez utóbbi általában gyorsabb halálhoz vezet.*
- Mi?! *Gondolhatta volna, hogy ennél jobb indoklást úgysem fog kapni, hiszen a hím is csak a hasára ütött. Tovább inkább nem is firtatja ezt a kérdést, hisz amúgy is az ő hibája, ő teremtettem meg a számára a lehetőséget, hogy piszkálhassa ilyen hülyeségekkel. Neki pedig úgysincs most jobb dolga, így még nem idegesítette fel annyira a másik, hogy faképnél hagyja.
Hogy a mélységben a hímek egymás között hogyan szólítják meg egymást, és a nőstények, az két különböző dolog. Elsősorban a rangra koncentrálódnak a dolgok, és egy ilyen megszólításról leginkább az üvölt, mintha a hím egyenlő félként kezelné, és ez ott lent megengedhetetlen hibának számítana. Itt most a kis nőstényke mindentől, rangtól, családtól távol csak elkönyvelte magában az új felfedezést.
Csak az egyik kezére összpontosít, így míg egyet gond nélkül megragad a hím, a másikat igyekszik elhúzni előle, majd egy gyors mozdulattal a fájó oldalába ütni. Ha mégis sikerül megragadnia mindkét karját, hasonlóval próbálkozik sebre, ágyékra, csak lábbal. Amúgy is állítólag neki kell majd összevarrnia a sebet, akkor meg már nem mindegy, hogy miatta szakad fel újra?*
- Ne próbálkozz! *Sziszegi mérgesen, bár tapasztalatai azt mutatják, hogy nála még a mérges arc se valami hiteles látvány. Sokat nem is vár, viszont legalább amíg azt akarja, hogy ő segítsen neki, addig visszafoghatná magát.
Szerencsére, amíg elkísérik őket, addig legalább befogja a száját, így a kis nőstényke még félreteszi az elképzelést, hogy a seb fertőtlenítése közben egy előnyös mozdulattal betörje az orrát. De ami késik, nem múlik.
Homlok ráncolva figyel, és vár, hogy az ostobának leessen, hogy így nem sokat tud csinálni míg ruha van rajta, meg nem is nagyon akar. Csak aztán mozdul, mikor annak végre leesik. Elmosolyodik a fájdalmas arckifejezés láttán, amikor meg nekikezd a sebtisztításhoz, a fájdalmas vicsorgás csak még szélesebbé varázsolja a gonoszkás mosolyt. Ez némiképp elégtétel neki, a hím eddigi viselkedéséért, és a fércelésbe még csak bele sem kezdett. Az biztos, hogy nem látni óvatosságot a tekintetében, magabiztosak a mozdulatai, nem egy szende kislányé, aki éppen hogy csak érinti a sebet, nehogy fájdalmat okozzon a hímnek. Talán, sőt biztosan tudná kevésbé fájdalmasan is csinálni, kár, hogy egyáltalán nem akarja.
Miután ezzel végzett, veszi kézbe a tűt és a cérnát. Innen kezdődik az a rész, amit még sosem csinált. Gondolkodó arccal néz a kezében tartott tűre, majd a sebre, utána ismét a tűre. Nem tudja hogy szokás, mindenesetre cérnástul kicsit belemártja a csípős fertőtlenítő folyadékba, csak hogy biztos legyen, aztán lép vele oda a másikhoz.*
- Most még meggondolhatod magad. *Nagyon szívesen átadja a tűt, ha inkább az akarná csinálni, elvégre kábé ugyanannyira jártasak ebben mind a ketten, vagyis semennyire.* Na, ez még jobban fog csípni. *Mosolyodik el ismét sokat sejtetően, ha nemleges választ, vagy még csak választ se kap. Bár ki tudja, ha a hím rajta próbálná a válaszával levezetni a fájdalmát, az első tűszúrások előtt még képen is törli egy jól irányzottal.*
*Talán, sőt, biztos, hogy a hímnek az az egyetlen mázlija, hogy a kis mélységinek fogalma sincsen, miért is szerezte be ezeket a sérüléseket. Persze, mikor említésre került, hogy egy nő okozta, már sejteni lehetett valami hasonlót. Az az egy biztos, hogy neki saját fegyverei vannak, és nem is lenne szívbajos használni őket, ha valami hasonló bravúrra akarna vetemedni vele szemben. Lehet, hogy a nőstényke szelídebbnek tűnik, és talán szelídebb is, mint a hím, azt meg viszont a felszín hihetetlen módon tiszteletlenné és pofátlanná tette. A mélységben pedig ez utóbbi általában gyorsabb halálhoz vezet.*
- Mi?! *Gondolhatta volna, hogy ennél jobb indoklást úgysem fog kapni, hiszen a hím is csak a hasára ütött. Tovább inkább nem is firtatja ezt a kérdést, hisz amúgy is az ő hibája, ő teremtettem meg a számára a lehetőséget, hogy piszkálhassa ilyen hülyeségekkel. Neki pedig úgysincs most jobb dolga, így még nem idegesítette fel annyira a másik, hogy faképnél hagyja.
Hogy a mélységben a hímek egymás között hogyan szólítják meg egymást, és a nőstények, az két különböző dolog. Elsősorban a rangra koncentrálódnak a dolgok, és egy ilyen megszólításról leginkább az üvölt, mintha a hím egyenlő félként kezelné, és ez ott lent megengedhetetlen hibának számítana. Itt most a kis nőstényke mindentől, rangtól, családtól távol csak elkönyvelte magában az új felfedezést.
Csak az egyik kezére összpontosít, így míg egyet gond nélkül megragad a hím, a másikat igyekszik elhúzni előle, majd egy gyors mozdulattal a fájó oldalába ütni. Ha mégis sikerül megragadnia mindkét karját, hasonlóval próbálkozik sebre, ágyékra, csak lábbal. Amúgy is állítólag neki kell majd összevarrnia a sebet, akkor meg már nem mindegy, hogy miatta szakad fel újra?*
- Ne próbálkozz! *Sziszegi mérgesen, bár tapasztalatai azt mutatják, hogy nála még a mérges arc se valami hiteles látvány. Sokat nem is vár, viszont legalább amíg azt akarja, hogy ő segítsen neki, addig visszafoghatná magát.
Szerencsére, amíg elkísérik őket, addig legalább befogja a száját, így a kis nőstényke még félreteszi az elképzelést, hogy a seb fertőtlenítése közben egy előnyös mozdulattal betörje az orrát. De ami késik, nem múlik.
Homlok ráncolva figyel, és vár, hogy az ostobának leessen, hogy így nem sokat tud csinálni míg ruha van rajta, meg nem is nagyon akar. Csak aztán mozdul, mikor annak végre leesik. Elmosolyodik a fájdalmas arckifejezés láttán, amikor meg nekikezd a sebtisztításhoz, a fájdalmas vicsorgás csak még szélesebbé varázsolja a gonoszkás mosolyt. Ez némiképp elégtétel neki, a hím eddigi viselkedéséért, és a fércelésbe még csak bele sem kezdett. Az biztos, hogy nem látni óvatosságot a tekintetében, magabiztosak a mozdulatai, nem egy szende kislányé, aki éppen hogy csak érinti a sebet, nehogy fájdalmat okozzon a hímnek. Talán, sőt biztosan tudná kevésbé fájdalmasan is csinálni, kár, hogy egyáltalán nem akarja.
Miután ezzel végzett, veszi kézbe a tűt és a cérnát. Innen kezdődik az a rész, amit még sosem csinált. Gondolkodó arccal néz a kezében tartott tűre, majd a sebre, utána ismét a tűre. Nem tudja hogy szokás, mindenesetre cérnástul kicsit belemártja a csípős fertőtlenítő folyadékba, csak hogy biztos legyen, aztán lép vele oda a másikhoz.*
- Most még meggondolhatod magad. *Nagyon szívesen átadja a tűt, ha inkább az akarná csinálni, elvégre kábé ugyanannyira jártasak ebben mind a ketten, vagyis semennyire.* Na, ez még jobban fog csípni. *Mosolyodik el ismét sokat sejtetően, ha nemleges választ, vagy még csak választ se kap. Bár ki tudja, ha a hím rajta próbálná a válaszával levezetni a fájdalmát, az első tűszúrások előtt még képen is törli egy jól irányzottal.*
4178. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-04 00:04:31
Üzenet elküldve: 2016-03-04 00:04:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa//
*Jót derül magában a lány szavain. Szépen sorjában kérdez, így szépen sorjában érkezik a válasz is.*
- Egyrészt, semmi bajom. *pillant mosolyogva a lányra.*- Másrészt abból, hogy mint látod, ebben a városban minden van. Harmadrészt pedig... azt mondd meg, miért ne? Sok mindenre úgyse költeném. Szállásra és ételre van elegendő addig, amíg találok munkát. Nekem pedig most nincs szükségem semmi másra.
*No igen, ezek a tények, és kész. De persze ha a lánynak baja van ezzel, nem fogja ráerőszakolni. Amúgy sem aranyhímzéses gyémántberakásos kisestélyit akart volna neki vásárolni. Vannak kényelmes, egyszerű de szép vászon és gyapjúruhák is. Ő is az efféléket szereti leginkább. Praktikusak és olcsók.
Az újabb kötekedésre - mert ezt annak veszi bizony, s annak, hogy valóban egészen jó a lány hangulata - csak fejcsóválással válaszol hosszasan.*
- Shiriqa, Shiriqa... ne magyarázz nekem butaságokat. *incselkedik az óriással.*- Láttam amit láttam, még ha nem is volt az túl sok.
*De persze tudja ő, hogy a lány csak tréfál. Nem is fűzi tovább a szót ezért. Ám aztán érdeklődve fordul felé.*
- Hogy érted, hogy hasonlóak a mi lovagjainkéhoz?
*Ez valóban érdekli. Egyrészt, hogy az elf lovagokra gondolt e, másrészt pedig, hogy pontosan mit ért ezalatt.
A lány viszont egyszerre csak köddé válik, mint a kámfor. Ami elég jó teljesítmény, tekintve a méreteit. Viszont mire Sylweran megáll, hogy a nyomára pislogjon, már vissza is tér hozzá.*
- Semmi baj. Csak úgy elszaladtál, mintha kergettek volna. *jegyzi meg vigyorogva s már indul is tovább.*
- Merre, merre... hát a piacra, nem? Sokkal forgalmasabb most, mint este volt. S ha nem is veszünk ruhát, akkor is megéri szétnézni. Már csak a hangulata miatt is. Gondolom nem sok ilyen helyen járhattál, legalábbis nem nyugodtan. No, itt most megteheted.
*Jót derül magában a lány szavain. Szépen sorjában kérdez, így szépen sorjában érkezik a válasz is.*
- Egyrészt, semmi bajom. *pillant mosolyogva a lányra.*- Másrészt abból, hogy mint látod, ebben a városban minden van. Harmadrészt pedig... azt mondd meg, miért ne? Sok mindenre úgyse költeném. Szállásra és ételre van elegendő addig, amíg találok munkát. Nekem pedig most nincs szükségem semmi másra.
*No igen, ezek a tények, és kész. De persze ha a lánynak baja van ezzel, nem fogja ráerőszakolni. Amúgy sem aranyhímzéses gyémántberakásos kisestélyit akart volna neki vásárolni. Vannak kényelmes, egyszerű de szép vászon és gyapjúruhák is. Ő is az efféléket szereti leginkább. Praktikusak és olcsók.
Az újabb kötekedésre - mert ezt annak veszi bizony, s annak, hogy valóban egészen jó a lány hangulata - csak fejcsóválással válaszol hosszasan.*
- Shiriqa, Shiriqa... ne magyarázz nekem butaságokat. *incselkedik az óriással.*- Láttam amit láttam, még ha nem is volt az túl sok.
*De persze tudja ő, hogy a lány csak tréfál. Nem is fűzi tovább a szót ezért. Ám aztán érdeklődve fordul felé.*
- Hogy érted, hogy hasonlóak a mi lovagjainkéhoz?
*Ez valóban érdekli. Egyrészt, hogy az elf lovagokra gondolt e, másrészt pedig, hogy pontosan mit ért ezalatt.
A lány viszont egyszerre csak köddé válik, mint a kámfor. Ami elég jó teljesítmény, tekintve a méreteit. Viszont mire Sylweran megáll, hogy a nyomára pislogjon, már vissza is tér hozzá.*
- Semmi baj. Csak úgy elszaladtál, mintha kergettek volna. *jegyzi meg vigyorogva s már indul is tovább.*
- Merre, merre... hát a piacra, nem? Sokkal forgalmasabb most, mint este volt. S ha nem is veszünk ruhát, akkor is megéri szétnézni. Már csak a hangulata miatt is. Gondolom nem sok ilyen helyen járhattál, legalábbis nem nyugodtan. No, itt most megteheted.
4177. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-03 22:16:27
Üzenet elküldve: 2016-03-03 22:16:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Lefekvés előtt az a jó, ha fáradtan megy aludni, mert akkor hamar elalszik, így bekukkant a barakkba egy edzés erejéig. Nincs nála fegyver, de az ostor remek önvédelmi eszköz, ezért a biztonság kedvéért csak leadja. Gyalogol egy picit a gyakorlótéren a túloldalt lát egy szabad bábut, így odasétál, hogy kiadja magából a hetek óta gyülemlő kisebb harag adagokat. Egyre jobban belelendül, ahogy már nem érez fájdalmat, amikor beleüt a fába. Senkit nem lát, aki puszta kézzel esett volna neki a bábunak, talán nem is tanácsos, mert elég fájdalmas, ha valaki jól csinálja; dehát igazi verekedésnél sem kocsonyába üt az ember lánya, így kell, hogy bírja a gyűrődést.*
4176. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-03 21:57:46
Üzenet elküldve: 2016-03-03 21:57:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser…//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Nem úgy tűnik, mintha nagyon sietnének a gyógyítók dolgukat végezni, de hát mire lehet számítani a töketlen felszíni népségtől? Még a most talált, gyógyítással inkompetens fajtársnővel is többre megy, mint akármelyik agyonképzett idiótával. Ó, nem kell ahhoz tömegverekedés, elég, hogyha az ember, vagyis sötételf köp egyet, máris a képébe mászik egy túlbuzgó barom, kohol pár vádat csak, hogy demonstrálja, mekkora nagy ember is ő. Khannal már megtörtént ez, néhány lépéssel arrébb. Lehet, hogy következőnek őt szemeli ki és erőszakolja meg. Persze nem úgy, mint ahogyan a vöröst tervezte, de az se lesz gyerekeknek való látvány. Legnagyobb sajnálatára ezek egyelőre csak gondolatban megvalósíthatóak, mert most találja meg a kormos azt az egyet a sok egyformán bárgyú képű között! Jó kis munka lenne.
A lány teljesen felesleges kérdést tesz fel, amire Khan kivételesen válaszol, egy vállvonás kíséretében. *
- Rosszkor rossz helyen. Vagy nevezd sorsnak, az Anya akaratának, aminek akarod.
* Többet nem is kell ecsetelni, mi miért van, nyilván a nőstény számára is egyértelmű. Ó, ha ilyen egyszerű és megszokott válaszokat adna, akkor kétséges, hogy látná a lány szemében a félelmet. Sajnos hajlamos elfelejteni, hogy saját fajtáját sokkal nehezebb megfenyíteni, mint a többi fajt. Ebből látszik is, hogy csak olcsó, felszíni utánzataikat látják mindenfelé. Úgy van, egyik sem érhet fel a valódi hatalommal, amit a mélységiek birtokolnak.
Érdekes, Khant nem egyszer nevezték „tesónak”, „öcskösnek”, „gyíkarcnak” a fajtársai, ez olyan megszokott dolognak kéne lennie a Mélység Szülöttei között. Nos, utóbbiak nem sokáig éltek. Vagyis hát egyikük sem, aki fenyegetéssel kötötte egybe a megszólítást, de a gyíkarcozók hamarabb kaptak kést a torkukba.
A lány reakciójára elvigyorodik, s ha nem fájna az oldala, akkor még fel is röhögne. A kardokra pillant, mielőtt megszólalna. *
- Nem rossz, de mégis hogy akarod ilyen távolságban használni őket?
* Mondja, miközben megragadja Amine karját, hogy ne tudjon elhátrálni, s a maradék, elhanyagolható távolságot is átszeli kettejük közt. Szinte nekifeszül a lánynak, akinek így szinte biztosan lehetősége nyílik a gyengébbik oldalát „támadni”. Hát igazából lökni tud, ha nekiugrik a hímnek, de annak már bőven elégnek kell lennie. Nyilván Khan sem végezni akar vele, de ez amolyan ismerkedésnek is betudható. Úgymond kitapogatják egymást.
Ha néhány pillanatig nyugton marad a lány, akkor mélyen beleszippant annak hajába és elengedi, enyhén eltaszítja magától.
Valahogy azért mégis ráveszi magát a lány, hogy segítsen, bár könnyen lehet, hogy majd ott akar végezni vele. Azért nem is utálná, elvégre az erősnek joga van elvenni a gyengék életét. Viszonylag csendben, a lehető legkevesebb felszisszenéssel követi a ruhaujját nem engedő nőstényt akárhova is tartanak. Mikor aztán beérnek egy szobába, aminek felszerelésén egyértelmű, milyen célt szolgál, sóhajtva leül az ágyra.
Amine hiába várja, hogy Khan bárminemű jelzés nélkül akármit is csináljon, s a jelzést se mindig veszi észre, szóval a lány toporog a hím előtt egy kicsit, mire annak leesik és kibújik a megszáradt sárfoltos köpeny alól, majd elkezdi lehámozni magáról a szintén retkes vértet is, ami alatt ott a vér áztatta, sebhez ragadt felső. Eddig ha hang nélkül vetkőzött, hát most vicsorogva hörög fel, mikor az alvadt vérből kirántja a ruhát. *
- Bassza meg!
*Vicsorog tovább összeszorított szemekkel, mikor a lány nekilát a tisztításnak. *
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Nem úgy tűnik, mintha nagyon sietnének a gyógyítók dolgukat végezni, de hát mire lehet számítani a töketlen felszíni népségtől? Még a most talált, gyógyítással inkompetens fajtársnővel is többre megy, mint akármelyik agyonképzett idiótával. Ó, nem kell ahhoz tömegverekedés, elég, hogyha az ember, vagyis sötételf köp egyet, máris a képébe mászik egy túlbuzgó barom, kohol pár vádat csak, hogy demonstrálja, mekkora nagy ember is ő. Khannal már megtörtént ez, néhány lépéssel arrébb. Lehet, hogy következőnek őt szemeli ki és erőszakolja meg. Persze nem úgy, mint ahogyan a vöröst tervezte, de az se lesz gyerekeknek való látvány. Legnagyobb sajnálatára ezek egyelőre csak gondolatban megvalósíthatóak, mert most találja meg a kormos azt az egyet a sok egyformán bárgyú képű között! Jó kis munka lenne.
A lány teljesen felesleges kérdést tesz fel, amire Khan kivételesen válaszol, egy vállvonás kíséretében. *
- Rosszkor rossz helyen. Vagy nevezd sorsnak, az Anya akaratának, aminek akarod.
* Többet nem is kell ecsetelni, mi miért van, nyilván a nőstény számára is egyértelmű. Ó, ha ilyen egyszerű és megszokott válaszokat adna, akkor kétséges, hogy látná a lány szemében a félelmet. Sajnos hajlamos elfelejteni, hogy saját fajtáját sokkal nehezebb megfenyíteni, mint a többi fajt. Ebből látszik is, hogy csak olcsó, felszíni utánzataikat látják mindenfelé. Úgy van, egyik sem érhet fel a valódi hatalommal, amit a mélységiek birtokolnak.
Érdekes, Khant nem egyszer nevezték „tesónak”, „öcskösnek”, „gyíkarcnak” a fajtársai, ez olyan megszokott dolognak kéne lennie a Mélység Szülöttei között. Nos, utóbbiak nem sokáig éltek. Vagyis hát egyikük sem, aki fenyegetéssel kötötte egybe a megszólítást, de a gyíkarcozók hamarabb kaptak kést a torkukba.
A lány reakciójára elvigyorodik, s ha nem fájna az oldala, akkor még fel is röhögne. A kardokra pillant, mielőtt megszólalna. *
- Nem rossz, de mégis hogy akarod ilyen távolságban használni őket?
* Mondja, miközben megragadja Amine karját, hogy ne tudjon elhátrálni, s a maradék, elhanyagolható távolságot is átszeli kettejük közt. Szinte nekifeszül a lánynak, akinek így szinte biztosan lehetősége nyílik a gyengébbik oldalát „támadni”. Hát igazából lökni tud, ha nekiugrik a hímnek, de annak már bőven elégnek kell lennie. Nyilván Khan sem végezni akar vele, de ez amolyan ismerkedésnek is betudható. Úgymond kitapogatják egymást.
Ha néhány pillanatig nyugton marad a lány, akkor mélyen beleszippant annak hajába és elengedi, enyhén eltaszítja magától.
Valahogy azért mégis ráveszi magát a lány, hogy segítsen, bár könnyen lehet, hogy majd ott akar végezni vele. Azért nem is utálná, elvégre az erősnek joga van elvenni a gyengék életét. Viszonylag csendben, a lehető legkevesebb felszisszenéssel követi a ruhaujját nem engedő nőstényt akárhova is tartanak. Mikor aztán beérnek egy szobába, aminek felszerelésén egyértelmű, milyen célt szolgál, sóhajtva leül az ágyra.
Amine hiába várja, hogy Khan bárminemű jelzés nélkül akármit is csináljon, s a jelzést se mindig veszi észre, szóval a lány toporog a hím előtt egy kicsit, mire annak leesik és kibújik a megszáradt sárfoltos köpeny alól, majd elkezdi lehámozni magáról a szintén retkes vértet is, ami alatt ott a vér áztatta, sebhez ragadt felső. Eddig ha hang nélkül vetkőzött, hát most vicsorogva hörög fel, mikor az alvadt vérből kirántja a ruhát. *
- Bassza meg!
*Vicsorog tovább összeszorított szemekkel, mikor a lány nekilát a tisztításnak. *
4175. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-03 20:15:14
Üzenet elküldve: 2016-03-03 20:15:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*A nagy magyarázásában meg is feledkezik valamiről, már a kapuban vannak mikor végre eszébe jut. Elnézést kér társától és egy kis türelmet, aztán sietős léptekkel szökell vissza ahhoz akinél a fegyvereket kell letenni. Muszáj valami munkát szereznie mihamarabb és képességeiből adódóan legtöbb haszna a katonaságnál volna. Kémkedésre, csendes feladatokra persze nem lenne kifejezetten alkalmas, de az eddig hallottak alapján északon és délen is szükség lehet harcolni tudókra, ha nem talál mást akkor valami olyasmit lesz kénytelen elvállalni. Sokkal inkább maradna az elf oldalán, bár még nem hozta fel de abban reménykedik hogy ha találna valami neki való munkát a férfi akkor megkérdezné hogy vele tart-e. Nincs ellenére hogy jót cselekedjen a rászorulókkal, azzal esetleg hogy kizárólag pénzért tegye ezt és ha valaki nem fizet akkor cserbenhagyja. De hát senki nem fog neki ételt és szállást adni csak azért mert létezik. Aranyra van szüksége a megélhetéshez, és ha már valamire rászánja az idejét akkor szívesebben szánná olyan dolgokra amivel másokat megsegít. Az elf pedig különösen toleránsnak mutatkozott, már ami a faját illeti, egyáltalán nem érzi hogy megkülönböztetné bármiben is. Különös érzés ez az elmúlt pár év tapasztalatai után. Különös, de jó érzés. Egy cseppnyi békesség az utálat tengerében. Bő egy percet időzik még beszélgetéssel, szeretne pontos részleteket kapni a lehetőségei felől. Túlságosan viszont nem akarja megváratni Sylwerant így megpróbál a lényegre szorítkozni, amint megtudja amit szeretett volna megköszöni és már indul is vissza társa mellé.*
- Bocsánat. Szóval merre menjünk?
*Rábízza a vezetést az elfre, ő ismeri a várost, ő akart eredetileg is idejönni, Shiriqa csak követte. Talán vannak még itt más barátai akiket meglátogatna. Lehet hogy tud más, kevésbé ismert köröket akiknél még kérdezősködne a lehetőségek felől. Vagy az is megeshet hogy tényleg a piacra fognak menni hogy egy ruhát vegyen neki... Kételkedik benne hogy találna ilyesmit, készíttetni még esetleg, de az meg időbe telik és lényegesen drágább is. Ha már arra járnak akkor viszont meg is ebédelhetnének, a tegnapi nagy lakoma után kitágult gyomra most sokkal jobban korog mint amikor egyedül kóborolt és csak ritkán tudott mit enni.*
*A nagy magyarázásában meg is feledkezik valamiről, már a kapuban vannak mikor végre eszébe jut. Elnézést kér társától és egy kis türelmet, aztán sietős léptekkel szökell vissza ahhoz akinél a fegyvereket kell letenni. Muszáj valami munkát szereznie mihamarabb és képességeiből adódóan legtöbb haszna a katonaságnál volna. Kémkedésre, csendes feladatokra persze nem lenne kifejezetten alkalmas, de az eddig hallottak alapján északon és délen is szükség lehet harcolni tudókra, ha nem talál mást akkor valami olyasmit lesz kénytelen elvállalni. Sokkal inkább maradna az elf oldalán, bár még nem hozta fel de abban reménykedik hogy ha találna valami neki való munkát a férfi akkor megkérdezné hogy vele tart-e. Nincs ellenére hogy jót cselekedjen a rászorulókkal, azzal esetleg hogy kizárólag pénzért tegye ezt és ha valaki nem fizet akkor cserbenhagyja. De hát senki nem fog neki ételt és szállást adni csak azért mert létezik. Aranyra van szüksége a megélhetéshez, és ha már valamire rászánja az idejét akkor szívesebben szánná olyan dolgokra amivel másokat megsegít. Az elf pedig különösen toleránsnak mutatkozott, már ami a faját illeti, egyáltalán nem érzi hogy megkülönböztetné bármiben is. Különös érzés ez az elmúlt pár év tapasztalatai után. Különös, de jó érzés. Egy cseppnyi békesség az utálat tengerében. Bő egy percet időzik még beszélgetéssel, szeretne pontos részleteket kapni a lehetőségei felől. Túlságosan viszont nem akarja megváratni Sylwerant így megpróbál a lényegre szorítkozni, amint megtudja amit szeretett volna megköszöni és már indul is vissza társa mellé.*
- Bocsánat. Szóval merre menjünk?
*Rábízza a vezetést az elfre, ő ismeri a várost, ő akart eredetileg is idejönni, Shiriqa csak követte. Talán vannak még itt más barátai akiket meglátogatna. Lehet hogy tud más, kevésbé ismert köröket akiknél még kérdezősködne a lehetőségek felől. Vagy az is megeshet hogy tényleg a piacra fognak menni hogy egy ruhát vegyen neki... Kételkedik benne hogy találna ilyesmit, készíttetni még esetleg, de az meg időbe telik és lényegesen drágább is. Ha már arra járnak akkor viszont meg is ebédelhetnének, a tegnapi nagy lakoma után kitágult gyomra most sokkal jobban korog mint amikor egyedül kóborolt és csak ritkán tudott mit enni.*
4174. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-03 18:48:29
Üzenet elküldve: 2016-03-03 18:48:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem felcser…//
*Egyiküknek sem az érdeme, kizárólag a szüleiké, de a családi ügyeket mindig hanyagolta, és az esetek többségében tabu témának számít nála. Kevesen vannak a városukból, akik „felmenekültek” volna a mélységi élet viszonytagságai elől, így nem is nagyon fenyegeti lebukás veszély, de ha csak egy valaki van, aki felismeri a sárkányszimbólumot, hosszútávon gondjai is lehetnek belőle.
Még mindig néha el-elpillant, hátha mégis előbukkan a barakkból és utánuk siet egy lelkiismeretesebb gyógyító, de hát persze hiába. Azt viszont bármibe le merné fogadni, hogy ha bezzeg most közszemlére egymásnak esnének, vagy meggyilkolnának valakit, akkor már pillanatokon belül itt is teremne pár városőr. Ez pont olyan, minthogy a szegénynegyedben mindennaposak a halálesetek és rablások, de ha a fogadókban tömegverekedés törne ki, perceken belül ott teremnének a törvény képviseletében. Az ok nagyon egyszerű, ez a léhűtő bagázs mindig a pia közvetlen közelében tanyázik a legnagyobb számban.
Sikeresen elé szökken, a hím pedig megtorpan. Nem volt egy bonyolult művelet, de talán így el tudja érni, hogy pár pillanatig jobban odafigyeljen arra, amit mond, legalább a minimális szintet ezzel megütve.*
- Igen, azt én is tudom, de miért én bűnhődjek miattuk? *Felesleges a kérdés, jól tudja ő a választ anélkül is, hogy az megszólalna. Azért, mert csak ő volt akkora idióta, hogy odament megtudakolni az állapotát. De mentségére szóljon, arra egyáltalán nem számított, hogy a hím majd befogja személyes gyógyítónak. Ez pedig kissé bosszantja.
Keserédesen csalódik, azt gondolta, hogy a hím majd megpróbálja felhozni, hogy ő jött oda hozzá, és kérdezte meg, hogy jól van-e, vagy megpróbál valami hasonlóval előállni. Esetleg a „Mert én azt mondtam!” egyszerű választ odaböki neki, de nem. Ahogy meglátja azt a vigyort, és sötét tekintetet, már tudja mi fog következni. Teljesen érdektelen arccal hallgatja végig a fenyegetést, közben magában mérlegelve, hogy ez volt eddig az első eset, hogy egy sötételf hím a családján kívül lehúgomozta megszólításképp.
Kicsit közelebb hajol, lehalkítva a hangját, mintha csak bizalmasan akarna valamit közölni.*
- Még nem meszeltettem fehérre a bőrömet, ez elcsépelt duma. Találj ki valami jobbat. *Egy újabb gonoszkás mosollyal felel a másikéra, közben egyik kezét a kard markolatán pihentetve. Nem úgy tűnik, mint akit nagyon megérintettek volna a hallottak, épp ellenkezőleg. Ha a hím hirtelen mozdulna, ő már kész hátraugrani előle. Abból, amit eddig látott, igencsak erőltetett ez a fenyegetés, hacsak nem játssza meg magát, de akkor viszont túl jó színész. Ha eddig nem is, talán most már kicsit érezhetőbb a különbség közte, és ha egy felszíni emberlányt fenyegetett volna meg így. Lehet, hogy még fiatal, mosolygós és rá lehet venni, hogy segítsen, főleg ha fajtársa az illető, és nem borítja ki azonnal teljesen, de az ilyen beszédekhez már hozzá van szokva. Ugyan felé még nemigen intézték ezt, de már nem egyszer hallotta az „életed lesz a fizetséged” dumát, szóval ez biztosan nem fogja meghatni.
A sétabotos csipkelődését sajnos úgy tűnik a hím inkább elengedte a füle mellett, így még pár pillanatig őrlődik magában, majd egy nagy sóhajjal eláll az útból, de nem azért, hogy rögtön továbbmenjenek, hanem irányt vált és megragadva a másiknak a ruhaujját – ha nincs akkor a karját - visszafordul.*
- Kész röhej! Kimászik néhány élőhalott a földből, és máris az összes felcser eltűnik a városból! *Kezd el szitkozódni magában. De lassan már nem is az itteniekre dühös, hanem a hímre, hogy hogyan van ahhoz képe, hogy elvárja a segítséget, de egyáltalán nem akar a részletekkel foglalkozni. Inkább elvérezne itt helyben, de a minimálisnál többet nem mozdítaná meg magát…
Ahogy visszaérnek, rögtön elkezdi kapkodni a fejét. Gyorsan észre is vesz a közelben egy közkatonát.*
- Elnézést! Meg tudná nekem mutatni, hogy merre találom az orvosi szobát? *Szívesen pontosít még ha kell, ha úgy tetszik gyengélkedőt, vagy ki tudja hogyan nevezik azt errefelé. Rossz szájízzel ugyan, de előveszi a jól neveltebb modorát. Ide most az kell, hogy minél gyorsabban, és zökkenőmentesebben intézhesse a dolgait, hogy minél előbb túl lehessen ezen az egészen.
Amint odaérnek, rögtön egy ágy felé tessékeli, ő maga pedig a felszerelést kezdi felmérni tűért, cérnáért, gyolcsért, na és persze valami fertőtlenítő hatású szer után. Egy fura löttyöt vesz magához, ami az illatából ítélve a keresett lötty lehet. Neki megfelel, legfeljebb válaszút elé állítja a hímet, hogy vagy ez, vagy nyakon önti alkohollal. Ha gyógyítót akar valaki választani, ne egy hozzá nem értő sötételf nőstényre essen a választása, mert az fájdalmas élmény lesz, és bár Amine nem tervezi kedvtelésből elnyújtani a hím fájdalmát, de látszólag az ellenkezőjére se nagyon törekszik.
Remélhetőleg a hímnek volt annyi esze, hogy legalább deréktól felfele levetkőzött, hogy elérhető legyen a seb, ha nem, addig topog mérges arckifejezéssel előtte, amíg annak le nem esik.*
- Ez csípni fog. *Kezdi a sebtisztítást, ha már mindennel megvannak.*
*Egyiküknek sem az érdeme, kizárólag a szüleiké, de a családi ügyeket mindig hanyagolta, és az esetek többségében tabu témának számít nála. Kevesen vannak a városukból, akik „felmenekültek” volna a mélységi élet viszonytagságai elől, így nem is nagyon fenyegeti lebukás veszély, de ha csak egy valaki van, aki felismeri a sárkányszimbólumot, hosszútávon gondjai is lehetnek belőle.
Még mindig néha el-elpillant, hátha mégis előbukkan a barakkból és utánuk siet egy lelkiismeretesebb gyógyító, de hát persze hiába. Azt viszont bármibe le merné fogadni, hogy ha bezzeg most közszemlére egymásnak esnének, vagy meggyilkolnának valakit, akkor már pillanatokon belül itt is teremne pár városőr. Ez pont olyan, minthogy a szegénynegyedben mindennaposak a halálesetek és rablások, de ha a fogadókban tömegverekedés törne ki, perceken belül ott teremnének a törvény képviseletében. Az ok nagyon egyszerű, ez a léhűtő bagázs mindig a pia közvetlen közelében tanyázik a legnagyobb számban.
Sikeresen elé szökken, a hím pedig megtorpan. Nem volt egy bonyolult művelet, de talán így el tudja érni, hogy pár pillanatig jobban odafigyeljen arra, amit mond, legalább a minimális szintet ezzel megütve.*
- Igen, azt én is tudom, de miért én bűnhődjek miattuk? *Felesleges a kérdés, jól tudja ő a választ anélkül is, hogy az megszólalna. Azért, mert csak ő volt akkora idióta, hogy odament megtudakolni az állapotát. De mentségére szóljon, arra egyáltalán nem számított, hogy a hím majd befogja személyes gyógyítónak. Ez pedig kissé bosszantja.
Keserédesen csalódik, azt gondolta, hogy a hím majd megpróbálja felhozni, hogy ő jött oda hozzá, és kérdezte meg, hogy jól van-e, vagy megpróbál valami hasonlóval előállni. Esetleg a „Mert én azt mondtam!” egyszerű választ odaböki neki, de nem. Ahogy meglátja azt a vigyort, és sötét tekintetet, már tudja mi fog következni. Teljesen érdektelen arccal hallgatja végig a fenyegetést, közben magában mérlegelve, hogy ez volt eddig az első eset, hogy egy sötételf hím a családján kívül lehúgomozta megszólításképp.
Kicsit közelebb hajol, lehalkítva a hangját, mintha csak bizalmasan akarna valamit közölni.*
- Még nem meszeltettem fehérre a bőrömet, ez elcsépelt duma. Találj ki valami jobbat. *Egy újabb gonoszkás mosollyal felel a másikéra, közben egyik kezét a kard markolatán pihentetve. Nem úgy tűnik, mint akit nagyon megérintettek volna a hallottak, épp ellenkezőleg. Ha a hím hirtelen mozdulna, ő már kész hátraugrani előle. Abból, amit eddig látott, igencsak erőltetett ez a fenyegetés, hacsak nem játssza meg magát, de akkor viszont túl jó színész. Ha eddig nem is, talán most már kicsit érezhetőbb a különbség közte, és ha egy felszíni emberlányt fenyegetett volna meg így. Lehet, hogy még fiatal, mosolygós és rá lehet venni, hogy segítsen, főleg ha fajtársa az illető, és nem borítja ki azonnal teljesen, de az ilyen beszédekhez már hozzá van szokva. Ugyan felé még nemigen intézték ezt, de már nem egyszer hallotta az „életed lesz a fizetséged” dumát, szóval ez biztosan nem fogja meghatni.
A sétabotos csipkelődését sajnos úgy tűnik a hím inkább elengedte a füle mellett, így még pár pillanatig őrlődik magában, majd egy nagy sóhajjal eláll az útból, de nem azért, hogy rögtön továbbmenjenek, hanem irányt vált és megragadva a másiknak a ruhaujját – ha nincs akkor a karját - visszafordul.*
- Kész röhej! Kimászik néhány élőhalott a földből, és máris az összes felcser eltűnik a városból! *Kezd el szitkozódni magában. De lassan már nem is az itteniekre dühös, hanem a hímre, hogy hogyan van ahhoz képe, hogy elvárja a segítséget, de egyáltalán nem akar a részletekkel foglalkozni. Inkább elvérezne itt helyben, de a minimálisnál többet nem mozdítaná meg magát…
Ahogy visszaérnek, rögtön elkezdi kapkodni a fejét. Gyorsan észre is vesz a közelben egy közkatonát.*
- Elnézést! Meg tudná nekem mutatni, hogy merre találom az orvosi szobát? *Szívesen pontosít még ha kell, ha úgy tetszik gyengélkedőt, vagy ki tudja hogyan nevezik azt errefelé. Rossz szájízzel ugyan, de előveszi a jól neveltebb modorát. Ide most az kell, hogy minél gyorsabban, és zökkenőmentesebben intézhesse a dolgait, hogy minél előbb túl lehessen ezen az egészen.
Amint odaérnek, rögtön egy ágy felé tessékeli, ő maga pedig a felszerelést kezdi felmérni tűért, cérnáért, gyolcsért, na és persze valami fertőtlenítő hatású szer után. Egy fura löttyöt vesz magához, ami az illatából ítélve a keresett lötty lehet. Neki megfelel, legfeljebb válaszút elé állítja a hímet, hogy vagy ez, vagy nyakon önti alkohollal. Ha gyógyítót akar valaki választani, ne egy hozzá nem értő sötételf nőstényre essen a választása, mert az fájdalmas élmény lesz, és bár Amine nem tervezi kedvtelésből elnyújtani a hím fájdalmát, de látszólag az ellenkezőjére se nagyon törekszik.
Remélhetőleg a hímnek volt annyi esze, hogy legalább deréktól felfele levetkőzött, hogy elérhető legyen a seb, ha nem, addig topog mérges arckifejezéssel előtte, amíg annak le nem esik.*
- Ez csípni fog. *Kezdi a sebtisztítást, ha már mindennel megvannak.*
4173. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-02 21:03:30
Üzenet elküldve: 2016-03-02 21:03:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser…//
*Egy pillanatig sem kételkedne benne, ha a lány megosztaná ezt az apróságot, csakhogy azt nem a lány érte el, sőt, ha tippelni kéne, akkor a lány semmivel sem épített rá a kiharcolt pozícióra. Hogy is tudna, ha a fenekén még ott a tojáshéj? Na nem mintha a hím annyival öregebb lenne, de azért mégis csak jobb, ha kéznél van egy nála fiatalabb, akit le lehet hordani, akin le lehet vezetni a feszültséget.
Foglalkoztatni? Nem, ő csupán egy szokatlan szempárra hívta fel a figyelmet. Igazából, ha rákérdezne, akkor valószínűleg tagadná, hogy érdekesnek találja a lélektükröket és leszörnyszülöttözné Aminét. Persze megint csak a bagoly mondja, de hát Khan már csak ilyen.
Ezekre a kérdésekre az imént kinevezett felcserkisasszonynak kéne választ, aztán megoldást találnia, elvégre az ő dolga lesz befoltozni a hímet.
Az út, melyen át Khan végül a kormost kinevezte gyógyítójának nagyon egyszerű, mindenféle kanyar nélküli kis ösvény. Meg is osztja vele, amint az megállásra készteti, s megszólal. *
- Van jobb ötleted? Ezek itt csak a töküket vakarják.
* A következő kérdésre, mely jogosan van a lány fejében, nagyon egyszerű a válasz. A fiú arcára szadista vigyor ül ki, hangja a korábbinál sötétebb, ahogyan szemei is, s mintha arcát is valami sötét felleg, valami, ami a Mélyből jön, árnyékolja be. *
- Természetesen azért, mert nem akarod eldobni az életed, húgom. Lehet, hogy nem vagyok a legjobb formában, de hidd el, nem kell több egy pislogásnál és elmetszem azt a cuki kis falnivaló nyakicádat.
* Senki nem mondhatja, hogy ez egy rossz érvelés, csak hát nem biztos, hogy pozitívan hat a munkamorálra. De legyen ez a későbbiekben probléma. Ha a lány beéri a válasszal és eláll az útjából, akkor nagyot sóhajtva indul tovább. Azt nem merné lefogadni, hogy zsákutca vagy rossz kanyar nélkül érnek el a fogadóig, ha rajta múlik, de most neki is lényegesebb, hogy minél rövidebb idő alatt odaérjenek. *
*Egy pillanatig sem kételkedne benne, ha a lány megosztaná ezt az apróságot, csakhogy azt nem a lány érte el, sőt, ha tippelni kéne, akkor a lány semmivel sem épített rá a kiharcolt pozícióra. Hogy is tudna, ha a fenekén még ott a tojáshéj? Na nem mintha a hím annyival öregebb lenne, de azért mégis csak jobb, ha kéznél van egy nála fiatalabb, akit le lehet hordani, akin le lehet vezetni a feszültséget.
Foglalkoztatni? Nem, ő csupán egy szokatlan szempárra hívta fel a figyelmet. Igazából, ha rákérdezne, akkor valószínűleg tagadná, hogy érdekesnek találja a lélektükröket és leszörnyszülöttözné Aminét. Persze megint csak a bagoly mondja, de hát Khan már csak ilyen.
Ezekre a kérdésekre az imént kinevezett felcserkisasszonynak kéne választ, aztán megoldást találnia, elvégre az ő dolga lesz befoltozni a hímet.
Az út, melyen át Khan végül a kormost kinevezte gyógyítójának nagyon egyszerű, mindenféle kanyar nélküli kis ösvény. Meg is osztja vele, amint az megállásra készteti, s megszólal. *
- Van jobb ötleted? Ezek itt csak a töküket vakarják.
* A következő kérdésre, mely jogosan van a lány fejében, nagyon egyszerű a válasz. A fiú arcára szadista vigyor ül ki, hangja a korábbinál sötétebb, ahogyan szemei is, s mintha arcát is valami sötét felleg, valami, ami a Mélyből jön, árnyékolja be. *
- Természetesen azért, mert nem akarod eldobni az életed, húgom. Lehet, hogy nem vagyok a legjobb formában, de hidd el, nem kell több egy pislogásnál és elmetszem azt a cuki kis falnivaló nyakicádat.
* Senki nem mondhatja, hogy ez egy rossz érvelés, csak hát nem biztos, hogy pozitívan hat a munkamorálra. De legyen ez a későbbiekben probléma. Ha a lány beéri a válasszal és eláll az útjából, akkor nagyot sóhajtva indul tovább. Azt nem merné lefogadni, hogy zsákutca vagy rossz kanyar nélkül érnek el a fogadóig, ha rajta múlik, de most neki is lényegesebb, hogy minél rövidebb idő alatt odaérjenek. *
4172. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-02 15:32:03
Üzenet elküldve: 2016-03-02 15:32:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hadnagyi iroda//
* Egy ideig még Saunon van a "hadnagy" tekintete, ám hamarosan csere történik - az eddigi vendég ki, Viin meg be.
Kérdésére gyors és érthető válasz érkezik, ez pedig tök jó, de a válasz már nem annyira. Szóval a sereg egy jelentős része még a városban van, és nem is tervezik őket elküldeni innen. ~ Szóval a városiak hagyják odaveszni a pihenőt és a kikötőt. Csak, hogy a drága városuk megmaradjon. Hehe... ~ Valami ilyesmit szűr ki belőle és igencsak szórakoztatja e gondolat, habár külsőleg továbbra sem adja jelét az életnek. Bizony, Viin még Taym-nál is halottabb. *
- Értem. Sz-szóval már csak a v-várost lehet v-védeni. * Ami azt illeti, még kérdezősködhetne, de mivel egyáltalán nincs kedve ehhez, ráadásul a lényeget már tudja is, így gyorsan megpróbál visszaemlékezni Lorew szavaira. De ekkor sem jut eszébe semmi egyéb, ami fontos lehet, csupán a temető. Így meg is fordul és már háttal az őrnek, szemben az ajtóval dünnyög valami köszönésfélét. Aztán megy is ki ebből az épületből. Bizonyára még hamar is fog érkezni, de legalább lesz egy pár szép nyugodt perce - egyedül - Otthon. *
* Egy ideig még Saunon van a "hadnagy" tekintete, ám hamarosan csere történik - az eddigi vendég ki, Viin meg be.
Kérdésére gyors és érthető válasz érkezik, ez pedig tök jó, de a válasz már nem annyira. Szóval a sereg egy jelentős része még a városban van, és nem is tervezik őket elküldeni innen. ~ Szóval a városiak hagyják odaveszni a pihenőt és a kikötőt. Csak, hogy a drága városuk megmaradjon. Hehe... ~ Valami ilyesmit szűr ki belőle és igencsak szórakoztatja e gondolat, habár külsőleg továbbra sem adja jelét az életnek. Bizony, Viin még Taym-nál is halottabb. *
- Értem. Sz-szóval már csak a v-várost lehet v-védeni. * Ami azt illeti, még kérdezősködhetne, de mivel egyáltalán nincs kedve ehhez, ráadásul a lényeget már tudja is, így gyorsan megpróbál visszaemlékezni Lorew szavaira. De ekkor sem jut eszébe semmi egyéb, ami fontos lehet, csupán a temető. Így meg is fordul és már háttal az őrnek, szemben az ajtóval dünnyög valami köszönésfélét. Aztán megy is ki ebből az épületből. Bizonyára még hamar is fog érkezni, de legalább lesz egy pár szép nyugodt perce - egyedül - Otthon. *
4171. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-02 11:09:57
Üzenet elküldve: 2016-03-02 11:09:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*Örül hogy sikerül maguk mögött hagyni a kínos témát, fegyverekkel, harccal kapcsolatos dolgokról már sokkal szívesebben beszélget. A kis lökés meglepetésként éri, általában nagy ívben ki szokták kerülni, de sok furcsaság érte már Sylweran társaságában, egy mosolyon kívül többet nem foglalkozik vele.*
- Egyrészt, mi bajod azzal ami rajtam van, másrészt miből gondolod hogy találnál az én méretemben bármit is, harmadrészt, miért költenél rám a pénzedből?
*Továbbra sem érti a férfi motivációit de nem fog visszautasítani egy ilyen lehetőséget, a kérdéseit is inkább csak viccelődve teszi fel. Az utolsó már sokkal inkább érdekli, de azt is a többi hangvételében ejti el.*
- Nem láttad amint használom őket, csak hogy tartom.
*Utal vissza a fegyverekre.*
- A kettő között nagy a különbség, egy gyermek is meg tud tartani két botot, sőt messziről egész meggyőző lehet, de vannak jó reflexei? Tudja hogyan védekezzen? Összeszedtem a két legnagyobb kardot amit találtam és megtanultam hitelesen lóbálni őket.
*Vállat vonva fejezi be a mondatát, de közben sejtelmesen mosolyog. Nem nehéz felismerni ha nem mond igazat mert kifejezetten ritkán fordul elő ilyen.*
- A lovag is csak egy szép szó amit könnyen megértenek. Nálunk nem volt király meg nemesek, különböző rendek... Megvédeni viszont meg kellett magunkat. Ha meg két nagy karddal a hátamon az út porától koszosan azt mondanám hogy harcos vagyok, máris más szemmel néznének rám mint ha lovagnak nevezem magam.
*Ha már mindketten összeszedelődzködtek akkor elindul kifelé társa mellett és úgy folytatja amibe belekezdett.*
- Meg hát, más nálunk egy harcos mint az emberek között... Inkább őrzők vagyunk, már ahonnét én jövök. Nincs az a pompa meg udvariaskodás, gazdagság és nemesi cím, de az eszméink közelebb állnak a ti lovagjaitokéhoz mint bármi máshoz amivel jellemezhetném magam.
*Igencsak felvágták a nyelvét tegnapi önmagához képest, de egyrészt a kedve is jó, másrészt az elf társaságában valamiért kevésbé érzi feszélyezve magát.*
*Örül hogy sikerül maguk mögött hagyni a kínos témát, fegyverekkel, harccal kapcsolatos dolgokról már sokkal szívesebben beszélget. A kis lökés meglepetésként éri, általában nagy ívben ki szokták kerülni, de sok furcsaság érte már Sylweran társaságában, egy mosolyon kívül többet nem foglalkozik vele.*
- Egyrészt, mi bajod azzal ami rajtam van, másrészt miből gondolod hogy találnál az én méretemben bármit is, harmadrészt, miért költenél rám a pénzedből?
*Továbbra sem érti a férfi motivációit de nem fog visszautasítani egy ilyen lehetőséget, a kérdéseit is inkább csak viccelődve teszi fel. Az utolsó már sokkal inkább érdekli, de azt is a többi hangvételében ejti el.*
- Nem láttad amint használom őket, csak hogy tartom.
*Utal vissza a fegyverekre.*
- A kettő között nagy a különbség, egy gyermek is meg tud tartani két botot, sőt messziről egész meggyőző lehet, de vannak jó reflexei? Tudja hogyan védekezzen? Összeszedtem a két legnagyobb kardot amit találtam és megtanultam hitelesen lóbálni őket.
*Vállat vonva fejezi be a mondatát, de közben sejtelmesen mosolyog. Nem nehéz felismerni ha nem mond igazat mert kifejezetten ritkán fordul elő ilyen.*
- A lovag is csak egy szép szó amit könnyen megértenek. Nálunk nem volt király meg nemesek, különböző rendek... Megvédeni viszont meg kellett magunkat. Ha meg két nagy karddal a hátamon az út porától koszosan azt mondanám hogy harcos vagyok, máris más szemmel néznének rám mint ha lovagnak nevezem magam.
*Ha már mindketten összeszedelődzködtek akkor elindul kifelé társa mellett és úgy folytatja amibe belekezdett.*
- Meg hát, más nálunk egy harcos mint az emberek között... Inkább őrzők vagyunk, már ahonnét én jövök. Nincs az a pompa meg udvariaskodás, gazdagság és nemesi cím, de az eszméink közelebb állnak a ti lovagjaitokéhoz mint bármi máshoz amivel jellemezhetném magam.
*Igencsak felvágták a nyelvét tegnapi önmagához képest, de egyrészt a kedve is jó, másrészt az elf társaságában valamiért kevésbé érzi feszélyezve magát.*
4170. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-02 10:51:19
Üzenet elküldve: 2016-03-02 10:51:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem felcser…//
*Családjuk épp a kegyetlenségükkel érték el a mostani pozíciójukat, és a közelmúltban is remekül bevált, így ha valakit, hát Amine nem kételkedik a hatásosságában. Viszont abban semmi kifizetődőt nem lát, ha egy sebzett idiótán kezdi gyakorolni. Egyedül van, civilben. Mivel ő a családban a legkisebb, nem sokszor kellett még parancsolgatnia, így csak mindössze két évvel idősebb nővérkéjével együtt, kissé jobban elkanászodtak a kelleténél. De egyszer valaki azt mondta neki a viselkedésére, hogy az ártatlan mosoly, néha sokkal veszélyesebb, mint a legkegyetlenebb tekintetek, ha gyilkolni kell.
A kurta válaszra csak egy hümmentéssel felel, most már ő is mogorvább ábrázattal. Egyáltalán miért az ő szemével foglalkozik? Nem igazodik még ki ezen a példányon, de még mindig jobb, mint az a hím, amelyik azzal a felszíni hegyes fülűvel mászkált. Shaia meg majdnem szépen bevitte őt az embertömegbe.
Egy kis halvány gonoszkás mosollyal válaszol a hím felmordulására. Egyértelmű, hogy nem tetszett neki a csipkelődés, ami viszont kicsit mulattatja. Talán a kis provokáció még motiváló hatással is bír, kérdéses, hogy vajon ez volt-e eredetileg is vele a célja, vagy csak pusztán csipkelődni akart. Vagy mindkettő.
Hiába vár, egy kérdésre sem érkezik válasz, a hím csak nagy nehezen megpróbál feltápászkodni, ő pedig még mindig csak pislogni tud. Igaz, hogy bekötözni be tudja, de ez… Ráadásul még mindig nem adott választ a másik, hogy honnan a jó fenéből szerezzen tűt, meg hasonlókat.*
~Ez most komoly?~ *Pontosan hogyan jutottak el odáig, hogy majd ő összevarrja? Egyáltalán a segítség részéhez mikor jutottak el? De legfőképp, hogyan volt képes már megint belekeveredni egy ilyen helyzetbe?
Pár pillanatig még emésztődnek a hallottak, aztán már meg is találja a hangját.*
- Hé hé! Elvette a látásodat a fájdalom?! Úgy nézek én ki, mint egy felcser? Előbb fog sikerülni a ruhádat is odavarrnom a sebhez. *Úgy ugrik elé, hogy az ne tudjon még egy lépést előretenni, amíg nem ad magyarázatot arra, hogy miért pont ő! Talán úgy hangzik, mintha aggódna, de csak magát kímélné az esetleges, és nagyon valószínű hőbörgésektől, ha valamit elront. Erre egyáltalán nincs szüksége.* És miért vagy ilyen biztos benne, hogy segíteni fogok? *Puszta dacból teszi hozzá, igaz kissé megkésve, hisz néhány pillanattal ezelőtt nem tiltakozott, de muszáj volt megkérdeznie. Hátha a hímnek nem tűnik fel az ellentmondás a szavai között.
Miután valamennyire felhomályosítást kapott, eláll az útból, igazodva a hím nehézkes mozgásához.*
- Ne kerítsek valahonnan egy járóbotot? *Ismét egy gonoszkás mosoly jelenik meg az arcán. Közben nagyon reménykedik abban, hogy a másik jobban tudja az utat a fogadóig, különben lehet hosszabb lesz a séta a kelleténél.*
*Családjuk épp a kegyetlenségükkel érték el a mostani pozíciójukat, és a közelmúltban is remekül bevált, így ha valakit, hát Amine nem kételkedik a hatásosságában. Viszont abban semmi kifizetődőt nem lát, ha egy sebzett idiótán kezdi gyakorolni. Egyedül van, civilben. Mivel ő a családban a legkisebb, nem sokszor kellett még parancsolgatnia, így csak mindössze két évvel idősebb nővérkéjével együtt, kissé jobban elkanászodtak a kelleténél. De egyszer valaki azt mondta neki a viselkedésére, hogy az ártatlan mosoly, néha sokkal veszélyesebb, mint a legkegyetlenebb tekintetek, ha gyilkolni kell.
A kurta válaszra csak egy hümmentéssel felel, most már ő is mogorvább ábrázattal. Egyáltalán miért az ő szemével foglalkozik? Nem igazodik még ki ezen a példányon, de még mindig jobb, mint az a hím, amelyik azzal a felszíni hegyes fülűvel mászkált. Shaia meg majdnem szépen bevitte őt az embertömegbe.
Egy kis halvány gonoszkás mosollyal válaszol a hím felmordulására. Egyértelmű, hogy nem tetszett neki a csipkelődés, ami viszont kicsit mulattatja. Talán a kis provokáció még motiváló hatással is bír, kérdéses, hogy vajon ez volt-e eredetileg is vele a célja, vagy csak pusztán csipkelődni akart. Vagy mindkettő.
Hiába vár, egy kérdésre sem érkezik válasz, a hím csak nagy nehezen megpróbál feltápászkodni, ő pedig még mindig csak pislogni tud. Igaz, hogy bekötözni be tudja, de ez… Ráadásul még mindig nem adott választ a másik, hogy honnan a jó fenéből szerezzen tűt, meg hasonlókat.*
~Ez most komoly?~ *Pontosan hogyan jutottak el odáig, hogy majd ő összevarrja? Egyáltalán a segítség részéhez mikor jutottak el? De legfőképp, hogyan volt képes már megint belekeveredni egy ilyen helyzetbe?
Pár pillanatig még emésztődnek a hallottak, aztán már meg is találja a hangját.*
- Hé hé! Elvette a látásodat a fájdalom?! Úgy nézek én ki, mint egy felcser? Előbb fog sikerülni a ruhádat is odavarrnom a sebhez. *Úgy ugrik elé, hogy az ne tudjon még egy lépést előretenni, amíg nem ad magyarázatot arra, hogy miért pont ő! Talán úgy hangzik, mintha aggódna, de csak magát kímélné az esetleges, és nagyon valószínű hőbörgésektől, ha valamit elront. Erre egyáltalán nincs szüksége.* És miért vagy ilyen biztos benne, hogy segíteni fogok? *Puszta dacból teszi hozzá, igaz kissé megkésve, hisz néhány pillanattal ezelőtt nem tiltakozott, de muszáj volt megkérdeznie. Hátha a hímnek nem tűnik fel az ellentmondás a szavai között.
Miután valamennyire felhomályosítást kapott, eláll az útból, igazodva a hím nehézkes mozgásához.*
- Ne kerítsek valahonnan egy járóbotot? *Ismét egy gonoszkás mosoly jelenik meg az arcán. Közben nagyon reménykedik abban, hogy a másik jobban tudja az utat a fogadóig, különben lehet hosszabb lesz a séta a kelleténél.*
4169. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-02 06:42:18
Üzenet elküldve: 2016-03-02 06:42:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser…//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Pedig a kegyetlenség nagy erény, a hogyan azt nem egyszer hallani lehet. Vagyis azt nem tudja, hogy az emberek, elfek, meg amúgy a felszíniek mennyire hangoztatják ezt, de a Mélység szülötteinek elég gyakran a fejükbe verik. „Ne kímélj meg egy kölyköt, ha a szüleit megölted!” többek közt, bár aztán ki tudja, lehet, hogy ezzel csak jót tesz a gyerekkel, mert egyedül biztosan hamar elpatkolna. Ha meg nem, akkor biztosan bosszút akarna állni vagy valami hasonló baromságra adni a fejét, amibe úgyis belehal.
Hát ez van, a kis „törpe” elég magas hímre pislog fel, de erről csak a hülye anyja meg apja tehet. Minek kellett selejtes géneket adniuk neki? Meg sem hallja a valódi nevét a ’kis, fekete pöttynek’. Jó az annak, aminek a hím elnevezte. *
- Nagyon jó…
* Morogja az orra alá abszolút semmi érdeklődéssel, azzal ott hagyja Aminét ácsorogni, míg ő maga a hátát a falnak veti és lehunyja a szemét. Valami olyasmire számított, hogy „én?! Hülye vagy?! Tőlem aztán itt döglesz meg!”
Legnagyobb meglepetésére mégsem ezt vagy ehhez hasonlót hall.
~ Bosszantó… ~
Ezzel lehet a legjobban jellemezni a mitugrász által felhozott sztereotípiát. Még, hogy tüsszentés? Egy kést vágtak az oldalába! Tüsszentés?! Hangosan felmordul, nem tetszését kifejezve. Úgy van, az sem tetszik neki, hogy a lány ilyen hamar beadta a derekát, de ez van. Talán a nővérei nem végeztek elég jó munkát, de ha Khan túléli, akkor majd betanítja ő! Úgy bizony, nem hagyhat egy fajtársat ennyire kis „gyereknek”. Mármint most arra gondol a hím, hogy megmutatja, hogyan kell ölni és a fejébe veri, hogy ne bízzon meg mindenféle elvérezni készülő jöttmentben.
Khan nem gondol ilyen apróságokra, mint a sebláz, eddig nem igazán volt dolga komolyabb sebekkel, amiket nem láttak el, meg igazából most sincs, mert nem túl sok idő telt el azóta, hogy a vörös megcsiklandozta a tőrrel, gondoljon rá az, aki majd összevarrja.
Fogait csikorgatva feltápászkodik, kezeivel a falnak támaszkodva és magasabbra emelve magát.
~ Bassza meg… ~
Oldalába újult erővel hasít a fájdalom. Ez is a lány hibája. Morogva, lassú léptekkel indul el a Pegazus felé, ahogyan azt fajtársnője is kérte. *
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Pedig a kegyetlenség nagy erény, a hogyan azt nem egyszer hallani lehet. Vagyis azt nem tudja, hogy az emberek, elfek, meg amúgy a felszíniek mennyire hangoztatják ezt, de a Mélység szülötteinek elég gyakran a fejükbe verik. „Ne kímélj meg egy kölyköt, ha a szüleit megölted!” többek közt, bár aztán ki tudja, lehet, hogy ezzel csak jót tesz a gyerekkel, mert egyedül biztosan hamar elpatkolna. Ha meg nem, akkor biztosan bosszút akarna állni vagy valami hasonló baromságra adni a fejét, amibe úgyis belehal.
Hát ez van, a kis „törpe” elég magas hímre pislog fel, de erről csak a hülye anyja meg apja tehet. Minek kellett selejtes géneket adniuk neki? Meg sem hallja a valódi nevét a ’kis, fekete pöttynek’. Jó az annak, aminek a hím elnevezte. *
- Nagyon jó…
* Morogja az orra alá abszolút semmi érdeklődéssel, azzal ott hagyja Aminét ácsorogni, míg ő maga a hátát a falnak veti és lehunyja a szemét. Valami olyasmire számított, hogy „én?! Hülye vagy?! Tőlem aztán itt döglesz meg!”
Legnagyobb meglepetésére mégsem ezt vagy ehhez hasonlót hall.
~ Bosszantó… ~
Ezzel lehet a legjobban jellemezni a mitugrász által felhozott sztereotípiát. Még, hogy tüsszentés? Egy kést vágtak az oldalába! Tüsszentés?! Hangosan felmordul, nem tetszését kifejezve. Úgy van, az sem tetszik neki, hogy a lány ilyen hamar beadta a derekát, de ez van. Talán a nővérei nem végeztek elég jó munkát, de ha Khan túléli, akkor majd betanítja ő! Úgy bizony, nem hagyhat egy fajtársat ennyire kis „gyereknek”. Mármint most arra gondol a hím, hogy megmutatja, hogyan kell ölni és a fejébe veri, hogy ne bízzon meg mindenféle elvérezni készülő jöttmentben.
Khan nem gondol ilyen apróságokra, mint a sebláz, eddig nem igazán volt dolga komolyabb sebekkel, amiket nem láttak el, meg igazából most sincs, mert nem túl sok idő telt el azóta, hogy a vörös megcsiklandozta a tőrrel, gondoljon rá az, aki majd összevarrja.
Fogait csikorgatva feltápászkodik, kezeivel a falnak támaszkodva és magasabbra emelve magát.
~ Bassza meg… ~
Oldalába újult erővel hasít a fájdalom. Ez is a lány hibája. Morogva, lassú léptekkel indul el a Pegazus felé, ahogyan azt fajtársnője is kérte. *
4168. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-02 00:25:52
Üzenet elküldve: 2016-03-02 00:25:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa//
*Nos, igen.
Ha egy szép nő társaságában van, legyen az bármekkora, Sylweran nem fogad szűzies vakságot. Persze nem feltett szándéka elrontani ezt a barátkozást olyasféle dolgokkal, mint az udvarlás. Mindennek eljön a maga ideje, ha az élet úgy akarja. De most még biztosan nem akarná ezt. Többre becsüli az elf a barátságot annál, hogy egy kis örömre leljen valakiben. Bár ha a másik is egyértelmű jeleket küld, nem visszakozik, ez tény. De jelen helyzetben szó sincs erről.*
- Elrettentés végett?
*A férfi felnevet Shiriqa szavaira, és közben döntve végre int a fegyver tárosnak, hogy adja vissza a holmiját. Amúgy is sokat időztek már itt a barakk bejáratánál. A végén még valaki felfigyel rájuk, hogy mit ácsorognak itt ennyi ideig tétlenül.*
- Elfejetetted, hogy láttam, amint használod őket. *mondja nevetése végén, jelezve, hogy min derült olyan jót.*
- Kevesebben köthetnek így beléd, ez tény... *veszi vissza fegyvereit.*-... és nem láttam, ahogyan forgatnád a kardjaidat... de az a néhány mozdulat, amit megleshettem, elárulják, hogy értesz hozzájuk. Nem is beszélve arról, hogy lovag vagy.
*Immáron összes holmiját magára öltve fordul vissza a lány felé. Éppen másfele nézett amikor Shiriqa kissé megrökönyödött rajta, így csak szavait fogja fel.*
- Ó, értem. Nekem viszont lehet már ezt a ruhámat sem ártana. *jegyzi meg, csak úgy mellékesen. Majd elnyom egy félmosolyt.*
- Miért kérdezed ezt úgy, mintha valami mást ajánlottam volna fel?
*Félmosolya egészen széles vigyorrá fejlődik. Annyira jól érzi magát a lánnyal, hogy kezdi elfelejteni, mindössze csak egy napja ismeri. Mintha évek óta úton volnának együtt.*
- Elég jól keresek a szakmámban, ha találok valamit. De persze semmi sem kötelező. Attól még viszont szétnézhetünk a piacon. *indul el, és picit incselkedve meglöki a lány karját, ahogy elhalad mellette. Le sem tudná törölni a képéről a vigyort. De nem mond többet, csak megy tovább előre. Ha már gyakorolni nem akarnak és munka se akad egyelőre, legalább csináljanak valamit, aminek van némi értelme.*
*Nos, igen.
Ha egy szép nő társaságában van, legyen az bármekkora, Sylweran nem fogad szűzies vakságot. Persze nem feltett szándéka elrontani ezt a barátkozást olyasféle dolgokkal, mint az udvarlás. Mindennek eljön a maga ideje, ha az élet úgy akarja. De most még biztosan nem akarná ezt. Többre becsüli az elf a barátságot annál, hogy egy kis örömre leljen valakiben. Bár ha a másik is egyértelmű jeleket küld, nem visszakozik, ez tény. De jelen helyzetben szó sincs erről.*
- Elrettentés végett?
*A férfi felnevet Shiriqa szavaira, és közben döntve végre int a fegyver tárosnak, hogy adja vissza a holmiját. Amúgy is sokat időztek már itt a barakk bejáratánál. A végén még valaki felfigyel rájuk, hogy mit ácsorognak itt ennyi ideig tétlenül.*
- Elfejetetted, hogy láttam, amint használod őket. *mondja nevetése végén, jelezve, hogy min derült olyan jót.*
- Kevesebben köthetnek így beléd, ez tény... *veszi vissza fegyvereit.*-... és nem láttam, ahogyan forgatnád a kardjaidat... de az a néhány mozdulat, amit megleshettem, elárulják, hogy értesz hozzájuk. Nem is beszélve arról, hogy lovag vagy.
*Immáron összes holmiját magára öltve fordul vissza a lány felé. Éppen másfele nézett amikor Shiriqa kissé megrökönyödött rajta, így csak szavait fogja fel.*
- Ó, értem. Nekem viszont lehet már ezt a ruhámat sem ártana. *jegyzi meg, csak úgy mellékesen. Majd elnyom egy félmosolyt.*
- Miért kérdezed ezt úgy, mintha valami mást ajánlottam volna fel?
*Félmosolya egészen széles vigyorrá fejlődik. Annyira jól érzi magát a lánnyal, hogy kezdi elfelejteni, mindössze csak egy napja ismeri. Mintha évek óta úton volnának együtt.*
- Elég jól keresek a szakmámban, ha találok valamit. De persze semmi sem kötelező. Attól még viszont szétnézhetünk a piacon. *indul el, és picit incselkedve meglöki a lány karját, ahogy elhalad mellette. Le sem tudná törölni a képéről a vigyort. De nem mond többet, csak megy tovább előre. Ha már gyakorolni nem akarnak és munka se akad egyelőre, legalább csináljanak valamit, aminek van némi értelme.*
4167. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-01 22:47:09
Üzenet elküldve: 2016-03-01 22:47:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*Nincs ínyére a téma, már ami a dolgok nevén nevezését illeti, így inkább nem firtatja tovább, lezárja ott ahol Sylweran befejezi. Nem mintha lenne bármi problémája az elffel, azon kívül hogy nem óriás. És mint fajtáján kívülálló, eszébe sem jut hogy bármiféle romantikus szándéka lehetne a férfinak felé. Azaz eddig eszébe sem jutott, de már kezdi úgy érezni hogy nincs más magyarázat a viselkedésére és a szavaira. Ha viszont így lenne, akkor mégannyira sem szeretne tovább beszélni erről a témáról, rá is harap az adódó lehetőségre hogy inkább másról diskuráljanak.*
- Egy parasztnak is lehet józan esze és az is elbír egy nagy kardot, mégsem érhet fel egy katonához. Különben is, mi van ha csak elrettentés végett hordom ezeket?
*Bök fejével a már hátára vett kardjai irányába.*
- Egy nagy óriás, nagy kardokkal, ki merne belekötni? Elárulom, sokkal kevesebben mintha nem hordanám őket.
*Beláthatja a férfi hogy nem a levegőbe beszél. Hiszen nem látta még harcolni, de mégis csupán ránézésre azt feltételezi hogy nem kellene kikezdeni vele. Amióta megszerezte ezt a két pallost, sokkal kevesebben kötöttek bele. A folyó kifejezetten jó ötlet a mosáshoz, ő is ezt tervezgette, csak nem akaródzik neki a hideg vízben ügyködni. Előbb-utóbb persze meg kell majd lennie, de még élvezné egy darabig a felhőtlen kényelmet amit már régóta nem érzett. Mert hogy ez a város kifejezetten kényelmes neki. Az általános bámészkodásnál többet nem nagyon foglalkoznak vele, van mit enni-inni, és még az ágya is puha volt. A fürdőt viszont megjegyzi magának. Persze nem veti fel az elfnek az ötletet, de biztosan ellátogat oda majd az éjszaka közepén amikor feltehetőleg a legkevesebben tartózkodnak ott, már ha egyáltalán nyitva van olyankor. A ruhák kérdése ismét kellemetlenül érinti, nem szokott ilyen jellegű beszélgetésekhez többé-kevésbé idegenekkel, pláne nem férfiakkal. Az igaz hogy nincs túlságosan eleresztve anyagilag, de a feltételezés kissé sértő, hogy ne lenne más holmija.*
- Van. Azt kellene kimosni.
*Ezzel mondjuk nem biztos hogy sikerül jobb fényben feltüntetnie magát, hiszen eszerint a jelenlegi öltözékét ő maga még nem gondolja mosásra érettnek. Pedig bizony ráférne már mindenére, nemhogy a mosás, de lassan már inkább a tűz. Nem könnyű viszont hozzá méretezett gúnyát találni, és bár valamelyest ért az ilyesmihez, nem a legszórakoztatóbb magának új ruhákat varrni.*
- Te most... Ruhát akarsz venni nekem?
*Felhúzott szemöldökkel, hitetlenkedve várja a választ. Ez már annyira hihetetlen hogy rá kellett kérdeznie kerek-perec.*
*Nincs ínyére a téma, már ami a dolgok nevén nevezését illeti, így inkább nem firtatja tovább, lezárja ott ahol Sylweran befejezi. Nem mintha lenne bármi problémája az elffel, azon kívül hogy nem óriás. És mint fajtáján kívülálló, eszébe sem jut hogy bármiféle romantikus szándéka lehetne a férfinak felé. Azaz eddig eszébe sem jutott, de már kezdi úgy érezni hogy nincs más magyarázat a viselkedésére és a szavaira. Ha viszont így lenne, akkor mégannyira sem szeretne tovább beszélni erről a témáról, rá is harap az adódó lehetőségre hogy inkább másról diskuráljanak.*
- Egy parasztnak is lehet józan esze és az is elbír egy nagy kardot, mégsem érhet fel egy katonához. Különben is, mi van ha csak elrettentés végett hordom ezeket?
*Bök fejével a már hátára vett kardjai irányába.*
- Egy nagy óriás, nagy kardokkal, ki merne belekötni? Elárulom, sokkal kevesebben mintha nem hordanám őket.
*Beláthatja a férfi hogy nem a levegőbe beszél. Hiszen nem látta még harcolni, de mégis csupán ránézésre azt feltételezi hogy nem kellene kikezdeni vele. Amióta megszerezte ezt a két pallost, sokkal kevesebben kötöttek bele. A folyó kifejezetten jó ötlet a mosáshoz, ő is ezt tervezgette, csak nem akaródzik neki a hideg vízben ügyködni. Előbb-utóbb persze meg kell majd lennie, de még élvezné egy darabig a felhőtlen kényelmet amit már régóta nem érzett. Mert hogy ez a város kifejezetten kényelmes neki. Az általános bámészkodásnál többet nem nagyon foglalkoznak vele, van mit enni-inni, és még az ágya is puha volt. A fürdőt viszont megjegyzi magának. Persze nem veti fel az elfnek az ötletet, de biztosan ellátogat oda majd az éjszaka közepén amikor feltehetőleg a legkevesebben tartózkodnak ott, már ha egyáltalán nyitva van olyankor. A ruhák kérdése ismét kellemetlenül érinti, nem szokott ilyen jellegű beszélgetésekhez többé-kevésbé idegenekkel, pláne nem férfiakkal. Az igaz hogy nincs túlságosan eleresztve anyagilag, de a feltételezés kissé sértő, hogy ne lenne más holmija.*
- Van. Azt kellene kimosni.
*Ezzel mondjuk nem biztos hogy sikerül jobb fényben feltüntetnie magát, hiszen eszerint a jelenlegi öltözékét ő maga még nem gondolja mosásra érettnek. Pedig bizony ráférne már mindenére, nemhogy a mosás, de lassan már inkább a tűz. Nem könnyű viszont hozzá méretezett gúnyát találni, és bár valamelyest ért az ilyesmihez, nem a legszórakoztatóbb magának új ruhákat varrni.*
- Te most... Ruhát akarsz venni nekem?
*Felhúzott szemöldökkel, hitetlenkedve várja a választ. Ez már annyira hihetetlen hogy rá kellett kérdeznie kerek-perec.*
4166. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-01 22:17:50
Üzenet elküldve: 2016-03-01 22:17:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa//
*Látja ám, hogy ezzel sem tett jót, hogy rákérdezett. Most már csakugyan jár a magyarázat.*
- Bocsáss meg, ha szókimondó vagyok. De jobb szeretem a nevén nevezni a dolgokat. Szerencsésebb az őszinteség, még ha kellemetlen és fáj is. Olykor kell a kegyes hazugság... de az ilyen esetekben semmiképp. *mondja, aztán csak mosolyog azon, hogy Shiriqa is próbálja elviccelni a dolgokat. Tetszik neki így a lány. Nem mintha eddig nem tetszett volna, de nem így. Habár valahol valóban bizarr a dolog egy kissé. De nem azon aggódik, hogy nem volna elég a lánynak, ha úgy alakulna. Inkább azon, hogy a kapcsolatuk nem volna elég hozzá. Márpedig ő épen ebben a pillanatban kezdi eldönteni, hogy igenis, akar kapcsolatot ezzel a lánnyal. Megakarja ismerni, és összebarátkozni vele. Kíváncsi a múltjára és arra, hogy merre viszi majd az út. És szívesen a segítségére volna benne. De hát az elf tervez, a nem létező istenek pedig elvégzik helyette a munkát.*
- Nem tudhatod. *tréfálkozik ő is még mindig.*- Ugyan örülök, ha nem becsülsz le, de hiába tartom magam egészen jó harcosnak... a legtöbb szörnynek karma van és agyara, s nem böhöm nagy kardjai meg józan esze. *kacsint egyet a lányra.
Nem kéri ki mégsem egyelőre a fegyvereit. Vár, hogy a lány, hogy dönt a tervekkel kapcsolatban. Közben pedig megrántja vállait.*
- Hát a fényben. *válaszolja egészen egyszerűen.*- Azt mondták a város védelme miatt van. De az a leány olyanokat mondott nekem, ami gyanússá teszi az egészet. És persze egy varázsló keze volt a dologban, minden bizonnyal. Mindenesetre nem tartom veszélytelennek, bármily' célt is szolgáljon. Jobb ha békén hagyjuk, amíg nem változik a helyzet.
*Shiriqa érkező válaszán aztán annyira eltöpreng, hogy pár pillanatig meg se mozdul, mintha megfagyott volna. Aztán a lányra veti sűrű pillás azúr tekintetét.*
- Ha mosni akarsz, a nép jó része a folyóparton szokta ezt megtenni. Bár láttam a fogadó mellett egy fürdőházat, amellyel régen nem találkoztam, de nem hinném, hogy ott lehet ruhát mosni. Mondd csak... van váltóruhád hölgyem? *teszi fel a nagy kérdést aztán.*
- Mert úgy látom itt egyetlen dolgot tehetünk hamarost. Méghozzá azt, hogy veszünk neked új holmikat, hogy tudj mit felvenni, amíg a régiek száradnak. Na meg... amúgy is... valami ezüstöskék igazán kiemelné a szemed színét.
*Látja ám, hogy ezzel sem tett jót, hogy rákérdezett. Most már csakugyan jár a magyarázat.*
- Bocsáss meg, ha szókimondó vagyok. De jobb szeretem a nevén nevezni a dolgokat. Szerencsésebb az őszinteség, még ha kellemetlen és fáj is. Olykor kell a kegyes hazugság... de az ilyen esetekben semmiképp. *mondja, aztán csak mosolyog azon, hogy Shiriqa is próbálja elviccelni a dolgokat. Tetszik neki így a lány. Nem mintha eddig nem tetszett volna, de nem így. Habár valahol valóban bizarr a dolog egy kissé. De nem azon aggódik, hogy nem volna elég a lánynak, ha úgy alakulna. Inkább azon, hogy a kapcsolatuk nem volna elég hozzá. Márpedig ő épen ebben a pillanatban kezdi eldönteni, hogy igenis, akar kapcsolatot ezzel a lánnyal. Megakarja ismerni, és összebarátkozni vele. Kíváncsi a múltjára és arra, hogy merre viszi majd az út. És szívesen a segítségére volna benne. De hát az elf tervez, a nem létező istenek pedig elvégzik helyette a munkát.*
- Nem tudhatod. *tréfálkozik ő is még mindig.*- Ugyan örülök, ha nem becsülsz le, de hiába tartom magam egészen jó harcosnak... a legtöbb szörnynek karma van és agyara, s nem böhöm nagy kardjai meg józan esze. *kacsint egyet a lányra.
Nem kéri ki mégsem egyelőre a fegyvereit. Vár, hogy a lány, hogy dönt a tervekkel kapcsolatban. Közben pedig megrántja vállait.*
- Hát a fényben. *válaszolja egészen egyszerűen.*- Azt mondták a város védelme miatt van. De az a leány olyanokat mondott nekem, ami gyanússá teszi az egészet. És persze egy varázsló keze volt a dologban, minden bizonnyal. Mindenesetre nem tartom veszélytelennek, bármily' célt is szolgáljon. Jobb ha békén hagyjuk, amíg nem változik a helyzet.
*Shiriqa érkező válaszán aztán annyira eltöpreng, hogy pár pillanatig meg se mozdul, mintha megfagyott volna. Aztán a lányra veti sűrű pillás azúr tekintetét.*
- Ha mosni akarsz, a nép jó része a folyóparton szokta ezt megtenni. Bár láttam a fogadó mellett egy fürdőházat, amellyel régen nem találkoztam, de nem hinném, hogy ott lehet ruhát mosni. Mondd csak... van váltóruhád hölgyem? *teszi fel a nagy kérdést aztán.*
- Mert úgy látom itt egyetlen dolgot tehetünk hamarost. Méghozzá azt, hogy veszünk neked új holmikat, hogy tudj mit felvenni, amíg a régiek száradnak. Na meg... amúgy is... valami ezüstöskék igazán kiemelné a szemed színét.
4165. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-01 21:47:06
Üzenet elküldve: 2016-03-01 21:47:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem felcser…//
*Nem túlzottan érdekli ki mit gondol róla, vagy a viselkedéséről. Mindig is eléggé önfejű teremtés volt, aki ha senki sem ellenőrizte, úgy viselkedett, és azt csinált, amit ő akart. Emiatt nem egyszer került bajba, de ilyen a gyerekkor. Ha látná a hím két legidősebb nővérét, biztosan távol tartaná magát még tőle is. Talán nem látszik rajta, de a kis nőstényke is ölt már, ehhez idősebb testvérei nem egyszer készítették elő neki a terepet, itt egymagában viszont nem látja értelmét gyakorolnia, hogy hogyan kell kegyetlen mélységit játszani. Fényes van, két napja nem evett, morcos és minden más baja van. Most mégis itt áll türelmesen, de csak azért, mert addig is a négy fal között van.
Szinte beleszédül a hím magasságába az ő 165 centijéhez képest, de nem hajlandó ennek hangot is adni.
Bosszúsan hunyorog, de most már legalább érti, hogy mit akart az előbb a szemével. Az viszont jó pont, ha még mindig így képes beszélni, legalább azt a látszatot kelti, hogy nem olyan súlyos a seb. Kár, hogy ez a kis mélységit pont hidegen hagyja.*
- Ja, hogy az! Így születtem. De azért ez így teljesen sem igaz, van pupillaféleségem. *Mutat a szemére, a csodás fogalmazás után, és ha a hím közelebbről is megnézi, valóban, mintha egy leheletnyi árnyalattal sötétebb színű karika lenne a tiszta türkiz szivárványhártya közepén. Lehet, csak a fény teszi, vagy csak ilyen a színe, ő ettől függetlenül szereti azt nevezni pupillának.
Amint kilépnek az épületből, ismét a fejére húzza köpenyének csuklyáját. Most már komolyan hozzászokhatna teljesen ehhez az egészhez, vagy mozoghatna éjszakánként. Kár, hogy az össze-vissza alvással felborította ezt a rendszert.
Meg sem lepődik, mikor a hím leül a földre. Pont erre számított.*
- Én?! *Még saját magát is meglepi, hogy a tervezettnél mennyivel nagyobb hangerővel sikeredik a meglepett felkiáltás, de hogy ő varrja össze… Gondolatban most legszívesebben egyenként nyírná ki a város összes felcserét, különös tekintettel azokra, akiknek elméletileg a barakkban kellene, vagyis kellett volna tartózkodniuk.* Itt? Mivel? *Folytatódnak a jogosnak mondható kérdések. Értetlenül néz körbe, hogy pontosan hol is vannak. Nem gyógyító ő, de pontosan tudja, hogy ez nem éppen megfelelő hely. Sebet bekötözni, fertőtleníteni jól tud, nem egyszer kellett ellátnia otthon a katonákat. Azzal, hogy a víz elem lett ráosztva, ezt valahogy kombinálták a gyógyítással, de ettől függetlenül az alap dolgokon kívül ilyesmiket, mint például a sebek összefércelése, sose tanították meg neki, mert nem ez volt eredetileg a dolga.*
- Ugyan már, a hímek egyet tüsszentenek, és már írnák is a végrendeletüket! Legalább a fogadóig el tudsz vánszorogni? Ott könnyebben menne. *Nyakon is kellene azt önteni valamivel, ha nincs valami gyógynövény a hímnél, különben fércelheti ő össze profi módon is, ha utána elviszi a sebláz, de ezt még nem akarja megemlíteni, ha az maga nem gondolt még rá.*
*Nem túlzottan érdekli ki mit gondol róla, vagy a viselkedéséről. Mindig is eléggé önfejű teremtés volt, aki ha senki sem ellenőrizte, úgy viselkedett, és azt csinált, amit ő akart. Emiatt nem egyszer került bajba, de ilyen a gyerekkor. Ha látná a hím két legidősebb nővérét, biztosan távol tartaná magát még tőle is. Talán nem látszik rajta, de a kis nőstényke is ölt már, ehhez idősebb testvérei nem egyszer készítették elő neki a terepet, itt egymagában viszont nem látja értelmét gyakorolnia, hogy hogyan kell kegyetlen mélységit játszani. Fényes van, két napja nem evett, morcos és minden más baja van. Most mégis itt áll türelmesen, de csak azért, mert addig is a négy fal között van.
Szinte beleszédül a hím magasságába az ő 165 centijéhez képest, de nem hajlandó ennek hangot is adni.
Bosszúsan hunyorog, de most már legalább érti, hogy mit akart az előbb a szemével. Az viszont jó pont, ha még mindig így képes beszélni, legalább azt a látszatot kelti, hogy nem olyan súlyos a seb. Kár, hogy ez a kis mélységit pont hidegen hagyja.*
- Ja, hogy az! Így születtem. De azért ez így teljesen sem igaz, van pupillaféleségem. *Mutat a szemére, a csodás fogalmazás után, és ha a hím közelebbről is megnézi, valóban, mintha egy leheletnyi árnyalattal sötétebb színű karika lenne a tiszta türkiz szivárványhártya közepén. Lehet, csak a fény teszi, vagy csak ilyen a színe, ő ettől függetlenül szereti azt nevezni pupillának.
Amint kilépnek az épületből, ismét a fejére húzza köpenyének csuklyáját. Most már komolyan hozzászokhatna teljesen ehhez az egészhez, vagy mozoghatna éjszakánként. Kár, hogy az össze-vissza alvással felborította ezt a rendszert.
Meg sem lepődik, mikor a hím leül a földre. Pont erre számított.*
- Én?! *Még saját magát is meglepi, hogy a tervezettnél mennyivel nagyobb hangerővel sikeredik a meglepett felkiáltás, de hogy ő varrja össze… Gondolatban most legszívesebben egyenként nyírná ki a város összes felcserét, különös tekintettel azokra, akiknek elméletileg a barakkban kellene, vagyis kellett volna tartózkodniuk.* Itt? Mivel? *Folytatódnak a jogosnak mondható kérdések. Értetlenül néz körbe, hogy pontosan hol is vannak. Nem gyógyító ő, de pontosan tudja, hogy ez nem éppen megfelelő hely. Sebet bekötözni, fertőtleníteni jól tud, nem egyszer kellett ellátnia otthon a katonákat. Azzal, hogy a víz elem lett ráosztva, ezt valahogy kombinálták a gyógyítással, de ettől függetlenül az alap dolgokon kívül ilyesmiket, mint például a sebek összefércelése, sose tanították meg neki, mert nem ez volt eredetileg a dolga.*
- Ugyan már, a hímek egyet tüsszentenek, és már írnák is a végrendeletüket! Legalább a fogadóig el tudsz vánszorogni? Ott könnyebben menne. *Nyakon is kellene azt önteni valamivel, ha nincs valami gyógynövény a hímnél, különben fércelheti ő össze profi módon is, ha utána elviszi a sebláz, de ezt még nem akarja megemlíteni, ha az maga nem gondolt még rá.*
4164. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-01 21:35:31
Üzenet elküldve: 2016-03-01 21:35:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*Ha eddig zavarban volt, akkor most már nincs is szó arra hogy mit érez. A világért sem szerette volna megsérteni az elfet, pláne borzasztó kellemetlen ha így kimondják a dolgot kerek perec.*
- Mi?
*Kérdez vissza rögtön, próbálva hárítani ezt az egészet.*
- Nem dehogy, csak... Szokatlan.
*Szerencsére hamar elterelődik a téma és próbál ő is viccelődve továbblépni.*
- Ugyan, magamra értettem. Egy szörnyvadásszal szemben semmi esélyem.
*Talán jobb is ha nem fitogtatja erejét. Nem hiányzik neki valami félreértés pláne nem itt a barakkban. Lehet hogy most nem foglalkoznak vele, de ha elfek röpködnének körülötte akkor máshogy állnának hozzá. A déli lehetőségen azért elgondolkodik. Végtére is harcos lenne, meg hát ha már ekkorára nőtt, legyen valami haszna... Biztosan szívesen látnák őt a város oldalán küzdeni egy ilyen csatában és talán a jövőjét, vagy legalább a jó hírét megalapozhatná... Ha nem talál valami jobbat, megfontolja majd.*
- Neked van igazad?
*Ez már jobban felkelti kíváncsiságát.*
- Pontosan miben is?
*Nem emlékszik hogy erről ilyen mélységekig szó lett volna, de lehet hogy csak az ő fejével van baj, nem volt éppen a legjobb formájában tegnap. A kérdésre viszont vállat von, nincsenek még tervei.*
- Nem t'om... Gondoltam körülnézek a városban, ismerkedem a környékkel. Ha meg munkát akarok akkor mosnom is kellene, ilyen göncökben nem teszek túl jó benyomást.
*Egy alapos fürdés sem ártana, de ezt már azért nem említi meg. Ha Syl összeszedi a fegyvereit akkor ő is követi a példáját, talán neki vannak konkrét tervei.*
*Ha eddig zavarban volt, akkor most már nincs is szó arra hogy mit érez. A világért sem szerette volna megsérteni az elfet, pláne borzasztó kellemetlen ha így kimondják a dolgot kerek perec.*
- Mi?
*Kérdez vissza rögtön, próbálva hárítani ezt az egészet.*
- Nem dehogy, csak... Szokatlan.
*Szerencsére hamar elterelődik a téma és próbál ő is viccelődve továbblépni.*
- Ugyan, magamra értettem. Egy szörnyvadásszal szemben semmi esélyem.
*Talán jobb is ha nem fitogtatja erejét. Nem hiányzik neki valami félreértés pláne nem itt a barakkban. Lehet hogy most nem foglalkoznak vele, de ha elfek röpködnének körülötte akkor máshogy állnának hozzá. A déli lehetőségen azért elgondolkodik. Végtére is harcos lenne, meg hát ha már ekkorára nőtt, legyen valami haszna... Biztosan szívesen látnák őt a város oldalán küzdeni egy ilyen csatában és talán a jövőjét, vagy legalább a jó hírét megalapozhatná... Ha nem talál valami jobbat, megfontolja majd.*
- Neked van igazad?
*Ez már jobban felkelti kíváncsiságát.*
- Pontosan miben is?
*Nem emlékszik hogy erről ilyen mélységekig szó lett volna, de lehet hogy csak az ő fejével van baj, nem volt éppen a legjobb formájában tegnap. A kérdésre viszont vállat von, nincsenek még tervei.*
- Nem t'om... Gondoltam körülnézek a városban, ismerkedem a környékkel. Ha meg munkát akarok akkor mosnom is kellene, ilyen göncökben nem teszek túl jó benyomást.
*Egy alapos fürdés sem ártana, de ezt már azért nem említi meg. Ha Syl összeszedi a fegyvereit akkor ő is követi a példáját, talán neki vannak konkrét tervei.*
4163. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-01 20:57:18
Üzenet elküldve: 2016-03-01 20:57:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser…//
*Nem úgy tűnik, mintha az őrség felcserei háznál lennének, s az őrök is úgy tűnik, csak a tökük vakarásához értenek. Többet nem is akar áldozni véges idejéből azokra a mamlaszokra, ideje új lehetőség után kutatni. Most, hogy néhány másodpercnyi ideje van szemügyre venni a nőstényt, esik csak le neki, hogy nagyjából egykorúak lehetnek. Plusz-mínusz néhány év, de az meg mit számít? Akkor viszont már benne van abban a korban, hogy korosztályának hím tagjai okkal tartsanak tőle.
Vajon hogy lehet egyszerre szomorú és jó érzés az, hogy amint meghallja, mi is történt vele, csak egy „bénát” vág a fejéhez és nem döfi le, a faj szégyenének titulálva, s nem hagyja ott a köveken elvérezni? Nyilván az a része a szomorú, hogy talán a nőstény nem képes rá, az lehet a szomorú, hogy látja, milyen gyengévé is vált egykor erős fajuk. Természetesen magát is beleértve, hiszen egy felszíni szuka meg egy kopasz mitugrász hagyta így helyben. Másrészt viszont nem olyan rossz, ha van egy nőnemű a közelében. Persze, mire is terelődjenek egy hím gondolatai, mikor éppen egy megerőszakolási kísérlet után ácsorog itt.
Sajnos, vagy éppen szerencsére, de a lány kérdése kisöpör minden ilyen irányú gondolatmagot. Türelmetlenül válaszol, miközben magában elgondolkozik rajta, hogy vajon mennyi idős is lehet a lány. *
- Nem, annak a srácnak a lábaival, szerinted mégis mit mondtam?! Hiányzik belőle az a fekete pötty…
* A „fekete pötty” alatt természetesen a pupillát érti, de nem tanult ő, hogy ismerjen, tudjon ilyeneket. Nagyot sóhajt, mielőtt az egyik ház falának tövébe leülne, hátát a hideg kőnek vetve. *
- Hagyj meghalni vagy foltozz össze…
* A mondat befejezetlen marad, mert elharapja a végét, ami valami olyasmi lett volna, hogy „de ne idegesíts”. Inkább magában tartja, mert nem nagyon szeretne itt, így meghalni, Amine is jó lesz még valamire talán. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.02 21:38:49, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Nem úgy tűnik, mintha az őrség felcserei háznál lennének, s az őrök is úgy tűnik, csak a tökük vakarásához értenek. Többet nem is akar áldozni véges idejéből azokra a mamlaszokra, ideje új lehetőség után kutatni. Most, hogy néhány másodpercnyi ideje van szemügyre venni a nőstényt, esik csak le neki, hogy nagyjából egykorúak lehetnek. Plusz-mínusz néhány év, de az meg mit számít? Akkor viszont már benne van abban a korban, hogy korosztályának hím tagjai okkal tartsanak tőle.
Vajon hogy lehet egyszerre szomorú és jó érzés az, hogy amint meghallja, mi is történt vele, csak egy „bénát” vág a fejéhez és nem döfi le, a faj szégyenének titulálva, s nem hagyja ott a köveken elvérezni? Nyilván az a része a szomorú, hogy talán a nőstény nem képes rá, az lehet a szomorú, hogy látja, milyen gyengévé is vált egykor erős fajuk. Természetesen magát is beleértve, hiszen egy felszíni szuka meg egy kopasz mitugrász hagyta így helyben. Másrészt viszont nem olyan rossz, ha van egy nőnemű a közelében. Persze, mire is terelődjenek egy hím gondolatai, mikor éppen egy megerőszakolási kísérlet után ácsorog itt.
Sajnos, vagy éppen szerencsére, de a lány kérdése kisöpör minden ilyen irányú gondolatmagot. Türelmetlenül válaszol, miközben magában elgondolkozik rajta, hogy vajon mennyi idős is lehet a lány. *
- Nem, annak a srácnak a lábaival, szerinted mégis mit mondtam?! Hiányzik belőle az a fekete pötty…
* A „fekete pötty” alatt természetesen a pupillát érti, de nem tanult ő, hogy ismerjen, tudjon ilyeneket. Nagyot sóhajt, mielőtt az egyik ház falának tövébe leülne, hátát a hideg kőnek vetve. *
- Hagyj meghalni vagy foltozz össze…
* A mondat befejezetlen marad, mert elharapja a végét, ami valami olyasmi lett volna, hogy „de ne idegesíts”. Inkább magában tartja, mert nem nagyon szeretne itt, így meghalni, Amine is jó lesz még valamire talán. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.02 21:38:49, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
4162. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-01 20:47:18
Üzenet elküldve: 2016-03-01 20:47:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa//
*Nem tudja ezúttal nem észrevenni a lány zavarát, még ha látszólag valóban örül a teának is, amit neki készíttetett a fogadóssal. Szó nélkül hagyhatná a dolgot, de úgy gondolja, jobb ha az ilyesmit előre tisztázza az ember. Vagyis adott esetben elf.*
- Zavar Téged, ha bókolok neked? *kérdezi is meg nyomban.*- Nem akarok semmi rosszat vele, elhiheted. Csak őszinte vagyok. De ha bizarrnak vagy zavarónak tartod, szólj nyugodtan, s nem teszem többé.
*Csak, hogy tisztázzák a dolgot. Komor az arca is közben, hogy lássa a lány, komolyan gondolja, de aztán muszáj ismét mosolyognia azon, hogy valóban miatta jött ide. A púp és törött borda viszont groteszk mód még szélesebbre görbíti azt a mosolyt.*
- Kedves tőled, hogy félted a testi épségemet. *tréfálkozik kicsit.*- Igaz, ami igaz, én is féltem... de azért ne becsülj alá. *mondja, s közben arcvonásain látszik, hogy nem sértődik meg ezen egyáltalán. Végül is igaza van a lánynak.*
- Milyen munka... csak amiről este beszéltünk. *von vállat megadva a választ.*- A déli Grombar kastélynál vannak csapatok, többek között. Harcosokat keresnek... talán fizetnek is érte, de nem volt túl biztos az őr a dolgában, akit kérdeztem. Na meg... nagy csapatok... abban mindig több a veszély is. Habár ez inkább volna ütközet, mint vadászat. Az pedig nem az én asztalom. *von vállat.*- Így marad az, hogy szétnézzek a környéken, amíg nem kerül valamiféle karantén alá a környék. Reméljük az a pillanat nem jön el. Egyébként voltam. Azaz inkább csak az udvaron, be nem jutottam, hogy megnézzem. De sokat beszélgettem egy igen kedves lánnyal. Ő mesélt nekem a fénysugárról. Több, mint valószínű, hogy nekem van igazam. De nem hiszem, hogy bármit is tehetnék ellene.
*A fegyvertárashoz fordul közben. Talán mégis visszakéri a fegyvereit, ha nem gyakorolnak.*
- Na és... neked van már terved a mai napra? *kérdezi közben a lányt.*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.01 20:47:38
*Nem tudja ezúttal nem észrevenni a lány zavarát, még ha látszólag valóban örül a teának is, amit neki készíttetett a fogadóssal. Szó nélkül hagyhatná a dolgot, de úgy gondolja, jobb ha az ilyesmit előre tisztázza az ember. Vagyis adott esetben elf.*
- Zavar Téged, ha bókolok neked? *kérdezi is meg nyomban.*- Nem akarok semmi rosszat vele, elhiheted. Csak őszinte vagyok. De ha bizarrnak vagy zavarónak tartod, szólj nyugodtan, s nem teszem többé.
*Csak, hogy tisztázzák a dolgot. Komor az arca is közben, hogy lássa a lány, komolyan gondolja, de aztán muszáj ismét mosolyognia azon, hogy valóban miatta jött ide. A púp és törött borda viszont groteszk mód még szélesebbre görbíti azt a mosolyt.*
- Kedves tőled, hogy félted a testi épségemet. *tréfálkozik kicsit.*- Igaz, ami igaz, én is féltem... de azért ne becsülj alá. *mondja, s közben arcvonásain látszik, hogy nem sértődik meg ezen egyáltalán. Végül is igaza van a lánynak.*
- Milyen munka... csak amiről este beszéltünk. *von vállat megadva a választ.*- A déli Grombar kastélynál vannak csapatok, többek között. Harcosokat keresnek... talán fizetnek is érte, de nem volt túl biztos az őr a dolgában, akit kérdeztem. Na meg... nagy csapatok... abban mindig több a veszély is. Habár ez inkább volna ütközet, mint vadászat. Az pedig nem az én asztalom. *von vállat.*- Így marad az, hogy szétnézzek a környéken, amíg nem kerül valamiféle karantén alá a környék. Reméljük az a pillanat nem jön el. Egyébként voltam. Azaz inkább csak az udvaron, be nem jutottam, hogy megnézzem. De sokat beszélgettem egy igen kedves lánnyal. Ő mesélt nekem a fénysugárról. Több, mint valószínű, hogy nekem van igazam. De nem hiszem, hogy bármit is tehetnék ellene.
*A fegyvertárashoz fordul közben. Talán mégis visszakéri a fegyvereit, ha nem gyakorolnak.*
- Na és... neked van már terved a mai napra? *kérdezi közben a lányt.*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.01 20:47:38
4161. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-01 20:25:46
Üzenet elküldve: 2016-03-01 20:25:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*Tegnapi kedvéhez képest talán tényleg sugárzó lehet, de kopott-koszos ruhái továbbra sem segítenek az összképen. A hölgyem megnevezést még mindig nem tudta megszokni így ettől még jobban kiszélesedik a mosolya, de hamar kissé zavartra vált ahogy próbálja értelmezni a bókot. Nem arról van szó hogy nem kapott még volna, de azt is csak otthon, és sokkal kevésbé szépen megfogalmazva. Talán azért is tart pár másodpercig mire felfogja hogy mi történik, mert eszébe sem jutna hogy más fajtól hallhatna ilyesmit. Az igazat megvallva kellemetlenül érinti a dolog, annyira abszurd hogy valamiféle tréfának veszi, mert hát biztosan nem jelentheti azt amit. Próbálja azért leplezni érzéseit visszaerőltetve a mosolyt az arcára, de meglátszik hogy zavarban van.*
- Köszi. Igen jól, és megkaptam, köszönöm.
*Ennek az emléke ismét hitelessé varázsolja ajkainak görbületét, bár továbbra is gyanúsan kedvesen viselkedik vele az elf, nem tagadhatja hogy kifejezetten jól esett neki.*
- Nem volt nehéz és igen, miattad jöttem. Ha már meghagytad merre talállak... legalább ismerkedem a várossal.
*A gyakorlás kérdésére ismét kiszélesedik mosolya, mindenképpen érdekes lenne, annyi szent. Nem gondolja hogy egyértelmű kimenetele lenne a párbajnak, ha a fickó tényleg szörnyekre vadászik és nem csak a szája nagy, bizonyára érti is a dolgát. Viszont nem szívesen harcolna vele teljes erőbedobással, mert ha véletlenül mégis eltalálná annak súlyos kimenetele is lehet.*
- Az új nem mindig jó. Egy új púp a fejeden, egy új törött borda, ezek nélkül is van elég baj amivel foglalkozni lehet.
*Kicsit tart is az elftől, hiszen bár hozzá képest még mindig alacsony, a többi aprónéphez viszonyítva igencsak nagyra nőtt. És mi van ha annyira gyors hogy könnyűszerrel elbánik vele? Persze őt is harcra képezték és tapasztalatokban sem szűkölködik, de mindenképpen sokkal kevesebbszer kellett helytállnia mint Sylnek. Nem szeretné kínos helyzetbe hozni magát.*
- És milyen munka lenne? Mi volt amire számítottál? A templomban már voltál?
*Visszatér a lényegesebb témákra, hiszen ha a férfinak nincs is ínyérevaló munka, neki talán megfelelhet.*
*Tegnapi kedvéhez képest talán tényleg sugárzó lehet, de kopott-koszos ruhái továbbra sem segítenek az összképen. A hölgyem megnevezést még mindig nem tudta megszokni így ettől még jobban kiszélesedik a mosolya, de hamar kissé zavartra vált ahogy próbálja értelmezni a bókot. Nem arról van szó hogy nem kapott még volna, de azt is csak otthon, és sokkal kevésbé szépen megfogalmazva. Talán azért is tart pár másodpercig mire felfogja hogy mi történik, mert eszébe sem jutna hogy más fajtól hallhatna ilyesmit. Az igazat megvallva kellemetlenül érinti a dolog, annyira abszurd hogy valamiféle tréfának veszi, mert hát biztosan nem jelentheti azt amit. Próbálja azért leplezni érzéseit visszaerőltetve a mosolyt az arcára, de meglátszik hogy zavarban van.*
- Köszi. Igen jól, és megkaptam, köszönöm.
*Ennek az emléke ismét hitelessé varázsolja ajkainak görbületét, bár továbbra is gyanúsan kedvesen viselkedik vele az elf, nem tagadhatja hogy kifejezetten jól esett neki.*
- Nem volt nehéz és igen, miattad jöttem. Ha már meghagytad merre talállak... legalább ismerkedem a várossal.
*A gyakorlás kérdésére ismét kiszélesedik mosolya, mindenképpen érdekes lenne, annyi szent. Nem gondolja hogy egyértelmű kimenetele lenne a párbajnak, ha a fickó tényleg szörnyekre vadászik és nem csak a szája nagy, bizonyára érti is a dolgát. Viszont nem szívesen harcolna vele teljes erőbedobással, mert ha véletlenül mégis eltalálná annak súlyos kimenetele is lehet.*
- Az új nem mindig jó. Egy új púp a fejeden, egy új törött borda, ezek nélkül is van elég baj amivel foglalkozni lehet.
*Kicsit tart is az elftől, hiszen bár hozzá képest még mindig alacsony, a többi aprónéphez viszonyítva igencsak nagyra nőtt. És mi van ha annyira gyors hogy könnyűszerrel elbánik vele? Persze őt is harcra képezték és tapasztalatokban sem szűkölködik, de mindenképpen sokkal kevesebbszer kellett helytállnia mint Sylnek. Nem szeretné kínos helyzetbe hozni magát.*
- És milyen munka lenne? Mi volt amire számítottál? A templomban már voltál?
*Visszatér a lényegesebb témákra, hiszen ha a férfinak nincs is ínyérevaló munka, neki talán megfelelhet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361