//Jelentkezés//
* A harcos felettébb örül, hogy nem feledkeztek meg róluk a hatalmas kavalkádban, ami a barakk bejáratánál volt. Ő maga csendben, teljes nyugalomban várja a visszaérkező hadnagyot, míg Illy folyamatosan, hangosan csicsereg és fel-alá szaladgál unalmában. *
- Nyughass már!
* Parancsol rá az izgő-mozgó csöppségre, aki a leintésre mérgesen, metsző tekintetét az óriás megnyugtató, fáradt szemeibe meresztve lehuppan a kövekre, Limmel szemben. Valahol ez még eléggé vicces kis jelenet is lehetne.
Így láthatja meg Ambroggio hadnagy a különös párost, a sorukra várva. *
- Semmi baj, megértem.
* Feleli egyszerűen az óriás, a tiszt bocsánatkérésére. A lényeg, hogy most itt van és rájuk figyel. *
- Városőrök szeretnénk lenni!
* Pattan fel ültéből Illy és fehér haja ide-oda csapong, míg kihúzza magát és kezeit a városőr felé, magasra nyújtja. Erre a kis jelenetre az óriás szeretetteljesen elmosolyodik, majd követi a férfit a gyakorlótér felé. *
- Csak én.
* Helyesbít közben, míg a mutatott „Ülőalkalmatosságok” egyikén helyet foglal, hogy megközelítőleg fejmagasságba kerüljön az emberrel. Persze, hogy ez ténylegesen fejmagasság legyen, nagyon sokat kéne még nyúlnia az illetőnek hozzá.
Illy mérgesen megfordul és kezeit csípőre téve, egy dobbantás kíséretében Limnek kiabál: *
- ÉN IS VÁROSŐR LESZEK!
* Az óriás bocsánatkérően tekint a hadnagyra, s reméli, hogy az megértő a gyermekekkel szemben. *
- Apropó, ezt elfelejtették elvenni tőlem, remélem nem nagy baj, hogy ezzel jöttem be.
* Veszi le hátáról a hatalmas alabárdot, amit a nagy káoszban senki nem is figyelt. A régi, kopott ruhaanyagba csavart alabárd a földön landol, az óriás mellett, míg magát a kék rongyot átnyújtja a tisztnek. *
- Ez egy régi barátomé volt.
* Ha a férfi jobban megnézi a ruhát, észreveheti a városőrök tíz évvel ezelőtti, hagyományos palástját, amelyen még mindig jól látható a jelzés, és amit az idő vasfoga is meg néhány egér is megrágcsált már. *
- Korwo Nat hadnagy a barátom volt. Tizenkét éve halott már. Azóta őrzöm ezt.
* Azt, hogy miért csak most adja át ezt, ő maga sem tudja, de jobb későn, mint soha.
Ha a tiszt nem hallott még Nat hadnagyról, s később utána akar járni a dolognak, akkor egy „szolgálatteljesítés közben elhunyt tiszt” aktáját tarthatja majd a kezében. Vagy ha megelégszik egy rövidke történettel, akkor majd később esetleg szót ejthetnek róla, s Lim is szívesen meséli majd el, hiszen dicsőíti az életét megmentő hadnagyot. *
- Ezek lennének a fő indokok, amiért az idejét rabolom, hadnagy úr.
* Lepillant az időközben elcsendesült lánykára, s lágyan elmosolyodik, mire amaz feléled és villámsebességgel a tiszt előtt terem. *
- Mikor kapunk egyenruhát?