*Csak megrázza a fejét. Bár ő dönthetett volna, mennyi időt szentel edzésre. Nyilván többet töltött volna a homokban, a kőhalmok közt, minthogy az etikettet tanulmányozza, hogy szolgálhassa nővérét. De azt már örömmel hallja, milyen jól megvannak a kutyával. Sely is ügyesen tanította be Dent annak idején, panasz nem lehetett rá. Egy pillantása elég volt, hogy cselekedjen a kék hajú.
Ha már játszanak, azt illik annyira komolyan venni, amennyire még belefér. Pár folttól még senki nem halt meg, aki mégis, annak nem fakard ütötte. S ha netalán Moon meg is sérülne, azonnal abba is hagynák. Ha a lány is így dönt. Mert persze, az ő szavának is eleget kell tegyen, lévén hím. S Moon talán nem oly Dwirinthalen, mint a többi, fattya csak a hímnek, így is felette áll. Elég szánalmas érzést tudna kelteni benne, ha nem lenne tisztában vele, hogyan hozhatja ki ebből is a helyzetének legjobbat.
Támadása kivédésre kerül, majd utána megint. Láthatóan hiába a féktelen csapás, Moon felkészült. Nem hiába, az ő lánya, vér a véréből, hús a húsából. S már újból távolságra, alapállásban vár. Arcára mosolyt csal újfent lánya minden szava, s valóban, az orkok vad harcosok, kik kegyelmet nem ismernek. Arcáról a mosoly tova nem tűnik, de marka fájdalmasan feszül meg a játékfegyver markolatán a kérdés hallatán. Fájó pont a gyötrő tudat, hogy nem tudott fiat nemzeni, csak két leányt. S ha mégis születne még hím ivadéka, talán már ő nem lenne a legjobb harcos formájában, hogy kiképezze és a maga módján alakítsa.
Szívesen csapna megint oda, de látja, lánya lép, emeli hát fegyverét. Észre sem veszi, de torzul már arcán a vigyor, mintha őrület hullámai zilálnák elméjét, s csak a homályból való visszatérés utolsó szikrája égne szemében. Így látja az érkező kardot, minek ellen csap, s nem csak kitartja, de fordítja is, karjának minden izmával írva le vele egy kört az ellentétes irányba, hogy ha Moon nem számítana, akár keze ügyéből is vehesse kis fegyverét. Máskülönben csak rövidebb fegyverrel ellátott karjának tart útba saját kezével a lányának, így akár hosszú penge is lehetne, azzal se érne sokat.
Ügyet sem vet a félszerzetre, ki őket nézi, most jobban érdekli, hogy lánya mit tesz, nem pedig másra pazarolja értékes idejét. Kérdés, hogy menekül-e a gyermek, vagy talán még így is támad, mert ha utóbbi mellet dönt, könnyen járhat pórul, hiszen Den ebből a helyzetből több módon is küldheti a földre ellenfelét, ki most éppen drága gyermeke. De nem szívesen tenne kárt benne, máshogy is megtaníthatja neki a leckéket az életről.*